A londoni brutalizmus (épitészet) II. rész

Valami megfoghatatlan oknál fogva (oximoron) a korábbi írásom a betonépületekről továbbra is viszonylag népszerű, ezért gondoltam bedobok párat még, hátha van erre érdeklődés. A mostani írás alapja a wikipedia listája, és bár nem mindent írok itt össze, olvasgatni azért érdemes lehet azt is.

ABC sorban haladva….Az első a listán a 102 Petty France szám (korábban 50 Queen Anne’s Gate) alatt található irodaház. 2004ig a Home Office, azóta az Igazságügyi minisztérium “lakik” ott.

Korábban egy, az 1870-es években épült “lakáskomplexum” állt a mostani ház helyén, melyet 1973-ban végül lebontottak, mondván, ronda volt…helyette pedig ez lett, mindenki döntse el magának, hogy ez ronda-e, vagy sem. Érdekesség még, hogy ezt is, valamint a lejjebb említésre kerülő Hyde Park Barracks-t is Sir Basil Spence tervezte, és mivel a 50QAG St James’ Park-ban van, ezért joggal mondhatták a tervező műveit kevéssé kedvelők, hogy a pasi már két parkot is elrondított.

Balfron Tower, ez itt van pár utcára mellettünk, az erkélyről látom, de most fel van állványozva úgyhogy marad a wikipedia kép.

Balfron tower.jpg

Az első részben írtam a Trellick Tower-ről az első részben írtam, és Goldfinger Ernőről is, ezért abba most nem megyek bele mégegyszer, de a két torony kb testvér, ha van olyasmi a nem-élőlények között. A Balfron tornyot pár éve felújítás okán kiürítették, azóta is zajlik a folyamat. A hivatalos bezárás előtt nyílt napot tartottak, akkori képeimet itt láthatjátok.

A torony a hatvanas években épült, 84 méter magas, és 146 lakás van benne. Eredetileg, mint minden ilyen épület, lakótelepi állami lakásoknak épült, de pár éve eladták az egészet befektetőknek, és a felújítás végeztével a lakásokat meg lehet majd venni. Az épület egyik érdekessége, hogy a lifteket a képen bal oldalon látható külön toronyban helyezték el. Goldfingernek annyira tetszett saját alkotása, hogy a torony elkészülte után két hónapig maga is ott lakott, bulikat csapott, amire a helyieket hívta meg jellemzően, hogy többet megtudjon arról, azoknak mi és mi nem tetszik a toronnyal kapcsolatban.

1996-ban az épületet védettség alá helyezték, hogy ne lehessen elbontani, ami persze sok kritikát is bevonzott, nem utolsó sorban, mert a pár utcányira levő Robin Hood Gardens (erről lejjebb) nem kapott védettséget, és bár a maga módján egy valóban érdekes épületegyüttes az is, felét már elbontották, a másik felének bontása folyamatban van.

A Brunswick Centre a belvárosban található összetett komplexum, a hetvenes években épült, egy akkori “lepratelepet” váltott le. Érdekessége, hogy nem csak lakások, hanem a maga korában újszerű (szerintem azóta is) ötletként bevásárlóközpont is egyben (persze itt valami relative kicsire kell gondolni). Képek alább, kívülről és belülről, vagyis az utóbbi még mindig elég érdekes mert ez a “külső belső” rész, de van egy “belső belső” rész is, érdemes megnézni.

A komplexumban 560 lakás, boltok, kávézók, és egyebek mellett egy mozi is található.

A Grenfell Tower inkább az azt elpusztító tűz okán híres, talán ezért is teszem be ide, viszont ami talán kevéssé ismert, hogy a GT az ottani lakótelep csak egyik tornya (volt), ezért akit érdekel megnézheti a többit is ha arra jár.

A Grenfell a többi helyi toronnyal együtt 1974-ben épült, a Lancaster-telep megépülésével, amit a korábbi elég gettós területek helyére építettek. A terv része volt, hogy irodák és bevásárlóközpont is épült volna a lakóteleppel együtt, de végül erre nem került sor, helyette viszont elég összetett ötleteket valósítottak meg, mint például a mélygarázsokat, és “mély-járdákat”, aminek természetesen az lett a vége, hogy nem látta senki, hogy kik-mik mászkáltak a lakótelepen, és a 80-as évek közepére a Lancaster-telepnek igen rossz híre lett, nem csak a drogosok miatt, hanem pl a fegyveres bűnözés okán is, 1993-ban pl egy járőröző rendőrre is rálőttek.

Bár mint említettem a lakótelepnek több tornya is van, Grenfell korábban is a központi torony volt, és, hogy a kriminális állapotokat javítsák, a területet részint felújították, az eldugott járdákat, és általában a különféle átjárási területeket korszerűbbé tették, a tornyot “panelpluszosították”, majd szépen leégett.

A Guy’s Hospital egy, az 1700-as években épült kórház, de a modern szárnya igazi brutalista monstrum.

A képen a háttérben látható, nem a modernebb épületek része elől (akit érdekel, a pedig a More London Riverside // Scoop // City Hall). A torony a hetvenes évek közepén épült, 148 méter magas, és egyszer volt szerencsém benézni oda amikor varratot kellett kiszedni belőlem mert a háziorvos nővérkéje volt olyan okos, hogy nem látta a kék “csíkot”, aztán valamiért a fogászatra küldtek fel, pedig ahhoz nem sok köze volt a kérdésnek (az meg fent van a huszonvalahányadikon). A torony pár évvel ezelőttig a világ legmagasabb kórház-tornya volt, ez a cím mostmár az amerikai Houston Methodist Hosp-nak jár, ami 8 méterrel magasabb, sőt, ma már a Guy’s csak az ötödik legmagasabb a világon.

Feljebb említettem a Hyde Park Barracks komplexumot…ez egy kisebb katonai “bázis” része, ami az 1700-as évek vége óta létezik, és többször lebontották, majd részeit újjáépítették, manapság jórészt, de nem kizárólag ceremóniális jellegű, valamit a Buckingham palotához levő közelsége miatt “vészhelyzet esetén” bevethetőek. A mostani bázis a hetvenes években épült, jórészt katonai irodák, lóparkolók (istállók), valamint lakások, utóbbiak nagy része a toronyban.

Itt nem csak a torony épült betonból, hanem a komplexum nagy része is, de azok inkább csak 1-4 emeletes panelházakra hasonlítanak, valamint katonai jellege miatt relative kevés kép van róla. A tornyot Basil Spence tervezte, akár csak a cikk elején levőt pár parkkal “arrébb”, és a fogadtatása nem volt éppen pozitív, mint valaki akkortájt kommentelte, hogy a tervezőnek sikerült egy “vízszintes bombatalálatból” egy “függőleges bombatalálatot” csinálnia. A kritikusok kritikusai (mármint azok akik a kritikusokat kritizálták, na értitek) ellenben kiemelték, hogy a teljes terület magába foglalja a 500 katona, 270 ló és 120 család ellátásáért felelő teljes infrastruktúrát, valamint egy gyakorló felvonulási teret, ahol ez az egész tud..gyakorolni. A tervező pedig kb annyit regált a dologra, hogy a “nem csicsás épületet akart, ez katonáknak lesz, azoknak meg jó ez”, és különben is egy “torony kevesebb fényt blokkol mint egy középmagas de széles épület, ami a Hyde parkban nem egy utolsó dolog”.

A Robin Hood Gardens itt van nem messze tőlünk, és nem meglepő módon ez is a hetvenes évek egyik kísérleti lakótelepe volt, most épp bontják, teret adva újabb lakásoknak.

A lakótelep egy széles szögű V-alakot formázott, elég sok zöld területtel a közepén. A lakások maguk 2-6 szobás, sima egyemeletes, illetve kétemeletes lakások voltak, a szobák nagy része pedig befelé nézett, el az út zajától.

A RHG egyik érdekessége a “streets in the sky” ötlet volt, amit a képen lehet látni, és leginkább arról szól, hogy minden harmadik emeleten széles, hosszan húzódó erkélyeket építettek, hogy az ott lakók könnyebben tudjanak szocializálódni, de mint oly sokszor, ez nem vált be, és inkább a rosszabb elemek találkozóhelyévé váltak a folyosók, mintsem rendes barátkozásra alkalmas hellyé. A probléma egy fontos része volt az is, hogy a folyosókon direkt hagytak bemélyedéseket, ahol el lehetett bújni, és bár nem ezért találták ki őket, de az arrajárókat jól meg lehetett támadni.

A Sampson House ma már nem létezik, idén elbontották. Számomra érdekessége, hogy amikor a képet találtam wikipedián, meg kellett nézzem, hogy mi is ez az épület, pedig közvetlen mellette dolgoztam csak azóta már a mi régi irodánkat is elbontották, ezért volt ismeretlen a kép szöge.

Eredetileg valamilyen banki funkciót betöltött épület volt, de végül az IBM használta adatközpontnak. Legendák keringenek arról, hogy a kép hátulján levő szürke épület alatt tárolták a hidegháborúban az ország aranykészletének egy részét, meg, hogy alagút visz a nemzeti bankhoz, de ez egyrészt sose fog kiderülni, másrészt az épületet 1979-ben építették, így picit anakronisztikus a hidegháborúhoz.

“Futottak még” jelleggel:

  • Alton Estate, magyar szóhasználattal lakótelep, az egyik korai paneltelepek egyike, az ötvenes évek végén épült.
  • Baynard House, irodaépület, a British Telecom tulajdona, van egy érdekes szobor a bejáratnál.
  • Bury street SW1 (Economist buildings), irodaház az utcasarkon (a link alján van róla kép)
  • Dunboyne Road Estate, lakótelep, erősen hasonlít az első részben említett Alexandra Road Estate-re, csak kisebb, talán zöldebb.
  • Finsbury Estate, lakótelep, a legmagasabb épülete 25 emeletes, korábban öngyilkosjelöltek populáris gyakorlóhelye volt, egy ideje ezt azzal próbálják nehezíteni, hogy a magasabban fekvő emeletekre nem lehet már “csak úgy” bejutni. Ez egyébként is probléma volt ebben az országban elég sokszor, hogy a lakótelepek egyes épületeibe szabadon volt a ki és bejárás mindenkinek, ami jó volt a drogterjesztőknek és rablóknak, de a lakosoknak kevéssé.
  • Pimlico Academy, iskola, korábban egy csatahajóhoz hasonlították külsejét illetően. Pár éve felújították, azóta kevéssé feltűnő lett.

A Broadwater Farm-i lázongások (1985)

Nemrégiben írtam, hogy vannak Londonban olyan házak, amiket az összedőlés veszélye fenyeget, ebből az egyik pár Broadwater Farm Estate-n (BwFE) van, Tottenham negyedében. Bár voltak kisebb-nagyobb balhék ennek az évtizednek is az elején, a nyolcvanas években azért London még sokkal meredekebb hely volt mint mostanában, azonban Tottenham ma is azon környékek közé tartozik, ahova szerintem épelméjű ember nem teszi be a lábát, elég rossz hely – a 2011-es lázongások is ott voltak, ma is kerülendő a hely. Tottenhamről néhány statisztika: a lakók mindössze negyede fehér angol, további negyede fehér “egyéb”, mindenki más színes egyéniség, legtöbbjük afrikai, karib, illetve török. Az ország heroin piacának kb 90 (!!) százaléka innen van irányítva (a macska meg fel van mászva a fára).

A telep

BwFE sosem volt egy szívmelengető környék, a zavargások előtt is már félhivatalosan “az egyik legrosszabb hely ahol csak lakni lehet az országban” volt. A terület a közelben levő folyó gyakori áradásai miatt sokáig beépítetlen maradt, majd a századforduló után a folyót elkezdték szabályozni, a korábbi farm pedig valamiféle lakóövezetté vált. A harmincas években a terület erősen slum jellegű volt, ezért azokat a helyi önkormányzat felszámolta, majd a korábbi irományaimban említett Ronan Point és Grenfell Tower típusú prefab panelházakat építettek. Jelenleg egyébként úgy áll, hogy az egészet elbontják a fenébe, de hogy a 4000 emberrel akik ott laknak mit kezdenek, azt senki nem tudja, hiszen az önkormányzatnak nincs rájuk pénze, másik városok meg, bármilyen PC szöveg is, hogy változatos és színes egyéniségek az ottlakók, nem igazán kellenek.

1970 környékén épült meg a lakótelep, azonban a folyó továbbra is áradásveszélyes volt, ezért a földszinten sem lakások, sem pedig üzletek és/vagy kiszolgálóegységek nem épültek, helyettük parkolók létesültek, az első emeleti szinten pedig magasjárdákat építettek. Ennek az eredménye az lett, hogy nem alakult ki semmilyen közösség, és igazából senki nem látta, hogy mikor mi zajlik az utcán. Az átadás után mindössze 3-4 évvel már egyértelmű volt, hogy a magas járdák nagyon izoláltak voltak, ennek eredményeképp pedig sok volt a rablás, testi sértés, drog dílerek voltak mindenhol, valamint ettől függetlenül az épületek sem voltak karban tartva, sok volt a beázás, csótány problémák voltak, stb. Mivel önkormányzati lakásokról van szó, ezért ott senki nem vett lakásokat, hanem az önkormányzat ajánlotta fel azokat beköltözésre — az emberek kb 50 százalékának inkább nem kellettek ezek a lakások, akik meg már ott voltak, szerettek volna elmenni. 1976-ra az önkormányzat hivatalosan is felvetette az egész lakótelep elbontását, amit viszont nem akartak a lakosok (erre mondja az angol hogy “go figure”, kb “nesze neked”.)

A nyolcvanas évek legelejére a Thatcher kormányzat nyomás alá helyzete a helyi önkormányzatot, hogy csináljon valamit a témában (ez egyébként egy nagyszabású kutatás után publikált erősen kritikus hangvitelű könyv hatására történt). A lakosok akkori aránya kb fele fele arányban volt fehér és fekete, és az egymásban teljesen meg nem bízó csoportok szépen létrehoztak 1-1 “gondnoki tanácsot”, mindkettő a saját nézőpontjuk szerint reprezentálta az emberek igényeit, amik legtöbbször ütköztek. Ez nem igazán segített a helyzet jobbá tételén.

1985-re végül, bár voltak apróbb javulások, kezdett elszakadni a cérna. A lakosság körében a munkanélküliség 42% körül volt, és semmit nem javult a helyzet a faji csoportok egymáshoz való hozzáállásán.

A lázongások

A BwFR (…riots –> lázongások) felé vezető események a bánat tudja pontosan mikor kezdődtek, de a wikipedia említi, hogy pár nappal BwFR előtt voltak lázongások Brixtonban (másik “azóta is díjnyertes hely” terület, pár napja voltam ott, hát, szar hely az biztos…). A 85-ös (mert volt 81-es is) brixtoni balhé onnan eredt, hogy egy feka srác összeveszett a barátnőjével, a lakásban a levegőbe lőtt, majd amikor egy darab rendőr megjelent utánajárni a dolgoknak, a srác pisztolyt dugott a rendőr szájába, mire az persze elmenekült. A srác végül szintén menekülőre fogta és az anyjához, majd a húgához költözött be, és miközben a rendőrség az anyjánál kereste (mikorra ő már nem volt ott), kisebb balhé tört ki, és a rendőrség meglőtte a srác anyját. A brixtoni lázongás ezután tört ki, ez 1985 szeptember végén volt.

Október elején aztán BwFE környékén a rendőrök (mind fehérek) megállítottak egy feka srácot, aki a gyanú szerint hamis “tax disc”-et használt. Ezt a TD dolgot (mosthoz képest) 2-3 éve szüntették meg, és egy papír volt amit a szélvédőn kellett tartani, ami igazolta, hogy valami autós adót minden évben rendesen fizettél. A srácot végül lecsukták, de később elengedték, viszont az elfogást követő házkutatás során a srác anyja (hivatalosan) szívrohamot kapott és meghalt. A gyanú szerint lehet, hogy a kiérkező rendőrök fellökték a nőt (itt az angol nem túl pontosan fogalmaz, azt írja hogy “she may have been pushed”.)

broadwater-farm-aftermath

Másnap a helyi rendőrség előtt tiltakozások kezdődtek, amik a nap folyamán eszkalálódtak, majd amikor a rohamrendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget, azok molotov koktélokkal válaszoltak. Az esti tv híradások szerint két rendőrt valamint három újságírót lőtt sebekkel kellett ellátni. A zavargások jó része BwF Estate-n történt, ahol több autót és épületet is felgyújtottak. A második napon aztán a központi balhétól picit távolabb eső helyen, ahol kevesebb, és kevéssé felszerelt, tömegoszlatásban nem annyira tapasztalt rendőr és volt csak, tüzet jelentettek az egyik épületből, majd a kivonuló tűzoltókat, és a segítségükre érkező rendőröket a tömeg megtámadta. Az ilyen jellegű eseményekre fel nem készített hatósági csoportok menekülőre fogták, azonban az egyik rendőr elesett, és a machetékkel felfegyverkezett tömeg szabályosan kivégezte (majdnem lefejezték, egy 15 centis tövig nyomott késsel a nyakában találtak rá.)  A zavargások végül az időjárás rosszabbra fordultával, és a rendőrök nagyobb jelenléte miatt alábbhagytak.

A gyilkosság után 400 embert tartóztattak le, majd erősen megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján 6 embert gyanúsítottak meg. (a “gond” az volt, emberek nagyját ügyvédek nélkül hallgatták ki, nem egyszer pucéran (!), és a kihallgatásokról elmentett hanganyag nem készült.) – végül három embert tartóztattak le a gyilkosságért, de előbb-utóbb mindhárom esetben utólag felmentették őket. Azóta sem került senki börtönbe az ügy okán.

BwFE utóélete

A balhék után végül az önkormányzat is rászánta magát, hogy valamit kezdjen a területtel, és mondván, hogy a napalm már akkor sem volt túl legális, elbontották a magasjárdákat, és megoldották, hogy az utcaszinten több közösségi tér és szolgáltatóegység legyen. A két (fekete/fehér) gondnoki tanácsot összevonták, és valahogy megoldották, hogy tudjanak is együtt dolgozni az emberek benne.

Mostanra ott tartanak, hogy várni kell, hogy lakáshoz juthasson az ember arrafelé, ami azt jelenti, hogy bármennyire is szar a környék, ma kevéssé rossz mint negyven éve volt. 2005 első negyedében 0 azaz nulla darab rablás valamint szintén nulla darab személyi sértéses bűncselekmény volt a lakótelepen, és csak 1 betörés, ott is megtalálták az embert is és az elvitt cuccokat is. A zavargásokat megelőző közvetlen negyedévben ehhez képest 875 betörés, valamint 50-50 rablás és testi sértés volt jelentve. 2005 után a rendőrség felszámolta a helyi irodájukat, mondván nem volt már rá szükség.

A zavargásokat követően sokan elköltöztek, helyüket újabb bevándorlók vették át. A 2005-ös adatok szerint a lakosság 70%-a volt kisebbségi, 2011-ben ez az érték 80% körül volt.

Források (mind angol)

A Ronan Point összeomlása

Nemrégiben írtam a Grenfell torony tavalyi leégéséről, ahol felmerült, hogy Grenfell talán azért nem omlott össze, mert a hatvanas években volt egy kisebb toronyház-omlás amiből azért sikerült pár hasznos következtetést levonni építészetileg. Most írok egy picit arról, hogy mi is volt a Ronan Point. Az RP egy azóta elbontott toronyház volt. Az angoloknál mindig is volt elnevezni minden egyes épületet, ahol tömegek laktak. Pl ugye Grenfell is egy panelház volt, Ronan Point is egy sima panelház volt (másik típusú de az a névadás szempontjából mindegy.) – Ehhez képest azért Magyarországon is sok 10-15 emeletes épület épült, néhány nagyobb is, de nem nagyon volt nevük soha.

102045874_tv047461204.jpg

RP tehát egy Magyarországon elterjedt jellegű panelház volt, hasonló építési megoldásokkal, csak picit magasabb, 22 emeletes. 1968. május 16.-n hajnalban a 18. emeleti sarki lakásban a lakó teát akart főzni, de a gázrezsó hibás kötése miatt gázrobbanást idézett elő. Ennek eredményeképpen összeomlott a 18. emeleti tartó fal, majd annak hiányában a felette levő pár emelet is leomlott. Ezt az összesített leomló súlyt viszont már az alsó 17 emelet se tudta tartani, ezért az egész épület oldala ahogy volt leomlott. Mivel az épület csak 3 hónappal korábban készült el, a lakások egy része még üres volt,  valamint mivel a konyhai rész hajnalban pont üres volt jórészt, mindössze 4 ember halt meg, 17 pedig megsérült, pedig 260-n voltak az épületben. Talán szórakoztató módon de a balesetet előidéző lakó, valamint a konkrét gázrezsó is túlélte a balesetet, és a rezsót a lakó évekkel később tovább is vitte a következő lakhelyére.

102045289_20f5ec5d-f25e-46b9-ab26-b8bdd5df95b6

A probléma egyébként abból eredt, hogy a külső falakra terhelték a súly megtartását, viszont azokat egyáltalán nem készítették fel arra, hogy erőhatásoknak legyenek kitéve, vagy annak, hogy általában elmozduljanak, táguljanak, ilyesmik. A BBC-n illusztrálták a problémát nemrégiben, mégpedig a bal oldalon látható képpel. A gond ugye az volt, hogy a falak vékonyak voltak, és a függőleges falakat nem tartotta igazán semmi. Amikor a gázrobbanás miatt megtört az egyik fal, a súlyt nem tudta megtartani, de elvezetni, elosztani sem, a rendszer összeomlott. Ezt a problémát már az építés időszakában is felismerték, mert egy korabeli, 68-as dokumentumban már le volt fektetve, hogy mennyire fontos a kapcsolódási pontok helyes építése. Ehhez képest sűrűn fordult elő, hogy az illesztéseknél hiányoztak a csavarok, valamint olyan lyukak, melyeket betonnal kellett volna megtölteni, papírral, vagy inkább semmivel nem voltak kitömve. Ennek oka egyszerű volt: idénymunkásokkal dolgoztattak, akiket a mennyiség után fizettek, magyarul és nőiesen szartak ők arra, hogy mi lesz a megépült blokkok sorsa.

A másik nagy veszélyforrás a tűz volt. Persze az ritkán jó, ha ég a toronyház, de most nem a Grenfell jellegű tűzre kell gondolni, hanem picit egyszerűbbekre, és azon belül is, a hőtágulásra. A Ronan Point-ot végül a helyi önkormányzat rendbe szedette, de kb 15 évvel később mégis lebontásra került, ennek oka pedig megint csak a rossz szerkezetben volt keresendő – a falak repedezni kezdtek. Azonban az akkorra már kiürített épülettel a hivatal kísérletezni kezdett, ugyanis felgyújtották, hivatalból, pár percre. Aztán inkább eloltották, mert attól féltek, hogy idejének előtt az egész mifene összeomlik. A hőtágulás pedig nagy rohadék ezeknek az épületeknek: ha a lakásban bárhol tűz keletkezik, a felemelkedő hő tágítja a betont, ami értelemszerűen a szélek felé tágul, elmozdul, ezáltal lehetőséget adva a súlymegtartó falak elmozdulására (lásd jóval feljebb) – ennek eredménye pedig az összeomlás lehet.

Jelenleg, 2018-ban, az országban legalább 1600 olyan toronyház áll amit ezzel a technológiával építettek, ebből több mint 200 legalább 20 emelet magas. Érdekes módon a gázt majdnem minden egyes épületben lecserélték villanyra, bevinni sem szabad semmilyen éghető forrást.

Ami kellemetlen apropót ad ennek a témának, az egy ma megjelent cikk a BBC-n, pedig már a Grenfell-es írásom óta tervezgettem összeírni ezt a post-ot. A Broadwater Farm Estate (arról is írok majd talán egyszer, megér egy misét ami ott történt 1985-ben) területén meglevő 14 toronyházból kettőt bontani, 9-et megerősíteni kell a közeljövőben: a két magas épületet egy egyszerű jármű (autó) célzott becsapódásával össze lehetne dönteni. De mondjuk egy sima gázrobbanás is hasonlóan hatékony lenne. Egy esetleges ilyen “baleset” kb 200 családot fenyegetne. Az előbb feljebb írtam, hogy majdnem minden toronyházban lecserélték a gázt – na ezekben pont nem. De az ígéret, hogy októberig elzárják. Hogy fűteni mivel fognak télen, az más kérdés. Meg az is, hogy hova tesz az egyik legcsóróbb önkormányzat 200 családot.

Grenfell egy év után

A tűzeset

Nagyjából egy éve történt London egyik (vagy talán “a”) legkomolyabb modern kori tűzesete – 2017. június 14-n, éjfél után nem sokkal tüzet fogott egy 23 emeletes ház negyedik emeletén a hűtő – legalábbis pillanatnyilag ez a feltételezés. A tűzoltók 4-5 perc alatt kiértek, és a lakásban levő tüzet ezután kb tíz perccel el is oltották. Kifelé menetben azonban azt látták, hogy az ablak előtt égő parázs és nagyobb darabok hullanak lefelé. Nem sokkal később 72 ember halott volt – a tűz még 3 napon át égett. Saját képeim másfél nappal későbbről itt találhatók – akkor még sok volt a “missing” (eltűnt) felirat az utcákon – viszont aki nem került elő tizennegyedikén hajnalra, az nem került elő egyben soha. Youtubeon elég sok kamu videó terjeng, de itt egy valódi és érdekes amit a kiérkező tűzoltók videóztak, persze angolul de attól még érdemes nézni. Kb minden harmadik szó úgyis a fuck benne.

96516363_greenfell_tower_front_elevation_v7_624

Grenfell egy 23 emeletes toronyház volt, eredetileg a 4. emelettől felfelé volt lakóház, de az idők során a lentebbi emeleteket is átalakították. A hetvenes évek elején épült, az akkori biztonsági előírásoknak megfelelően, amiket pont egy, a hatvanas években bekövetkezett gázrobbanás miatt erősítettek meg. Utólagos beszámolók szerint valószínűleg az akkori szigorításoknak köszönhető, hogy az épület nem omlott össze tavaly, illetve azóta. A különféle rajzokon látható, hogy az egyes emeletek mindegyike azonos volt, és mindegyik emeleten 6-6 lakás található, melyek egy, illetve kétszobás lakások voltak, és az egész épületnek összesen egyetlen lépcsőháza volt.

101886815_624notting-hill-fire-floor-nc

Ez utóbbi szerintem elég általános dolog volt akkoriban, hiszen egy ilyen toronyház esetében nem volt nagyon hely még egy lépcsőház berakására, plusz régebben sok biztonsági dologról máshogyan vélekedtek, mint ma. Ez persze nem meglepő, igaz a wikipedia szerint más országokkal összevetve az itteni jogi rendszer (vagyis, hogy nem kell második lépcsőház) elég megengedő.

101889844_grenfell_fire_spread_640-nc

Maga a tűz az épület északkeleti oldalán kezdődött, de mint a mellékelt ábra mutatja, nagyjából háromnegyed óra alatt körbeért az egész toronyházon a déli irányba és előbb-utóbb szépen megkerülte az épületet. Eddigre azonban már sok emelet magasan égett a toronyház, a feljebb beszúrt videón ez teljesen jól látszik, sőt, a BBC-n található időrendi kép azt is szépen bemutatja, hogy negyed-fél óra alatt gyakorlatilag leégett az épület egyik oldala, majd röviddel később a többi is. Emlékeztetőül a tűz hajnali 1 előtt pár perccel keletkezett, a negyedik emeleten:

101874199_firesequence_new_pa

A felújítás (2016)

Grenfell a lenti képen levő toronyházak egyike volt, és eredetileg úgy nézett ki mint a többi megmaradt épület – vagyis nem teljesen, mert a többi épülettel ellentétben ezt pár éve felújították, ez lett a veszte.

f25d2a81-349b-493c-a16d-651ad1d7d8ab
Kép a BBC weboldalán. Kb hajnal 4 körül készülhetett, három órával a tűz keletkezése után. Eddigre aki nem jutott ki az épületből már halott volt.

Ma már tudjuk, hogy a tűz azért terjedt annyira gyorsan, mert a felújítás során olyan védőburkolattal vonták be az épületet, ami nem hogy megakadályozta volna egy esetleges tűz terjedését, hanem határozottan elősegítette azt. Utólag kiderült, hogy a helyi önkormányzat (RBKC) a felújítás idején meglehetősen jó pénzügyi helyzetben volt, ennek ellenére a legolcsóbb ajánlatot fogadta el mind a kivitelezést, mind az alapanyagokat tekintve, annak ellenére, hogy az egyébként nem sokkal drágább (viszont az eredeti költségvetési tervet meghaladó) másik pályázó épületbevonata határozottan jobban megfelelt a tűzvédelmi előírásoknak. Az mondjuk igaz, hogy csak az utólagos vizsgálat során derült ki, hogy a jogi szabályzás hiányosságai miatt a végül felhasznált alapanyagok is megfeleltek az előírásoknak, de leginkább csak azért, mert az előírások annyira hézagosak voltak: ez a valóságban annyit tett, hogy az alapanyagokat egyszerűen nem kellett tesztelni adott szituációkban, ezért a “semminek” tökéletesen megfeleltek. A BBC-n van egy rövidke videó arról, hogy mi is történik, amikor a Grenfell toronynál használt szigetelőanyag lángra kap, majd megolvadva meggyújtja a védőburkolatot. Nem sok jó – nem volt elég rossz önmagában, hogy a védőburkolat olyan gyúlékony műanyagból épült, ami megolvadt és elfolyósodott, erre még rájött az is, hogy a felszerelés és összeillesztés során a különféle rétegek közt gyakorlatilag egy légpárna keletkezett, ami tökéletesen elvezette felfelé a forró levegőt, meggyújtva mindent pillanatok alatt.

Sok vita volt azzal kapcsolatban is, hogy miért nem építettek ki automatikus tűzoltórendszert a felújítás során, aminek költsége lakásonként kb ezer font lett volna – gyakorlatilag egyébként azért nem tették meg, mert így is elég strapa volt a lakóknak négy évig elviselni a felújítás folyamatát, nem kellett tovább erőltetni a kérdést akkortájt. Voltak ezen kívül problémák a lépcsőházban szabadon hagyott gázcsövekkel is, melyekre már a tűz előtt is felhívták többen a figyelmet.

A hiányosságok

101886816_grenfell_numbers_floors_640_v26-nc

Az egyik legnagyobb probléma az eset során az volt, hogy a tűzoltóság sokáig azt mondta a lakóknak, hogy ne hagyják el a lakásukat. Ezt személy szerintem nem értem miért tették de biztos megvan az oka – elvileg ez egy olyan megoldás, ami jól működik akkor, amikor csak egy lakás ég, gondolom a francnak kell, hogy az egyetlen darab lépcsőházban tébláboljanak a fölöslegesen távozó lakók meg a dolgozni próbáló tűzoltók/mentők/stb. A gond csak az volt, hogy annyira gyorsan történtek az események, hogy aki volt olyan bolond (szerencsétlen leginkább), hogy hallgatott a szakértőkre, az nem jött ki élve az épületből. Egyrészt a mellékelt ábra mutatja, hogy sokan felfelé indultak el, hiszen mire rájöttek, hogy a lakásukban maradni őrültség volt, vagy pedig a tűzoltók is eljutottak arra a pontra, hogy hivatalosan is azt mondták, “hajót elhagyni”, addigra az alsó szinteken annyira nagy volt a füst és a sötét, hogy majdnem mindenki jobbnak látta ha felfelé próbálkoznak. A fekete pöttyök azt mutatják, hogy hányadik emeleten éltek az áldozatok, a kékek pedig, hogy hol haltak meg. Hajnal 1.18-ig összesen 34 ember hagyta el az épületet. A fenti fotókon látszott, hogy addigra már elérte a tetőt a tűz. A következő 20 percben további 110 ember távozott – aki 1.40 körülig nem jutott ki az épületből, saját maga erejéből már biztosan nem tudott kimenni. Egy ideig a rendőrök ajtótörő kosokkal mentek végig a lakásokon, valamint rohamrendőrök tartottak pajzsokat a tűzoltók feje fölé, hogy segítsenek nekik az oltásban és menekítésben, azonban röviddel 2 óra előttre már annyira sűrű volt a füst, hogy azok közül, akik 2-kor még bent voltak, valamivel rosszabb mint fele-fele arányban sikerült már csak kimentek embereket élve. A tűzoltók például nem jutottak a 20. emeletnél feljebb, a felső két emeletről összesen ketten kerültek ki egyben. Voltak, akik kiugrottak és ezért haltak meg, de olyan is volt, aki lepedőkön próbált leereszkedni.

101874208_grenfell_evacuation_640-nc

A fenti képen látható, hogy 2.47-ig volt érvényben a “mindenki maradjon a lakásban” stratégia. Nem részletezem harmadszor is, hogy ez utólag mennyire rossz ötlet volt. A későbbi vizsgálatokból kiderült. hogy egyebek mellett olyan problémák is voltak az oltás során, mint az elégtelen víznyomás a tűzoltórendszerben (az utcaiban mármint), valamint pl hogy fél óránál is többet kellett várni egy megfelelően magas tűzoltólétra megérkezésére – Igaz, ez a magaslétra sem volt túl magas, ugyanis a 67 méteres toronyhoz Surrey-ből kellett végül kölcsönkérni egy “megfelelően magas” létrát (ami kb 40 méteres volt), az azonban csak délutánra ért oda. Grenfell óta megváltoztatták azt a szabályt, hogy toronytüzekhez az alaphelyzetben kivonuló erők mennyisége 4 kocsi helyett 5 kocsi plusz 1 magaslétra lett. Gond volt a rádiókkal is, mert a vastag vasbeton nem engedte át megfelelően a rádióforgalmat a védelmi egységek közt – már, ha egyáltalán oda tudtak férkőzni, ugyanis 2013-ban az önkormányzat elbontott egy parkolóházat a környéken, aminek az lett a vége, hogy a szűk utcákban mindenhol járművek parkoltak, a nem éppen balerina-méretű és -flexibilitású tűzoltóautóknak nem kevés gondot okozva.

Az áldozatok és túlélők

A BBC oldalán részletesen fent van a téma, de tömören listázva:

  • Volt:
    • egy olasz pár akik a szülőkkel tartották telefonon a kapcsolatot amíg tudtak, de végül meghaltak – mire eljutottak odáig, hogy le akartak menni, már égett a lépcsőház.
    • az egyik lakásban 5-6 ember maradványait találták meg
    • a 203-as lakásban a család jó része meghalt – az apa dolgozott aznap éjjel
    • volt egy nehezen mozgó cukorbeteg, aki hajnal 3-kor még élt
    • valaki kiugrott az ablakon
    • négyen tipikusan rosszkor rossz helyen voltak – ismerőst látogattak meg az épületben aznap, ráadásul ezek az emberek nem is egy konkrét valakit látogattak meg – itt több társaságról van szó
    • egy kissrác akinek a szülei nem voltak otthon – nem jutott le, bár elvileg próbált
    • egy hat fős család akik a lakásban maradtak
    • egy idősebb pasi aki fél 4kor még élt
    • egy a kórházban halt meg – itt az egész családból egy gyerek maradt csak élve
    • egy kissrác aki a 18.-n lakott, végül a 13. emeleten találták meg – a szülők kijutottak
    • egy gyerek terhes anyától halva született
    • több egyéb halott különféle indoklás nélkül

A túlélőkről természetesen nincs ennyire összegyűjtött lista, de a BBC-n van egy “long read” amit ha van időtök érdemes elolvasni, persze angol.

A londoni brutalizmus (épitészet)

[2019/08: akit érdekel van már egy második része is ennek a cikknek, itt]

“Aki a betont szereti rossz ember nem lehet” – szól a mondás. A brutalizmus mint építészeti forma a francia ‘beton brut’ szókapcsolatból ered, és a csupasz betont jelenti. Egy sok visszhangot keltő, hideg, ellenben olcsó, könnyen építhető stílusról van szó. Magyarországon, ill. a régióban elég sok a betonépítmény, ezért nekünk talán kevéssé feltűnő ezeknek az épületeknek a léte, mint a finomabb architektúrához szokott nyugatiaknak.

Angliában a magyar származású Ernő Goldfingernek köszönhető a stílus elterjedése. Érdekesség, hogy Ian Fleming annyira utálta Goldfingert (ezért az épületért, pontosabban azért mert az előzőt le kellett bontani), hogy a 007-es műveiben az egyik főgonoszt róla nevezte el.

A stílus alapvetően egyszerű formákat mutat be ismétlődő, absztrakt, nem-kommunikatív jelleggel, az épületek tapintásra kemény, kellemetlen dizájnok. Érdekes módon nem mindegyik brutalista épület készül betonból, soknak csak az érzése olyan, de lehetnek téglából, üvegből, acélból, stb. Ennek a fordítottja is igaz: nem minden betonépület brutalista.

Egy másik gyakori jellege az ilyen épületeknek a kívülről látható strukturális funkciók, pl szellőzőrendszer, liftakna, vagy akár csak az irodák mérete, ezeket lejjebb láthatjátok. Londonban pedig sok ilyesmi épület van. A Londoniston volt egy gyűjtés még régebben a város leghíresebb brutalista épületeiről, de wikipedián is lehet egy jó írást találni róluk. Most a Londonist írását veszem át picit.

Brunel University (Uxbridge) Térkép

60-as években épült, a Clockwork Orange c. filmben a ‘Ludovico Medical Facility’ néven bemutatkozó épület. Különféle tv-sorozatokban is szerepelt, klasszikus brutalista épület.

Brunswick Centre (Russell Square) Térkép

Patrick Hodgkinson tervezte, Grade ll megóvás alatt álló lakóépület és bevásárlóközpont több filmben és sorozatban is szerepelt. A világos színek miatt egész barátságos hangulatot árasztó épület érdekes kontrasztot nyújt a környezetével, valamint a saját tornyaival.

Royal College of Physicians (Regents Park/Great Portland Street.) Térkép

Sir Denys Lasdun tervezte, relatíve visszafogott, már már diszkrét épület. Érdekes, hogy a környezetében levő neo-klasszicista épületekkel viszonylag jól keveredik, legalábbis sokkal kevéssé ronda és feltűnő mint a Southbank egyes épületei. (lásd lejjebb.)

Centre Point  (Tottenham Court Road). Térkép

Szintén Grade II megóvás alatt álló épület, igen központi helyen, aki járt már Londonban biztos, hogy látta, még ha nem is ragadt meg benne. 1966-ban épült, 34 emeletes toronyház.Tetején étterem, bár, kilátó található.

The Barbican (Barbican/Moorgate). Térkép

A Barbican nem csak pár toronyház, hanem egy teljes lakótelep és múzeum is, ahol igencsak könnyű elveszni. A London Symphony Orchestra ‘otthona’, és a legnagyobb előadóterem/központ Európában. Bár 2003-ban megkapta a ‘London legrondább épülete’ díjat, igazából egy egész kellemes, szökőkutakkal és kávézókkal tűzdelt, meglepően meleg színekkel telített helyről van szó ahol nem is olyan szörnyű leülni picit, ha süt a nap.

A 90 perces architekt-túra (bocs szójáték) igencsak javasolt minden érdeklődőnek.

Trellick Tower (Westbourne Park). Térkép

Goldfinger Ernő tervezte, sokak által kedvelt, és legalább megannyi ember által utált lakótorony, mely számtalan filmben, sorozatban, könyvben, bögrén és gyakorlatilag mindenen szerepelt már amire képet lehet tenni. Az éves Open House day napon általában megtekinthető belülről is.

Southbank Centre és National Theatre (Embankment/Waterloo). Térkép

Személyes antikedvencem, leginkább egy autóparkolóra hasonlít, de sajnos nem az, hanem egy nagyon összetett kulturális építmény a Temze partján. Az épületben sok a látni- és tennivaló, akárcsak a környéken, de ez nem sokat segít azon, hogy gusztustalanul néz ki.

Első emeletén étterem, kellemes rálátással a folyóra.

A tervek szerint ezt a területet idén ősztől átalakítják, és picit emberibb formája lesz majd. Erről bővebben itt

Camden Town Hall Annexe (Kings Cross). Térkép

Stílusához képest egészen ívelt formájú, viszonylag kellemes külsejű épület, ami éppen bontásra vár, szóval addig érdemes megnézni amíg még ott van.

A kései periódusban épült, látható rajta, hogy már kevéssé blokk-jellegű idomokat használtak rajta, mint a középső periódus épületein.

Alexandra Road Estate (Swiss Cottage). Térkép

Igazán ocsondok külsejű, ellenben Grade II-es oltalom alatt álló lakóépület. A vasúti (képen bal) oldalon gumiágyon fekvő, ablakokban nem bővelkedő, erősen monumentális épület nem utolsósorban a zajcsökkentés szellemében épült.

Institute of Education (Russell Square). Térkép

Az 1979-es, Sir Denys Lasdun által tervezett hatalmas épületegyüttes valóban ‘masszívvá’ teszi a ‘Masszív Periodust’ (középső periódus ebben az esetben). A hatalmas tornyok jellemzőek Ladsun tervezési stílusára, azonban itt ezeket sötét ablakokkal és korábbi periódusokból és építészeti ágakból áthozott stílusjegyekkel keverte.

Ministry of Justice (St James’s Park). Térkép

A minisztérium épülete egyszerűen hatalmas, korábban a tervezőt többször megvádolták azzal, hogy egyszerűen elcsúfítja a St James Park-ot. Középső periódusból származó épület, a tetején egy – állítólag – a középkori olasz erődök által inspirált konzolos szerkezettel.

A ‘futott még‘ kategóriában van a World’s End, amiről teszek majd fel képeket később, ott voltam ősszel egy nyílt napon.

Aldwych állomás

IMG_20131116_114918~2

Megint csak, “aki ismer”, az tudja, hogy még amikor Magyarországon laktam, meglehetősen nagy követője voltam az budapesti tömegközlekedési eseményeknek. Az indexes fórumokon keresztül sikerült eljussak a két metrós kocsiszínbe, az összes KFI-ba (központi forgalomirányító), pár metróállomáson eldugott katonai kórházba (emlékeim szerint az Arany János utcainál van, ahol voltam, de már rég volt, úgyhogy nem emlékszem), illetve egy csomó helyre, ahova általában nem igazán lehet csak úgy bemenni. Közben persze eltelt pár év, jobb gépekkel, és több tudással jobb képeket csinálok.

Ezen tulajdonságaim közül elmondhatom, hogy egyik sem tűnt el az elmúlt 6-10 évben, a metrót is kedvelem, és azt hiszem Urban Exploration témában lassan ideje lenne átállnom a kevéssé legális felfedezésekre – azonban addig is örömmel jelentem, hogy kedvenc közlekedési társaságunk nyílt napot tartott Aldwych állomáson, amire már rég fájt a fogam, csak valahogy mindig elfelejtettem, hogy lesz. Na de nem így idén.

Az állomás eredetileg a színházi negyed kiszolgálására épült fel, azonban a háború és egyéb okok miatt a színházi negyed hosszas ideig haldoklott a megnyitás után, majd egyszerűen “elköltözött”. A második vh. idején az állomást, mint oly sok másikat a belvárosban óvóhelynek használták, azonban itt nem csak embereket, hanem mindenféle művészeti dolgokat is óvtak, a bezárt vágányon, a nagyközönség tudta nélkül. Vicces, hogy az alvó emberek alatt volt a nemzeti vagyon nem kis része. (Ami már ennél is viccesebb, hogy manapság mi sem tudjuk mi van egyes ajtók mögött a metróban, szóval…)

Aldwych-ot relatíve mostanság, 1994-ben zárták be, ami a történetet ismerve igen meglepő, igen hosszú élete volt. A balra látható képen felviláglik, hogy ez egy igen nyúlfarknyi kis szakasz volt, ahova egyetlen ingavonat járt az idő jó részében. A valóság az, hogy az állomást 1907-ben nyitották meg két egész vágánnyal, de ebből az első már 1914-ben bezárt. A lenti képeken ennek maradványait látjátok, mégpedig ott, ahol be van falazva a sínpálya mindkét oldala. A másik (technikailag az 1.-es) vágány viszont ’94-ig üzemelt, mikor is a liftek igen leharcolt állapota miatt végül úgy gondolták, hogy bezárják az állomást. Emögött egyébként vitatatlan logika állt: gyorsabb volt Holborn-tól legyalogolni, mint metrót fogni, liftre várni, stb, aminek sok egyéb mellett az volt a következménye, hogy már az akkori árakon is havi 10-15 ezer font veszteséget termelt az állomás. Ennyi pénz húsz éve egy fél lakás ára volt Londonban (igaz elég kicsit, de akkor is – akkortájt £40k körül már lehetett kisebb lukakat kapni.)

Mint írtam, az állomás igen hányattatott sorsú volt mindig is: a jegyirodát már a 20-as években bezárták, pedig akkor még napi kb 3000 ember használta, de aki akart jegyet venni, annak lemenetben a liftben kellett ezt megejtenie. Az vicc az volt egyébként, hogy 2 lift, és egy harmadik (befejezetlen) akna került kialakításra (utóbbit lent a képeken látni), viszont a liftek akkorák voltak, mint sehol másutt azóta sem a teljes metróhálózaton – csak épp mocskosul senki nem használta őket. Az állomást már 1933-ban is be akarták zárni, kihasználatlanság miatt. Végül előbb a vasárnapi, majd később, a 2. háború után jóval a szombati vonatokat is leállították. Az állomást az ötvenes években megint be akarták zárni. Hogy tisztán lássuk mi is volt a probléma, az állomást napi 450 ember vette igénybe – ez talán még a Pillangó utcánál is gyatrább, azonban 1993-as árakon, az akkorra kb 85 éves liftek csereköltsége (mert akkorra már nagyon halott állapotban voltak), darabonként £3 millió lett volna. (mondom £0.04m pénzért lakást kaptál akkor)

Az állomást a bezárása óta talán többet használják, mint előtte. Az egyes vágányt filmek forgatásához használják, többek közt ott forgatták az alábbi filmeket (angol címekkel):

  • The Gentle Gunman (1952)
  • Battle of Britain (1969)
  • Death Line (1972)
  • Superman IV: The Quest for Peace (1986)
  • The Krays (1990)
  • Patriot Games (1994)
  • Creep (2004)
  • V for Vendetta (2006)
  • The Good Shepherd (2006)
  • Atonement (2007)
  • 28 Weeks Later (2007)
  • The Edge of Love (2008)
  • Mr Selfridge (2013)

A második, korábban bezárt vágányt érdekesebb, kísérleti célokra használják azóta is: ragasztókat, felületeket tesztelnek rajta. Ennek nyomát mi is láttuk, a képeken nem látszik ennyire egyértelműen, de a különféle plakátok, festékek, stb-k mind mind kísérleti anyagok, amiket később esetleg bevezettek a teljes metróhálózaton. Akárcsak így a szintén nem látható csempék, lépcsőbevonatok, stb-k, amiket mind itt teszteltek, és tesztelnek azóta is, mielőtt beviszik őket élesben a hálózatra. Végül is nem butaság.

A képeken egyébként sok dolog ennek megfelelően ‘kamu’ – pl. a metrótérkép, valamint a mindenféle légiriadós plakátok nem eredetiek, a térkép az 1930 környéki változat másolata, a légvédelmi plakátok…na azok sem 1994-esek. Filmekhez kellettek. Ennek ellenére jó volt, érdekes.

Látogatható: évente novemberi hétvégéken, előre foglalva, kb £25-ért.

Vasudvard – Strata SE1

Gondoltam ha már belelendültem a magas épületeink bemutatásába, folytathatnám az egyik, a munkahelyhez szintén elég közeli, és meglehetősen furcsa külsejű épülettel, aminek hivatalos neve Strata SE1.

Bevallom őszintén még régebben többször láttam az épületet messziről de nem sokat tudtam róla egész addig amíg pár napja el nem kezdtem olvasgatni az interneten a Shard-ról, de hat az internet mar csak ilyen hasznos dolog.

A Strata 43 emelet (148 méter) magas, nem-üzleti jellegű épület. Magyarul lakások vannak benne, kereken 408 darab. Az alacsonyabb szinteken levő lakásokat ún shared ownership konstrukcióban adták el, ami a fiatalok lakásvásárlását segíti elő, az állam támogatja valamelyest, és a vevő csak a lakás negyedét-harmadát veszi meg, aztán eldönti hogy akarja-e a többit később, addig meg egy csökkentett bérleti díjat fizet. Ennek értelemszerű előnye hogy ha csak a lakás harmadát veszi meg az ember, akkor kisebb hitelt, és kisebb önerőt kell produkálni, tehát egy £35-40k-s éves fizetésből már el lehet indulni a vásárlás útján. A legfelső lakás egy duplex háromszobás kecó, amit annak idején £2.5m-ért értékesítettek. Azóta természetesen rendesen felment az ára. Az épület különféle becenevei közt szerepel a Borotva, valamint Vasudvard is. Utóbbi egész találó. Az építkezés 4 ev alatt zajlott, 2010-ben adták át.

Az épület egyik érdekessége a három szélturbina a tetőn. Ezek termelik az épület áramfelhasználásának kb 8%-t, ami elvileg éves szinten 50MW. Azért elvileg, mert az épület annyira új, hogy még nem tudták lemérni hogy mennyi is az annyi. Emelett az épületben egy kisebb erőmű is van, valamint az esővizet újrahasznosítja. A dizájnból es a felhasznalt anyagokbol adodoan az epulet hovesztesége fele a szabalyokban lefeketett eloirasoknak (ami jó).

Egy 2-szobás lakás havi bérleti díja a 2. emeleten £2000. Végül is annyira nem rossz, ha azt vesszük hogy a belvárosban ennél nem sokkal olcsóbban lehet kisebb lakásokat bérelni nulla látképpel. Amellett ez még mindig boven tobb mint a kétszerese annak amit én fizetek el a rekettyésben kint egy 27nm-es lakásért. Az ár mondjuk csalóka, mert ebben jellemzően nincsenek benne a számlák és az önkormányzati adó sem, szóval valószínűleg mindennel együtt inkább £2500 a vége.

Viszont azért kellemes látképet is kapunk érte. Sajnos a kép nem saját :/

Borkóstolás a harminckettediken kis esti kilátással

A “magas épületek” (egyébként cseppet sem tervezett) sorozat x-edik részeként egy közelmúltbeli élményemet osztanék meg azon kevés emberrel aki olvassa. Pár napja voltunk a város legmagasabb koleszében borkóstolni. Mielőtt azonban mindenki egy lerohadt régi szar épületre asszociálna, bemutatnám az egészen újszerű, 2 éves, 34 emelet magas ‘kecót’.

A borkóstolás maga egyébként véletlenszerűen jött, az “ajánlat” a Groupon-on keresztül került a képbe. Annak aki nem ismeri, ez egy otthon nem elérhető, (bar hasonlók vannak) de tömören arról szól, hogy dolgokat/szolgáltatásokat lehet olcsóbban megvásárolni egy kis ideig, és a cég (elvileg) abból csinál pénzt, hogy ha később visszatérnek az alkalmi kuncsaftok a partnerekhez, akkor ezzel mindenki jól jár. A Groupon egyébként tőzsdefelügyeleti eljárás alatt áll per pillanat a könyvelés meghamisításáért, szóval lehet mégsem jár mindenki teljesen jól, de az már nem közvetlenül az én bajom. Gr-n keresztül vettem mar ezt-azt, masszázs (azóta se mentem el), ez a borkóstolás, ágymatrac, stb. De kb barmi ami az ember eszébe jut az ott van.

De az eseménynek magához a kolesznek semmi köze. A dolog a harminckettediken lévő bárban történt, amit olyan szinten kiadnak, hogy szó szerint a hét legalább 5 napján, napi 4-5 csoport, csoportonként harminc fő (kb) iszogat összesen 6-8 fajta bort, es hallgat egy erősen raszta jellegű pasit mesélni arról, hogy milyen is a gyilkos bor aminek 11% az alkoholtartalma és ebből semmit nem érezni, valamint hogy milyen az új jogi szabályozás, ami előírja h a borkóstolási eseményen kötelező alkoholmentes (<0.1%-os, nem <5%-os) bort is felszolgálni. Mindezt teljes (nem Groupon) áron kb £60/fo összegért.

Megmondom őszintén a bor maga siralmas volt. Azt bevallom, hogy nem vagyok egy nagy gurmé ezért nem azon sír a szám hogy nem kurvadrága francia borokat toltak a pofinkba (elvileg egy vagyonért) hanem olcsóbb angol és alkoholmentes német szart, hanem hogy általában szutyok volt a felhozatal. Ittam már finom angol bort is, bár elismerem lehet annak akinek ez életvitelszerű élvezetet jelent a Kent-i borok nem jönnek be.

Végül is mindegy. A hangulat jó volt, a kilátás szimpatikus. Persze viszonylagos panorámánk volt naplemente mellett, de csak egy képet sikerült olyan minőségben csináljak hogy nem tükröződött vissza a háttérvilágítás. A képen hátul a Shard, erről írtam pár napja, közelebb balra-közepén az Uborka [aka. {also known as – úgy is ismert mint} 30 St Mary Axe – kivételesen magyarul], erről még nem írtam de majd lehet egyszer fogok, a jobb oldali épületet nem ismerem.

A város legnagyobb poszterét aggatják ki mellénk

A hirdetésekben pénz van, ezt mindenki tudja, de miért is kicsinyeskedjunk, amikor rendelkezésre áll egy 69 méter magas felulet, ugye?

És persze a Londonban néhány cégnek van kapacitása az ilyen apróságokra… A South Bank Tower [SBT], ami hogy-hogynem egész pontosan a mellettem levo epulet a munkahelyen (lásd feljebb, a mai fotómat, a magas epulettel)

Szóval – az SBT egy irodaház, ami már egy ideje uresen áll és mint látjátok nem egy szépség. Régebben az IPC Media nevu cég székháza volt, most a felújításra vár, amit bár eredetileg idén terveztek elkezdeni, a mostani tervek szerint legalább jövőre fog. Az idén negyven éves épulet igencsak ronda, ellenben hatalmas felületet biztosít és messzirol is látható ezért az egyelore elfogadásra váró döntés hogy óriásplakát legyen belőle. Valahogy így:

Mostmár mindenki tudja hol dolgozom.

Kép

Magas vékony…és Üvegszilánk a neve

image
Ez a Shard, vagyis az Üvegszilank – nem sokkal mellettünk van a munkahelynél – a kép saját. Amikor májusban majd elkészül, Európa legmagasabb épülete lesz, 310 méterrel. A 72. emeleten egy nyitott kilátót terveznek. Természetesen lakások, szálloda, de még park és múzeum is az épület része lesz. Utóbbiról nem tudok semmi konkrétat.

Az épületet az az ember tervezte aki a párizsi Pompidou Center-t is. A magassága miatt nagyon sok vita volt belőle a városban, mert Londonban nincsenek felhőkarcolók, pontosabban Canary Wharf környékét leszámítva nincsenek, tehát ez az épulet messze kiemelkedik majd a varoskozpontban. (Lásd második kép).

Az épület építési költsége kb £435m, és mivel nagyon sok iszlam (Quatar-i) finanszírozza a projektet, ezért a bankok sária-hiteleket adtak a projekthez. Ennek az a lényege, hogy az iszlám tiltja a kamatokon keresztuli pénzbevételt, valamint bizonyos szerencsejátékokat, alkoholt, stb, ennek megfeleloen a hitelek struktúrája valamint azoknak a kore akik majd az épületben helyiségeket bérelhetnek/lakhatnak/stb elég más a szokásos mindennapi épületekhez képest. Akit jobban érdekel a sária-finanszírozás az angolul itt olvashat róla tobbet.