Közlekedés-szervezési antikedvencem: Bond Street Station

Aki már járt errefelé, vagy legalább olvas valamiféle blogokat a Zangolokról, az valószínűleg szembesült mar azzal, hogy a britek elvileg kiszámíthatók, rendszeretők, és képesek “egyszemélyes szabályos sort” alkotni a buszmegállókban. Ez utóbbit az egyik könyv írója “one person orderly queue“-nek hívta, aki itt él tudni fogja miről beszélek.

Ha valaki a magyar káoszt keresi, akkor viszont megtaláltam a város egyetlen pontját ahol teljesen megtalálja, mégpedig Bond Street-nél. Sajnos nem tudtam sokkal jobb állomás-keresztmetszetet találni, de az alábbi kép is megteszi, bár 1970-es, a helyzet egy cseppet nem változott.

Előszór is mi van a képen: Van két felszíni bejárat, ami egy nagy csarnokba fut be, itt lehet bemenni/kijönni/jegyeket venni. Alatta középtájt van egy elosztócsarnok, Amit Fleet Line-nak hívnak, az ma a Jubilee Line. Ez a Central Line alatt fut. A világoskék nyilak a lefele menő irányt jelzik, a sötétkékek a felfele menőt. Amit nem nyilaztam be az nem releváns. A kis emberkék számát érdemes annyira felszorozni, hogy napi 100 ezer ember halad át az állomáson.

De mi is a hiszti?

Egyrészt, a felső csarnokból lefele menő tömeggel szembe küldik a Jubilee irányából a Central fele tartó (felfele haladó) tömeget. Ami picit tovább ront a helyzeten, az az, hogy ahol a felső mozgólépcső a középső csarnokba torkollik, ott a Central irányába haladóknak az van kiírva, hogy “<– / –>” – magyarul mindkét irányba mehetnek. Ez rendben is van, csak a sok okos turista ilyenkor megáll, és elgondolkozik azon, hogy ez mit is jelent, és melyik irányt akarják. Persze közben fentről jönnek szembe tömegek, lentről jönnek másik tömegek. Ezt középtájt keresztezi azon emberek tömege akik a Central -> Jub irányba mennének, vagy esetleg elhagynák az állomást. Így ez a tömeg is teljesen keresztbe megy mindenkivel.

Azt hiszem valahol itt fogy el a lakosság türelme, mert a négy átjárót (Central-ból kifele) mindenki össze-vissza használja. Ez többszörösen problémás mert a lépcső, és a hozza tartozó járat max 3 méter széles, magyarul három embernél több nem fér el egymás mellet. Amikor több százan szállnak le a vonatokról, a legutolsó amire szükség van, az a szembe jövök tömkelege. Egyrészt lassítja a haladást, másrészt balesetveszélyes mert mindenki lökdösőik rendesen.

Jó, hogy néha kell picit az otthoni, de inkább kolbász mint Bond Street ha válogathatnék. A logikus megoldás esetleg az lenne, ha a két felső mozgólépcső irányát megfordítanák, így a tömeg harmonikusabban mozoghatna. Szerintem. Az ötletet elküldtem a TfL-nek is, kíváncsi vagyok reagálnak-e. Abban mondjuk nincsenek illúzióm hogy meg is történne a dolog, de legalább valamit tettem :)

“Híres Akarok Lenni” Rovat – István – Cheshire & Merseyside

Mutasd be magad néhány mondatban. // Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?

István vagyok 37 leszek, bő 1 hónapja élek Angliában. (London nem igazán Anglia, inkább tartom külön történetnek, aki volt Angliában máshol, az érti mit szeretnék mondani) szóval én Cheshire és Merseyside környékén mozgok.

Ismerős és ügynökség nélkül vágtam bele. Közgáz diplomám, és 2 másik szakmám van, friss BME-s középfokú  nyelvvizsgával. Hát mit mondjak, nagy ugrás volt. Óriási mázlim volt, találtam segítséget, anélkül ugyanis itt még a pénz sem ér sokat.

Én 3000 fonttal érkeztem, és így is majdnem pofára estem. Találtam munkát hamar (állatoknak való retek munka) és így is 1200 fontom maradt, igaz nem shared roomban vagyok, hanem egy retek albérletben. Ez sokat dobott a költségeken, de nem is kerülgetek 5-6 másik embert. Aki kinti ismerős nélkül jön, annak tanácsolom az ügynökségeket. Máshogy nem megy. Nem kapsz munkát, ha nincs lakcímed, de nem adnak lakást, ha nem dolgozol, ha nincs lakásod bankkártyát sem tudsz nyitni (kivéve HSBC passport, de az évi 100 font) és NI numberhez is kell lakcím, szóval nagyon kemény utcáról kezdeni. Hiába volt elég pénzem, kiröhögtek…… (itt jegyezném meg, hogy nem lehetek elég hálás az ismeretlen ismerősöknek, akik segítettek, millió köszönet érte ezúton is)

Nyelv: ezen a környéken az emberek 50%-át nem értem, olyan tájszólásuk van, szóval aki nagy mellénnyel jön, azt érheti meglepetés. És nem arra gondolok, hogy nem értem mit mond, hanem azt sem, hány szót mondott. Én tudtam hogy ez a nyelvtudás csak alap, semmi több. Eddig mindent el tudtam intézni mutogatás meg rajzolgatás nélkül, de itt érezni, mennyire kevés a középfok.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb mint az otthoni?

Mint friss szem, elmondom ami nekem nagyon furcsa vagy szokatlan az otthoni lét után.Rengeteg a rokkant ember, csípőficamos, és a lakosság jö része alig 1-2 %-kal marad el a lipóttól. Látszik hogy 1000 éve zárt a  közösség. Rengeteg a szemét, ez engem meglepett. Az ultra modern dolgok sokszor ötvözve vannak az 50 évvel ezelőtti dolgokkal. Az épületek kb. a 30-50 évvel ezelőtti szinten vannak. Csak röhögök, miket látok nap mint nap. Az átlag angol műveltség szánalmas. A legegyszerűbb dolgok is komoly gondot okoznak a lakosság nagy részének (pl. összeadni 2 számot, rendszeresen látom a boltokban, hogy a 6+9 az már számológépet igényel)

A bankban a számlanyitás egy külön cirkusz. Ilyen kérdésekbe szaladtam bele: mennyi a villanyszámlája, mennyit költ ételre stb. és ez egy alapszámla, nincs semmi hitelkeret. Az angol nőkről mindenki tudja hogy nem a világ szépei. Ez igaz, de nem annyira gáz a helyzet mint gondoltam (igaz én arra számítottam, hogy ha látok havi 1 csinos nőt az már jó, hát napi 2 is látható néha) Ahogy látom, nem nagyon dolgoznak az angolok, állandóan tele a sétálóutca, és vásárol mindenki, minden időben.

Ezen a környéken, a külföldiek, mint munkavállalók szinte a rabszolgák szintjén vannak kezelve. De ez csak a munkáltatóra, és az ügynökségre igaz. A hétköznapi angolok nagyon normálisak, kedvesek, egyenesen együttérzőek, amikor elmondom, hol dolgozom. A pénz értéke nagyon nehezen fordítható magyarra., kár átszámolni.. A lakhatás,utazás, és (az igazi) élelmiszer drága, a ruha olcsó. cigaretta 5.41 fonttól indul. Valódi kiárusítások vannak. 100 fontos kabátot 25-ért vettem. Az ételek többsége műanyag. Aki kinti ismerős vagy ügynökség nélkül vág neki, az készítse a vastag bukszát, de nagyon. 1000 font indulásnak nem elég már. Azok az idők elmúltak itt is. Az ügynökségek nagyon lehúzósak, én kb 1 hónap után hagynám ott őket, addigra el van minden intézve. Én 50 fonttal fizetek többet egy lakásért, amiben ketten lakunk, mint az ügynökséges ismerősök, pedig ők heten laknak. És a lakás a belvárosban van, míg az ügynökség szállása a város pereme. Beszéltem régebben itt élőkkel,(nem csak magyarokkal) van aki 4 éve van kint, úgy beszéli az angolt, mint mint egy angol és nem igazán tud kitörni. Aki korábban jött, vagy lengyel, annak jó igazán Anglia.(London persze itt is más) A lengyel-magyar barátság című lemez pedig itt felejtős. Az igazán tuti, amikor otthonról egy menő szakmával egy multi ide helyez ki. Akkor überkirályság van. Persze én így sem bántam meg semmit, nem  tervezem, hogy visszamegyek. És legyünk tárgyilagosak: másfél hónap után nem szabad csodát várni, itt sem kolbászból van az aranytojást tojó tyúk…..

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?

A sok lehúzás után viszont rátérnék arra, amit nagyon tanulhatnánk tőlük:
Hihetetlenül udvariasak, nem lök fel a nyugger az ülőhelyért, segítőkészek, türelmesek, egyenesen alázatosak, mosolyognak. Egyszerűen hihetetlenül jobb a közeg, sokkal jobban érzem magam. És ez nem pénz kérdése! Sajnos a sok negatívum után ez a két mondat alig árulja el, hogy ez mennyire sokat jelent a mindennapokban. És ezt tessék komolyan venni! Nálam a nyelvtanulás mellett ez volt a fő szempont, amiért kijöttem, és tényleg mintha egy másik világba csöppentem volna! Hiába esik az eső, akkor is mosolygok. Pedig az első 2 hétben állandóan esett, 10 fok volt, fűteni kellett májusban…… a melósokat nem nézik le, mint otthon.