[2019/11] — komment: ez eredetileg egy 2010-es post, amit most picit átszabtam, de nem akartam átírni az egészet, mert bár közben eltelt pár év és sok víz lefolyt a Temzén, alapjában helytálló a tartalma. Értelemszerűen a “most csütörtökön történt választás” 2010 májusában volt…. A teljesen nem releváns részeket inkább csak kihúzom mintsem törlöm, szerintem nem haszontalanok.
Talán tudjátok, hogy most voltak itt választások – csütörtökön. Ez nekem is nagyszerű lehetőséget biztosított arra, hogy valamelyest belelássak a belpolitikai rendszerbe, ami igen különböző a magyartól. Tegnap hajnali 3ig néztem a választási műsort, és a mai napom egy jó része is fél szemmel ezzel telt, mert élőben adtak mindent a neten. Nem politikai elemzésbe szeretnek belemenni, hanem inkább röviden bemutatom, hogy hogyan működik itt a rendszer, es hogy a jelen helyzetnek milyen következményei lehetnek.
A választásokon csak a House of Commons-ba, tehát az alsóházba szavazunk jelölteket, a House of Lords, az egy külön kategória, amibe most nem ásom bele magam. Az angol parlament tehát kétkamarás, a magyar egy. Az itteni alsóházban 650 képviselő ül, otthon 386. Ez lakosságszámra vetítve otthon elég magas, majdnem 4x-ese az itteninek [otthon 1 millió lakosra 38.6 képviselő jut, itt 10.5, megfordítva otthon minden kb 26 ezer embert képvisel valaki, itt ez a szám 95.5 ezer lakos]. (A magyar egyébként európai szinten is magas, ezért is került szóba mostanság a rendszer átalakítása otthon). Remélem mindenkit sikerült mostanra összezavarnom a számokkal. :P
A magyar rendszer kétfordulós, picit nehezen áttekinthető az átlagember számára, viszont – leszámítva hogy a körzetek határát nagyon régen jelölték ki, ezért ma már a más demográfiai eloszlás miatt picit elavultak, elvileg egyenlő(bb) esélyt biztosít mindenkinek. Az angol rendszer elég más, itt amellett, hogy a körzetek, akar csak otthon, elavult lakosság-eloszlásra alapszanak, még ráadásul az úgynevezett First Past the Post (továbbiakban FPTP) rendszer is működik mellé. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet értelmezni, hogy az a képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapja, bejut, a többiek pedig nem – nincsenek töredékszavazatok és egyéni & listás rendszer – csak egyéni van. Arra, h ez miért nem jó, mindjárt kitérek.
Másik különbség a két rendszer között, hogy meg otthon 4 évente vannak választások, itt akkor, amikor a miniszterelnök jónak látja – bizonyos kereteken belül, a két választás közti legnagyobb megengedett idő 5 év lehet, de ezt a parlament kétharmados többséggel felülírhatja, vagy egy másik útvonalon a sima többség is megteszi, így lett 2019 év végére is kiírva a választás. Ez (az 5 éves periódus mármint) azért fontos, mert otthon elég jól tudni, hogy ha április környéken van választás, lehet rá készülni, és ha a mindenkori kormánypárt éppen rosszul áll a közvélemény-kutatási listán, az ciki. Itt viszont a miniszterelnök írja ki a választásokat, és megpróbálja úgy időzíteni azt, hogy a pártjának megfelelő(bb) időpontban történjen a procedúra.
Az angol pártrendszer az elmúlt több mint száz évben (!) kvázi kétpártrendszerként működött: — [2019: itt alább a 2010-es írást meghagyom nagyrészt ahogy akkor volt.]
- létezik a baloldali munkáspárt (Labour), akiket az otthoni MSZP-vel lehet viszonylagos huzamba állítani (nem a Thürmer-féle Munkáspárttal, a Labour inkább szocdem jellegű part [2019: bár Corbyn alatt határozottan távolabb balra mozdultak el]).
A Labour mar igen régen kormányon van, még anno Blair idején kerültek oda, 1997-ben. Jelöltjük, Brown, a mostani miniszterelnök 59 éves.Az ő programjuk a mostani (2010) választáson elsősorban a nagyobb egyenlőséget próbálta megcélozni az emberek közt, aminek egy része az volt, hogy a bevándorlóknak relative jobb jogokat biztosítanának. Emellett a családcentrikusság, egészségügyi rendszert érintő változások és a választási rendszer kismértékű átalakítása is szóban volt. - a jobboldali konzervatívok (Conservatives, “becenéven” Tory-k) valahol az otthoni Fidesz környéken pozicionálhatóak [2019: Boris alatt inkább jobbra húzódnak],
vezetőjük David Cameron, 43 éves. [Orbán Viki 46 per pill].Az ő programjuk (2010) elsősorban keményebb bevándorlási politikáról szólt, nagyobb függetlenség az EU-tol, több pénz a katonai védelemre, a választási rendszer meghagyása, es mint jobboldali párt viszonylagosan kisebb egyenlőséget propagál az emberek közt. - a harmadik párt az eddig viszonylag irreleváns Liberal Democrats, ami valahol az LMP/SZDSZ környékén definiálható.
Vezetőjük a szintén 43 éves Nick Clegg.A programjuk (2010) eléggé az ellentéte a jobboldalnak, nevezetesen a választási rendszer átszabása, közeledés az EU-hoz, az oktatasi rendszer átszabása, több zöld beruházás, a katonai védelem leépítése, stb.
Magyarországon ismert a választók enyhén apatikus hozzáállása a politikához, ami egyebek mellett abban mutatkozik meg, hogy sokan úgy mennek szavazni, hogy “na arra a pártra nem”, vagy “arra a miniszterelnök-jelöltre nem”. Itt is van egy kismértékű hasonló tendencia, sokan azért nem szavaztak a Munkáspártra mert nem kedvelik Brownt v Cameront a jobboldalon.
A választásokat most először tv-ben közvetített viták előzték meg, amiben Clegg igen szépen teljesített, pártja népszerűsége a viták előtti 20%-rol 35% köré ment fel, egy adott napon valakinek sikerült olyan eredményt is mérnie amikor megelőzték a Munkáspártot. Itt mutatkozott meg az FPTP rendszer problémája: bar a liberálisok népszerűsége 35% körüli volt a mérések szerint, és sok közvélemény-kutató cég be is lőtte őket mint lehetséges második helyezettet, a valóság igen más lett:
| Párt | Szavazatok | % | Helyek | % | +/-% |
|---|---|---|---|---|---|
| Conservative | 10,706,647 | 36.1 | 306 | 47.0 | +3.8 |
| Labour | 8,604,358 | 29.0 | 258 | 39.6 | -6.2 |
| Liberal Democrat | 6,827,938 | 23.0 | 57 | 8.7 | +1.0 |
A BBC adatai szerint tehát láthatjuk, hogy bar az LD a szavazatok 23%-t kapta meg, az egyenlőtlen szavazateloszlás miatt csak a helyek kb 9%-t kapták meg. Ez lényegében úgy fordulhatott elő, hogy sok helyen szavaztak a partra viszonylag kevesen, ahelyett hogy kevesebb helyen szavaztak volna többen rájuk. Így viszonylag érthető, hogy egyrészt miért nehéz betörni a “kétpártrendszerbe”, másrészt hogy Clegg partja miért szeretné annyira megváltoztatni a választási rendszert.
Grafikusan nézve is érdekes képet látunk:
A bal kepén a területi eloszlás látható: látszólag a jobboldal fölényes sikert aratott, azonban ha a másik képen szemezgetünk, ahol minden választókörzetet egyenlőként tüntetünk fel, akkor megint csak előjön a választókörzetek területeinek gondja – a mostani rendszer a Munkáspártnak kedvez (lásd London, York [északon], Skócia), de legalábbis ellehetetleníti, hogy a kisebb partok betörjenek a hatalmi gyűrűbe.
A helyzet tehát érdekes: mint a táblázatból latszik, egyik pártnak sincs meg a kormánykepés többsége, és mivel a három part viszonylag eltérő programot állított hadrendbe, kérdéses, hogy meg tudnak-e állapodni koalícióról. Ez valószínűleg hétfő környékére kiderül, de mivel azt írtam az elején, hogy a rendszert akarom bemutatni, nem pedig politikai elemezésbe belemenni, ezért nem mélyedek el tovább a témában. Mindamellett a brit jogrend szerint pillanatnyilag Brown a miniszterelnök, mert az itteni előírás az, hogy az országban nem lehet hivatali vákuum, tehát a választások után az miniszterelnök addig marad hatalmon, amíg le nem mond, vagy meg nem bukik.
Normális esetben természetesen ha egyértelmű hogy a korábbi ellenzék nyert, a miniszterelnök lemond, majd a királynő a nyertes párt vezetőjét kéri kormányalakításra. Most a királynő egyelőre nem kert meg senkit, mert o sem tudja, hogy mi lesz a megállapodás vége, Brown pedig nem mondott le, mert reméli hogy meg tud állapodni a liberálisokkal, és akkor létrejön a “Lib-Lab paktum”, ahogy itt emlegetik. Mindenesetre május végen lesz a Queen’s Speech, amikor Erzsébet beszédet mond a parlamentben és azzal megnyitja a parlamenti évet. Ekkor a kormány megpróbál átvinni egy bizalmi szavazást, amit ha megvan a “normális” kormánytöbbség, akkor megnyer, ha kisebbségi kormányzás van (mint pl. most lehet majd) akkor értelemszerűen ez picit bonyolultabb lehet.
Tömören ennyi a rendszer bemutatása – majd ha lesznek fejlemények, vagy eszembe jut valami olyasmi amit nagyon kifelejtettem, írok még.
[backtotheuk] 