[Rövid] May: “Nutellába léptem, nem ereszt!”

Napiszar Nutella fronton ami érdekes történt a hónap eleje óta, az egyértelműen a választás volt, aminek eredményeképp May-jel feltörölték a padlót…most valószínűleg senki nem lenne a helyében, a fogadóirodák nem adnak nagy esélyt neki.

Odds-ok a következő választás évére

Az, hogy May miért veszített annyi helyet a választáson amennyit, azon biztosan sokat fognak rágódni a politikai elemzők, azonban sokak szerint arról is van szó, hogy Corbyn csapatában rájöttek, hogy ha már az ő főnökük nem prezentálható figura, akkor hagyni kell csendben, hogy May maga alatt vágja a fát – na ezt sikerült is mindenkinek. Corbyn a választás előtt és után is viszonylag kevés újdonságot mondott, ezzel pedig sikerült elérnie, hogy a baromságokat összehordó May-re nem szavazni kívánók egy része inkább felé forduljon. Ha nem lett volna elég May-nek, hogy egy ultrakonzervatív, már-már beteges (angolul) törpepárttal kellett félig koalícióra lépnie, a miniszterelnök határozott elitiséggel kezelte a Grenfell Tower tűzesetét, lassan reagált, nem ment el meglátogatni az érintetteket (biztonsági okokra hivatkozva, ami magyarul annyit tesz, hogy a lakók 99%-a sötétbőrű volt, a torony egy gettó volt, tehát neki veszélyes odamenni), majd amikor Erzsébet elment “helyette” másnap, hirtelen rájött May is, hogy már megint mekkora orbitális szarba sikerült lépnie. Corbyn azóta többször is ott járt, általában biztonságiak nélkül – politikus létére mindenki nagyon örült neki.

TM: “Biztonsági okokból nem tudtam a tűzeset károsultjaival beszélni”. ER2: “fogd meg a koronám egy pillanatra légyszi.”

A parlament nyitónapja tegnap volt, a kormányprogramról jövő héten szavaz majd a parlament, egyelőre nem biztos, hogy sikerül átverekedni a programot a szavazáson. Ha nem, akkor jöhet egy újabb választás, ha igen, akkor jöhet egy kisebbségi-szerű kormányzás.

London félig külső személőként, 2 hét után

Eltelt két hét, lassan három, gondoltam ideje megírni az eddigi tapasztalataimat.

Talán ami leginkább meglepett, az az, hogy olyan mintha el se mentem volna. Ez sok szempontból is igaz, egyrészt néha nézem, hogy “jé még mindig ugyan azok a régi vonatok járnak”, aztán rájövök, hogy ha harminc év nem volt elég lecserélni őket akkor fél se lesz az, másrészt teljesen otthonosan mozgok, tudom mi merre van, stb.

Ami sokkal feltűnőbb, ami(t) korábban ecsetelgettem, hogy nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, London 30-50x akkora mint Wellington, mert ugye ott 200e lakos van, itt meg a jó ég tudja mennyi, de valahol 6 és 10m között. Ennek megfelelően itt minden sokkal intenzívebben hat: sokkal több dolog zajlik, az utcán mindenhol a pofájába tolják az embernek, hogy “vedd, vedd”, “csináld, csináld” (ezt valamelyik exem is sokat mondta az ágyban), “költs, költs, stb, stb.” – az impulzusok aránya amit itt az ember tapasztal biztos, hogy legalább ötvenszeres, ha ezt valahogy számszerűsíteni lehet. NZ-on azért nem nehéz elkölteni a pénzt, mert bár mindenből kevés a választék, de drága a hely. London más szempontból drága, lehet olcsóbban is találni dolgokat itt, viszont nehéz megállni, hogy ne vegyen valami kacatot az ember. Hopp egy új bakancs, egy új telefon, egy új mindegymi, és már el is ment egy ezres.

A mindennapokat tekintve, mivel nem dolgozom ezért nem szembesülök emberek beszélgetéseivel arról, hogy mi megy a tv-ben, hol milyen szemét van, stb. Ez utóbbi nem is hiányzik. Emlékszem évekkel ezelőtt volt egy időszak amikor valami barom napi jelleggel telefonálgatott be bombariadóval a ferihegyi reptérre, majd mikor az otthoni média közösen elhatározta, hogy nem fogja hírként kezelni a dolgot, és nem is jelentek meg ezek a hírekben a továbbiakban, alábbhagyott a telefonálgatás. Picit úgy érzem, hogy az itteni médiából túl sokat folyik, hogy ki mit és kit hol ölt meg, hajtott a tömegbe, stb. Nem érdekel. Az arabokat nem fogják se integrálni ebben az országban (másutt sem, de az nem ide tartozik), se kitiltani őket, nem fog semmi változni, a britek mindig is túl polkorrektek voltak és lesznek ahhoz, hogy bármi is történjen. Nem kell az emberek képébe nyomni állandóan, hogy szar van a palacsintában, leginkább ha a Nutella már elfogyott, színre meg ugyan az.

Nem pont nutella, de vizuális érdeklődésre tehet szert, pár képem a leégett toronyházról (annak utóéletéről), itt található. Majd valamikor később lehet írok a témáról hosszabban, ha már lesz több elérhető információ.

Munka szempontjából sikerült előrelépni, az egy darab interjúból amit két hét alatt generáltam lett is egy három hónaposnak ígérkező projekt (szerintem nem fog addig tartani, de legyen) – jövő hét elején kezdek.

A munkakeresés bonyolultságát leginkább a lakcímigazolás kérdése nehezíti: a hivatalosan elfogadott módok között szerepel a bank által kiadott igazolás, számlák, és a jogsi, aminek itt a hátulján szerepel a cím is. Régen a jogsin bemondás alapján lehetett címet változtatni, most már ez nem így van, kb Ügyfélkapus igazolás kell hozzá, ami hetekig tart. A szavazásra jogosító regisztrációt nem fogadják el mint lakcímigazolást, ezért mindenre heteket kell várni – ha van ismerős aki segít. Ha nincs, akkor teljes cumi az egész folyamat.)

Szociális életem egyelőre rendben érzi magát, az ismerősök jó részével sikerült találkozni, és egy meetupra is elmentem már, egy új csoporttal. Eddig kb rendben vagyok.

A brit kormány, és a terrorizmus finanszírozása

Napokban volt egy beszélgetésem valakivel, aki azt mondta, hogy azért nem szabad a kis pártokra szavazni, mert azzal összességében az itteni baloldal esélyeit növeljük, és Corbyn szépen majd beengedi a bevándorlókat és a tevehajcsárokat, akik aztán elpusztítanak mindent és mindenkit.

A témába vágóan jelent meg az independent-en egy érdekes videó és cikk, amiben kedvenc miniszterelnökünk ítéli el a szombati merényletet a saját, vérbeli politikus stílusában – magyarul nem mond semmit. Elmondja, hogy a brit “értékeket”, “demokráciát”, stb meg kell védeni a gonosztól, de, hogy ki is a gonosz, azt pl nem mondja.

Nem mintha annyira bonyolult lenne a helyzet. Szaúd-Arábia vahabita irányú gondolkodása már régen összeköttetésbe került a terrorizmussal, mert bár az elveik szerint az iszlámot maguk közt kellene megtisztítani, ez nem teljesen tökéletesen rakódott le azokban, akikkel mostanság tele vannak a hírek. May emellett megint a saját gyengeelméjűeknek szánt stílusában tálalta a beszédét: “ami elég az elég”, a “terrorizmus terrorizmust szül”, kb mint korábban, amikor kijelentette, hogy “a brexit az brexit”. Végülis nem kiscica, az elvitathatatlanul biztos.

A probléma egyik oka (azon túl, hogy hülyére veszi a választókat, mi meg hagyjuk), hogy a brit kormány már nagyon sok éve (értsd több évtizede) folyamatosan fegyvereket ad el a szaudiaknak, és akikkel annyira fontosak a diplomáciai szálak, hogy egy korábbi miniszterelnökünk félárbocra engedtette a zászlókat, amikor az egyik Perzsa-öböl-beli (fene a kötőjelekbe) uralkodó nemrégiben meghalt. May, és a kormány tehát közvetve-közvetlenül támogatja azokat az országokat, amelyek felelősek a mostani káoszért, de nem vallják be, mert az politikailag szuicid lenne (érdekes, hogy a média se erőlteti a témát).

A másik, hogy jellemzően ilyenkor a politikusok első gondolata (itt is), hogy ha megregulázzuk a zinternetet, akkor utána nem lesznek problémák, mert a zinternet biztonságos rejtőzködőhelyet biztosít az extrémül gondolkozóknak. Tehát még nagyobb tömeges megfigyelésre lehet számítani (most megint szóba került, hogy az internetszolgáltatóknak x évig meg kell őrizniük minden titkosítatlan adatfogalmi információt mindenkiről), kormányzati kontrollra, majd egyszer adatvesztésekre, stb, miközben mindazok akik kisteherautót bérelve akarnak a tömegbe vezetni röhögnek a markukba, hogy a sok barom, mert akik el akar bújni az az ilyen szabályokat nagyon könnyen kijátssza.

Azt elismerem, hogy nem egyszerű kiszűrni, hogy ki az, aki éppen kisbuszos merényletre készül, de a mindenkori kormányok legalább annyit megtehetnének, hogy nem üzletelnek azokkal az országokkal, akiket fű alatt gonosznak neveznek az ilyen témában. Bár lehet, hogy akkor az olaj ára felmenne, és az arabok egy része kivonulna a londoni ingatlanpiacról, és mégiscsak egyszerűbb pár halottat és internetszűrést lenyomni az emberek torkán, mint a gazdasági káoszt, amit egy ilyen szakítás okozna.

Viktor legújabb kalandjai….Londonban!

Mire ez a post élesedik, én valahol a repülőn leszek London felé. Aki követte a blogot, vagy csak ismer, az tudhatja, hogy tavaly október végén Wellingtonba költöztem, azzal a feltett szándékkal, hogy akkor ott boldogan élni amíg meg nem halni. Ebből kevés dolog jött össze. Tudom, fél év nem éppen elegendő idő arra, hogy bárki bárhol is otthon érezze magát, vagy megállapodjon, de én úgy éreztem, hogy a nagyvárosi lét mostmár sokkal erősebb elvárás számomra, mint, hogy lefoglaltnak tudjam érezni magam egy olyan településen, ami alig 200 ezer lakosú, és ahol a legnagyobb probléma, hogy kinek milyen gondjai vannak a bojlerral, vagy a kerítéssel, vagy általában a házzal. Emellett maga a munka is nagyon távol állt attól, amiben megállapodtunk, sokkal inkább support meló volt, mintsem developer, és az esetek többségében nem sikerült túlságosan hasznosan kitölteni a napi 8 órát az irodában – igaz talán tudtam volna másik munkát keresni-találni.

NZ egy csodálatosan szép hely, amit mindenkinek érdemes megnézni, körbeutazni, kipróbálni mint turista, esetleg eltölteni egy pár hónapot, de azoknak, akik a felnőtt életük jó részét egy “megavárosban” töltötték, ahol minden azonnal elérhető, mindenből bőséges a választék, zajlik az élet, stb, azoknak nem egyszerű megszokni, hogy az ország fővárosában a legtöbb fajta boltból csak egy van, az is csak munkaidőben van nyitva, és mindenre heteket kell várni, hogy behajózzák az országba, ami miatt legendásan drága az élet. Lehet, ha Budapesten maradtam volna, vagy egy kisebb településen Mo-n, akkor ez is jó lenne. Mostmár nem fog kiderülni.

Biztosan sokan vannak, akik számára ez egy baromi jó dolognak hangzik, orbáni gondolattal, három gyerek, négy kerék és más nem is kell. Tuti, hogy az elkövetkező időszakban csuklani fog a világ, amikor csak magamban azon fogok anyázni, hogy megint milyen baromi tömeg van a metrón, sztrájkol a szakszervezet, kurwáznak a lengyelek, curryt főznek a pakik, kergetnek a jótékonyságis gyűjtögetők, robbantgatnak a szuicid tevehajcsárok, megy a brexit stb. Kezdem feladni, hogy valaha is megtalálom magamat, de addig is futok Londonnal egy kört még.

Persze ez egy összetettebb kérdés. Az egyik utolsó Londonos írásomban megemlítettem, hogy magam elől menekülök. Úgy tűnik ez egy “családban marad” jellegű dolog, nem én vagyok az első ilyen, de bárhova is megyek, mindig ott leszek, idegesítő módon. Az angolban van egy olyan, hogy “someone’s heart is not in it“, magyarul nincs benne a szíve, nem teljes elszántsággal csinálja. Nekem ez a fél év ilyen volt. Amikor ideértem kb a második gondolatom az volt, hogy “mi a fenét csinálok én itt”, és ez nem is igazán javult a későbbiekben. Talán el akartam szabadulni Európából jó messzire, csak értelme nem volt. Ráadásul közben belegabalyodtam itt is valakibe, akitől most nehéz elszakadni. “Szar az egész”, ahogy mondani szoktam amikor már nem tudok semmi jót mondani. Persze ahogy Londonban is otthagytam valakit, itt is itthagyok valakit. Mesteri érzékkel tudok jó kapcsolatokat létesíteni pár héttel lelépés előtt.

Szórakoztató, de mostantól legalább a blog nevének lesz némi értelme. Eredetileg a backtotheuk név azon lustaságomból eredt, hogy próbáltam valamit keresni ami névben Angliához kötődik, és a Scooter Back in the UK száma jutott eszembe, csak nem figyeltem, hogy in, vagy to. Az előbbi jelentése kb “ott[hon] az EK-ban (zajlik valami)”, az utóbbi pedig “vissza az EK-ba”. Amikor elkezdtem blogolni, kb egyiknek se volt nagy értelme az én szemszögemből. Így 9 év után legalább ezt a hibát javítottam.

Hogyan tovább és mi lesz a blogon….ha nem is nulláról kell újraindítani mindent de ettől függetlenül érdekes helyzetem lesz Londonban, mert se lakás, se munka, se semmi. A tavalyi barátnőm azóta már nincs, a szokásos hosszútávú kérdéseken (gyerek-nem-gyerek) nem jutottunk dűlőre (kell a fenének leginkább, a gyerek mármint), úgyhogy szingli lettem. Ennek megfelelően az elején nem fogok nála lakni, hanem egy ismerősömnél, aki persze nemrég pasizott be, úgyhogy ez biztosan érdekes lesz. Kell majd találni munkát is, a terv hogy szabadúszó projektet találjak, de azért nem akarok idétlen időket tölteni ennek a keresésével, úgyhogy lehet “hagyományos” munka lesz belőle. Ezekről majd itt is tervezek beszámolni.

Ha a munka megvan, lehet majd újra lakást is keresni. Valószínűleg nem fogok oda költözni ahol korábban laktam, mert picit kieső helyen van, és mostmár ott is felmentek az árak, így a terv egy picit beljebb, Acton környéken lesz, de mint annyi más is, ez is ingatag. Amellett próbálom majd valamivel jobban kiélvezni a nagyvárosi létet, aztán hátha egyszer megvilágosodok, hogy mit és merre is kellene.