Nyaralási beszámoló, Arizona, Nevada, Utah, California

Aktuális nyaralásomról írtam egy többé-kevésbé elő naplót, ím:

A nulladik nap viszonylag unalmasan telt, illetve nevezhetjük halál unalmasnak is, adott hogy 13 órát repültem két huzamban, amit viszonylag rühellek (utóbb rájöttem egyébként, hogy jobban örültem annak hogy két huzamban kellett végignyomni az utat mintha egyben kellett volna, mert így tudtam picit kiegyenesedni is). Az első járat ami tíz óra hosszú volt azzal nyitott hogy egy ordító gyerek ült mellettem. Próbáltam szemmel-veréses módszerrel kivégezni, de nem ment sajna. Végül csak kb egy órát ordított az egész út alatt.

Mivel a BA járat baromi drága lett volna, ezert mással repültem, ami szinten baromi drága volt, csak nem annyira….így esett a választás a Continentalra, akikkel nem voltam meg korábban semerre – hát ezután se hiszem h fogok menni ha lesz más választásom: a személyzet az első járaton kimondottan unott volt, barátságtalan, a kaja szutyok volt, és olyan baromi hideg volt a gépen hogy azt hittem lefagy a micsodám. A tíz órát végül 4 db X-Men film megnézésével és kb 140 oldal olvasással töltöttem. A filmeket nem láttam meg korábban, és gondoltam hogy vagyok annyira agyhalott egy gépen h ilyen szutykot nézzek. Hat, kb olyan is volt. A könyv jobb volt, az a kínai alacsonyár-stratégia bemutatásáról szól, belső szemlélő szemével, mármint hogy az alacsony kínai termelési áraknak milyen hatása van a munkásokra, családokra, egészségre, mindenre. Nem rossz, de meg van valamennyi belőle. A második járat szinten Continental volt, tekszasz (Texas)-ban szálltam át, a repterén elbeszélgettem pár utassal. Ez a járat valamivel jobbra sikerült, itt is volt egy  gyerek, de elég keveset ordított.  A filmekkel kapcsolatban arra jutottam hogy azért néha én is meg-megállok elcsodálkozni a technológia mellett. Emlékszem hogy amikor előszór repültem nagyobb gépen akkor volt talán hat darab film a választékban. Ennek mar igen sok éve persze, 1992 körül volt. Három és fel éve amikor Brazíliába mentem volt kb negyven film a gépen. A main 195 volt, és ez csak a normál filmek száma, nem a rajzfilmek és egyebek. A sors játéka egyébként, hogy kb. napra pontosan tíz éve költöztem ki Amerikába anno a középsuli végén.

Az utazás többi része eseménytelenül zajlott, pár szórakoztató momentumot leszámítva. Amikor leszálltunk Houstonban és a bevándorlási részen kellett átmenni, kérdezte a pasi h van-e nálam tízezer dollárt meghaladó értékű készpénz. Mondtam neki hogy jó is lenne, ezen jól összemosolyogtunk. A másik vicces mozzanat az volt amikor mar itt LA-ban a houstoni gépről kijövet megszólalt az egyik kiscsaj hogy de jó, hogy mar amerikai levegőt szívhat. Gondolom Texas kivált az unióból és Mexikóhoz csatlakozott, én meg csak lemaradtam valamiről :)
Mivel jórészt csak a gépeken tudtam enni, ezert a napi tápérték-bevitelem több adag kis perecre, ehetetlen/azonosíthatatlan rizottó jellegű életre és kávédózisra redukálódott (utóbbira immúnis vagyok), amit meg most megfejeltem egy mekivel h leszálltunk. Végre egy hely ahol úgy ehetem a helyi sajátosságokat, hogy közben folyamatosan gyorsétteremben vagyok. Haha. Most Londonban hajnali fel három van, úgyhogy 21 órája vagyok ébren, úgyhogy elmegyek majd zuhizni és lefekszem. Itt persze meg csak fel 6 vagy fel 7 múlt este.

Egyelőre nem sok érdekességet láttam. LA-ban nem toltunk időt, holnap indulunk tovább, és megmondom őszintén LA nem nagyon van az érdeklődési toplistámon, ezert nem jövök vissza várost nézni. A csoporttal meg nem találkoztam eddig, majd holnap reggel ismerkedünk össze. Ami viszont szemet szúrt hogy itt mindent az Alejandrók csinálnak – azok a spanyolok, csak én elneveztem őket így. Persze kicsit mint Londonban a feketék és indiai jellegűek, olcsó munkaerő, de nagyon feltűnő. Buszvezető, meki, takarító, stb. Itt mondjuk bizonyos szempontból rosszabb is a helyzet mint Londonban, adott h ott csak angolul vannak kiírva a dolgok, itt viszont spanyolul is. Ez nem elsősorban jófejségből van így, hanem mert annyira sok a spanyol errefelé hogy megengedhetik maguknak h ne tudjanak angolul – egyszerűen nincs rá szükségük. Ezt mar mondjuk NYC-ben is láttam amikor ott voltam tavaly januárban.

Néztem a szálloda kártyáját amin a reggelit reklámozzak. Az „amerikai reggeli” (ami egy simán angol reggeli) $12…lenne, ha az árképzés nem lenne picit egyedi. Egyrészt ebben az országban mindig a nettó arákat tüntetik fel mindenhol, ami persze haszontalan, hiszen ÁFA itt is van. Erre még rajon a reggeli eseteben 18% jófejség (gratuity, borravaló, kötelező), és további $2 hogy felhozzak a szobába. Ha ezt összeadjuk, az $12 + $1.2 (ÁFA) + $2 (jófejség) + $2 tehát $17.2 a reggeli. Asszem ez megint meki lesz. A szálloda okés egyébként, akkora szobát kaptam amiben egy orgiát lehetne rendezni az ágyban ha nem egész éjjel aludni akarnék. Valószínűleg ezt támasztja alá az is hogy csak asztali lámpák vannak a szobában, normális lámpa nincs. Emellett a zuhannyal közben megküzdöttem, mire megtörölköztem a saját törölközőmben addigra megtaláltam az ittenit is. Éljen a logika és a zombi agyhalál! Legalább WIFI van.

Vasárnap: Végül a reggeli Subway lett. Fura volt, hogy a teljes kiszolgáló-közönség spanyol volt, azaz, hogy, annyira, hogy, nem is tudtak angolul rendesen. A pasi próbálta elmutogatni a felhozatalt, több-kevesebb sikerrel. Utánam bejött egy spanyol társaság, azokkal persze folyékonyan társalogtak. Mint írtam korábban, angolul tudni, azt itt nem muszáj. Reggel a szállodából elindulván megismerkedtem a csoporttal, ami rajtam kívül és az idegenvezetőn kívül meg egy főt tartalmaz, egy középkorú nőt. Kiderült az is, hogy ezt az utat most futtatják előszór, mert bár sokszor meg volt hirdetve már, meg sose jelentkezett rá senki. Az indulás picit nehézkes volt egyébként. A kedves csoportvezetőnk bezárta a kulcsot az utánfutóba, ezert kellett egy zárszerelőt hívni h levágja a lakatot az utánfutóról. Szerencsére ez meglepően gyorsan, pár perc alatt megoldódott.
A nap első felet autókázással töltöttük, a Mojave sivatagon keresztül. Ez amolyan szórakoztató tabletta akar lenni:

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Az LA/LV táv kb kétszáz mérföld lehet, ami megállókkal együtt volt 4.5 óra vezetés. Közben jól elbeszélgettünk. Megérkezés után bementem a varosba körbenézni, ez 5 óra korul volt, most lassan éjfél lesz, nemrég értem haza, a lábam mar alig érzem. LV baromi pörgős hely, embertömegek vasárnap este is, amikor gondolnánk hogy a turisták jó része elment mar mert másnap dolgozni kell, de nem. Vagyis elmenni sokan elmentek, ez tuti mert nagy autósorokat láttunk kifele az autópályán, tehát gondolom péntek vagy szombat este itt teljes káosz. Bementem pár szállodába is, persze itt a bejárathoz közelebb vannak a kaszinók mint bármely más szolgáltató-rész. Hat nem semmi. Tudom voltam itt tíz éve de nem tudom hogy akkor is voltam-e bent valahol vagy csak elmászkáltam az utcákon. Mindegy is – ezeknek az épületeknek akkora belsejük van ami magyar szemmel nem felfogható, elmagyarázni közel képtelenség – egyszerűen egy varos van a szállodákon belül. Van pl egy Velencét lemásoló épület, ahol van SztMárk tér, nappali természetes fényekben úszik az egész az éjjel közepén is, vannak csatornák, és vannak hajókák mint Velencében, ahol csíkos pólós alkalmazottak viszik a fizető vendéget. Még opera is volt az étteremben a show részeként. Minden mondatnak nem szúrok be képet a blogba, de az albumban a jó részük fent van.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Másutt akvárium van, megint másutt oroszlánok, másutt tűzijáték, és hatalmas bevásárlóközpontok. A velencés épületen túl van New York, piramis, kincses sziget, Eiffel-torony, és meg megannyi más hely is.
A Bellaggio szökőkút-táncot ad minden negyed órában, erről van pár kép, a Mirage láva-táncot ad, utóbbi szerintem kevéssé volt látványos mint az előbbi, talán mert a láva megvilágított víz volt leginkább. Van Treasure Island is, ezt nem néztem meg mert emlékszem h láttam korábban és igen ritkán van, ok egy teljes PeterPan csatajelenetet adnak elő. A Casear’s Palace-ben kb az ókori Rómát építettek fel: 1:1-arányú szobrok istenekről, Dávid-szobor, márvány, arany minden, nem spóroltak az anyaggal, nem volt rá okuk.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Az éttermek drágák, kint is, bent is – végül is is miért ne: gondolkoztam picit hogy miért nincsenek olcsóbb éttermek, de ha azt vesszük hogy itt majdnem mindenkinek sok pénze van (egy ideig), akkor miért ne húznák le jobban az embereket? Mindenhol kaszinók, nyerőgépek stb.  Persze nyerni csak akiknek jó napjuk van. én elszórtam kb $15-t ilyen célokra, annyi bőven elég is volt.
A varőstervezés iszonyúan cseles: a fő utat és a keresztező utakat nem lehet a felszínen gyalog átszelni, helyette felüljárok vannak minden sarkon, amik nem csak az utcára vezetnek vissza, hanem a legközelebbi szállodába/kaszinóba is, így a turisták jó eséllyel mennek be valahova, meg ha eredetileg talán nem is annyira állt szándékukban  a dolog. Az egyetlen negatívum, hogy a mozgólépcsők az esetek legalább felében nem működtek, ami elég zavaró volt a félnapos mászkálás után. Van egy monorail szolgáltatás is, ezt nem vettem igénybe, de érdekesnek tűnt. Persze az sincs ingyen. Emellett sok az utcán a mindenfele „girls to your room” szolgálatatásokat szórólapozó ember, mind spanyol, illetve megint sok a hideg vizet olcsón áruló ember is. Utóbbinak meg csak-csak van haszna a 40-45 fokban, de az elsőt elvileg nem lenne szabad, de nem foglalkoznak velük. A csajos szolgáltatás mindenesetre menő lehet, hiszen legalább ötven szórólapost láttam (pedig nem is mentem teljesen végig a főúton), és ok egész délután/este/éjjel ott voltak. A főút neve egyébként The Strip – mivel most nincs internet, nem tudom megnézni hogy ez azért kapta ezt a nevet mert itt vannak a vetkőző csajok, vagy mert a vendéget megkopasztják a kaszinókban. Mindenesetre találó.

Hétfő reggel továbbindultunk Zion (magyarul) NP [NP = National Park/Nemzeti Park] fele. Zion neve a Mátrixban is elojtott mar, annak aki látta a filmet ez feltűnő lehet viszonylag gyorsan. Ziont a mormonok neveztek el így, és a héber „nyugalom/béke helye” szókapcsolatból jön ha jól tudom. Zionban ma nemzeti park van, amit valamiért mindenki imád – mi a nap felét autókázással (odajutással), a másik felet pedig Zionban töltöttük. Erről viszonylag kevés szót ejtenek mert nem hatott meg, egy egyszerű nemzeti park amiben van pár szép természeti képződmény.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Azért láttunk egy tarantulát meg őzeket, meg pár egyéb állatot is. Az igazság az, hogy terv szerint korán kellett volna szabadulni hogy naplementére Bryce-ba érjünk és ott letáborozzunk. Ehhez képest későn indultunk, egy útfelújítás miatt pedig mar estere értünk a kempinghez, ami meg csak nem is volt közel Brycehoz. A sátorállítás nem volt egy egyszerű feladat, bar könnyen meg lehetett szokni, viszont a hajnali 5 fokot mar nehezebben. Volt elég meleg cuccom csak nem nagyon készültem arra hogy a nappali negyven fok után ilyen baromi hideg lesz. Tudom, sivatagos környéken vagyunk, de akkor is/se.
A további terv keddre az lett volna hogy beugrunk Bryce-ba, (ahol ha terv szerint tegnap időre értünk volna akkor a napfelkeltét is nézhettük volna), aztán továbbindulunk. Szerencsére nem így lett: Bryce NP (magyarul) az egyik legszebb hely amit eddig láttam, és abszolút kijött itt az hogy a csoportvezetőnk teljesen tapasztalatlan srác: aki járt mar ott az tudja hogy Zionban nincs értelme elidőzni órákat, és lecsúszni a napfelkeltét/lementet Bryceban, amit mi csúsztunk, de legalább sikerült megmondani a srácnak hogy mi körbe akarunk járni ott, meg akkor is ha aztán megint sötétben kell sátrat állítani. Utólag megállapítottuk azért hogy fentről jobban néz ki a hely mint lentről, de ennek ellenére úgy érzem hogy hiba lett volna kihagyni. Az ottani képződmények teljesen egyediek, bar állítólag a Grand Canyon jobb, egyelőre ez viszi a prímet.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

A nap hátralevő része egy baromi hosszú autókázással telt, nem tudom pontosan mennyit mentünk, de jórészt fel napot (ami ez esetben 6-7 óra). Közben meg-meg álltunk képeket csinálni a tájról, meg elbeszélgettünk mindenfele vegyes témákról, életvitelbeli különbségek, érdekességek, ilyesmik. Egész jó volt, csak picit zavaró hogy az út jó részét járműben toltjuk. Azt hiszem valahol itt lehetett az a mozzanat amikor a rádióban egy olyan country számot hallottunk aminek a szövege valahogy úgy hangzott (egy pasi előadásában) hogy “if you’ll be my honeypot, I’ll be your sugarcane” – magyarul ha a mézesbödönöm leszel, akkor a cukornádad leszek. Ilyenkor találom szórakoztatónak hogy az amerikaiak 21 alatt nem ihatnak, meg baromi vallásos bagázs, pornót nem illik, de azért ilyen baromságok folynak a rádióban. Este megnéztük a naplementét Dead Horse Point-nal: ez egy S-jellegű kanyon, szerintem láttam mar kepéket róla korábban, jó hely, aztán ott megkajoltunk. Este megint kemping, most épp itt vagyok, csak mar reggel van. Éjjel ezúttal meg lehetett rohadni a melegben, ma is lesz vagy negyven fok. Internetet napok óta nem láttam. :)

Szerdán elmentünk a Moab környéki nemzeti parkokat megnézni, itt több is volt, egyik-másik baromira jól nézett ki. Először elmentünk a Canyonlands nemzeti parkba, ahol meglepő módon kanyonok voltak – ennek persze amerikai jelleggel ubernagyra nőtt változata. Leírni bonyolult, ilyesmit nem lat másutt az ember. A képek egyszerűbben leírjak miről van szó :)

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Mesa Arch pl kimagaslóan jó volt – ez egy hosszú íves szikla-réteg amire fel lehet mászni, mögötted meg a nagy semmi. délután átmentünk az Arches NP-be, ami egy elég híres park, íves kőformák vannak mindenütt benne. Egyelőre csak a Delicate Arch-ot tudtuk megnézni, ami a leghíresebb, de mindamellett talán a legszebb is, bar a többi reszt nem láttuk tehát nem lehet tudni. Az Archhoz a séta egy másfél mérföldes, 150 méteres szintkülönbséggel megáldott hajrá volt, a negyven fokban. Hat nem mondom, hogy nem éreztem magam kicsit fáradtnak a többkilós laptoppal meg fotóscuccal a hátamon.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

A sziklak nagyon változatosak, tetszett, jó hely volt. Az eróziót a való életben is megtapasztaltuk –  iszonyatos szel volt ami persze fújta a homokot mindenfele. Legalább ötven francia csoportba futottunk bele, de feleannyiba tényleg biztos. Egész Franciaország itt van úgy tűnik. Közben elhúzott mellettünk egy akkora vihar hogy csak néztünk. Később olyan üllő-felhőt (hiv.: Cumulonimbus incus) csinált a rendszer hogy olyat meg sose láttam, de hasonlót sem.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Tökjó, h minden nap sok újat latunk amit eddig meg nem.

Szerda éjjel baromi meleg volt, emiatt alig aludtam. A meleg mindenképp elviselhetetlen a napon is, most mar öntözöm a fejemet néha. Ma (csütörtök) délelőtt elmentünk mountainbike-ozni, bar elvileg a könnyű túrára iratkoztam fel, azért az se volt egyszerű. Egy fél napos program keretei közt körbejártuk a környező homoksziklás dombságot, kipróbáltunk pár lejtmenetet, és sikerült túléljem a bulit esés nélkül. Erről sajna nincsenek képek, de utólag jó szórakozás volt. Megkérdeztem, kiderült hogy a bicajok amit használtunk a kis túra során kb háromezer dollárba kerülnek, szóval jó, hogy nem törtük össze :) Mindamellett mondta is a túravezető hogy az ilyen utaknak nem lehet nekivágni a Tesco-bicajokkal, mert széttörnének mind a bicik, mind az utasok. délután visszamentünk az Archeshoz megnézni még pár ívet, de mindenki fáradt és nyűgös volt, ezert nem maradtunk sokáig, hanem visszamentünk a kempinghez ahol végre tudtam mosni egy kicsit. Este elmentem egy baromi jó túrára, egy Hummer-és offroad túrára: ezek a járművek nem semmik, simán megálltunk egy 52 fokos emelkedőn.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Szerintem ezek majdnem falat tudnak mászni, így persze eljutottunk egy pár igen szép helyre ahova egyébként nem lehetett volna, nagyon tetszett, jó élmény volt, mint opcionális program szerintem teljesen megérte. Este megnéztem a meteoresőt, amiből igazából csak három darab hullócsillagot láttam, bar fáradt is voltam és nem is vártam sokáig, kb negyed órát csak. Mindenesetre jó volt látni, rég láttam mar ilyesmi jelenséget. Vacsi pizza volt – egy étteremben, de az volt a vicces hogy a pizza neve Greek Orgy volt, vagyis görög orgia – ebből kértünk egy nagyot. Vicceskedett is a pincérsrác, hogy jön a nagy orgia…

Pénteken elmentünk Mesa Verde-be: ez azon helyek közé tartozik amit simán ki lehetne hagyni a programból hogy értelmesebb dolgokat lássunk. MV-ben egy régi indiánközösség maradványait lehet megnézni akik a helyi barlangokban építkeztek, de megmondom őszintén nem egy nagy eresztés. Emellett baromi meleg volt,a park hivatalos túravezetője pedig egy órán keresztül beszelt a helyről, ami elvileg tok jó, de eléggé terhelő volt a melegben.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Mondta egyébként valaki, hogy idén egész kellemes a nyár, árnyékban csak 35 fok van, máskor ez negyven felett szokik lenni. Ez viszonylag látható is, mert idén kevés erdőtűz volt, miközben máskor jellemzően leég sok erdő. A park ahol voltunk pl. az elmúlt tíz évben többször leégett, összesen a terület 2/3-a vált a tűz áldozatává a különböző évek folyamán. Holnaptól két napig vicces helyen leszünk, egy-egy napot toltunk majd olyan kempingekben ahol se víz, se áram. Ennek megfelelően zuhany se lesz.

Közben eltelt az említett két nap most jöttem ki a zuhanyból, azt hiszem megfiatalodtam. Első nap (szombaton) Monument Valley-ba (cikk magyarul) vezetett az utunk, ami a navajo-k földjén van. A navajok (ejtsd navahó) az itteni indián törzsek közül az egykor volt legnagyobbak. A Navajo Nation a hivatalos nemzetük egy külön, elég nagy területet foglal el, jórészt Arizonán belül ahol saját törvénykezésük van és saját jogszabályaik is, tehát az amcsi törvények nem igazan vonatkoznak rajuk. MV elég híres hely, egyrészt sok reklámban (pl a régi Marlboro cigik) szerepelt, másrészt sok sok filmben is. A régi John Wayne filmek egy jó része itt készült, de Forrest Gump-ban is van egy jelenet amikor fut fel az egyik hegyen. Ilyen kepét egyébként mi is csináltunk. MV-ben sok a földből kb spontán kiemelkedő magas toronyszerű szikla, amik szép felületeket alkotnak, érdekesek.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

A mai (vasárnapi) napi programunk egy égészestes „buli” volt, ami kezdődött egy körbevezetéssel a parkban (itt az idegenvezetők csak indiánok lehetnek), valami átalakított pickup teherautón, amin se biztonsági öv nem volt, se semmi csak a fémkorlát előtted amit nem akartál lefejelni. Az utak siralmasak voltak, akkora aknamezőkön mentünk át, hogy csak na. Pont gondolkoztam rajta, hogy nem semmi felfüggesztése lehetett a kivénhedt Fordnak hogy túlélte plusz hogy anno amikor az első felfedezők lovaskocsikon ilyen utakon jártak, hat nem tudom meddig jutottak a szekerekkel de szerintem a sarki kunyhóig se. Az idegenvezetés után megmutattak a szálláshelyünket, egy hogan-t. A hogan a navajoknak volt régen a tradicionális kunyhója, fa alapzaton sárból készül, és nyáron hideg, telén meleg, legalábbis elvileg.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Erre majd meg visszatérek. Később kaptunk kaját, ami leginkább a mexikói taco-ra emlékeztetett, csak steak is volt benne (elvileg ez volt a navajo taco), majd kaptunk egy kis kulturális programot, indiántánc volt (nem Ákos előadásában, ha meg emlékszik vki arra a számra), láttunk mindenfele varjú meg fű-táncot, meg a fene tudja mit. Ezután alvás, a többiek a szabad ég alatt aludtak, én ennél hisztisebb vagyok úgyhogy maradtam egyedül a hogan-ban, nem volt annyira rossz, de egyáltalán nem tartotta a hőmérsékletet, az elején megrohadtam, a végen meg fáztam. Reggel korai keles volt, mert mentünk napfelkeltét nézni, ami tok jól nézett ki, szép helyeken álltunk meg és lehetett csinálni pár képet.

Aznap továbbmentünk Canyon de Chelly-be, amiről nem akarok sok szót ejteni mert egy szerintem meglehetősen unalmas hely volt, ahol pár, a sziklakban megmaradt indiánházat lehetett látni több száz méteres távolságból. Az itteni kemping siralmas volt, az eddigi legrosszabb. Egyrészt esett az eső, ami miatt nem lehetett semmit csinálni (igaz se víz se áram nem volt), másrészt baromi szeles volt, harmadrészt meg tele volt kóbor kutyákkal a hely, aminek baromira nem örültem mert nem viselem őket egyáltalán. A reggelit ennek megfelelően kihagytam és a sátor-összepakolás után ülősztrájkba kezdtem a kisbuszban, mondván oda nem jutnak be. Később picit körbenéztünk az egyik helyi városkában, ami alig volt nagyobb mint egy falu, szerintem a fő látványosság a helyi Burger King volt. Az igazság az, hogy mindenki számára úgy tűnt mintha egy lepraterepen lennénk, kb mint a nyolcker otthon. Mindenhol kéregetnek, drogosok, alkoholisták, koszos emberek, de másfajtát nem találni. Az indaónoknak elég nehéz dolguk van, mert ragaszkodnak a torzsi szokásaikhoz, emiatt nem mennek rendesen suliba, nem tanulnak meg rendesen semmit, nem találnak rendes melót (nincs is), de azért szembesülnek a társadalom gondjaival (alkohol, drogok), amire rákapnak.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

A következő nappal (hétfő) megint két viszonylag lapos nap jött, bar mivel elég fáradt voltam, annyira nem zavart. Indulás után elmentünk Page városába, ami megint csak egy lepratelep volt, csak ezúttal nagyban. A középsuli melletti park tele volt alkeszekkel. Ez a varos a helyi gát miatt épült, annak a munkásai lakják jórészt, vagy a gyerekeik. Megnéztük a gátat kívülről-belülről, most már elmondhatom magamról hogy 3 különféle megújuló energiával dolgozó erőművet láttam belülről eddig (atom, geotermikus, víz) – különben nem egy nagy eresztés, mindenki aki valaha járt erőműben, vagy látott mar ilyet a Discoveryn, az nem fog sok újat látni. A gát megépülésévél létrejött Amerika legnagyobb mesterséges tava, a Lake Powell (magyar).

A második napunk (kedd) a kettőből nagyjából lazulással telt, délelőtt megnéztük az Antelope Canyon-t, ami egy baromi érdekes hely, mert a víz vájta ki, de csak pár méter (általában 1-2m) széles, szép hely, ámde iszonyú tömeg volt. délután lementünk a tóhoz úszni, meg relaxálni, aztán annyi is volt.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

A kedves útitárs este mondta hogy marhára nem örül hogy ilyesmikkel toltjuk az időt meg végül is a pénzünket, valahol egyetértettem vele, de amellett úgy érzem hogy az elmúlt másfél hétben annyi sziklat láttam mar hogy lassan csömöröm lesz tőlük, úgyhogy jó volt most épp vizet látni. Este találtunk egy fekete özvegyet valahol a kemping területén – jó nagy darab volt, bar kisebb mint a korábbi tarantula, igaz veszelyesebb is.

Szerdán irányt vettünk a Grand Canyon fele. délelőtt esett az eső, ami nem volt túl nagy gáz, adott hogy a nap jó részét a kocsiban töltöttünk, mert elég nagy távolságot kellett megtenni. A rossz idő végül elkísért minket egészen estig, úgyhogy a naplemente picit felemásra sikerült, plusz a sátorállítás sem volt tökéletesen száraz, de végül azért elállt.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Ezzel el is telt az egész nap, nem volt túl változatos. csütörtök viszont igen aktív és jó volt, talán az egyik kedvenc napom lett a két hétből. Igazából az egész napos program szabadprogram volt, de ez elsősorban azt jelentette, hogy reggel megnéztük csoportosan a napfelkeltét, majd visszafeküdtem picit. Mivel lehetett kicsit kirándulni a GC-ben, lementem mindkét túraútvonalon kb. 2.5-2.5 mérföldet, majd vissza ugyanennyit. Az úgynevezett South Kaibab volt a szebbik, de az Bright Angel volt talán kicsit a nehezebb. A szintkülönbség mindkét esetben kb 400 méter volt, ami a szokásos 7kg-s hátizsákkal igen jó szórakozásnak bizonyult, ráadásul nem volt túracipőm sem, valamint a reggelit leszámítva nem ettem semmit egész nap. Amikor jöttem felfele az egyik útvonalon akkor hallottam hogy beszélt az egyik Ranger a rádióba hogy valakinek nagyon alacsony vérnyomása van, gondolom valami hőproblémás emberke. Sikerült csináljak egynéhány kepét is a kaliforniai kondorról, baromi szerencsém volt vele, mert mellettem repült el párszor.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Egyébként veszélyeztetett faj, talán 70 darab él belőlük összesen. Később még vártam rá egy egész órát, hátha visszajön alapon, de esze ágában se volt. Mindenesetre visszafele az utolsó buszt sikerült elkapjam (ami a kemping fele vitt), ami jó volt, mert mar így is elég késő (kb este 8) volt, még beültem enni valahova, úgyhogy 9 lett mire visszaértem a kempingbe, ahol kiderült, hogy mar kerestek, szerencsére nem a rendőrség, csak a többiek, mondván nem tudtak mar mi van velem, élek-e még. Poénkodtunk is később, hogy mennyire ciki lenne már ha az első adandó alkalommal elveszítenék a csoport felét. Olvastam valamerre hogy egy átlagos nyári napon akár 60 embert is kezelhetnek a GC területén mindenféle hőártalommal, és több Ranger (parkőr) is járja a túraútvonalakat, mert így jobban szemmel tudjak tartani az esetlegesen problémás embereket. Ezzel egyébként véget is ért a tisztasági szezon, magyarul csütörtök este láttam utoljára vizet, leszámítva ami a csapból folyt. Éljen a kemping.

Pénteken elmentünk Lake Havasu-hoz, aminek az egyetlen érdekessége (a baromi melegen kívül – árnyékban 42 fok volt akkor), hogy amikor az eredeti London Bridge-t elbontották, valaki ott megvette, és odarakta. Ez elég vicces, hogy a semmi közepén ott egy londoni híd. Ott tartottunk egy kis fürdőzést is, majd továbbmentünk a Josuha Tree National Park-ba, ahol meglepő módon Joshua fák voltak. Asszem ez valami jukka-féle. Ebben a parkban még vízcsap se volt, de ellenben baromi meleg volt, ezert aznap este kint aludtam a szabad ég alatt, majdnem telihold volt, úgyhogy kellemes volt, élveztem.

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Szombaton összepakoltunk, majd elmentünk vissza LA-ba, a szállodába ahol találkoztunk, ezzel búcsút is intettünk egymásnak. Ami ez után volt, az azt hiszem nem egyszerű sztori, bár leírva közel sem annyira szórakoztató/hajtós mint élőben. Bár a hivatalos program véget ért, én még indulás előtt befizettem egy egész napos San Francisco-i gyalogtúrára, viszont nem vettem meg a buszjegyet, mondván nem tudtam mikor lesz vége a programnak. Ez alapjában jó ötlet volt, de most így meg kellett találjam a Greyhound (magyar) buszállomást, eljutni oda, jegyet venni, és elkeveredni valahogy SF-be, letenni a bőröndöt egész napra, megtalálni a helyet ahol talizunk, stb. Jól hangzik, ugye? Az első probléma nem a jegy-megvétel volt, mert azt el tudtam intézni a neten a szállodában, mert volt WIFI, hanem a buszállomáshoz eljutás. Taxizni nem akartam, mert az több lett volna mint az egész LA/SF busz, tömegközlekedni sem nagyon szerettem volna, mert az LA-i GH állomásról mindenhol azt lehet olvasni, hogy annak a környékén meg nappal se érdemes mászkálni, nemhogy este (igaz még csak délután 3 lehetett, szóval nem volt este). A szállodában senki nem tudta hogy lehet odajutni, úgyhogy a neten megtaláltam egy reptéri kisbusz-szolgáltatást, ami elvitt odáig, $16-ért, majd a parkolóban lerakott. Kicsit úgy éreztem, hogy jobb is hogy a parkoló a kerítésen belül volt, mert ennyi csövest, drogost és bánat tudja mit még nem láttam szerintem összesen életem során, mint azon a környéken. Az állomás belseje se volt semmi: bár csak az utasok mehetnek be a váróba, hát azok is elég kriminális fejek voltak, a társadalom legalja. Angolul senki nem beszélt, fehér ember sehol nem volt, még a “szemetes” szó is spanyolul volt kiírva (angolul csak baromi pici betűkkel). Eddigre azt hiszem 4 óra múlt már, vagy valami hasonló – a busz este 11.35-kor indult, közben kiolvastam a fél Gyűrűk Urát unalmamban, meg néha ránéztem az emberekre – képek sajna nincsenek, nem akartam hogy valaki lepuffantson még véletlen, de télleg nagyon kriminál fejekkel volt tele az állomás. Később gondolkoztam rajta, hogy igazából valószínűleg ezek se rosszabbak mint amit itt Londonban megszoktam már, azaz hogy itt ugye sok az indiai meg paki, ott meg sok a mexikói és hasonló alak, csak alapból rossz szemmel nézünk rajuk amíg meg nem szokjuk őket (utána is, de akkor már másért, hehe). Végül maga az utazás egyszerűen zajlott, nem volt semmi érdekes, aludtam jórészt végig, leszámítva hogy rajtam volt egy rövidnadrág + póló + pulóver kombináció, a vezető meg egy vékonyabb télikabátban volt (légkondi miatt- kint volt kb 20 fok). Valamikor vasárnap reggel 3 korul megálltunk egy Burger King-nél, az volt a reggeli, aztán legközelebb már SF előtt ébredtem fel, menetrendhez képest 40 perccel korábban érkeztünk. Egyébként nem mondom h nem gondoltam arra hogy érdemesebb lenne repülni a busz helyett, de ez annyira kényelmes megoldás volt, hogy $42-ért egyszerre mehetek és alhatok is, miközben a repülő $120 lett volna, még este odaér, szállodát kell keresni, városba bejutni, stb. A csomaggal és a busszal szerencsém volt, mert a buszállomás három blokkra volt a találkozóhelytől (ezt kivételesen előre megnéztem), a csomagot meg le tudtam dobni a buszállomáson némi kp fejében.

A találkozót könnyen megtaláltam, a csoport ezúttal csak én voltam, meg az idegenvezető csaj, aki nálam pár évvel volt idősebb, a program jó volt. Felültünk a villamosra (nem igazan olyanra kell gondolni mint a mostani pestiek, hanem inkább a régifajta), picit elmászkáltunk a különböző negyedekben, megnéztük a graffitiket a falakon a Mission negyedben (ez vmi hivatalos kezdeményezés egyébként hogy a gyerekek inkább a művészetnek éljenek mintsem a drogoknak, úgyhogy ezek ‘szervezett’ graffitik), elmentünk a kínai negyedbe, ott ettünk valami fura kaját, egyikőnk se tudta mi volt (dim sum kaja, ez jórészt egy mix&match jellegű étkezés, nem hallottam róla korábban, de a wikin van egy egész jó leírás). A napot azzal zártuk hogy felültünk egy túrahajóra, ami körbevitt Alcatraz/Golden Gate korul/alatt/mellett/stb. Még véletlen Abramovich jachtját is láttuk, ott ‘parkol’. (az albumban van róla kép).

From 20100823_Arizona_Utah_Nevada_Cali

Visszafele mar nem sok érdekesség történt, az út rendben zajlott. Összességében a társaság jó volt, mar amennyire kis csoportunk volt, de picit antiszocok voltunk azt hiszem (ami engem nem zavart). Mármint pl sokszor a rádió szólt ahelyett hogy beszélgettünk volna, ami jórészt annak is köszönhető, hogy a britek bar nagyon jó fejek, külső szemlélő számára néha picit furcsa társaságnak tűnnek, és fiatal csoportvezetőnk nem igazán törte magát hogy megbarátkozzunk az angol szarkazmussal. Mindegy, azért én elveztem, majdnem mindent :)