Most ott tartunk, hogy a parlament leszavazta a miniszterelnök december 12-i választásra tett javaslatát. Persze a héten még sok dolog történhet, de az biztos, hogy előbb-utóbb választást kell tartani. Miért is? Leginkább mert kisebbségi kormányzás van pillanatnyilag, és az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy ez nem működőképes.
A dátumot tekintve azonban vannak problémák: egyes pártok attól tartanak, hogy ha december 12-n lesz a választás, akkor addig esetleg megszavazhatja a parlament a Withdrawal Agreement Bill-t, és akkor valóban kilépünk, (most éppen) január végén (vagy előtte) az EU-ból, ezért inkább december 9-t javasolják választásra, mert akkor előbb kellene feloszlatni a parlamentet, és erre a szavazásra már nem lenne idő. Ez azonban az érem egyik oldala csak.
A LibDemek szeretnének dec 9-i szavazást, mert az egyetemi félév akkortájt (a pár nappal későbbi hétvégén) ér véget, ezért sok egyetemista lehet, hogy nem menne már szavazni mert az egyetemi városokból hazamennének és utána nem foglalkoznának a témával (plusz ugye First Past the Post van, ami azt jelenti, hogy a legtöbb szavazatot kapó nyer, és ha koncentrált a fiatalok szavazata az a LibDemeknek jó, ha eloszlik, az rossz).
A Labour nem igazán tudja mit szeretne, de szerintem ha a Labour állat lenne akkor macska lenne, mert azok sose tudják mit akarnak csak általában seggek és nyávognak. A hivatalos, hogy nem támogatják a decemberi szavazást úgy általában, mert szegény öregek nem akarnak kimenni a hidegbe szavazni, és egyébként is betlehemezésre már be vannak foglalva az iskolák és a közösségi házak. Ez egyrészt nagyon aranyos gondolat, másrészt mire legközelebb normális idő lesz az májusban várható, úgyhogy az, hogy “hideg van”…nos az egy ideig lesz. és reálisan senki nem várhatja, hogy hónapokig nem történik semmi politika- és brexit-ügyben, mert a melegre várunk. A Labour problémája, hogy egyre jobban távolodnak a nyertes pozíciótól, és nem tudnak ezzel mit kezdeni — lásd lejjebb:
Igazából tehát most ott tartunk, hogy a baloldal mondhatja, hogy a Johnson-féle október 31-i kilépés “do or die” az halott, és ez nem rossz kampányüzenet, azonban a fentiekből látható, hogy egyelőre úgy tűnik azért nem támogatja az ellenzék a választást, mert félti az öregeket a hóban valami csodát remél, hogy a kormánypárt hirtelen erőt veszít, mondjuk a Brexit párttal szemben (relatíve valószínűtlen, mert a jobboldali szavazók tényleg úgy vannak vele, hogy itt a parlament a mumus, nem a kormány).
Ami picit érdekesebb, hogy bár a szavazók inkább jobbra húznak, növekszik az igény egy második referendum iránt is:
…bár ami egyrészt nem meglepő, másrészt érdekes, hogy itt a referendum számai a bentmaradás-pártiaktól jönnek:
…érdekes, mert ez picit azt sugallja, hogy talán többen maradnának bent mint lépnének ki, és nem meglepő, mert a kilépés-pártiak inkább választást akarnak, hiszen a Toryk vezetnek, és vszg Boris lenne a jelöltjük megint, aki a szavazóbázisban népszerű, mint feljebb látható, tehát remélik, hogy nyernének, és akkor egyenesebb lenne a kilépés felé vezető út is.
Ritkán járok moziba, hiszen tartja a régi mondás, előbb utóbb minden megjelenik “DC-n és kazettán” — no a DC hálózat nem tudom létezik-e még, van helyette torrent, de a lényeg, hogy nem szeretek 13 fontot kiadni azért, hogy valaki előttem rágcsálja a popcornt és fél óra reklám is legyen a film előtt, szóval évente max kétszer megyek.
Mivel TV-t se nézek, a gépen meg adblock van, munkába meg nem is akarom tudni mióta nem járok (“work from home” lassan fél éve), kicsit elszoktam a hirdetésektől, így nem tudom mi zajlik a kapitalizmus világában. Ennek megfelelően csak egy hete láttam egy buszon, hogy megint új film jön az Emberböllér szériához és mert a T-filmek mindig is nagyjából az általam pozitívan ítélt filmek közé tartoztak, beleértve a T3, Salvation és Genisys darabokat is, gondoltam megnézem. Innentől picit spoileres.
A TDF úgy volt beharangozva, hogy a “félresikerült” T3/Salvation/Genisys filmeket teljesen ignorálva a T2 közvetlen folytatása lesz, előkaparták a két főszereplőt (Schwarzenegger mint “T800/Carl”, Linda Hamilton mint Sarah Connor, de Edward Furlong kimaradt a buliból), akik megöregedtek, James Cameron is részt vett a projektben, ítéletnap elmaradt, stb. Ehhez képest csütörtök este lehetett vagy 25 ember a moziban, egy nappal a bemutató után. Persze ez nem kötelezően alap semmire, de nagyobb érdeklődésre számítottam.
A történet nagyjából kitalálható: a nagyjából-jelenben (2020) járunk, amikor visszaküldenek a jövőből egy gépet, valamint a másik oldalról egy embert akik egymást hentelik, hogy megöljenek/megvédjenek valakit aki majd fontos lesz. Ebbe annyi csavar jön, hogy a film első jelenetében megtudjuk, hogy az 1997-es világégés elmaradt a T2 film után, majd kb egy évvel később egy visszaküldött Terminator, persze standard Arnold fejjel megöli John-t, de Sarah valahogy mindig tudja mikor és hol jelennek meg Terminátorok és valahogy irtja őket, viszont sose tudja, hogy pontosan ki küldözgeti neki az üzeneteket amikben ezek a pontos részletek le vannak írva. (1999/2000-ben nem nagyon volt még mobilszolgáltatás az USÁ-ban, de ezt hagyjuk). A filmreview-ek amiket olvastam még kiemelik, hogy mennyire pozitív, hogy női főszereplők is vannak, akik beszélgetnek, nem is mindig fehérek, stb, ez engem hidegen hagy, de valóban ilyenek is vannak a filmben. A gépi oldalon a nagy csúnya gonosz monstrum egyik érdekessége, hogy a fizikai vázát szét tudja választani a folyékony fém váztól és mindkettő önálló életet tud élni (hiszen ez nem is a T-vonal, mert az nem létezett, hanem ez más, “Rev9”), ezért a pozitív szereplőknek másfél terminátort kell szemmel tartaniuk.
A film során kiderül, hogy Sarah-nak a Carl néven futó régi terminator küldözgeti az üzeneteket, aki egyébként egész pontosan az a gép, amelyik megölte John-t de azóta “emberiességet növesztett” (grew a conscience ami ugyan öntudatot jelent, de itt nem azon van a fókusz, aki megnézi majd megérti de kb megbánta amit tett stb…egy gép ami nem érez.) — ez is milyen már, bár a filmben tesznek egy próbát ennek az elmagyarázásra de akkor is fura; felesége és befogadott gyereke lett, és függönyöket árul, és saját bevallása szerint “nagyon szórakoztató” a személyisége. Megtudjuk azt is, hogy mivel a Cyberdyne megsemmisült, Skynet se készült el, de helyette lett egy Legion nevű AI ami pontosan azt csinálta mint Skynet csak igazából más a neve. Azt hiszem nem árulok el semmi sokkolót, hogy végül sikerül az ellenállás jövőbeli fő szervezőjét megmenteni és a gonosz gépet kivégezni.
Nagyjából ennyi a film története. A BBC annyit írt a kritika végén, hogy “please terminate this franchise”, és a maguk módján igazuk van. Ennek a filmnek nincs valós indoka a létezésre, leginkább mint “T2 folytatás” nincs. Amikor a T2 kijött 1991-ben, az akkori CGI-képességek mellett hihetetlen volt amit belepakoltak, a többit pedig ugye CGI nélkül kellett megoldani, irodaépületet felrobbantani (amit csak egyszer tudtak megcsinálni, hiszen akkoriban a renderfarmok nem voltak képesek helyettesíteni az ilyesmit, szóval ott tényleg a levegőbe repült egy irodaház), stb, amellett maga a sztori is baromi érdekes volt, gép a jövőből, vicces kommentek itt-ott, jó és általában nem kiszámítható jelenetek, stb.
Azóta eltelt majdnem 30 év, és az, hogy van egy CGI gép, pár üldözős jelenet, sok CGI robbanás, és adott, hogy amerikai, nem pedig koreai filmet nézünk, egyértelmű az első pillanattól, hogy mi lesz a vége. Csak 1991 óta volt pár nagyot szóló film, ha mást nem akkor ugye lehet a Marvel-filmekre, vagy Avatarra gondolni (mindegyiket rühellem, de a CGI + akciójelenetek szempontjából azért a nézőközönség már eléggé megszokta a magas színvonalú alkotásokat gyenge sztorival)…maga a sztori pedig nagyon vékony. A sokat ekézett T3-ban elég sok időt töltenek azzal (értsd 3-4 jelenet), hogy elmagyarázzák Skynet mi, hogyan aktiválódott, stb. A Salvation-ban szintén. A Genisys kb arról szólt majdnem végig, hogy Skynet-eredettörténet, ráadásul abban az időszakban, amikor a valós Facebook/Google elkezdett azzá válni ami felé ma is halad, egy mindentudó AI. Ehhez képest a TDF-ben annyit tudunk meg a Legion-ról, hogy első nap elment az áram, második nap jöttek a rakéták, és harmadik napra eljött a világvége. Ez ennyi, egy hosszabb mondatban elmondva, ennyit tudunk meg a sötét sorsról. Meg azt, hogy a T800 letelepedett, Carl néven fut, családja van, de a feleségének nem tűnt fel 22 év alatt, hogy a férje nem ember, 200 kiló, nem alszik, és amikor mondja neki, hogy “eljött a nap, most mennie kell és i won’t be back” akkor szó nélkül, egy öleléssel távoznak. Azt már meg se merem kérdezni, hogy ha a Cyberdyne/Skynet vonal halott, akkor ki/mi küldte vissza azt a T800-at ami megölte John-t, adott, hogy ők innentől nem léteztek.
A film pedig nagyon kiszámítható, ami a 84-es és 91-es filmek korában még nem volt meg, itt biztosra lehet érezni, melyik jelenet után jön meg az utolsó pillanatban “valami amitől a főhős nem hal meg”, vagy hogy a végén a csaj aki a jövőben az ellenállás vezetője lesz mennyire elérzékenyül, azok után, hogy az azt megelőző két órát azzal töltötte, hogy csirkéből tökös csajjá vált 2-3 nap leforgása alatt, de azért inkább-nem-akarja-megölni-egyébként-is-haldokló-embertársát-hogy-azzal-megmentse-magát-és-az-emberiséget-majd-aztán-mégis.
Ez mind teljesen rendben van, de semmi különös. A film itt 15-ös karikával fut, amerikában R, ami asszem szintén hasonló, de nem hiszem, hogy a 15 évesek közül sokan látták volna a 91-es, hátmég a 84-es filmet, amik viszont a maguk módján fontosak ennek a filmnek a megértéséhez. Azt se tudom lenne-e türelmük megnézni az első filmet, ami ma már picit lassú. Lehet van, amit nem kéne állandóan folytatni próbálni.
Lassan már ott tartunk Brexit ügyben, hogy az egész ország úgy érzi, essünk át a picsába az egészen aztán lépjünk tovább. Persze a dolgok mikéntjén azóta se nagyon sikerül megállapodni.
Mañana Monday egyébként onnan jön hogy ugye volt a 80-as években a Manic Monday c. szám, de a mára tervezett szavazást a házelnök megtiltotta, ezt akár át is nevezhetjük “holnap” (mañana) hétfőre. (egyébként ez a BBC-n volt, mielőtt vki megdícsér h milyen kreatív vagyok).
Macskajaj…
Akció az van is meg nincs is. Szombaton elvileg arról lett volna szavazás a parlamentben, hogy a legújabb megállapodást elfogadja-e a parlament, vagy sem, mert mi ugye a hónap végén márpedig kilépünk az EU-ból…vagyis mégse, mert a törvény kötelezte a miniszterelnököt egy újabb halasztásra, amit még az EU-nek is el kell fogadnia.
Szombaton ehhez képest annyi történt, hogy a parlament megint megpuccsolta a kormányt, és megváltoztatta a napi menetrendet, és megszavazott egy javaslatot, miszerint magát a megállapodást nem hajlandóak megszavazni, egész addig amíg a szükséges, több száz oldalnyi törvénykezést nem fogadja el a parlament. Ennek egyébként az a logikája, hogy így nehezebben fordulhat elő, hogy a jogszabályokat esetleg nem fogadja el a parlament (pl mert a kormány esetleg nem is terjeszti be őket), és így no-deal lenne a dolog vége.
Most akkor ott tartunk, hogy holnap elvileg benyújtják a törvényi hátteret, amit mosthoz képest holnapig el kéne olvasnia mindenkinek a parlamentben (erre a BBC írta, hogy ez olyan, mintha a Háború és Béke -t kéne elolvasni hazafelé a buszon (ami wikipedia szerint 1225 oldal, úgyhogy modernebbeknek mondjuk a teljes Gyűrűk Ura, kb ugyan annyi)), majd a következő pár napban megvitatni a törvényjavaslatokat.
Több helyen megírták, hogy arra elvileg jó esély van, hogy az alapmegállapdást megszavazza a parlament, mert a Munkáspártból is lehet hogy páran kiszavaznak, ami azonban inkább érdekessé teszi a helyzetet, az az, hogy milyen módosító indítványok érkeznek a törvényhez a napokban, és azokat megszavazzák-e. Pl ha megszavaznának egy második referendumot, vagy a vámunió fenntartását, a kormány valószínűleg visszavonná az egészet, és valamilyen módon megpróbálna kikényszeríteni egy előrehozott választást, amit valószínűleg megerősödve nyerne meg, utána meg tehetné amit akar.
A szavazók nem kis része egyébként nem tudja miként álljon a mostani helyzethez. Természetesen akik kilépésre szavaztak anno, azok inkább támogatják, akik maradásra, azok inkább nem, viszont összességében elég nagy a “nem tudom” aránya:
Szóval amit érdemes lesz majd nézni az a szerda-csütörtöki “third reading” rész, amikor a beadványokat is megtárgyalják, és hogy utána mi jön, azt a fogadóirodák is csak tippelgethetik….
Picit más vizekre evezve, leginkább el a politikától, visszatérek a közlekedés témájához, amiről már hosszabb ideje nem írtam. Talán vannak akik emlékeznek, hogy anno a MÁV próbálkozott azzal, hogy egy Ikarus 260-ast szó szerint sínbusszá alakítson, akit ez jobban érdekel annak itt a wikipedia cikk magyarul.
Miközben az ikarusos projektből nem lett sok, mert gondok voltak a “kormányzással”, meg a fékezéssel, illetve pár egyéb dologgal, a britek is megpróbálkoztak a saját sínbuszukkal a 80-as évek legelején, kb hasonló indokból mint a MÁV: a szárnyvonalakra kellett valami olcsó megoldás mert nem voltak fenntarthatóak, de bezárni mégse annyira akarták. A Pacer néven futó vonat az ikarusszal ellentétben nem annyiból állt, hogy vasúti kereket tettek a busz alá, hanem buszalkatrészekből építettek egy vonatot, emiatt nem is jöttek elő ezek a problémák…voltak helyette mások.
Pacer vonatok Exeterben, 2011 (wiki)
A Pacereket 1980-87 gyártották, és mint sokszor a vasútnál, csak ideiglenes megoldásokként gondoltak rájuk, max 20 éves élettartammal….persze még most is futnak, talán jövőre vonják ki őket a forgalomból, bár az RMT (szakszervezet) szerint még 2032 (nem huszonhárom) szerint is menni fognak, ha addig szét nem esnek. (jogilag egyébként 2020-ban ki kéne vonni őket, mert nem felelnek meg a kerekesszékesek igényeinek).
Leyland National
A szerelvény alapja a Leyland National busz volt, és elsősorban onnan jött az igény rá, hogy az első generációs DMU vonatok megérettek a cserére, de a BR (British Rail, kb MÁV) -nek nem volt pénze az elsőhöz hasonlóan jó minőségű szerelvényekkel cserélni a kiöregedő kocsikat. Végül két nagyobb típus tervezésébe fogtak, a Sprinter, valamint a Pacer szerelvényekbe. A Sprinter egy komolyabb, nagyobb, nehezebb DMU volt, miközben a Pacerek a “kici occó” kategória felé mentek inkább, és a vidéki szárnyvonalakra tervezték őket. Az eredeti Class 140 prototípus valóban egy buszra épített vonatvezető kabin volt, meg persze kicserélték az alsó szerkezeteket is, egy tehervonat-vázát használták fel erre. A motorja 200 lóerős volt, ami nagyjából megfelel az otthon gyakori BZMot vonatnak.
Class 141
Az első “normál” széria, a Class 141 már kocsinként két motorral szerelt, 410 LE-s azonban forgóváz nélküli szerelvények voltak, továbbra is Leyland busz alapokon. 14 év használat után pár darabot Iránba exportáltak, ahol további 8 évig működtek. Az országban maradt darabokat pár évvel bevezetésük után felújították, mert nagyon megbízhatatlanok voltak. A forgóváz hiánya egyebek mellett azt is jelenti, hogy ennél az egész szériánál kocsinként csak 4, nem pedig 8 kerék van.
Class 142 belülről
A második generációból 96 darabot rendeltek, és Class 142 néven futottak, és nagyjából a korábbi generációnak megfelelőek voltak, valamivel nagyobb utaskapacitással. Szokásos problémaként merült fel a nagyfokú oldalirányú himbálózás, rázkódás, rossz rugózás, háttérzaj, valamint a kanyarokban a csikorgás. Későbbi felújítások után a szerelvényekbe 2db , egyenként 230LE-s motor került. A C140-141-ekkel ellentétben ezek még ma is forgalomban vannak.
A későbbi Class 143 és 144 típusok már újabb buszokra épültek, és a kettő közti legnagyobb különbség a motor volt, valamint kisebb, a külsőt érintő változások: a 143-asban továbbra is összesen 460LE volt, a 144-esben már 690LE — ez egyébként “csalás”, mert a 144-esek egy részét 3 kocsis összeállításban hozták forgalomba, tehát a kocsinkénti lóerő nem változott.
Akit érdekel a téma nem-szaknyelv angolul, itt talál róluk pár érdekességet.
[backtotheuk] 