Függetlenség két oldalról – indyref(2) v brexit

A brexit szavazás/folyamaton kívül van egy másik, picit hasonló probléma is az országban, mégpedig a skótok ügye.

Sose vehetik el a szabadságunkat….mert egy demokratikus szavazáson mondunk le róla!

A sztori ugye az, hogy az Egyesült Királyság (UK mert az rövidebb) 3-4 nemzetből áll, akik alapvetően nem annyira csípik egymást, és ha megkérdezel egy britet hogy ő brit-e akkor ki fogja kérni magának hogy ő angol/skót/walesi (/ír de az megint egy más tészta), nem pedig brit. A skótokat az 1700-as évek elején csatolták a mai UK-hez, de az elmúlt háromszáz év se nagyon volt elég az integrációhoz (ennyit az integrációs kísérletek sikerességéről). Hivatalosan kb 20 évvel ezelőtt kapta vissza a döntéshozási függetlenségét a skót parlament, vagyis manapság jórészt ők hozzák meg a saját törvényeiket, de ezek egy részére Westminster-nek is rá kell bólintania. Bár maga a függetlenedési folyamat jóval az előtt elkezdődött már, de relatíve mostanában kezdett felfutni, aminek a kb-kiteljesedése volt a pár évvel ezelőtti indyref néven ismert szavazás, aminek a végé 55% nem lett, vagyis a skótok picit több mint fele azt akarta, hogy az ország maradjon a UK része. Azt, hogy miért lett ez így, nem fogom kielemezni, elég sok anyag van fent a neten róla, de kb hasonló okok voltak mögötte, mint a brexit szavazás felmássága mögött. Az emberek elég számottevő része szerint jó ahogy vannak a dolgok, vagyis kevéssé rosszak, mintha máshogy lennének.

Hogy Westminster miért engedte ezt a szavazást, hogy megtörténjen, azt ma már csak ők tudják, de gondolom azért amiért a brexit szavazást is engedték évekkel később — mondván, “úgyse fog átmenni”. Persze a brexittel nem csak, hogy nem az történt, de még közelebb is volt az 50-50hez a szavazatok aránya (52-48). Most, hogy brexittel mi lesz azt hagyjuk, mert azt senki nem egészen tudja, hanem inkább pár dologra szeretnék rámutatni.

  • mióta volt indyref, azóta tolja az SNP (skót kormánypárt), hogy legyen indyref2 is. Ennek több oka van, nem utolsó sorban, hogy elég jól kormányon tartja őket. Látható volt a most májusi önkormányzati választásokon, hogy a két nagy pártot mindenhol lemosták a kisebb pártok, de Skóciában mégannyira. Persze biztosan sokan hisznek is a skót függetlenségben, de leginkább mégis ez tartja őket kormányon, pedig tudják, hogy…
  • …Westminster nem akar indyref2 -t. Ez nem meglepő…most már ők is látják, hogy bizony olyan szavazások amiknek nem kéne átmenniük, átmennek biza (brexit), aztán van vele a cumi.
  • Skócia elég erősen az EU-ban maradásra szavazott, nekik innentől az egész brexit dupla seggfájás, meg persze ha UK kilép az EU-ból Skócia se maradhat bent.

Az indyref2 vs brexit témában viszont érdekes párhuzamokat lehet látni. Egyrészt még a brexit szavazás előtt minden ismerősöm, meg én is azt mondtam, hogy ha a skótok menni akarnak, hát menjenek, végülis a fenét érdekel, meg csinálnak amit akarnak, meg ők egy saját nemzet, stb. Most ugyan ezzel a felkiáltással szerintünk (mintha legalábbis lenne jelentősége a véleményünknek) teljesen rendben lenne egy indyref2 szavazás. Ugyan ezen ismerőseim, és én is EU bentmaradás pártiak vagyunk, szóval szerintünk teljesen elvárható lenne, hogy legyen egy “brexitref2” is, mondván…mondván nem tetszik az első eredménye (most lehet mondani, hogy azért mert a népnek el kéne fogadni a kormány csomagját, ha lesz egyáltalán, de igazából itt arról van szó, hogy nem tetszik az első szavazás eredménye).

Ugye a Tory pártnak (akik most épp kormányon vannak) a tagsága jórészt brexit-támogató. Innentől kezdve naná, hogy a kormány nem akar brexitref2-t, azzal a felkiáltással, hogy az “demokrácia-ellenes” lenne, de inkább attól félnek – és ez látható a most zajló miniszterelnökjelölti megnyilvánulásokban, hogy elvesztik a szavazóbázisukat, meg a donorjaikat, stb. Eközben a Labour arra hajaz, hogy legyen brexitref2, mondván a népnek az jár, de igazából itt is inkább csak szavatszerzés van mint valós hit/elkötelezettség. Az, hogy egyébként mi jó az országnak, azt vagy ők se tudják, vagy tojnak rá.

Visszatérve a népszavazgatósra, gondolom az EU lakosainak is nagyjából mindegy, hogy itt mi zajlik, ahogy nekem is mindegy, hogy a skótok mennek vagy maradnak. Kb ennyire igaz, hogy nekem nem mindegy itt mi zajlik, a skótoknak meg nem mindegy ott mi zajlik. Azok pedig, akik a kilépésre szavaztak, nem meglepően nem akarnak második szavazást, ők vinni akarják az országot az EU-ból. A pártok meg saját (hasonlóan kettészakadt) tagságuk fütyülésére táncolnak.

Ezzel pedig picit elérkezünk ahhoz, hogy az egész a politikáról szól, az emberek hülyítéséről, és hülye emberekről. Egy olyan szavazáson, ahol majdnem 50-50 arányban döntenek az emberek egy függetlenség jellegű témáról, az, Gyurcsányian fogalmazva el van kúrva. Egy ilyen kérdést nem lehet egyszerű többséggel megszavaztatni, hát még nem, ha ilyen eredmény jön ki, mert nagyon erős társadalmi szakadást okoz, elsősorban nem kellett volna szavazásra bocsájtani, vagy ha igen akkor 2/3-s többség mellett, és sokkal jobban megfogalmazva, hogy mi lesz, ha mondjuk az elszakadás szavazataránya lesz magasabb (de nem 66,7%), vagy akár felette. “Ennyike”.

Reklámok

Szolgálati közlemény: fotók elérhetőségének változása

FYI 2019 január elejétől a Flickr-n történő változások miatt az ottani képek törlődni fognak (fizessen értük a halál, automatikus törlés vár rájuk). Ezzel együtt megvontam a hozzájárulásomat a flickr-yahoo-oath rendszertől az adataim kezelésére ezért az ottani fiók valamikor jövő ilyentájt törlődni fog. Januártól tehát az itteni képes utibeszámolók nem lesznek képekhez csatolva, ezzel együtt több olyat nem fogok írni, jövő novembertől pedig a megmaradó kb ezer kép is törlődni fog a flickr rendszerből.

Ha a Google Go addig elindul akkor meggondolom, hogy átálljak rá, ha nem, akkor a vizuális tájékoztatásnak befellegzett, aki ismer személyesen facebookon, úgyis megtalálja a képeimet.

Viktor angolt “tanulít” – Trinity CertTESOL 3/3. hónap

9. hét: ez a hét picit kaotikusra sikerült, de azért túléltem. A nyelvtani vizsgán szerencsére sikerült átvergődni magamat: az alap gond az volt, hogy tojtam belenézni a nyelvtankönyvbe, mondván úgyis tudom. Persze, tudom használni de ha megkérdik, hogy mi a pontos különbség a befejezett jelen és a befejezett múlt valamelyik verziója közt, meg hozzak fel három különféle igekötő fajtát és példákat is rá, az lehet picit bonyibb. Mindegy, ezen is túl vagyok.

A keddi órán én tanítottam, olvasásos gyakorlat volt megint, egy cikket kellett elolvasni egy törzsről, akik valahol az Amazonas környékén élnek, és nincsenek szavaik a számokra. Ezt pár hete az indexen láttam megjelenni, aztán lefordítottam angolra, plusz megkerestem az eredeti angolt is, ami viszont elég nehéz szöveg volt a csoport szintjéhez képest, úgyhogy a kettőt összekombináltam valahogy. Persze így is nehezen értettek ezt-azt belőle de azért sikerült megoldani azt hiszem.

Szerdán aztán találkoztam ismerőssel, hogy megcsináljuk a korábban említett egyszemélyes oktatást. Elég jól ment, de adott szempontból meg nem igazán. A jól ment rész az az volt, hogy vettem Amazonon egy “mini projektor”-t, amiről kiderült, hogy inkább közepes méretű, de elég cuki, és azt használtam laptopról vetítéshez, ezen jól el is szórakoztunk. Aztán rájöttem menet közben, hogy a nyelvtani kérdések egy részét magam se értem, és a 47 percre tervezett óra 70 perces lett, bár szerintem a csaj azért megértette jórészt miről volt szó. Ezután persze még elbeszélgettünk meg minden, el is fogyott az ipari mennyiségű alkohol, mire rám írt egyik tanulítótársam, hogy neki csütörtökön (másnap) baromira nem fog menni az óraadás, megcsinálnám-e helyette. Há’persze. Mondjuk az is igaz, hogy a szerdai és az ominózus következő óra anyaga 90%-ban nálam egyezik, úgyhogy kb kész is voltam. Félrészegen az üres vonaton hazafelé nagyjából befejeztem a 10. hétre szánt anyagot, mondván minden dropboxra van mentve, úgyhogy mindegy honnan csinálom, majd valamikor 1 előtt bedőltem aludni. zzzzz. Az már más kérdés, hogy a 10. és a 11. heti anyag a legnehezebb készülés szempontjából, plusz leadandónk is lesz, úgyhogy ha a csajnak nem sikerült megoldani a készülést erre, akkor a csere miatt ő jövő héten 2x tanít, amihez sok sikert, mert neki nehéz dolga lesz, én meg lábat lógatok majd.

A csütörtöki óra végül “lezajlott” – egyrészt valóban jó volt, hogy nem először kellett azt az adott anyagot leoktatni, másrészt még így is elég sok dologra éreztem, hogy nem volt a legjobb. Hiába, egyes szokások nehezen halnak ki, pl. hogy a magyar oktatási rendszer baromira tanárcentrikus, mindenki más meg lesz szíves befogni. Persze itt pont fordítva van, állítólag volt már rá példa, hogy valakinek úgy volt kötelező leadni egy órát, hogy közben egy szót nem szólhatott. Szerencsére nálunk eddig még nem fajult a helyzet. Amellett az utolsó 2-3 tanóra arról szól, hogy különféle módszerekkel kell oktatni, amik egyre összetettebbek, és egyre több szabadságot adnak a tanulóknak, pl hogy a feladatok mennyire önállóak, ilyesmik, ezt pedig én picit benéztem.

Mindegy, elhatároztam, hogy a következő (és egyben az utolsó) tanítási órát biztosan nem cserélem el mással, megvárom, hogy szenvedjenek ők előbb, aztán majd annak fejében írom át a dolgokat. Mivel itt már nekünk is osztják a témát, nem mi választunk, ezért nekem az angolban az úgynevezett harmadik típusú feltételes móddal kell foglalkoznom (dolgok amik nem történtek meg: ha Mari néninek pöcse lett volna, Mari bácsi lett volna) – aztán persze a magam elvont módján azt a megközelítést fogom követni, hogy mi lett volna, ha Hitler nem jut hatalomra – igazából nem szeretem a standard témákat (“ha tegnap nem ittam volna annyit ma nem fejfájással ébredtem volna”), viszont nehéz találni egy olyan témát, amit kortól függetlenül sokan ismernek, és kb tudják miről van szó. Erre (mármint Hitler hatalomra-nem-jutására) van persze sok érdekes tanulmány, de egyik kedvenc, 1996-os játékom (C&C Red Alert) pl azzal foglalkozik, hogy Einstein visszament az időben, megölte Hitlert, mire Sztálin lerohanta az egész Eurázsiai kontinenst Nyugat Európa és Kína két vége közt, mondván nem volt ott a náci Németország, hogy megállítsa. Egy másik könyv egy országon belül híres írótól is hasonló témát pedzeget, miszerint ha Hitler nem születik meg, lehet egy olyan ember jut hatalomra aki békésen egyesíti az akkori Németországot Ausztriával majd a tudományos erőfölénnyel megelőzi azokat az országokat, amelyek később ellenségeivé válnak, és atomot dob Moszkvára, valamint teljesen megvalósítja a “náci álmot“. Mondjuk ezt nem kell teljes részletességgel bemutatni angol órán, csak inkább mint “ilyen is van”, szerintem érdekesebb mint a “tegnapi bebaszás” témája.

10. hét: a tizedik hét teljes nyugalomban telt. Egyrészt nem kellett tanítsak, mert ugye az előző héten cseréltünk, másrészt érdekes volt a csütörtöki óra megfigyelése mert az volt a csoportunk másik felének a “guided discovery” órája, ami változatos mennyiségű sikerrel zajlott. Az egyik csajnak elég jól ment, a másik viszont baromra elcsúszott az idővel. Amellett nekem mostmár a leadandók is nagyjából kész vannak, amik pedig nincsenek azok kb 500-1000 szó összesen, azt összerittyentem pillanatok alatt. Hétvégén kirándulok és iszom.

11. hét: ha az előző heti írás rövidnek tűnt akkor innentől még rövidebbek lesznek – a mostani keddel ugyanis véget ért a tanítási időszak, csütörtökön már óra se volt, a szombatok pedig egy ideje üresek. A keddi “GD” óra a korábbi felkészülésnek köszönhetően határozottan jól ment, nekem sikerült négyünk közül egyedül úgy eljutni az óra végéig, hogy minden részre maradt időm. A minden részt itt úgy kell érteni, hogy most, hogy a tanfolyam vége felé járunk már összetettebb óráink vannak, amik bizonyos előre megadott táncrendet követnek, pl:

  • A mobitelefonos óra (szituációs)
    • kontextus (beszélgessetek a mobiltelefonálási szokásaitokról)
    • páros szerepjáték (pl telefon adás-vétel)
    • új szavak és kifejezések tanítása, átbeszlélése
    • páros szerepjáték módosítva (anyámnak veszek telefont, akinek más igényei vannak)
    • esetleges hibák átbeszélése
  • nyelvtan-fókuszos óra (befejezett múlt, Present Practice Prod)
    • kontextus (amikor tegnap hazaértem, a szomszédhoz betörtek)
    • szöveg kétszeri olvasása (egyszer röviden, 1 egyszerű kérdésre válaszolva, aztán hosszabban, több kérdésre)
    • nyelvtan átbeszélése
    • egyszerűbb, “elronthatatlan” feladatok elvégzése (practice)
    • önálló beszélgetés (tanulók használják az új nyelvtant) (production)
    • esetleges felmerülő nyelvtani hibák kijavítása (delayed error correction – DEC)
  • nyelvtan, szabadabb stílusban (meg nem történt események feltételes mód, Guided discovery)
    • kontext (beszélgessenek az időről picit)
    • kontext 2 (képek mutatása a második világháborúról)
    • szöveg olvasása 2x
      • kérdések megválaszolása, utolsó kérdés kötődik a nyelvtani anyaghoz
    • tanulók keresnek példákat a szövegben ami megint a nyelvtani anyaghoz kötődik
    • feladatsor egyéni és páros megoldása
    • átbeszélés
    • practice
    • prod
    • dec

Bár mint mindig, most is volt visszajelzés arról, hogy mi nem volt tökéletes, és hát kb ugyan az ami eddig sem. A magyar oktatás annyira tanárközpontú, hogy nehéz az ember fejéből kiverni azt a gondolatot, hogy a tanulóknak nem az a dolguk, hogy kussoljanak, hanem pont fordítva, azok is emberből vannak, és nem árt, ha aktívan részt vesznek az órákon, ez nekem fura. A másik visszatérő probléma, hogy kb sose kérdezem meg, hogy ki az aki figyel és érti a feladatot, mondván, ha nem figyel, igazából nem az én bajom. Na mindegy, ezen is túl vagyunk.

Csütörtökön óra helyett a hátralévő beadandókat írtam össze, mert pénteken be kell adni mindent, az eddigi órák anyagát, a mindenféle megfigyelői- és önértékeléseket, stb.

12. hét: mivel a tanítási időszak véget ért, ezért már csak elméleti óráink voltak. Kedden elég lazán átbeszéltük az üzleti angol oktatásával kapcsolatos dolgokat, valamint szó esett a “fiatalok” (gyerekek tanításáról is). Csütörtökön általánosságokban volt szó arról, hogy az egyes kultúrákban mi lehet más amit tanárként érdemes tudni/ismerni, valamint, hogy milyen problémákkal szembesülhetünk mint tanárok. Picit kérdezz-felelek volt az egész. Szombaton aztán megvolt a “moderáció”, ez igazából egy csoportos beszélgetés volt egy külsős moderátorral, amin elmondtuk a véleményünket a suliról, tanárokról, tanfolyamról, majd egy kb tíz perces beszélgetés volt külön-külön mindenkivel ahol pár egyszerűbb kérdést tettek fel nekünk az egyik előre kiválasztott óránkkal kapcsolatban. Kb ezzel véget is ért a tanfolyam, a kijavított beadandóinkat nagyrészt átvehettük (meglepően jó eredményeket kaptam), majd elmentünk inni csoportosan, utána pedig elbúcsúztunk. A papírt majd a közeljövőben postázzák.

Ezt is letudtam, yeyy. :)

A Lansbury Ward

A Lansbury Ward annak a körzetnek a hivatalos neve ahol most lakom – nem tudom ezek pontosan hogyan fordulnak magyarra, de hasonló ahhoz, mint hogy Budapesten van Zugló, és azon belül van pl Rákosfalva, itt is van (London Borough of) Tower Hamlets (LBTH a továbbiakban), és én Lansbury Ward-ban lakom (LW) – lakosságszámot tekintve egyébként Rákosfalva és LW hasonló méretű. LW azért egy “érdekes” hely, mert nemrégiben foglalkoztam azzal, hogy Broadwater Farm mennyire egy szar hely volt a közelmúltig, de érdemes a statisztikákra nézni, és kiderül, hogy LW az abszolút legrosszabb, illetve második legrosszabb hely volt az egész országban (2011-ben), picit attól függően, hogy mit is nézünk. Pl itt nem volt negyedévente 850 betörés, itt meg lehet nézni az aktuális bűnügyi statisztákat, nem csak elenyésző, még ha nem is ugyan azt az időszakot és lakosságszámot fedi le (negyed annyi időt fed le, de négyszer annyi emberrel, úgyhogy az, hogy itt a leggyakoribb bűntény havi 15 testi sértés végülis a 850-hez képest nem rossz) – ellenben itt volt a legrosszabb az egészségügyi helyzet az egész országban.

Kelet-Londonnak az egyik furcsa dolga amit az angol gentrification-nak nevez, ezt a magyar szépen átvette dzsentrifikáció néven, de egyébként a mindenhol előforduló városi megújulást jelenti. Jóval régebben már feszegettem azt a témát, hogy “lehet szeretni-nemszeretni alapon” a franciák annak idején azt gondolták, hogy ha a sok szegény embert egy helyre teszik az jó lesz, az angolok meg, hogy ha a szegényeket összemossák a gazdagabbakkal az lesz a jó (két rossz közül talán itt az angolok voltak közelebb a valósághoz). Ennek eredménye, hogy Londonban sok helyen előfordul, hogy miközben egy utca siralmas, a mellette levő teljesen rendben van. Na a mi környékünk is ilyen.

Érdemes tudni, hogy történelmileg nyugat London mindig is jobb hely volt, nagyobb a magántulajdon aránya (emiatt minden régibb, kisebb), miközben kelet mindig is kötődött a gyárakhoz, dokkokhoz, és általában a fizikai munkához, és mindenhez ami ezzel járt. A háború után, valamint a birodalom szétesése okán aztán a negyvenes évek kezdetével sok helyen megszűntek a munkahelyek, valamint elpusztultak a lakások, dokkok, stb, vagy mert lebombázták őket, vagy mert már nem volt szükség rájuk. Minthogy a keleti területek nagyobb arányban voltak (vannak) önkormányzati tulajdonban, a szegényebb embereket mindig is itt tudták elhelyezni jobban, több a hely, az önkormányzat meg csinál amit akar a tulajdonával. Ennek eredménye az is, hogy ma kelet London megújul, de a polarizáció megmarad egyelőre.

E14_AFV

Ahol most lakom, itt pár évvel ezelőttig talán LW legrosszabb blokkja állt, aztán ahogy a kommunista induló mondja, “a múltat végképp eltörölni” jelleggel az egészet beszántották (na jó, csak a felét, a másik fele még éppen folyamatban van). Ma viszont egy új építésű (2015/2016) blokk van, standard lakópark, képen látható, kevés problémával, jó közlekedési kapcsolatokkal, és teljesen biztonságos, legalábbis amíg nem a rossz utcában mászkálsz éjjel (vagy nappal. Poplar pl nappal is nagyon gáz, itt van pár percre.)

2018-07-06_141438.png

A statisztikai adatok a továbbiakban mind 2011-2014-esek, és innen vannak, lehet szörnyülködni.

LW a képen látható terület, Aberfeldy, ahol konkrétan vagyok kb a jobb alsó sarokban van, közel a metró, a DLR és az autópálya is (utóbbi nem biztos, hogy annyira csodás dolog, viszont pontosan a környék “változatos” jellege miatt nem gond, mindig van forgalom, mellette aligha támadnak az emberre. A 2011-es adatok szerint LW-ben 16 éven aluliak aránya majdnem 30% volt. Ez még az egyébként is “szar terület” LBTH-hoz képest is kiemelkedően magas, ott “csak” 20% volt az érték.

2018-07-06_142007

Faji hovatartozást tekintve LW-ban 64% BaME (fekete vagy ázsiai), ez mint látható nagyon magas arány, még LBTH-hoz képest is, de Londonhoz képest is általában. Egyébként a PDF-ben le van írva részletesebben de itt az arány elsősorban a bangladesiekből adódik. Ennek megfelelően a keresztények aránya kb 30%, a muszlimoké kb 43%. Londoni átlagban ez a két szám 48% és 12%.

2018-07-06_145038

Ami talán mégtöbbet elmond a környékről, az a bérleményben élők aránya, ugyanis itt régen a lakosok több mint fele szociális lakásban lakott, miközben akár csak LBTH-n belül is “csak” 40% volt ez az érték (londoni átlagban pedig 24%). Ennek megfelelően a lakások 18%-ában laktak legalább 5en (ez kerületi átlagban 12%), aminek eredményeképpen a -1 szükséges szobával rendelkező (magyarul túltelített) lakások aránya is magasabb volt az átlagnál, itt 19%, városi szinten 11%.

2018-07-06_145708

A szociális helyzet más szempontok alapján is rossz volt errefelé. Miközben erre nincsenek elérhető adatok, LW-ban arányait tekintve mindig is magas volt a életminőséget korlátozó egészségügyi problémák aránya, azonban a konkrét blokk ahol most vagyok országos szinten a legrosszabb volt az összes közül, míg le nem bontották.

2018-07-06_150001.png

Kicsit csirke és tojás esete, talán az előbbiekből kiindulva itt volt a kerületen belül legmagasabb a munkanélküliség is (majdnem 20%), ami a kerületi 12% és a városi 9%-hoz képest kiemelkedő arány. Azok között, akik dolgoztak sem volt sok a magasan fizetett állásban levő. Sőt nem meglepően pont fordítva:

2018-07-06_150228

A magasabb fizetési kategóriába majdnem fele annyian tartoztak mint a kerületi vagy városi átlag, miközben a hosszútávú munkanélküliek illetve az alacsonyan fizetettek aránya bőven meghaladott mindenféle átlagot.

2018-07-06_151339

Persze a szociális problémák mindig egymást gerjesztik, itt sincs másképp. A legalább NVQ4-es szintű oktatást befejezettek aránya a városiak majdnem fele, a mindenféle oktatás nélküliek aránya pedig másfélszerese volt. NVQ4 egyébként az a szint amikor valahol az érettségi és az első alap diploma közötti szinten vagy – talán szakmai érettségi, vagymi.

Szóval csodás a hely. Manapság sokkal kevésbé rossz, mondom, amíg az ember követi az autópályát, vagy a lakóparkon belül marad – de lássuk be, ennyi pénzért, ilyen központi helyen sem bérelni, sem venni nem lehet másutt. Az egész részleg lassan megújul, csak tegnapelőtt két nyomtatványt dobtak be a postaládába, hogy konzultáció van/lesz további gettók bontásáról, ahol mind új lakóparkok épülnek majd, itt Lansbury-n belül, másfél utcányira. Ha még itt leszek akkor is, kíváncsian fogom várni.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 2-es zónában, ilyen (jó!) közlekedéssel körbevett helyen (++ Crossrail nemsokára), ennyi pénzért (olcsó, London szinten mármint), új építésű helyet találni képtelenség. Stratford még egy opció, de az szerintem egy nagyon meredek hely, nem is mint itt, mert itt koncentráltan vannak szar blokkok de egyébként vállalható, Stratford inkább egyszerűen csak szörnyű, plusz az Olimpiai Park és a Westfield bevásárlóközpont miatt állandóan hatalmas a tömeg olyan emberekkel, akik átlagban 6 gyerekkel közlekednek, és mindegyikük #000000 (ami önmagában nem is lenne baj, de Westfieldben pl állandóan leszúrnak vagy lesavaznak valakit, általában a saját csoportjukat, de akkor is kell a francnak).

A Broadwater Farm-i lázongások (1985)

Nemrégiben írtam, hogy vannak Londonban olyan házak, amiket az összedőlés veszélye fenyeget, ebből az egyik pár Broadwater Farm Estate-n (BwFE) van, Tottenham negyedében. Bár voltak kisebb-nagyobb balhék ennek az évtizednek is az elején, a nyolcvanas években azért London még sokkal meredekebb hely volt mint mostanában, azonban Tottenham ma is azon környékek közé tartozik, ahova szerintem épelméjű ember nem teszi be a lábát, elég rossz hely – a 2011-es lázongások is ott voltak, ma is kerülendő a hely. Tottenhamről néhány statisztika: a lakók mindössze negyede fehér angol, további negyede fehér “egyéb”, mindenki más színes egyéniség, legtöbbjük afrikai, karib, illetve török. Az ország heroin piacának kb 90 (!!) százaléka innen van irányítva (a macska meg fel van mászva a fára).

A telep

BwFE sosem volt egy szívmelengető környék, a zavargások előtt is már félhivatalosan “az egyik legrosszabb hely ahol csak lakni lehet az országban” volt. A terület a közelben levő folyó gyakori áradásai miatt sokáig beépítetlen maradt, majd a századforduló után a folyót elkezdték szabályozni, a korábbi farm pedig valamiféle lakóövezetté vált. A harmincas években a terület erősen slum jellegű volt, ezért azokat a helyi önkormányzat felszámolta, majd a korábbi irományaimban említett Ronan Point és Grenfell Tower típusú prefab panelházakat építettek. Jelenleg egyébként úgy áll, hogy az egészet elbontják a fenébe, de hogy a 4000 emberrel akik ott laknak mit kezdenek, azt senki nem tudja, hiszen az önkormányzatnak nincs rájuk pénze, másik városok meg, bármilyen PC szöveg is, hogy változatos és színes egyéniségek az ottlakók, nem igazán kellenek.

1970 környékén épült meg a lakótelep, azonban a folyó továbbra is áradásveszélyes volt, ezért a földszinten sem lakások, sem pedig üzletek és/vagy kiszolgálóegységek nem épültek, helyettük parkolók létesültek, az első emeleti szinten pedig magasjárdákat építettek. Ennek az eredménye az lett, hogy nem alakult ki semmilyen közösség, és igazából senki nem látta, hogy mikor mi zajlik az utcán. Az átadás után mindössze 3-4 évvel már egyértelmű volt, hogy a magas járdák nagyon izoláltak voltak, ennek eredményeképp pedig sok volt a rablás, testi sértés, drog dílerek voltak mindenhol, valamint ettől függetlenül az épületek sem voltak karban tartva, sok volt a beázás, csótány problémák voltak, stb. Mivel önkormányzati lakásokról van szó, ezért ott senki nem vett lakásokat, hanem az önkormányzat ajánlotta fel azokat beköltözésre — az emberek kb 50 százalékának inkább nem kellettek ezek a lakások, akik meg már ott voltak, szerettek volna elmenni. 1976-ra az önkormányzat hivatalosan is felvetette az egész lakótelep elbontását, amit viszont nem akartak a lakosok (erre mondja az angol hogy “go figure”, kb “nesze neked”.)

A nyolcvanas évek legelejére a Thatcher kormányzat nyomás alá helyzete a helyi önkormányzatot, hogy csináljon valamit a témában (ez egyébként egy nagyszabású kutatás után publikált erősen kritikus hangvitelű könyv hatására történt). A lakosok akkori aránya kb fele fele arányban volt fehér és fekete, és az egymásban teljesen meg nem bízó csoportok szépen létrehoztak 1-1 “gondnoki tanácsot”, mindkettő a saját nézőpontjuk szerint reprezentálta az emberek igényeit, amik legtöbbször ütköztek. Ez nem igazán segített a helyzet jobbá tételén.

1985-re végül, bár voltak apróbb javulások, kezdett elszakadni a cérna. A lakosság körében a munkanélküliség 42% körül volt, és semmit nem javult a helyzet a faji csoportok egymáshoz való hozzáállásán.

A lázongások

A BwFR (…riots –> lázongások) felé vezető események a bánat tudja pontosan mikor kezdődtek, de a wikipedia említi, hogy pár nappal BwFR előtt voltak lázongások Brixtonban (másik “azóta is díjnyertes hely” terület, pár napja voltam ott, hát, szar hely az biztos…). A 85-ös (mert volt 81-es is) brixtoni balhé onnan eredt, hogy egy feka srác összeveszett a barátnőjével, a lakásban a levegőbe lőtt, majd amikor egy darab rendőr megjelent utánajárni a dolgoknak, a srác pisztolyt dugott a rendőr szájába, mire az persze elmenekült. A srác végül szintén menekülőre fogta és az anyjához, majd a húgához költözött be, és miközben a rendőrség az anyjánál kereste (mikorra ő már nem volt ott), kisebb balhé tört ki, és a rendőrség meglőtte a srác anyját. A brixtoni lázongás ezután tört ki, ez 1985 szeptember végén volt.

Október elején aztán BwFE környékén a rendőrök (mind fehérek) megállítottak egy feka srácot, aki a gyanú szerint hamis “tax disc”-et használt. Ezt a TD dolgot (mosthoz képest) 2-3 éve szüntették meg, és egy papír volt amit a szélvédőn kellett tartani, ami igazolta, hogy valami autós adót minden évben rendesen fizettél. A srácot végül lecsukták, de később elengedték, viszont az elfogást követő házkutatás során a srác anyja (hivatalosan) szívrohamot kapott és meghalt. A gyanú szerint lehet, hogy a kiérkező rendőrök fellökték a nőt (itt az angol nem túl pontosan fogalmaz, azt írja hogy “she may have been pushed”.)

Másnap a helyi rendőrség előtt tiltakozások kezdődtek, amik a nap folyamán eszkalálódtak, majd amikor a rohamrendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget, azok molotov koktélokkal válaszoltak. Az esti tv híradások szerint két rendőrt valamint három újságírót lőtt sebekkel kellett ellátni. broadwater-farm-aftermathA zavargások jó része BwF Estate-n történt, ahol több autót és épületet is felgyújtottak. A második napon aztán a központi balhétól picit távolabb eső helyen, ahol kevesebb, és kevéssé felszerelt, tömegoszlatásban nem annyira tapasztalt rendőr és volt csak, tüzet jelentettek az egyik épületből, majd a kivonuló tűzoltókat, és a segítségükre érkező rendőröket a tömeg megtámadta. Az ilyen jellegű eseményekre fel nem készített hatósági csoportok menekülőre fogták, azonban az egyik rendőr elesett, és a machetékkel felfegyverkezett tömeg szabályosan kivégezte (majdnem lefejezték, egy 15 centis tövig nyomott késsel a nyakában találtak rá.)  A zavargások végül az időjárás rosszabbra fordultával, és a rendőrök nagyobb jelenléte miatt alábbhagytak.

A gyilkosság után 400 embert tartóztattak le, majd erősen megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján 6 embert gyanúsítottak meg. (a “gond” az volt, emberek nagyját ügyvédek nélkül hallgatták ki, nem egyszer pucéran (!), és a kihallgatásokról elmentett hanganyag nem készült.) – végül három embert tartóztattak le a gyilkosságért, de előbb-utóbb mindhárom esetben utólag felmentették őket. Azóta sem került senki börtönbe az ügy okán.

BwFE utóélete

A balhék után végül az önkormányzat is rászánta magát, hogy valamit kezdjen a területtel, és mondván, hogy a napalm már akkor sem volt túl legális, elbontották a magasjárdákat, és megoldották, hogy az utcaszinten több közösségi tér és szolgáltatóegység legyen. A két (fekete/fehér) gondnoki tanácsot összevonták, és valahogy megoldották, hogy tudjanak is együtt dolgozni az emberek benne.

Mostanra ott tartanak, hogy várni kell, hogy lakáshoz juthasson az ember arrafelé, ami azt jelenti, hogy bármennyire is szar a környék, ma kevéssé rossz mint negyven éve volt. 2005 első negyedében 0 azaz nulla darab rablás valamint szintén nulla darab személyi sértéses bűncselekmény volt a lakótelepen, és csak 1 betörés, ott is megtalálták az embert is és az elvitt cuccokat is. A zavargásokat megelőző közvetlen negyedévben ehhez képest 875 betörés, valamint 50-50 rablás és testi sértés volt jelentve. 2005 után a rendőrség felszámolta a helyi irodájukat, mondván nem volt már rá szükség.

A zavargásokat követően sokan elköltöztek, helyüket újabb bevándorlók vették át. A 2005-ös adatok szerint a lakosság 70%-a volt kisebbségi, 2011-ben ez az érték 80% körül volt.

 

Források (mind angol)

A Ronan Point összeomlása

Nemrégiben írtam a Grenfell torony tavalyi leégéséről, ahol felmerült, hogy Grenfell talán azért nem omlott össze, mert a hatvanas években volt egy kisebb toronyház-omlás amiből azért sikerült pár hasznos következtetést levonni építészetileg. Most írok egy picit arról, hogy mi is volt a Ronan Point. Az RP egy azóta elbontott toronyház volt. Az angoloknál mindig is volt elnevezni minden egyes épületet, ahol tömegek laktak. Pl ugye Grenfell is egy panelház volt, Ronan Point is egy sima panelház volt (másik típusú de az a névadás szempontjából mindegy.) – Ehhez képest azért Magyarországon is sok 10-15 emeletes épület épült, néhány nagyobb is, de nem nagyon volt nevük soha.

102045874_tv047461204.jpg

RP tehát egy Magyarországon elterjedt jellegű panelház volt, hasonló építési megoldásokkal, csak picit magasabb, 22 emeletes. 1968. május 16.-n hajnalban a 18. emeleti sarki lakásban a lakó teát akart főzni, de a gázrezsó hibás kötése miatt gázrobbanást idézett elő. Ennek eredményeképpen összeomlott a 18. emeleti tartó fal, majd annak hiányában a felette levő pár emelet is leomlott. Ezt az összesített leomló súlyt viszont már az alsó 17 emelet se tudta tartani, ezért az egész épület oldala ahogy volt leomlott. Mivel az épület csak 3 hónappal korábban készült el, a lakások egy része még üres volt,  valamint mivel a konyhai rész hajnalban pont üres volt jórészt, mindössze 4 ember halt meg, 17 pedig megsérült, pedig 260-n voltak az épületben. Talán szórakoztató módon de a balesetet előidéző lakó, valamint a konkrét gázrezsó is túlélte a balesetet, és a rezsót a lakó évekkel később tovább is vitte a következő lakhelyére.

102045289_20f5ec5d-f25e-46b9-ab26-b8bdd5df95b6

A probléma egyébként abból eredt, hogy a külső falakra terhelték a súly megtartását, viszont azokat egyáltalán nem készítették fel arra, hogy erőhatásoknak legyenek kitéve, vagy annak, hogy általában elmozduljanak, táguljanak, ilyesmik. A BBC-n illusztrálták a problémát nemrégiben, mégpedig a bal oldalon látható képpel. A gond ugye az volt, hogy a falak vékonyak voltak, és a függőleges falakat nem tartotta igazán semmi. Amikor a gázrobbanás miatt megtört az egyik fal, a súlyt nem tudta megtartani, de elvezetni, elosztani sem, a rendszer összeomlott. Ezt a problémát már az építés időszakában is felismerték, mert egy korabeli, 68-as dokumentumban már le volt fektetve, hogy mennyire fontos a kapcsolódási pontok helyes építése. Ehhez képest sűrűn fordult elő, hogy az illesztéseknél hiányoztak a csavarok, valamint olyan lyukak, melyeket betonnal kellett volna megtölteni, papírral, vagy inkább semmivel nem voltak kitömve. Ennek oka egyszerű volt: idénymunkásokkal dolgoztattak, akiket a mennyiség után fizettek, magyarul és nőiesen szartak ők arra, hogy mi lesz a megépült blokkok sorsa.

A másik nagy veszélyforrás a tűz volt. Persze az ritkán jó, ha ég a toronyház, de most nem a Grenfell jellegű tűzre kell gondolni, hanem picit egyszerűbbekre, és azon belül is, a hőtágulásra. A Ronan Point-ot végül a helyi önkormányzat rendbe szedette, de kb 15 évvel később mégis lebontásra került, ennek oka pedig megint csak a rossz szerkezetben volt keresendő – a falak repedezni kezdtek. Azonban az akkorra már kiürített épülettel a hivatal kísérletezni kezdett, ugyanis felgyújtották, hivatalból, pár percre. Aztán inkább eloltották, mert attól féltek, hogy idejének előtt az egész mifene összeomlik. A hőtágulás pedig nagy rohadék ezeknek az épületeknek: ha a lakásban bárhol tűz keletkezik, a felemelkedő hő tágítja a betont, ami értelemszerűen a szélek felé tágul, elmozdul, ezáltal lehetőséget adva a súlymegtartó falak elmozdulására (lásd jóval feljebb) – ennek eredménye pedig az összeomlás lehet.

Jelenleg, 2018-ban, az országban legalább 1600 olyan toronyház áll amit ezzel a technológiával építettek, ebből több mint 200 legalább 20 emelet magas. Érdekes módon a gázt majdnem minden egyes épületben lecserélték villanyra, bevinni sem szabad semmilyen éghető forrást.

Ami kellemetlen apropót ad ennek a témának, az egy ma megjelent cikk a BBC-n, pedig már a Grenfell-es írásom óta tervezgettem összeírni ezt a post-ot. A Broadwater Farm Estate (arról is írok majd talán egyszer, megér egy misét ami ott történt 1985-ben) területén meglevő 14 toronyházból kettőt bontani, 9-et megerősíteni kell a közeljövőben: a két magas épületet egy egyszerű jármű (autó) célzott becsapódásával össze lehetne dönteni. De mondjuk egy sima gázrobbanás is hasonlóan hatékony lenne. Egy esetleges ilyen “baleset” kb 200 családot fenyegetne. Az előbb feljebb írtam, hogy majdnem minden toronyházban lecserélték a gázt – na ezekben pont nem. De az ígéret, hogy októberig elzárják. Hogy fűteni mivel fognak télen, az más kérdés. Meg az is, hogy hova tesz az egyik legcsóróbb önkormányzat 200 családot.

Viktor angolt “tanulít” – Trinity CertTESOL 3/2. hónap

5. hét: Valahol ott hagytam abba, hogy kedden volt/lesz a hallás utáni szövegértés óránk. Megmondom őszintén, a megfigyelő tanár kommentjeivel sikerült kellően felb…ni az agyamat. Alapvetően nem engedik, hogy kimondottan az angolt tanulóknak szánt anyagot használjunk az óráink során, amit egyrészt tudtam eddig is, másrészt szerintem baromság, de legyen. Nulla tanári tapasztalattal megfelelő szintű szövegeket/anyagokat találni nagyon nehéz, és még minket szólnak le ha nem tetszik nekik amiket találunk. A probléma abból ered, hogy a “hallás utáni szövegértés” és társai óra kb arról szól, hogy találjunk “valamilyen” szöveget, amit a tanulók meghallgatnak, aztán debil igaz/hamis kérdésekre válaszolhatnak (amiket mi állítunk össze), miközben leoktatunk nekik pár szót. De az, hogy a szöveg mi, az tényleg “valamilyen”. Az, hogy a nyelvtan mi, az is bármi lehet. A visszajelzés egyébként az volt, hogy nehéz volt a szöveg, és nem volt sok értelme (ezt úgy, hogy az előttem lévő csaj egy olyan audiót tolt be amit a tanárjelöltek fele nem értett, de az nem volt gond. – mindezt azon a szinten, ahol korábban írtam, hogy számolni se tudnak rendesen), a nyelvtan/szótan pedig bonyolult volt (most le nem fordítom magyarra de az “i might be/will be/shall be late” téma volt, mert a szövegben konkrétan előkerült az “i shall be late” konstrukció. Ez így nettó baromság. Ha nekik mindegy hogy milyen “valamit” oktatunk, akkor ne legyenek meglepve ha amit találunk igen távol fog állni a tökéletestől.

Ez az egyik. A másik amit megint a fejemhez vágtak, hogy túl bonyolult szavakat használok – megmondom őszintén örülök neki, hogy most már majd a picit erősebb csoporttal fogunk dolgozni (már, ha megjelenik egyetlen tanuló is, mert a keddire pl nulla darab B1-es ment el), mert tele a hócipőm azzal, hogy állandóan olyan módon kell végigpofázzam a negyven percet, mintha képzeletbeli üvegszilánkok között mászkálnék lábujjhegyen, hogy nehogy abban valami is meghaladja egy hibbant egysejtű lény mentális képességeit. Alapfokon anyanyelven oktatni baromság, mert több energia megy el arra, hogy felfogják a feladatot, mint, hogy felfogják az anyagot, hát még, ha az anyag tömör lényege, hogy “valami”. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy egy négy éves gyerek/kutya szintjén kell emberekkel kommunikáljak, mert se gyerekem, se kutyám (“ha Alíz a húgával ül a parton akkor a bátyjával ül a parton [igaz/hamis]?” “igaz” [ez így konkrétan megvolt ma]. “nem b+!” [ezt szerencsére nem mondtam].)

Azt hiszem, ha addig nem vágnak ki, megcsinálom a tanfolyam végéig, de teljesen evidens, hogy az emberekkel kommunikációt nem nekem találták ki, és jobb ha a számítógépeknél maradok.

Csütörtökön elkezdtünk 10 kicsi indiánt játszani. (mondjuk a német verzió a 10 unott szarvasvadásszal határozottan nagyobb kedvencem, mikor is, amikor már csak hárman vannak az egyik kergemarhakóros steak-et eszik és attól hal meg: Drei kleine Jägermeister gingen ins Lokal // Dort gabs zwei Steaks mit Bohnen und eins mit Rinderwahn). Mostmár mi is csak tízen vagyunk, mert az egyik csaj kiszállt a buliból – ennek oka nem derült ki. Azonban az kiderült, hogy most már többedik alkalommal nem sikerült az iskolának kellő mennyiségű B2-C1 szintű ingyen diákot felhajtania, úgyhogy az eredeti tervek módosulnak a tanfolyam hátralevő részét tekintve. Eddig az lett volna, hogy azok akik eddig A2 szinten voltak mennek B1-re (ezek vagyunk mi), az eddigi B1 megy B2-C1-re, az eddigi B2-C1 meg megy A2-re. Ehhez képest az lesz, hogy a mi csoportunk kap egy összevont B1-B2-C1 csoportot, a többiek meg mennek (hatan) A2-re, mert ott mindig tömeg van. Érdekes lesz.

Mivel nem jött el kellő mennyiségű tanuló, ezért a suli nem tudott nekünk embert találni a projektünkhöz (erről az első írásban írtam, most nem futok neki megint). Végül sikerült az egyik ismerősömet felhajtani a témára, ha valaki kérdezi, román személyije van (magyar ugye nem lehet, de most kivételesen örülünk, hogy a székelyek területileg Romániában laknak nagyrészt). Amellett senki nem fogja megkérdezni, de ez így határozottan egyszerűbb mint egy teljes ismeretlennel tökölni azon, hogy vajon képes-e egy percig monológban beszélni, vagy tud-e valamennyire angolul. Pár sorral feljebb kifejtettem azon véleményemet, hogy B2 szint alatt szerintem rossz ötlet az egynyelvű nyelvoktatás, legalább egyelőre nem kell ezzel b…akodjak.

A szombati óra a szokásoknak megfelelően elméleti oktatással telt, megint fonetikát vettünk át, csütörtökön valami teszt lesz majd belőle, és adott, hogy milyen süket vagyok a témához, ha nem lenne (a Trinity által támasztott) elvárás, hogy minden egyes kis biszbaszon át kell menni a tanfolyamon (nem elég megfelelően magas átlagolt pontot kapni), valószínűleg be se mennék a tesztre, mondván minek raboljam legalább két ember idejét. Legalább szerencsére a hatodik héten nem lesznek tanítási órák, viszont szerdán ugye majd találkozom a 1-az-1hez “tanítványommal”, arra picit készülni kell, meg csütörtök teszt, hétfőn céges kocsma ahol kötelező jelenés van, kedd angol, péntek a hétfői kínai pótlása, úgyhogy a hétvége második felére tervezett kirándulást lemondtam.

A vasárnap egyébként a hatodik heti mini vizsgára készüléssel telt, meg kínaiztam, valamint marginális parával ment el a nap, mert kedves görög tanár mondta, hogy a szombati napig (általa) átnyalt 5 leadott papírból kettő nem volt túl jó, így aki a hét végéig (vasárnap este) emailt kap tőle, annak valamit majd át/újra kell írni. Az emailt eddig (vasárnap 23:13 van most) nem kaptam meg, így remélem ezzel nem kerülök a görög nyelv áldozatai közé. Majd azért még megírom mi a helyzet. Addig dobpergés.

6. hét:  mint utóbb kiderült, összesen csak 2 embernek kellett újraírni a beadandó egyes részeit, és bár az hivatalosan nem derült ki, hogy kik is voltak ezek, de szerencsére nem én. (Egyébként az izlandi csaj az egyik, és az egyik brit srác a másik, de végülis mindegy.) Ezen a héten mi nem tanítunk, kedden továbbra is fonetika elmélet volt, csütörtökön pedig volt egy mini vizsga fonetikából, majd ha elvágtak rajta úgyis szólnak…Szerdán viszont találkoztam ismerősömmel, és megtartottam neki az első órát a kettőből, kb “leinterjúztam” a csajt, és a hét többi része azzal telt, hogy ezt az egészet összeírtam — most van vasárnap, de még nem vagyok kész vele. A következő rész, hogy kell tervezni egy órát az ő igényeinek megfelelően, majd azt leadni neki. Arra jutottunk, hogy a befejezett múlt (past perfect) lesz az óra anyaga, de el fog tartani egy ideig amíg megcsinálom, mondjuk júni 13-ra beszéltük meg a talit, úgyhogy mindegy is. Szombaton nem volt óra, mert…magam sem tudom pontosan miért, de feltételezem azért, mert “half term” van azaz kb tanítási szünet. Ezzel a hatodik hét nagyjából el is ment. A hétvége most három napos volt, hétfőn nem volt meló, sőt én inkább 4 naposra csináltam mert nem sokat dolgoztam pénteken sem, ezért a hétvégén volt időm az angolos dolgokat összeírogatni, legalább haladtam vele.

7. hét: kedden találkoztunk az új csoportunkkal – adott, hogy egész nap ömlött az eső, azt hittük, hogy senki nem fog eljönni, de végül 9 ember jött el, ami egész jó arány volt. Most megint csak 20 perces órát kellett tartani, mert csak bemelegítő volt, a társaság jó fej, lehet velük beszélgetni,  egyik másik határozottan sokat tud angolul. Szerencsére mostantól minden héten a második alkalommal tanítok (ami meglepő módon megint kedd lesz, nem csütörtök, de mindegy, fura a logika, mert az első fele a csoportnak csütörtökön kezd, így lesz kedd a második),  ezért lesz lehetőségem picit felkészülni, és a többieket nézni, hogy hogyan csinálják az okítás művészetét mielőtt én kerülök sorra.

Ennek megfelelően a csütörtöki társaság le is vezényelte az első “TBL” jellegű órát. Ez a Task Based Learning-t jelenti és annyit tesz, hogy gyakorlatiasabb megközelítése van egy témának, pl az én órám arról fog szólni, hogy párbeszéd a mobiltelefon-boltban, tehát inkább funkcionálisabb, és/vagy szituáció az óra alapja, kevéssé száraz. Ezzel együtt viszont a tanárnak fel kell készülni több darab opcionálisan leoktatható kifejezésre, amiből csak párat ad le, vagy lehet inkább másokat, magyarul sokkal szabadabban folyik az óra, nehezebb készülni rá. Nem is viszek powerpointot.

Szombaton megint elmélet volt csak, plusz a jövő szombat nyelvtan mini-vizsgára készültünk, rájöttünk, hogy sokaknak elég komoly gondja van az angolbeli nyelvtani időkkel (egyszerű jelen, folyamatos jelen, egyszerű múlt, folyamatos m.) – ami azért érdekes, mert elvileg mindenki kb egy szinten van (C2+) , tehát azért ezeket érteni kellene már. Vasárnap bár nem volt órám de a nap nem kis részét az ágyban töltöttem a laptoppal, és mindenféle angolos dolgokat írogattam össze, leginkább a szombaton kiosztott kb egyórás videóanyagot amit meg kellett nézni otthon, majd mindenféle kérdésekre válaszolni kb 3-4 oldalban. A videók (kettő volt igazából) lényege, hogy bemutat két leadott órát, amik mindketten rosszak valamiért, bár az egyik sokkal kevéssé rossz mint a másik. A feladat persze rájönni, hogy mi a hiba, és megírni, hogy mit lehetett volna másképp.

8. hét: a keddi óra a már fent említett TBL óra volt. Viszonylag jól sikerült, de elég egyértelmű volt, hogy nem tartottam a keretrendszert, mondván “áh úgyis tudják”, meg mert a dinamikus flexibilis rendszertelenségben elfelejtettem. Ez előbbi magyarul annyit tesz, hogy amikor adott szavakat vagy kifejezéseket tanítunk (pl “szerződés”, ha már mobilozásról van szó), akkor verbálisan körbeírjuk-kérdezzük a témát (pl “ha két évig részletfizetsz, és ha mégse akkor levágják a karodat, akkor az micsoda?” — még ha ez nem is egy tökéletes példa de a lényeg átjön), aztán így vagy úgy kiderül, hogy a szó amit keresünk az a szerződés nem pedig, hogy kellemetlen, akkor azt kb beléjük kell sulykolni, mindenki mondja egyszerre (“mi mind egyéniségek vagyunk…én nem!”), aztán csak páran, stb, aztán megint vissza kell kérdezni, hogy “ha anyád kiskutyája kéket szarik akkor az szerződés? nem, az kellemetlen.“, és akkor meglátjuk, hogy értették-e a nebulók a dolgot. Aztán ha teljes a boldottá, akkor fel lehet írni a táblára, meg fonetika, meg mifene. Na ez az amit én most ünnepélyesen kihagytam.

Szerdára megint kaptunk egy megfigyelési feladatot, olyat mint pár hete, magyarul egy tanárt kelletet megfigyelni a távolból (kb mint az állatkertben). Emellett napközben otthonról “dolgoztam”, így egyebek mellett arra is jutott időm, hogy a jövő heti, ismerősnek leadott óra anyagával is foglalkozzak (erről feljebb, a 6. hét környékén írtam). Majd amikor teljesen formalizált lesz a terv akkor megírom, hogy mi volt. A megfigyelés érdekes volt, vagyis pontosabban az óra volt az, a tanár nem sokat csinált, leginkább feladatok alapján dolgoztak, amiket könyvből másolt ki. Így is lehet, bár mivel most egy elég haladó csoportot kellett megfigyelni, itt már van lehetőség arra, hogy nagyobb számú szót tegyen be a tanár egy óra alatt, mondván a jó részét értik, párat meg tanulnak. Végül kb hat oldalt írtam össze, előre megadott kérdésekre válaszolván.

Csütörtökön aztán újra a másik két emberke a csoportban tanított, nem volt semmi érdekfeszítő, szombaton meg nyelvtan mini-vizsgánk volt. Kb mint a korábbival, gondolom ha elvágtak majd szólnak. A nap többi része elmélettel telt.