Suszmegálló

Hogy mindenki lássa, idióták itt is vannak….

A dailymail-ben megjelent cikk körülbelüli fordítása. Kis bulvár.

Erre aztán várhatnak az utasok egy ideig…pedig a feladat nem látszik túl bonyolultnak. Az alábbi kép kelet-Londonban, Canning Town környékén készült, ahol is az egyik BUS STOP félfestésből egy picit pösze, SUS STOP lett.

Az újság [Sun] egy taxist szólaltatott meg a témával kapcsolatban, aki szerint amellett hogy röhejes a dolog, annyira evidensen hibás a felirat, hogy minden valószínűség szerint direkt hagyták úgy. Amellett pedig “a busz az egyik első szó amit a gyerekek megtanulnak“, illene tehát tudni.

Azért van még pár kreatív elírás az országban:

Ez, az Essex-ben készült felfestés pl. eredetileg KEEP CLEAR szeretett volna lenni, minden bizonnyal. Csak épp az R betű lemaradt (egyébként ebben az esetben a keep clear kb azt jelenti hogy szabadon hagyandó [gyk. megállni tilos])

A helyi polgármester saját bevallása szerint csak nevetett a dolgon, miközben azon agyalt, hogy hogy hagyhatták le a szó végét. (Kifutottak a helyből mondjuk?). “Vagy esetleg elmentek ebédszünetre, és elfelejtették befejezni, vagy kifogyott a festék”.

Kevéssé él a köztudatban, pedig akkortájt némi adag mosolyra adott okot az egyik wales-i tábla kb három évvel ezelőtt. Az alábbi kétnyelvű tábla mely Little Kingshillben, valahol 300 km-re Swansea-t (wales) került kihelyezésre angolul úgy hangzik, hogy teherautókkal behajtani tilos, behajtás kizárólag lakosok számára. Ehhez képest a welsh felirat fordítása: jelenleg nem vagyok az irodában, a fordítani valót küldje el e-mailben.

A westminsteri önkormányzat nemrégiben kiadott egy listát azon táblákról amiket az aposztróf miatt kellett cserélni a városban. Persze az adófizetők költségén. Ezek: Bishops Bridge Road, Bishop’s Bridge Road helyett; Lord Hill’s Bridge, Lord Hills Bridge helyett; Kensington Garden Square, Kensington Gardens Square helyett; Princes Square, Prince’s Square helyett; és Kings Scholars Passage, King’s Scholars’ Passage helyett.

De ez még mind semmi; a legjobbak azok az esetek amikor a kedves táblakészítők annyira belemerülnek a szent feladatba, hogy elfelejtik mi értelme is van a munkájuknak: az alábbi képet Dorchester környéken fotózta az újság egyik olvasója. Jelentése: a tábla használaton kívül.

A dohányzás helyzete errefele

Nem, továbbra sem cigizek, mindenki megnyugodhat. De ahogy mostanában olvastam a magyarországi bénázást a dohánytermékek egyes felhasználási módjainak betiltásáról valamint a jövedéki adó emelésének elmeszeléséről, gondoltam rávilágítok az egyik itteni pozitívumra.

Angliában a dohányzás zárt területeken (a lakást leszámítva) tilos. A Health Act 2006 nevű törvény keretein belül:

Tilos dohányozni:

  • munkahelyeken, ahol 1 (egy) embernél többen dolgoznak, pontosabban azoknak zárt területein. Akkor is, ha a többi ember csak néha van ott. A korábban létező dohányzószobákat a törvény megtiltotta.
  • szórakozó és bevásárlóhelyeken (hivatalosan olyan helyeken ahol árút vagy szolgáltatást vesz/használ a zember [tudom elírás, direkt]), pontosabban azoknak zárt területein.
    • magánklubokban is (attól függetlenül, hogy technikailag nem számítanak publikus helynek)
  • egyéb zárt, publikus helyeken (egyebek mellett:)

Szabad dohányozni:

  • azon buszmegállókban amik legalább 50%-ban szabadon vannak (bár ezt a helyi önkormányzat megtilthatja)
  • börtönökben, pontosabban azok egyes részeiben
  • kijelölt hotelszobákban
  • bentlakásos szanatóriumok egyes részeiben (SZTAKI szerint elfekvők, nem szanatóriumok. nursing home.)
  • nem zárt telefonfülkékben
  • pszichiátriákon, 2008-ig, azóta ott sem
  • színházi/tv színpadon de csak ha szükséges eleme a műsornak (ellenben tilos dohányozni próbák alatt)

A törvény 2007 nyarán lépett életbe, az orvosi vonatkozású adatok elég pozitívak, a kereskedelmiek vegyesek, igaz ez utóbbi összetettebb kérdés is. A tiltást követő 9 hónapban a dohányosok száma 5.5%-kal csökkent (relatív, nem abszolút). Az első 12 hónapban Angliában (England mármint, tehát nem a többi országrész) kb 2 milliárd db cigivel kevesebbet adtak el mint korábban. (azt hiszem ez db, nem doboz). Az NHS szerint a tiltást követő egy évben a szívrohamok száma 2.4%-kal csökkent, ami szerintük kimutatható összefüggésben állt a törvénnyel.A kereskedelmi mint mondtam vegyesebb volt. Angliában divat (volt) a bingózás, ahova (a saját lobbijuk szerint) 60%-ban dohányzók jártak. Mivel a tiltás ezekre a publikus helyekre is vonatkozott, a “bingóboltok” elvesztették a törzsközönség egy nagy százalékát. Persze a “nagy”, az definíció kérdése. Az előbb említett lobbi szerint a korábbi dohányos látogatók harmada mondta, hogy “ritkábban” jár bingózni. Azt, hogy mennyivel ritkábban, nem közölték. Amellett ezeknek az embereknek egy része átállt az online játékra, ahol jellemzően többet költenek. Persze a bingó volt a legkisebb gondja azoknak akik a bevételeket féltették.A nagyobb gondot a pubok jelentették. A pubozás az angol kultúra szerves részét képzi, és mivel azok is zárt területek (a kertet leszámítva, már ahol van), a pubba járóknak is ideiglenesen le kellett szokni az áldásos tevékenységükről. A tóvény hatása nehezen felmérhető, mert egyrészt a dohánylobbi erős, emiatt pedig független írást nehéz találni, másrészt egyszerűen összetett a kérdés.
Egyes helyeken (pl TFA – de nagyon fenntartással olvasandó) pl arról írnak, hogy 2007 óta 10,000 pub zárt be, ami 100,000 munkahely elvesztésével járt, és £780m veszteséget okozott a gazdaságnak. Ez persze így nem igaz, csak ok elfelejtik megnézni a probléma másik felét. A TFA cikke pl a recesszió után közvetlenül íródott (pont egy éve), amikor is pedig relatíve köztudott volt, hogy az emberek huzamosabb ideig elkerülték a vendéglátó egységeket, mivel azok túl drágák voltak az akkori lehetőségekhez képest, és valljuk be, a pubokban igen gyér minőségű a kaja. Erről azt hiszem írtam anno, de az “eating in is the new eating out” szlogen igen divatos volt akkortájt. Ennek persze semmi köze a dohányzáshoz. Egyszerűen egy pint sör nem ér £4-t akkor amikor az embernek nincs pénze másra sem, a pubkaja pedig mint mondtam mirelit szutyok. Az alkoholfogyasztás egyébként már huzamosabb ideje csökken az országban, ezért is nehéz kihalászni, hogy mik voltak az egyes mérföldkövek a változásban. Az Independent egy 2008-as cikke talán közelebb jár az igazsághoz, bár rövidebb időtartamot fed le. Szerintük az alkohol eladások 8%-kal csökkentek az adott időszakban, a korábbi 3% körüli csökkenéssel szemben. Ezt azonban bonyolítja, hogy 2007 nyara nagyon kellemetlen, esős volt, és emiatt sokan egyáltalán nem mentek kocsmázni, aki meg ment, annak limitáltan volt kedve kimenni az esőre hogy cigizhessen.

A cigi ára is igen magas itt. Vagy mégsem? Az alábbi táblázat (forrás) mutatja az elmúlt 20 év árait:

Év£/20dbAdó £/20dbAdó %
19901.651.2073
19911.801.3173
19922.081.5575
19932.271.7075
19942.521.9377
19952.702.0977
19962.892.2678
19973.082.4279
19983.362.6579
19993.642.8879
20003.883.0879
20014.223.3780
20024.393.4679
20034.513.5579
20044.653.6578
20054.823.7778
20065.053.9177
20075.334.0776
20085.444.1877
20095.674.3477
20106.294.8377
20116.635.0877

Persze ez önmagában nem sokat mutat. Ha pl azt vesszük, hogy otthon a bruttó átlagfizu 220eft/hó aminek a nettója mondjuk 140e, amiből a lakás/rezsi/kaja után marad mondjuk  50e, akkor egy doboz cigi az elkölthető fizetés 1.2%-a [600-as doboz árral számolva]. Itt a fizu is több, meg a lakhatás is több. Gyors (és viszonylag pontatlan) fejszámolás után a havi nettó megmaradó része itt £600 ha az átlagfizut nézzük. Ehhez mérten már itt is annyi a cigi mint otthon.

Konklúzió? Az nincs, sajnálom ha ezzel valakit kiábrándítok. Viszont másság az van: egyrészt a társadalmi elfogadottsága a dohányzásnak relatíve alacsony. Persze ehhez az is kellett hogy maga a dohányzás aránya csökkenjen. A leszokni vágyóknak viszont sok segítséget ad az NHS (kb OEP hely változata, ha még van olyan otthon). Ingyenes leszokást segítő csomagokat lehet rendelni, a háziorvosoknak is külön pakkjaik vannak azok számára akik megpróbálják.

A boltokban nem lehet semmiféle reklámot kirakni ami dohánytermékkel kapcsolatos. Azt hiszem ez otthon is így van. Itt viszont talán jövő évtől nem is lehet szem előtt tartani a dohánytermékeket. Emiatt persze a sarki közértek zúgolódnak, de így jártak, ez van kb.

Három érdekes étterem Londonban

Három érdekes (2 pozitív, 1 kevéssé) étteremre szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét: Inamo, Tiroler Hut, Gay Hussar. Csillagok és pontok nem lesznek az értékelésben, inkább csak egy igen rövid bemutató.

Inamo

soho-banner_1

Az inamo-t még viszonylag régen fedeztem fel, egy keleti, elsősorban japán/kínai/koreai/thai-stílusú étteremről van szó, emellett bár is. Azon túl hogy a weblapjuk igen gyenge benyomást kelt, az ételek nagyon jók, az adagok egy cseppet kicsik, igaz ez ebben a kategóriában úgy tűnik normális. Előre foglalni kötelező, nem mert előírás, hanem mert soha nincs hely. Bár van ‘előrecsomagolt’ menü opció, igazából felesleges azt próbálgatni, mert sokkal nagyobb választék van ha az ember hagyományosan magának rakja össze mit akar. Vannak kisebb/nagyobb főételek, levesek, stb. A részleteket nem sorolom fel, mert nem is voltam ott annyiszor, plusz mivel a távol-keleti dolgokat nem tudom megnevezni semmilyen nyelven, inkább mindenki próbálja ki magának.

Az étterem fő érdekessége azonban nem a kaja, hanem a belső dizájn. A képen látható fehér 3-as blokkok a plafonon ugyanis kivetítők, mert az asztalok egyszerre funkcionálnak érintőképernyős számítógépként is (ahol a fenti kivetítő adja a képet). Itt jön be a dolog szépsége: a rendelést az asztalon keresztül kell leadni, ahol előre látod minden ételről hogy hogy néz ki, mi van benne, stb. Emellett a szembeülővel lehet játszani is (pl battleship, ötödölő, stb), vagy mindenfele ambiens képeket kivetíteni az asztalra. Továbbá lehetőség van taxifoglalásra, bulikeresésre, térkép-nézegetésre, stb. Jó hely társasághoz, randira, stb. Kellemes, a belső berendezés miatt igen egyedi is.

Árazás: érdemes £40/fő korul rászánni ha sokat akar próbálkozni az ember és abban 1-2 koktél is benne lesz.
Címe: 134-136 Wardour St, Soho, London W1F 8ZP

Tiroler Hut

nikm1927s

TH szerintem az egyik legviccesebb hely a városban. Mint a neve sugallja, elvileg osztrák. A weblap szerint egyenesen “Authentic Austrian Cuisine with Original Live Music” – ez picit a “jereváni rádió szerint” jellegű szóvicchez hasonló pontosságú megállapítás – a hely érdekessége, hogy magyarok futtatják, és bár a menü jó része valóban osztrák/német ételekkel van tele, egy-egy magyar hagyományos-jellegű ételt is találni (“Ungarische Krautroulade”). Emellett természetesen van pár angol baromság is. (King Prawns with Garlic Sauce ~ Served on a bed of rice with Mixed Salad – királyrák…)

A magyarok futtatják dolognak a hozománya az, hogy a kiszolgálószemélyzet teljesen magyar, ami mind hagyján, de a zenész is. Azért amikor az osztrák étteremben egy pasi nyomja a Csongrádi Kata féle “Millió rózsaszál(l)” c. számot, az komoly dolog. Ebből persze az ‘utazóközönség’ semmit nem észlel, mert az egyébként jó ételekkel van elfoglalva, vagy pedig félig részeg, és ha ez se akkor egyszerűen csak nem érti hogy mit nyammog a pasi, mert ez bizony nem hochdeutsch. Hochmagyarnak még talán elmegy. Amennyire korábban kérdeztem az autentikusság abban merül ki, hogy a tulajdonos egy Ausztriában született magyar.

Asztalt foglalni érdemes, zene este 9 után van jellemzően, inkább 9.40. Árazás hasonló az előzőhöz, de itt koktél helyett sor, v pálesz van. Elég finomak. Ha magyar az illető akkor még grátiszban adnak is picit inni.
Címe: 27 Westbourne Grove, London W2 – Queensway/Bayswater metrók mellett.

Gay Hussar

A GH az előző autentikus osztrák étteremhez hasonlóan, autentikus magyar étteremként tünteti fel magát. Az angol nyelvet kevéssé ismerőknek, a gay szó ez esetben a szó eredeti értelmét takarja “boldog/vidám”.
Akárcsak a TH esetében, az autentikussággal itt is komoly gondok vannak: a helyet emlékeim szerint lengyelek futtatják, magyarul senki nem tud, és nincs is nagyon közük hozzá. Furcsa, de a hely sosem volt magyar: egy félig skót, félig wales-i ember tulajdonában állt az elején mielőtt továbbadott rajta.  Ennek ellenére sokan kedvelik az idősebb korosztályból (meglepően ismert hely egyébként az idősebbek körében), de ez azért (is) van mert egyrészt sokan azt hiszik hogy magyar a hely, másrészt meg mert nem nagyon tudják mi a magyar kaja.

A felhozatal különben elvi síkon jól hangzik. A menüben jellemzően magyar dolgok vannak, de az ízeknek köze nincs a magyar konyhához. Azzal persze tisztában vagyok hogy az éttermek jellemzően a helyi szokásokhoz igazítják a konyhákat, de emellett sem voltam elhasalva tőle. Kicsit drága is a hely, az előző kettőhoz képest is. Ha valaki erre jár, esetleg céges rendezvénnyel érdemes kipróbálni. A (nem magyar) “külföldiek” imádni fogják valószínűleg, de autentikus élményért inkább mindenki menjen haza mamihoz.
Címe: 2 Greek Street, Soho, London W1D 4NB

2019/07: ps. A GH bezárt pár éve