Menő-e elmenni?

Az indexen volt ma egy írás amit érdemesnek/érdekesnek találtam picit jobban megnézni és véleményezni. Már egyébként is érett bennem egy ilyen jellegű írás.

A cikk tömören arról szol, – bar érdemes átfutni mert elég szabados stílusa van -hogy a kedves szerző szerint menő-e ma Magyarországról kivándorlással fenyegetni, vagy azt megtenni a fiatalok koreben. Szerinte nem az. Indokként jellemzően azt hozza fel Bede úr (az író), hogy aki otthon nem boldogul, és csak a szája jár, vagy alulképzett, esetleg született lúzer, az külföldön sem fog, valamint, hogy előbb otthon kéne produkálni valamit, aztán esetleg elhúzni.

Alapvetően sok igazság van abban ami az írásban megjelent, de azt is hiszem hogy erősen egyoldalú és felületes a gondolkodásmód. Elismerem azt is, hogy az írás erősen azokra fókuszál akik a született lusta & lúzer kombinációba tartoznak, tehát akinek nem inge, nem veszi magara. Van benne igazság. Ezt mondtam mar nem egy ismerősömnek akik otthonról megkérdezték, hogy mik a lehetőségek errefelé, hogy itt sem aranyból van a járdaszegély, bar tudom ezt anno Amerikára mondtak sokan. Természetesen nagyon sokat számít az, hogyha valaki el akar jönni otthonról, akkor milyen korban, milyen stratégia mellett, és milyen hozzáállással/kepésségekkel lép le. Ez alatt azt értem, hogyha valaki középiskola végen elhúz otthonról, és külföldre jár egyetemre, valamint azért beszeli is a nyelvet, az, ha kibírja az egyetemi éveket külföldön, és meg utána is maradni akar, jó eséllyel boldogulni fog. (Fél év Erasmus már nem ennyire esélyes, de rosszat nem tesz).

Azok akik hat-tíz év alatt lenyomtak otthon a Bölcsészkart, és nem tudnak Bölcsész-szart se, azoknak nehezebb lesz, és bar tudom ez extrém példa, de találkoztam mar nem egy ilyennel is. A köztes átlagnak viszont egész jó esélyei vannak ha ok is úgy akarják.

A boldogulás definíciója is eléggé vegyes. Tetszik-nem-tetszik, otthon azok akik netán végig-güzülik az orvosit, vagy őszintén gondoljak hogy belőlük tanár lesz, azok nagyot huppannak otthon, hiszen a fizetésükből kb semmire sem telik. Igen, el lehet menni másodállásba, meg harmadállasba is, de nem biztos hogy ez a reális módszer. Élni sem árt néha, leginkább fiatalon. Sokaknak ebből a szintből elmenni egy külföldi pubba csaposnak már negyed siker, anyagilag mindenképp (csak ne Londonban próbálkozzon), ha erkölcsileg nem is kötelezően. Azok akik otthon mindenfele üzletetekben eladok, mekiznek, stb, nekik is hasonló, hiszen a fizetések kb egy vonalban vannak.

Az alábbi gondolaton mar azért picit én is fennakadtam:

Először is szeretnék minden, magát tehetségesnek képzelő fiatalt a lehető legsürgősebben lelombozni. Aki ahhoz kevés, hogy Magyarországon vigye valamire, az külföldön még bénábban fog vergődni. Itt kell egyébként közbevetni, hogy a meg nem értett magyar fiataloknál a külföld mindig Berlint, Nyú Jorkot, Barcelonát, vagy a menőség valami hasonló globális fővárosát jelenti, és soha nem Vilniust, Teheránt vagy Bogotát, amely városokban még egy ügyes és tettre kész magyar is elérhet valamit.

Az minden bizonnyal igaz, hogy akit otthon sehova nem vesznek fel, az jó eséllyel másutt is nehezen fog boldogulni. De erősen kérdés az, hogy aki otthon nem vitte semmire, az azért nem vitte semmire, mert az állandó ‘dögöljön meg a szomszéd tehene’ hozzáállás, valamint az erősen biztató pályakezdő fizetések miatt el meg huszonhat évesen is az ősökkel és vezeti jobb esetben a szottyadt harmincéves Polo-t, vagy azért mert tényleg lusta. Nem mindegy.

A másik amivel nem tudok egyetérteni, hogy otthonról másodrendű helyekre kéne elmenni. Aki el akar menni, valószínűleg nem akar még hátrébb lepni párat. Gondolom nagy mennyiségű magyar fiatal van aki profin nyomja a teheráni anyanyelvet (tudom, hogy az egy város). Relatíve kevesen tudnak rendesen spanyolul is, akik meg mégis, azok miért pont oda mennének? Épelméjű ember jó indok nélkül egyik helyre sem megy. Aki tud arabul (azt hiszem lehet vagy húsz fiatal az országban aki nem arab létére megtanult rendesen), az valószínű elmegy Dubaiba, vagy olyan helyre ahol sok az arab és sok a pénz, aki meg spanyolos, az meg vagy D-USA-ba, vagy esetleg Európán belül olyan helyre ahol boldogulhat a spanyollal. Viszonylag magától értetődő, hogy aki menni akar az Berlinbe, Nyu-jorkba, vagy egyéb releváns nagyvárosba menne. Több a lehetőség, még ha verseny is nagyobb, jobban mutat az önéletrajzban, és valamiért sokan úgy gondoljak, hogy több a pénz is.

Tessék legalább a történelemből tanulni. Nagyon kevés az olyan magyar, aki külföldön nagy tudott lenni, olyan pedig, aki itthon senki volt, külföldön viszont hirtelen király lett, szinte egy sincs.

A boldogulásnak szerintem nem alapvető követelménye, hogy csúcsszuper teljesítménnyel befusson egy illető.

A multiknál otthon a pályakezdő fizetés amikor eljöttem 2 éve volt kb bruttó 250. Hasraütésszerűen, ez nettó 140 ezer korul lehet. Ha végigmegyünk az alap számításokon, akkor szoba rezsivel ~50e, BKV 10e, kaja (nem az esti étterem, hanem csak a napi kaja) 30e [teszko gazdaságos ennyiért], mobil + internet 10e. Ez mar most egy százas, és meg akkor nem vett semmit az illető, nem volt szórakozni, nem csinált semmit. És a br 250-es fizu akkortájt nem volt rossz, mert statisztikailag Budapesten, ahol országosan legmagasabbak a fizetések, a bejelentett fizetések átlaga bruttó 220 ezer volt akkortájt. Ez sok év tapasztalattal se igazan nő radikálisan.

Londonban az átlagfizetés (a bejelentett fizetések, tehát a vállakózók és a feketézők nincsenek benne) £25,000/ev (br). Aki olvassa amiket írogatni szoktam az tudja hogy ennél én jelenleg 6%-kal kevesebbet kapok. A 25e havi nettója £1600/hó. Persze egy a két összeg nem közvetlenül összehasonlítható, de ha kivesszük belőle a fix költségeket, még így is érdemes megnézni:

Az egyszerűség kedvéért levágtam a nem-londoni fizetésből egy keveset.

Budapest BP (£) London Egyéb UK
Fizu 140,000 £467 £1,600 £1,300
Szoba 35,000 £117 £500 £300
Rezsi 15,000 £50 £100 £75
Mobil 8,000 £27 £25 £25
Tömegközl 10,000 £33 £130 £40
Napi kaja 30,000 £100 £130 £130
Marad 42,000 £140 £715 £730

 

A napi kaja itt feltelezi hogy félkész kaját veszel a teszkoban amit megmikrózol, de ha a céges étteremben eszel az jellemzően £4/munkanap, tehát a havi költség felmegy talán egy £20-30-tal.

Én erősen úgy érzem az eddigi két éves tapasztalatomból, hogy aki otthon kepés arra, hogy megszerezze az átlagfizetést, az itt is képes rá. Persze mekiben/boltban/stb jóval kevesebbet adnak, nettó £900/hó-val érdemes számolni azokban az esetekben. Angolul folyékonyan tudni kell természetesen ha vki akar £25,000-t, egyébként felejtős. Elég szembeötlő a különbség azért a két átlag közt.

Természetesen London az egyik legdrágább varos, tehát aki bulizni akar az könnyen belefuthat nagyon meredek árakba, de…

  • Pubokban a sor £3.50-4.50, kibírható.
  • Cigi drága (nem tudom pontosan mennyi, nem dohányzom).
  • Mekiben Big Mac Menu [nagy] £3.80 (otthon 1200).
  • Kínai kaja £5 dobozos itallal és körettel, helyben csinálva (otthon kb 1200 megint).
  • Pizza rendelés: mérettől és kombinációktól függően £6-12/adag (otthon talán vmivel kevesebb de nem sokkal).
  • Átlagos útszéli étterem/fő nem alkoholos itallal: £20 (otthon vmivel kevesebb, mondjuk 4000?).
  • Egzotikusabb éttermek (nem a luxus persze) egy alkoholos itallal £40 (pia: pohár bor v ekvivalens).
  • Egy jó állapotú, tíz éves 5-os BMW: £1500-£2000 – otthon több.
  • Első szériás Opel Astra: £400-600 max, inkább kevesebb. Otthon nem tudom mennyi de több az tuti. A biztosítás költségeit nem ismerem, de megfelelő kombinációk eseteben nem meredekebb mint otthon.

Emellett vannak olyan költségek amik meredekebbek mint otthon, pl az ovi havi £1000 miközben otthon ingyen van. Ez azonban relatíve keveseket érint pályakezdőként. Pár év tapasztalattal elérhető (nem recessziós időszakban) az éves br £30-35,000-s fizetés, és ez a MLM jellegű baromságokkal ellentétben nem mese. Van ismerősöm aki pár három-négy éves IT helpdesk tapasztalattal dolgozik mint (meglepő módon) IT helpdeskes, és £30k-t keres. (Igaz az ellenpélda is telefonos körökből van, másik ismerősöm kb két-három év tapasztalattal kap havi ezres korul, ami évi £15k). Angolul továbbra is tudni kell.

Ha 23 éves magyar fiatal vagy, teljesen kilátástalannak érzed az életed, biztos vagy abban, hogy zseni vagy, csak nem értenek meg, és fogalmad sincs, miből fogsz megélni néhány hónap múlva, a kivándorlás nem megoldás. Illetve csak abban az esetben, ha kész vagy külföldön elfelejteni ezt az egész zsenis hülyeséget, és elkezdeni valami rendes munkát – mosogatást, takarítást, ilyesmik.

Ez nem teljesen igaz. Én 24 évesen jöttem ki, és jellemzően lövésem nem volt arról, hogy mi fog történni. Hallgattam is eleget otthon emiatt. Persze én tudok angolul, meg van papírom is pár dologról, úgyhogy nem kellett mosogatással kezdenem, illetve az induláshoz kaptam anyagi segítséget, de sokan anélkül boldogulnak. Mostanság persze nehezebb, és nem art ha nem komplett kretén az illető. Az mindenesetre vitathatatlan, hogyha a suli után jöttem volna ki, és azóta dolgoznék ott ahol most vagyok, akkor mostanra jóval nagyobb fizetésem lenne. Lehet persze mondani, hogy “a pénz nem boldogít”, de abból nem engedek, hogy nem találom normális állapotnak, h otthon az átlag fiatal a horvát tengerpartra ne jusson el ha a szülők nem toljak a segge alá a vonatjegyet, mert havi pár ezer forintot tud csak félretenni. Ehhez kepést meg lehet nézni, hogy én hol járok, és nem azért verem a nyálam mert jani vagyok, hanem egyszerűen tény, hogy itt több marad.

Eltekintve az anyagiaktól, van meg mit ecsetelni. A morális hozzáállást már említettem többször nagyon pozitív, nem jellemző hogy kitolunk a másikkal. Én eddig itt meg csak két magyarral vesztem össze két év alatt, mással nem. A más kultúrák megismerése, gondolkodásmódok felmérése, mindenképp előnyös, ha szeretni nem is kötelező, de hosszútávon jo lehet a tudás, vmint az önéletrajzban is jól mutat. A morális és anyagi nyugalom persze átitatódik a mindennapokba is, a főnökök jórészt nem seggfejek, a haverokkal/barátnővel sem állandóan arról megy a téma hogy x politikus mekkora ocsondok, vagy hogy megint szar volt a munkahely, és nem hullafáradtan/stresszelten esik haza az ember, hogy az útja az ajtóból az alvásba vezet. És bar kivetélek mindenhol vannak, otthon se mindenki ilyen, de sajnos több az ilyenebb mint a nem.

Mindezt úgy, hogy köztudottan nem rajongok Londonért, bar akar csak Petőfi az őszt, itt-ott azért szeretem, meg ha nem is tudom miért.

Döntse el mindenki magának, hogy megéri-e nekifutni egy fél permanens külföldre utazásnak.

Reklámok

Menő-e elmenni?” bejegyzéshez ozzászólás

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s