A Lansbury Ward

A Lansbury Ward annak a körzetnek a hivatalos neve ahol most lakom – nem tudom ezek pontosan hogyan fordulnak magyarra, de hasonló ahhoz, mint hogy Budapesten van Zugló, és azon belül van pl Rákosfalva, itt is van (London Borough of) Tower Hamlets (LBTH a továbbiakban), és én Lansbury Ward-ban lakom (LW) – lakosságszámot tekintve egyébként Rákosfalva és LW hasonló méretű. LW azért egy “érdekes” hely, mert nemrégiben foglalkoztam azzal, hogy Broadwater Farm mennyire egy szar hely volt a közelmúltig, de érdemes a statisztikákra nézni, és kiderül, hogy LW az abszolút legrosszabb, illetve második legrosszabb hely volt az egész országban (2011-ben), picit attól függően, hogy mit is nézünk. Pl itt nem volt negyedévente 850 betörés, itt meg lehet nézni az aktuális bűnügyi statisztákat, nem csak elenyésző, még ha nem is ugyan azt az időszakot és lakosságszámot fedi le (negyed annyi időt fed le, de négyszer annyi emberrel, úgyhogy az, hogy itt a leggyakoribb bűntény havi 15 testi sértés végülis a 850-hez képest nem rossz) – ellenben itt volt a legrosszabb az egészségügyi helyzet az egész országban.

Kelet-Londonnak az egyik furcsa dolga amit az angol gentrification-nak nevez, ezt a magyar szépen átvette dzsentrifikáció néven, de egyébként a mindenhol előforduló városi megújulást jelenti. Jóval régebben már feszegettem azt a témát, hogy “lehet szeretni-nemszeretni alapon” a franciák annak idején azt gondolták, hogy ha a sok szegény embert egy helyre teszik az jó lesz, az angolok meg, hogy ha a szegényeket összemossák a gazdagabbakkal az lesz a jó (két rossz közül talán itt az angolok voltak közelebb a valósághoz). Ennek eredménye, hogy Londonban sok helyen előfordul, hogy miközben egy utca siralmas, a mellette levő teljesen rendben van. Na a mi környékünk is ilyen.

Érdemes tudni, hogy történelmileg nyugat London mindig is jobb hely volt, nagyobb a magántulajdon aránya (emiatt minden régibb, kisebb), miközben kelet mindig is kötődött a gyárakhoz, dokkokhoz, és általában a fizikai munkához, és mindenhez ami ezzel járt. A háború után, valamint a birodalom szétesése okán aztán a negyvenes évek kezdetével sok helyen megszűntek a munkahelyek, valamint elpusztultak a lakások, dokkok, stb, vagy mert lebombázták őket, vagy mert már nem volt szükség rájuk. Minthogy a keleti területek nagyobb arányban voltak (vannak) önkormányzati tulajdonban, a szegényebb embereket mindig is itt tudták elhelyezni jobban, több a hely, az önkormányzat meg csinál amit akar a tulajdonával. Ennek eredménye az is, hogy ma kelet London megújul, de a polarizáció megmarad egyelőre.

Ahol most lakom, itt pár évvel ezelőttig talán LW legrosszabb blokkja állt, aztán ahogy a kommunista induló mondja, “a múltat végképp eltörölni” jelleggel az egészet beszántották (na jó, csak a felét, a másik fele még éppen folyamatban van). Ma viszont egy új építésű (2015/2016) blokk van, standard lakópark, képen látható, kevés problémával, jó közlekedési kapcsolatokkal, és teljesen biztonságos, legalábbis amíg nem a rossz utcában mászkálsz éjjel (vagy nappal. Poplar pl nappal is nagyon gáz, itt van pár percre.)

A statisztikai adatok a továbbiakban mind 2011-2014-esek, és innen vannak, lehet szörnyülködni.

LW a képen látható terület, Aberfeldy, ahol konkrétan vagyok kb a jobb alsó sarokban van, közel a metró, a DLR és az autópálya is (utóbbi nem biztos, hogy annyira csodás dolog, viszont pontosan a környék “változatos” jellege miatt nem gond, mindig van forgalom, mellette aligha támadnak az emberre. A 2011-es adatok szerint LW-ben 16 éven aluliak aránya majdnem 30% volt. Ez még az egyébként is “szar terület” LBTH-hoz képest is kiemelkedően magas, ott “csak” 20% volt az érték.

Faji hovatartozást tekintve LW-ban 64% BaME (fekete vagy ázsiai), ez mint látható nagyon magas arány, még LBTH-hoz képest is, de Londonhoz képest is általában. Egyébként a PDF-ben le van írva részletesebben de itt az arány elsősorban a bangladesiekből adódik. Ennek megfelelően a keresztények aránya kb 30%, a muszlimoké kb 43%. Londoni átlagban ez a két szám 48% és 12%.

Ami talán mégtöbbet elmond a környékről, az a bérleményben élők aránya, ugyanis itt régen a lakosok több mint fele szociális lakásban lakott, miközben akár csak LBTH-n belül is “csak” 40% volt ez az érték (londoni átlagban pedig 24%). Ennek megfelelően a lakások 18%-ában laktak legalább 5en (ez kerületi átlagban 12%), aminek eredményeképpen a -1 szükséges szobával rendelkező (magyarul túltelített) lakások aránya is magasabb volt az átlagnál, itt 19%, városi szinten 11%.

A szociális helyzet más szempontok alapján is rossz volt errefelé. Miközben erre nincsenek elérhető adatok, LW-ban arányait tekintve mindig is magas volt a életminőséget korlátozó egészségügyi problémák aránya, azonban a konkrét blokk ahol most vagyok országos szinten a legrosszabb volt az összes közül, míg le nem bontották.

Kicsit csirke és tojás esete, talán az előbbiekből kiindulva itt volt a kerületen belül legmagasabb a munkanélküliség is (majdnem 20%), ami a kerületi 12% és a városi 9%-hoz képest kiemelkedő arány. Azok között, akik dolgoztak sem volt sok a magasan fizetett állásban levő. Sőt nem meglepően pont fordítva:

A magasabb fizetési kategóriába majdnem fele annyian tartoztak mint a kerületi vagy városi átlag, miközben a hosszútávú munkanélküliek illetve az alacsonyan fizetettek aránya bőven meghaladott mindenféle átlagot.

Persze a szociális problémák mindig egymást gerjesztik, itt sincs másképp. A legalább NVQ4-es szintű oktatást befejezettek aránya a városiak majdnem fele, a mindenféle oktatás nélküliek aránya pedig másfélszerese volt. NVQ4 egyébként az a szint amikor valahol az érettségi és az első alap diploma közötti szinten vagy – talán szakmai érettségi, vagymi.

Szóval csodás a hely. Manapság sokkal kevésbé rossz, mondom, amíg az ember követi az autópályát, vagy a lakóparkon belül marad – de lássuk be, ennyi pénzért, ilyen központi helyen sem bérelni, sem venni nem lehet másutt. Az egész részleg lassan megújul, csak tegnapelőtt két nyomtatványt dobtak be a postaládába, hogy konzultáció van/lesz további gettók bontásáról, ahol mind új lakóparkok épülnek majd, itt Lansbury-n belül, másfél utcányira. Ha még itt leszek akkor is, kíváncsian fogom várni.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 2-es zónában, ilyen (jó!) közlekedéssel körbevett helyen (++ Crossrail nemsokára), ennyi pénzért (olcsó, London szinten mármint), új építésű helyet találni képtelenség. Stratford még egy opció, de az szerintem egy nagyon meredek hely, nem is mint itt, mert itt koncentráltan vannak szar blokkok de egyébként vállalható, Stratford inkább egyszerűen csak szörnyű, plusz az Olimpiai Park és a Westfield bevásárlóközpont miatt állandóan hatalmas a tömeg olyan emberekkel, akik átlagban 6 gyerekkel közlekednek, és mindegyikük #000000 (ami önmagában nem is lenne baj, de Westfieldben pl állandóan leszúrnak vagy lesavaznak valakit, általában a saját csoportjukat, de akkor is kell a francnak).

London félig külső személőként, 2 hét után

Eltelt két hét, lassan három, gondoltam ideje megírni az eddigi tapasztalataimat.

Talán ami leginkább meglepett, az az, hogy olyan mintha el se mentem volna. Ez sok szempontból is igaz, egyrészt néha nézem, hogy “jé még mindig ugyan azok a régi vonatok járnak”, aztán rájövök, hogy ha harminc év nem volt elég lecserélni őket akkor fél se lesz az, másrészt teljesen otthonosan mozgok, tudom mi merre van, stb.

Ami sokkal feltűnőbb, ami(t) korábban ecsetelgettem, hogy nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, London 30-50x akkora mint Wellington, mert ugye ott 200e lakos van, itt meg a jó ég tudja mennyi, de valahol 6 és 10m között. Ennek megfelelően itt minden sokkal intenzívebben hat: sokkal több dolog zajlik, az utcán mindenhol a pofájába tolják az embernek, hogy “vedd, vedd”, “csináld, csináld” (ezt valamelyik exem is sokat mondta az ágyban), “költs, költs, stb, stb.” – az impulzusok aránya amit itt az ember tapasztal biztos, hogy legalább ötvenszeres, ha ezt valahogy számszerűsíteni lehet. NZ-on azért nem nehéz elkölteni a pénzt, mert bár mindenből kevés a választék, de drága a hely. London más szempontból drága, lehet olcsóbban is találni dolgokat itt, viszont nehéz megállni, hogy ne vegyen valami kacatot az ember. Hopp egy új bakancs, egy új telefon, egy új mindegymi, és már el is ment egy ezres.

A mindennapokat tekintve, mivel nem dolgozom ezért nem szembesülök emberek beszélgetéseivel arról, hogy mi megy a tv-ben, hol milyen szemét van, stb. Ez utóbbi nem is hiányzik. Emlékszem évekkel ezelőtt volt egy időszak amikor valami barom napi jelleggel telefonálgatott be bombariadóval a ferihegyi reptérre, majd mikor az otthoni média közösen elhatározta, hogy nem fogja hírként kezelni a dolgot, és nem is jelentek meg ezek a hírekben a továbbiakban, alábbhagyott a telefonálgatás. Picit úgy érzem, hogy az itteni médiából túl sokat folyik, hogy ki mit és kit hol ölt meg, hajtott a tömegbe, stb. Nem érdekel. Az arabokat nem fogják se integrálni ebben az országban (másutt sem, de az nem ide tartozik), se kitiltani őket, nem fog semmi változni, a britek mindig is túl polkorrektek voltak és lesznek ahhoz, hogy bármi is történjen. Nem kell az emberek képébe nyomni állandóan, hogy szar van a palacsintában, leginkább ha a Nutella már elfogyott, színre meg ugyan az.

Nem pont nutella, de vizuális érdeklődésre tehet szert, pár képem a leégett toronyházról (annak utóéletéről), itt található. Majd valamikor később lehet írok a témáról hosszabban, ha már lesz több elérhető információ.

Munka szempontjából sikerült előrelépni, az egy darab interjúból amit két hét alatt generáltam lett is egy három hónaposnak ígérkező projekt (szerintem nem fog addig tartani, de legyen) – jövő hét elején kezdek.

A munkakeresés bonyolultságát leginkább a lakcímigazolás kérdése nehezíti: a hivatalosan elfogadott módok között szerepel a bank által kiadott igazolás, számlák, és a jogsi, aminek itt a hátulján szerepel a cím is. Régen a jogsin bemondás alapján lehetett címet változtatni, most már ez nem így van, kb Ügyfélkapus igazolás kell hozzá, ami hetekig tart. A szavazásra jogosító regisztrációt nem fogadják el mint lakcímigazolást, ezért mindenre heteket kell várni – ha van ismerős aki segít. Ha nincs, akkor teljes cumi az egész folyamat.)

Szociális életem egyelőre rendben érzi magát, az ismerősök jó részével sikerült találkozni, és egy meetupra is elmentem már, egy új csoporttal. Eddig kb rendben vagyok.

Hello Index – a többi hol marad? Moszatízű marha, jéghideg nők…

Az indexen megjelent két cikkel kapcsolatban gondoltam kifejtem a véleményem (első, második), nem utolsó sorban mert megint úgy érzem, h az otthoni médiának sikerült nem egészen rátenyerelnie a releváns dolgokra, másrészt az nekik szánt emailemből sikerült kivenniük a “how are you?” részt, aminek a legkisebb jelentősége sem nagyon vanogat…

[az alábbit írtam nekik, reméltem relevánsabb blokkok is megjelennek, az első cikkre reagálva…]

Kicsit reagálva arra, amit a srác írt, mert sok helyen kimaradt a magyarázat…

• Igen, a bankszámla vicces dolog, kell valami háttértörténet hozzá, magyarul lakcímigazolás, és néha munkáltatói igazolás is, ami akkor nem egyszerű, ha most jött az ember. Sokat segít, ha valaki ismerőse hajlandó adni egy papírt, hogy ott lakik a delikvens, ezt van, ahol elfogadják, van, ahol nem. Az itteni jogrendszerek egy részét nem frissítették a bánat tudja mióta, amikor a bevándorlás máshonnan és máshogyan zajlott. Az akkori viszonyokat az ilyen elvárások kiszolgálták, mert az alja népnek nem kellett akkor még bank. Voltak csekkek helyette.
• Csekkeket ma már nem nagyon használnak kb. sehol, max a fizikai munkások kifizetéséhez. Ellenben az USA-ban még divatos.
• A tejes tea és az ecetes sült krumpli megszokható, 7 év után már normális.
• A krikett lényege, hogy ütések közben lehet inni. Mármint a nézőknek. Elég lassan folyik ugyanis az a játék, és régen a birodalmi időkben így tolták el a fehérek a napjukat. Sportosan ittak és közben beszélgettek. Egy 5 napos test match széria után mindenki atom részeg (volt), az asszonyt meg nem vitték.
• “Egyszemélyes rendezett sor” – ez a Watching the English c. remekműből van, olvastam, jó könyv, egyébként igaz, én is rászoktam. Ennek egy része abból ered, hogy a buszokra elől kell felszállni a jegy/oyster bemutatásával, a busz meg, Budapesttel ellentétben a buszmegálló táblánál fog megállni, így mindenki tudja, hogy hova álljon, ha jön a busz. A többit össze lehet logikázni.
• A csapok valóban idegesítőek. Ha már a fürdőszobánál tartunk, másik személyes kedvencem a konnektorok hiánya a fürdőszobában (ennek jogi háttere van a 1960-as évek környékéről, ami cserében az akkori biztonsági standardokból adódott, csak azóta nem sokat változott a jogrendszer, viszont ma már nem ráz meg a kapcsoló/dugó, ha picit párásabb a levegő)
• Vonatok: drága mert nem az adófizetők pénzéből tartják fenn, hanem az utazókéból. Csak ezt sokan elfelejtik. Másutt az állam nagyon sok pénzzel tolja a vasúti költségek kiegyenlítését, itt kevéssé. (persze attól függetlenül íneffektív az egész rendszer)

A többi nyafira nem reagálok, mert szerintem tejfolt is talál, aki akar, és tejfolt kb. az eszik, aki magyar kajára vágyik egy olyan városban, ahol kengurutól krokodilig mindent megkapni és nem is kerül kisebb vagyonba (konkrétan: Borough Market, Archipelago étterem stb.)

Dolgok, amik szerintem jók:

• Szarkazmus/angol humor: pár év alatt meg lehet érteni, és nagyon szórakoztató tud lenni. Aki nem érti, persze szenved ezerrel.
• A multikultinak vannak jó vonásai, csajozás szemszögéből sem utolsó, amellett változatosak az emberek, és ha megfelelő munkakörökben dolgozik az ember, az alja néppel nem találkozik annyit.
• Pénz: London drága, de ha valaki jókor van jó helyen akkor nagyon sok pénzt lehet szakítani, és ehhez nem kell kokainfüggővé válni vagy politikus fiának születni [igaz az utóbbi itt sem gond].
• Világváros: ha valaki itt unatkozik, azt magának köszönheti. (ezt úgy, hogy rühellek partyzni, úgyhogy pont nem oda megyek)

Ami semlegesen érdekes:

• Health & Safety — kicsit urban legend, de egy ismerős mesélte h egyszer volt egy irodában, ahol tilos volt kulcsokat tárolni a szekrényben, mondván, ha valaki megbotlik, és beleesik a szekrénybe akkor megsérülhet. Egyébként jellemző az itteni munkahelyi rendszerre.
• Az angoloknak mindig másodrendű emberek leszünk, mindegy, hogy £20k vagy £200k a fizu. Ez persze rendben van, otthon is igy néz mindenki a bevándorlókra. Csak nem kell álmokat kergetni, hogy kizárólag törvényi előírás miatt majd tényleg másképp gondolkodnak az emberek.
• A munkahelyen mellettem ülő itt született indiai csaj (kb. 25) masszívan rasszista, rosszabb véleménye van az indiaiakról, mint nekem.
• Houseshares. A magyar kultúrában felnövőknek azt tanítják, h onnantól, hogy van lakásod leszel valaki. Itt az angoloknál ez nem ennyire jellemző, így elég sokan vannak, akik relatíve idősek (mondjuk 30+), van pénzük, es haverokkal laknak. Nekik nem prioritás.
• Ki szereti, ki nem, de a bicajosok mostanában nagyon teret nyernek az utakon. Ezt mindenki döntse el magának, h jó-e.
• Munkakeresés: itt mindenki hazudik egy picit. De csak egy picit. Aki nem hazudik egy picit sem, az nehezen talál munkát, mert mások mindig jobbnak tűnnek majd.

Ami kevéssé jó:

• Tömegközlekedés: sikeres ember buszon nem utazik, mert gettó, helyette inkább a metrón a 40 fokban rohad a heringjáraton (lásd szarkazmus, de egyébként sokan tényleg így érzik az egészet [én is])
• Túlzott liberalizmus/multikulti: ez most picit más tészta, de azt az első sokkhatás után megtanulja mindenki, hogy Londonban fehér angolok nincsenek, úgyhogy aki angolt tanulni jön ide, az rossz helyen keresgél. Viszont Kelet-Londonban konkrétan leszállsz Whitechapel-nél, és ordít a müezzin, éjjel meg súrlódások vannak abból, h egyesek nem a sáriának megfelelően viselkednek, a rendőrök meg nem tesznek semmit, mert az elkövetők britek, és szavazóbázis. Kb., mint otthon a cigányok, csak hatványozottan rosszabb.
• ‘How are you?’ A felületesség idegesítő. Ezt egyébként ki lehet védeni, én mindig rávágom, hogy ‘still alive‘, szerintük vicces, én meg elmosolygok rajtuk. Ennek egy része persze h otthon megszoktuk, hogy ha nem érdekel mi van valakivel, akkor rá se nagyon hederítünk.

(….)

Egyébként attól függően h milyen jellegű tapasztalatokra van igény, ha komolyabb témákra is akad….

Egy dolog, ami elég zavaró, de sajnos nem egyedi, az a politikai indíttatású népbutítás – most nem a tv-ben es sajtóban fellelhető celebhirekre gondolok mert aki nem vágyik arra az nem néz tv-t es nem olvas ingyenes napilapot a metróban.

Inkább arról van szó, hogy huzamosabb ideje fekete bárányként állítja be a mindenkori kormány a K-Európaiakat, mondván kihasználjuk a szociális rendszert, és csak a szoc támogatások miatt vagyunk itt. Persze biztosan vannak olyanok, akikre ez igaz, és támogatandónak tartom azokat az intézkedéseket, hogy érkezés után 3 vagy 6 hónapig ne lehessen semmit igényelni, azonban az igazi gond azokkal az észak afrikaiakkal és arabokkal van, akik munka- és iskolaidőben 4-5-6 gyerekkel pongyolával a fejükön mászkálnak az utcákon.

Értelemszerűen azok a purdék sem tanulnak sokat, és a család sem munkából él. Tőlük persze elvenni a segélyt dupla politikai öngyilkosság: ők, illetve sok társuk többedik generációs, brit, szavazó, velünk ellentétben.

Persze sötét bőrűekkel negatívan kivételezni azonnali rasszizmusvádat eredményez, de mi fehérek vagyunk, tehát szabad.

Az más kérdés h egyszerű Darwinizmus, hogy akinek hosszú tavon sok gyereke van, az veszi át a hatalmat (“erősebb kutya baszik”), és pillanatnyilag az itteni kormányzatok sokat tesznek azért, h sikeres szavazat vásárlással vágják az európai kultúrák alatt a fát. Ja de ilyet mondani is rasszizmus. Pedig csak statisztika.

Nem a segélyek hiányával van a bajom, sosem kértem, sosem kellett, egyébként sem szorult belém sok baloldaliság, inkább az zavar, hogy egy ideig reméltem h az emberek ilyen fokú populista hülyítése csak otthon divat, de ebből a szempontból itt sem sokkal jobb a helyzet.

Menő-e elmenni?

Az indexen volt ma egy írás amit érdemesnek/érdekesnek találtam picit jobban megnézni és véleményezni. Már egyébként is érett bennem egy ilyen jellegű írás.

A cikk tömören arról szol, – bar érdemes átfutni mert elég szabados stílusa van -hogy a kedves szerző szerint menő-e ma Magyarországról kivándorlással fenyegetni, vagy azt megtenni a fiatalok koreben. Szerinte nem az. Indokként jellemzően azt hozza fel Bede úr (az író), hogy aki otthon nem boldogul, és csak a szája jár, vagy alulképzett, esetleg született lúzer, az külföldön sem fog, valamint, hogy előbb otthon kéne produkálni valamit, aztán esetleg elhúzni.

Alapvetően sok igazság van abban ami az írásban megjelent, de azt is hiszem hogy erősen egyoldalú és felületes a gondolkodásmód. Elismerem azt is, hogy az írás erősen azokra fókuszál akik a született lusta & lúzer kombinációba tartoznak, tehát akinek nem inge, nem veszi magára. Van benne igazság. Ezt mondtam mar nem egy ismerősömnek akik otthonról megkérdezték, hogy mik a lehetőségek errefelé, hogy itt sem aranyból van a járdaszegély, bar tudom ezt anno Amerikára mondtak sokan. Természetesen nagyon sokat számít az, hogy ha valaki el akar jönni otthonról, akkor milyen korban, milyen stratégia mellett, és milyen hozzáállással/képességekkel lép le. Ez alatt azt értem, hogy ha valaki középiskola végén elhúz otthonról, és külföldre jár egyetemre, valamint azért beszeli is a nyelvet, az, ha kibírja az egyetemi éveket külföldön, és meg utána is maradni akar, jó eséllyel boldogulni fog. (Fél év Erasmus már nem ennyire esélyes, de rosszat nem tesz).

Azok akik hat-tíz év alatt lenyomtak otthon a Bölcsészkart, és nem tudnak Bölcsész-szart se, azoknak nehezebb lesz, és bár tudom ez extrém példa, de találkoztam mar nem egy ilyennel is. A köztes átlagnak viszont egész jó esélyei vannak ha ok is úgy akarják.

A boldogulás definíciója is eléggé vegyes. Tetszik-nem-tetszik, otthon azok akik netán végig-güzülik az orvosit, vagy őszintén gondoljak hogy belőlük tanár lesz, azok nagyot huppannak otthon, hiszen a fizetésükből kb semmire sem telik. Igen, el lehet menni másodállásba, meg harmadállasba is, de nem biztos hogy ez a reális módszer. Élni sem árt néha, leginkább fiatalon. Sokaknak ebből a szintből elmenni egy külföldi pubba csaposnak már negyed siker, anyagilag mindenképp (csak ne Londonban próbálkozzon), ha erkölcsileg nem is kötelezően. Azok akik otthon mindenfele üzletekben eladók, mekiznek, stb, nekik is hasonló, hiszen a fizetések kb egy vonalban vannak.

Az alábbi gondolaton mar azért picit én is fennakadtam:

Először is szeretnék minden, magát tehetségesnek képzelő fiatalt a lehető legsürgősebben lelombozni. Aki ahhoz kevés, hogy Magyarországon vigye valamire, az külföldön még bénábban fog vergődni. Itt kell egyébként közbevetni, hogy a meg nem értett magyar fiataloknál a külföld mindig Berlint, Nyú Jorkot, Barcelonát, vagy a menőség valami hasonló globális fővárosát jelenti, és soha nem Vilniust, Teheránt vagy Bogotát, amely városokban még egy ügyes és tettre kész magyar is elérhet valamit.

Az minden bizonnyal igaz, hogy akit otthon sehova nem vesznek fel, az jó eséllyel másutt is nehezen fog boldogulni. De erősen kérdés az, hogy aki otthon nem vitte semmire, az azért nem vitte semmire, mert az állandó ‘dögöljön meg a szomszéd tehene’ hozzáállás, valamint az erősen biztató pályakezdő fizetések miatt el meg huszonhat évesen is az ősökkel és vezeti jobb esetben a szottyadt harmincéves Polo-t, vagy azért mert tényleg lusta. Nem mindegy.

A másik amivel nem tudok egyetérteni, hogy otthonról másodrendű helyekre kéne elmenni. Aki el akar menni, valószínűleg nem akar még hátrébb lépni párat. Gondolom nagy mennyiségű magyar fiatal van aki profin nyomja a teheráni anyanyelvet (tudom, hogy az egy város). Relatíve kevesen tudnak rendesen spanyolul is, akik meg mégis, azok miért pont oda mennének? Épelméjű ember jó indok nélkül egyik helyre sem megy. Aki tud arabul (azt hiszem lehet vagy húsz fiatal az országban aki nem arab létére megtanult rendesen), az valószínű elmegy Dubaiba, vagy olyan helyre ahol sok az arab és sok a pénz, aki meg spanyolos, az meg vagy D-USA-ba, vagy esetleg Európán belül olyan helyre ahol boldogulhat a spanyollal. Viszonylag magától értetődő, hogy aki menni akar az Berlinbe, Nyu-jorkba, vagy egyéb releváns nagyvárosba menne. Több a lehetőség, még ha verseny is nagyobb, jobban mutat az önéletrajzban, és valamiért sokan úgy gondoljak, hogy több a pénz is.

Tessék legalább a történelemből tanulni. Nagyon kevés az olyan magyar, aki külföldön nagy tudott lenni, olyan pedig, aki itthon senki volt, külföldön viszont hirtelen király lett, szinte egy sincs.

A boldogulásnak szerintem nem alapvető követelménye, hogy csúcsszuper teljesítménnyel befusson egy illető.

A multiknál otthon a pályakezdő fizetés amikor eljöttem 2 éve volt kb bruttó 250. Hasraütésszerűen, ez nettó 140 ezer korul lehet. Ha végigmegyünk az alap számításokon, akkor szoba rezsivel ~50e, BKV 10e, kaja (nem az esti étterem, hanem csak a napi kaja) 30e [teszko gazdaságos ennyiért], mobil + internet 10e. Ez mar most egy százas, és meg akkor nem vett semmit az illető, nem volt szórakozni, nem csinált semmit. És a br 250-es fizu akkortájt nem volt rossz, mert statisztikailag Budapesten, ahol országosan legmagasabbak a fizetések, a bejelentett fizetések átlaga bruttó 220 ezer volt akkortájt. Ez sok év tapasztalattal se igazan nő radikálisan.

Londonban az átlagfizetés (a bejelentett fizetések, tehát a vállakózók és a feketézők nincsenek benne) £25,000/ev (br). Aki olvassa amiket írogatni szoktam az tudja hogy ennél én jelenleg 6%-kal kevesebbet kapok. A 25e havi nettója £1600/hó. Persze egy a két összeg nem közvetlenül összehasonlítható, de ha kivesszük belőle a fix költségeket, még így is érdemes megnézni:

Az egyszerűség kedvéért levágtam a nem-londoni fizetésből egy keveset.

Micsoda	Budapest	BP £	London	Egyéb UK
Fizu	140,000	£467	£1,600	£1,300
Szoba	35,000	£117	£500	£300
Rezsi	15,000	£50	£100	£75
Mobil	8,000	£27	£25	£25
Tömegközl	10,000	£33	£130	£40
Napi kaja	30,000	£100	£130	£130
Marad	42,000	£140	£715	£730

A napi kaja itt feltelezi hogy félkész kaját veszel a teszkoban amit megmikrózol, de ha a céges étteremben eszel az jellemzően £4/munkanap, tehát a havi költség felmegy talán egy £20-30-tal.

Én erősen úgy érzem az eddigi két éves tapasztalatomból, hogy aki otthon képes arra, hogy megszerezze az átlagfizetést, az itt is képes rá. Persze mekiben/boltban/stb jóval kevesebbet adnak, nettó £900/hó-val érdemes számolni azokban az esetekben. Angolul folyékonyan tudni kell természetesen ha vki akar £25,000-t, egyébként felejtős. Elég szembeötlő a különbség azért a két átlag közt.

Természetesen London az egyik legdrágább város, tehát aki bulizni akar az könnyen belefuthat nagyon meredek árakba, de…

• Pubokban a sor £3.50-4.50, kibírható.
• Cigi drága (nem tudom pontosan mennyi, nem dohányzom).
• Mekiben Big Mac Menu [nagy] £3.80 (otthon 1200).
• Kínai kaja £5 dobozos itallal és körettel, helyben csinálva (otthon kb 1200 megint).
• Pizza rendelés: mérettől és kombinációktól függően £6-12/adag (otthon talán vmivel kevesebb de nem sokkal).
• Átlagos útszéli étterem/fő nem alkoholos itallal: £20 (otthon vmivel kevesebb, mondjuk 4000?).
• Egzotikusabb éttermek (nem a luxus persze) egy alkoholos itallal £40 (pia: pohár bor v ekvivalens).
• Egy jó állapotú, tíz éves 5-os BMW: £1500-£2000 – otthon több.
• Első szériás Opel Astra: £400-600 max, inkább kevesebb. Otthon nem tudom mennyi de több az tuti. A biztosítás költségeit nem ismerem, de megfelelő kombinációk eseteben nem meredekebb mint otthon.

Emellett vannak olyan költségek amik meredekebbek mint otthon, pl az ovi havi £1000 miközben otthon ingyen van. Ez azonban relatíve keveseket érint pályakezdőként. Pár év tapasztalattal elérhető (nem recessziós időszakban) az éves br £30-35,000-s fizetés, és ez a MLM jellegű baromságokkal ellentétben nem mese. Van ismerősöm aki pár három-négy éves IT helpdesk tapasztalattal dolgozik mint (meglepő módon) IT helpdeskes, és £30k-t keres. (Igaz az ellenpélda is telefonos körökből van, másik ismerősöm kb két-három év tapasztalattal kap havi ezres korul, ami évi £15k). Angolul továbbra is tudni kell.

Ha 23 éves magyar fiatal vagy, teljesen kilátástalannak érzed az életed, biztos vagy abban, hogy zseni vagy, csak nem értenek meg, és fogalmad sincs, miből fogsz megélni néhány hónap múlva, a kivándorlás nem megoldás. Illetve csak abban az esetben, ha kész vagy külföldön elfelejteni ezt az egész zsenis hülyeséget, és elkezdeni valami rendes munkát – mosogatást, takarítást, ilyesmik.

Ez nem teljesen igaz. Én 24 évesen jöttem ki, és jellemzően lövésem nem volt arról, hogy mi fog történni. Hallgattam is eleget otthon emiatt. Persze én tudok angolul, meg van papírom is pár dologról, úgyhogy nem kellett mosogatással kezdenem, illetve az induláshoz kaptam anyagi segítséget, de sokan anélkül boldogulnak. Mostanság persze nehezebb, és nem art ha nem komplett kretén az illető. Az mindenesetre vitathatatlan, hogyha a suli után jöttem volna ki, és azóta dolgoznék ott ahol most vagyok, akkor mostanra jóval nagyobb fizetésem lenne. Lehet persze mondani, hogy “a pénz nem boldogít”, de abból nem engedek, hogy nem találom normális állapotnak, h otthon az átlag fiatal a horvát tengerpartra ne jusson el ha a szülők nem toljak a segge alá a vonatjegyet, mert havi pár ezer forintot tud csak félretenni. Ehhez képest meg lehet nézni, hogy én hol járok, és nem azért verem a nyálam mert jani vagyok, hanem egyszerűen tény, hogy itt több marad.

Eltekintve az anyagiaktól, van meg mit ecsetelni. A morális hozzáállást már említettem többször nagyon pozitív, nem jellemző hogy kitolunk a másikkal. Én eddig itt meg csak két magyarral vesztem össze két év alatt, mással nem. A más kultúrák megismerése, gondolkodásmódok felmérése, mindenképp előnyös, ha szeretni nem is kötelező, de hosszú távon jó lehet a tudás, vmint az önéletrajzban is jól mutat. A morális és anyagi nyugalom persze átitatódik a mindennapokba is, a főnökök jórészt nem seggfejek, a haverokkal/barátnővel sem állandóan arról megy a téma hogy x politikus mekkora ocsondok, vagy hogy megint szar volt a munkahely, és nem hullafáradtan/stresszelten esik haza az ember, hogy az útja az ajtóból az alvásba vezet. És bar kivételek mindenhol vannak, otthon se mindenki ilyen, de sajnos több az ilyenebb mint a nem.

Mindezt úgy, hogy köztudottan nem rajongok Londonért, bár akár csak Petőfi az őszt, itt-ott azért szeretem, meg ha nem is tudom miért.

Döntse el mindenki magának, hogy megéri-e nekifutni egy fél permanens külföldre utazásnak.

Heti vegyes

Pár rövid hírmorzsa…nem épp fontossági sorrendben, de láttam az új lakótársunkat! Mindezt két és fél hét után…persze köszönni már nem sikerült, csak épp a konyhában voltam amikor hazajött, ami a bejárati ajtó mellett van, így legalább tudom, hogy humanoid lény és nem csak szellem. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az illető továbbra is noname módban megy nálam, na nem mintha a többi ötnek tudnám a nevét, pedig már 11 és fél hónapja itt lakom.

Ha már a lakásnál tartunk, ma néztem egy lakást, ezúttal személyesen, szimpi hely, elég újnak tűnt, a srác, aki most lakik ott uber hatalmas kupit tart. Persze ha én beköltözök akkor ő kikötözik, mert ez saját (bérelt) lakás volna. Költségek £700/hó plusz számlák, kb egy ezres. Kellemetlen egyébként hogy nincs semerre bekötve a kábeltévé, így, ha netezni akar az ember akkor ADSL van, ahhoz meg persze telefonvonal kell, úgyhogy kis árukapcsolás zajlik ám itt is. (Naná nem ingyen). Holnap majd beszelek az ügynökséggel, megpróbálok lecsapni a kecóra. Ha összejön teszek fel képeket, de az min egy hónap. Viszont a szomszédok magyarok ahogy néztem, mert a kijelölt parkolóhelyen egy magyar rendszámú Yaris állt, és a most ott lakó srác szerint a szomszédok talán lengyelek (magyarul fingja nincs de valami k-európai banda). A lakás egyébként egyszobás, előszobás, külön konyhás, első emeleti, délnyugatra néző, a helyi viszonyoknak megfelelő méretű (kb harminc-harmincöt négyzetméteres), és egy nagyjából 15 éve épített blokkban van, ami jónak számít.

A héten kezdtem az új csapatban, most Excel makrókkal ügyeskedek, ami jó, mert olyat meg sose csináltam. Maga a feladat elég egyszerű, de persze beletanulni ebbe is kell, így az, ami másnak öt perc az nekem öt óra. De nem hajt a tatár. Nem tudom különben milyen legendák keringenek rólam cégen belül, de vicces, hogy feltételezik rólam, hogy egy csomó olyan dolgot tudok, amivel egyébként sose találkoztam meg. De tanulási lehetőségnek jó, meg azt hiszem egyelőre átlátom a dolgokat, a helyzethez képest, szóval nincs ok a panaszra, meg végre már valami olyat is csinálok, ami érdekesnek tűnik.

Csütörtök este megyünk Skóciába, majd utólag beszámolok róla, lesznek képek is, viszem a nagyobbik gépemet. Remélem nem ázunk szarrá, bár sajna az esélyeink nem épp rózsásak. Mindegy, ha már ilyen debil éghajlatú országba jöttem, magamra vessek ugyebár.

Még hogy a siugrók

Azért lehet, hogy a síugrókkal valami baj van, de én se vagyok teljesen normális az biztos – vettem egy automata porszívót, azt a kicsit, ami elvileg magától kitakarítja a szobát. Ha már én nem szoktam…Nevezhetjük impulzus vásárlásnak is a dolgot, mert az indexen megjelent egy cikk arról tegnap, hogy milyen algoritmus szerint dolgoznak ezek a kütyük, erre megvettem ebayen – Persze anyám jogosan rávilágított arra a problémára, hogy a szobámban egy talpalatnyi hely nincs, nem a robot tarolására, hanem arra, hogy nem fog tudni szegény közlekedni. Úgyhogy majd fel kell pakoljam a földről a kacatokat, vagy inkább kidobni. Jó volna egy nagyobb szoba, mert ez kb egy budapesti panel félszobának a harmada. Elég necces. (lásd lakáskeresési nyafnyaf). Most pl valamelyik ocsondok lakótársam leamortizálta a zuhanyzófejet, úgyhogy az nincs, de csőből lehet zuhizni. Azt hiszem, ma veszek egy újat, mert, ha a házi bácsin múlik akkor meg télen is csőből jön a víz…

Ezen kívül nem sok van. Megjött a Depeche Mode koncertjegyem, meg az új szemüvegem is. Jól ki vagyok költekezve, és meg utazótáskát is kell vegyek, de az már júniusra marad. Addig úgyse megyek sehova, bár meg utána se tudom merre, aki látni akar szóljon, meggyőzhető vagyok. (Úgyse olvassa senki.)

Úgy tűnik a TNS-t is elérte a gazdasági válság. Az eddigi két rétegű konyhai tisztító papírt, valamint a szintén két rétegű WC-papírt sima egy rétegűre cserélték. Persze ezzel mindenki kétszer többet használ, ellenben a költsége nem fele az eredetinek, plusz mivel a raklapon minimum annyi helyet foglal, mint az origi, így végül is jóval drágább. Éljen a logika.

Emberek es egerek

Van egy új lakótársunk, mar egy bő hete, legalábbis elvileg, a hangját hallom, a kocsiját latom, de a sráccal meg nem találkoztam. Valami indiai, ha jól tudom. Lassan elnyomásban fognak élni a fehérek a házban, már csak ketten vagyunk.

A lakáskeresés továbbra is folyamatban van, csak meg mindig nem találtam olyan helyet, ami nem egy lepratelep, és emellé nem egy havi ezres, mert azt picit sokallom a kereteimhez képest. Bármilyen vicces is, Londonban neccesen lehet kijönni havi ötszáz font költőpénzzel. Bezzeg otthon mennyire örülne neki mindenki – persze igazából van ebben egy kis sznobizmus is, hiszen aki minimálbéren el, az kb ennyit kap a végén, mégse hal éhen. Csak hát a kényelem meg a hasonlok.

Van egerünk is, láttam többször is a konyhában, meg hallottam a falban. Jó, hogy nem főzök, bar igazából mindig csak a szemetest környékezi, ami a padló-szinten van, szóval a hűtőbe egyelőre nem férkőzött még bele. Remélem ez így is marad. Londonban különben sok a mindenfele élőlény, marmint a lakott területeken, lattam mar többször rókát, egeret, ill. más környékeken patkányt is, de előbbi kettő rendszeresen megfordul a mi környékünken is. Végül is nem annyira meglepő, ez elég külváros, hazákkal, kb mintha otthon Mátyásföld vagy Rákosborzasztó lenne, csak kicsit jobban be van kötve a városba, tömegközlekedésileg, mert nem csak egy sosem járó HÉV vonal van itten, hanem kettő! (Igazából metró, de elég sokáig a fold felett mennek itt, ezért inkább HÉV-ként üzemel).

Ez a hetem elég pörgős volt, hétfőn nem volt munka mert munkaszüneti nap volt, de a hét többi napján minden este másokkal szocializálódtam, új csapatommal, barátokkal, régi csapattagokkal stb. Ma meg vidámparkban voltunk, jó volt, bar nekem picit extrém, de ennek ellenére elveztem. Ugyan nem ültem fel rá, de van egy hullámvasút, ami igazából annyit tud, hogy felmegy, aztán lejön, mindkettőt kb függőleges helyzetben. Az itteni 67 méteres, és kb 130 kmh sebességet tud, de néztem, New Jersey-ben van egy, ami 127 méter magas, és 207 kmh sebességet nyom. Hát, nem tudom, ha az éves fizetésem kétszeresét odaadnak, talán meggondolnám, hogy felmenjek rá, addig viszont aligha. Mindenesetre ezek a járgányok marha populárisak, az itteninél negyvenöt perces sor állt. Volt barátnőm kezdett, ha jól tudom paplan ernyőzni vagy mit csinálni egy jó ideje (egyszer mar majdnem lepottyant, csak az erdő megfogta). Mindenki másra izgul…de a síugrók se normálisok, az biztos.

Visszaterve a vidámparkra, elég jó stratégák az üzemeltetők. Egyreszt a beugró, ha neten veszed £28/fő, ha a pénztárnál, akkor £33, ennyiért mindenre annyiszor ülsz fel ahányszor jól esik. Persze, sorba kell állni, de ha ez nem tetszik akkor egy kis extra anyagi hozzájárulásért mentesülsz a sorbaállás terhe alól. (A sor jórészt pár perctől egy óráig terjed). Emellett, az amerikai parkok egy részével szemben, melyek akar éjfélig is nyitva vannak, ez hatkor bezár. Jó dolog, nekik, hiszen este hát után ki akar bemenni a vidámparkba (?) így bevétel nincs, ellenben az üzemeltetési és fizetési költségek pörögnek. Így viszont kidobnak mindenkit, ha mar nem éri meg nekik nyitva lenni. Mindenesetre nem rossz, azt számoltam, hogyha az itteni fizetésem és az otthoni árak arányban lennének egymással, akkor az egész napi költésem kb 3500 (!) forint lett volna. [értsd mivel itt nettó 450e forintnak megfelelőt kapok, otthon meg harmad ennyit, ezért a negyven fontos napi költséget levágtam tizenháromra. Persze ez jó leegyszerűsítése a dolgoknak, de valamelyest reális.]

Más. Eddig azt hiszem melyeket hallgattam ebben a témában, mert úgy érzem, hogy a politikai nyámmogás Magyarország egyik rákfenéje a sok közül és egyszerre gyerekes és beteges is. Ámde…Nézem otthon Pécsett a jobboldal nyert a mai időközin. Hát, most anélkül, hogy utalást tennék egyebkent semleges politikai hovatartozásomra, ez überciki. Marmint persze nem a jobboldalnak. Pont azon gondolkoztam nemrég, hogy vajon mi lehet az aktuális állás Budapesten, a “ha most vasárnap lenne a királylány-választás” jellegű kérdésre. Erös a tippem, hogy hasonlóan érdekes számok kerekednének ki belőle, mint a pécsiből. Nem volt bolond az MSZP amikor Tollert/Tasnadit nem akarta elengedni a politikai székből (ágyból), de azért ez mar komolyan valami. Mondjuk én hallgattam az egyik kollegájára, és amikor azt mondta, hogy akinek nem tetszik, az elmehet, hát leleptem. Persze nem vártam meg az engedélyét.

Elég sokan gondolkoznak hasonlóról az ismerőseim körében, bar személye válogatja, hogy kinek mennyire valósak az elmenésről szövögetett tervei, ill. kinek inkább csak a gondolatai vannak meg, a többi része nincs. De célok sokfélék, van Dánia, pár Anglia, illetve tőlünk is nyugatabbra levő célpontok. Kellemetlen, hogy aki teheti elmegy otthonról, aki meg otthon marad az vagy a jobbik végéből van, és ezért szopó ágon eltartja a többit, vagy a többihez tartozik, ami ez esetben inkább negatív hatásokat tesz, mint pozitívokat. Igaz, itt se minden tökéletes, sok a bevándorló, mármint az a fajta, aki segélyen el, de dolgozni luxus neki. Igaz az itteni társadalom egyelőre kepés a rendszer fenntartására, aztán persze majd meglátjuk hogy hova vezet – azt hiszem nem fogom megvárni mindenesetre, mert most már másfél éve itt élek, és ennyi idő alatt formálódik bennem a kép, hogy Anglia jó hely, de nem az esetem. Igaz, valószínűleg még két évet maradok, addig sok dolog változhat. Sokat fog számítani az elkövetkező kb 12 hónap, a munka miatt, h milyen lesz az új csapat, mik a lehetőségek és az eredmények, ilyesmik. Ezekről majd később, ha mar lesz mit írjak.

Anyám írt egy édeset, azzal kapcsolatban kommentálta az országot, hogy otthon nemrég volt anyák napja, itt meg márciusban. Azt írta: “Elég nagy össze-visszaság van nálatok, az ünnepeket máskor adják ki, az anyák napja sem akkor van mint nálunk, jobb oldalon van a kormány, külön jön a hideg-meleg víz. Zűrös.”

Olvastam közben egy jó írást, az urbanista blogon keresztül – a világ húsz legélhetőbb városáról írnak benne. Lehet tényleg Sydneyben a helyem, ez már többször felmerült bennem. :thinking:

Átköltözés Londonba, lakótársak, gondolatok a munkahelyről

Sikeresen átköltöztem Londonba. Helyileg nyugaton vagyok, egy Alperton nevű kerületben, itt találtam szobát megfizethető áron. Persze szokás mondani olcsó húsnak…na ez itt is érvényes. A szoba egész nagy, legalábbis normálisabb, mint az előző, és végre emelet, nem földszint, emellett ablakom is van, úgyhogy nemi fény is bejön. Ablak persze volt eddig is, csak jóval kisebb és sose sütött be a nap.

A lakótársakról nem sokat tudok, bar azt hiszem, már mindegyiket lattam. Egyik nap lattam hogy valamelyik a kenyérvágó kést élezi, próbálja lebontani vele a kertben nővő közel embermagasságú gazt, mintegy bozót vágó késnek használva. Ez fontos, mert a ruhaszárító kötél a gaz erdő felett húzódik, csak nem lehet odaférni. Szerencse, hogy nem eszem kenyeret mostanában…de a tisztaság egyebkent is limitáltan ismert fogalom a házban: az ágymatracot ki kellett cserélni, egy kisebb vagyonért, mert ahogy ez kinéz hat az szörnyű. A WC meglepően tiszta, mármint a többi dologhoz képest, na nem úgy a zuhany, ahol is a zuhany függöny szerintem a ház építése óta ott van, de azóta nem lett kimosva. Hat olyan is. Végül megelégeltem és kemény £1.50-ert (kb. 450 ft) vettem egy újat. Vannak meg vicces dolgok egyebkent. Pl van egy hűtő az udvarban, ami par hónapja ott áll és nem használják. Egyik nap kinyitottam, nem volt üres…kiüríteni elfelejtették, a többit nem részletezem. Ami meg elég komolyan zavaró az az internet sebessége, egy ADSL vonalunk van, ami elvileg 8 megás, gyakorlatilag meg 0.15 megás, ami magyarul háromszor gyorsabb, mint egy modem (azaz pontosabban nincs is olyan gyors). Talán sikerül valamit kezdeni a témával jövő héten, a házi bácsi hajlik rá, hogy szolgáltatót cseréljünk bar szerintem nem csak azzal van a gond, inkább kábelek vagy valami teljesen más, amit én se tudok megtippelni.

Elkezdtem dolgozni is, a csapat elsőre normálisnak tűnik. Korábban írtam, hogy piac kutatás meg TNS meg minden, lényegében, hogy jobban érthető legyen annak is akitől távolabb áll a téma, a cég kb. a 3. legnagyobb a világon ezen a területen, de igy is 100.000 feletti a globális dolgozok száma. Aki hallott már a Nielsen/ACNielsen/AGBNielsen/GfK nevű cégekről azoknak írom, hogy ez is hasonló, bar amennyire tudom az az egyik nagy különbség az ACN és a TNS közt, hogy bar az ACN sokkal nagyobb, ok csak azzal foglalkoznak, hogy ki mit vásárol, és ezt az adatot elsősorban a boltoktól közvetlenül szerzik. Ezzel szemben a TNS meg pluszban jelentős mennyiségű adatot szerez be 25.000 brit háztartásból is amelyek egy kis kézi számítógépre felviszik a napi vásárlásukat, és havonta beküldik a TNS-nek. Mindezt ingyen, mert nem kapnak pénzt érte, csak néha pár kupont. Ezen kívül is nagyon sok dologgal foglalkozik a vállalat. Van média kutatás, autó ipari, egészségügyi, pénzügyi, politikai, társadalmi stb. kutatásokkal foglalkozó részlegé is, meg a Worldpanel ahol én vagyok. Ez utóbbi is több részre osztható, én jelenleg a vásárlás (purchasing) részen vagyok, de van használat is (usage), meg még több másik. A purchasing/usage közt elég nagy különbség van, és persze a másik az érdekesebb. Az elsőből kiderül pl., hogy az angolok több pénzt költenek alkoholra évente, mint gyümölcsre, a másik pedig arra mutat rá, hogy 96.000 brit család sose vesz WC-papírt. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy az egyik azt vizsgálja, hogy ki vesz mit, a másik meg hogy a termeket mire használják.

Majd még mesélek a munkáról később, mert egy hét alatt nem sok releváns derült ki. Most ismerkedek a piacokkal meg az adatbázisokkal, de majd 9 hónap után úgyis áttesznek máshová, úgyhogy kezdhetem elölről az egészet, de akkor majd megpróbálom átkérni magam a másik részlegbe, bar az helyileg is másutt van.

Én a világ körül

Eredetileg megjelent: http://www.origo.hu/vilagkorul/20080513-oxford-iwiw-a-vilag-korul.html

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal – és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral – ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Németh Viktor válaszol Oxfordból.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?

Szeptember óta vagyok Oxfordban, még kb. három további hétig, mielőtt továbbállok Londonba. Sulizok, az Oxford Brookes University-n vagyok és nemzetközi kapcsolatok szakon veszek részt mesterképzésben. Úgy kerültem ide, hogy az otthoni fősulim kapcsolatban állt az OBU-val, ezért eredetileg is már OBU-s diplomát kaptam anno, így könnyebb is volt ide bejutni, és volt egy olyan elképzelésem is, hogy suli után keresek magamnak munkát, de jobbnak láttam egy relatíve nyugisabb helyen kezdeni az ismerkedést az országgal, mint Londonban. Ez egyébként, azt hiszem, nem volt egy kimondottan rossz ötlet, így utólag. Júniustól végül kaptam munkát egy TNS nevű cégnél Londonban, a meló piackutatási cégnél kliens-management lesz, de szerencsére nem kell senkit hívogassak debil kérdésekkel majd, ez nem az a része a munkának. Most épp szobát vadászok magamnak, mert az még nincs.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Oxford egy meglehetősen kis város, pesti szemmel persze, kb. 160 000-en laknak itt, jórészük diák, a két egyetem közül valamelyiken tanul. Maga a város központja pár keresztutca csak, de azért van élet, általában hajnali 2-3-ig (aztán úgyis minden bezár, mert törvényi előírás). Anglia bemutatásától általánosságokban eltekintek, mert szerintem jórészt mindenki hallott már róla. Jobb/rosszabb kérdésben; mindenképp jobb abból a szempontból, hogy sokkal pozitívabb a morál errefelé, és megint csak pesti szemmel nézve, nagyon türelmesek az emberek. Például ha át akarsz menni a zebránál, nem dudálnak le (megállnak), de ha sokat tökölsz a pénztárnál, akkor se szól rád senki. Emellett nagyon figyelnek a közterületek tisztaságára, ha össze is szemetelik, azt nagyon gyorsan eltüntetik. Az életszínvonal meg persze sokkal magasabb. Rosszabb dolgot még nem nagyon találtam. Kicsit fura hogy az egészség és biztonság (health & safety) errefelé olyan központi kérdés hogy már néha túlzás. Valaki mesélte, hogy egy cégnél tilos kulcsot tenni a szekrénybe, mert ha valaki beleesik a szekrénybe, akkor a kulcstól megsérülhet. Ez a hozzáállás errefelé normális, de betartják.

Mi hiányzik Magyarországról?
Még semmi egyelőre. Akikkel akarom, tartom a kapcsolatot, más tényleg nem hiányzik. Tán a kaja, az errefelé nem túl nagy hűhó, de végül is Angliába szerintem senki nem a kajáért utazik.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Ez a nyugalom, ami itt van az elképzelhetetlen otthon. A fent vázolt morális hozzáállás is, ezek nagyon hiányoznának. Itt van az embernek egy olyan érzése, hogy ennek így kéne lennie mindenütt. Itt mindegy mit gondolsz, hogy nézel ki, mit csinálsz, egész addig, amíg az nem törvényileg problémás, mindent szabad, és senki nem mondja, hogy ez hülye, mert itt elfogadják, hogy az egyéniséged része, ami úgy jó, ahogy van. Hiányozna a táj is azt hiszem, meg a kulturális diverzitás (szép magyar szó).

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Itt Oxfordban az Angliához képest is sokkal magasabb, mert ez egy elég gazdag város. Ehhez persze társul, hogy sok tekintetben olyan drága, mint London, vagy közelíti, de a fizuk annál valamivel azért alacsonyabbak. Én most a koliban, ahol néha dolgozgatok, kapok 6,78 fontot (2136 forint) óránként, az diákmunkához képest, egész jónak számít. Persze itt is vannak olyan részek, ahol nem kimondottan nyerő éjjel egyedül mászkálni, de alapjában egy minden értelemben viszonylag gazdag város (kulturálisan, anyagilag, építészetileg, stb.). Az emberek, akikkel eddig találkoztam elég kiegyensúlyozottnak tűnnek, nincs az a zombitömeg-érzés, mint Pesten, és sokan mosolyognak az utcán, csak úgy mert jó kedvük van, vagy mert süt a nap, vagy mikor miért.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolást nem tudom, de azt igen, hogy nagyon kevés a parkolóhely a városban. Egyébként nincs kocsim, a buszjegy 1,80 font (567 forint), de az összes vonalra érvényes havi bérlet 31 font (9765 forint). A mozi 10 font (3150 forint) körül van, de én általában megvárom, hogy kijöjjön PC-n egy film. Majd nyáron lesz egy-két film, amire lehet, hogy befizetek. A sör ára változó, általában 2,50-3,50 font/pint (788-1103 forint), a kávé megint csak változó, 0,70 fontért (221 forint) már adnak valami ihatatlan lötyit, 1,10 font (347 forint) körül van egy normális kávé, de például a Starbucksban simán 3 font (945 forint) felett vannak az extrásabbak. Viszont az itteni kávé az nem presszókávé, hanem általában három decis hőtartó papírpohárban adják, és mindenki az utcán issza.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Ezt megint nem pontosan tudom, de 800 font (252 000 forint) biztosan van, szerintem 1200 fontig (378 000 forint) elmegy a kétszobás. Én per pillanat koliban vagyok, ami igazából egy hétszobás lakás, csak nem kell számlát fizetni (benne van az árban, plusz a karbantartás is), és így 300 font (94 500 forint) havonta. De ha nem fél órára lennék a sulitól, akkor pontosan ugyan ez 500 font (157 500 forint) lenne havonta.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Most nem igazán dolgozom, a koliban, amit itt ténykedek csak heti pár óra. Abból a fizuból, amit majd Londonban kapok, elég soknak kéne maradnia, ahogy számoltam, annak ellenére, hogy eléggé kezdőfizum lesz, havi 300-500 fontnak (94 500-157 500 forint) akkor is maradni kellene, ha egy csomót költök nem életbevágó dolgokra (pl. mozi, bulik, evés-ivás valamerre, stb.).

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Későn érő típus vagyok, ezért még most se tudom pontosan, hogy mi az, amivel mindig is szerettem volna foglalkozni. Mindenesetre fősulin marketingen voltam, aztán egy évet dolgoztam otthon ezen a téren, most megint ide kerülök, csak a piackutatás plusz márkastratégia érdekesebbnek tűnik, mert részint konzultációs háttere is van, ahonnan, ha egyszer mégis megunom, viszonylag könnyű továbbállni.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugis. Mondjuk Oxfordban Londonhoz vagy Pesthez képest nagy a nyugalom, már-már kicsit zavaróan az, egyebek mellett ezért is állok tovább innen. Aztán lehet, hogy majd hiányozni fog még.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Nem szoktam nagyon idegeskedni a jövőn, nem tartom magam elveszettnek. Bár mindenképp van egy önállósodási folyamat, ami nálam éppen zajlik már egy éve, fura lesz lelépni innen és megint egy teljesen más közegbe kerülni. De végül is én akartam, egy szavam nem lehet. Reménykedni meg kb. annyiban, hogy hosszabb távon megtalálom itt a számításomat, aztán majd úgyis elválik, hogy ebben az országban maradok-e, megyek máshova, vagy esetleg haza.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Az ismerősi körömben az, hogy a kolis lakhatási szerződésünk nemsoká lejár és mindenki helyet keres magának, sokan melót is. Egyébként most voltak önkormányzati választások, az is téma, de nem annyira mindennapos (szerencsére), mint otthon, mert attól már a falra lehet mászni.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Bezárnak 22 postahivatalt Oxfordban és környékén.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Pubozás (nem keverendő az otthoni kocsmázással), illetve itt lehet puntingolni (szótár szerint bottal hajt ladikot). Hát kb. valóban erről van szó, bár még nem próbáltam, de itt divatos. Most, hogy normálisabb idő van itt is, szokás kimenni a parkba, illetve elég sok a szabadtéri sportolási lehetőség is annak, aki kevéssé lusta. Én személy szerint próbálom kicsit felfedezni az országot.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt, Oxfordban relatíve limitált, lehet menni mint említettem iszogatni, van mozi, színház, van kismillió szórakozóhely (de jórészt mind egy kaptafára megy). Ennyi, ami hirtelen eszembe jut. Ha kicsit távolabb megy az ember, akkor már van paintball és laserquest is, meg azt hiszem, valahol még egy mini műlesiklópályát is építettek pár éve, talán Readingben. (autóval megközelíthető távolság). Ja és van egy műjégpályánk is itt, Oxfordban, ezek nyitva vannak elég sokáig.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Azt nem mondom, hogy pont itt, bár lehet a gyerekeknek mindegy hogy százezer vagy hány millió lakosú egy város, de sokkal inkább egy ilyen hozzáállású közegben mint egy negatívabban.

Munkakeresési hírek, belföldi utazgatások

Elég sok dolog történt március vége óta, és úgy tűnik, hogy itt maradok egy ideig még angolhonban, mert találtam melót Londonban, egy TNS nevű cégnél. Eredetileg úgy volt, hogy szeptemberben kezdtem volna és a nyáron itt maradtam volna Oxfordban, de most a legutóbbi változat szerint már júni 9-én kezdek, ami jó, mert előbb leszek gazdag (izé…), viszont most nagyon sürgősen kell találjak magamnak egy szobát. A cég otthon nem túl ismert, aki tudja mit művel az ACNielsen, annak mondom hogy ez is ugyanaz, aki meg nem, annak tömören egy piackutatási cégnél leszek klienskapcsolati emberke. (ennek tudom nem sok értelme van így, de nem mondom hogy manager mert hivatalosan nem az, majd ha addig elviseljük egymást akkor kb két év múlva kapok saját klienst, addig amolyan beletanulási periódus. De legalább senkit nem kell telefonon nyaggassak, kvázi én nem fogok piackutatni.) Az AC-n tizenketten voltunk ha jól emlékszem, kettőnket vették csak fel, bár a többiek eléggé el voltak veszve ahogy láttam. Az egyik feladat egy előre megadott anyagból egy 20 perces prezi készítése volt, és azt ott kellett előadni, szerintem ezen buktak el a többiek, mert akikkel beszéltem még ott elég érdekes dolgokat hoztak ki a lehetőségeiből, és itt az érdekes inkább a negatív értelmében szerepel. Itt mondjuk nekem nagyon erős segítség volt az, hogy az Unileveres időkben szerencsétlen Nielsenes csapat órákat untatott minket a hasonszőrű prezentációkkal, de legalább volt egy jó háttértudásom, plusz ha az UL-nek az a forma jó akkor tán ezeknek is.

Voltam Bath-ban pár napja, egész pofás hely, érdemes megnézni ha valaki arra jár. Tegnap voltam Stonehenge-nél, Salisbury-ban és Avebury-ban, tipikus időpocsékolás az egész, mindenki maradjon távol, inkább menjen a tengerpartra vagy pubozni.

Egy érdekességet azért felvetek, az angol pub-elnevezési szokásokat: ugye azért otthon viszonylag változatos, és esetenként érdekes/kreatív nevekkel találkozhatunk ha szórakozóhelyekre vagy éttermekre, esetleg italozásra vágyunk, Szimplakert, ZöldPardon, stb. Na itt semmi ilyen nincs, elsősorban a puboknál teljesen nulla változatosság van elnevezés-fronton: King’s arms (kb. a király fegyveresei), Queen’s arms, esetenként Lion and Lamb (oroszlán és bárány), gyakran egyéb állatnevek (medve, hal, stb), bár Bath-ban láttam már egy Pig & Fiddle nevű helyet is, ami magyarul a Disznó és Hegedű lenne. Szerintem valaki egyszer igazán nyithatna egy Your Mother’s Arms nevű helyet már…