Én a világ körül

Eredetileg megjelent: http://www.origo.hu/vilagkorul/20080513-oxford-iwiw-a-vilag-korul.html

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal – és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral – ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Németh Viktor válaszol Oxfordból.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?

Szeptember óta vagyok Oxfordban, még kb. három további hétig, mielőtt továbbállok Londonba. Sulizok, az Oxford Brookes University-n vagyok és nemzetközi kapcsolatok szakon veszek részt mesterképzésben. Úgy kerültem ide, hogy az otthoni fősulim kapcsolatban állt az OBU-val, ezért eredetileg is már OBU-s diplomát kaptam anno, így könnyebb is volt ide bejutni, és volt egy olyan elképzelésem is, hogy suli után keresek magamnak munkát, de jobbnak láttam egy relatíve nyugisabb helyen kezdeni az ismerkedést az országgal, mint Londonban. Ez egyébként, azt hiszem, nem volt egy kimondottan rossz ötlet, így utólag. Júniustól végül kaptam munkát egy TNS nevű cégnél Londonban, a meló piackutatási cégnél kliens-management lesz, de szerencsére nem kell senkit hívogassak debil kérdésekkel majd, ez nem az a része a munkának. Most épp szobát vadászok magamnak, mert az még nincs.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Oxford egy meglehetősen kis város, pesti szemmel persze, kb. 160 000-en laknak itt, jórészük diák, a két egyetem közül valamelyiken tanul. Maga a város központja pár keresztutca csak, de azért van élet, általában hajnali 2-3-ig (aztán úgyis minden bezár, mert törvényi előírás). Anglia bemutatásától általánosságokban eltekintek, mert szerintem jórészt mindenki hallott már róla. Jobb/rosszabb kérdésben; mindenképp jobb abból a szempontból, hogy sokkal pozitívabb a morál errefelé, és megint csak pesti szemmel nézve, nagyon türelmesek az emberek. Például ha át akarsz menni a zebránál, nem dudálnak le (megállnak), de ha sokat tökölsz a pénztárnál, akkor se szól rád senki. Emellett nagyon figyelnek a közterületek tisztaságára, ha össze is szemetelik, azt nagyon gyorsan eltüntetik. Az életszínvonal meg persze sokkal magasabb. Rosszabb dolgot még nem nagyon találtam. Kicsit fura hogy az egészség és biztonság (health & safety) errefelé olyan központi kérdés hogy már néha túlzás. Valaki mesélte, hogy egy cégnél tilos kulcsot tenni a szekrénybe, mert ha valaki beleesik a szekrénybe, akkor a kulcstól megsérülhet. Ez a hozzáállás errefelé normális, de betartják.

Mi hiányzik Magyarországról?
Még semmi egyelőre. Akikkel akarom, tartom a kapcsolatot, más tényleg nem hiányzik. Tán a kaja, az errefelé nem túl nagy hűhó, de végül is Angliába szerintem senki nem a kajáért utazik.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Ez a nyugalom, ami itt van az elképzelhetetlen otthon. A fent vázolt morális hozzáállás is, ezek nagyon hiányoznának. Itt van az embernek egy olyan érzése, hogy ennek így kéne lennie mindenütt. Itt mindegy mit gondolsz, hogy nézel ki, mit csinálsz, egész addig, amíg az nem törvényileg problémás, mindent szabad, és senki nem mondja, hogy ez hülye, mert itt elfogadják, hogy az egyéniséged része, ami úgy jó, ahogy van. Hiányozna a táj is azt hiszem, meg a kulturális diverzitás (szép magyar szó).

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Itt Oxfordban az Angliához képest is sokkal magasabb, mert ez egy elég gazdag város. Ehhez persze társul, hogy sok tekintetben olyan drága, mint London, vagy közelíti, de a fizuk annál valamivel azért alacsonyabbak. Én most a koliban, ahol néha dolgozgatok, kapok 6,78 fontot (2136 forint) óránként, az diákmunkához képest, egész jónak számít. Persze itt is vannak olyan részek, ahol nem kimondottan nyerő éjjel egyedül mászkálni, de alapjában egy minden értelemben viszonylag gazdag város (kulturálisan, anyagilag, építészetileg, stb.). Az emberek, akikkel eddig találkoztam elég kiegyensúlyozottnak tűnnek, nincs az a zombitömeg-érzés, mint Pesten, és sokan mosolyognak az utcán, csak úgy mert jó kedvük van, vagy mert süt a nap, vagy mikor miért.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolást nem tudom, de azt igen, hogy nagyon kevés a parkolóhely a városban. Egyébként nincs kocsim, a buszjegy 1,80 font (567 forint), de az összes vonalra érvényes havi bérlet 31 font (9765 forint). A mozi 10 font (3150 forint) körül van, de én általában megvárom, hogy kijöjjön PC-n egy film. Majd nyáron lesz egy-két film, amire lehet, hogy befizetek. A sör ára változó, általában 2,50-3,50 font/pint (788-1103 forint), a kávé megint csak változó, 0,70 fontért (221 forint) már adnak valami ihatatlan lötyit, 1,10 font (347 forint) körül van egy normális kávé, de például a Starbucksban simán 3 font (945 forint) felett vannak az extrásabbak. Viszont az itteni kávé az nem presszókávé, hanem általában három decis hőtartó papírpohárban adják, és mindenki az utcán issza.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Ezt megint nem pontosan tudom, de 800 font (252 000 forint) biztosan van, szerintem 1200 fontig (378 000 forint) elmegy a kétszobás. Én per pillanat koliban vagyok, ami igazából egy hétszobás lakás, csak nem kell számlát fizetni (benne van az árban, plusz a karbantartás is), és így 300 font (94 500 forint) havonta. De ha nem fél órára lennék a sulitól, akkor pontosan ugyan ez 500 font (157 500 forint) lenne havonta.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Most nem igazán dolgozom, a koliban, amit itt ténykedek csak heti pár óra. Abból a fizuból, amit majd Londonban kapok, elég soknak kéne maradnia, ahogy számoltam, annak ellenére, hogy eléggé kezdőfizum lesz, havi 300-500 fontnak (94 500-157 500 forint) akkor is maradni kellene, ha egy csomót költök nem életbevágó dolgokra (pl. mozi, bulik, evés-ivás valamerre, stb.).

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Későn érő típus vagyok, ezért még most se tudom pontosan, hogy mi az, amivel mindig is szerettem volna foglalkozni. Mindenesetre fősulin marketingen voltam, aztán egy évet dolgoztam otthon ezen a téren, most megint ide kerülök, csak a piackutatás plusz márkastratégia érdekesebbnek tűnik, mert részint konzultációs háttere is van, ahonnan, ha egyszer mégis megunom, viszonylag könnyű továbbállni.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugis. Mondjuk Oxfordban Londonhoz vagy Pesthez képest nagy a nyugalom, már-már kicsit zavaróan az, egyebek mellett ezért is állok tovább innen. Aztán lehet, hogy majd hiányozni fog még.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Nem szoktam nagyon idegeskedni a jövőn, nem tartom magam elveszettnek. Bár mindenképp van egy önállósodási folyamat, ami nálam éppen zajlik már egy éve, fura lesz lelépni innen és megint egy teljesen más közegbe kerülni. De végül is én akartam, egy szavam nem lehet. Reménykedni meg kb. annyiban, hogy hosszabb távon megtalálom itt a számításomat, aztán majd úgyis elválik, hogy ebben az országban maradok-e, megyek máshova, vagy esetleg haza.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Az ismerősi körömben az, hogy a kolis lakhatási szerződésünk nemsoká lejár és mindenki helyet keres magának, sokan melót is. Egyébként most voltak önkormányzati választások, az is téma, de nem annyira mindennapos (szerencsére), mint otthon, mert attól már a falra lehet mászni.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Bezárnak 22 postahivatalt Oxfordban és környékén.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Pubozás (nem keverendő az otthoni kocsmázással), illetve itt lehet puntingolni (szótár szerint bottal hajt ladikot). Hát kb. valóban erről van szó, bár még nem próbáltam, de itt divatos. Most, hogy normálisabb idő van itt is, szokás kimenni a parkba, illetve elég sok a szabadtéri sportolási lehetőség is annak, aki kevéssé lusta. Én személy szerint próbálom kicsit felfedezni az országot.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Itt, Oxfordban relatíve limitált, lehet menni mint említettem iszogatni, van mozi, színház, van kismillió szórakozóhely (de jórészt mind egy kaptafára megy). Ennyi, ami hirtelen eszembe jut. Ha kicsit távolabb megy az ember, akkor már van paintball és laserquest is, meg azt hiszem, valahol még egy mini műlesiklópályát is építettek pár éve, talán Readingben. (autóval megközelíthető távolság). Ja és van egy műjégpályánk is itt, Oxfordban, ezek nyitva vannak elég sokáig.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Azt nem mondom, hogy pont itt, bár lehet a gyerekeknek mindegy hogy százezer vagy hány millió lakosú egy város, de sokkal inkább egy ilyen hozzáállású közegben mint egy negatívabban.

Munkakeresési hírek, belföldi utazgatások

Elég sok dolog történt március vége óta, és úgy tűnik, hogy itt maradok egy ideig még angolhonban, mert találtam melót Londonban, egy TNS nevű cégnél. Eredetileg úgy volt, hogy szeptemberben kezdtem volna és a nyáron itt maradtam volna Oxfordban, de most a legutóbbi változat szerint már júni 9-én kezdek, ami jó, mert előbb leszek gazdag (izé…), viszont most nagyon sürgősen kell találjak magamnak egy szobát. A cég otthon nem túl ismert, aki tudja mit művel az ACNielsen, annak mondom hogy ez is ugyanaz, aki meg nem, annak tömören egy piackutatási cégnél leszek klienskapcsolati emberke. (ennek tudom nem sok értelme van így, de nem mondom hogy manager mert hivatalosan nem az, majd ha addig elviseljük egymást akkor kb két év múlva kapok saját klienst, addig amolyan beletanulási periódus. De legalább senkit nem kell telefonon nyaggassak, kvázi én nem fogok piackutatni.) Az AC-n tizenketten voltunk ha jól emlékszem, kettőnket vették csak fel, bár a többiek eléggé el voltak veszve ahogy láttam. Az egyik feladat egy előre megadott anyagból egy 20 perces prezi készítése volt, és azt ott kellett előadni, szerintem ezen buktak el a többiek, mert akikkel beszéltem még ott elég érdekes dolgokat hoztak ki a lehetőségeiből, és itt az érdekes inkább a negatív értelmében szerepel. Itt mondjuk nekem nagyon erős segítség volt az, hogy az Unileveres időkben szerencsétlen Nielsenes csapat órákat untatott minket a hasonszőrű prezentációkkal, de legalább volt egy jó háttértudásom, plusz ha az UL-nek az a forma jó akkor tán ezeknek is.

Voltam Bath-ban pár napja, egész pofás hely, érdemes megnézni ha valaki arra jár. Tegnap voltam Stonehenge-nél, Salisbury-ban és Avebury-ban, tipikus időpocsékolás az egész, mindenki maradjon távol, inkább menjen a tengerpartra vagy pubozni.

Egy érdekességet azért felvetek, az angol pub-elnevezési szokásokat: ugye azért otthon viszonylag változatos, és esetenként érdekes/kreatív nevekkel találkozhatunk ha szórakozóhelyekre vagy éttermekre, esetleg italozásra vágyunk, Szimplakert, ZöldPardon, stb. Na itt semmi ilyen nincs, elsősorban a puboknál teljesen nulla változatosság van elnevezés-fronton: King’s arms (kb. a király fegyveresei), Queen’s arms, esetenként Lion and Lamb (oroszlán és bárány), gyakran egyéb állatnevek (medve, hal, stb), bár Bath-ban láttam már egy Pig & Fiddle nevű helyet is, ami magyarul a Disznó és Hegedű lenne. Szerintem valaki egyszer igazán nyithatna egy Your Mother’s Arms nevű helyet már…

Konferencia-szervesés titkos-ügynökökkel és ex-elnökkel.

Micsoda nap, szokás mondani…a hét második felében dolgozom egy konferencián mint ’hostess’ (pasi kiszerelésben persze) amit az Oxfordi Egyetem szervez, témája pedig a társadalmi vállalkozás, magyarul olyan befektetések, amelyek bár üzleti alapon szerveződnek, de elsődleges céljuk a társadalmi jólét megteremtése, pl egészségügy, oktatás, természetvédelem stb. elterjesztése olyan országokban/területeken, ahol meg ezek erősen hiányosak. (Nem, nem Magyarországra gondolok kivételesen…:)). Nem utolsósorban a filantróp (nem keverendő a mizantróppal) életvitelt is propagálja a gazdagabbak közt…A konferenciát egyébként a Skoll Foundation (Alapítvány) jegyzi, Skoll bácsi pedig az az ember, aki kitalálta az ebay-t annak idejen, úgyhogy elég sok jeles egyéniséget lehet látni. Holnap (ami igazából mire ez a post felkerül mar jelen-múlt idő lesz, tehát pénteken) Al Gore amerikai volt alelnök látogat, ma pedig Carter adta át a díjakat. Carter bácsi a hetvenes években volt az USA elnöke, azóta 83 éves kora ellenére is komoly társadalmi szerep vállalása van elsősorban a harmadik világban.

Na mindegy, azt tudtam, hogy ő ma lesz szereplő, de nem vittem a nagyobbik fényképezőmet ennek ellenére, úgyhogy csak az IXUS65 volt nálam, ami egy zseb gép. Emellett nem sikerült bejutnom se az auditóriumba mert mivel elvileg dolgoztam ugyebár ezért csak későn szabadultam a bejárati ajtó mellől, ezért addigra megtelt a belső helyszín, ahol az előadok is voltak. Végül felkerültem az alsó erkélyre, ahol elég nagy meglepetésben volt részem. A nap folyamán összehaverkodtam az egyik hivatásos fotóssal, egy fiatal lengyel sráccal, akivel nem volt nehéz közös témát találni. A srácnak egyébként egy Nikon D80-asa van és azt hiszem egy 28-105-os Tamron obija, 2.8-4 vagy fix 4-es nem néztem. Na ez a srác épp ott volt, ahol én kilukadtam a színházban, a beszélő pult felett, de elfogadható szögben. Rövid beszélgetés után jutott eszembe, hogy a Nikon DSLR-ek a Canonokkal ellentétben nem CF hanem SD foglalatosak, az én IXUS-om pedig szinten SD kártyás, így sikerült elkérjem a srác gépét egy tíz percre, és a saját memória kártyámat használni benne, tehát van pár képem egész elviselhető minőségben. Majd felteszek egyet, mar kiválasztottam, de az eredeti színek nem túl jok, és a kép is zajos, igy meg dolgoznom kell velük picit, de nem ma. Holnap ez a srác nem lesz, de majd viszem a 20D-t és próbálok pár képet csinálni Al Gore-rol ha úgy alakul, aztán megígértem neki, hogy elküldöm őket, ha lesznek. Különben azért megjegyezném, hogy Carter nagyon jó beszédet mondott.

A rendezvény egyébként szerintem elég hiányosan lett megszervezve. Egyik részről, ami inkább csak a delegáltaknak problémás az az, hogy nincsenek normális jelzések arra vonatkozóan, hogy milyen program hol van, merre kell menni és egyáltalán ők maguk hol vannak. Ezt ma meg az is tetézte hogy kb. fél óráig nem működtek a rádiók technikai hiba miatt, úgyhogy nem tudtunk egymással effektív kapcsolatot tartani, úgyhogy mindenkinek háromszoros adagot kellett rohangásznia a kedves delegáltak jó kis kéréseivel, plusz persze a főnökök véletlenszerűen vannak mikor-hol, ezért mindig meg kellett keresni/találni őket… Másik részről nagyon kettősnek érzem azt, hogy bár a konferencia jó része azzal törődik hogy hangoztassa, mennyire fontos az energiapazarlás megszüntetése, ennek ellenére két embert fizetnek naponta csak azért, hogy a folyosókon kinyissa az ajtót a delegáltaknak. (kb. ennyi a feladatuk, semmi más. Nem tudom látjátok-e, hogy nekem ebben mi a kettős, elvégre lehet, hogy font milliárdosokkal van tele a konferencia, de azért jórészt mindegyiknek két keze van, szóval hogyan gazdaságos ajtónyitokat fizetni?)

Harmadik, ami szerintem elég komoly hiba a szervezésben az a biztonság kérdése. Leszámítva a közel hétszáz db milliomos-milliárdos emberkét, aki jelen van ugyebár itt van a két amerikai politikus is. Egyáltalán nincs biztonsági ellenőrzés, alig nézik, hogy ki jön be-ki, az meg hogy mi van a táskájukban, senkit nem érdekel, se a színházban, ahol a díjátadó volt, sem a suliban, ahol a napi programok zajlanak. Van két fő biztonsági egy egész iskolányi területű helyre. (Hogy ki kit támad meg az meg csak a szerencse kérdése innen.) A színház, ahol a díjátadó volt egy nagyon picike hely, mert az 1600-as években építették, ezért minden folyosója nagyon szűk, két embernél több nem fér el egymás mellett. Cartert végül is csak kb. tíz titkosszolgálatos kísérte, mert majdnem ugyanaz a vedelem jár neki, mint az aktuális elnöknek, nade…ehhez képest ott vagyunk mi, a diákok, akik végül is hostess munkát csinálnak, és az összes azonosítónk egy szimpla narancs színű póló, és egy egyszerűen nyomtatható névkártya. És senki semmit nem tud rólunk. Marmint az én névjegyemen azért van Németh Viktor mert az email címem azt mondja, hogy igy hívnak. De ha Kis Béla lenne az emailem akkor a névjegyem is ez volna, mert sose néztek, hogy kik mik vagyunk. Emellett nem is ismerjük saját magunkat. Vagyunk a csapatban kb. tizenöten, de egy-egy ember max 4-5 másikat ismer, a többit meg látásból sem, igy bárki bejöhet egy ilyen kiszerelésben azonosító meghamisításával az utcáról, anélkül, hogy akár a főnököknek feltűnne, hogy ez az illető nem is idevaló. Carter bácsi szó szerint mellettünk ment el, kartávolságnyira. Végül is nem áll semmiből egyszerűen besétálni egy bombával vagy egy kisebb fegyverrel egy hamisított jelvénnyel és narancs szerkóban, és direktben leteríteni – most erre többen azt fogjak mondani, hogy ah amíg nem láttuk addig megnéztek minket, hogy mi van nálunk – ez se igaz. Rajtam például két nagy zsebes pulóver és kabát volt, a narancssárga, amit kaptunk. Bármi lehetett volna nálam, nem latszik ki. A titkosszolgalatiak alig utánunk érkeztek, de csak átrobogtak a bejáratnál, nem néztek azok semmit. Egyébként meg távolról ki lehet szúrni őket, mert van egy jelvényük. Az egyik pasast sikerült elkapjam pár percre úgyhogy tudtam vele beszélgetni egy picit bár persze nem az előbb vázolt biztonsági hiányosságokról. Mondta, hogy valóban elég sokan vannak, ok a kirendelt személyes testőrség, és hogy egy megbízást általában 3-4 év hosszra kapnak, aztán rotáljak őket máshová. A kis piros csillag-kitűző meg azért kell magukra, hogy felismerjék ki tartozik a csapatukba és ki nem, mármint akkor amikor több csapat van egy helyen. Emellett tipikus Kovács ügynök mind (Mátrix), log a fülükben az átlátszó rádió füles. Aki már látott otthon kormány őrt vagy miniszterelnöki testőrt közelről egyébként azok is igy néznek ki, csak nincs csillaguk.

Egyébként megjött a jogsim is, mármint a brit. A magyar jogsit természetesen nem kaptam vissza, ami viszont sokkal jobban zavar az az, hogy a magyar személyimet se kaptam vissza, úgyhogy majd rájuk telefonálok valószínűleg nemsokára hogy mi történt, mert arra azért meg szükségem lenne…mindenesetre nem csak autót hanem háromkerekű motort és quad-ot is vezethetek, legalábbis a jogsi szerint…

Egy történet az itteni munkahelyi egyenlőséghez történő hozzállásról

Tipikus ‘na ilyen sincs otthon’ jellegű történetet szeretnék megosztani mindenkivel. A mai napom egy egynapos munkával ment, szórólapoztunk és gyümölcslevet osztogattunk a Deloitte graduate scheme-ját reklámozva. A mai melóért elvileg 8 font/óra fizut kapunk, de mivel a papírra, amit aláírtunk valami ok folytán 12/ó került fel, azt mondta a csaj, aki ott volt a cégtől, hogy na jó akkor legyen 12. Mindezt úgy, hogy egyébként 8-rol volt szó végig, és a papírt, amit aláírtunk nem előre írtuk alá, hanem a meló végén. Mondom mi van? :) Úgyhogy egy nap (7 órányi) szórólapozásért kapok majdnem harmincezer forintot :) [29e vmennyi].

A történet mögött tömören az elírás mellett az áll, hogy valamilyen ok folytán azok, akik a University of Oxford-nál tanulnak, nem dolgozhatnak, ezért kb lefizetik őket a 12/órás fizetéssel, míg másnak csak 8 járna, viszont a mai csapatban volt egy fő OU-s, és 5 Brookes-os, mire a csoportvezető, aki a fizetésért felel kikelt a telefonban a főnökének, hogy márpedig ő szerinte, ha az egyiknek annyi jár akkor a másiknak is, kevesebbet nem adhat az OU-snak, ezért kap mindenki többet.

Ez egyébként bruttó, de mivel az éves fizum nem éri el az 5000 fontot, és tanuló vagyok, ezért nem kell adózzak belőle.

Sulikezdés újonnan

Elkezdődött a suli. Elég vegyes a felhozatal, három féle órám van, ebből egy a Global Political Economy, ami merev elmélet lesz megint, és a pasi, aki oktatja az hetente két telefonkönyvnyi anyagot adott ki olvasásra. Van egy olyan érzésem, hogy ha csoport összes olvasási teljesítményét összeadjuk majd a félév során, akkor se fog kijönni az egyheti adag fele. A tagról még annyit érdemes tudni, hogy svéd származású, erős akcentussal beszél, és olyan szavakat használ állandó jelleggel, amihez egy felsőfokú angol vizsga és a hozzá tartozó tudás nem mindig elég. Néha össze kell dugjuk erősen a fejünket a csoportban, hogy miről is lehet szó, pedig elhihetitek, nagyon erős a társaság angol tudása.

A másik két órám jobb, az egyik az Research Methodologies, a másik meg East Asia, amit egy felettébb fiatal bolgár nőci tanít, akit az oxfordi egyetemről hoztak át, mert a nő, aki egyébként tanította volna, egy japán csaj, az lelépett könyvet írni.

Más nem sok van, meguntam a teszkó gazdaságos mirelit készkaját, úgyhogy vettem helyette teszkó gazdaságos sütni való krumplit, és chicken nuggetts-et, ezt nem tudom, hogy hívják madzsarul. Meglepően ehetőek, majd lehet, veszek még. Vettem ezen kívül egy kiló kecsöpöt, majd elfogy, ha rám van bízva, akkor elég gyorsan. Vettem ezen kívül egy adag csirkemellfilét is, valami bőr és szőr nélküli OEM kiszerelés, majd megcsinálom, csak még nemtom mit is csinálok vele, meg vettem főzőszószt, vagy mit, valami kínai. Mindegy, kici, ócó. Azaz igazából nem is, de most jó lesz.

Újra kint

Újra kint vagyok, voltam Pesten a téli szünetben.
Na most még már másnapos is vagyok, tegnap nekiálltunk tequilázni de szerencsére nem vagyok rosszul csak kicsit visz a fejem.

Vettem teát, jó, hogy nem otthon vettem, itt a Twinnings Infusions teák (gyümiteák), 0,80 fontba kerülnek, kb kétszázötven forint. Otthon meg ugye ezer valami volt. Úgyhogy most már van zöld teám, fekete teám és gyümiteám is. Sajna nem nagyon tudtam ellenben sok mást venni a teszkoban mert annyira ki volt fosztva, mint még soha, úgyhogy majd hétfőn újra mennem kell mert csak annyi cuccot sikerült összeharácsolni, amivel addig kibírom.

Tegnap lekéstem a reggeli buszt, mármint ugye az volt a sztori, hogy a reptérről ide volt egy busz 815kor meg 1045kor es meg 740kor szálltam le, és hát vagy elérem vagy nem. Na még láttam elmenni a buszt, mondom k.va jó, úgyhogy nekiálltam a reptéren Mézengúz-t nézni, mert az volt csak a laptopomon.

Aztán valamiért tiszta olaj lett a fehér dzsekim, még nemtom hogy szedem ki belőle, de igy nem lehet felvenni mert nagyon látszik. Szappannal próbáltam már, persze nem sokat segített, majd lehet mosogatolötyivel fogom később, aztán ha az se akkor kimosom, csak nem akarom nagyon kimosni mert az egész mosógépet elfoglalja…

Még most se tudom, hogy átmentem-é az egyetlen vizsgámon, ami még december közepén volt. Jó, hogy lassan kezdődik a suli, nem volna egy utolsó dolog tudni, hogy mi is a helyzet…

Ideiglenes munkákról összefoglaló

Az október közepi héten nagyrészt Londonban voltam, adatbeviteles munkát csináltam a hét jó részében. Mondjuk tudom, hogy nem egy agymeló a dolog, sőt ahhoz hogy kilencre beérjek London közepébe öt után kellett keljek, de szerintem ez nem gond amikor négy napra kb pont annyit fizetnek mint otthon a bruttó 200e egy hónapra. Szokás mondani, hogy ennyiért akár hajlandó is vagyok rá. Most hétvégén is el vagyok foglalva, partyfotós technikai asszisztens, nyomtatás, stb, szintén nem agymeló, de egyrészt zsé, másrészt úgysincs jobb dolgom jelenleg, aztán meg majd meglátjuk mennyire lesz kedvem a hajnali fél5ös hazaéréshez amiben egy-másfél óra gyaloglás is benne van, mert hát ez nem Budapest, itt éjjeli járat nem nagyon van. (Még a végén hiányozni fog a BKV).

Még a tömegközlekedés témájában, a helyi közlekedés kaotikus, a menetrend teljesen ismeretlen fogalom az itteni buszosok számára, ami egyrészt abból ered, hogy a buszokon egy db ajtó van, és sokan a vezetőtől vesznek jegyet, másrészt a város kialakítása teljesen közlekedés-ellenes (van egy kétszer egysávos[nak sem nevezhető] út a városban aminek szlalomos felfestéssel az egyik fele parkoló, így a hajnali időpontokat leszámítva állandó a dugó.), harmadrészt meg spontán nem jön a busz ha olyanja van, ez már többször előfordult. A távolsági ellenben pofás, van pl egy OxfordTube nevű buszjárat, innen Londonba megy, amin oda-vissza 12 fontért van ingyen reggeli (nem kempinski de legalább van), ingyen WIFI, és WIFI-képes eszközzel ingyen net is. Egyébként az éjjeli meló okán vettem egy bicajt használtan, jó állapotban van, 25 font volt, bár még rájött a lámpa (2) meg a zár, meg az éjjeli sárga mellény ami errefelé kötelező. Mondani se kell, hogy a tegnapi melóba menet odafelé is eltévedtem, meg visszafelé is, de semmi gond, most már tudom merre nem kell menni (itt az úton kell bicajozni ezért kerülöm a főutat).

Tegnapelőtt volt Halloween, mindenki szépen beöltözött, én is beöltöztem de nem tudom minek. Mindenesetre egy flakon fehér hajfestéket fújtam a fejemre meg az arcomra, marha jól nézhettem ki. Tegnap meg szülinapi kajálás volt, elég viccesen lehettem, gyors összefoglalóban magyar gyerek Angliában indiai étteremben, brazil pólóban orosz sört és ausztrál bort szopogat :) Mondja valaki hogy nem vagyok nemzetközi.

Hétvégi túra Lake District-ben

Voltam a hétvégén kirándulni, észak felé, Lake District-ben. A második napunk erősen kalandokban teljesnek bizonyult. Az alap sztori nem lett volna bonyolult, leparkoljuk a kisbuszt a hegyi parkolóban, majd öt km gyaloglás (800 m szintkülönbség) után vissza a parkolóba azt’ haza. Na persze hogy nem volt ilyen egyszerű a dolog. Első körben – erről senki nem tehetett – belegyalogoltunk egy felhőbe, azaz mi magasan voltunk, a felhő meg alacsonyan, így végül hat órát mentünk egy kb. szakadó esőnek megfelelő környezetben, ahol a látótáv valahol tíz és húsz méter közt volt, a szél pedig érzésre hatvan-hetven km/h lehetett, egyébként télleg marha erős volt. Mondani se kell, hogy kerek perec szarrá áztunk, elég vicces volt, hogy bár növényzet nem igazán volt a füvön kívül a bárányok marha vígan legeltek. Így az út elején mindenki próbálta elkerülni a nem kis mennyiségű bárányszart, aztán amikor mindenféle Columbia Titanium cucc meg gumibugyi, meg amit akarsz átázott már, és szó szerint térdig sárban másztunk, már kb. mindegy volt mibe megyünk bele. Persze nem volt olyan részem, amit ne lehetett volna kicsavarni, a ruhát/bakancsot/zoknit ne is említsük. (most már el tudja mindenki képzelni miért volt enyhe oroszlánszag este a szobában, tizenpár ember volt hasonló szituban, és a 80-90% -os páratartalom se dobott sokat a száradási esélyeseken). Na, mindegy, miután a csoport feloszlott a „rohanók” és a „kényelmesek” táborára, én az utóbbiban maradtam, és kedves elnök asszonyunk (szerintem én vagyok az idősebb) segítségével mocskosul eltévedtünk, de ez csak akkor vált (számára) nyilvánvalóvá, amikor már sötétedni kezdett, és a térkép meg a terep egy centit se stimmelt. További gond volt, hogy én voltam az egyetlen, akinek a telefonja vagy nem ázott még szét teljesen, vagy volt benne működő akksi, vagy leginkább volt térerőm.

Azért elmesélem milyen volt, mert ilyesmi sztori azt hiszem nem mindennapos. A lényeg, hogy az utat a Brookes Mountaineering Society szervezte, ez olyasmi, mint egy félhivatalos kiránduló klub, és relatíve olcsó volt, harminc font, amiben benne volt gyakorlatilag a kisbusz, szállás, kaja, minden. Odafelé a GPS segítségével első adandó alkalommal eltévedtünk, bár azt hiszem a szervezők szúrtak el valamit, az irányítószámot rosszul adták meg, és nem a megfelelő kijáratnál mentek le az autópályáról. Na, mindegy, rövid késéssel megérkeztünk a kiszemelt tanyára, ahol két szobában voltunk kicsit haláltábor feeling mellett (emeletes ágyak), de végül is nem Kempinskibe szokás kempingezni. Zuhany ellenben nem volt, ami elég érdekessé tette a dolgokat, második napra enyhe oroszlánszag keringett a tízágyas szobában, bár nem a zuhi miatt, hanem a zuhi miatt. (majd mindjárt megértitek). Ezzel el is telt az első nap, ami igazából csak este volt.

Végül mondhatjuk elég nagy szerencsével találtunk egy farmot ahol megmondták, hogy a hegy rossz oldalán vagyunk, kb. 20 km-re onnan ahol kéne, de még másfél mérföldre van egy falu, meg egy pub, na, oda mehetünk melegedni. Ezt meg is találtuk elég egyszerűen szerencsére, de most jön a poén.

El lehet képzelni egy normális hotelt, étteremmel, ahol minden vendég halál rendesen fel van öltözve, mire is becsődül hét ember, térdig sárosan és teljesen mocskosan egy forró csokira (én sör). Oké, leülünk, minden, ki van írva egy A6-os cetlire az asztalon: „Tamás’ wine list”. Mondom a bárpultos hölgynek és ki az a Tamás? Hát az a manager. És magyar? Igen, persze akarok vele beszélni? Innen eléggé tömörre vágom, kiderült, hogy a szálloda managere egy kb. harmincvalahány éves emberke, aki épp most költözik el onnan Oxford mellé. (a faluban van vagy 40 ház, szóval mondhatjuk, hogy a semmi közepén jártunk). Aki ezek után azt mondja, hogy nem kicsi a világ, azt hátsón billentem.

Végül szervezett nekünk egy taxit, ami hatvanhárom fontért elvitt minket oda, ahol ki kellett volna lukadjunk, tehát valóban kellően messze voltunk.

A vasárnap ehhez képest laza volt, későn indultunk kirándulni, és későn értünk haza, nem tévedtünk el, és nem esett az eső sem, sőt a felhőket is szerencsére csak alulról, de nem belülről vizsgálhattuk meg…

Suli apdét meg hasonlók

Voltunk a hétvégén Londonban, bár csak futólag. Van innen Oxfordbol egy oda-vissza járat, 8 font, WIFI&net a fedélzeten, ingyen reggeli, stb [ja az első két tétel is ingyé van persze]. Majd ha otthon a Volán ilyeneket csinál valaki szóljon és hazaugrok megnézni :)

A suli kicsit lapos, relatíve sokat kell olvasni, mármint ahhoz képest hogy a Gyűrűk Ura könyv felét (az kb 500 oldal) nem olvastam el az elmúlt másfél évben. A csoportban szerintem több a külföldi mint a brit, és néha azt se tudom hogy egyesek mit keresnek itt. T.i. ez ugye a nemzetközi kapcsolatok szak, erre egyik talán kenyai kedves csoporttársam tegnap kérdezett körbe, hogy hol is van az az Alaszka nevű hely, mert ő hallotta, hogy ott valami halakkal kapcsolatos meló van és az tök egyszerű meg tök jól fizet. [egyébként nem bántásképpen, mert egy csomó afrikai van itt akik teljesen jó fejek és értelmesek, csak valahogy ez az egy tévelyedett el egy cseppet – órán sincs képben soha]

Meló még nincs, bár jövő héten forgalom számlálni fogok, ezért négy napra adnak kb hetvenezer forintnak megfelelő összeget, aztán már jövő hétvégén elmegyek egy két és fél napos kirándulásra, viszek gépet is. Vettem hozzá hátizsákot ebayen, baromi olcsón egy 35L-es Columbiát (újat, 20 font). Itt egyébként is elég olcsón mérik a ruhákat, leginkább az itteni fizuhoz képest, de pl a műszaki cikkek se drágák. Egy otthon kb harmincezer forintos használt telefon (Nokia 6630) itt valahol 20 alatt megy. Eléggé pezseg a használt piac, pl Amazonrol vettem egy könyvet négy fontért (kb 1500 ft) ami újonnan 25 font lett volna, és csak azért tudom hogy használt, mert mondták, különben nem látszik rajta egyáltalán.

Mára meg még teszkozunk szerintem az lesz az esti program mert lehet holnap főzőnapot tartunk, van itt egy másik magyar srác aki valamelyest tud főzni, kitaláltuk hogy megetetjük a többieket valami jó magyaros kajával :)

Marx és az elidegenített munka

Aki egy rendes elemzést vár nem fogja megtalálni itt…Voltam suliban, elsőre nem tűnik sokkolónak, bár kiadtak egy kis olvasnivalót, amit majd órán átbeszélünk. Első heti adag, Marx-tól az elidegenített munka, meg még egy másik mű szintén tőle amit még nem kezdtem el olvasni. Hát nem akarok belegázolni a szocialista vallású olvasóim lelkébe, de hogy hogy lehet ennyit rizsázni a semmiről az valami hihetetlen, és akkor nem írok csúnya szavakat. Javaslom olvasásra aki nem ismeri, kb tizenöt oldal, de megemészthetetlen, pedig magyarul is előkapartam.

A tömör lényege, hogy a munkások a megtermelt javakat mások számára termelik, és ez nekik rossz, mert a termék elidegeniti őket saját maguktól, meg az élettől, meg a mibenlétből, és egyébként is 42. (gyk: link). Mondjuk azt belátom hogy egy 1844-ben íródott papírnak mai szemmel valószínűleg több elavult vonzata van mint amennyi releváns, de furcsállom az akkoriakat hogy ennyien átvették a gondolatokat. (Nem is amiatt mert a dolgozók kisemmizése ismeretlen fogalom lenne a mai világban, hanem mert a versenyt mint negatívumot beállítani elég szűk gondolkodásra vall szerintem, nem beszélve arról hogy ha nem csinál senki semmit akkor mégis mire gondolt elmélkedő barátunk, mi a szösz lészen?) Uff.!