A londoni brutalizmus (épitészet)

“Aki a betont szereti rossz ember nem lehet” – szól a mondás. A brutalizmus mint építészeti forma a francia ‘beton brut’ szókapcsolatból ered, és a csupasz betont jelenti. Egy sok visszhangot keltő, hideg, ellenben olcsó, könnyen építhető stílusról van szó. Magyarországon, ill. a régióban elég sok a betonépítmény, ezért nekünk talán kevéssé feltűnő ezeknek az épületeknek a léte, mint a finomabb architektúrához szokott nyugatiaknak.

Angliában a magyar származású Ernő Goldfingernek köszönhető a stílus elterjedése. Érdekesség, hogy Ian Fleming annyira utálta Goldfingert (ezert az epuletért, pontosabban azért mert az előzőt le kellett bontani), hogy a 007-es műveiben az egyik főgonoszt róla nevezte el.

A stílus alapvetően egyszerű formákat mutat be ismétlődő, absztrakt, nem-kommunikatív jelleggel, az épületek tapintásra kemény, kellemetlen dizájnok. Érdekes módon nem mindegyik brutalista épület készül betonból, soknak csak az érzése olyan, de lehetnek téglából, üvegből, acélból, stb. Ennek a fordítottja is igaz: nem minden betonépület brutalista.

Egy másik gyakori jellege az ilyen épületeknek a kívülről látható strukturális funkciók, pl szellőzőrendszer, liftakna, vagy akár csak az irodák mérete, ezeket lejjebb láthatjátok. Londonban pedig sok ilyesmi épület van. A Londoniston volt egy gyűjtés még régebben a város leghíresebb brutalista épületeiről, de wikipedián is lehet egy jó írást találni róluk. Most a Londonist írását veszem át picit.

Brunel University (Uxbridge) Térkép

60-as években épült, a Clockwork Orange c. filmben a ‘Ludovico Medical Facility’ néven bemutatkozó épület. Különféle tv-sorozatokban is szerepelt, klasszikus brutalista épület.

Brunswick Centre (Russell Square) Térkép

Patrick Hodgkinson tervezte, Grade ll megóvás alatt álló lakóépület és bevásárlóközpont több filmben és sorozatban is szerepelt. A világos színek miatt egész barátságos hangulatot árasztó épület érdekes kontrasztot nyújt a környezetével, valamint a saját tornyaival.

Royal College of Physicians (Regents Park/Great Portland Street.) Térkép

Sir Denys Lasdun tervezte, relatíve visszafogott, már már diszkrét épület. Érdekes, hogy a környezetében levő neo-klasszicista épületekkel viszonylag jól keveredik, legalábbis sokkal kevéssé ronda és feltűnő mint a Southbank egyes épületei. (lásd lejjebb.)

Centre Point  (Tottenham Court Road). Térkép

Szintén Grade II megóvás alatt álló épület, igen központi helyen, aki járt már Londonban biztos, hogy látta, még ha nem is ragadt meg benne. 1966-ban épült, 34 emeletes toronyház.Tetején étterem, bár, kilátó található. (0207 4202900)

The Barbican (Barbican/Moorgate). Térkép

A Barbican nem csak pár toronyház, hanem egy teljes lakótelep és múzeum is, ahol igencsak könnyű elveszni. A London Symphony Orchestra ‘otthona’, és a legnagyobb előadóterem/központ Európában. Bár 2003-ban megkapta a ‘London legrondább épülete’ díjat, igazából egy egész kellemes, szökőkutakkal és kávézókkal tűzdelt, meglepően meleg színekkel telített helyről van szó ahol nem is olyan szörnyű leülni picit, ha sut a nap.

A 90 perces architekt-túra (bocs szójáték) igencsak javasolt minden érdeklődőnek.

Trellick Tower (Westbourne Park). Térkép

Goldfinger Ernő tervezte, sokak által kedvelt, és legalább megannyi ember által utált lakótorony, mely számtalan filmben, sorozatban, könyvben, bögrén és gyakorlatilag mindenen szerepelt már amire képet lehet tenni. Az éves Open House day napon általában megtekinthető belülről is.

Southbank Centre és National Theatre (Embankment/Waterloo). Térkép

Személyes antikedvencem, leginkább egy autóparkolóra hasonlít, de sajnos nem az, hanem egy nagyon összetett kulturális építmény a Temze partján. Az épületben sok a látni- és tennivaló, akárcsak a környéken, de ez nem sokat segít azon, hogy gusztustalanul néz ki.

Első emeletén étterem, kellemes rálátással a folyóra.

A tervek szerint ezt a területet idén ősztől átalakítják, és picit emberibb formája lesz majd. Erről bővebben itt

Camden Town Hall Annexe (Kings Cross). Térkép

Stílusához képest egészen ívelt formájú, viszonylag kellemes külsejű épület, ami éppen bontásra vár, szóval addig érdemes megnézni amíg még ott van.

A kései periódusban épült, látható rajta, hogy már kevéssé blokk-jellegű idomokat használtak rajta, mint a középső periódus épületein.

Alexandra Road Estate (Swiss Cottage). Térkép

Igazán ocsondok külsejű, ellenben Grade II-es oltalom alatt álló lakóépület. A vasúti (képen bal) oldalon gumiágyon fekvő, ablakokban nem bővelkedő, erősen monumentális épület nem utolsósorban a zajcsökkentés szellemében épült.

Az Abbey Road felől látható ez a stadion-jellegű látkép.

Institute of Education (Russell Square). Térkép

Az 1979-es, Sir Denys Lasdun által tervezett hatalmas épületegyüttes valóban ‘masszívvá’ teszi a ‘Masszív Periodust’ (középső periódus ebben az esetben). A hatalmas tornyok jellemzőek Ladsun tervezési stílusára, azonban itt ezeket sötét ablakokkal és korábbi periódusokból és építészeti ágakból áthozott stílusjegyekkel keverte.

Ministry of Justice (St James’s Park). Térkép

A minisztérium épülete egyszerűen hatalmas, korábban a tervezőt többször megvádolták azzal, hogy egyszerűen elcsúfítja a St James Park-ot. Középső periódusból származó épület, a tetején egy – állítólag – a középkori olasz erődök által inspirált konzolos szerkezettel.

A ‘futott még‘ kategóriában van a World’s End, amiről teszek majd fel kepéket később, ott voltam ősszel egy nyílt napon.

Aldwych állomás

IMG_20131116_114918~2

Megint csak, “aki ismer”, az tudja, hogy még amikor Magyarországon laktam, meglehetősen nagy követője voltam az budapesti tömegközlekedési eseményeknek. Az indexes fórumokon keresztül sikerült eljussak a két metrós kocsiszínbe, az összes KFI-ba (központi forgalomirányító), pár metróállomáson eldugott katonai kórházba (emlékeim szerint az Arany János utcainál van, ahol voltam, de már rég volt, úgyhogy nem emlékszem), illetve egy csomó helyre, ahova általában nem igazán lehet csak úgy bemenni. Közben persze eltelt pár év, jobb gépekkel, és több tudással jobb képeket csinálok.

Ezen tulajdonságaim közül elmondhatom, hogy egyik sem tűnt el az elmúlt 6-10 évben, a metrót is kedvelem, és azt hiszem Urban Exploration témában lassan ideje lenne átállnom a kevéssé legális felfedezésekre – azonban addig is örömmel jelentem, hogy kedvenc közlekedési társaságunk nyílt napot tartott Aldwych állomáson, amire már rég fájt a fogam, csak valahogy mindig elfelejtettem, hogy lesz. Na de nem így idén.

Az állomás eredetileg a színházi negyed kiszolgálására épült fel, azonban a háború és egyéb okok miatt a színházi negyed hosszas ideig haldoklott a megnyitás után, majd egyszerűen “elköltözött”. A második vh. idején az állomást, mint oly sok másikat a belvárosban óvóhelynek használták, azonban itt nem csak embereket, hanem mindenféle művészeti dolgokat is óvtak, a bezárt vágányon, a nagyközönség tudta nélkül. Vicces, hogy az alvó emberek alatt volt a nemzeti vagyon nem kis része. (Ami már ennél is viccesebb, hogy manapság mi sem tudjuk mi van egyes ajtók mögött a metróban, szóval…)

Aldwych-ot relatíve mostanság, 1994-ben zárták be, ami a történetet ismerve igen meglepő, igen hosszú élete volt. A balra látható képen felviláglik, hogy ez egy igen nyúlfarknyi kis szakasz volt, ahova egyetlen ingavonat járt az idő jó részében. A valóság az, hogy az állomást 1907-ben nyitották meg két egész vágánnyal, de ebből az első már 1914-ben bezárt. A lenti képeken ennek maradványait látjátok, mégpedig ott, ahol be van falazva a sínpálya mindkét oldala. A másik (technikailag az 1.-es) vágány viszont ’94-ig üzemelt, mikor is a liftek igen leharcolt állapota miatt végül úgy gondolták, hogy bezárják az állomást. Emögött egyébként vitatatlan logika állt: gyorsabb volt Holborn-tól legyalogolni, mint metrót fogni, liftre várni, stb, aminek sok egyéb mellett az volt a következménye, hogy már az akkori árakon is havi 10-15 ezer font veszteséget termelt az állomás. Ennyi pénz húsz éve egy fél lakás ára volt Londonban (igaz elég kicsit, de akkor is – akkortájt £40k körül már lehetett kisebb lukakat kapni.)

Mint írtam, az állomás igen hányattatott sorsú volt mindig is: a jegyirodát már a 20-as években bezárták, pedig akkor még napi kb 3000 ember használta, de aki akart jegyet venni, annak lemenetben a liftben kellett ezt megejtenie. Az vicc az volt egyébként, hogy 2 lift, és egy harmadik (befejezetlen) akna került kialakításra (utóbbit lent a képeken látni), viszont a liftek akkorák voltak, mint sehol másutt azóta sem a teljes metróhálózaton – csak épp mocskosul senki nem használta őket. Az állomást már 1933-ban is be akarták zárni, kihasználatlanság miatt. Végül előbb a vasárnapi, majd később, a 2. háború után jóval a szombati vonatokat is leállították. Az állomást az ötvenes években megint be akarták zárni. Hogy tisztán lássuk mi is volt a probléma, az állomást napi 450 ember vette igénybe – ez talán még a Pillangó utcánál is gyatrább, azonban 1993-as árakon, az akkorra kb 85 éves liftek csereköltsége (mert akkorra már nagyon halott állapotban voltak), darabonként £3 millió lett volna. (mondom £0.04m pénzért lakást kaptál akkor)

Az állomást a bezárása óta talán többet használják, mint előtte. Az egyes vágányt filmek forgatásához használják, többek közt ott forgatták az alábbi filmeket (angol címekkel):

  • The Gentle Gunman (1952)
  • Battle of Britain (1969)
  • Death Line (1972)
  • Superman IV: The Quest for Peace (1986)
  • The Krays (1990)
  • Patriot Games (1994)
  • Creep (2004)
  • V for Vendetta (2006)
  • The Good Shepherd (2006)
  • Atonement (2007)
  • 28 Weeks Later (2007)
  • The Edge of Love (2008)
  • Mr Selfridge (2013)

A második, korábban bezárt vágányt érdekesebb, kísérleti célokra használják azóta is: ragasztókat, felületeket tesztelnek rajta. Ennek nyomát mi is láttuk, a képeken nem látszik ennyire egyértelműen, de a különféle plakátok, festékek, stb-k mind mind kísérleti anyagok, amiket később esetleg bevezettek a teljes metróhálózaton. Akárcsak így a szintén nem látható csempék, lépcsőbevonatok, stb-k, amiket mind itt teszteltek, és tesztelnek azóta is, mielőtt beviszik őket élesben a hálózatra. Végül is nem butaság.

A képeken egyébként sok dolog ennek megfelelően ‘kamu’ – pl. a metrótérkép, valamint a mindenféle légiriadós plakátok nem eredetiek, a térkép az 1930 környéki változat másolata, a légvédelmi plakátok…na azok sem 1994-esek. Filmekhez kellettek. Ennek ellenére jó volt, érdekes.

Látogatható: évente novemberi hétvégéken, előre foglalva, kb £25-ért.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Vasudvard – Strata SE1

Gondoltam ha már belelendültem a magas épületeink bemutatásába, folytathatnám az egyik, a munkahelyhez szintén elég közeli, és meglehetősen furcsa külsejű épülettel, aminek hivatalos neve Strata SE1.

Bevallom őszintén még régebben többször láttam az épületet messziről de nem sokat tudtam róla egész addig amíg par napja el nem kezdtem olvasgatni az interneten a Shard-ról, de hat az internet mar csak ilyen hasznos dolog.

A Strata 43 emelet (148 méter) magas, nem-üzleti jellegű épület. Magyarul lakások vannak benne, kereken 408 darab. Az alacsonyabb szinteken levő lakásokat ún shared ownership konstrukcióban adták el, ami a fiatalok lakásvásárlását segíti elő, az állam támogatja valamelyest, és a vevő csak a lakás negyedét-harmadát veszi meg, aztán eldönti hogy akarja-e a többit később, addig meg egy csökkentett bérleti díjat fizet. Ennek értelemszerű előnye hogy ha csak a lakás harmadát veszi meg az ember, akkor kisebb hitelt, és kisebb önerőt kell produkálni, tehát egy £35-40k-s éves fizetésből mar el lehet indulni a vásárlás útján. A legfelső lakás egy duplex háromszobás kecó, amit annak idején £2.5m-ért értékesítettek. Azóta természetesen rendesen felment az ára. Az épület különféle becenevei közt szerepel a Borotva, valamint Vasudvard is. Utóbbi egész találó. Az építkezés 4 ev alatt zajlott, 2010-ben adták át.

Az épület egyik érdekessége a három szélturbina a tetőn. Ezek termelik az épület áramfelhasználásának kb 8%-t, ami elvileg éves szinten 50MW. Azért elvileg, mert az épület annyira új, hogy még nem tudták lemérni hogy mennyi is az annyi. Emelett az épületben egy kisebb erőmű is van, valamint az esővizet újrahasznosítja. A dizájnból es a felhasznalt anyagokbol adodoan az epulet hovesztesége fele a szabalyokban lefeketett eloirasoknak (ami jó).

Egy 2-szobás lakás havi bérleti díja a 2. emeleten £2000. Végül is annyira nem rossz, ha azt vesszük hogy a belvárosban ennél nem sokkal olcsóbban lehet kisebb lakásokat bérelni nulla látképpel. Amellett ez még mindig boven tobb mint a kétszerese annak amit én fizetek el a rekettyésben kint egy 27nm-es lakásért. Az ár mondjuk csalóka, mert ebben jellemzően nincsenek benne a számlák és az önkormányzati adó sem, szóval valószínűleg mindennel együtt inkább £2500 a vege.

Viszont azért kellemes látképet is kapunk érte. Sajnos a kép nem saját :/

Borkóstolás a harminckettediken kis esti kilátással

A “magas épületek” (egyébként cseppet sem tervezett) sorozat x-edik részeként egy közelmúltbeli élmenyemet osztanék meg azon kevés emberrel aki olvassa. Pár napja voltunk a város legmagasabb koleszében borkóstolni. Mielőtt azonban mindenki egy lerohadt régi szar épületre asszociálna, bemutatnám az egészen újszerű, 2 éves, 34 emelet magas ‘kecót’.

A borkóstolás maga egyébként véletlenszerűen jött, az “ajánlat” a Groupon-on keresztül került a képbe. Annak aki nem ismeri, ez egy otthon nem elérhető, (bar hasonlok vannak) de tömören arról szól, hogy dolgokat/szolgáltatásokat lehet olcsóbban megvásárolni egy kis ideig, és a cég (elvileg) abból csinál pénzt, hogy ha később visszatérnek az alkalmi kuncsaftok a partnerekhez, akkor ezzel mindenki jól jár. A Groupon egyébként tőzsdefelügyeleti eljárás alatt áll per pillanat a könyvelés meghamisításáért, szóval lehet mégsem jár mindenki teljesen jól, de az már nem közvetlenül az én bajom. Gr-n keresztül vettem mar ezt-azt, masszázs (azóta se mentem el), ez a borkostőlás, ágymatrac, stb. De kb barmi ami az ember eszébe jut az ott van.

De az eseménynek magához a kolesznek semmi köze. A dolog a harminckettediken levő bárban történt, amit olyan szinten kiadnak, hogy szó szerint a hét legalább 5 napján, napi 4-5 csoport, csoportonként harminc fő (kb) iszogat összesen 6-8 fajta bort, es hallgat egy erősen raszta jellegű pasit mesélni arról, hogy milyen is a gyilkos bor aminek 11% az alkoholtartalma és ebből semmit nem erezni, valamint hogy milyen az új jogi szabályzás, ami előírja h a borkóstolási eseményen kötelező alkoholmentes (<0.1%-os, nem <5%-os) bort is felszolgálni. Mindezt teljes (nem Groupon) áron kb £60/fo összegért.

Megmondom őszintén a bor maga siralmas volt. Azt bevallom, hogy nem vagyok egy nagy gurmé ezért nem azon sír a szám hogy nem kurvadrága francia borokat toltak a pofinkba (elvileg egy vagyonért) hanem olcsóbb angol és alkoholmentes német szart, hanem hogy általában szutyok volt a felhozatal. Ittam már finom angol bort is, bár elismerem lehet annak akinek ez életvitelszerű élvezetet jelent a Kent-i borok nem jönnek be.

Végül is mindegy. A hangulat jó volt, a kilátás szimpatikus. Persze viszonylagos panorámánk volt naplemente mellett, de csak egy képet sikerült olyan minőségben csináljak hogy nem tükröződött vissza a háttérvilágítás. A képen hátul a Shard, erről írtam pár napja, közelebb balra-közepén az Uborka [aka. {also known as – úgy is ismert mint} 30 St Mary Axe – kivételesen magyarul], erről meg nem írtam de majd lehet egyszer fogok, a jobb oldali épületet nem ismerem.

A város legnagyobb poszterét aggatják ki mellénk

A hirdetésekben pénz van, ezt mindenki tudja, de miért is kicsinyeskedjunk, amikor rendelkezésre áll egy 69 méter magas felulet, ugye?

És persze a Londonban néhány cégnek van kapacitása az ilyen apróságokra… A South Bank Tower [SBT], ami hogy-hogynem egész pontosan a mellettem levo epulet a munkahelyen (lásd feljebb, a mai fotómat, a magas epulettel)

Szóval – az SBT egy irodaház, ami már egy ideje uresen áll és mint látjátok nem egy szépség. Régebben az IPC Media nevu cég székháza volt, most a felujításra vár, amit bár eredetileg idén terveztek elkezdeni, a mostani tervek szerint legalabb jovore fog. Az idén negyven éves épulet igencsak ronda, ellenben hatalmas feluletet biztosít és messzirol is látható ezért az egyelore elfogadásra váró dontés hogy óriásplakát legyen belole. Valahogy így:

Mostmár mindenki tudja hol dolgozom.

Kép

Magas vékony

image
Ez a Shard, vagyis az Uvegszilank – nem sokkal mellettunk van a munkahelynél – a kép saját. Amikor májusban majd elkészul, Európa legmagasabb épulete lesz, 310 méterrel. A 72. emeleten egy nyitott kilátót terveznek. Természetesen lakások, szálloda, de még park és múzeum is az epulet része lesz. Utóbbirol nem tudok semmi konkrétat.

Az épuletet az az ember tervezte aki a párizsi Pompidou Center-t is. A magassaga miatt nagyon sok vita volt belole a városban, mert Londonban nincsenek felhokarcolók, pontosabban Canary Wharf kornyékét leszámítva nincsenek, tehát ez az épulet messze kiemelkedik majd a varoskozpontban. (Lásd második kép).

Az épulet építési koltsége kb £435m, és mivel nagyon sok iszlam (Quatar-i) finanszírozza a projektet, ezért a bankok sária-hiteleket adtak a projekthez. Ennek az a lényege, hogy az iszlám tiltja a kamatokon keresztuli pénzbevételt, valamint bizonyos szerencsejátékokat, alkoholt, stb, ennek megfeleloen a hitelek struktúrája valamint azoknak a kore akik majd az épuletben helységeket bérelhetnek/lakhatnak/stb elég más a szokásos mindennapi épuletekhez képest. Akit jobban érdekel a sária-finanszírozás az angolul itt olvashat róla tobbet.