Alapvetően viccesnek találom a mostani EP választásokkal kapcsolatos nemzetközi visszhangokat, amelyek gyakran arra apellálnak, hogy “ideje aggódni, mert Európában a szélsőséges erők szárnyra kaptak”. Az Economist írt erről nemrég, az index is lehozta. Nem tudom, ki az, akit ez komolyabban meglepett, de furcsállnám hogyha azokat meglepte volna, akiknek a munkájuk tisztában lenni a politikai viszonyok alakulásával. Na de hol is van a kutya elásva?
A jelenlegi “nyugati” politikai berendezkedés több helyen is erősen foghíjas, és komolyan szembe megy az alapvető emberi tulajdonságok egy alapvető kérdésével. A probléma onnan ered, hogy az ember(ek egy része) képes gondolkozni, és kérdezni.
Azt ugye tanultuk itt-ott, (nemzetközi kapcsolatok, pszichológia, de ha máshol nem akkor épeszű ember maga is rájött), hogy az emberek a saját fejük után mennek, egoisták, a saját érdekeiket helyezik előre. Létezik erre vonatkozólag elég sok tanulmány, miszerint a hatalom iránti vágy vajon ott van-e minden gondolatunkban, és/vagy mögöttes indokok irányítanak-e minket. (Foucault-Habermas vitaanyag vs. a “hatalom arcai” [faces of power]). Ehhez nem kell Magyarországon élni, mindenütt így van. Szerény véleményem szerint a hatalom iránti igénye jórészt mindenütt jelen kell legyen, mert tetszik-nem-tetszik az emberek nem egyenlők, ami abból is ered, hogy mindenki a saját javát akarja. Tehát ha feltételeznénk, hogy a hatalomvágy nem volna mindig jelen, az azt eredményezné, hogy megszűnnének a különbségek, tehát egyenlőség lépne fel az emberek közt, ami az előbb vázoltak miatt képtelenség. Aki ezt kételi az mutasson egy jól működő kommunista rendszert (KNDK nem jó) és olvassa el az Állatfarmot Orwelltől. Az előre tervezés és a mögöttes indokok innentől egyértelműen szinten jelen vannak. Bár tudom, hogy senki nem olvasta a Hegemons, Political Power and Demographics c. szakdogámat (kettes lett, lusta voltam amikor írtam), azok közül, aki esetleg ezt most olvashatja, de jórészt erről (is szólt):
Millió híres politikai elmélet foglalkozik azzal, hogy az embernek milyen lépcsőkön kell átmennie ahhoz, hogy az önmegvalósításhoz eljusson (Maslow piramisa például.), és azzal, hogy az embercsoportokat jórészt azok irányítják, akik képesek a többiek olyan jellegű befolyásolására (Torres, Saligman, Lukes, jórészt az 1950-es és 1970-es években írtak erről), hogy azok még örüljenek is annak, hogy el vannak nyomva. (Ezt hívják demokráciának. Az alternatív verzió a közvetlen diktatúra, amikor nem kell örülni az elnyomásnak.). Ez a két dolog nem csak kicsiben hanem nagyban is működik. Egy átlagos családban van egy irányító személyiség, aki gyakran beosztott másutt, aki megint beosztott másutt, felette több lépcsővel a politika, majd a nemzetközi politika, és azok az arcok, akik az egészet hátulról irányítják és meg csak a nevüket se tudjuk.). A végső hatalmat igen kevesen gyakorolják.
A mostani rendszer jórészt két ellentétes elképzelésre épül, és kellőképpen idejétmúlt: ha megnézzük, jórészt azóta, hogy az emberek vezető rétegei írni tudnak, az emberek meg beszélni, a felsőbb réteg az önmegvalósításra törekszik, néha “demokratikusan”, máskor “diktatórikusan” (lásd előbbi definíciók). Ezt a saját körükben oktatjak is, tehát családon belül jellemzően öröklődik a gondolat, miszerint érdemes előrefelé törekedni, lásd egy báró a középkorban nem ment szart kapálni a parasztokkal, legalábbis nem hiszem, hogy gyakran fordult volna elő. A közösségi munkamegosztás a létra különböző fokain nem mindig volt divat. (Nem mintha most alapvetően az volna, bar országa válogatja, de akkor is érdekek húzódnak mögötte). Azok pedig, akik nem voltak az elit tagjai, annak mindig is kuss volt a neve. Az aktuális gondolkodásvilágot mindig is az értékek határoztak meg, ez így van ma is, erre mindjárt visszatérek meg. Ezt a feladatot, mármint a gondolkodás elnyomását a korábbi időszakokban (kb. az ipari forradalomig) a vallás rendesen ellátta. Egyszer már leírtam pár hete, hogy a vallás szerintem kibúvót nyújt a felelősségvállalás elől, mindamellett sok embernek egy magyarázatot is nyújt olyan kérdésekre, amiket így fel sem tesz, hiszen azt hiszi megvan a válasz rá, tehát végemben nem gondolkozik. Úgy van, azt’ kész, jó az úgy. Régen a vallás volt az az érték, amire az emberek számítottak, valamint emellé betársult az is, hogy az globalizáció hiánya miatt az egyes emberek jobban függtek a felettük lévőktől, ezért sokszor fülüket-farkukat behúzták, csak hogy nyugalom legyen. Ma, ha nem tetszik, el lehet menni, megmondták ezt mar otthon is. Régen nem volt hova menni, nem volt mivel menni stb.
A régi időszak elég sok problémát megoldott önmagában, ezért az újkori kihívások valóban újak. Régen nem volt kulturális változatosság. Mivel ma már el lehet menni, hát van. A globalizáció nem létezett, nem igazán voltak bevándorlók, ha meg mégis, azt vagy meg tudtak oldani országon belül valamilyen módszerekkel, vagy egymásnak estek, de mindenesetre elmondható volt, hogy leszámítva, hogy az elit réteg adók kivetésével, keresztes háborúkkal, és egyéb viszonylag egysíkú módszerekkel nehezítette a nem elit réteg eletet, azon utóbbiaknak viszonylag kiszámítható élete volt, még ha néha kiszámíthatóan szar is. Emellett az emberek gondolkozási képességét is erősen behatárolta maga a vallás, az analfabetizmus, valamint egyszerűen a független hírforrások teljes hiánya, és a hírek elérhetőségének szinten teljes hiánya. Munkanélküliség a mai értelemben nem igazán volt, aki nem tudta eltartani magát, az előbb-utóbb az örök vadászmezőkre távozott.
Az iparosodással, valamint az USA megalakulásával ennek vége lett. Egyrészt új elit osztály alakult ki, akik szépen kiharcolták maguknak az elitséget (nem egyszer szó szerint), másrészt az emberek egy nagyobb része kezdett gondolkozni – utóbbiak közül, aki kellően egoista és rátermett volt csatlakozott az előbbiekhez, aki meg nem, azt szájba verték mert sokat pattogott és jó eséllyel balesetben meghalt. Az értékrendszer pedig szépen átalakult, Amerikából elterjedt a “törekedjünk előre” gondolatvilág (amerikai álom), ami a függetlennek továbbra (mégannyira?) sem nevezhető, ellenben széles körben elérhető gondolatbefolyásoló elemeken keresztül (hírek, tv, filmek, sajtó, Marshall-terv stb.) elterjedt mindenfele, valamint a modern emberiség szépen függővé vált egy néhány olyan erőforráson, ami, mint tudjuk nem végtelen (olaj leginkább). Az emberek gondolkodási képességének elnyomását a vallás helyett a politika vette magára, az állandó félelemben tartással (kommunistákra kellett figyelni, atomrobbanást kellett gyakorolni az iskolában, terrorizmus szemmel tartása mostanában stb. [persze ez is az egyik alapvető politikai alaptétel, hogy a társadalom szétesik, ha nincs egy ellenségképe]).
Egy gyors ugrással előre a gondolatmenetben: A siker hajtóereje a pénz lett, az értékrendszer átalakult, és bar bizonyos fokig az korábban is létezett ebben a státuszában, azért az elmúlt száz évben radikálisan megerősödött. A siker/pénz hajkurászásaként, valamint az amerikai álom keresése közben beindult a globalizáció, aminek az egyértelmű vesztesei azon gondolkodni kevéssé tudó vagy rosszkor rossz helyen lévő emberek voltak, akik lemaradtak a pénzről, mert valami “rohadék bevándorló” elvette tőlük a munkát. Ekkor azonban meg a hagyományosan “tősgyökeres” emberek többségben voltak az adott országokban, valamint a többség jellemzően aktívan elnyomta a kisebbséget bizonyos módszerekkel, amik gyakran törvényesek voltak (Lásd Amerikában a mindenfele szegregációs húzások a ~60-as évekig).
Angliában amikor a Brit birodalom szétesett és a koronagyarmatokról, valamint a frissen alakult EGK-bol beáramlottak a bevándorlók, elég nagy balhék voltak, törtek, zúztak, majd ahogy Amerikában is törvényileg lett kikényszerített a másság elfogadása, Angliában is hozzászoktak az emberek ahhoz, hogy kénytelenek elviselni a különböző kultúrákat. Végül is amíg azok dolgoztak, meg adóztak, mert nem a rendőrség elől futottak állandóan, addig nem is volt baj velük. Lásd Magyarországot, ahol a kínaiak az emberek többségét nem zavarja komolyabban, mert nincs velük gond, ellenben bizonyos más kisebbségekkel. Mindenesetre a rendszer alapjaiban nem változott, amíg gazdasági fellendülés volt, addig viszonylag működtek a dolgok, hiszen az embereknek jórészt volt munkájuk, a politika, a tv, és Amerikában (meg sokfelé másutt is) a vallás elnyomta a gondolkodást, így a legtöbbeknek az iszonyatos korrupció, és az adófizetői pénzek elcsorgatása sem igazan tűnt fel, vagy csak egyszerűen nem foglalkoztak vele, van meg elég alapon.
Ez nem csak Magyarországra vonatkozik: jórészt köztudott a mostani helyzetben, hogy a gazdasági visszaesés azért is következett be mert az amerikaiak az “álom” megvalósítása közben többet költöttek, mint amennyijük volt. Az értékrendszer tolja a pénzalapú értékeket, ami jellemzően státusszimbólumokban mutatkozik meg az átlagember részére, és korrupcióban a politikusoknak. Szinten nem újdonság, hogy az amerikai vezetés keze, és a vonatkozó korrupció mindenhol ott van, lasd IMF, különböző háborúk stb. Mivel a dollár a jelenlegi nemzetközi valutatartalék, Amerika pedig a legbefolyásosabb politikai hatalom, valamint a Világbank/IMF névű bábuk mozgató eleme, az ő befolyásuk és saruk a legnagyobb. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy a politikusaik nekik tartoznak elszámolással, pedig, ha végig gondoljuk, hogy az aktuális értékrend vezető szerepet a pénz játssza, és a politikusi fizetések sokkal kisebbek, mint egy háború katonai költségeiből egy milliomod százalékos részesedés, akkor mar könnyen belátható, hogy a politikusok nem a népnek, hanem a bankoknak/befektetőknek/stb. tartoznak elszámolással. Ez minden országban igaz, és bár az amerikai kulturális/politikai befolyás nagyon fontos szerepet játszik ebben, az európai rendszernek is nagy sara van abban, hogy szó nélkül átvett sok dolgot. Ez természetesen nem meglepő, hiszen az EU politikáját irányítókat is a nagybefektetők pénzelik.
Visszaterve a radikalizálódás okozta “aggódási kényszerre”, így már könnyebben érthető. A szélsőjobbos politikusok gyakran jól el tudják hitetni a néppel, hogy valóban a nép érdekeit szolgálják, a többség érdekeit, és nem felnek szembe menni a kialakult világrenddel és a kisebbséggel is, csak azért, hogy a többségnek jó legyen. Hogy ez mennyire igaz az más tészta, de a populizmus ilyenkor mindig is kelendőbb mint “békeidőkben”. Ez akkor tud felerősödni amikor az embereknek megszűnik azon állapotuk, hogy nincs jobb dolguk annál, minthogy a szőrszálaikat számolgassák, kocsit vegyenek, utazzanak, és szórják a pénzt, mert hopp, nincs munkájuk, és a többi munkahelyen is azok a “rohadt” bevándorlók/egyéb kisebbségiek kotlanak szar pénzekért. A nemzeti többségek érdeke szinten szembe megy a nagybefektetők érdekivel, hiszen őket a piac nyitás, a nekik elszámolással tartozó politikusok, és végül is a pénz hajtja, recessziós időszakban viszont a többségi lakosság pont ezek miatt van szopóágon. Ez nagyon is kihozza a rendszer alapvető problémáit:
Korábban írtam, hogy Amerikában és itt is törvényileg írták elő, hogy a kisebbségeket kedvelni kell, jó pénz is van benne, ami egész mostanáig működött is, viszont bomlani latszik: a BNP (helyi Jobbik-ekvivalens) bejutott az EP-be, pont ma kergettek el száz román családot Belfastból, meg sok mást is lehetne sorolni. Amerikában is probléma lesz ebből, mert a fehérek társadalmi többsége nagyon olvadóban van, és ott is inkább a törvények tartják egyben a rendet, mint a jóindulat. Mivel azt mar átbeszéltük, hogy az emberek egoisták, ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy a személyiségből adódóan a többség nem szeretne a kisebbség érdekeihez asszimilálódni, viszont mivel a kisebbség például Amerikában növekszik, ebből értelemszerű balhé lesz majd, ahogy a spanyolok/feketék több jogot fognak követelni maguknak, miközben jórészük nem dolgozik rendesen, vagy szociálisan eltartásra kényszerül, a jelenlegi többség zsebéből. Ezt fokozni fogja majd a nem fenntartható energiaforrások ellátásának alakulása, valamint a további bevándorlók számának várható növekedése, leginkább a harmadik világból. Ez a rendszer középtávon életképtelen, ha nem tudunk a fenntartható fejlődés pályájára lepni sürgősen, akkor cikis helyzet lesz egy húsz-harminc éven belül. Nem vagyok zöld, sót egyenlőség-párti sem, de ez így nem fog menni.
Erre tesznek rá a növekvő hatású jobboldali erők, akik a saját helyi érdekeiket próbálják jobban képviselni és szembe mennek a befektetők által diktált politikának. Persze, hogy azok meg aggódnak miatta, hiszen őket ássák ki a helyükről, aztán mi lesz a siker/pénz/csillogás mítoszával? Szarják is a politikusok le azt, hogy ki fogja megverni a csóró bevándorlókat/cigókat/mindegy kiket.
Persze, emberek hülyítése, mint mindig. A “független” média meg jól lehozza, az emberek meg sose kérdeznek, mert a média az istenük, akinek hinni kell – értékvezérelt társadalom, nemde? Értékvezérelt blablabla.
[backtotheuk] 