Itt más a politika – a brit választási rendszer bemutatása röviden

Talán tudjátok, hogy most voltak itt választások – csütörtökön. Ez nekem is nagyszerű lehetőséget biztosított arra, hogy valamelyest belelássak a belpolitikai rendszerbe, ami igen különböző a magyartól. Tegnap hajnali 3ig néztem a választási műsort, és a mai napom egy jó része is fel szemmel ezzel telt, mert élőben adtak mindent a neten. Nem politikai elemzésbe szeretnek belemenni, hanem inkább röviden bemutatom, hogy hogyan működik itt a rendszer, es hogy a jelen helyzetnek milyen következményei lehetnek.

A választásokon csak a House of Commons-ba, tehát az alsóházba szavazunk jelölteket, a House of Lords, az egy külön kategória, amibe most nem ásom bele magam. Az angol parlament tehát kétkamarás, a magyar egy. Az itteni alsóházban 650 képviselő ül, otthon 386. Ez lakosságszámra vetítve otthon elég magas, majdnem 4x-ese az itteninek [otthon 1 millió lakosra 38.6 képviselő jut, itt 10.5, megfordítva otthon minden kb 26 ezer embert képvisel valaki, itt ez a szám 95.5 ezer lakos]. (A magyar egyébként európai szinten is magas, ezert is került szóba mostanság a rendszer átalakítása otthon). Remélem mindenkit sikerült mostanra összezavarnom a számokkal. :P

A magyar rendszer kétfordulós, picit nehezen áttekinthető az átlagember számára, viszont – leszámítva hogy a körzetek határát nagyon regén jelölték ki, ezert ma mar a más demográfiai eloszlás miatt picit elavultak, elvileg egyenlő(bb) esélyt biztosít mindenkinek. Az angol rendszer elég más, itt amellett, hogy a körzetek, akar csak otthon, elavult lakosság-eloszlásra alapszanak, még ráadásul az úgynevezett First Past the Post (továbbiakban FPTP) rendszer is működik mellé. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet értelmezni, hogy az a képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapja, bejut, a többiek pedig nem – nincsenek töredékszavazatok és egyéni & listás rendszer – csak egyéni van. Arra, h ez miért nem jó, mindjárt kitérek.

Másik különbség a két rendszer között, hogy meg otthon 4 évente vannak választások, itt akkor, amikor a miniszterelnök jónak latja – bizonyos kereteken belül, tehát pl azt hiszem a két választás közti legnagyobb megengedett idő 5 év lehet. Ez azért fontos, mert otthon elég jól tudni, hogy április környéken van választás, lehet rá készülni, és ha a mindenkori kormánypárt éppen rosszul áll a közvélemény-kutatási listán, az ciki. Itt viszont a miniszterelnök írja ki a választásokat, és megpróbálja úgy időzíteni azt, hogy a pártjának megfelelő(bb) időpontban történjen a procedúra.

Az angol pártrendszer az elmúlt több mint száz évben (!) kvázi kétpártrendszerként működött:

  • létezik a baloldali munkáspárt (Labour), akiket az otthoni MSZP-vel lehet viszonylagos huzamba állítani (nem a Thürmer-féle Munkáspárttal, a Labour inkább szocdem jellegű part). A Labour mar igen regén kormányon van, még anno Blair idején kerültek oda, 1997-ben. Jelöltjük, Brown, a mostani miniszterelnök 59 éves. Az o programjuk a mostani választáson elsősorban a nagyobb egyenlőséget próbálta megcélozni az emberek közt, aminek egy része az volt, hogy a bevándorlóknak relative jobb jogokat biztosítanának. Emellett a családcentrikusság, egészségügyi rendszert érintő változások és a választási rendszer kismértékű átalakítása is szóban volt.
  • a jobboldali konzervatívok (Conservatives, “becenéven” Tory-k) valahol az otthoni Fidesz környéken pozicionálhatóak, vezetőjük David Cameron, 43 éves. [Orbán Viki 46 per pill]. Az ő programjuk elsősorban keményebb bevándorlási politikáról szolt, nagyobb függetlenség az EU-tol, több pénz a katonai védelemre, a választási rendszer meghagyása, es mint jobboldali párt viszonylagosan kisebb egyenlőséget propagál az emberek közt.
  • a harmadik párt az eddig viszonylag irreleváns Liberal Democrats, ami valahol az LMP/SZDSZ környékén definiálható. Vezetőjük a szintén 43 éves Nick Clegg. A programjuk eléggé az ellentéte a jobboldalnak, nevesen a választási rendszer átszabása, közeledés az EU-hoz, az oktatasi rendszer átszabása, több zöld beruházás, a katonai védelem léépítése, stb.

Magyarországon ismert a választok enyhén apatikus hozzáállása a politikához, ami egyebek mellett abban mutatkozik meg, hogy sokan úgy mennek szavazni, hogy “na arra a partra nem”, vagy “arra a miniszterelnök-jelöltre nem”. Itt is van egy kismértékű hasonló tendencia, sokan azért nem szavaztak a Munkáspártra mert nem kedvelik Brownt v Cameront a jobboldalon.

A választásokat most előszór tv-ben közvetített viták előzték meg, amiben Clegg igen szépen teljesített, pártja népszerűsége a viták előtti 20%-rol 35% köré ment fel, egy adott napon valakinek sikerült olyan eredményt is mérnie amikor megelőzték a Munkáspártot. Itt mutatkozott meg az FPTP rendszer problémája: bar a liberálisok népszerűsége 35% körüli volt a merések szerint, és sok közvélemény-kutató cég be is lőtte őket mint lehetséges második helyezettet, a valóság igen más lett:


Párt Szavazatok % Helyek % +/-%
Conservative 10,706,647 36.1 306 47.0 +3.8
Labour 8,604,358 29.0 258 39.6 -6.2
Liberal Democrat 6,827,938 23.0 57 8.7 +1.0

 

A BBC adatai szerint tehát láthatjuk, hogy bar az LD a szavazatok 23%-t kapta meg, az egyenlőtlen szavazateloszlás miatt csak a helyek kb 9%-t kapták meg. Ez lényegében úgy fordulhatott elő, hogy sok helyen szavaztak a partra viszonylag kevesen, ahelyett hogy kevesebb helyen szavaztak volna többen rajuk. Így viszonylag érthető, hogy egyrészt miért nehéz betörni a “kétpártrendszerbe”, másrészt hogy Clegg partja miért szeretné annyira megváltoztatni a választási rendszert.

Grafikusan nézve is érdekes képet látunk:

A bal kepén a területi eloszlás látható: látszólag a jobboldal fölényes sikert aratott, azonban ha a másik képen szemezgetünk, ahol minden választókörzetet egyenlőként tüntetünk fel, akkor megint csak előjön a választókörzetek területeinek gondja – a mostani rendszer a Munkáspártnak kedvez (lásd London, York [északon], Skócia), de legalábbis ellehetetleníti, hogy a kisebb partok betörjenek a hatalmi gyűrűbe.

A helyzet tehát érdekes: mint a táblázatból latszik, egyik pártnak sincs meg a kormánykepés többsége, és mivel a három part viszonylag eltérő programot állított hadrendbe, kérdéses, hogy meg tudnak-e állapodni koalícióról. Ez valószínűleg hétfő környékére kiderül, de mivel azt írtam az elején, hogy a rendszert akarom bemutatni, nem pedig politikai elemezésbe belemenni, ezert nem mélyedek el tovább a témában. Mindamellett a brit jogrend szerint pillanatnyilag Brown a miniszterelnök, mert az itteni előírás az, hogy az országban nem lehet hivatali vákuum, tehát a választások után az miniszterelnök addig marad hatalmon, amíg le nem mond, vagy meg nem bukik.

Normális esetben természetesen ha egyértelmű hogy a korábbi ellenzek nyert, a miniszterelnök lemond, majd a királynő a nyertes párt vezetőjét kéri kormányalakításra. Most a királynő egyelőre nem kert meg senkit, mert o sem tudja, hogy mi lesz a megállapodás vége, Brown pedig nem mondott le, mert reméli hogy meg tud állapodni a liberálisokkal, és akkor létrejön a “Lib-Lab paktum”, ahogy itt emlegetik. Mindenesetre május végen lesz a Queen’s Speech, amikor Erzsébet beszédet mond a parlamentben és azzal megnyitja a parlamenti évet. Ekkor a kormány megpróbál átvinni egy bizalmi szavazást, amit ha megvan a “normális” kormánytöbbség, akkor megnyer, ha kisebbségi kormányzás van (mint pl. most lehet majd) akkor értelemszerűen ez picit bonyolultabb lehet.

Tömören ennyi a rendszer bemutatása – majd ha lesznek fejlemények, vagy eszembe jut valami olyasmi amit nagyon kifelejtettem, írok még.

Római hétvége

A (hosszú) hétvégét Rómában töltöttem – péntek délutáni indulással, majd vissza kedd esten.

Mint általában az utazás elég laposan telt, valamikor késő délután szálltunk le, majd irány a vonat be a varosba. A repterén váltottam minimális mennyiségű pénzt, de végül utólag rájöttem hogy teljesen bolond ötlet volt, mert 100 euró beváltásához 118 eurót húznak le a számláról, mondván részesedés, fix költségek, stb. Ehhez kepést ATM-bol pénzt felvenni talán 3 font pluszköltség, ami 100 euró környéken csak 2-3% környéki pluszköltséget jelent a 18%-os váltassál szemben. (ráadásul a kártyáról pénzváltás is pénzfelvétnek minősül, tehát a 118 mellé még megvágnak par euróval)

A hostel a pályaudvar mellett volt majdnem közvetlenül. A szobában négyen voltunk, és szó szerint behoztak a reggelit, elég érdekes hely volt :) Rómában a főpályaudvar Termini neven fut, leginkább a pesti Keletihez hasonlít az elrendezését és a varosban elfoglalt helyet, valamint a környéken levő utcakepét számolva. Ezzel az is jár hogy sok a fura alak arrafelé. Mindamellett mivel központi helyen van, a két metróvonal valamint a villamosok, buszok is, ezert nem elvetendő ötlet ott szállást keresni.

Az első este turistáskodással telt, begyalogoltam a Colosseumhoz, majd végig le egészen a Vatikánig, az elején csináltam pár képet, mert akkor meg nem volt teljesen sötét, de utána mar inkább csak sétáltam.

From 20100505_Rome_Pompeii_Vatican

Persze a turistahelyek tele vannak a minden-szart-áruló emberekkel, akik így naplemente után villogó szarságokat árulnak, és baromira nyomulnak a turistákra.

Szombaton megpróbáltam megfutni az esti programot mégegyszer, ezúttal bővebben és persze világosban. Termini-tol érdemes gyalog lemenni a Colosseum fele, tíz-tizenöt perc séta, és viszonylag egyenes ut vezet oda, ami természetesen nincs kitáblázva, úgyhogy térkép, vagy GPS-és telefon hasznos (utóbbi határozottan hasznosabb, mert megmondja hol jár az ember). A gyaloglás mellett szol az is, hogy a B-metróvonalon, ami összeköti a két állomást iszonyú tömeg van (meg néhol zsebesek is), és a metró teljesen véletlenszerű időpontokban közlekedik, mint pl hogy egy 2 perces időköz után egy 10 perces jön, majd egy 4 perces, stb.

Szerencsem volt, mert május elseje okán a belepő a Colosseum környékére 1 euró volt, ami magában foglalta a Fórumot és a mellette levő ásatási területet is. Elég korán (10 korul) értem oda, még nem volt nagy sor. Érdekes volt a rendszer, ugyanis ha sima jegyet akarsz, akkor egy adott sorba kell állni, de ha túravezetős magyarázatot is akarsz, akkor egy másik sorba tesznek, ami persze rövidebb – mivel a túravezetős jegy 12 euró helyett 5-re volt leértékelve, ennek nekifutottam, bar a csaj nem mondott sok érdekeset, azt azért megtudtam hogy amikor a székesegyházat építették a Vatikánban, akkor a Colosseumból hordtak oda a köveket. (Megértem én hogy a történelemkönyveket a győztesek írják, de minimum pofátlanságnak találom hogy a legnagyobb Római építményt ilyen célokra hordjak szét. Azt hiszem ez tovább “emelte” az egyébként sem túl magasan álló véleményem a keresztény vallásról.)

From 20100505_Rome_Pompeii_Vatican

Az archeológiai terület hatalmas, és csak limitáltan érdekes, mert nincs semmi kitáblázva és viszonylag nagy területet foglal el a “semmi”, magyarul a látnivalók nagy távolságra vannak egymástól, és bár térképet adnak, mivel nem nagyon tudni mikor hol jár az ember, nem sokat segít. A Fórum viszont kis helyen terül el, sok látnivaló van, nagy a tömeg, de mindenképp érdemes megnézni.

From 20100505_Rome_Pompeii_Vatican

A Fórum után tovább lehet menni a Victor Emanuel király tiszteletere épített naaaagy fehér épület fele, aminek fel lehet menni a tetejére némi pénzért, egész jó rálátást nyújt a városra valamint ha ide felmegy az ember, megspórolja a pénzt a Szt Péter bazilika tetejére felmenéssel, na nem mert a jegy oda is érvényes, hanem mert fölösleges két helyre felmenni, szerintem legalábbis.

From 20100505_Rome_Pompeii_Vatican

Nekem innen az utam a Vatikán fele vitt tovább, megint csak gyalog, viszonylag nagy távolság, de nem rossz, legalább kőrbe lehet nézni. A Vatikánnal nem volt szerencsém, igazából háromszor kellett odamenjek mire meg tudtam nézni rendesen a templomot. Első kőrben az orrom előtt zártak be, mert valamilyen papot avattak. Másodszor valakit temettek, vagyis a mise volt – erről van pár képem, mármint arról, hogy vegyes színekben pompázó egyházi alkalmazottak flangálnak a templomban :)

A bazilika különben szép, annak ellenére hogy egyáltalán nem vagyok vallásos, és relative hidegen is hagy a téma. Vitathatatlanul jók a szobrok és a színek is, de fényképezni nehéz mert nagy a tömeg, és eléggé sötét van, tehát egy 50 milis objektívvel már állvány érdemes, vagy képstabilizátor. Persze egy jó gép sokat dob a helyzeten, mert mig a 20D mar elég fura dolgokat produkált 800-as ISO-val, a 40D egész jól hozza a 3200-at is.

From 20100505_Rome_Pompeii_Vatican

Érdemes arra is gondolni hogy mikor akar az ember a Vatikánba látogatni, mert a bazilika elég rossz tulajdonsága, hogy templomként is üzemel, és ha mise van, akkor jellemzően lezárjak egy részét. Mivel angolul kb senki nem beszel, ezert néhol bonyolult kitalálni hogy mikor is nyitnak ki a dolgok újra. Amikor az ominózus temetési szertartás volt, hat (6) ott dolgozót (nem a papokat, hehe) kérdeztem meg hogy mikor nyitják ki a templom hátsó részét, ebből négy nem értette mit kérdezek, egy rávágta, hogy “holnap”, és egy nagy nehezen kinyögte, hogy fél óra múlva, de azt mar kézzel kellett elmagyarázni neki, hogy a templom hátsó részéről beszelek, mert nem értette mi az, hogy “back”, meg “front”.

Végül utólag jöttem rá, h fényképezés szempontjából előnyösebb fordított irányban haladni, vagyis reggel pont úgy süt a nap h a Colosseumot nehéz jól fényképezni, délután meg a Vatikánban van szembe-napfény, ami nem túl jó. Mindamellett úgy tűnt hogy délelőtt 10 perc alatt be lehet jutni a székesegyházba, nincs nagy sor, délután meg egy órát biztos kell állni, de legalább ingyen van. A belepessél kapcsolatban arra jöttem rá egyébként, hogy akar csak a reptereken, itt is csomagátvilágítás van, és femdetektoros kapu. Érdemes a sorba beállás előtt megnézni hogy melyik őrök nem nézik meg az embereket ha becsipog a kapu – ugyanis nem mindegyik őr végzi rendesen a dolgát, így azok a sorok határozottan gyorsan mennek, a több, “normális” sor meg baromi lassan. A múzeumot későbbre hagytam, erről írok majd még.

Innen továbbmentem a Spanyol Lépcsőhöz, ahol baromi tömeg volt, meg persze itt is itt voltak az árusok-akik-minden-szart-árulnak, tonnaszámra. A nappali portéka-felhozatal jellemzően pattogó mifenék (nem tudom), buborékfújó játékpisztolyok, meg a lófasz  se tudja, hogy mik. Ebből a szempontból kicsit Budapest-feelinges a dolog, mármint amikor otthon a rendőrök beszélgetnek jókedvűen a cigányokkal az aluljáróban, na ez is picit olyan. “Meglepő” módon, Londonban ilyen nincs. (Sincs). A lépcsők egyébként biztos szépek, a virágok szép színesek, de akkora tömeg van/volt, hogy alig lehetett látni valamit.

Visszafele mar metróztam én is, mert egyszerűen lejártam a lábamat, egy relative kényelmetlen cipőben, és baromi fáradt voltam. Emellett érdekes volt látni, hogy mindenki, nem csak a turisták, iszonyúan ragaszkodnak a táskáikhoz – mármint szó szerint. Nem emlékszem már hogy Barcelona milyen volt, de itt ez nagyon feltűnően latszik, hogy mindenki állandóan nézi hogy megvannak-e meg a dolgai. Ilyesmit otthon se tapasztaltam ennyire. Állítólag a buszok meg rosszabbak, nem tudom, azt nem próbáltam. Rómában is bevetettem a standard utazási öltözékemet, ami igazából abból áll, hogy unalmas ruhákban, és egy baromi átlagos hátizsákkal közlekedem, amiben a fényékepezöm van, meg a hozzá tartozó felszerelés. Ez azért előnyös, mert így nem tűnik turistának az ember, és eléggé elkerülik az árusok, meg talán kisebb feltűnést is kelt. Tudom, hatul nincs szemem nekem se, de egy jó hátizsákot nem fel másodperc kinyitni, és lehet nem is annyira próbálkoznak vele ha nem evidens, hogy mi is van a csomagban.

Vasárnap Pompeii volt a program, ami kb három óra vonatozásra van Rómától. A pályaudvaron előrelátóan vettem egy könyvet olvasni, a Gyűrűk Ura-t, angolul. Igaz a könyv mar megvolt, de az otthon van, Pesten, és gondoltam hogy a maga 1200 oldalával elég elfoglaltságot kellene adjon pár utazásra, minthogy máskor nem nagyon olvasok nyomtatott anyagot. Pompei turisztikai része nincs messze a vonatállomástól de nincs kitáblázva rendesen, és persze a rendőrök nem tudnak angolul, ezert trükkös lehet megtalálni. A GPS-és telefon megint sokat segített, ha mar térképet nem vittem magammal.

Pompeiiben*, mármint az ókori részen el lehet tölteni egy fel napot úgy, hogy alig lat valamit az ember, mert nagyon nagy a terület, amihez igen csak szükség van a térképre amit kap az ember a bejáratnál, egyébként sose jössz rá hogy a felet nem is láttad még amikor lelépsz. Az ókori város egy jó részét újraépítettek, valószínűleg mert csak a falak alapjai maradtak meg, de azért végül is elég sok a látnivaló, sok jó képet is lehet csinálni. Érdemes felkészülni arra hogy baromi por vagy sár lesz, időjárástól függően, mert a járda vagy hatalmas kövekből áll (amin óriásiakat lehet taknyolni), vagy sima föld, ami ha szétszárad azért jó, ha esik az eső, akkor meg azért.

Itt ettem életem egyik legrosszabb pizzáját is. Egyben rátérnek az ételek témájára, amit mások biztosan máshogy látnak/élnek meg, de az én véleményem az, hogy érdemes Rómában McD-be járni. Ez jórészt azért van így, mert a mekiben egy menü 6-7 euró korul van, ami meg londoni árakban is drága, de helyi viszonyok közt nem rossz. Másutt, két szelet pizza és egy kóla 10 euró korul van, és amellett hogy biztosan nem egészségesebb mint a meki-kaja, esélyes hogy rosszabb is. Normálisabb ételek ehhez képest dupla áron vannak, 15-25 euró korul, és meg így is bele lehet nyúlni pár rossz helybe, ugyanis az általános benyomásom az volt, meg másoknak is akikkel beszeltem, h az éttermek amik a turistahelyek környékén tanyáznak inkább a mennyiségre mintsem a minőségre utaznak, aminek az erdőmenye a “drágán szart kapsz” felállás. A meki viszont olcsó, és tudod mire számíthatsz, emellett gyorsan le lehet tudni, aztán továbbmenni. Hasonló a helyzet picit az italokkal is: a Burger King-ben a 7.5 decis ital 2.30 euró (jég nélkül ha úgy kéred), miközben az utcai árusoknál az alkoholmentes félliteres ital 3-4 euró, a sörről ne is beszéljünk.

Visszafele késett a vonat egy órát, ráadásul a kocsiban egy ideig nem volt világítás sem. Ennyit az 1. osztály élményeiről :) – aztán végül megjavult a dolog menet közben, így tudtam továbbolvasni. Az olasz vasúti kocsik, mar amennyire volt szerencsém hozzájuk hatszor, kicsit MÁV-feelingesek, bár annál talán egy negyed fokkal tisztábbak. Kiírva viszont nagyon kevés dolog van, és az se angolul, úgyhogy nyitva kell tartani a szemét az embernek ha időben le akar szállni, és tudni valahonnan hogy hányadik megállóról is van szó. Persze, van Eurostar is, de azért fizessen akinek két anyja van, vagy sok pénze.

Hétfő megint Róma volt, megnéztem meg pár helyet amik korábban kimaradtak, egyrészt visszamentem Vatikánba, h megnézzem a templomot, mert előzőleg becsuktak előttem – ekkor pedig volt a temetési szertartás az ominózus ismeretlennek, úgyhogy egy idő után eljöttem, majd megnéztem a Vatikán Múzeumot. A múzeummal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy baromi sor áll előtte, a térkép szerint kb 800 méter simán tud lenni – ami több órás várakozást jelent. Könnyű belátni, hogy ez harminc fokban, vagy épp esőben baromi jó szórakozás, leginkább úgy, hogy közben figyelj is a cuccaidra. Ezt tetézi h a múzeum csak 4ig van nyitva, tehát, ha több órát szánunk az átnézésére, akkor érdemes korán kezdeni. A sort egyébként ki lehet kerülni, ha az ember megveszi a jegyet a bazilika melletti postahivatalban, mert akkor egyből mehet a bejárathoz, ahol nincs sor. A postán a jegy picit drágább, 19 euróba kerül, de megéri. A vicc az, hogy nincs kitáblázva hogy ilyesmi lehetőség van, úgyhogy ha nem kérdezek rá, sose derül ki. A múzeum környéken sok kétes külsejű ember árul jegyeket meg szervezett körbevezetést a múzeumba, nem tudom mennyiért pontosan, de vkinek a papírján 50 eurót láttam.

A múzeum nem rossz, de erősen függ az értékelés a személytől azt hiszem. Gondolom nem meglepő, hogy a múzeumban található anyagok jó része keresztény vallásos jellegű szobor és festmény, ami biztosan jo azoknak akiket ez érdekel, de én személy szerint nem terültem el a felhozataltól, adott hogy a téma nem az esetem. Mindenesetre ha van idő rá, érdemes megnézni, alapvetően nem rossz hely. A Sixtusi kápolnában elvileg tilos a fotózás/videózás, de nem nagyon erőltetik a dolgot. Vicces volt egyébként, pont akkor volt 666 képnyi szabad hely a memóriakártyán amikor a Vatikánba értem. Ördögi:)

Keddre aztán nem maradt mar sok látnivaló, valamint az eső is eleredt, úgyhogy megnéztem meg egy múzeumot, aztán bar este 8kor ment csak a gépem, déltájt kimentem a reptérre, és olvastam.

*(A varos mai részét egyébként egy db i-vel a szó végén írják, az ókorit 2 db i-vel, ezert a különbség itt-ott a bejegyzésben)