Angolosan Távozni…Vixit

Legutóbb ott fejeztem be, hogy nincs tovább, meglett az állampolgárság, kész. Igazából azóta történt is pár dolog, és mivel van egy elég nagy hír is, ezért gondoltam összefoglalom az elmúlt majdnem két évet, de előtte rátérek a lényegre: október végén Új-Zélandra költözöm. [taps] – Most akkor mindenki olvassa végig ezt az írást, és a vége felé lesznek részletek a kiwiföldről is.

Na de mi is történt az elmúlt bő másfél-két évben? Volt pár dolog amiről nem írtam a blogon mert addigra eléggé lecsengett bennem az írogatás, de akkor most gondoltam felhozom, mégpedig a munkaköri változások. Erről, majd ha egyszer ráveszem magam írok részletesebben, de ha valaki még emlékszik akkor valahol ott hagytam abba, hogy egy piackutató cégnél voltam elemző, majd miután megelégeltem hogy £35,000 körüli összegekkel kellett szenvedjek, felmondtam. Igazából ez mosthoz képest 2.5 éve volt kb. Ehhez sokat segített az is, hogy az akkori főnöknőm egy munkamániás bolond volt aki vasárnap hajnali 2kor emailezgetett részegen a beosztottainak, ahelyett hogy az ágyban csinált volna valamit. A cég azóta egyébként majdnem csődbe ment, és a majdnem itt inkább azt jelenti, hogy “még nem, de baromi jó úton haladnak”.

Miután elhagytam a GfK-t, átmentem szerződéses vonalra. Ez magyarul a szabadúszó kategóriát jelenti, és az analitikai vonalon itt napi £300-400 környéki fizetések járnak mellé, bruttóban persze. A szabadúszói (freelance) ágazat is megér egy misét, de nagyon leegyszerűsítve az előnye a relatíve alacsony (céges) adó, a magas napi fizetés, és a tapasztalatszerzés lehetősége, adott h minden ügyfél más, minden projekt más, így valóban lehet érdekes dolgokkal szembesülni miközben pénzt is kap az ember, nem kell az irodai politikához jópofiznia, és ha seggekkel vagy körülvéve…nos akkor is 3-6 hónap után tovább lehet menni. Az sem utolsó, hogy két munka között el lehet menni hosszabb nyaralásokra, kb. amíg a takaró és a pénztárca engedi, 1-3-6-stb hónapokra, hiszen a “szabit” magunknak adjuk ki. A negatívumok közt felhoznám azon problémát, hogy ha valaki nem dolgozik (mert éppen projektek közt van, vagy eltörte a lábát és nem tud dolgozni) akkor nem is kap fizetést. Erről pár sorral lejjebb majd még írok.

Így keveredtem 3 hónapra egy szabadúszó poziba (a Dunnhumby-nál), majd utána lecsúsztam egy másik munkáról, mert akkoriban az útlevelem valamelyik hivatalban volt éppen (ez még bőven az állampolgárság előtt volt, csak sosem írtam róla.), majd végül “nagynehezen” találtam egy újabb szerződéses munkát a Worldpay-nél. Ez a kettő összesen 9 hónapig tartott, ezután volt az Új-Zélandi utam, amiről itt is írtam. Miután visszajöttem a messzi világból, újra becsatlakoztam a Worldpayhez, ezúttal nem mint elemző, hanem mint adatbázis-fejlesztő (SQL Dev), de még szabadúszó. Itt jöttem rá, hogy mivel mindig is kb bukdácsoltam matekból, a szabadúszó elemzőknek pedig kell a statisztikai tudásanyag, ezert jobbnak láttam átállni a fejlesztői vonalra, immár hivatalosan is. Közben elmentem turizmus és felfedezés céljából Ausztráliába, erről talán már nem írtam itt (ez már 2015 tavasza volt), de az az út is kb “csak” egy hónapos volt, majd miután visszajöttem Londonba, különféle okokból (leginkább nem találtam munkát, mert egyrészt gonosz szél fújt, másrészt pedig nem volt meg a kellő tapasztalatom ahhoz amit szerettem volna) 7 hónapig nem csináltam semmit. (leszámítva, hogy itthon ültem, költöttem a pénzt, egy ismerősöm meg az idegeimet tépte mert itt lakott picit tovább mint gondoltam, 3-4 hónapig. Miután végül október környéken kiköltözött, akkora volt a boldogság, hogy azóta se kerestük egymást. Kinőttem azt hiszem az ismerősök és ismeretlenek befogadásából.) – ősz óta tehát visszakeveredtem a hagyományos (nem freelancer, hanem ‘normális’, permanent) munkába, most már SQL fejlesztőként – persze csak egy ideig. Ezen a területen a tapasztaltabbak napi £500-550 korul kaphatnak, ami azért nem kevés pénz, még akkor sem, ha most már azért határozottan többet kapok mint a korábban említett £35k. Maga a munkahely egyébként elég necces, a 20 emberből álló kontingensből idén eddig hatan mondtak fel, és legalább egy tudom h munkát keres. Ha kiwiföld nem jött volna össze akkor valószínűleg én is elég gyorsan továbbálltam volna. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy tanulnivaló van mit, és tavaly ősszel már picit úgy voltam vele hogy bármi normális munkát bevállalok mert azért 7 hónap seggen csücsülés errefelé alsó hangon is kb £14,000 költséget jelent, ami azért nem kevés, még ha az embert meg is fizetik korábban.

A munka mellett sikerült pár utazást is beilleszteni a menetrendbe. Ausztráliát és UZ-t már említettem, illetve voltam tavaly májusban Bulgáriában, megnéztem Szófiát, valamint egy elhagyatott kommunista partközpontot is; novemberben egy szűk hetet Észak-Koreában is (Csernobil után ez már majdnem alap…), valamint idén tavasszal Japánban. Akit érdekelnek, a flickr oldalamon vannak képek az összes helyről.

A szociális életem változó, ismerőseim nem kis része vagy lebabázott, vagy legalábbis olyan kapcsolatban él, ahol kevés idő jut másra – ez persze normális, valahol olvastam régen, hogy az ember kb 7 évente lecseréli a barátait (nem az ismerőseit) – függetlenül attól, hogy ez mennyire igaz, valahol reálisnak érzem a tapasztalatok alapján. A kiwis blog bevezetőjében írtam olyasmit, hogy a telefonomban levő 21 kontakt közül 5-6 párt alkot, egynéhány elköltözött másik országba, egy db nem is ember, néhány nem Londonban lakik, stb. Meetupokra kevesebbet járok, a kirándulásokat az elmúlt 2 évben hanyagoltam. Kicsit unalmas bejárni ugyan azokat a tájakat évente többször és heti jelleggel jópofizni az újdonsült londoniakkal, hogy mégis hóvarjú (how are you), és mióta vagy itt, és ki vagy és a többi. Kell a fenének. Persze mivel a négy fal közt nehéz új emberekre találni, ezért hullámokban néha kimozdulok és úgy teszek mint akit érdekelnek az új arcok az új csoportokban. Valahogy próbálom megtalálni az egyensúlyt a túl sok és a túl kevés közt.

És akkor végül kiwiföld. Október legvégétől Wellingtonba költözöm, találtam munkát, az egyik helyi banknál leszek adatbázis-fejlesztő. Egyelőre egy 30 hónapos munkavízummal, amit majd valószínűleg elég korán megpróbálok lecserélni egy flexibilisebb papírra, hogy ne csak egy helyen dolgozhassak, vagy legalábbis legyenek opcióim, aztán a többit meglátjuk majd. Egyelőre még nincs hol lakni, és viszonylag kevés a konkrétum a terveimmel kapcsolatban, de majd kialakul. Már nagyjából felfedeztem magamnak tíz vagy tizenöt meetup csoportot amik szimpatikusak lesznek, úgyhogy próbálom majd limitálni az otthon töltött depressziózásos időt. Lesz természetesen blog is, két nyelven, de egy helyen, a http://viktor.kiwi oldalon lesz a tartalom elérhető idővel. Még lesz itt egy post a napokban, de a következőkben ott találtok meg, ha érdekel még amiket írok.

Reklámok

Hello Index – a többi hol marad? Moszatízű marha, jéghideg nők…

Az indexen megjelent két cikkel kapcsolatban gondoltam kifejtem a véleményem (elsőmásodik), nem utolsó sorban mert megint úgy érzem, h az otthoni médiának sikerült nem egészen rátenyerelnie a releváns dolgokra, másrészt az nekik szánt emailemből sikerült kivenniük a “how are you?” részt, aminek a legkisebb jelentősége sem nagyon vanogat…

[az alábbit írtam nekik, reméltem relevánsabb blokkok is megjelennek, az első cikkre reagálva…]

Kicsit reagálva arra, amit a srác írt, mert sok helyen kimaradt a magyarázat…

  • Igen, a bankszámla vicces dolog, kell valami háttértörténet hozzá, magyarul lakcímigazolás, és néha munkáltatói igazolás is, ami akkor nem egyszerű, ha most jött az ember. Sokat segít, ha valaki ismerőse hajlandó adni egy papírt, hogy ott lakik a delikvens, ezt van, ahol elfogadják, van, ahol nem. Az itteni jogrendszerek egy részét nem frissítették a bánat tudja mióta, amikor a bevándorlás máshonnan és máshogyan zajlott. Az akkori viszonyokat az ilyen elvárások kiszolgálták, mert az alja népnek nem kellett akkor még bank. Voltak csekkek helyette.
  • Csekkeket ma már nem nagyon használnak kb. sehol, max a fizikai munkások kifizetéséhez. Ellenben az USA-ban még divatos.
  • A tejes tea és az ecetes sült krumpli megszokható, 7 év után már normális.
  • A krikett lényege, hogy ütések közben lehet inni. Mármint a nézőknek. Elég lassan folyik ugyanis az a játék, és régen a birodalmi időkben így tolták el a fehérek a napjukat. Sportosan ittak és közben beszélgettek. Egy 5 napos test match széria után mindenki atom részeg (volt), az asszonyt meg nem vitték.
  • “Egyszemélyes rendezett sor” – ez a Watching the English c. remekműből van, olvastam, jó könyv, egyébként igaz, én is rászoktam. Ennek egy része abból ered, hogy a buszokra elől kell felszállni a jegy/oyster bemutatásával, a busz meg, Budapesttel ellentétben a buszmegálló táblánál fog megállni, így mindenki tudja, hogy hova álljon, ha jön a busz. A többit össze lehet logikázni.
  • A csapok valóban idegesítőek. Ha már a fürdőszobánál tartunk, másik személyes kedvencem a konnektorok hiánya a fürdőszobában (ennek jogi háttere van a 1960-as évek környékéről, ami cserében az akkori biztonsági standardokból adódott, csak azóta nem sokat változott a jogrendszer, viszont ma már nem ráz meg a kapcsoló/dugó, ha picit párásabb a levegő)
  • Vonatok: drága mert nem az adófizetők pénzéből tartják fenn, hanem az utazókéból. Csak ezt sokan elfelejtik. Másutt az állam nagyon sok pénzzel tolja a vasúti költségek kiegyenlítését, itt kevéssé. (persze attól függetlenül íneffektív az egész rendszer)

A többi nyafira nem reagálok, mert szerintem tejfolt is talál, aki akar, és tejfolt kb. az eszik, aki magyar kajára vágyik egy olyan városban, ahol kengurutól krokodilig mindent megkapni és nem is kerül kisebb vagyonba (konkrétan: Borough Market, Archipelago étterem stb.)

Dolgok, amik szerintem jók:

  • Szarkazmus/angol humor: pár év alatt meg lehet érteni, és nagyon szórakoztató tud lenni. Aki nem érti, persze szenved ezerrel.
  • A multikultinak vannak jó vonásai, csajozás szemszögéből sem utolsó, amellett változatosak az emberek, és ha megfelelő munkakörökben dolgozik az ember, az alja néppel nem találkozik annyit.
  • Pénz: London drága, de ha valaki jókor van jó helyen akkor nagyon sok pénzt lehet szakítani, és ehhez nem kell kokainfüggővé válni vagy politikus fiának születni [igaz az utóbbi itt sem gond].
  • Világváros: ha valaki itt unatkozik, azt magának köszönheti. (ezt úgy, hogy rühellek partyzni, úgyhogy pont nem oda megyek)

Ami semlegesen érdekes:

  • Health & Safety — kicsit urban legend, de egy ismerős mesélte h egyszer volt egy irodában, ahol tilos volt kulcsokat tárolni a szekrényben, mondván, ha valaki megbotlik, és beleesik a szekrénybe akkor megsérülhet. Egyébként jellemző az itteni munkahelyi rendszerre.
  • Az angoloknak mindig másodrendű emberek leszünk, mindegy, hogy £20k vagy £200k a fizu. Ez persze rendben van, otthon is igy néz mindenki a bevándorlókra. Csak nem kell álmokat kergetni, hogy kizárólag törvényi előírás miatt majd tényleg másképp gondolkodnak az emberek.
  • A munkahelyen mellettem ülő itt született indiai csaj (kb. 25) masszívan rasszista, rosszabb véleménye van az indiaiakról, mint nekem.
  • Houseshares. A magyar kultúrában felnövőknek azt tanítják, h onnantól, hogy van lakásod leszel valaki. Itt az angoloknál ez nem ennyire jellemző, így elég sokan vannak, akik relatíve idősek (mondjuk 30+), van pénzük, es haverokkal laknak. Nekik nem prioritás.
  • Ki szereti, ki nem, de a bicajosok mostanában nagyon teret nyernek az utakon. Ezt mindenki döntse el magának, h jó-e.
  • Munkakeresés: itt mindenki hazudik egy picit. De csak egy picit. Aki nem hazudik egy picit sem, az nehezen talál munkát, mert mások mindig jobbnak tűnnek majd.

Ami kevéssé jó:

  • Tömegközlekedés: sikeres ember buszon nem utazik, mert gettó, helyette inkább a metrón a 40 fokban rohad a heringjáraton (lásd szarkazmus, de egyébként sokan tényleg így érzik az egészet [én is])
  • Túlzott liberalizmus/multikulti: ez most picit más tészta, de azt az első sokkhatás után megtanulja mindenki, hogy Londonban fehér angolok nincsenek, úgyhogy aki angolt tanulni jön ide, az rossz helyen keresgél. Viszont Kelet-Londonban konkrétan leszállsz Whitechapel-nél, és ordít a müezzin, éjjel meg súrlódások vannak abból, h egyesek nem a sáriának megfelelően viselkednek, a rendőrök meg nem tesznek semmit, mert az elkövetők britek, és szavazóbázis. Kb., mint otthon a cigányok, csak hatványozottan rosszabb.
  • ‘How are you?’ A felületesség idegesítő. Ezt egyébként ki lehet védeni, én mindig rávágom, hogy ‘still alive‘, szerintük vicces, én meg elmosolygok rajtuk. Ennek egy része persze h otthon megszoktuk, hogy ha nem érdekel mi van valakivel, akkor rá se nagyon hederítünk.

(….)

Egyébként attól függően h milyen jellegű tapasztalatokra van igény, ha komolyabb témákra is akad….

Egy dolog, ami elég zavaró, de sajnos nem egyedi, az a politikai indíttatású népbutítás – most nem a tv-ben es sajtóban fellelhető celebhirekre gondolok mert aki nem vágyik arra az nem néz tv-t es nem olvas ingyenes napilapot a metróban.

Inkább arról van szó, hogy huzamosabb ideje fekete bárányként állítja be a mindenkori kormány a K-Európaiakat, mondván kihasználjuk a szociális rendszert, és csak a szoc támogatások miatt vagyunk itt. Persze biztosan vannak olyanok, akikre ez igaz, és támogatandónak tartom azokat az intézkedéseket, hogy érkezés után 3 vagy 6 hónapig ne lehessen semmit igényelni, azonban az igazi gond azokkal az észak afrikaiakkal és arabokkal van, akik munka- és iskolaidőben 4-5-6 gyerekkel pongyolával a fejükön mászkálnak az utcákon.

Értelemszerűen azok a purdék sem tanulnak sokat, és a család sem munkából él. Tőlük persze elvenni a segélyt dupla politikai öngyilkosság: ők, illetve sok társuk többedik generációs, brit, szavazó, velünk ellentétben.

Persze sötét bőrűekkel negatívan kivételezni azonnali rasszizmusvádat eredményez, de mi fehérek vagyunk, tehát szabad.

Az más kérdés h egyszerű Darwinizmus, hogy akinek hosszú tavon sok gyereke van, az veszi át a hatalmat (“erősebb kutya baszik”), és pillanatnyilag az itteni kormányzatok sokat tesznek azért, h sikeres szavazat vásárlással vágják az európai kultúrák alatt a fát. Ja de ilyet mondani is rasszizmus. Pedig csak statisztika.

Nem a segélyek hiányával van a bajom, sosem kértem, sosem kellett, egyébként sem szorult belém sok baloldaliság, inkább az zavar, hogy egy ideig reméltem h az emberek ilyen fokú populista hülyítése csak otthon divat, de ebből a szempontból itt sem sokkal jobb a helyzet.

 

Pályakezdő fizuk Londonban

A HVG-n volt egy cikk nemrégiben arról, hogy a magyarországi középiskolás fiatalok mennyire “el vannak tévedve” arra vonatkozólag, hogy mik otthon a pályakezdő fizetések. Amit a HVG írt azt most nem fogom végigrágni túlságosan, olvassa el aki szeretné, tömören arról szol, hogy a középiskolások minimum 200-300e nettó fizetést szeretnének maguknak helyből az elején és sokan különböző vezetői pozíciókban óhajtják látni magukat záros határidőn belül.

Szerintem egyébként ezzel majdnem mindenki így van abban a korban, de nem lenne rossz, ha a szülők és az iskola ilyen jellegű felvilágosítást tartana néha. Az igaz, h a szülők jó része nem ismeri a mai rendszereket, azonban az iskolának elvileg a feladata a (felnőtt) életre félkészítést, tehát az, hogy a tanárok nem ismerik a dolgokat, az nem kifogás. Ha szexológust be tudnak hívni tizenegyedikben h a szexről beszeljen akkor be lehetne hívni valamilyen karrier-tanácsadót, vagy bárkit, akinek van valami releváns ismeretanyaga, ha mást nem, akkor Pistike 24 éves nővérét vagy kit. Talán motiválna egyeseket a vállalkozások beindításara vagy arra h tényleg tanuljanak nyelveket és külföldön tanuljanak tovább. Aztán ha akar még utána is hazamehet. Középben én is úgy éreztem, hogy az otthoni pályakezdő fizetések a béka segge alatt vannak. Azt, hogy most mekkorák, nem tudom, de feltételezem, hogy nem lehet belőlük túl jól megélni. Az indexen ma megjelent írás szerint a nettó átlagfizu 153 ezer forint (igaz ez nem csak a pályakezdőkre vonatkozik).

Itt gondoltam megemlíteni, hogy nálunk milyenek a pályakezdő fizetések, vagy legalábbis azok egy részei. Ahol tudok, megpróbálok havi nettót írni, de fontos lenne fejben tartani, hogy ami itt mondjuk £1000 nettó az nem igazán annyi, mint otthon a 380 ezer forint, hiszen itt a lakhatási költségek igen mások. Akinek tehát eddig kimaradt, javaslom elolvasni a mit-merre-meddig-miért írásomat.

nem-diplomások fizetésével kapcsolatban teljes a káosz, nem nagyon van megbízható elérhető információ, de ha a minimálbér bruttójával számolunk, ami £6.31/ó akkor, ha egy 40 órás héttel számolunk (ami nincs mindig meg ezekben a szektorokban), akkor az 6.3*40*4.3*12 = £13,000 éves fizu. Ez havi kb £1,000 nettó.

diplomás pályakezdő fizetésekről elég sok vegyes információ van, de összességében úgy tűnik, hogy éves szinten £18-28,000 körüli összegről beszelünk, félévvel a munkába állás után. Ez kb havi £1,200-1,800 nettó. Diplomától függően, az alábbiakkal érdemes számolni [forrás]:

Degree Subject
Average Graduate Starting Salary
Accounting and Finance £21,551
Anthropology £20,223
Archaelogy £17,675
Architecture £17,873
Art and Design £17,300
Biology £19,204
Business Studies £21,007
Chemical Engineering £27,151
Chemistry £19,948
Civil Engineering £23,720
Classics and Ancient History £20,869
Computer and Science £21,712
Dentistry £30,143
Drama £17,446
Economics £25,673
Engineering £24,937
English £18,338
French £20,034
Geography £19,844
Geology £21,182
German £20,675
History £19,909
Hospitality £17,664
Italian £18,745
Law £18,911
Linguistics £18,074
Maths £23,160
Mechanical Engineering £24,337
Media Studies £17,358
Medicine £29,146
Music Studies £16,925
Nursing £21,910
Pharmacology £20,059
Philosophy £20,097
Physics £22,964
Politics £20,831
Psychology £18,173
Religious Studies £21,794
Social Work £24,630
Sociology £20,774
Vetinary £25,807

Londonban az átlagfizetések kb 10-20%-kal magasabbak, mint vidéken, de ez csak egy átlag, amit sokban befolyásol az is, hogy itt több a bankszektorbeli munka, mint másutt, így az összesített átlagot felhúzza.

Szilikontejeskörforgalom

Silicon Milkroundabout. A Silicon Valley/Szilicium-völgy mintájára kezdtek pár évvel ezelőtt kialakítani egy kisebb szegletet Londonban azoknak a startupoknak, amelyeknek helyre, és irodára volt szükségük. A startupok, azoknak akik nem tudják mik azok, olyan kisvállalkozások, amik az egész vállalkozás-fejlesztés első stádiumában vannak, és sokszor még befektetőket keresnek, vagy netán egy keveset már találtak is.

Ezeknek a cégeknek dolgozni, bár személyes tapasztalatom nincs a témában, de mindenképp érdekes/más, mert egyrészt nincs az a hivatalos corporate környezet, hanem inkább családias, valószínűleg túlórás jellegű, másrészt (nem is annyira) néha előfordulhat h egyszerűen csődbe mennek. A Silicon Milkroundabout egy szójáték ami a Silicon Roundabout valamint a Milkround szavakból áll össze. Előbbi a fent említett kialakított terület neve az Old Street Roundabout mellett, utóbbi pedig az angolban az állásbörzét jelenti, tehát ezek a startupok tartottak állásbörzét ma.

A résztvevő cégek jó része annyira uj volt, hogy konkrétan idei kezdésűek, vitatható finanszírozással, mármint nagyon kevés pénz van mögöttük, sokszor az egész ‘csapat’ 3-5 emberből áll, és minden jo szándék ellenére néha lett volna kedvem megkérdezni, h mégis szerintük hogyan nem fognak becsődölni hónapokon belül. Mindezek ellenére érdekes, plusz csendben megjegyzem, h ok legalább megpróbálnak csinálni valamit. A profilok jó része az online zenevilágot próbálta kereshetőbbé tenni, vagy valamilyen Facebook-alapú extra szolgáltatást nyújtott.

A maradék kb 15%-ban voltak érdekes kezdeményezések, mint pl. rövidtávú lakás-kiadás amolyan szállodai rendszerben (pl. amíg a család elutazik egy hétre addig valakinek kiadja a kecót, a cég aki felügyeli a folyamatot pedig felelős azért, h a lakás pontosan úgy nézzen ki a végén mint az elején, de ennek része hogy van takarítás, reggeli, szoba-szolgálat, stb stb.)

Az állásbörze nagyon informális hangulatban zajlott, ingyen pia volt, viszont mindent félpintes pohárban szolgáltak fel, a bort is beleszámítva. Sajnos töményet nem adtak. Az álláshirdetések egy része is igen meredek stílusban volt megfogalmazva. Az egyik ilyen ‘érdekes’ például így nézett ki:

 UPDATE: FOR EVERY RECRUITER THAT CONTACTS ME, I WILL KILL A KITTEN.

Do you enjoy not givin’ a f*ck, living life in the fast lane?
Are you insane not only in the brain, but also in the membrane?
Are you down with OPP?

If not, then leave this page right now and go back to your business.
If so, then you’ll enjoy working with a startup that does things differently.

We just won Seedcamp London. We’re out of dev resource. I need someone who I can stare straight in the face and say “we are going to build an empire together” without throwing up in my mouth.

Feel me?

We’re solving the almighty clusterf*ck of a problem men call shopping. Real men, not fashionistas. We’re inventing H-commerce (humour commerce). I mean, we have a robot FFS.

Ez a konkrét cég különben arra épít, hogy a pasik utálnak ruhákat vásárolni, ezért elő lehet náluk fizetni bizonyos ruhatermékek kiszállítására x havonta. (Pl beütöd hogy neked a pepita-kék zokni tetszik, 10-es lábméreted, és akkor három havonta küldenek x darab pepita-kék zoknit.)

Szóval ez is egy ‘élmény’ volt, ilyet is láttam, majd még lehet megyek párszor mert úgy tűnik relatíve gyakran van. Hátha egyszer találok valami szimpatikusat.

Emberek es egerek

Van egy új lakótársunk, mar egy bő hete, legalábbis elvileg, a hangját hallom, a kocsiját latom, de a sráccal meg nem találkoztam. Valami indiai, ha jól tudom. Lassan elnyomásban fognak élni a fehérek a házban, mar csak ketten vagyunk.

A lakás keresés továbbra is in progress módban van, csak meg mindig nem találtam olyan helyet, ami nem egy lepratelep, és emellé nem egy havi ezres, mert azt picit sokallom a kereteimhez kepést. Bármilyen vicces is, Londonban neccesen lehet kijönni havi ötszáz font költőpénzzel. Bezzeg otthon mennyire örülne neki mindenki – persze igazából van ebben egy kis sznobizmus is, hiszen aki minimálbéren el, az kb ennyit kap a végen, mégse hal éhen. Csak hát a kényelem meg a hasonlok.

Van egerünk is, láttam többször is a konyhában, meg hallottam a falban. Jó, hogy nem főzök, bar igazából mindig csak a szemetest környékezi, ami a padló-szinten van, szóval a hűtőbe egyelőre nem férkőzött még bele. Remélem ez így is marad. Londonban különben sok a mindenfele élőlény, marmint a lakott területeken, lattam mar többször rókát, egeret, ill. más környékeken patkányt is, de előbbi kettő rendszeresen megfordul a mi környékünken is. Végül is nem annyira meglepő, ez elég külváros, hazákkal, kb mintha otthon Mátyásföld vagy Rákosborzasztó lenne, csak kicsit jobban be van kötve a városba, tömegközlekedésileg, mert nem csak egy sosem járó HÉV vonal van itten, hanem kettő! (Igazából metró, de elég sokáig a fold felett mennek itt, ezért inkább HÉV-ként üzemel).

Ez a hetem elég porgos volt, hétfőn nem volt munka mert munkaszüneti nap volt, de a hét többi napján minden este másokkal szocializálódtam, új csapatommal, barátokkal, régi csapattagokkal stb. Ma meg vidámparkban voltunk, jó volt, bar nekem picit extrém, de ennek ellenére elveztem. Ugyan nem ültem fel rá, de van egy hullámvasút, ami igazából annyit tud, hogy felmegy, aztán lejön, mindkettőt kb függőleges helyzetben. Az itteni 67 méteres, és kb 130 kmh sebességet tud, de néztem, New Jersey-ben van egy, ami 127 méter magas, és 207 kmh sebességet nyom. Hát, nem tudom, ha az éves fizetésem kétszeresét odaadnak, talán meggondolnám, hogy felmenjek rá, addig viszont aligha. Mindenesetre ezek a járgányok marha populárisak, az itteninél negyvenöt perces sor állt. Volt barátnőm kezdett, ha jól tudom paplan ernyőzni vagy mit csinálni egy jó ideje (egyszer mar majdnem lepottyant, csak az erdő megfogta). Mindenki másra izgul…de a síugrók se normálisok, az biztos.

Visszaterve a vidámparkra, elég jó stratégák az üzemeltetők. Egyreszt a beugró, ha neten veszed £28/fő, ha a pénztárnál, akkor £33, ennyiért mindenre annyiszor ülsz fel ahányszor jól esik. Persze, sorba kell állni, de ha ez nem tetszik akkor egy kis extra anyagi hozzájárulásért mentesülsz a sorbaállás terhe alól. (A sor jórészt pár perctől egy óráig terjed). Emellett, az amerikai parkok egy részével szemben, melyek akar éjfélig is nyitva vannak, ez hatkor bezár. Jó dolog, nekik, hiszen este hát után ki akar bemenni a vidámparkba (?) így bevétel nincs, ellenben az üzemeltetési és fizetési költségek pörögnek. Így viszont kidobnak mindenkit, ha mar nem éri meg nekik nyitva lenni. Mindenesetre nem rossz, azt számoltam, hogyha az itteni fizetésem és az otthoni árak arányban lennének egymással, akkor az egész napi költésem kb 3500 (!) forint lett volna. [értsd mivel itt nettó 450e forintnak megfelelőt kapok, otthon meg harmad ennyit, ezért a negyven fontos napi költséget levágtam tizenháromra. Persze ez jó leegyszerűsítése a dolgoknak, de valamelyest reális.]

Más. Eddig azt hiszem melyeket hallgattam ebben a témában, mert úgy érzem, hogy a politikai nyámmogás Magyarország egyik rákfenéje a sok közül és egyszerre gyerekes és beteges is. Ámde…Nézem otthon Pécsett a jobboldal nyert a mai időközin. Hát, most anélkül, hogy utalást tennék egyebkent semleges politikai hovatartozásomra, ez überciki. Marmint persze nem a jobboldalnak. Pont azon gondolkoztam nemrég, hogy vajon mi lehet az aktuális állás Budapesten, a “ha most vasárnap lenne a királylány-választás” jellegű kérdésre. Erös a tippem, hogy hasonlóan érdekes számok kerekednének ki belőle, mint a pécsiből. Nem volt bolond az MSZP amikor Tollert/Tasnadit nem akarta elengedni a politikai székből (ágyból), de azért ez mar komolyan valami. Mondjuk én hallgattam az egyik kollegájára, és amikor azt mondta, hogy akinek nem tetszik, az elmehet, hát leleptem. Persze nem vártam meg az engedélyét.

Elég sokan gondolkoznak hasonlóról az ismerőseim koreben, bar személye válogatja, hogy kinek mennyire valósok az elmenésről szövögetett tervei, ill. kinek inkább csak a gondolatai vannak meg, a többi része nincs. De célok sokfélék, van Dánia, pár Anglia, illetve tőlünk is nyugatabbra levő célpontok. Kellemetlen, hogy aki teheti elmegy otthonról, aki meg otthon marad az vagy a jobbik végéből van, és ezért szopó ágon eltartja a többit, vagy a többihez tartozik, ami ezesetben inkább negatív hatásokat tesz, mint pozitívokat. Igaz, itt se minden tökéletes, sok a bevándorló, mármint az a fajta, aki segélyen el, de dolgozni luxus neki. Igaz az itteni társadalom egyelőre kepés a rendszer fenntartására, aztán persze majd meglatjuk hogy hova vezet – azt hiszem nem fogom megvárni mindenesetre, mert most már másfél éve itt élek, és ennyi idő alatt formálódik bennem a kép, hogy Anglia jó hely, de nem az esetem. Igaz, valószínűleg meg két evet maradok, addig sok dolog változhat. Sokat fog számítani az elkövetkező kb 12 hónap, a munka miatt, h milyen lesz az új csapat, mik a lehetőségek és az eredmények, ilyesmik. Ezekről majd később, ha mar lesz mit írjak.

Anyám irt egy édesét, azzal kapcsolatban kommentálta az országot, hogy otthon nemrég volt anyák napja, itt meg márciusban. Azt írta: “Elég nagy össze-visszaság van nálatok, az ünnepeket máskor adják ki, az anyák napja sem akkor van mint nálunk, jobb oldalon van a kormány, külön jön a hideg-meleg víz. Zűrös.”

Olvastam közben egy jó írást, az urbanista blogon keresztül – a világ húsz legelhetőbb városáról írnak benne. Lehet tényleg Sydneyben a helyem, ez mar többször felmerült bennem. :thinking:

 

Gondolatok az első munkahelyről egy hónap után

Hétfő óta egy hónapja dolgozom a TNS-nél. Azt hiszem h kezdem megszokni a helyet, és rájöttem, hogy végül is annak ellenére, hogy a munka a számokkal nem annyira az én világom, pillanatnyilag sokkal jobb helyen nem biztos, hogy lehetnek a hosszú távú terveket nézve. Bar persze hetente vannak ötleteim arra vonatkozólag, hogy majd egyszer merre érdemes tovabbindulni, most gondolkodom azon, hogy vagy a vállalaton belüli sales rész, amit érdemesebb megcélozni, vagy a TNS Finance ami pénzügyi kliensekkel dolgozik. Igazából, ha végig gondolom a dolgot akkor valószínű az utóbbi. Egyik kedves lakótársam kapott most allast az olaj befektetési iparban, igaz tud oroszul a srác, de havi nettó £7500-at kap. Ez nem csak jóval több mint amit én, hanem forintban nézve se egy rossz összeg, aktuális árfolyamon kb. 2.4 millió ft/hó (nettó) – szóval egyértelmű, hogy ha már Londonban vagyok akkor nem biztos, hogy az FMCG marketing a legmegfelelőbb választás a rendelkezésre álló lehetőségek közt. Persze ez meg odébb van, de nem rossz eljátszani a gondolatokkal, hogy merre akar orientálódni az ember. Utánakérdeztem ma a lehetőségeknek, alapban nem lehetetlen átjutni Financera, csak közel képtelenség, mert a vállalat másik része, de ennyiben hagyni a dolgot túl unalmas lenne; év végen, ha majd kezd aktuálissá válni a dolog, futok pár kort vele.

A társaság jónak tűnik a cégnél, elég sokat járunk iszogatni, illetve találtam a környéken pár jó fejnek tűnő magyart is szóval programok akadnak, és javul a statisztika, mert ugye meg csak most érkeztem kb. Volt nemrég sör fesztivál, mondjuk semmi komolyra nem kell gondolni, sajna az angoloknak a fesztiválozás se tűnik az erősségüknek, de pár jó ital volt azért. Néztem, vannak koncertek is, igaz a varos túlsó végen, most volt Duran Duran koncert, nem mentem, mert későn eszméltem, de lesznek majd meg jok, Tiesto augusztusban, bar nem tudom meg akarok-e menni, valamint csak lista keppen, James Blunt októberben, Bryan Adams novemberben, Elton John, valamint Coldplay decemberben, Carmina Burana januárban, Tina Turner márciusban. Ez csak egyebkent egy hely listája (O2 arena). (Igaz valószínűleg ezek közül egyikre se megyek – ellenben augusztusban lesz egy Bach, Smyth & Rachmaninov est az Albert Hall-ban, erre beneveztem – éljen a kultúra; azt hiszem ilyesfajta esten egy brazíliai alkalmat leszámítva legutoljára 8-10 eves koromban voltam a szüleimmel és akkoriban nem volt igazan jó véleményem arról, hogy nekem akkor ott több órát kellett végig ülnöm – de az idő már csak ilyen, változik és vele kell haladni).

Vettem egyebkent egy nagy rakás dolgot az elmúlt hónapban. Egyreszt kb. teljesen felújítottam a ruhatáromat (egyetlen pólót se vettem, figyelitek?), meg mivel otthonról úgy tűnik megkapom az asztali gépet, ezért ahhoz vettem egy 22”-s monitort, meg még pár dolgot. Hogy hova teszem, azt meg nem tudom, mert üveg asztalom van és szerintem beszakadna alatta, mert már egy 13 kilós nyomtató is van rajta, ami (a nyomtató) valószínűleg a padlóra fog költözni nemsokara, mert a monitor nem csak nehéz, de majdnem 60 centi szeles is, úgyhogy kell a hely.

A fizum egy kisebb része most épp könyvekre megy el, sajna meg szakdogát kell írjak, amit 2 hónap múlva le kell adni, és meg eddig két oldalam sincs – ha ilyen tempóban haladok tovább akkor a nyugdíjazásomra kész is lesz talán, úgyhogy bele kell húzzak, de se kedvem, se ötletem nincs még, bár tudom ez nem opció sajna.