A londoni brutalizmus (épitészet) II. rész

Valami megfoghatatlan oknál fogva (oximoron) a korábbi írásom a betonépületekről továbbra is viszonylag népszerű, ezért gondoltam bedobok párat még, hátha van erre érdeklődés. A mostani írás alapja a wikipedia listája, és bár nem mindent írok itt össze, olvasgatni azért érdemes lehet azt is.

ABC sorban haladva….Az első a listán a 102 Petty France szám (korábban 50 Queen Anne’s Gate) alatt található irodaház. 2004ig a Home Office, azóta az Igazságügyi minisztérium “lakik” ott.

Korábban egy, az 1870-es években épült “lakáskomplexum” állt a mostani ház helyén, melyet 1973-ban végül lebontottak, mondván, ronda volt…helyette pedig ez lett, mindenki döntse el magának, hogy ez ronda-e, vagy sem. Érdekesség még, hogy ezt is, valamint a lejjebb említésre kerülő Hyde Park Barracks-t is Sir Basil Spence tervezte, és mivel a 50QAG St James’ Park-ban van, ezért joggal mondhatták a tervező műveit kevéssé kedvelők, hogy a pasi már két parkot is elrondított.

Balfron Tower, ez itt van pár utcára mellettünk, az erkélyről látom, de most fel van állványozva úgyhogy marad a wikipedia kép.

Az első részben írtam a Trellick Tower-ről az első részben írtam, és Goldfinger Ernőről is, ezért abba most nem megyek bele mégegyszer, de a két torony kb testvér, ha van olyasmi a nem-élőlények között. A Balfron tornyot pár éve felújítás okán kiürítették, azóta is zajlik a folyamat. A hivatalos bezárás előtt nyílt napot tartottak, akkori képeimet itt láthatjátok.

A torony a hatvanas években épült, 84 méter magas, és 146 lakás van benne. Eredetileg, mint minden ilyen épület, lakótelepi állami lakásoknak épült, de pár éve eladták az egészet befektetőknek, és a felújítás végeztével a lakásokat meg lehet majd venni. Az épület egyik érdekessége, hogy a lifteket a képen bal oldalon látható külön toronyban helyezték el. Goldfingernek annyira tetszett saját alkotása, hogy a torony elkészülte után két hónapig maga is ott lakott, bulikat csapott, amire a helyieket hívta meg jellemzően, hogy többet megtudjon arról, azoknak mi és mi nem tetszik a toronnyal kapcsolatban.

1996-ban az épületet védettség alá helyezték, hogy ne lehessen elbontani, ami persze sok kritikát is bevonzott, nem utolsó sorban, mert a pár utcányira levő Robin Hood Gardens (erről lejjebb) nem kapott védettséget, és bár a maga módján egy valóban érdekes épületegyüttes az is, felét már elbontották, a másik felének bontása folyamatban van.

A Brunswick Centre a belvárosban található összetett komplexum, a hetvenes években épült, egy akkori “lepratelepet” váltott le. Érdekessége, hogy nem csak lakások, hanem a maga korában újszerű (szerintem azóta is) ötletként bevásárlóközpont is egyben (persze itt valami relative kicsire kell gondolni). Képek alább, kívülről és belülről, vagyis az utóbbi még mindig elég érdekes mert ez a “külső belső” rész, de van egy “belső belső” rész is, érdemes megnézni.

A komplexumban 560 lakás, boltok, kávézók, és egyebek mellett egy mozi is található.

A Grenfell Tower inkább az azt elpusztító tűz okán híres, talán ezért is teszem be ide, viszont ami talán kevéssé ismert, hogy a GT az ottani lakótelep csak egyik tornya (volt), ezért akit érdekel megnézheti a többit is ha arra jár.

A Grenfell a többi helyi toronnyal együtt 1974-ben épült, a Lancaster-telep megépülésével, amit a korábbi elég gettós területek helyére építettek. A terv része volt, hogy irodák és bevásárlóközpont is épült volna a lakóteleppel együtt, de végül erre nem került sor, helyette viszont elég összetett ötleteket valósítottak meg, mint például a mélygarázsokat, és “mély-járdákat”, aminek természetesen az lett a vége, hogy nem látta senki, hogy kik-mik mászkáltak a lakótelepen, és a 80-as évek közepére a Lancaster-telepnek igen rossz híre lett, nem csak a drogosok miatt, hanem pl a fegyveres bűnözés okán is, 1993-ban pl egy járőröző rendőrre is rálőttek.

Bár mint említettem a lakótelepnek több tornya is van, Grenfell korábban is a központi torony volt, és, hogy a kriminális állapotokat javítsák, a területet részint felújították, az eldugott járdákat, és általában a különféle átjárási területeket korszerűbbé tették, a tornyot “panelpluszosították”, majd szépen leégett.

A Guy’s Hospital egy, az 1700-as években épült kórház, de a modern szárnya igazi brutalista monstrum.

A képen a háttérben látható, nem a modernebb épületek része elől (akit érdekel, a pedig a More London Riverside // Scoop // City Hall). A torony a hetvenes évek közepén épült, 148 méter magas, és egyszer volt szerencsém benézni oda amikor varratot kellett kiszedni belőlem mert a háziorvos nővérkéje volt olyan okos, hogy nem látta a kék “csíkot”, aztán valamiért a fogászatra küldtek fel, pedig ahhoz nem sok köze volt a kérdésnek (az meg fent van a huszonvalahányadikon). A torony pár évvel ezelőttig a világ legmagasabb kórház-tornya volt, ez a cím mostmár az amerikai Houston Methodist Hosp-nak jár, ami 8 méterrel magasabb, sőt, ma már a Guy’s csak az ötödik legmagasabb a világon.

Feljebb említettem a Hyde Park Barracks komplexumot…ez egy kisebb katonai “bázis” része, ami az 1700-as évek vége óta létezik, és többször lebontották, majd részeit újjáépítették, manapság jórészt, de nem kizárólag ceremóniális jellegű, valamit a Buckingham palotához levő közelsége miatt “vészhelyzet esetén” bevethetőek. A mostani bázis a hetvenes években épült, jórészt katonai irodák, lóparkolók (istállók), valamint lakások, utóbbiak nagy része a toronyban.

Itt nem csak a torony épült betonból, hanem a komplexum nagy része is, de azok inkább csak 1-4 emeletes panelházakra hasonlítanak, valamint katonai jellege miatt relative kevés kép van róla. A tornyot Basil Spence tervezte, akár csak a cikk elején levőt pár parkkal “arrébb”, és a fogadtatása nem volt éppen pozitív, mint valaki akkortájt kommentelte, hogy a tervezőnek sikerült egy “vízszintes bombatalálatból” egy “függőleges bombatalálatot” csinálnia. A kritikusok kritikusai (mármint azok akik a kritikusokat kritizálták, na értitek) ellenben kiemelték, hogy a teljes terület magába foglalja a 500 katona, 270 ló és 120 család ellátásáért felelő teljes infrastruktúrát, valamint egy gyakorló felvonulási teret, ahol ez az egész tud..gyakorolni. A tervező pedig kb annyit regált a dologra, hogy a “nem csicsás épületet akart, ez katonáknak lesz, azoknak meg jó ez”, és különben is egy “torony kevesebb fényt blokkol mint egy középmagas de széles épület, ami a Hyde parkban nem egy utolsó dolog”.

A Robin Hood Gardens itt van nem messze tőlünk, és nem meglepő módon ez is a hetvenes évek egyik kísérleti lakótelepe volt, most épp bontják, teret adva újabb lakásoknak.

A lakótelep egy széles szögű V-alakot formázott, elég sok zöld területtel a közepén. A lakások maguk 2-6 szobás, sima egyemeletes, illetve kétemeletes lakások voltak, a szobák nagy része pedig befelé nézett, el az út zajától.

A RHG egyik érdekessége a “streets in the sky” ötlet volt, amit a képen lehet látni, és leginkább arról szól, hogy minden harmadik emeleten széles, hosszan húzódó erkélyeket építettek, hogy az ott lakók könnyebben tudjanak szocializálódni, de mint oly sokszor, ez nem vált be, és inkább a rosszabb elemek találkozóhelyévé váltak a folyosók, mintsem rendes barátkozásra alkalmas hellyé. A probléma egy fontos része volt az is, hogy a folyosókon direkt hagytak bemélyedéseket, ahol el lehetett bújni, és bár nem ezért találták ki őket, de az arrajárókat jól meg lehetett támadni.

A Sampson House ma már nem létezik, idén elbontották. Számomra érdekessége, hogy amikor a képet találtam wikipedián, meg kellett nézzem, hogy mi is ez az épület, pedig közvetlen mellette dolgoztam csak azóta már a mi régi irodánkat is elbontották, ezért volt ismeretlen a kép szöge.

Eredetileg valamilyen banki funkciót betöltött épület volt, de végül az IBM használta adatközpontnak. Legendák keringenek arról, hogy a kép hátulján levő szürke épület alatt tárolták a hidegháborúban az ország aranykészletének egy részét, meg, hogy alagút visz a nemzeti bankhoz, de ez egyrészt sose fog kiderülni, másrészt az épületet 1979-ben építették, így picit anakronisztikus a hidegháborúhoz.

“Futottak még” jelleggel:

• Alton Estate, magyar szóhasználattal lakótelep, az egyik korai paneltelepek egyike, az ötvenes évek végén épült.
• Baynard House, irodaépület, a British Telecom tulajdona, van egy érdekes szobor a bejáratnál.
• Bury street SW1 (Economist buildings), irodaház az utcasarkon (a link alján van róla kép)
• Dunboyne Road Estate, lakótelep, erősen hasonlít az első részben említett Alexandra Road Estate-re, csak kisebb, talán zöldebb.
• Finsbury Estate, lakótelep, a legmagasabb épülete 25 emeletes, korábban öngyilkosjelöltek populáris gyakorlóhelye volt, egy ideje ezt azzal próbálják nehezíteni, hogy a magasabban fekvő emeletekre nem lehet már “csak úgy” bejutni. Ez egyébként is probléma volt ebben az országban elég sokszor, hogy a lakótelepek egyes épületeibe szabadon volt a ki és bejárás mindenkinek, ami jó volt a drogterjesztőknek és rablóknak, de a lakosoknak kevéssé.
• Pimlico Academy, iskola, korábban egy csatahajóhoz hasonlították külsejét illetően. Pár éve felújították, azóta kevéssé feltűnő lett.

Viktor angolt “tanulít” – Trinity CertTESOL 3/3. hónap

9. hét: ez a hét picit kaotikusra sikerült, de azért túléltem. A nyelvtani vizsgán szerencsére sikerült átvergődni magamat: az alap gond az volt, hogy tojtam belenézni a nyelvtankönyvbe, mondván úgyis tudom. Persze, tudom használni de ha megkérdik, hogy mi a pontos különbség a befejezett jelen és a befejezett múlt valamelyik verziója közt, meg hozzak fel három különféle igekötő fajtát és példákat is rá, az lehet picit bonyibb. Mindegy, ezen is túl vagyok.

A keddi órán én tanítottam, olvasásos gyakorlat volt megint, egy cikket kellett elolvasni egy törzsről, akik valahol az Amazonas környékén élnek, és nincsenek szavaik a számokra. Ezt pár hete az indexen láttam megjelenni, aztán lefordítottam angolra, plusz megkerestem az eredeti angolt is, ami viszont elég nehéz szöveg volt a csoport szintjéhez képest, úgyhogy a kettőt összekombináltam valahogy. Persze így is nehezen értettek ezt-azt belőle de azért sikerült megoldani azt hiszem.

Szerdán aztán találkoztam ismerőssel, hogy megcsináljuk a korábban említett egyszemélyes oktatást. Elég jól ment, de adott szempontból meg nem igazán. A jól ment rész az az volt, hogy vettem Amazonon egy “mini projektor”-t, amiről kiderült, hogy inkább közepes méretű, de elég cuki, és azt használtam laptopról vetítéshez, ezen jól el is szórakoztunk. Aztán rájöttem menet közben, hogy a nyelvtani kérdések egy részét magam se értem, és a 47 percre tervezett óra 70 perces lett, bár szerintem a csaj azért megértette jórészt miről volt szó. Ezután persze még elbeszélgettünk meg minden, el is fogyott az ipari mennyiségű alkohol, mire rám írt egyik tanulítótársam, hogy neki csütörtökön (másnap) baromira nem fog menni az óraadás, megcsinálnám-e helyette. Há’persze. Mondjuk az is igaz, hogy a szerdai és az ominózus következő óra anyaga 90%-ban nálam egyezik, úgyhogy kb kész is voltam. Félrészegen az üres vonaton hazafelé nagyjából befejeztem a 10. hétre szánt anyagot, mondván minden dropboxra van mentve, úgyhogy mindegy honnan csinálom, majd valamikor 1 előtt bedőltem aludni. zzzzz. Az már más kérdés, hogy a 10. és a 11. heti anyag a legnehezebb készülés szempontjából, plusz leadandónk is lesz, úgyhogy ha a csajnak nem sikerült megoldani a készülést erre, akkor a csere miatt ő jövő héten 2x tanít, amihez sok sikert, mert neki nehéz dolga lesz, én meg lábat lógatok majd.

A csütörtöki óra végül “lezajlott” – egyrészt valóban jó volt, hogy nem először kellett azt az adott anyagot leoktatni, másrészt még így is elég sok dologra éreztem, hogy nem volt a legjobb. Hiába, egyes szokások nehezen halnak ki, pl. hogy a magyar oktatási rendszer baromira tanárcentrikus, mindenki más meg lesz szíves befogni. Persze itt pont fordítva van, állítólag volt már rá példa, hogy valakinek úgy volt kötelező leadni egy órát, hogy közben egy szót nem szólhatott. Szerencsére nálunk eddig még nem fajult a helyzet. Amellett az utolsó 2-3 tanóra arról szól, hogy különféle módszerekkel kell oktatni, amik egyre összetettebbek, és egyre több szabadságot adnak a tanulóknak, pl hogy a feladatok mennyire önállóak, ilyesmik, ezt pedig én picit benéztem.

Mindegy, elhatároztam, hogy a következő (és egyben az utolsó) tanítási órát biztosan nem cserélem el mással, megvárom, hogy szenvedjenek ők előbb, aztán majd annak fejében írom át a dolgokat. Mivel itt már nekünk is osztják a témát, nem mi választunk, ezért nekem az angolban az úgynevezett harmadik típusú feltételes móddal kell foglalkoznom (dolgok amik nem történtek meg: ha Mari néninek pöcse lett volna, Mari bácsi lett volna) – aztán persze a magam elvont módján azt a megközelítést fogom követni, hogy mi lett volna, ha Hitler nem jut hatalomra – igazából nem szeretem a standard témákat (“ha tegnap nem ittam volna annyit ma nem fejfájással ébredtem volna”), viszont nehéz találni egy olyan témát, amit kortól függetlenül sokan ismernek, és kb tudják miről van szó. Erre (mármint Hitler hatalomra-nem-jutására) van persze sok érdekes tanulmány, de egyik kedvenc, 1996-os játékom (C&C Red Alert) pl azzal foglalkozik, hogy Einstein visszament az időben, megölte Hitlert, mire Sztálin lerohanta az egész Eurázsiai kontinenst Nyugat Európa és Kína két vége közt, mondván nem volt ott a náci Németország, hogy megállítsa. Egy másik könyv egy országon belül híres írótól is hasonló témát pedzeget, miszerint ha Hitler nem születik meg, lehet egy olyan ember jut hatalomra aki békésen egyesíti az akkori Németországot Ausztriával majd a tudományos erőfölénnyel megelőzi azokat az országokat, amelyek később ellenségeivé válnak, és atomot dob Moszkvára, valamint teljesen megvalósítja a “náci álmot“. Mondjuk ezt nem kell teljes részletességgel bemutatni angol órán, csak inkább mint “ilyen is van”, szerintem érdekesebb mint a “tegnapi bebaszás” témája.

10. hét: a tizedik hét teljes nyugalomban telt. Egyrészt nem kellett tanítsak, mert ugye az előző héten cseréltünk, másrészt érdekes volt a csütörtöki óra megfigyelése mert az volt a csoportunk másik felének a “guided discovery” órája, ami változatos mennyiségű sikerrel zajlott. Az egyik csajnak elég jól ment, a másik viszont baromra elcsúszott az idővel. Amellett nekem mostmár a leadandók is nagyjából kész vannak, amik pedig nincsenek azok kb 500-1000 szó összesen, azt összerittyentem pillanatok alatt. Hétvégén kirándulok és iszom.

11. hét: ha az előző heti írás rövidnek tűnt akkor innentől még rövidebbek lesznek – a mostani keddel ugyanis véget ért a tanítási időszak, csütörtökön már óra se volt, a szombatok pedig egy ideje üresek. A keddi “GD” óra a korábbi felkészülésnek köszönhetően határozottan jól ment, nekem sikerült négyünk közül egyedül úgy eljutni az óra végéig, hogy minden részre maradt időm. A minden részt itt úgy kell érteni, hogy most, hogy a tanfolyam vége felé járunk már összetettebb óráink vannak, amik bizonyos előre megadott táncrendet követnek, pl:

• A mobitelefonos óra (szituációs)
  • kontextus (beszélgessetek a mobiltelefonálási szokásaitokról)
  • páros szerepjáték (pl telefon adás-vétel)
  • új szavak és kifejezések tanítása, átbeszlélése
  • páros szerepjáték módosítva (anyámnak veszek telefont, akinek más igényei vannak)
  • esetleges hibák átbeszélése
• nyelvtan-fókuszos óra (befejezett múlt, Present Practice Prod)
  • kontextus (amikor tegnap hazaértem, a szomszédhoz betörtek)
  • szöveg kétszeri olvasása (egyszer röviden, 1 egyszerű kérdésre válaszolva, aztán hosszabban, több kérdésre)
  • nyelvtan átbeszélése
  • egyszerűbb, “elronthatatlan” feladatok elvégzése (practice)
  • önálló beszélgetés (tanulók használják az új nyelvtant) (production)
  • esetleges felmerülő nyelvtani hibák kijavítása (delayed error correction – DEC)
• nyelvtan, szabadabb stílusban (meg nem történt események feltételes mód, Guided discovery)
  • kontext (beszélgessenek az időről picit)
  • kontext 2 (képek mutatása a második világháborúról)
  • szöveg olvasása 2x
    • kérdések megválaszolása, utolsó kérdés kötődik a nyelvtani anyaghoz
  • tanulók keresnek példákat a szövegben ami megint a nyelvtani anyaghoz kötődik
  • feladatsor egyéni és páros megoldása
  • átbeszélés
  • practice
  • prod
  • dec

Bár mint mindig, most is volt visszajelzés arról, hogy mi nem volt tökéletes, és hát kb ugyan az ami eddig sem. A magyar oktatás annyira tanárközpontú, hogy nehéz az ember fejéből kiverni azt a gondolatot, hogy a tanulóknak nem az a dolguk, hogy kussoljanak, hanem pont fordítva, azok is emberből vannak, és nem árt, ha aktívan részt vesznek az órákon, ez nekem fura. A másik visszatérő probléma, hogy kb sose kérdezem meg, hogy ki az aki figyel és érti a feladatot, mondván, ha nem figyel, igazából nem az én bajom. Na mindegy, ezen is túl vagyunk.

Csütörtökön óra helyett a hátralévő beadandókat írtam össze, mert pénteken be kell adni mindent, az eddigi órák anyagát, a mindenféle megfigyelői- és önértékeléseket, stb.

12. hét: mivel a tanítási időszak véget ért, ezért már csak elméleti óráink voltak. Kedden elég lazán átbeszéltük az üzleti angol oktatásával kapcsolatos dolgokat, valamint szó esett a “fiatalok” (gyerekek tanításáról is). Csütörtökön általánosságokban volt szó arról, hogy az egyes kultúrákban mi lehet más amit tanárként érdemes tudni/ismerni, valamint, hogy milyen problémákkal szembesülhetünk mint tanárok. Picit kérdezz-felelek volt az egész. Szombaton aztán megvolt a “moderáció”, ez igazából egy csoportos beszélgetés volt egy külsős moderátorral, amin elmondtuk a véleményünket a suliról, tanárokról, tanfolyamról, majd egy kb tíz perces beszélgetés volt külön-külön mindenkivel ahol pár egyszerűbb kérdést tettek fel nekünk az egyik előre kiválasztott óránkkal kapcsolatban. Kb ezzel véget is ért a tanfolyam, a kijavított beadandóinkat nagyrészt átvehettük (meglepően jó eredményeket kaptam), majd elmentünk inni csoportosan, utána pedig elbúcsúztunk. A papírt majd a közeljövőben postázzák.

Ezt is letudtam, yeyy. :)

A Lansbury Ward

A Lansbury Ward annak a körzetnek a hivatalos neve ahol most lakom – nem tudom ezek pontosan hogyan fordulnak magyarra, de hasonló ahhoz, mint hogy Budapesten van Zugló, és azon belül van pl Rákosfalva, itt is van (London Borough of) Tower Hamlets (LBTH a továbbiakban), és én Lansbury Ward-ban lakom (LW) – lakosságszámot tekintve egyébként Rákosfalva és LW hasonló méretű. LW azért egy “érdekes” hely, mert nemrégiben foglalkoztam azzal, hogy Broadwater Farm mennyire egy szar hely volt a közelmúltig, de érdemes a statisztikákra nézni, és kiderül, hogy LW az abszolút legrosszabb, illetve második legrosszabb hely volt az egész országban (2011-ben), picit attól függően, hogy mit is nézünk. Pl itt nem volt negyedévente 850 betörés, itt meg lehet nézni az aktuális bűnügyi statisztákat, nem csak elenyésző, még ha nem is ugyan azt az időszakot és lakosságszámot fedi le (negyed annyi időt fed le, de négyszer annyi emberrel, úgyhogy az, hogy itt a leggyakoribb bűntény havi 15 testi sértés végülis a 850-hez képest nem rossz) – ellenben itt volt a legrosszabb az egészségügyi helyzet az egész országban.

Kelet-Londonnak az egyik furcsa dolga amit az angol gentrification-nak nevez, ezt a magyar szépen átvette dzsentrifikáció néven, de egyébként a mindenhol előforduló városi megújulást jelenti. Jóval régebben már feszegettem azt a témát, hogy “lehet szeretni-nemszeretni alapon” a franciák annak idején azt gondolták, hogy ha a sok szegény embert egy helyre teszik az jó lesz, az angolok meg, hogy ha a szegényeket összemossák a gazdagabbakkal az lesz a jó (két rossz közül talán itt az angolok voltak közelebb a valósághoz). Ennek eredménye, hogy Londonban sok helyen előfordul, hogy miközben egy utca siralmas, a mellette levő teljesen rendben van. Na a mi környékünk is ilyen.

Érdemes tudni, hogy történelmileg nyugat London mindig is jobb hely volt, nagyobb a magántulajdon aránya (emiatt minden régibb, kisebb), miközben kelet mindig is kötődött a gyárakhoz, dokkokhoz, és általában a fizikai munkához, és mindenhez ami ezzel járt. A háború után, valamint a birodalom szétesése okán aztán a negyvenes évek kezdetével sok helyen megszűntek a munkahelyek, valamint elpusztultak a lakások, dokkok, stb, vagy mert lebombázták őket, vagy mert már nem volt szükség rájuk. Minthogy a keleti területek nagyobb arányban voltak (vannak) önkormányzati tulajdonban, a szegényebb embereket mindig is itt tudták elhelyezni jobban, több a hely, az önkormányzat meg csinál amit akar a tulajdonával. Ennek eredménye az is, hogy ma kelet London megújul, de a polarizáció megmarad egyelőre.

Ahol most lakom, itt pár évvel ezelőttig talán LW legrosszabb blokkja állt, aztán ahogy a kommunista induló mondja, “a múltat végképp eltörölni” jelleggel az egészet beszántották (na jó, csak a felét, a másik fele még éppen folyamatban van). Ma viszont egy új építésű (2015/2016) blokk van, standard lakópark, képen látható, kevés problémával, jó közlekedési kapcsolatokkal, és teljesen biztonságos, legalábbis amíg nem a rossz utcában mászkálsz éjjel (vagy nappal. Poplar pl nappal is nagyon gáz, itt van pár percre.)

A statisztikai adatok a továbbiakban mind 2011-2014-esek, és innen vannak, lehet szörnyülködni.

LW a képen látható terület, Aberfeldy, ahol konkrétan vagyok kb a jobb alsó sarokban van, közel a metró, a DLR és az autópálya is (utóbbi nem biztos, hogy annyira csodás dolog, viszont pontosan a környék “változatos” jellege miatt nem gond, mindig van forgalom, mellette aligha támadnak az emberre. A 2011-es adatok szerint LW-ben 16 éven aluliak aránya majdnem 30% volt. Ez még az egyébként is “szar terület” LBTH-hoz képest is kiemelkedően magas, ott “csak” 20% volt az érték.

Faji hovatartozást tekintve LW-ban 64% BaME (fekete vagy ázsiai), ez mint látható nagyon magas arány, még LBTH-hoz képest is, de Londonhoz képest is általában. Egyébként a PDF-ben le van írva részletesebben de itt az arány elsősorban a bangladesiekből adódik. Ennek megfelelően a keresztények aránya kb 30%, a muszlimoké kb 43%. Londoni átlagban ez a két szám 48% és 12%.

Ami talán mégtöbbet elmond a környékről, az a bérleményben élők aránya, ugyanis itt régen a lakosok több mint fele szociális lakásban lakott, miközben akár csak LBTH-n belül is “csak” 40% volt ez az érték (londoni átlagban pedig 24%). Ennek megfelelően a lakások 18%-ában laktak legalább 5en (ez kerületi átlagban 12%), aminek eredményeképpen a -1 szükséges szobával rendelkező (magyarul túltelített) lakások aránya is magasabb volt az átlagnál, itt 19%, városi szinten 11%.

A szociális helyzet más szempontok alapján is rossz volt errefelé. Miközben erre nincsenek elérhető adatok, LW-ban arányait tekintve mindig is magas volt a életminőséget korlátozó egészségügyi problémák aránya, azonban a konkrét blokk ahol most vagyok országos szinten a legrosszabb volt az összes közül, míg le nem bontották.

Kicsit csirke és tojás esete, talán az előbbiekből kiindulva itt volt a kerületen belül legmagasabb a munkanélküliség is (majdnem 20%), ami a kerületi 12% és a városi 9%-hoz képest kiemelkedő arány. Azok között, akik dolgoztak sem volt sok a magasan fizetett állásban levő. Sőt nem meglepően pont fordítva:

A magasabb fizetési kategóriába majdnem fele annyian tartoztak mint a kerületi vagy városi átlag, miközben a hosszútávú munkanélküliek illetve az alacsonyan fizetettek aránya bőven meghaladott mindenféle átlagot.

Persze a szociális problémák mindig egymást gerjesztik, itt sincs másképp. A legalább NVQ4-es szintű oktatást befejezettek aránya a városiak majdnem fele, a mindenféle oktatás nélküliek aránya pedig másfélszerese volt. NVQ4 egyébként az a szint amikor valahol az érettségi és az első alap diploma közötti szinten vagy – talán szakmai érettségi, vagymi.

Szóval csodás a hely. Manapság sokkal kevésbé rossz, mondom, amíg az ember követi az autópályát, vagy a lakóparkon belül marad – de lássuk be, ennyi pénzért, ilyen központi helyen sem bérelni, sem venni nem lehet másutt. Az egész részleg lassan megújul, csak tegnapelőtt két nyomtatványt dobtak be a postaládába, hogy konzultáció van/lesz további gettók bontásáról, ahol mind új lakóparkok épülnek majd, itt Lansbury-n belül, másfél utcányira. Ha még itt leszek akkor is, kíváncsian fogom várni.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 2-es zónában, ilyen (jó!) közlekedéssel körbevett helyen (++ Crossrail nemsokára), ennyi pénzért (olcsó, London szinten mármint), új építésű helyet találni képtelenség. Stratford még egy opció, de az szerintem egy nagyon meredek hely, nem is mint itt, mert itt koncentráltan vannak szar blokkok de egyébként vállalható, Stratford inkább egyszerűen csak szörnyű, plusz az Olimpiai Park és a Westfield bevásárlóközpont miatt állandóan hatalmas a tömeg olyan emberekkel, akik átlagban 6 gyerekkel közlekednek, és mindegyikük #000000 (ami önmagában nem is lenne baj, de Westfieldben pl állandóan leszúrnak vagy lesavaznak valakit, általában a saját csoportjukat, de akkor is kell a francnak).

A Broadwater Farm-i lázongások (1985)

Nemrégiben írtam, hogy vannak Londonban olyan házak, amiket az összedőlés veszélye fenyeget, ebből az egyik pár Broadwater Farm Estate-n (BwFE) van, Tottenham negyedében. Bár voltak kisebb-nagyobb balhék ennek az évtizednek is az elején, a nyolcvanas években azért London még sokkal meredekebb hely volt mint mostanában, azonban Tottenham ma is azon környékek közé tartozik, ahova szerintem épelméjű ember nem teszi be a lábát, elég rossz hely – a 2011-es lázongások is ott voltak, ma is kerülendő a hely. Tottenhamről néhány statisztika: a lakók mindössze negyede fehér angol, további negyede fehér “egyéb”, mindenki más színes egyéniség, legtöbbjük afrikai, karib, illetve török. Az ország heroin piacának kb 90 (!!) százaléka innen van irányítva (a macska meg fel van mászva a fára).

A telep

BwFE sosem volt egy szívmelengető környék, a zavargások előtt is már félhivatalosan “az egyik legrosszabb hely ahol csak lakni lehet az országban” volt. A terület a közelben levő folyó gyakori áradásai miatt sokáig beépítetlen maradt, majd a századforduló után a folyót elkezdték szabályozni, a korábbi farm pedig valamiféle lakóövezetté vált. A harmincas években a terület erősen slum jellegű volt, ezért azokat a helyi önkormányzat felszámolta, majd a korábbi irományaimban említett Ronan Point és Grenfell Tower típusú prefab panelházakat építettek. Jelenleg egyébként úgy áll, hogy az egészet elbontják a fenébe, de hogy a 4000 emberrel akik ott laknak mit kezdenek, azt senki nem tudja, hiszen az önkormányzatnak nincs rájuk pénze, másik városok meg, bármilyen PC szöveg is, hogy változatos és színes egyéniségek az ottlakók, nem igazán kellenek.

1970 környékén épült meg a lakótelep, azonban a folyó továbbra is áradásveszélyes volt, ezért a földszinten sem lakások, sem pedig üzletek és/vagy kiszolgálóegységek nem épültek, helyettük parkolók létesültek, az első emeleti szinten pedig magasjárdákat építettek. Ennek az eredménye az lett, hogy nem alakult ki semmilyen közösség, és igazából senki nem látta, hogy mikor mi zajlik az utcán. Az átadás után mindössze 3-4 évvel már egyértelmű volt, hogy a magas járdák nagyon izoláltak voltak, ennek eredményeképp pedig sok volt a rablás, testi sértés, drog dílerek voltak mindenhol, valamint ettől függetlenül az épületek sem voltak karban tartva, sok volt a beázás, csótány problémák voltak, stb. Mivel önkormányzati lakásokról van szó, ezért ott senki nem vett lakásokat, hanem az önkormányzat ajánlotta fel azokat beköltözésre — az emberek kb 50 százalékának inkább nem kellettek ezek a lakások, akik meg már ott voltak, szerettek volna elmenni. 1976-ra az önkormányzat hivatalosan is felvetette az egész lakótelep elbontását, amit viszont nem akartak a lakosok (erre mondja az angol hogy “go figure”, kb “nesze neked”.)

A nyolcvanas évek legelejére a Thatcher kormányzat nyomás alá helyzete a helyi önkormányzatot, hogy csináljon valamit a témában (ez egyébként egy nagyszabású kutatás után publikált erősen kritikus hangvitelű könyv hatására történt). A lakosok akkori aránya kb fele fele arányban volt fehér és fekete, és az egymásban teljesen meg nem bízó csoportok szépen létrehoztak 1-1 “gondnoki tanácsot”, mindkettő a saját nézőpontjuk szerint reprezentálta az emberek igényeit, amik legtöbbször ütköztek. Ez nem igazán segített a helyzet jobbá tételén.

1985-re végül, bár voltak apróbb javulások, kezdett elszakadni a cérna. A lakosság körében a munkanélküliség 42% körül volt, és semmit nem javult a helyzet a faji csoportok egymáshoz való hozzáállásán.

A lázongások

A BwFR (…riots –> lázongások) felé vezető események a bánat tudja pontosan mikor kezdődtek, de a wikipedia említi, hogy pár nappal BwFR előtt voltak lázongások Brixtonban (másik “azóta is díjnyertes hely” terület, pár napja voltam ott, hát, szar hely az biztos…). A 85-ös (mert volt 81-es is) brixtoni balhé onnan eredt, hogy egy feka srác összeveszett a barátnőjével, a lakásban a levegőbe lőtt, majd amikor egy darab rendőr megjelent utánajárni a dolgoknak, a srác pisztolyt dugott a rendőr szájába, mire az persze elmenekült. A srác végül szintén menekülőre fogta és az anyjához, majd a húgához költözött be, és miközben a rendőrség az anyjánál kereste (mikorra ő már nem volt ott), kisebb balhé tört ki, és a rendőrség meglőtte a srác anyját. A brixtoni lázongás ezután tört ki, ez 1985 szeptember végén volt.

Október elején aztán BwFE környékén a rendőrök (mind fehérek) megállítottak egy feka srácot, aki a gyanú szerint hamis “tax disc”-et használt. Ezt a TD dolgot (mosthoz képest) 2-3 éve szüntették meg, és egy papír volt amit a szélvédőn kellett tartani, ami igazolta, hogy valami autós adót minden évben rendesen fizettél. A srácot végül lecsukták, de később elengedték, viszont az elfogást követő házkutatás során a srác anyja (hivatalosan) szívrohamot kapott és meghalt. A gyanú szerint lehet, hogy a kiérkező rendőrök fellökték a nőt (itt az angol nem túl pontosan fogalmaz, azt írja hogy “she may have been pushed”.)

Másnap a helyi rendőrség előtt tiltakozások kezdődtek, amik a nap folyamán eszkalálódtak, majd amikor a rohamrendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget, azok molotov koktélokkal válaszoltak. Az esti tv híradások szerint két rendőrt valamint három újságírót lőtt sebekkel kellett ellátni. A zavargások jó része BwF Estate-n történt, ahol több autót és épületet is felgyújtottak. A második napon aztán a központi balhétól picit távolabb eső helyen, ahol kevesebb, és kevéssé felszerelt, tömegoszlatásban nem annyira tapasztalt rendőr és volt csak, tüzet jelentettek az egyik épületből, majd a kivonuló tűzoltókat, és a segítségükre érkező rendőröket a tömeg megtámadta. Az ilyen jellegű eseményekre fel nem készített hatósági csoportok menekülőre fogták, azonban az egyik rendőr elesett, és a machetékkel felfegyverkezett tömeg szabályosan kivégezte (majdnem lefejezték, egy 15 centis tövig nyomott késsel a nyakában találtak rá.)  A zavargások végül az időjárás rosszabbra fordultával, és a rendőrök nagyobb jelenléte miatt alábbhagytak.

A gyilkosság után 400 embert tartóztattak le, majd erősen megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján 6 embert gyanúsítottak meg. (a “gond” az volt, emberek nagyját ügyvédek nélkül hallgatták ki, nem egyszer pucéran (!), és a kihallgatásokról elmentett hanganyag nem készült.) – végül három embert tartóztattak le a gyilkosságért, de előbb-utóbb mindhárom esetben utólag felmentették őket. Azóta sem került senki börtönbe az ügy okán.

BwFE utóélete

A balhék után végül az önkormányzat is rászánta magát, hogy valamit kezdjen a területtel, és mondván, hogy a napalm már akkor sem volt túl legális, elbontották a magasjárdákat, és megoldották, hogy az utcaszinten több közösségi tér és szolgáltatóegység legyen. A két (fekete/fehér) gondnoki tanácsot összevonták, és valahogy megoldották, hogy tudjanak is együtt dolgozni az emberek benne.

Mostanra ott tartanak, hogy várni kell, hogy lakáshoz juthasson az ember arrafelé, ami azt jelenti, hogy bármennyire is szar a környék, ma kevéssé rossz mint negyven éve volt. 2005 első negyedében 0 azaz nulla darab rablás valamint szintén nulla darab személyi sértéses bűncselekmény volt a lakótelepen, és csak 1 betörés, ott is megtalálták az embert is és az elvitt cuccokat is. A zavargásokat megelőző közvetlen negyedévben ehhez képest 875 betörés, valamint 50-50 rablás és testi sértés volt jelentve. 2005 után a rendőrség felszámolta a helyi irodájukat, mondván nem volt már rá szükség.

A zavargásokat követően sokan elköltöztek, helyüket újabb bevándorlók vették át. A 2005-ös adatok szerint a lakosság 70%-a volt kisebbségi, 2011-ben ez az érték 80% körül volt.

Források (mind angol)

• https://en.wikipedia.org/wiki/Broadwater_Farm
• https://en.wikipedia.org/wiki/Death_of_Keith_Blakelock
• https://en.wikipedia.org/wiki/Broadwater_Farm_riot
• https://en.wikipedia.org/wiki/1981_Brixton_riot (erről majd még írok valamikor)

A Ronan Point összeomlása

Nemrégiben írtam a Grenfell torony tavalyi leégéséről, ahol felmerült, hogy Grenfell talán azért nem omlott össze, mert a hatvanas években volt egy kisebb toronyház-omlás amiből azért sikerült pár hasznos következtetést levonni építészetileg. Most írok egy picit arról, hogy mi is volt a Ronan Point. Az RP egy azóta elbontott toronyház volt. Az angoloknál mindig is volt elnevezni minden egyes épületet, ahol tömegek laktak. Pl ugye Grenfell is egy panelház volt, Ronan Point is egy sima panelház volt (másik típusú de az a névadás szempontjából mindegy.) – Ehhez képest azért Magyarországon is sok 10-15 emeletes épület épült, néhány nagyobb is, de nem nagyon volt nevük soha.

RP tehát egy Magyarországon elterjedt jellegű panelház volt, hasonló építési megoldásokkal, csak picit magasabb, 22 emeletes. 1968. május 16.-n hajnalban a 18. emeleti sarki lakásban a lakó teát akart főzni, de a gázrezsó hibás kötése miatt gázrobbanást idézett elő. Ennek eredményeképpen összeomlott a 18. emeleti tartó fal, majd annak hiányában a felette levő pár emelet is leomlott. Ezt az összesített leomló súlyt viszont már az alsó 17 emelet se tudta tartani, ezért az egész épület oldala ahogy volt leomlott. Mivel az épület csak 3 hónappal korábban készült el, a lakások egy része még üres volt,  valamint mivel a konyhai rész hajnalban pont üres volt jórészt, mindössze 4 ember halt meg, 17 pedig megsérült, pedig 260-n voltak az épületben. Talán szórakoztató módon de a balesetet előidéző lakó, valamint a konkrét gázrezsó is túlélte a balesetet, és a rezsót a lakó évekkel később tovább is vitte a következő lakhelyére.

A probléma egyébként abból eredt, hogy a külső falakra terhelték a súly megtartását, viszont azokat egyáltalán nem készítették fel arra, hogy erőhatásoknak legyenek kitéve, vagy annak, hogy általában elmozduljanak, táguljanak, ilyesmik. A BBC-n illusztrálták a problémát nemrégiben, mégpedig a bal oldalon látható képpel. A gond ugye az volt, hogy a falak vékonyak voltak, és a függőleges falakat nem tartotta igazán semmi. Amikor a gázrobbanás miatt megtört az egyik fal, a súlyt nem tudta megtartani, de elvezetni, elosztani sem, a rendszer összeomlott. Ezt a problémát már az építés időszakában is felismerték, mert egy korabeli, 68-as dokumentumban már le volt fektetve, hogy mennyire fontos a kapcsolódási pontok helyes építése. Ehhez képest sűrűn fordult elő, hogy az illesztéseknél hiányoztak a csavarok, valamint olyan lyukak, melyeket betonnal kellett volna megtölteni, papírral, vagy inkább semmivel nem voltak kitömve. Ennek oka egyszerű volt: idénymunkásokkal dolgoztattak, akiket a mennyiség után fizettek, magyarul és nőiesen szartak ők arra, hogy mi lesz a megépült blokkok sorsa.

A másik nagy veszélyforrás a tűz volt. Persze az ritkán jó, ha ég a toronyház, de most nem a Grenfell jellegű tűzre kell gondolni, hanem picit egyszerűbbekre, és azon belül is, a hőtágulásra. A Ronan Point-ot végül a helyi önkormányzat rendbe szedette, de kb 15 évvel később mégis lebontásra került, ennek oka pedig megint csak a rossz szerkezetben volt keresendő – a falak repedezni kezdtek. Azonban az akkorra már kiürített épülettel a hivatal kísérletezni kezdett, ugyanis felgyújtották, hivatalból, pár percre. Aztán inkább eloltották, mert attól féltek, hogy idejének előtt az egész mifene összeomlik. A hőtágulás pedig nagy rohadék ezeknek az épületeknek: ha a lakásban bárhol tűz keletkezik, a felemelkedő hő tágítja a betont, ami értelemszerűen a szélek felé tágul, elmozdul, ezáltal lehetőséget adva a súlymegtartó falak elmozdulására (lásd jóval feljebb) – ennek eredménye pedig az összeomlás lehet.

Jelenleg, 2018-ban, az országban legalább 1600 olyan toronyház áll amit ezzel a technológiával építettek, ebből több mint 200 legalább 20 emelet magas. Érdekes módon a gázt majdnem minden egyes épületben lecserélték villanyra, bevinni sem szabad semmilyen éghető forrást.

Ami kellemetlen apropót ad ennek a témának, az egy ma megjelent cikk a BBC-n, pedig már a Grenfell-es írásom óta tervezgettem összeírni ezt a post-ot. A Broadwater Farm Estate (arról is írok majd talán egyszer, megér egy misét ami ott történt 1985-ben) területén meglevő 14 toronyházból kettőt bontani, 9-et megerősíteni kell a közeljövőben: a két magas épületet egy egyszerű jármű (autó) célzott becsapódásával össze lehetne dönteni. De mondjuk egy sima gázrobbanás is hasonlóan hatékony lenne. Egy esetleges ilyen “baleset” kb 200 családot fenyegetne. Az előbb feljebb írtam, hogy majdnem minden toronyházban lecserélték a gázt – na ezekben pont nem. De az ígéret, hogy októberig elzárják. Hogy fűteni mivel fognak télen, az más kérdés. Meg az is, hogy hova tesz az egyik legcsóróbb önkormányzat 200 családot.

Viktor angolt “tanulít” – Trinity CertTESOL 3/2. hónap

5. hét: Valahol ott hagytam abba, hogy kedden volt/lesz a hallás utáni szövegértés óránk. Megmondom őszintén, a megfigyelő tanár kommentjeivel sikerült kellően felb…ni az agyamat. Alapvetően nem engedik, hogy kimondottan az angolt tanulóknak szánt anyagot használjunk az óráink során, amit egyrészt tudtam eddig is, másrészt szerintem baromság, de legyen. Nulla tanári tapasztalattal megfelelő szintű szövegeket/anyagokat találni nagyon nehéz, és még minket szólnak le ha nem tetszik nekik amiket találunk. A probléma abból ered, hogy a “hallás utáni szövegértés” és társai óra kb arról szól, hogy találjunk “valamilyen” szöveget, amit a tanulók meghallgatnak, aztán debil igaz/hamis kérdésekre válaszolhatnak (amiket mi állítunk össze), miközben leoktatunk nekik pár szót. De az, hogy a szöveg mi, az tényleg “valamilyen”. Az, hogy a nyelvtan mi, az is bármi lehet. A visszajelzés egyébként az volt, hogy nehéz volt a szöveg, és nem volt sok értelme (ezt úgy, hogy az előttem lévő csaj egy olyan audiót tolt be amit a tanárjelöltek fele nem értett, de az nem volt gond. – mindezt azon a szinten, ahol korábban írtam, hogy számolni se tudnak rendesen), a nyelvtan/szótan pedig bonyolult volt (most le nem fordítom magyarra de az “i might be/will be/shall be late” téma volt, mert a szövegben konkrétan előkerült az “i shall be late” konstrukció. Ez így nettó baromság. Ha nekik mindegy hogy milyen “valamit” oktatunk, akkor ne legyenek meglepve ha amit találunk igen távol fog állni a tökéletestől.

Ez az egyik. A másik amit megint a fejemhez vágtak, hogy túl bonyolult szavakat használok – megmondom őszintén örülök neki, hogy most már majd a picit erősebb csoporttal fogunk dolgozni (már, ha megjelenik egyetlen tanuló is, mert a keddire pl nulla darab B1-es ment el), mert tele a hócipőm azzal, hogy állandóan olyan módon kell végigpofázzam a negyven percet, mintha képzeletbeli üvegszilánkok között mászkálnék lábujjhegyen, hogy nehogy abban valami is meghaladja egy hibbant egysejtű lény mentális képességeit. Alapfokon anyanyelven oktatni baromság, mert több energia megy el arra, hogy felfogják a feladatot, mint, hogy felfogják az anyagot, hát még, ha az anyag tömör lényege, hogy “valami”. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy egy négy éves gyerek/kutya szintjén kell emberekkel kommunikáljak, mert se gyerekem, se kutyám (“ha Alíz a húgával ül a parton akkor a bátyjával ül a parton [igaz/hamis]?” “igaz” [ez így konkrétan megvolt ma]. “nem b+!” [ezt szerencsére nem mondtam].)

Azt hiszem, ha addig nem vágnak ki, megcsinálom a tanfolyam végéig, de teljesen evidens, hogy az emberekkel kommunikációt nem nekem találták ki, és jobb ha a számítógépeknél maradok.

Csütörtökön elkezdtünk 10 kicsi indiánt játszani. (mondjuk a német verzió a 10 unott szarvasvadásszal határozottan nagyobb kedvencem, mikor is, amikor már csak hárman vannak az egyik kergemarhakóros steak-et eszik és attól hal meg: Drei kleine Jägermeister gingen ins Lokal // Dort gabs zwei Steaks mit Bohnen und eins mit Rinderwahn). Mostmár mi is csak tízen vagyunk, mert az egyik csaj kiszállt a buliból – ennek oka nem derült ki. Azonban az kiderült, hogy most már többedik alkalommal nem sikerült az iskolának kellő mennyiségű B2-C1 szintű ingyen diákot felhajtania, úgyhogy az eredeti tervek módosulnak a tanfolyam hátralevő részét tekintve. Eddig az lett volna, hogy azok akik eddig A2 szinten voltak mennek B1-re (ezek vagyunk mi), az eddigi B1 megy B2-C1-re, az eddigi B2-C1 meg megy A2-re. Ehhez képest az lesz, hogy a mi csoportunk kap egy összevont B1-B2-C1 csoportot, a többiek meg mennek (hatan) A2-re, mert ott mindig tömeg van. Érdekes lesz.

Mivel nem jött el kellő mennyiségű tanuló, ezért a suli nem tudott nekünk embert találni a projektünkhöz (erről az első írásban írtam, most nem futok neki megint). Végül sikerült az egyik ismerősömet felhajtani a témára, ha valaki kérdezi, román személyije van (magyar ugye nem lehet, de most kivételesen örülünk, hogy a székelyek területileg Romániában laknak nagyrészt). Amellett senki nem fogja megkérdezni, de ez így határozottan egyszerűbb mint egy teljes ismeretlennel tökölni azon, hogy vajon képes-e egy percig monológban beszélni, vagy tud-e valamennyire angolul. Pár sorral feljebb kifejtettem azon véleményemet, hogy B2 szint alatt szerintem rossz ötlet az egynyelvű nyelvoktatás, legalább egyelőre nem kell ezzel b…akodjak.

A szombati óra a szokásoknak megfelelően elméleti oktatással telt, megint fonetikát vettünk át, csütörtökön valami teszt lesz majd belőle, és adott, hogy milyen süket vagyok a témához, ha nem lenne (a Trinity által támasztott) elvárás, hogy minden egyes kis biszbaszon át kell menni a tanfolyamon (nem elég megfelelően magas átlagolt pontot kapni), valószínűleg be se mennék a tesztre, mondván minek raboljam legalább két ember idejét. Legalább szerencsére a hatodik héten nem lesznek tanítási órák, viszont szerdán ugye majd találkozom a 1-az-1hez “tanítványommal”, arra picit készülni kell, meg csütörtök teszt, hétfőn céges kocsma ahol kötelező jelenés van, kedd angol, péntek a hétfői kínai pótlása, úgyhogy a hétvége második felére tervezett kirándulást lemondtam.

A vasárnap egyébként a hatodik heti mini vizsgára készüléssel telt, meg kínaiztam, valamint marginális parával ment el a nap, mert kedves görög tanár mondta, hogy a szombati napig (általa) átnyalt 5 leadott papírból kettő nem volt túl jó, így aki a hét végéig (vasárnap este) emailt kap tőle, annak valamit majd át/újra kell írni. Az emailt eddig (vasárnap 23:13 van most) nem kaptam meg, így remélem ezzel nem kerülök a görög nyelv áldozatai közé. Majd azért még megírom mi a helyzet. Addig dobpergés.

6. hét:  mint utóbb kiderült, összesen csak 2 embernek kellett újraírni a beadandó egyes részeit, és bár az hivatalosan nem derült ki, hogy kik is voltak ezek, de szerencsére nem én. (Egyébként az izlandi csaj az egyik, és az egyik brit srác a másik, de végülis mindegy.) Ezen a héten mi nem tanítunk, kedden továbbra is fonetika elmélet volt, csütörtökön pedig volt egy mini vizsga fonetikából, majd ha elvágtak rajta úgyis szólnak…Szerdán viszont találkoztam ismerősömmel, és megtartottam neki az első órát a kettőből, kb “leinterjúztam” a csajt, és a hét többi része azzal telt, hogy ezt az egészet összeírtam — most van vasárnap, de még nem vagyok kész vele. A következő rész, hogy kell tervezni egy órát az ő igényeinek megfelelően, majd azt leadni neki. Arra jutottunk, hogy a befejezett múlt (past perfect) lesz az óra anyaga, de el fog tartani egy ideig amíg megcsinálom, mondjuk júni 13-ra beszéltük meg a talit, úgyhogy mindegy is. Szombaton nem volt óra, mert…magam sem tudom pontosan miért, de feltételezem azért, mert “half term” van azaz kb tanítási szünet. Ezzel a hatodik hét nagyjából el is ment. A hétvége most három napos volt, hétfőn nem volt meló, sőt én inkább 4 naposra csináltam mert nem sokat dolgoztam pénteken sem, ezért a hétvégén volt időm az angolos dolgokat összeírogatni, legalább haladtam vele.

7. hét: kedden találkoztunk az új csoportunkkal – adott, hogy egész nap ömlött az eső, azt hittük, hogy senki nem fog eljönni, de végül 9 ember jött el, ami egész jó arány volt. Most megint csak 20 perces órát kellett tartani, mert csak bemelegítő volt, a társaság jó fej, lehet velük beszélgetni,  egyik másik határozottan sokat tud angolul. Szerencsére mostantól minden héten a második alkalommal tanítok (ami meglepő módon megint kedd lesz, nem csütörtök, de mindegy, fura a logika, mert az első fele a csoportnak csütörtökön kezd, így lesz kedd a második),  ezért lesz lehetőségem picit felkészülni, és a többieket nézni, hogy hogyan csinálják az okítás művészetét mielőtt én kerülök sorra.

Ennek megfelelően a csütörtöki társaság le is vezényelte az első “TBL” jellegű órát. Ez a Task Based Learning-t jelenti és annyit tesz, hogy gyakorlatiasabb megközelítése van egy témának, pl az én órám arról fog szólni, hogy párbeszéd a mobiltelefon-boltban, tehát inkább funkcionálisabb, és/vagy szituáció az óra alapja, kevéssé száraz. Ezzel együtt viszont a tanárnak fel kell készülni több darab opcionálisan leoktatható kifejezésre, amiből csak párat ad le, vagy lehet inkább másokat, magyarul sokkal szabadabban folyik az óra, nehezebb készülni rá. Nem is viszek powerpointot.

Szombaton megint elmélet volt csak, plusz a jövő szombat nyelvtan mini-vizsgára készültünk, rájöttünk, hogy sokaknak elég komoly gondja van az angolbeli nyelvtani időkkel (egyszerű jelen, folyamatos jelen, egyszerű múlt, folyamatos m.) – ami azért érdekes, mert elvileg mindenki kb egy szinten van (C2+) , tehát azért ezeket érteni kellene már. Vasárnap bár nem volt órám de a nap nem kis részét az ágyban töltöttem a laptoppal, és mindenféle angolos dolgokat írogattam össze, leginkább a szombaton kiosztott kb egyórás videóanyagot amit meg kellett nézni otthon, majd mindenféle kérdésekre válaszolni kb 3-4 oldalban. A videók (kettő volt igazából) lényege, hogy bemutat két leadott órát, amik mindketten rosszak valamiért, bár az egyik sokkal kevéssé rossz mint a másik. A feladat persze rájönni, hogy mi a hiba, és megírni, hogy mit lehetett volna másképp.

8. hét: a keddi óra a már fent említett TBL óra volt. Viszonylag jól sikerült, de elég egyértelmű volt, hogy nem tartottam a keretrendszert, mondván “áh úgyis tudják”, meg mert a dinamikus flexibilis rendszertelenségben elfelejtettem. Ez előbbi magyarul annyit tesz, hogy amikor adott szavakat vagy kifejezéseket tanítunk (pl “szerződés”, ha már mobilozásról van szó), akkor verbálisan körbeírjuk-kérdezzük a témát (pl “ha két évig részletfizetsz, és ha mégse akkor levágják a karodat, akkor az micsoda?” — még ha ez nem is egy tökéletes példa de a lényeg átjön), aztán így vagy úgy kiderül, hogy a szó amit keresünk az a szerződés nem pedig, hogy kellemetlen, akkor azt kb beléjük kell sulykolni, mindenki mondja egyszerre (“mi mind egyéniségek vagyunk…én nem!”), aztán csak páran, stb, aztán megint vissza kell kérdezni, hogy “ha anyád kiskutyája kéket szarik akkor az szerződés? nem, az kellemetlen.“, és akkor meglátjuk, hogy értették-e a nebulók a dolgot. Aztán ha teljes a boldottá, akkor fel lehet írni a táblára, meg fonetika, meg mifene. Na ez az amit én most ünnepélyesen kihagytam.

Szerdára megint kaptunk egy megfigyelési feladatot, olyat mint pár hete, magyarul egy tanárt kelletet megfigyelni a távolból (kb mint az állatkertben). Emellett napközben otthonról “dolgoztam”, így egyebek mellett arra is jutott időm, hogy a jövő heti, ismerősnek leadott óra anyagával is foglalkozzak (erről feljebb, a 6. hét környékén írtam). Majd amikor teljesen formalizált lesz a terv akkor megírom, hogy mi volt. A megfigyelés érdekes volt, vagyis pontosabban az óra volt az, a tanár nem sokat csinált, leginkább feladatok alapján dolgoztak, amiket könyvből másolt ki. Így is lehet, bár mivel most egy elég haladó csoportot kellett megfigyelni, itt már van lehetőség arra, hogy nagyobb számú szót tegyen be a tanár egy óra alatt, mondván a jó részét értik, párat meg tanulnak. Végül kb hat oldalt írtam össze, előre megadott kérdésekre válaszolván.

Csütörtökön aztán újra a másik két emberke a csoportban tanított, nem volt semmi érdekfeszítő, szombaton meg nyelvtan mini-vizsgánk volt. Kb mint a korábbival, gondolom ha elvágtak majd szólnak. A nap többi része elmélettel telt.

Grenfell egy év után

A tűzeset

Nagyjából egy éve történt London egyik (vagy talán “a”) legkomolyabb modern kori tűzesete – 2017. június 14-n, éjfél után nem sokkal tüzet fogott egy 23 emeletes ház negyedik emeletén a hűtő – legalábbis pillanatnyilag ez a feltételezés. A tűzoltók 4-5 perc alatt kiértek, és a lakásban levő tüzet ezután kb tíz perccel el is oltották. Kifelé menetben azonban azt látták, hogy az ablak előtt égő parázs és nagyobb darabok hullanak lefelé. Nem sokkal később 72 ember halott volt – a tűz még 3 napon át égett. Saját képeim másfél nappal későbbről itt találhatók – akkor még sok volt a “missing” (eltűnt) felirat az utcákon – viszont aki nem került elő tizennegyedikén hajnalra, az nem került elő egyben soha. Youtubeon elég sok kamu videó terjeng, de itt egy valódi és érdekes amit a kiérkező tűzoltók videóztak, persze angolul de attól még érdemes nézni. Kb minden harmadik szó úgyis a fuck benne.

Grenfell egy 23 emeletes toronyház volt, eredetileg a 4. emelettől felfelé volt lakóház, de az idők során a lentebbi emeleteket is átalakították. A hetvenes évek elején épült, az akkori biztonsági előírásoknak megfelelően, amiket pont egy, a hatvanas években bekövetkezett gázrobbanás miatt erősítettek meg. Utólagos beszámolók szerint valószínűleg az akkori szigorításoknak köszönhető, hogy az épület nem omlott össze tavaly, illetve azóta. A különféle rajzokon látható, hogy az egyes emeletek mindegyike azonos volt, és mindegyik emeleten 6-6 lakás található, melyek egy, illetve kétszobás lakások voltak, és az egész épületnek összesen egyetlen lépcsőháza volt.

Ez utóbbi szerintem elég általános dolog volt akkoriban, hiszen egy ilyen toronyház esetében nem volt nagyon hely még egy lépcsőház berakására, plusz régebben sok biztonsági dologról máshogyan vélekedtek, mint ma. Ez persze nem meglepő, igaz a wikipedia szerint más országokkal összevetve az itteni jogi rendszer (vagyis, hogy nem kell második lépcsőház) elég megengedő.

Maga a tűz az épület északkeleti oldalán kezdődött, de mint a mellékelt ábra mutatja, nagyjából háromnegyed óra alatt körbeért az egész toronyházon a déli irányba és előbb-utóbb szépen megkerülte az épületet. Eddigre azonban már sok emelet magasan égett a toronyház, a feljebb beszúrt videón ez teljesen jól látszik, sőt, a BBC-n található időrendi kép azt is szépen bemutatja, hogy negyed-fél óra alatt gyakorlatilag leégett az épület egyik oldala, majd röviddel később a többi is. Emlékeztetőül a tűz hajnali 1 előtt pár perccel keletkezett, a negyedik emeleten:

A felújítás (2016)

Grenfell a lenti képen levő toronyházak egyike volt, és eredetileg úgy nézett ki mint a többi megmaradt épület – vagyis nem teljesen, mert a többi épülettel ellentétben ezt pár éve felújították, ez lett a veszte.

Kép a BBC weboldalán. Kb hajnal 4 körül készülhetett, három órával a tűz keletkezése után. Eddigre aki nem jutott ki az épületből már halott volt.

Ma már tudjuk, hogy a tűz azért terjedt annyira gyorsan, mert a felújítás során olyan védőburkolattal vonták be az épületet, ami nem hogy megakadályozta volna egy esetleges tűz terjedését, hanem határozottan elősegítette azt. Utólag kiderült, hogy a helyi önkormányzat (RBKC) a felújítás idején meglehetősen jó pénzügyi helyzetben volt, ennek ellenére a legolcsóbb ajánlatot fogadta el mind a kivitelezést, mind az alapanyagokat tekintve, annak ellenére, hogy az egyébként nem sokkal drágább (viszont az eredeti költségvetési tervet meghaladó) másik pályázó épületbevonata határozottan jobban megfelelt a tűzvédelmi előírásoknak. Az mondjuk igaz, hogy csak az utólagos vizsgálat során derült ki, hogy a jogi szabályzás hiányosságai miatt a végül felhasznált alapanyagok is megfeleltek az előírásoknak, de leginkább csak azért, mert az előírások annyira hézagosak voltak: ez a valóságban annyit tett, hogy az alapanyagokat egyszerűen nem kellett tesztelni adott szituációkban, ezért a “semminek” tökéletesen megfeleltek. A BBC-n van egy rövidke videó arról, hogy mi is történik, amikor a Grenfell toronynál használt szigetelőanyag lángra kap, majd megolvadva meggyújtja a védőburkolatot. Nem sok jó – nem volt elég rossz önmagában, hogy a védőburkolat olyan gyúlékony műanyagból épült, ami megolvadt és elfolyósodott, erre még rájött az is, hogy a felszerelés és összeillesztés során a különféle rétegek közt gyakorlatilag egy légpárna keletkezett, ami tökéletesen elvezette felfelé a forró levegőt, meggyújtva mindent pillanatok alatt.

Sok vita volt azzal kapcsolatban is, hogy miért nem építettek ki automatikus tűzoltórendszert a felújítás során, aminek költsége lakásonként kb ezer font lett volna – gyakorlatilag egyébként azért nem tették meg, mert így is elég strapa volt a lakóknak négy évig elviselni a felújítás folyamatát, nem kellett tovább erőltetni a kérdést akkortájt. Voltak ezen kívül problémák a lépcsőházban szabadon hagyott gázcsövekkel is, melyekre már a tűz előtt is felhívták többen a figyelmet.

A hiányosságok

Az egyik legnagyobb probléma az eset során az volt, hogy a tűzoltóság sokáig azt mondta a lakóknak, hogy ne hagyják el a lakásukat. Ezt személy szerintem nem értem miért tették de biztos megvan az oka – elvileg ez egy olyan megoldás, ami jól működik akkor, amikor csak egy lakás ég, gondolom a francnak kell, hogy az egyetlen darab lépcsőházban tébláboljanak a fölöslegesen távozó lakók meg a dolgozni próbáló tűzoltók/mentők/stb. A gond csak az volt, hogy annyira gyorsan történtek az események, hogy aki volt olyan bolond (szerencsétlen leginkább), hogy hallgatott a szakértőkre, az nem jött ki élve az épületből. Egyrészt a mellékelt ábra mutatja, hogy sokan felfelé indultak el, hiszen mire rájöttek, hogy a lakásukban maradni őrültség volt, vagy pedig a tűzoltók is eljutottak arra a pontra, hogy hivatalosan is azt mondták, “hajót elhagyni”, addigra az alsó szinteken annyira nagy volt a füst és a sötét, hogy majdnem mindenki jobbnak látta ha felfelé próbálkoznak. A fekete pöttyök azt mutatják, hogy hányadik emeleten éltek az áldozatok, a kékek pedig, hogy hol haltak meg. Hajnal 1.18-ig összesen 34 ember hagyta el az épületet. A fenti fotókon látszott, hogy addigra már elérte a tetőt a tűz. A következő 20 percben további 110 ember távozott – aki 1.40 körülig nem jutott ki az épületből, saját maga erejéből már biztosan nem tudott kimenni. Egy ideig a rendőrök ajtótörő kosokkal mentek végig a lakásokon, valamint rohamrendőrök tartottak pajzsokat a tűzoltók feje fölé, hogy segítsenek nekik az oltásban és menekítésben, azonban röviddel 2 óra előttre már annyira sűrű volt a füst, hogy azok közül, akik 2-kor még bent voltak, valamivel rosszabb mint fele-fele arányban sikerült már csak kimentek embereket élve. A tűzoltók például nem jutottak a 20. emeletnél feljebb, a felső két emeletről összesen ketten kerültek ki egyben. Voltak, akik kiugrottak és ezért haltak meg, de olyan is volt, aki lepedőkön próbált leereszkedni.

A fenti képen látható, hogy 2.47-ig volt érvényben a “mindenki maradjon a lakásban” stratégia. Nem részletezem harmadszor is, hogy ez utólag mennyire rossz ötlet volt. A későbbi vizsgálatokból kiderült. hogy egyebek mellett olyan problémák is voltak az oltás során, mint az elégtelen víznyomás a tűzoltórendszerben (az utcaiban mármint), valamint pl hogy fél óránál is többet kellett várni egy megfelelően magas tűzoltólétra megérkezésére – Igaz, ez a magaslétra sem volt túl magas, ugyanis a 67 méteres toronyhoz Surrey-ből kellett végül kölcsönkérni egy “megfelelően magas” létrát (ami kb 40 méteres volt), az azonban csak délutánra ért oda. Grenfell óta megváltoztatták azt a szabályt, hogy toronytüzekhez az alaphelyzetben kivonuló erők mennyisége 4 kocsi helyett 5 kocsi plusz 1 magaslétra lett. Gond volt a rádiókkal is, mert a vastag vasbeton nem engedte át megfelelően a rádióforgalmat a védelmi egységek közt – már, ha egyáltalán oda tudtak férkőzni, ugyanis 2013-ban az önkormányzat elbontott egy parkolóházat a környéken, aminek az lett a vége, hogy a szűk utcákban mindenhol járművek parkoltak, a nem éppen balerina-méretű és -flexibilitású tűzoltóautóknak nem kevés gondot okozva.

Az áldozatok és túlélők

A BBC oldalán részletesen fent van a téma, de tömören listázva:

• Volt:
  • egy olasz pár akik a szülőkkel tartották telefonon a kapcsolatot amíg tudtak, de végül meghaltak – mire eljutottak odáig, hogy le akartak menni, már égett a lépcsőház.
  • az egyik lakásban 5-6 ember maradványait találták meg
  • a 203-as lakásban a család jó része meghalt – az apa dolgozott aznap éjjel
  • volt egy nehezen mozgó cukorbeteg, aki hajnal 3-kor még élt
  • valaki kiugrott az ablakon
  • négyen tipikusan rosszkor rossz helyen voltak – ismerőst látogattak meg az épületben aznap, ráadásul ezek az emberek nem is egy konkrét valakit látogattak meg – itt több társaságról van szó
  • egy kissrác akinek a szülei nem voltak otthon – nem jutott le, bár elvileg próbált
  • egy hat fős család akik a lakásban maradtak
  • egy idősebb pasi aki fél 4kor még élt
  • egy a kórházban halt meg – itt az egész családból egy gyerek maradt csak élve
  • egy kissrác aki a 18.-n lakott, végül a 13. emeleten találták meg – a szülők kijutottak
  • egy gyerek terhes anyától halva született
  • több egyéb halott különféle indoklás nélkül

A túlélőkről természetesen nincs ennyire összegyűjtött lista, de a BBC-n van egy “long read” amit ha van időtök érdemes elolvasni, persze angol.

Viktor angolt “tanulít” – Trinity CertTESOL 3/1. hónap

Már elég régen tervben volt, csak különféle okokból sose nagyon jutottam el oda, hogy csináljak egy angol tanári papírt, nem is igazán, hogy dobjam az adatbázisos munkát a tanári alamizsnás rabszolgasors csábítása miatt, hanem csak mert érdekelt a téma, és gondoltam, hogy az emberekkel/emberekhez való viszonyom talán egyes helyzetekben hasznát vehetné az ilyesmi tudásnak.

Intro és 1. hét: Londonban több helyen lehet teljes vagy részidőben angol tanári tanfolyamot csinálni, de érdemes a két nagy akkreditált rendszer közül választani egyet, ami pedig a Cambridge vagy a Trinity, majdnem ugyan az egyébként mindkettő, árban is, és tartalomban is. Nekem végül a Trinity-re esett a választásom, még valamikor az év elején jelentkeztem, volt egy gyors interjú, ami inkább nyelvi felmérőként szolgált, de nem volt vele gond, úgyhogy felvettek, és maga a tanfolyam április közepén kezdődött, és július elejéig tart nagyjából, kedd és csütörtök este 3-3 órában, valamint szombaton 8 órában.

A 12 hetes tanfolyam strukturált, és több tonna beadandóval is jár, amik leginkább a saját fejlődésünk naplói, amiket mi írtunk össze különféle elvárások alapján. Az első két hétben ezen kívül összesen kb 3×60 perc görög nyelvi leckét is kellett vegyünk (van görög tanár, de igazából lehetett volna még japán, kínai és indonéz is, de az iskola azt akarta, hogy olyan nyelvet tanuljunk, amit senki nem ismer a 11 fős csoportunkban). A görög mögötti logika különben az, hogy a csoport jó része angol, és mint olyan nem igazán tanult semmilyen külföldi nyelvet, és így talán picit jobban átérzik, hogy milyen szenvedés tud lenni a nyelvtanulás. Vicces volt látni, hogy az angolok mennyire nem tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a magyarhoz hasonlóan a görög is ragozza az igéket (én eszem, te eszel, ő eszik stb), hiszen az angolban ilyen nincs (I eat, you eat, stb, még ha van egy s is a he-she eats végén de az nem igazán ugyan az. A kínai persze pont másik véglet lett volna, ott nyelvtan sincs: én evés, te evés…我吃·， 你吃·。。。). A görög tanulmányainkat is természetesen naplóba kellett önteni, és leadni, ami majd osztályzásra kerül (nem is az, hogy mennyit tudunk görögül, az nem elvárás, csak arra kíváncsiak, hogy mennyire értjük meg a tanulók esetleges nyűgjeit, és ezt az információt mennyire tudjuk a tanári világba áttenni.)

A hét közbeni időszak kb felét a tanítás teszi ki mármint, hogy mi, a tanárjelöltek gyakorolnak viszonylag konkrét anyagokat valós tanulókon (kb mint a fodrászatoknál, ahol be lehet menni ingyen és hagyni, hogy a fodrászjelöltek megpróbálják levágni az ember haját, több-kevesebb sikerrel.). Az angolul tanulóknak három szintje van (kb A1, B1, B2-C1), ebből közülünk mindenki 2-2 szinttel találkozik, kb véletlenszerűen kiosztva (3-4-4 fős csoportokban vagyunk, és a tanfolyam elején 20-20 perceket kell leoktatni a csoportunknak, majd később 40 perces órákat kell tartani, a legvégén pedig 60p a terv.) a mi csoportunk az A1 valamint később majd a B1-es csoporttal fog dolgozni. Rajtam kívül egy olasz, és két angol csaj van a tanári csoportomban. Az első időszak kb az alábbiak szerint zajlott:

2. hét: A tanfolyam második keddjén találkoztunk a csoportunkkal. Megvolt szabva előre, hogy kb mit kell velük csinálni, de nem tudtuk, hogy hányan lesznek. Az első tíz percben mind a négyen tanárok dobáltunk a csoporttal labdát, aztán mindegyikőnkre 20-20 perc általunk választott aktivitás volt kiszabva. Végül a hallgatóság száma az első alkalommal 6 fő volt, jórészt 20 és 30 közti portugálok, brazilok, spanyolok, meg egy bolgár. Az, hogy miért és mióta vannak Londonban nem derült ki, lejjebb majd kiderül, hogy miért is. A tanárok közt az olasz csaj teljes pánikban tolta végig a megelőző időszakot, OMFGnekisemminemfogmennivilágvégemifenestb. Ehhez képest amikor ki kellett állnia az osztály (??) elé, teljesen jól ment neki az egész, nem pánikolt, türelmes volt, szépen beszélt, nagyon jó ötleteket használt végig stb. A végére meg is nyugodott szerencsére. A másik két csaj inkább csak izgult, de nekik is jól ment. Mivel a sorrend előre meg van szabva, ezért az első estén én voltam az utolsó: ennek megvolt az a pici hátránya, hogy a többiek már lefutották az alap témák egy részét, pl sport, kaja, ki mit szeret, stb. A1 szinten mint mindjárt kiderül nem lehet nagyon bonyolítani a dolgokat még. Az én tervem egyébként az lett volna, hogy játszani egy olyat, hogy elszámolunk “1,2,3,4, London, 6, 7, 8, 9, {város neve}….”, majd pár perc után lehetett volna továbbmenni egy olyanra, hogy beszéljék meg egymás közt, hogy ABC-sorrendbe állva mi a mellettük álló kedvenc múzeuma, mióta van Londonban stb, volt még pár ötlet. Na ez az egész az első lehetőségnél elvérzett, mert mint kiderült volt aki nem tudott elszámolni tízig (angolul), és miután felírtam a táblára kb ugyan azt amit ide az előbb idézőjelben feljebb, még így se értették meg mit akartam. Mondom fasza, nem gond, akkor vegyük át a számokat. Na ezzel el is ment kb negyed óra, hogy a mínusz 5 és plusz 15 közötti számokat oda-vissza átvettük (hátrafelé is, de azt is hogy hátrafelé (backwards), azt hátra irányba sétálással és táblára mutogatással kellett megértetni, mert amikor mondtam hogy 10, 9, 8… az nem ment elsőre. Többedikre sem. Volt akinek 5 után 3 jött így is de végül nem vitáztam vele, most őszintén ha nekem kéne hátrafelé számolni kínaiul hirtelen kisebb tömeg előtt, lehet nem menne sokkal jobban.) meg azt is átvettük, hogy “első, második……tizenötödik”. Ezután már kb nem lepett meg, hogy nem értették, hogy múzeum (pedig az angol museum nem egy szörnyen különböző a nemzetközi variánsoktól), majd valamikor még megpróbáltam elmagyarázni, hogy a how long you have been in LDN [mióta vagy Londonban] az kb mit jelent, ha most április van, és január három hónapja volt, akkor az bizony három hónap), de ez se ment. Mondjuk ez relative bonyolult nyelvtan, úgyhogy nem is nagyon gondoltam, hogy menni fog egyszerűen. Szerintem nem volt gond, a felügyelő szerint sem, mint utólag kiderült. Sajnos sokkal egyszerűbbre nem tudtam venni a témát, mert a többiek elhasználták a többi lehetőséget, plusz a számokra nem gondoltam, hogy nehéz lesz. A másik opció még a színek lettek volna de nem akartam nekifutni az előbbiek tudatában. Roger (a felügyelő tanár) mondta utólag, hogy nem kell nagyon túllihegni a témát, mert ezen a szinten nagyon szembeötlőek az egyéni tudásbeli különbségek, és ezt el kell fogadni. Van akinek jól mentek a számok, és a többi beszélgetős is elég jól ment ugyan annak a kb 2 emberkének, és van akiből egy szót alig lehetett kiszedni, mert nem elementary, hanem beginner szinten kéne lennie, ami az abszolút kezdő.

Az első óránk után nem sokkal (ugyan azon héten, két nappal később) aztán sor került az első “komoly” óránkra is, ami nálam 4 darab, előre megadott szó leoktatását jelentette, mindegyik időjárás témában. Erre csináltam egy jó PowerPoint prezit, mondván az menni fog. Persze csak a benti PowerPoint annyira régi volt, hogy nem igazán akarta kezelni a filet. Végül megoldottam a problémát, de itt elhatároztam, hogy nem csak laptoppal fogok bejárni (ami eddig is volt), hanem 5 méter kábellel is, egyrészt, hogy valakit/magamat fel tudjak/-m akasztani ha kell, másrészt, hogy a projektorra tudjam dugni a gépemet, azon legalább az a szoftver van ami nekem kell. Az óra maga jól ment, bár a végére nem voltam teljesen biztos benne, hogy a delikvensek felfogták-e rendesen amit próbáltam tanítani nekik, nem is mert én voltam a béna, hanem megint mert annyira nem tudtak angolul. Pl a szavaim azok voltak, hogy it’s freezing/boiling/pouring rain/it’s a cloudy day magyarul megfagyok, megsülök, ömlik az eső, felhős nap (van). A végére nem derült ki (pontosabban erősen megkérdőjeleződött bennem), hogy a weather ill the sun (időjárás és “a nap”) szavakat ismerték-e, bár az elején legalább az elsőt próbáltam felvezetni nekik, meg azért ők is előadták, hogy ahonnan jöttek (Bolivia, Brazília, stb — ezek nem is annyira portugálok mint kiderült) ott milyen idő szokik lenni.
Na mindegy, a 20 percet sikerült elég jól eltölteni, mindenféle képekkel illusztráltam, hogy kell megfagyni, mikor fagyunk meg, stb. A másik 2-3 hasonlóan ment, aztán volt kis “szavak beillesztése” feladat, és el is ment az “óra”. Mivel ez alkalommal én voltam az első ezért a saját produkcióm után nekem csak hátra kellett dőlni és a többiek próbálkozását nézni. Igazából mindenki volt amit jól és kevéssé jól csinált. Az egyik csaj elég rendezetlen volt, a másiknál nem derült ki mit is akart leoktatni, a harmadik jól csinált egy csomó dolgot de nagyon kifutott az időből. Mondjuk ha én is 5-10 perccel tovább toltam volna a sajátomat a megengedettnél biztos jobban ment volna minőség szempontjából.

A szombati óra meglehetősen unalmas volt – lezajlott az utolsó görög óránk, szerencsére, mert valahogy nem éreztem azt, hogy a égne bennem a vágy, hogy a kínai tökéletesítése (ami mondjuk eltart majd egy ideig) után a görög legyen a következő áldozatom nyelvtanulás szempontjából. Ami viszont elég hasznos volt, hogy az egész órát felvettem “magnóra” (telefonra leginkább), ami azért is kellett, mert az egyik házi feladatunk az, hogy ennek a konkrét órának a tanítási tervét meg kell írni, ami persze sokkal kevéssé bonyolult, ha bármikor vissza lehet hallgatni. A nap második fele mindenféle elmélettel telt, illetve kiosztásra került a 3. heti órák anyaga.

Az oktatás hetente strukturálva van, ami alatt az értem, hogy első hét bemelegítő, második hét szókincs, harmadik hét csoportmunka, negyedik olvasás, stb.

3. hét: A csoportmunkára én a “vicces történet” feladatot kaptam, plusz mellé egy 12 kockából álló rajzot, ami a mostani szintnek megfelelő szöveggel párosult. A szöveget levágtam, és az órát úgy osztottam fel, hogy felvezettem az egészet egy saját sztorival (megint PowerPoint-ot használtam erre, de a többi részhez már nem), majd a csoport 1×4 + 1×3 (összesen tehát 7) képet kapott meg (a 12-ből), és a szöveget nekik kellett kitalálniuk. A nehezítés számomra annyi volt, hogy mint kiderült nem hatan, hanem tizenketten voltak ezen a héten, ráadásul az eredeti társaságból csak hárman jöttek el, de végül is ez nem volt gond, egyszerűen 2 helyett 3 csoportot csináltam, és 3 helyett 4 fő volt mindegyikben.  A mostani óra már 40 perces volt, igaz ennek kb felét az aktív csoportmunka tette ki, és további kb 10 percet a végén egy átbeszélés, hibajavítás jellegű feladatsor volt amit közösen csináltunk. Azt hiszem elég jól ment, bár azért persze nem tökéletesen, továbbra is probléma, hogy túl bonyolult nyelvezetet használok, és nem kérdezek tőlük eleget (leginkább arra vonatkozólag, hogy értik-e miről beszélek.).

Mivel most már az órák hosszabbak, ezért nem mind a négyen, hanem csak ketten-ketten tanítunk egy este. A keddi második emberke egy keresztrejtvényt próbált moderált sikerrel átverni az osztályon, igazából a nyelvezet bonyolultságával voltak gondok, viszont a csaj nagyon türelmesen magyarázott, háromszor is nekifutott valaminek még végül megértették mit is kellene csinálni, aztán több-kevesebb sikerrel ment is nekik a dolog. Picit probléma, hogy sok az azonos nyelvű ember, ráadásul azzal, hogy nem mindig ugyan azok a tanulók vannak, nekünk sem nagyon sikerül összerakni a szintet, vagy megadni, hogy ki kivel üljön. Nekem szerencsére ez nem volt annyira gond mert 4 fős csoportokban más majdnem mindenki mixelődött, de pl a keresztrejtvényes csaj 2-2 fős csoportokkal dolgoztatott, ott már inkább gond volt.

Szerdán ittam egy keveset, csináltam valami normálisabb vacsit, és feltettem a két lábamat a képzeletbeli asztalra – ennek megfelelően a csütörtöki óra nekem, a fentebb vázoltak miatt eléggé nyugiban telt, annyira, hogy kb agyilag kikapcsoltam. Az olasz nő, aki az elején folyamatosan pánikolt, hogy neki mennyire nem fog menni semmi megint nagyon jól megoldott egy összetett problémát (társasjátékozott a csoporttal, vagyis pontosabban a csoport 3-4 kisebb részre osztva játszott egymással.). Néha elgondolkodom azon, hogy vajon csak azért érzékelem egyes feladatokat nehezebbnek mert nem nekem kell velük foglalkozni, vagy ha én lennék abban a helyzetben, akkor is jól megoldanám-e. Persze ez most nem fog ilyenformán kiderülni, de szerintem a „vicces történet kitalálása” sokkal kevéssé összetett feladat mint elmagyarázni egy csoportnak, hogy hogyan kell társasozni, amikor a „le-keresztbe” szavakat nem értik meg egy keresztrejtvényből.

Az igazságoz hozzá tartozik az is, hogy van egy picit unfair elem a rendszerben, mégpedig, hogy az órák anyagát és témáját mindig a szombati óra legvégén osztják ki, viszont annak, aki kedden tanít értelemszerűen két nappal kevesebb felkészülési ideje marad, mint annak aki csütörtökön. Persze a valóság az, hogy ez az egyéni szoc probléma kategóriájába esik.

A szombati órán a szokásos rendszernek megfelelő kizárólag elméleti oktatás volt. Az első kb másfél órában átvettük az „olvasás óra” (4. heti anyag) rendszerét, velünk/rajtunk is leoktattak egyet, majd áttértünk a „hallgatás utáni szövegértés” óra (5. heti anyag) témájára. Alapvetően a két óra hasonló rendszerben kellene menjen, magyarul felvezetni a témát (pl a hanganyag nálunk az volt, hogy „kacsa hős”), közben elgondolkodtatni a csoportot azon, hogy miről lesz szó (pl mi lehet az h „kacsa hős”….ember ment kacsát, kacsa ment ember, kacsa csernobilban járt és megcsípte egy radioaktív másik kacsa, stb), elmagyarázni az első feladatot, amire a csoportnak kb 1 perce lesz (felületes figyelés, pl hogy derítsék ki melyik verziós kacsa hősről is van szó), elolvastatni/meghallgattatni velük a szöveget, csoport maga közt átbeszéli, mindenki átbeszéli, elmagyarázni a második olvasás/hallgatás feladatát (részletes figyelés), konkrét feladat kiadása (pl sorba rakni a szöveget, vagy igaz-hamis kérdések stb), megint átbeszélés 2x, stb. A szombati nap hátralevő része jórészt a nyelvtanról szólt, abból is mindig van egy kevés.

4. hét: A tanfolyamon lassan felgyorsulnak (…) az események: mostmár csak 1 alkalommal mondják (mondták) meg nekünk, hogy mit is kell pontosan oktatni (az olvasás óra anyagát még kiosztották, én valami olyasmi szöveget kaptam ami arról szól hogy Amerikában egészségtelenül esznek és Malmöben hideg van, valamint a feladatokat is kiosztották, hogy mit is kell pontosan csinálni), de az 5. heti órára, illetve az után már nem kapunk anyagokat, nekünk kell kitalálni mindent. Ha ez nem lenne elég, a negyedik hét szombatján le kell adni a görög „naplónkat”, ami az én esetember egy kb 6000 szavas iromány – szerencsére volt annyi eszem, hogy a jó részét még akkor megírtam, amikor több időm volt, mert ha most kellene mindennel foglalkozni, akkor lehet tökön szúrnám magam: a szombati óra után vasárnap elmentem kirándulni, hétfőn pont munkaszüneti nap volt, úgyhogy volt időm készülni a negyedik és ötödik heti órára, görögöt írni, kínaira menni, majd hazasétálni és még tovább angolozni. Kedden ugye óra van-volt, szerdán a többi héttel ellentétben megint óra van (megfigyelünk egy „igazi” tanárt), csütörtök óra, péntek szabad, szombat egész nap óra, vasárnap megint kirándulás, ráadásul 40-50km a terv, ami nem gond, csak időigényes.

Hétfőn tehát azzal szórakoztattam magam, hogy youtube anyagokat hallgattam, és próbáltam olyat keresni amit ez a sok bagoly megért. Eredetileg időjárás-jelentés lett volna az ötlet, de aztán rájöttem, hogy abban túl sok a szám. Végül valami turistás Londonos szöveg lett, azt picit megvagdaltam, majd kb felépítettem az ötödik heti anyag vázát. Ehhez képest egyik „kollegina” írta a csoportos whatsappunkba, hogy bár ő is kedden velem tanít, még sehol nem tart. Végül saját állítása szerint 2 egész órát aludt hétfőről keddre.

A keddi oktatás jól ment, nem tudom miért, de volt bennem egy kis adag minipánik, amit én se tudtam hova tenni, mert azért álltam már ki emberek elé laptoppal régebben is (volt munkahelyeken stb), ráadásul a negyedik heti anyagot annyira kézbe kaptuk, hogy az óra percre pontos menetrendjét, amit általában nekünk kell összerakni, még azt is kiadták kb. Egyébként valami ilyesmit kell elképzelni:

A fenti a negyedik heti tanítási tervem volt, a PowerPointot meg magát az olvasandó szöveget nem szúrom be mert szerintem nem annyira érdekfeszítő, de el lehet képzelni nem túl bonyi.

Az óra rendben lezajlott, szerintem mindenki nagyon élvezte, és sikerült viszonylag jól tartsam is a menetrendet, bár volt pár dolog amire legközelebb figyelni kell (elsősorban, hogy ha felírok valamit a táblára/PowerPoint-on megmutatok egy definíciót ami hosszú, ez a sok bagoly leírja, amivel elmegy az idő, úgyhogy ezzel valamilyen konstrukcióban számolni kell.). Az óra menetrendje aztán hasznos lesz majd az ötödik heti anyaghoz is, mert ugyan olvasás helyett szöveghallgatás lesz a feladat, de az alap elképzelés hasonló (2 körben foglalkozni a szöveggel, először valami egyszerű feladatot adni nekik, aztán bonyolultabbat.) A saját órám után annyira kikapcsoltam agyilag, hogy kb arra nem emlékszem, hogy az utánam következő mit is csinált. Megmondom őszintén nem is annyira foglalkoztatott a dolog, de az rémlik, hogy egész jól ment neki.

Szerdán aztán beültem egy “igazi” tanár órájára, ahol meg kellett figyelni mi is zajlik pontosan egy “igazi” órán. Ezzel az a szórakoztató helyzet állt elő, hogy az adott órára összesen 2 azaz kettő darab tanuló ment el, és bár az ő szintjük inkább a középfokhoz közelít, de a kis létszám miatt a tanárnak eléggé okoskodnia kellett, hogy hogyan oldja meg a helyzetet. A másik dolog ami érdekes volt, de a mi helyzetünkben nem alkalmazható, hogy mivel az “igazi” órákra fizetős tanulók járnak, akik elvileg minden alkalommal megjelennek (mármint hogy a csoport valami 12 fős, ehhez képest megjelent 2), ezért a tanár megtehette, hogy teljesen eltérjen a tervezett feladattól, és olyasmit oktasson amit akkor ott éppen jónak lát. Például a szerdai óra tananyaga bizonyos kifejezések voltak – phrasal verbs, amit a wikipedia valamiért igekötőnek fordít, de a kettő nem ugyan az. Inkább pl azok a kifejezések hogy “utána néz (valaminek a szótárban)” ami nem ugyan az mint a kifejezés egyes szavainak a külön-külön darabjai. Ehhez képest az óra felénél a tanár úgy határozott, hogy inkább a kérdések hangsúlyozását fogja tanítani, mondván az nehezen megy a “csoportnak” (annak a 2 olasznak aki bent volt mármint.) – ami egyrészt érdekes, másrészt nálunk nehezen alkalmazható a kötött tanrend miatt. Persze erről is hosszabb beszámolót kellett írni, aztán azt újra átírni, megrágni, stb.

Közben kiderült, hogy az szöveg amit az ötödik hétre választottam, az nem lesz jó, mert túlságosan egyszerűsített és az angolul tanulóknak van kitalálva, amit nem szabad, úgyhogy kénytelen voltam valami mást találni. Így esett a választás Aliz Csodaországban-ra, annak is az első kb három bekezdésére. Hát majd meglátjuk. Most dolgozhatom át az eddig megírt anyagomat, bár végülis nem világ vége, csak van benne pár szó és kifejezés ami lehet magas lesz nekik. Majd kitalálom.

Csütörtökön mivel nem én tanítottam, ezért kb azzal töltöttem az órát, hogy a szerdai anyagot írtam át, meg a jövő keddit írtam meg. Persze egyikkel sem végeztem, de adott, hogy szombaton le kell adni hatezer szót a görög mifenénkről (nekem nagyjából kész van már egy hete, de a többiek egy része csak most áll neki), meg kedden megint a porondon leszek, vasárnap meg kirándulok (hétfő ugye kínai, amire pénteken kéne készülni a többi előbb említett mellett, és elvileg dolgozom is), gondoltam inkább a saját dolgaimmal foglalkozom, mintsem a többiekre figyelek. Azért valamennyit sikerült írjak a “megfigyelési napló”-ba is (olyan is van persze, amikor nem mi tanítunk, akkor a többieket kell figyelni, és azt leírni. Laptopon minden egyszerűbb – persze a laptopom elég új akksija valamiért csak 75 százalékig tölt mostanság, úgyhogy iziben rendeltem egy újat eBayről. Sokáig éljen Lenin a kínai szutyok másolat.)

Az első hónapot lezáró szombaton leadtuk a görög óráról összeírott szövegünket, majd azzal a lendülettel be is dobták a következő projektet, ami Learner Profile, vagyis tanulói elemzés lesz, és találni kell valakit, aki kb középfokon tud angolul, nem a saját anyanyelvünket beszéli, és ki kell elemezni, hogy hogyan lehetne az ő személyes igényeire szabva 5 különálló órát megcsinálni, amiből egyet le is kell neki oktatni. Időnk mondjuk van rá, de érdekes lesz minenképp, és nem is egyszerű, adott, hogy nekem az összes ismerősöm vagy magyar, vagy folyékonyan beszél angolul, úgyhogy majd a sulin keresztül kérek egy delikvenst azt hiszem. A szombati nap többi része elmélettel folytatódott, jórészt nyelvtan és hangok témájában, az előbbiben sokan közülünk elég gyengék, az utóbbi meg nekem nem az erősségem, szerintem amennyire jobb a hallásom mit az átlagé, annyira hangzássüket tudok lenni.

Egyelőre ennyi, Viktor kalandjai az angoltanulítási birodalomban egy hónap múlva folytatódnak.

Akinek több mint 9 élete van

Nem szoktam a blogon túl sokat írni az ismerőseimről, vagy csajozási szokásaimról (nem utolsó sorban mert kockafejként azért a sztereotípiák élnek), de néha belefutok arcokba akikről érdemes mesélni.

A közelmúltban volt egy nem-randim (tinderen barátkoztunk össze a nyáron, de a csaj egész ősszel túrázott, még végül összejött valakivel, de azért arra jutottunk, hogy kíváncsiak vagyunk egymásra még így is). Az illető kb velem egy korú (ő 36), és kihagyásokkal 20 éve él Londonban, eredetileg indiai-kenyai kombináció (5. generációs indiai kenyai család, nairobiban született, brit állampolgár), saját divatmárkája van, egy ideig a Bond Street-en volt boltja, mostanság picit visszavonultabban Chelsea-ban él és dolgozik, továbbra is a saját dolgait dizájnolja és adja el.

Az illető sztorija elég hihetetlenül alakult, de vannak közös ismerőseink, és amennyire lecsekkoltam igaznak tűnik. Filmbe illő történet:

Valahol ott kezdődött a beszélgetés, hogy vacsizni mentünk, és a lánynak földimogyoró allergiája van. Ez volt mindig is, viszont gyerek korában volt egy műtétje, ami a gyomrát érintette, részletekbe nem ment bele, nem is volt jelentősége. Korábban tudott enni ilyeneket is, aztán volt egy balesete ami után a vállát kellett vizsgálni, azóta nem eheti. Az összefüggés? A válla annyira szétment, hogy az orvosok úgy határoztak, hogy valamilyen baromi erős sugárterápiával vizsgálják meg mert nem láttak át a sérült szöveteken rendesen. Fel is írták egy lapra, hogy milyen testrészeket kell sugarazni, és milyeneket kell elkerülni.

Egyébként arról volt szó, hogy, most figyeljen mindenki, a csajt egyszer egy zebrán elütötte egy autó, akkor szétment a válla. Afrikában aztán pár évre rá lezuhant egy kisebb repülővel, ekkor persze megint szétment a válla is, és a bokája is. Ha ez nem lett volna elég, még egy vonatbalesete is volt, ekkor memóriavesztése is lett a csajnak, plusz kirepült a peronra a vonatból, ezért végül az orvosok úgy döntöttek, hogy rendesen felmérik mi maradt a csajból. Fel is lett írva, hogy a végtagjait vizsgálni kell, a gyomrát kerülni. A két papírt persze összekeverték, ezért szétbarmolták rendesen szegényt.

Azóta elég kevés dolgot ehet. Mikor az itteni kórház rájött, hogy elég nagy hiba történt, elkezdték gyógyszerrel kezelni, ahol elrontották az adagolást, így kb még rosszabbul járt. Végül kísérleti gyógyszert kapott, ami megintcsak nem jött be nála, mondani se kell nem sok maradt belőle a végére, járni nem tudott, tanulmányait abbahagyta (mondván mozogni nem tudott, két évet volt kórházban, és a memóriavesztése miatt nem nagyon tudott volna az eredeti területével [matematikus] foglalkozni).

Jobb felső…

Idővel megunta, és hazament nairobiba, ahol pihenéssel jórészt meggyógyult. Ekkor kezdett a divattal foglalkozni, tervezni, majd visszajött Londonba és megcsinálta a szerencséjét. A csaj többször volt különféle újságokban néha róla, néha a termékeiről volt szó, egyszer valaki könyvet is írt róla, pontosabban a mindenféle baleseteiről, igaz nem itt, hanem otthon.

Ezzel egyébként nem ért véget a sztorija – nagyjábóli felépülése után, tavaly előtt Ugandában volt egy túrán, ahol a kijelölt túraösvényen földcsuszamlás volt, a csaj több métert csúszva egy félig égő faszénhalom közepén akadt meg. Mire kiszedték, a lábszárán és bokáján harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Ha ez nem lett volna elég, lefelé menetben felzavart egy méh rajt, ami persze rajta élte ki nemtetszését, úgyhogy a csípésektől anafilaxiás sokkot kapott, majdnem megfulladt, miközben még mentették őt a túra társai. Végül kórházba került, de pár hónap után kiengedték, a bokája meg most is be van kötve ha túrázik, de alapvetően jól van, állítása szerint mostanra már az afrikai magánorvosok ingyen foglalkoznak vele, mert a szervezte annyira gyorsan felépült magától, hogy az orvosi irodalom része a csaj. Mindezt bőrátűltetés nélkül. (Innen is az orvosi érdeklődés).

Még az ugandai esetből felépülőben, beköltözve, otthon nairobiban történt vele, hogy egy rendőrségi ellenőrző pontnál az egyik fegyveres megpróbálta kitépni őt az autóból (nem ő vezetett), amit majdnem sikerült is, mert az ajtót sikerült kívülről kinyitni (lehúzott ablaknál). Miközben az autóvezető haverja a gázra lépett, a csak félig kilógva a kocsiból majdnem a kerék alá került. Mehetett vissza a kórházba.

Most Londonban él újra, a régi boltját eladta, Chelsea-ban él és dolgozik, a jobb karját nehezen mozgatja, viszont kirándul sokat, fotózik, kék haja van, élvezi az életet.

Így is lehet.

Az Uber-licenszbalhé margójára

Kedvenc közlekedési blogomon, a Reconnections-on jelent meg egy hosszas elemzés arról, hogy mi is a TfL közelmúltbeli döntésének a háttere.

Szeptember 22-n a londoni Uber-felhasználók kaptak egy hivatalos emailt az Ubertől, amiben az Uber arra buzdította a felhasználókat, hogy írjanak alá egy online petíciót, mellyel az app betiltása ellen tiltakozhatnak. Ennek egyik érdekessége, hogy a TfL nem tett semmit a küldő cég ellen, és egyébként sincs befolyása a Google/Apple boltokban elérhető appokra.

Két cég az Uber mögött

A TfL nem-ráhatása a cégre azért történhet meg, mert nem egy, hanem két Uber van az országban, és az az Uber amivel a felhasználók találkoznak a telefonjukon, nem az, amelyik a szolgáltatást igazából futtatja. Az egyik cég ugyanis brit, a másik holland. A holland cég (Uber BV, innentől UBV) az a vállalat ami az app-ért felelős: a felhasználók az UBV-n keresztül kérnek kocsit, és a fuvarokért történő fizetések is az UBV-hez mennek. A helyi cég azonban, amelyik a kocsikat, vezetőket, és a fizikai élményt mint olyat biztosítja, az Uber London Limited, ULL, amely kizárólag az UBV megrendeléseire dolgozik.

Ennek több oka van:

• Ilyen módon könnyebben átléphetik a nem-hivatalos taxikra vonatkozó szabályokat: a taxik az egyetlen jellegű autók amiben taxióra lehet, valamint csak ők várhatnak (fizikailag) előrendelés nélkül utasokra (pl a droszton), miközben az úgynevezett minicab-ek, vagyis nem hivatalos de előre rendelt taxik csak előre megbeszélt időpontban és árért vihetnek utasokat)
• Az eltérő adózási szabályok miatt (Hollandia és más országok között) az UBV nagyon kevés adót fizet csak (semennyi áfát, és mindössze £411k céges adót fizettek tavaly)

A korábbi taxis viták egyik nagy pontja az volt, hogy a mobiltelefon ami a vezetőnél van, taxiórának számít-e, vagy sem. Végül a bíróság arra fel, hogy a telefon nincs fizikailag a kocsiba építve, és az útért fizetett pénz sosem az ULL-hez kerül, úgy határozott, hogy a telefon ebből a szempontból nem taxióra.

Mi baja a TfL-nek?

A TfL négy pontban foglalta össze miért nem hajlandó megújítani az Uber lejáró licenszét:

• A komolyabb bűncselekmények bejelentési kötelezettségének elmulasztása
• Orvosi vizsgálatok meg nem követelése
• Büntetlen előéletet feltáró vizsgálatok meg nem követelése
• A Greyball használata (erről később)

Tehát ennek vajmi kevés köze van az apphoz.

Amikor 2012-ben Washingtonban kongresszusi meghallgatáson volt jelen az Uber akkori igazgatója, a pasi gyakorlatilag a Szovjetunió központosított WC-papír árazását erőltetőnek/-hez hasonlította az amerikai taxis lobbit és mindenkit aki az Uber ellen szólt fel. Ennek leginkább az volt az oka, hogy az Uber mindig is jól rájátszott a közhangulatra, magyarán arra, hogy az embereket az érdekli, hogy olcsón és gyorsan jussanak el az egyik helyről a másikra, és a legtöbb utas szerint a taxik drágák és visszamaradottak. Más szóval tudták, hogy ha a szavazók az Uber mellett vannak, az fél siker nekik.

Innen lassan már látható, hogy bár az Uber szereti politikai vonalra terelni a témát, itt most nem erről van szó, és hogy az Uber-nek sokkal egyszerűbb a TfL-re fogni a szokásos PR szöveget, mint a saját működési szokásaikat megváltoztatni, pedig lehet lenne mit. Mint Minicab szolgáltató, az Uber egyik legnagyobb feladata az utasok biztonságát garantálni.

• A hagyományos (nem Minicab) autóvezetők szempontból ez nem bonyolult, ne vezessenek mint az állatok, és ne kövessenek el törvénysértéseket az úton.
• A Minicab szolgáltatók esetében az általuk közvetített autóvezetőket azonban előzetesen validálni kell, munkaidőben történő ténykedéseiket folyamatosan követni kötelező, ez utóbbira pedig a felügyeleti hatóságnak (itt a TfL) is lehetőséget kell biztosítani. Mindezek mellett az esetleges utaspanaszokat ki kell vizsgálni, a komolyabbakat pedig a rendőrség felé jelenteni kellene.

2017 áprilisában a rendőrség kiadott egy közleményt, mi szerint nem voltak megelégedve az Uber jelentési kötelezettségének betartásával: előfordult, hogy az egyik vezetőjük egy fegyvernek látszó tárgyat rántott az utasra (paprikaspray volt egyébként, de az országban azt is tilos tartani), de az Uber nem jelentette az esetet; a rendőrség csak úgy jött rá az incidensre, hogy az ULL a havi összesített jelentésében tett felületes említést róla. Voltak komolyabb esetek is: 2016 során az Uber elmulasztott a rendőrség felé jelenteni 6 szexuális “sertést” (nem tudom mi a magyar jogban a megfelelője de nem a nemi erőszak), 2 rend beli közrend megsértése cselekményt és egy verekedést. Sok egyéb mellett ez azért is problémás volt, mert az események és a vizsgálatok kezdete közt volt hogy 7 hónap telt el, és egyes események majdnem elévültek. Az egyik szóban forgó vezető kétszer is felmerült a 6 esetben.

Függetlenül attól, hogy személyes véleményem szerint ha egy balhé/utazások statisztikát nézünk, az Uber még így is sokkal biztonságosabb mint akár csak a metró, vagy bármi más, itt a bejelentési kötelezettség elmulasztása a probléma.

Greyball

A Greyball egy elvileg nem létező szoftver, de azért mégiscsak létezik. A hivatalos indoklás szerint kizárólag tesztelési célokat szolgál, de a valóságban feltételezhető, hogy nagyon is valódi használatban van.

A szoftver segítségével meg lehet jelölni olyan utasokat, akik feltehetőleg ellenőrök, hivatalos személyek, és azokat a felhasználókat akik ilyenformán meg lettek jelölve, a környező Uber vezetők nem látják a térképen, tőlük hívás nem érkezik, valamint ezek a felhasználók sem látják a környező autókat. Az eredeti cikk hosszabban taglalja ezt az egészet, de megintcsak a tömör lényege a problémának, hogy illegális, és pontosan az ellenőrizhetőséget akarja megnehezíteni, tehát duplán rossz/köcsög.

A pénzügyi átláthatatlanság

Az Uber olcsó, mindenki ezért szereti. A gond ezzel csak az, hogy az Uber túl olcsó. Mivel a fuvarozásnak fix költségei vannak (autó, benzin, stb), ezért könnyen kiszámolható, hogy pl New York-ban 2016-os árakon és költségeken az Uber csak a saját költségeinek 41%-t tudta fedezni az utasoktól beszedett viteldíjjal, magyarul a fő szlogenjük, hogy olcsón jót, aligha fenntartható.

Miért más a TfL reakciója mint a többi városé?

A fentiekből, és az eredeti cikkből még részletesebben látható, hogy az Uber “rossz” szokásai mindenhol egyenlően jelen lehetnek, ezért ha a taxis lobbit ki is vesszük a képből, akkor is felmerül a kérdés hogy miért engedik más városok az Uber ténykedését, ha az egyébként innovatív London nem? Visszatérve az írás elején taglalt helyzetre, miszerint az Uber szereti a köznépet az ellene fordulok ellen hangolni, Londonban ennek nincs sok jelentősége. A TfL ugyanis, ellenben kb az összes másik nagyvárosi közlekedési céggel, nem “csak” egy közlekedési cég, hanem hatósági jogkörrel rendelkező vállalat, amely kizárólag London polgármesterének tartozik elszámolással, nem pedig a szavazóknak. A valóság az, hogy, a polgármesternek akkora a hivatalos hatalma, hogy még a TfL igazgatótanácsa felett is áll. Magyarul csinál amit akar, hatalmilag is, és pénzügyileg is.

A TfL pedig igazából azt akarja, hogy a szabályokat mindenki betartsa. A szabályok persze néhol idejétmúltabbak mint másutt. Pár éve, amikor az egyik minicab cég elkezdte a buszsávokat is használni (amit csak a hagyományos taxik tehetnek meg), a bíróság azzal dobta vissza a cég keresetét, hogy a taxiknak jogilag kötelező felvenni az utast, a minicab-eknek pedig nem, az előbbihez viszont kell az, hogy a taxik hozzáférjenek az útpadkához, a minicab-eknek tehát nem jogos az ilyen jellegű igényük.

Amellett a helyzet az, hogy a TfL legendásan szereti kerülni a jogi csatákat, és kb sosem megy bele semmibe amiben nincs majdnem teljesen biztos, hogy törvényileg megállja a helyét. Erre rá jön, hogy a mostani polgármester is ügyvéd, és jól ismeri a jogi szabályozás hátterét.

Innentől érthető tehát, hogy bár a jogi szabályzást mindenkinek a saját ízlése szerint megfelelő, vagy elavult, de a TfL nem igazán a taxislobbinak fekszik alá, mint sok másik hatóság teszi/tette, hanem elfogyott a türelme, mert az Uber kiskirályként üzemel. Meglátjuk majd mi lesz az acsarkodás hosszú távú kihatása.

Valaki írta twitteren, hogy az a több száz ezer ember, aki aláírta az online petíciót, azoknak “fontosabb egy szabálytalanul működő taxiscég olcsó terméke, mint a nők biztonsága.” Személyes véleményem, hogy igen, ez így van, mert…

1. a több millió lezavart utazásból nagyon kevés végződött balhéval,
2. az embereket köztudottan nem érdeklik mások problémái ilyen szemszögből,
3. és nem utolsó sorban az Uber még így is biztonságosabb péntek este mint az éjjeli busz, mindegy, hogy milyen nemű az utas.

Nemsokára kiderül majd, mi lesz a jogi vita vége. Az Uber-nek most 21 napja van fellebbezni, és addig megtarthatja a licencét amíg a bírósági tárgyalások zajlanak. Közben az új igazgató bejelentette, hogy szeretne beszélni a főpolgármesterrel, amire Khan nyitottnak látszik.  Csapó 2 talán nemsokára.