Asztrofizikai agymenés

Kezdjük ott, hogy fizikából kettes voltam.

Az elmúlt másfél napban a különböző wikipedia írásokat nézegettem a csillagszületéssel és általában az asztrofizikával kapcsolatban. Emellett megnéztem Hawkingnak az egyik filmjét is amiben eléggé kitárgyalja hogy nem tudjuk mi történt a Big Bang [BB] előtt.

Bennem az merült fel, hogy:

  1. Azt mondjuk hogy az univerzum folyamatosan tagul, valamint ennek megfelelően feltételezzük hogy szingularitási pontból indult ki a BB elején, valamint,
  2. A fekete lyukak végén feltételezzük hogy szingularitás van
  3. A fekete lyukakból nem lehet kilátni mert a belső szemlélő sose éri el az eseményhorizontot
  4. Nem tudjuk, hogy mi volt a BB előtt

Akkor mi van ha mi egy fekete lyukban élünk? :)

Mondjuk tudom ez egy rekurzív ötlet, de akkor is.

Reklámok

Történelem, bevándorlás és vízcsapok a britek szemszögéből

Mint mondtam mar korábban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkatársaim jó része brit, és azok közül is az intellektuálisabban felső végből vannak. A csapatunkban van pár Oxbridge-i diplomás, és jórészt elég tájékozottak is a világról. A pénteki ebédeket meg kimondottan szeretem, mert ilyenkor irány a pub, ahol egy sor mellett elég jól lehet beszélgetni.

A mai témánk a történelem és bevándorlás volt, ami onnan indult, hogy a pubban három magyar dolgozik, ebből egy lány, aki nagyon vonzó külsejű, a többiektől pedig eleget hallgatok, mióta valaki elsütötte a poént, hogy én egy tipikus “predátor” vagyok. :D Erre persze rajon, hogy a vonzó külsejű hölgyet már csak a közös nyelv miatt is ismerem, ők meg piszkáltak, hogy na már megint szocializálódok. A csajnak egyébként relatíve sötétebb komplexusa van, innen jött, hogy hátha olasz felmenői vannak, mert ugye norvég (gyk cigány) kisebbségi aligha lehet, adott hogy otthon nem divat a mixelődés, aztán mar valahol ott tartottunk, hogy az egyik főnök ecsetelte, hogy hat biza o látott egyszer egy cigánytelepet Törökországban, és hogy olyanok nálunk is vannak-e. Mondtam, hogy valószínű olyan, amit ő látott, nincs, de azért otthon is van pár ‘szép’ környék. Innen mar csak egy lépes volt Magyarországot az 1.vh után felbontani, majd a brit birodalom széthullását szóban újrajátszani, stb.

Az érdekesség onnan adódik, hogy miközben külső szemlélőként elég egyértelmű problémája Angliának, hogy sok a bevándorlóknak azon fajtája, akik a volt gyarmatokról áramlanak be, sokgyerekesek, angolul nem tudnak és nem is akarnak tudni, valamint nem dolgoznak, hanem csak szocpol támogatáson élnek, valahogy itt ezt nem latjak problémának. Ennek persze jo részét a kötelező politikai korrektség adja, amit nekem nehéz lebontani, mert nem vagyok angol, ok meg nem akarjak előadni, h igazából rühellik a külföldieket. Emellett munkatársaim meg vannak győződve arról, hogy a brit birodalomban mindenkinek jó volt élni, de legalábbis jobb volt, mint a többi kolonizációs birodalomban. Erről nem tudok sokat, mert én mar előző életemben sem hittem a lélekvándorlásban, kvázi nem tudom mi volt a brit Indiában. Mindenesetre azt megvitattuk, hogy a brit kultúra viszonylag azért elég jó integritásnak örvend, meg ha a mostani kb utolsó húsz évben morzsolódott is elég sokat, hiszen miközben a legtöbb európai ország többször szétesett és/vagy elfoglaltak a századok során, Anglia (és itt elsősorban Angliára gondolok, és nem az “Egyesült Királyságra”), gyakorlatilag 1066 óta független, és max terjeszkedett, de nem jellemzően csökkent.

Érdekesnek találtam azt a pontot is amikor engem kérdeztek arról, hogy szerintem itt mi más mint otthon, vagy máshol ahol éltem, és a kérdésben nem az életstílusbeli különbségekre voltak kíváncsiak, hanem a vizuális különbségekre, vagyis arra hogy mi tűnik fel ha körbenézek, különös tekintettel hogy gondoljak arra, mi volt fura amikor megérkeztem. Az első megállapításom a keverőcsapok hiánya volt. Aki nem tudja, az itteni csapok nem keverőcsapok, tehát bar egy cső van, mégis a fel tenyered megég, a másik fele lefagy ha kinyitod mindkét vizet. Ez itt annyira standard, hogy a két egyébként tájékozott jómadárnak el kellett magyarázzam miről beszelek, de utána is csak az volt a reakciójuk, hogy mosolyogtak. Azért azt már ők mondtak hozzá, hogy ‘jah itt a konnektorok is mások’. Konstatáltam hogy Sherlocknak jo a megfigyelőkepéssége :)

Persze ezt igy olvasva nem annyira pojén, de átélni fura, hogy mennyire másként latnak dolgokat itt. Kíváncsi volnék, hogy egy külföldi szemével mi az ami Mo-n vizuálisan fura (a kutyagumit leszámítva), és nekünk fel sem tűnne :)

Menő-e elmenni?

Az indexen volt ma egy írás amit érdemesnek/érdekesnek találtam picit jobban megnézni és véleményezni. Már egyébként is érett bennem egy ilyen jellegű írás.

A cikk tömören arról szol, – bar érdemes átfutni mert elég szabados stílusa van -hogy a kedves szerző szerint menő-e ma Magyarországról kivándorlással fenyegetni, vagy azt megtenni a fiatalok koreben. Szerinte nem az. Indokként jellemzően azt hozza fel Bede úr (az író), hogy aki otthon nem boldogul, és csak a szája jár, vagy alulképzett, esetleg született lúzer, az külföldön sem fog, valamint, hogy előbb otthon kéne produkálni valamit, aztán esetleg elhúzni.

Alapvetően sok igazság van abban ami az írásban megjelent, de azt is hiszem hogy erősen egyoldalú és felületes a gondolkodásmód. Elismerem azt is, hogy az írás erősen azokra fókuszál akik a született lusta & lúzer kombinációba tartoznak, tehát akinek nem inge, nem veszi magara. Van benne igazság. Ezt mondtam mar nem egy ismerősömnek akik otthonról megkérdezték, hogy mik a lehetőségek errefelé, hogy itt sem aranyból van a járdaszegély, bar tudom ezt anno Amerikára mondtak sokan. Természetesen nagyon sokat számít az, hogyha valaki el akar jönni otthonról, akkor milyen korban, milyen stratégia mellett, és milyen hozzáállással/kepésségekkel lép le. Ez alatt azt értem, hogyha valaki középiskola végen elhúz otthonról, és külföldre jár egyetemre, valamint azért beszeli is a nyelvet, az, ha kibírja az egyetemi éveket külföldön, és meg utána is maradni akar, jó eséllyel boldogulni fog. (Fél év Erasmus már nem ennyire esélyes, de rosszat nem tesz).

Azok akik hat-tíz év alatt lenyomtak otthon a Bölcsészkart, és nem tudnak Bölcsész-szart se, azoknak nehezebb lesz, és bar tudom ez extrém példa, de találkoztam mar nem egy ilyennel is. A köztes átlagnak viszont egész jó esélyei vannak ha ok is úgy akarják.

A boldogulás definíciója is eléggé vegyes. Tetszik-nem-tetszik, otthon azok akik netán végig-güzülik az orvosit, vagy őszintén gondoljak hogy belőlük tanár lesz, azok nagyot huppannak otthon, hiszen a fizetésükből kb semmire sem telik. Igen, el lehet menni másodállásba, meg harmadállasba is, de nem biztos hogy ez a reális módszer. Élni sem árt néha, leginkább fiatalon. Sokaknak ebből a szintből elmenni egy külföldi pubba csaposnak már negyed siker, anyagilag mindenképp (csak ne Londonban próbálkozzon), ha erkölcsileg nem is kötelezően. Azok akik otthon mindenfele üzletetekben eladok, mekiznek, stb, nekik is hasonló, hiszen a fizetések kb egy vonalban vannak.

Az alábbi gondolaton mar azért picit én is fennakadtam:

Először is szeretnék minden, magát tehetségesnek képzelő fiatalt a lehető legsürgősebben lelombozni. Aki ahhoz kevés, hogy Magyarországon vigye valamire, az külföldön még bénábban fog vergődni. Itt kell egyébként közbevetni, hogy a meg nem értett magyar fiataloknál a külföld mindig Berlint, Nyú Jorkot, Barcelonát, vagy a menőség valami hasonló globális fővárosát jelenti, és soha nem Vilniust, Teheránt vagy Bogotát, amely városokban még egy ügyes és tettre kész magyar is elérhet valamit.

Az minden bizonnyal igaz, hogy akit otthon sehova nem vesznek fel, az jó eséllyel másutt is nehezen fog boldogulni. De erősen kérdés az, hogy aki otthon nem vitte semmire, az azért nem vitte semmire, mert az állandó ‘dögöljön meg a szomszéd tehene’ hozzáállás, valamint az erősen biztató pályakezdő fizetések miatt el meg huszonhat évesen is az ősökkel és vezeti jobb esetben a szottyadt harmincéves Polo-t, vagy azért mert tényleg lusta. Nem mindegy.

A másik amivel nem tudok egyetérteni, hogy otthonról másodrendű helyekre kéne elmenni. Aki el akar menni, valószínűleg nem akar még hátrébb lepni párat. Gondolom nagy mennyiségű magyar fiatal van aki profin nyomja a teheráni anyanyelvet (tudom, hogy az egy város). Relatíve kevesen tudnak rendesen spanyolul is, akik meg mégis, azok miért pont oda mennének? Épelméjű ember jó indok nélkül egyik helyre sem megy. Aki tud arabul (azt hiszem lehet vagy húsz fiatal az országban aki nem arab létére megtanult rendesen), az valószínű elmegy Dubaiba, vagy olyan helyre ahol sok az arab és sok a pénz, aki meg spanyolos, az meg vagy D-USA-ba, vagy esetleg Európán belül olyan helyre ahol boldogulhat a spanyollal. Viszonylag magától értetődő, hogy aki menni akar az Berlinbe, Nyu-jorkba, vagy egyéb releváns nagyvárosba menne. Több a lehetőség, még ha verseny is nagyobb, jobban mutat az önéletrajzban, és valamiért sokan úgy gondoljak, hogy több a pénz is.

Tessék legalább a történelemből tanulni. Nagyon kevés az olyan magyar, aki külföldön nagy tudott lenni, olyan pedig, aki itthon senki volt, külföldön viszont hirtelen király lett, szinte egy sincs.

A boldogulásnak szerintem nem alapvető követelménye, hogy csúcsszuper teljesítménnyel befusson egy illető.

A multiknál otthon a pályakezdő fizetés amikor eljöttem 2 éve volt kb bruttó 250. Hasraütésszerűen, ez nettó 140 ezer korul lehet. Ha végigmegyünk az alap számításokon, akkor szoba rezsivel ~50e, BKV 10e, kaja (nem az esti étterem, hanem csak a napi kaja) 30e [teszko gazdaságos ennyiért], mobil + internet 10e. Ez mar most egy százas, és meg akkor nem vett semmit az illető, nem volt szórakozni, nem csinált semmit. És a br 250-es fizu akkortájt nem volt rossz, mert statisztikailag Budapesten, ahol országosan legmagasabbak a fizetések, a bejelentett fizetések átlaga bruttó 220 ezer volt akkortájt. Ez sok év tapasztalattal se igazan nő radikálisan.

Londonban az átlagfizetés (a bejelentett fizetések, tehát a vállakózók és a feketézők nincsenek benne) £25,000/ev (br). Aki olvassa amiket írogatni szoktam az tudja hogy ennél én jelenleg 6%-kal kevesebbet kapok. A 25e havi nettója £1600/hó. Persze egy a két összeg nem közvetlenül összehasonlítható, de ha kivesszük belőle a fix költségeket, még így is érdemes megnézni:

Az egyszerűség kedvéért levágtam a nem-londoni fizetésből egy keveset.

Budapest BP (£) London Egyéb UK
Fizu 140,000 £467 £1,600 £1,300
Szoba 35,000 £117 £500 £300
Rezsi 15,000 £50 £100 £75
Mobil 8,000 £27 £25 £25
Tömegközl 10,000 £33 £130 £40
Napi kaja 30,000 £100 £130 £130
Marad 42,000 £140 £715 £730

 

A napi kaja itt feltelezi hogy félkész kaját veszel a teszkoban amit megmikrózol, de ha a céges étteremben eszel az jellemzően £4/munkanap, tehát a havi költség felmegy talán egy £20-30-tal.

Én erősen úgy érzem az eddigi két éves tapasztalatomból, hogy aki otthon kepés arra, hogy megszerezze az átlagfizetést, az itt is képes rá. Persze mekiben/boltban/stb jóval kevesebbet adnak, nettó £900/hó-val érdemes számolni azokban az esetekben. Angolul folyékonyan tudni kell természetesen ha vki akar £25,000-t, egyébként felejtős. Elég szembeötlő a különbség azért a két átlag közt.

Természetesen London az egyik legdrágább varos, tehát aki bulizni akar az könnyen belefuthat nagyon meredek árakba, de…

  • Pubokban a sor £3.50-4.50, kibírható.
  • Cigi drága (nem tudom pontosan mennyi, nem dohányzom).
  • Mekiben Big Mac Menu [nagy] £3.80 (otthon 1200).
  • Kínai kaja £5 dobozos itallal és körettel, helyben csinálva (otthon kb 1200 megint).
  • Pizza rendelés: mérettől és kombinációktól függően £6-12/adag (otthon talán vmivel kevesebb de nem sokkal).
  • Átlagos útszéli étterem/fő nem alkoholos itallal: £20 (otthon vmivel kevesebb, mondjuk 4000?).
  • Egzotikusabb éttermek (nem a luxus persze) egy alkoholos itallal £40 (pia: pohár bor v ekvivalens).
  • Egy jó állapotú, tíz éves 5-os BMW: £1500-£2000 – otthon több.
  • Első szériás Opel Astra: £400-600 max, inkább kevesebb. Otthon nem tudom mennyi de több az tuti. A biztosítás költségeit nem ismerem, de megfelelő kombinációk eseteben nem meredekebb mint otthon.

Emellett vannak olyan költségek amik meredekebbek mint otthon, pl az ovi havi £1000 miközben otthon ingyen van. Ez azonban relatíve keveseket érint pályakezdőként. Pár év tapasztalattal elérhető (nem recessziós időszakban) az éves br £30-35,000-s fizetés, és ez a MLM jellegű baromságokkal ellentétben nem mese. Van ismerősöm aki pár három-négy éves IT helpdesk tapasztalattal dolgozik mint (meglepő módon) IT helpdeskes, és £30k-t keres. (Igaz az ellenpélda is telefonos körökből van, másik ismerősöm kb két-három év tapasztalattal kap havi ezres korul, ami évi £15k). Angolul továbbra is tudni kell.

Ha 23 éves magyar fiatal vagy, teljesen kilátástalannak érzed az életed, biztos vagy abban, hogy zseni vagy, csak nem értenek meg, és fogalmad sincs, miből fogsz megélni néhány hónap múlva, a kivándorlás nem megoldás. Illetve csak abban az esetben, ha kész vagy külföldön elfelejteni ezt az egész zsenis hülyeséget, és elkezdeni valami rendes munkát – mosogatást, takarítást, ilyesmik.

Ez nem teljesen igaz. Én 24 évesen jöttem ki, és jellemzően lövésem nem volt arról, hogy mi fog történni. Hallgattam is eleget otthon emiatt. Persze én tudok angolul, meg van papírom is pár dologról, úgyhogy nem kellett mosogatással kezdenem, illetve az induláshoz kaptam anyagi segítséget, de sokan anélkül boldogulnak. Mostanság persze nehezebb, és nem art ha nem komplett kretén az illető. Az mindenesetre vitathatatlan, hogyha a suli után jöttem volna ki, és azóta dolgoznék ott ahol most vagyok, akkor mostanra jóval nagyobb fizetésem lenne. Lehet persze mondani, hogy “a pénz nem boldogít”, de abból nem engedek, hogy nem találom normális állapotnak, h otthon az átlag fiatal a horvát tengerpartra ne jusson el ha a szülők nem toljak a segge alá a vonatjegyet, mert havi pár ezer forintot tud csak félretenni. Ehhez kepést meg lehet nézni, hogy én hol járok, és nem azért verem a nyálam mert jani vagyok, hanem egyszerűen tény, hogy itt több marad.

Eltekintve az anyagiaktól, van meg mit ecsetelni. A morális hozzáállást már említettem többször nagyon pozitív, nem jellemző hogy kitolunk a másikkal. Én eddig itt meg csak két magyarral vesztem össze két év alatt, mással nem. A más kultúrák megismerése, gondolkodásmódok felmérése, mindenképp előnyös, ha szeretni nem is kötelező, de hosszútávon jo lehet a tudás, vmint az önéletrajzban is jól mutat. A morális és anyagi nyugalom persze átitatódik a mindennapokba is, a főnökök jórészt nem seggfejek, a haverokkal/barátnővel sem állandóan arról megy a téma hogy x politikus mekkora ocsondok, vagy hogy megint szar volt a munkahely, és nem hullafáradtan/stresszelten esik haza az ember, hogy az útja az ajtóból az alvásba vezet. És bar kivetélek mindenhol vannak, otthon se mindenki ilyen, de sajnos több az ilyenebb mint a nem.

Mindezt úgy, hogy köztudottan nem rajongok Londonért, bar akar csak Petőfi az őszt, itt-ott azért szeretem, meg ha nem is tudom miért.

Döntse el mindenki magának, hogy megéri-e nekifutni egy fél permanens külföldre utazásnak.

Csirkébe tekert garnéla

…isteni finom! :) Megfelelő fűszerezéssel és gombás zöldséges rizzsel. Tegnap elmentünk egy nepáli étterembe és a Chicken a’la King nevű étel valamilyen átszabott változatát ettem, amiben volt garnéla is. Érdemes kipróbálni az ilyesmiket. Persze tudom Budapesten az igényes indiai/nepáli éttermek listája rövid, és relatíve drágák, de lássuk be változatosabbak is mint a Meki. Utólag is fini, felmelegítve, mert hazahoztam egy adagot, csak arra jöttem rá hogy a felmelegített rizshez érdemes vajat (nem margarint), és mindenféle fűszert adni, aztán még jobb. Jó, hogy van itthon kb négy dolog ami alapanyag, beleértve a sót meg a borsot, de azért abból is lehet alkotni.

Rájöttem hogy mivel nem tudok főzni, ezert barmit összeönthetek, és max ráfogom h tapasztalat. Meglepő módon eddig mindig tetszett amit csináltam, ami abból a szempontból nem hátrány hogy ha kéthavonta egyszer valamivel kísérletezek, az általában olyasmi amit nem olvastam/nem láttam, szóval random.

Mostanság voltam pár buliban, általában cégesek voltak. Biztos jók, nekem köztudottan nem az esetem a tömegrendezvény úgyhogy volt hogy tizenegykor leleptem. Ehhez annyit érdemes tudni hogy a magyarokkal ellentétben itt a bulik általbán 7 korul kezdődnek, és 1ig tartanak, persze kivétel mindig akad, de míg otthon éjfél tájt van kezdés illetve telik meg a partihely, addigra itt mar mindenki merevrészeg. Magyarokat egyébként az elmúlt időszakban nem láttam, mármint újakat. A legutóbbival talán másfél hónapja találkoztam. Ehhez persze hozza tartozik az is, hogy nem töröm magam halálra a kimozdulás-fronton. Ma elindultam egy moziba, de aztán rájöttem hogy a meki is elég lesz nekem, a filmet meg beszerzem másképp. Menjen egyedül a fene. Bar az eső nem zavar most úgy érzem, plusz kimozdulhatnékom van, úgyhogy van egy erős gyanúm hogy nemsoká fogom a batyumat és kimegyek venni egy adag sushit.

Kicsit megváltozott az étel-rendem, na nem mintha leszoktam volna a gyors kajáról, de mostanság több halat eszem, pedig korábban explicit utaltam, illetve most már eléggé kerülöm a nem-barna kaját (értsd fehér kenyér, f. rizs, f. tészta, na ilyeneket nem, csak ha nincs más).

Más nem sok van. Munkahelyen végre van valami aktivitás, mármint nem ugyan azon az Unilever projekten rágódom amin három hónapja, hanem egy másik Unilever projekten. De nem baj, megint beraktak VBA-t kódolni, ill jön egy másik is majd, szóval örülök. Aki nem ismeri, a VBA az Office – leggyakrabban Excel fejlettebb funkcióit előhívni képes programnyelv, elég egyszerű a többi fejlettebb programozási rendszerhez képest, kevesebbet is tud, de valahol el kell kezdeni, nekem meg tetszik. Tegnap bent is maradtam másfél órát pluszban, aztán a főnököm aki meg akkor is ott téblábolt kérdezte h nem akarunk-e pubozni, mondtam hajra. Egyébként a visszajelzések pozitívak, vagy mindenki hazudik, vagy nagyon örülnek nekem odabent.

Mondjuk az időjárás sem motivál arra hogy sokat csináljak mást mint valamelyik négy fal közt ülni. Erős késéssel itt is beköszönteni latszik az ősz, bar meg most is 15 fok van, igaz már rég besötétedett és eléggé esik, szóval ha úgy vesszük nem szörnyű – Észak-Angliában közben elmosott több hidat az áradás amit az eső hozott. Nálunk elég ritkán adnak ki piros riasztást időjárásra, de most az a terület megkapta. Az angolok elég másként kezelik a riasztási fokozatokat, de nem vicces a helyzet. A világossárga (első), az a “be aware” szint – magyarul tudj róla. A második, narancs, a “be prepared” – légy felkészülve, majd jön a piros, “take action”. Utóbbit nem véletlen hívják így. Közben épp olvasom az egyik magyar ismerősöm blogját aki Malajziába költözött, és 31 fokokról ír. Más világ, az biztos :)