Választási latolgatások a kampány elején

A héten hivatalosan is megindult a kampányidőszak, és ellentétben a korábbi választásokkal (értsd: az évtized eleji, nem a két évvel ezelőtti), mostmár minden politikus minden mozdulatát követi az internet, sok dolog zajlik twitteren, instán, mikor mi hol. Mindazonáltal mert politikai elemző nem vagyok ezért nem annyira követem ezeket a mozdulatokat, de pár dolgot azért én is olvasgatok.

Írtam már sokszor, hogy itt FPTP rendszerben zajlik a szavazás, az adott körzetben a legtöbb szavazatot elnyerő jelölt megy a parlamentbe. Ez elvileg a nagy pártoknak hasznos, és a kicsiknek rossz, de a mostani választással kapcsolatban az egyik (sőt “a”) legnagyobb kérdés, hogy mennyi lesz “hagyományos” a választás, hiszen sokan a decemberi szavazást nem a szokásos pártpreferenciájuk, hanem brexit-hozzáállásuk alapján látják majd, és most két feltörekvő párt is beleszólhat ebbe.

Első körben az előző írásban már említett tracker-t mutatnám:

f: https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-49798197

A fentiek alapján gondolhatnánk, hogy sima a Tory győzelem, és vannak ismerőseim, akik bár ennek nem örülnének, de erre számítanak, azonban az FPTP miatt szerintem erős kavarás várható, mivel a kutatások csak a szavazati hajlandóságot mérik, nem a helyi erőviszonyokat. Magyarul ebből a grafikonból nem lehet arra következtetni, hogy hány helyet szerez meg egy-egy párt.

Mindenesetre még érdekes rágódni picit a számokon. Itt van folyamatosan frissített adathalmaz, és az alábbi számok is onnan vannak.

2017 óta sok mozgás történt a szavazati hajlandóságban, de ennek jó része új.

Esetlegesen várható parlamenti helyek száma. Jelenleg erős Tory feltörekvést tippelnek

Mindenesetre érdemes megnézni a 2017-es választási tippeket is a parlamenti helyekre vonatkozóan, valamint, hogy mi lett “a vége” (jobb oldalt)

2017-es helyek eloszlása — várakozások és valós.

Skóciában LD erősödés mellett kevés érdekesség várható. Az SNP nagyon kapar, de a számokon nem látszik.

Walesben erősen megfigyelhető a kis pártok felé történő elmozdulás. Bár a Toryk %-os aránya erős változást mutat a korábbi eredményekhez képest, igazából a kis pártok erősödnek.

Az íreknél DUP vezetés mellett az Alliance erősödése látható. Az Alliance brexit-ellenes.

Londonban olvadófélben van a Labour előnye, elsősorban az LD felé, de meglátjuk majd mennyire váltható nyertes helyekre a változás az FPTP mellett. — mondjuk itt a legutóbbi adat is elég régi.

És akkor a gondolatok:

A jobb oldalon érdekes szavazateloszlás történhet (vagy nem!) a Toryk és a Brexit party között. Farage egy nagy mókamester, aki évtizedek óta az EU-s pénzeiből él, de valahogy mégis sikerült neki két pártot is felhúznia az EU-ellenességre – más kérdés, hogy a valamiért kormányközelbe kerülnének, mimt csinálnának az EU-ból kilépés után, mert arra nincs manifesto/programjuk. A hivatalos kampány-üzenetük, hogy hajlandóak egyezségre lépni a Torykkal, ha az utóbbiak hivatalosan is a hard brexit mellé állnak, azonban ha nem, akkor mindenhol indítanak jeltöltet, ami a leave szavazókörzetekben komolyan befolyásolhatja az első helyet, hiszen megoszlathatja a szavazatokat.

Érdemes megnézni pl hogy az 50 leginkább olyan választókerület ahol a Labour a legkisebb szavazatkülönbséggel nyert mind leave szavazókörzet volt, és korábban a UKIP jól teljesített mindegyikben. Logikus tehát, hogy bár a Toryk szeretnék megnyerni ezeket a helyeket, esélyes hogy a BP keresztbe tehet nekik.

Persze a Toryk az ilyen jellegű egyezségről hallani sem akarnak, hiszen nekik a fő üzenetük, hogy Boris deal-je a legszebb, legjobb, és az egyetlen megoldás, plusz ők igazából nem is akarnak hard brexitet. A félhivatalos komment a Toryktól, hogy az ERG tagságuk (European Research Group, a Torykon belül a leginkább EU-ellenes részleg) nem támogathatja semmilyen formában Farageékat, mert aki mégis megteszi azt eltiltják a Tory színekben indulástól. A Brexit party egyébként a Labournek is keresztbe tehet, hiszen északon a Labour elég erős, és sok helyen a kilépésre szavaztak ahol a BP ugyan úgy indítana jelölteket, mert az fel sem merült, hogy a Labourrel kötnének választási paktumot. A BP-Labour bezavarás azért is elképzelhető mert az utóbbi még mindig nem deklarálta, hogy pontosan mit is szeretne Brexit-ügyben ha kormányra jutna: Corbyn mondogatja az üres politikai üzeneteket, hogy ők majd egy jobb deal-t tárgyalnak meg, és a WAB-t (amit az EU kismilliószor mondta hogy nem tárgyal újra) is átszabnák, de azon kívül hogy az ő verziójuk “jobb lesz”, folyamatosan kitérnek a “hogyan lesz jobb?” jellegű kérdések elől. Ez valószínűleg azért hoz is és veszít is pár szavazót nekik de elsősorban a leave szavazókat osztja meg. Corbyn tegnap már megmondta, hogy ha kell, ők kisebbségi kormányban is képesek lesznek elvezetni az országot, ami az elmúlt pár hónap kisebbségi kormányzási teljesítményét, valamint az elmúlt 3 év brexites parlamenti tökölését tekintve mondjuk úgy, hogy picit nehezen hihető. Emiatt a Labour problémája inkább a LibDemek lehetnek, akik deklaráltan remain-pártiak, és az elhivatottabb maradáspártiak jó eséllyel fognak rájuk szavazni.

Erre pluszban rájön, hogy mind Boris, mind Corbyn a korábbi pártvezetőknél erősebben viszik a pártokat a hagyományos jobb ill. bal oldal felé, Corbyn államosítani akar, Boris privatizálni akar, ami tovább megoszthatja a szavazókat.

Érdekes lehet, hogy sikerül-e taktikai megállapodásokat kötniük a kisebb, remain pártoknak, pl LD & Green & Plaid, erről egyrészt keringenek legendák, másrészt semmi hivatalos nincs, de ha van egy kis eszük, akkor nem indulnak egymás ellen — az itteni kisebb ellenzék problémája pontosan az ami Magyarországon “centrális erőtér” néven fut(ott), hogy amég a kis pártok marakodnak, addig a nagy párt(ok) bármit megtehet(nek), kb nulla következménnyel. Mondjuk az LD vezetője kormányzásra készül, interjúiban legalábbis mindenképp, ami azért elég ambiciózus, másrészt nem biztos, hogy az együttműködés irányába viszi el a pártstratégiát.

Amire nem tudok sok okosat tippelni, hogy (választási szempontból) mi lesz az írekkel, mennyi szavazatot kap a DUP vagy mások.

Végére hagytam a “szerintem” részt. Szerintem tavasszal újra választás lesz mert nem lesz kormányképes erő decemberben. A Brexit Party kellően sok szavazatot von el jobbról, a LibDem-ek pedig balról, és az egymással együttműködni nem hajlandó pártoknak nem lesz többsége. Persze még kiderül, lehet annak lesz igaza aki azt mondja, hogy a Toryk megerősödnek, Corbyn-t lemondatják, és az év legelején kilépünk az EU-ból.

Brexitgráf VI — Decemberi választás?

Most ott tartunk, hogy a parlament leszavazta a miniszterelnök december 12-i választásra tett javaslatát. Persze a héten még sok dolog történhet, de az biztos, hogy előbb-utóbb választást kell tartani. Miért is? Leginkább mert kisebbségi kormányzás van pillanatnyilag, és az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy ez nem működőképes.

A dátumot tekintve azonban vannak problémák: egyes pártok attól tartanak, hogy ha december 12-n lesz a választás, akkor addig esetleg megszavazhatja a parlament a Withdrawal Agreement Bill-t, és akkor valóban kilépünk, (most éppen) január végén (vagy előtte) az EU-ból, ezért inkább december 9-t javasolják választásra, mert akkor előbb kellene feloszlatni a parlamentet, és erre a szavazásra már nem lenne idő. Ez azonban az érem egyik oldala csak.

A LibDemek szeretnének dec 9-i szavazást, mert az egyetemi félév akkortájt (a pár nappal későbbi hétvégén) ér véget, ezért sok egyetemista lehet, hogy nem menne már szavazni mert az egyetemi városokból hazamennének és utána nem foglalkoznának a témával (plusz ugye First Past the Post van, ami azt jelenti, hogy a legtöbb szavazatot kapó nyer, és ha koncentrált a fiatalok szavazata az a LibDemeknek jó, ha eloszlik, az rossz).

A Labour nem igazán tudja mit szeretne, de szerintem ha a Labour állat lenne akkor macska lenne, mert azok sose tudják mit akarnak csak általában seggek és nyávognak. A hivatalos, hogy nem támogatják a decemberi szavazást úgy általában, mert szegény öregek nem akarnak kimenni a hidegbe szavazni, és egyébként is betlehemezésre már be vannak foglalva az iskolák és a közösségi házak. Ez egyrészt nagyon aranyos gondolat, másrészt mire legközelebb normális idő lesz az májusban várható, úgyhogy az, hogy “hideg van”…nos az egy ideig lesz. és reálisan senki nem várhatja, hogy hónapokig nem történik semmi politika- és brexit-ügyben, mert a melegre várunk. A Labour problémája, hogy egyre jobban távolodnak a nyertes pozíciótól, és nem tudnak ezzel mit kezdeni — lásd lejjebb:

f: https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-49798197

Igazából tehát most ott tartunk, hogy a baloldal mondhatja, hogy a Johnson-féle október 31-i kilépés “do or die” az halott, és ez nem rossz kampányüzenet, azonban a fentiekből látható, hogy egyelőre úgy tűnik azért nem támogatja az ellenzék a választást, mert félti az öregeket a hóban valami csodát remél, hogy a kormánypárt hirtelen erőt veszít, mondjuk a Brexit párttal szemben (relatíve valószínűtlen, mert a jobboldali szavazók tényleg úgy vannak vele, hogy itt a parlament a mumus, nem a kormány).

Ami picit érdekesebb, hogy bár a szavazók inkább jobbra húznak, növekszik az igény egy második referendum iránt is:

f: https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-50206341

…bár ami egyrészt nem meglepő, másrészt érdekes, hogy itt a referendum számai a bentmaradás-pártiaktól jönnek:

…érdekes, mert ez picit azt sugallja, hogy talán többen maradnának bent mint lépnének ki, és nem meglepő, mert a kilépés-pártiak inkább választást akarnak, hiszen a Toryk vezetnek, és vszg Boris lenne a jelöltjük megint, aki a szavazóbázisban népszerű, mint feljebb látható, tehát remélik, hogy nyernének, és akkor egyenesebb lenne a kilépés felé vezető út is.

Most tehát itt tartunk:

f: https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-46393399

Persze húzhatjuk még tovább is, azt valamiért lehagyta a bííb.

Brexitgráf V — Mañana Hétfő

Lassan már ott tartunk Brexit ügyben, hogy az egész ország úgy érzi, essünk át a picsába az egészen aztán lépjünk tovább. Persze a dolgok mikéntjén azóta se nagyon sikerül megállapodni.

Mañana Monday egyébként onnan jön hogy ugye volt a 80-as években a Manic Monday c. szám, de a mára tervezett szavazást a házelnök megtiltotta, ezt akár át is nevezhetjük “holnap” (mañana) hétfőre. (egyébként ez a BBC-n volt, mielőtt vki megdícsér h milyen kreatív vagyok).

Macskajaj…

Akció az van is meg nincs is. Szombaton elvileg arról lett volna szavazás a parlamentben, hogy a legújabb megállapodást elfogadja-e a parlament, vagy sem, mert mi ugye a hónap végén márpedig kilépünk az EU-ból…vagyis mégse, mert a törvény kötelezte a miniszterelnököt egy újabb halasztásra, amit még az EU-nek is el kell fogadnia.

Szombaton ehhez képest annyi történt, hogy a parlament megint megpuccsolta a kormányt, és megváltoztatta a napi menetrendet, és megszavazott egy javaslatot, miszerint magát a megállapodást nem hajlandóak megszavazni, egész addig amíg a szükséges, több száz oldalnyi törvénykezést nem fogadja el a parlament. Ennek egyébként az a logikája, hogy így nehezebben fordulhat elő, hogy a jogszabályokat esetleg nem fogadja el a parlament (pl mert a kormány esetleg nem is terjeszti be őket), és így no-deal lenne a dolog vége.

Most akkor ott tartunk, hogy holnap elvileg benyújtják a törvényi hátteret, amit mosthoz képest holnapig el kéne olvasnia mindenkinek a parlamentben (erre a BBC írta, hogy ez olyan, mintha a Háború és Béke -t kéne elolvasni hazafelé a buszon (ami wikipedia szerint 1225 oldal, úgyhogy modernebbeknek mondjuk a teljes Gyűrűk Ura, kb ugyan annyi)), majd a következő pár napban megvitatni a törvényjavaslatokat.

Több helyen megírták, hogy arra elvileg jó esély van, hogy az alapmegállapdást megszavazza a parlament, mert a Munkáspártból is lehet hogy páran kiszavaznak, ami azonban inkább érdekessé teszi a helyzetet, az az, hogy milyen módosító indítványok érkeznek a törvényhez a napokban, és azokat megszavazzák-e. Pl ha megszavaznának egy második referendumot, vagy a vámunió fenntartását, a kormány valószínűleg visszavonná az egészet, és valamilyen módon megpróbálna kikényszeríteni egy előrehozott választást, amit valószínűleg megerősödve nyerne meg, utána meg tehetné amit akar.

A szavazók nem kis része egyébként nem tudja miként álljon a mostani helyzethez. Természetesen akik kilépésre szavaztak anno, azok inkább támogatják, akik maradásra, azok inkább nem, viszont összességében elég nagy a “nem tudom” aránya:

https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-50123223

Szóval amit érdemes lesz majd nézni az a szerda-csütörtöki “third reading” rész, amikor a beadványokat is megtárgyalják, és hogy utána mi jön, azt a fogadóirodák is csak tippelgethetik….

Brexitgráf IV — őrültek és csirkék háza

Ma reggel korán kezdődött a politika a honatyáknak és a hon(ajóédes)anyáknak — amikor ezt írom, 23:30 van, és a Lordok házában a 2E számú módosító indítványról szavaztak nemrégiben. Összesen 90-100 van, és az csak ahhoz, hogy mikor vegyék terítékre a ma megszavazott törvényt amiről a napokban írtam. Utána még a fene tudja mi jön. Ennek megfelelően többen paplannal, és több napnyi ellátmánnyal mentek a felsőházba ma, ahol, legalább péntekig, de talán vasárnapig, szerda lesz (magyarul amíg nem szakad meg az ülés addig technikailag az nap van amikor elkezdődött).

A mai szavazás természetesen átment, ráadásul egy érdekes indítvánnyal, hogy a korábban háromszor elutasított megállapodás-tervezetet negyedszer is megfuttatják, ha úgy látszik, nincs más megoldás.

A nap egyébként különösebb meglepetések nélkül zajlott, a törvényjavaslat megszavazása után Boris benyújtotta a választások kiírására a javaslatot, amit a parlament rendben el is utasított, a tegnap leírtak miatt (gyk, mert senki nem hisz neki, hogy a kiírás után nem módosítaná a dátumot október 31. utánra). Amit érdekesnek találtam megosztani, azok a csürtörtöki újságok címlapjai, amik a saját politikai beállítottságuktól függően hozták a színvonalat, lásd alább párat.

Két-két újság a két oldalról. Természetesen a megoldás a problémákra nincs közelebb. Szerintem egyébként Boris indítványozni fog maga ellen egy bizalmatlanságit, ha bent tartja őket a baloldal, az érdekesen nézne ki politikailag. Amellett erősen kérdéses az is, hogy a választók mit akarnának, hiszen egyrészt az emberek elég magas százaléka nem akar no-dealt:

…másrészt ez sokban attól függ, hogy ki akarnak-e lépni az EU-ból (nem túl meglepő módon):

…mondjuk az a 11 százalék aki szerint a no-deal jó dolog és bentmaradásra szavazott se biztos hogy megérdemli az “életképes” pecsétet.

Viszont ami fontos lehet a következő választásokon, hogy erősen valószínű, hogy az emberek nem annyira párt-vonalakon fognak szavazni, hanem az EU-hoz való hozzáállásuk alapján, ezért érdekes lesz látni, hogy a két nagy párt hogyan helyezkedik majd. A helyezkedés pedig már elkezdődött, egymást ekézték egész délután a parlamentben.

Kimondottan érdekes volt hallgatni a birmighami képviselő gondolatait, amit itt tudtok meghallgatni/nézni, aki láthatóan megelégelte a folyamatban lévő játszadozást, és napok óta elsőként sikerült emberként kommunikálnia a 650 politikus között — akinek van türelme megnézni a hat perces videót végig, elég sok a párbeszéd benne, mindenki tipikus politikus, a nőben meg elfogyott a cérna. Egyébként Bercow is megér egy misét, a pasas nagy kedvencem, ezt a mai napi beszólását érdemes megnézni.

Addig — a választásokig — pedig még elég valószínűleg van pár hetünk. Sok víz lefolyik a Temzén addig.

ui: szerintem a héten már csak max 1 ilyen írás lesz, picit belaposodott a felhozatal.

Brexitgráf III — 22 képviselő elvesztése az első szavazási napon

A mai parlamenti nap azzal kezdődött, hogy az egyik Tory képviselő hivatalosan is átállt a LibDemekhez — ezzel a kormány 1 fős többsége elveszett. Innentől kezdve a választások kiírása kb egyértelművé vált, hiszen az EU simán kiröhögi a miniszterelnököt, ha sima többsége sincs, így hivatalosan sincs értelme miről tárgyalni.

Apropó tárgyalások. Ugye a tegnapi egyik belengetett fenyegetés az volt, hogy aki ma a kormány ellen szavaz, azt kizárják a pártból. Miközben többen előre megmondták, hogy ez nem tántorítja el őket, a nap folyamán lett volna egy meeting, ahol Boris elmondhatta volna zárt körben, mégis pontosan milyen új megállapodásról beszél, hogy haladnak a tárgyalások, stb. (ehhez tudni érdemes, hogy nincs hivatalos tárgyalócsapat pillanatnyilag) — Boris végül ezt a meetinget lemondta, pedig itt lett volna lehetősége meggyőzni a saját pártjának tagjait, hogy a lehetőségekhez képest ura a helyzetnek, van valóban tárgyalás, csak nem akarják a publikum orra elé kötni, stb.

Az esti szavazás ennek megfelelően alakult, a képviselők relatíve nagy többséggel döntöttek az ügymenet eltérítéséről. Alább látható a lebontás, de érdemes megnézni, hogy a Munkáspárton belül elég nagy volt a rend, bár ott is volt 2 kiszavazó ember. Tehát a mai napon “csak” annyi történt, hogy holnap a parlament intézheti a saját dolgát, magyarul beterjesztik a törvényjavaslatot, amit valószínüleg sikerül is átverekedni majd a parlamenten.

Egyébként 1793 óta először sikerült az újdonsült miniszterelnöknek elbuknia az első szavazását.

Ezzel persze sok érdekes dolog történhet, történtik, de közben mégtöbb lett a kérdés.

• késő estére kiderült, hogy a 21 kiszavazó Toryt valóban kidobják a pártból — ez a párton belül is elég nagy felfordulást okoz, mert
  • sokan korábban (May alatt) a deal elfogadására szavaztak, tehát támogatják a brexitet,
  • az egyik pasi a legrégebbi képviselő, a 70-es évek eleje óta párttag és folyamatos képviselő,
  • az előző (May) kormány miniszterei között is vannak akik a kukába kerültek,
  • ezután a 21 ember úgy szavaz, ahogy akar. Persze a mai mutatja, hogy igazán most is ez volt a helyzet, de mostantól ők hivatalosan is függetlenek
  • és mert esélyes, hogy a párt szét fog esni
• erős a visszhang, hogy Boris teljesen eljátszotta az egyébként sem nagy bizalmát:
  • mondta, hogy nem akar választást, de most úgy tűnik mégis (mondjuk ez a 21-22 fős kisebbségi kormányzás mellett nem meglepő)
  • mondta, hogy nem fogja bezárni a parlamentet, de megtette, sőt mint kiderült már augusztus közepén tervben volt a dolog,
  • mondta, hogy megállapodást akar, de senki nem képes a környezetéből meggyőzően azt mutatni, hogy bármiféle haladás lenne a témában
  • a pasi első adandó alkalommal kirakta a képviselőinek nem elenyésző hányadát — mondjuk kb sok lehetősége nem volt, mert ha nem teszi az életben nem fogadják el mint keménykezű PM-t, de ez nem jelenti, hogy így kisebb pofonba futott/fut majd bele. Elég érdekes kérdést vet fel az is pl hogy Rees-Mogg 9 év alatt több mint százszor szavazott a párttal szemben, mégis az házelnökké vált, miközben volt aki 14 év alatt most szavazott először a párt ellen és kirakták.

A holnapi törvényjavaslat elfogadása egyébként nem sokkal előbbre viszi a …mit is?

• a javaslat vszg átmegy az alsó házon, de a felső házban 92 (!!) módosító javaslatot akarnak benyújtani a javaslathoz, amit át kell beszélni. Ennek persze a lényege az időhúzás lenne – közben mindenféle jogi módszerekkel kutatja mindkét oldal, hogy hogyan lehetne az időt a saját kezükre játszani — erről majd lehet később, most nem sok publikus infó van, mást meg én se tudok persze
• a javaslat lényege nem “mulasztja el” a no deal lehetőségét, csak kijjebb tolja, igaz a dátumot valamelyest az EU kezébe adja
• a törvényjavaslatnak át kell mennie a felsőházon is, amit mint írtam megpróbálnak ellehetetleníteni, de amennyiben mégis átmegy, az uralkodónak is jóvá kell hagynia. Az uralkodó pedig, mint tegnap írtam a miniszterelnök javaslata alapján dolgozik, az pedig javasolhatja a törvény alá-nem-írását, amire eddig nem nagyon volt precedens, de elég kényes helyzetet teremtene, ráadásul technikailag törvényes volna
• a parlamentnek továbbra sincs igazán ötlete, hogy mit is lenne hajlandó elfogadni, hiszen a backstop/May megállapodása nem jó, no deal nem jó, más nem igazán van/lesz, az ír határ miatt. Kb ott tartunk ahol egy éve folyamatosan, valaki mondja meg mi lenne jó, mi lenne elfogadható….ja olyan nincs pillanatnyilag.
• az EU továbbra is megvétózhatja a brexit dátumának kiterjesztését, sőt, most jön a lényeg, a kiterjesztéshez nem az EU27, hanem az EU28 megállapodása kell, magyarul a törvény kötelezheti Borist, hogy kérjen halasztást, de egy szó nincs benne arról, hogy ne vétózhatná meg a halasztás megadását.

Boris reakciója persze az volt, hogy egyrészt a baloldal megpróbálja elrontani, visszavonni a brexitet (kampányszöveg már most), valamint, hogy ha rajta múlik az ország pedig kilép következő hónap végén, és kész. Ezzel együtt pedig bedobta a korai választás lehetőségét, de ez sem ennyire egyszerű:

• a korai választás kiírásához 2/3-os többség kell (elvileg)
• ehhez a Labour csak akkor hajlandó asszisztálni, ha valahogy biztosra vehető, hogy annak a dátuma október közepe lesz, nélkülük viszont nincs meg a kétharmad
• a dátummal az a probléma, hogy a miniszterelnököt nem kötelezi semmi, hogy a dátummal kapcsolatos ígéretét meg is tartsa, magyarul mondhatja, h október közepe lesz a választás dátuma, majd amikor kiírásra kerül a választás, mondhatja, hogy mégis november lesz
• vannak más módszerek a választás kierőszakolására, de az ellenzék nem akar asszisztálni ahhoz sem, a fentiek miatt – egy megoldás lehetne, ha Borisék bizalmatlansági indítványt terjesztenek be magukkal szemben, ez lépéskényszerbe hozza az ellenzéket, akik aztán jó eséllyel képtelenek lennének kormányalakításra, ezáltal előidézvén a választásokat, én személy szerint erre tippelek.

További gondként lehet felhozni a skótok ügyét, akik inkább maradnának az EU-ban, esetleg függetlenednének az ország többi részétől, ezt az SNP egyik fontos embere ma is felhozta. Persze ez se ilyen egyszerű — a skót függetlenség, tuti nem fog megtörténni október, vagy január vége előtt. Ettől függetlenül egy független Skóciának csatlakoznia kellene az EU-hoz, nem lehetne automatikusan tagja. Erről persze nem sokat beszélnek nyíltan az ottani politikusok — az EU-nak pedig nem érdeke egy egyszerű skót átmenetel, a nemzeti függetlenségi vitákat épp most sikerült picit a szőnyeg alá söpörni pl Katalóniában, és persze ott vannak az írek, a koszovóiak, a belgák meg a jó ég tudja kik még, mindet én se követem.

Ma épp itt tartunk.

Brexitgráf II. — októberi kilépés, vagy októberi választás?

Kevéssé meglepő módon (leglább) két dolog történt ma. Egyrészt tovább bonyolódott a belpolitikai élet mifelénk, másrészt összesen egy ember olvasta a tegnapi írásomat, úgyhogy most itt a folytatás.

Az első pontot kétfelé szedve, “1a” pontként, kiszivárgott a holnapi törvénytervezet mibenléte. Erre nemsokára rátérek, de előbb azt (1b), hogy Boris este sajtótájékoztatót mondott, ahol keveset mondott, de sokat sejtetett. Lényegében annyit mondott, hogy nem akar előrehozott választásokat, de ő márpedig október végén kilépteti az országot, ha törik, ha szakad. Ez emberi nyelven azt jelenti, hogyha a parlament kedden, illetve a napokban megköti a PM kezét bármilyen módon, akkor előrehozott választásokat várhatunk, a spekulációk szerint október 14-n.

A kedden benyújtandó törvénytervezet az alábbiakat iktatná be:

• ha október 19-ig nem történik valamilyen megállapodás az EU-val, akkor a PM-nek január végéig kellene halasztást kérnie
• az EU javasolhat bármilyen halasztási időpontot, ezt a PM-nek kötelező lenne elfogadnia, kivéve ha a parlament leszavazza — magyarul a döntés jogát elveszik a mindenkori miniszterelnöktől/kormánytól és a parlament kezébe adják

Boris persze emlékeztetett minden Toryt, hogy ha a lázadókkal szavaz, kizárja őket a pártból, de többen már nyíltan beintettek neki, hogy ők inkább ellene szavaznak, mint beálljanak a sorba.

Ezzel a törvényjavaslattal mindemellett szerintem egyébként nem sokkal van előrébb az ország, bármerre is legyen az előre. Merthogy:

• miért pont január 31? Másképp fogalmazva, miért gondolja bárki, hogy ha 3 év alatt nem sikerült semmi értelmeset összehoznia a parlamentnek, akkor most 3 hónap alatt menni fog? Pontosan emiatt könnyen előfordulhat, hogy az EU nem ad halasztást.
• persze 3 hónap alatt lehet választást rendezni, vagy akár népszavazást is tartani, azonban az utóbbival a probléma, hogy milyen dolgok kerüljenek a szavazólapra — pl: May megállapodása, no deal, A50 (article 50) visszavonása…? Ebben az esetben pl jogos lenne a felvetés, hogy a kilépés-pártiaknak 2 opció közül kell választani, tehát a bentmaradást támogatók előnyben lennének a kezdetektől.
• választások esetén sem biztos, hogy sokkal előrébb lennének a politikusok: a pár éve újonnan kőbe vésett FPTP rendszerrel most lehet maguknak tesznek keresztbe: a kilépést támogatók közt megoszolhatnak a szavazatok a Toryk és a Brexit Party között, és miközben az előbbiek hivatalosan maguk se tudják mit akarnak, az valószínűsíthető, hogy inkább a rendezett kilépést támogatnák, miközben a BP inkább a no deal-t támogatja, és bár a BP felajánlotta az esetleges választási együttműködést a Toryknak, a feltétel az együttműködéshez a no-deal támogatása lenne. Egy hozzáadott probléma még, hogy ha most lesznek választások, és a Toryk valóban kidobják azokat, akik a no deal ellen szavaznak, akkor kérdés, hogy mennyire lesz idejük felfuttatni az új jelölteket. Ez kisebb közösségekben probléma lehet.
• a másik oldalon Corbyn nagyon megosztó személyiség és ráadásul pillanatnyilag nem is igazán állnak jól a közvélemény-kutatások szerint, azonban hónapok óta azt mondogatják, hogy az előrehozott választás lehetne a válasz a problémákra, csak épp nem biztos, hogy jól járnak vele. A LibDemek mélyet hallgatnak mostanság, a zöldek meg nem valós erő. Választások témában még a Munkáspártnak is lehetnek gondjai: hivatalosan természetesen ők választást akarnak, meg kormányozni, de eddig sose igazán mondták ki, mi lenne a kampánytémájuk, vagyis támogatnák-e az A50 visszavonását, esetleg újabb referendumot (és abban pedig mit, hogyan…), stb, márpedig az ember remélné, hogy a következő kormány, bármelyik is legyen az, ha a kilépés előtt kerül hatalomra, meg tudja fogalmazni mit is fog majd tenni amikor odajut.

Amellett aki ebben az országban még remél valamit a politikától ami a káoszon túlmutat, az bolond.

Brexitgráf I. — mit hozhat az ősz eleje?

Csak azért neveztem első résznek, mert egyrészt már igazából legalább három éve hetente írhatnám ezt a cikket sorozatban, minden alkalommal újabb részben, másrészt gondoltam összerakom mementónak, hogy az őszi parlamenti ülésszak megkezdése előtti napon mi is a helyzet Brexit fronton a belpolitikában…harmadrészt meg mert lehet még lesz miről írjak a jövőben a témában. (a név meg onnan, hogy lehetne Brexitcast, de castolni nem szoktam, úgyhogy gráf.)

Valahol ott volt a nyári parlament vége, hogy az előző miniszterelnök lemondott, helyette jött Boris, aki kijelentette, hogy október 31.-n márpedig ha a világ összeomlik, mi akkor is kilépünk az EU-ból. Ez persze nem mindenkinek tetszett, egyrészt mert sokan vannak, akik maradni szeretnének, másrészt mert egyre több jel mutat arra, hogy a kormány vagy nagyon elégedett a no-deal kilépéssel, vagy arra játszik, hogy az EU pislog előbb, és lesz deal, de jobb lesz mint amit háromszor leszavaztak a képviselők tavasszal.

Ha az utóbbi a valóság, ahhoz viszonylag elengedhetetlen, hogy a belpolitika összezárjon, és azt mutassa az EU-nak, nekünk nagyobb a micsodánk, ők meg tehetnek egy szívességet. Egyelőre erről azonban szó nincs, de az ellenzék (amit most az összezárással szembeni ellenzék alatt kell érteni) is nagyon töredezett:

• Corbyn új választást akar, mondván neki az jó lesz, de nincs igazán szó egy újabb Brexit referendumról nála
• A zöldek szakértői kormányt akarnak, nem akarják Corbynt miniszterelnöknek, és vagy új referendumot akarnak, vagy az egész Brexit visszavonását
• A DUP nyalja a kormány seggét, pedig írek lévén nekik is elég szar helyzetük lesz ha tényleg kilépünk
• Az SNP inkább bent maradna
• A Scottish Conservatives elnöke lemondott

A magyar hírekben is megjelent már, hogy a parlamentet a szept 9.-i héten valamikor “aludni küldik”, vagyis vagy addig sikerül elfogadni valami puccsszerű megoldást a no-deal elkerülésére, vagy utána már kb lehetetlen lesz.

A lényeg, hogy a parlament felfüggesztése volt az első lépés a PM-től, hogy egységbe szorítsa a politikát: hivatalosan azért történik a felfüggesztés, hogy utána új kormányprogramot hirdessen, de persze ezt csak az hiszi el aki vakon hisz a pasiban. Mindenki másnak maradt pár napja cselekedni.

A lehetséges törvénykezés az alábbiak szerint mehetne:

• hétfőn nincs ülés
• kedd: az ellenzék törvényjavaslatot nyújt be, ennek részletei nem ismertek, de a no-dealt akadályozná meg valamilyen formában. Kedden lenne ennek az első olvasata.
• szerda: a törvénytervezethez módosításokat lehetne beadni, majd ezekről több körben szavazni. Ami fontos, hogy a képviselők felének kellene legalább a törvényre szavazni
• csütörtök: ha eddig eljutottunk, akkor a felsőházban is meg kell vitatni és -szavazni a törvényt. Ezzel annyi a nehézség, hogy bár a felsőházban többségben vannak az EU-pártiak, de mivel mindenkinek szó jár, előfordulhat, hogy a törvényt ellenzők egyszerűen addig pofáznak, amíg elfogy az idő, és a parlamentet feloszlatják a következő héten
• pénteken nincs űlés

A héten beadandó törvénynek a részletei nem ismertek. A “meg nem nevezésnek” az az egyik lényegi pontja, hogy a kormány nehezebben tudjon ellene tervezni, bár meglehetősen szokatlan módon az egyik miniszter a napokban azt mondta, hogy a kormány még nem biztos, hogy elfogadja (figyelembe veszi) az esetleges törvényt, ha meg is szavazzák, ami persze törvényellenes lenne (nem szóvicc, de nem tudom jobban leírni), ezzel a gondolatával pedig sikerült teljes megrökönyödést kiváltania.

Boris másik ötlete, amit vasárnap este lebegtetett be, az az volt, és ezt is komolyan gondolta, hogy aki a saját pártjában ellene szavaz, vagy tartózkodik a héten, azt egyszerűen kizárja a pártból. Itt érdemes megjegyezni hogy a kormánynak jelenleg egy fős parlamenti többsége van. A dolgok kimenetelét persze meglátjuk majd, hiszen voltak olyan miniszterek akik May ellen szavaztak de nem mondtak le, valamint van pár olyan Tory képviselő, aki nem kötelezően akar a párt színeiben indulni a jövőben, tehát a kizárás lehet nem mindenkinek okozna szívinfarktust.

A buzzfeed (amit nem kedvelek, mert szennylap) igen érdekes gyűjtést hozott ki arról, Boris miképpen akadályozhatja meg, hogy a parlament betiltsa a no-dealt, például:

• új költségvetés bemutatása. Az ilyen jellegű dolgokat a kormány azért tudná behozni, mert ezeket meg kell vitatni, annak pedig prioritása lenne egyéb dolgokkal szemben, magyarul vinnék az időt az ellenéz elől
• új, egyszeri ünnepnap bevezetése, akár egy egyébként nem lakott területen. Ünnepnapokon a parlament nem ülésezik
• a felsőház embereinek átrendezése
• annak kivizsgálása, hogy milyen hatása lenne, ha a PM javasolni a királynőnek, hogy ne adjon uralkodói jóváhagyást egy esetleges törvényre. Itt megjegyzendő, ami a parlament felfüggesztésekor is előjött, hogy az uralkodónak igazából nincs beleszólása a dolgokba, azt teszi amit a PM javasol neki

Egyelőre ennyi. Popcorn és ciántablettás bor az ölben, indul a show. Már csak kérdés ki issza meg (a levét).

Mit csinál a miniszterelnök a hivatalba lépése napján?

Most, hogy “kedvenc” szőke majmunk miniszterelnök lett, a BBC-n volt egy érdekes cikk ami bemutatja a mindenkori miniszterelnök [PM] első napját.

Mivel Magyarországon egyelőre még nincs királyság, az itteni folyamat eléggé különbözik az ottanitól. A kimenő miniszterelnök ugyanis először ellátogat az uralkodóhoz, majd bejelenti neki személyesen a lemondását — ezzel együtt pedig megnevez valakit, aki szerinte alkalmas a kormányalakításra. (Ez akkor is így zajlik, ha választások történtek, és a kormánypárt elvesztette a választásokat, ez esetben a kimenő miniszterelnök az ellenzék vezetőjét nevezi meg).

Csókolózás nincs….

A megnevezett személyt az uralkodó meg/behívja a palotába, ez kb egy órával az előző esemény után történik, így technikailag kb egy óráig nincs miniszterelnöke az országnak. Az új PM aztán “kezet csókol” az uralkodónak, bár ma már maga a folyamat kevéssé fizikai. Nagyjából innentől kezdve az illető hivatalosan a miniszterelnök.

A mindenkori PM a Downing st. 10-ben lakik, ez kb olyasmi piciben mint a Fehér Ház az USA-ban, azzal együtt, hogy persze mindig a mindenkori PM lakik ott, tehát most pl May kedden kiköltözött, Boris meg szerdán be. Megérkezése után a PM azonnal beszédet mond a sajtó képviselőinek, ez általában valami rövid szentimentálisabb szösszenet, May a szociális egyenlőtlenségekről beszélt, Thatcher egy ima-részletet mondott, Brown meg idézte a volt iskolai mottóját, ami határozottan laza fordításban úgy szól, hogy “baromira próbálkozni fogok”. A mini beszéd után a PM bemegy a lakásba, és találkozik a logisztikai kiszolgálókkal. A kimenő miniszterelnököt kitapsolják, az újat pedig betapsolják.

A tapsikolás (ezt a szót sorban most harmadszor akartam s helyett sz-szel írni, pedig nem vagyok pösze, hátmég nem írásban — tapszihapszi?) után azonban kezdődik a “nem csak játék és mese” blokk, ilyenkor a kormány még hivatalosan nem alakult meg, az általában a következő 1-2-3 napban történik, de a PM -re egy több órás tájékoztató vár, aminek a jó részét a közszolgák tartják. Magyarországgal ellentétben (értsd nagyjából-normális helyeken, bár nem tudom ez a melléknév mostanság mennyire igaz erre az országra) a közszolgák ugyanis valóban (inkább) politikától, és a mindenkori kormánytól függetlenek, ezért nem is szokás lecserélni őket kormányváltáskor (kormányváltás: főnév, jelentése esetenként ismeretlen). A procedúra része az is, hogy a mindenkori nemzetbiztonsági vezetőség leűl az új PM-mel, és beavatja…a nemzetbiztonsági dolgokba. Ezt a BBC nem írja külön de elég egyértelmű, ugyan adott h Boris külügyminiszter volt, és ezért elég sok dolgot titkosított anyaghoz hozzáférése volt korábban, de általában a bejövő miniszterelnöknek elég sok az újdonság ezen a téren. A nemzetbiztonsági megbeszélés része persze az ország nukleáris fegyverek irányításának témája, majd a PM-nek kell írnia egy (kb) “legvégső esetben” levelet, amiben leírja parancsba, hogy ha az országot atomcsapás pusztítaná el, akkor az atomtengeralattjárók parancsnokainak mi is lenne a konkrét feladata. Ezeket a leveleket a BBC szerint lezárják, és elteszik, amikor pedig a miniszterelnök megszűnik PM-nek lenni, a leveleket megsemmisítik. Mondjuk azt nem írja a cikk, hogy ha atomot dobnak a belvárosra, akkor melyik zombi lesz az aki a széf olvadt maradványaiból összerakja a hamut, de mindegy.

Egy másik BBC cikk ír hosszabban arról, hogy Blair pontosan milyen tájékoztatást is kapott beiktatása során 1997-ben. Ezek egy része elég személyes, Blair esetében pl határozottan felhívták a figyelmüket arra, hogy a különféle megjelenésekre illik változatosan felöltözni neki is, meg a feleségének, is, és persze ezt saját zsebből kell fizetni, tehát lesznek szívesek több ruhát venni. Voltak akkor olyan tanácsok is, hogy érdemes a Lord-ok házában ülőket miniszteri munkákkal ellátni itt-ott, nehogy kitolásos alapon keresztbe tegyenek a miniszterelnöknek.

Tessen ruhát venni…

A tanácsok egyébként nem igazán publikusnak szántak. A fenti cikk kitér arra is pl, hogy a skót függetlenségi törekvések managelésére rossz példa lenne mondjuk Belgium, ahol mindig is erős káosz volt ezen a fronton, és a belgák egyébként sem túl jók a különféle törvények gyakorlatba ültetésében, pedig akkor még nem is tartottak ott, hogy majdnem két évig nem volt kormányuk (a belgáknak).

További tanácsok szóltak arról, hogy pl a lovagi és egyéb kisebb kinevezéseket érdemes olyan embereknek adni, akik nem manageri, hanem “csinálási” helyzetben vannak, mert az “jobban hat a közhangulatra”.

Akit érdekel olvassa el a cikket, elég hosszan írja ezeket a tanácsokat, szórakoztatóak a maguk módján. Na de visszatérve a zombi apokalipszis utáni atomcsapásra, a PM-nek a korábban említett levelek megírása utána meg kell neveznie két helyettest arra a célra, hogy a PM kiesése esetén atomcsapást tudjanak kezdeményeztetni, ha kell.

Ezután picit kevéssé formálissá válik a dolog megint, és a gratulációk következnek telefonon általában.

A BBC cikk hosszasabban ír erről, de a következő lépés a kormány tagjainak megnevezése, vagy legalábbis ennek a folyamatnak az elkezdése, helyettesekkel, mindennel. Persze a hivatalos kormányprogramot is el kell kezdeni tervezni, ez általában a normális (értsd választások utáni) kormányok alakulásánál picit relevánsabb. Amikor ez mind megvan, kezdődhet az egyik legkeményebb munka a világon: Larry macska boldoggá tevése.

Az igazi főnök

Erről egy harmadik BBC cikk ír, persze kellően szórakoztatóan, de a lényeg hogy van egy irodai macska aki már évek óta ott él és kapkodja az egereket, és picit szórakoztató szimbólummá vált az idők során, nem utolsó sorban mert a szomszédban is van egy macska, és a kettő notóriusan nem viseli egymást. Hivatalosan egyébként 1929 óta van egérfogó DS10-ben.

Függetlenség két oldalról – indyref(2) v brexit

A brexit szavazás/folyamaton kívül van egy másik, picit hasonló probléma is az országban, mégpedig a skótok ügye.

Sose vehetik el a szabadságunkat….mert egy demokratikus szavazáson mondunk le róla!

A sztori ugye az, hogy az Egyesült Királyság (UK mert az rövidebb) 3-4 nemzetből áll, akik alapvetően nem annyira csípik egymást, és ha megkérdezel egy britet hogy ő brit-e akkor ki fogja kérni magának hogy ő angol/skót/walesi (/ír de az megint egy más tészta), nem pedig brit. A skótokat az 1700-as évek elején csatolták a mai UK-hez, de az elmúlt háromszáz év se nagyon volt elég az integrációhoz (ennyit az integrációs kísérletek sikerességéről). Hivatalosan kb 20 évvel ezelőtt kapta vissza a döntéshozási függetlenségét a skót parlament, vagyis manapság jórészt ők hozzák meg a saját törvényeiket, de ezek egy részére Westminster-nek is rá kell bólintania. Bár maga a függetlenedési folyamat jóval az előtt elkezdődött már, de relatíve mostanában kezdett felfutni, aminek a kb-kiteljesedése volt a pár évvel ezelőtti indyref néven ismert szavazás, aminek a végé 55% nem lett, vagyis a skótok picit több mint fele azt akarta, hogy az ország maradjon a UK része. Azt, hogy miért lett ez így, nem fogom kielemezni, elég sok anyag van fent a neten róla, de kb hasonló okok voltak mögötte, mint a brexit szavazás felmássága mögött. Az emberek elég számottevő része szerint jó ahogy vannak a dolgok, vagyis kevéssé rosszak, mintha máshogy lennének.

Hogy Westminster miért engedte ezt a szavazást, hogy megtörténjen, azt ma már csak ők tudják, de gondolom azért amiért a brexit szavazást is engedték évekkel később — mondván, “úgyse fog átmenni”. Persze a brexittel nem csak, hogy nem az történt, de még közelebb is volt az 50-50hez a szavazatok aránya (52-48). Most, hogy brexittel mi lesz azt hagyjuk, mert azt senki nem egészen tudja, hanem inkább pár dologra szeretnék rámutatni.

• mióta volt indyref, azóta tolja az SNP (skót kormánypárt), hogy legyen indyref2 is. Ennek több oka van, nem utolsó sorban, hogy elég jól kormányon tartja őket. Látható volt a most májusi önkormányzati választásokon, hogy a két nagy pártot mindenhol lemosták a kisebb pártok, de Skóciában mégannyira. Persze biztosan sokan hisznek is a skót függetlenségben, de leginkább mégis ez tartja őket kormányon, pedig tudják, hogy…
• …Westminster nem akar indyref2 -t. Ez nem meglepő…most már ők is látják, hogy bizony olyan szavazások amiknek nem kéne átmenniük, átmennek biza (brexit), aztán van vele a cumi.
• Skócia elég erősen az EU-ban maradásra szavazott, nekik innentől az egész brexit dupla seggfájás, meg persze ha UK kilép az EU-ból Skócia se maradhat bent.

Az indyref2 vs brexit témában viszont érdekes párhuzamokat lehet látni. Egyrészt még a brexit szavazás előtt minden ismerősöm, meg én is azt mondtam, hogy ha a skótok menni akarnak, hát menjenek, végülis a fenét érdekel, meg csinálnak amit akarnak, meg ők egy saját nemzet, stb. Most ugyan ezzel a felkiáltással szerintünk (mintha legalábbis lenne jelentősége a véleményünknek) teljesen rendben lenne egy indyref2 szavazás. Ugyan ezen ismerőseim, és én is EU bentmaradás pártiak vagyunk, szóval szerintünk teljesen elvárható lenne, hogy legyen egy “brexitref2” is, mondván…mondván nem tetszik az első eredménye (most lehet mondani, hogy azért mert a népnek el kéne fogadni a kormány csomagját, ha lesz egyáltalán, de igazából itt arról van szó, hogy nem tetszik az első szavazás eredménye).

Ugye a Tory pártnak (akik most épp kormányon vannak) a tagsága jórészt brexit-támogató. Innentől kezdve naná, hogy a kormány nem akar brexitref2-t, azzal a felkiáltással, hogy az “demokrácia-ellenes” lenne, de inkább attól félnek – és ez látható a most zajló miniszterelnökjelölti megnyilvánulásokban, hogy elvesztik a szavazóbázisukat, meg a donorjaikat, stb. Eközben a Labour arra hajaz, hogy legyen brexitref2, mondván a népnek az jár, de igazából itt is inkább csak szavatszerzés van mint valós hit/elkötelezettség. Az, hogy egyébként mi jó az országnak, azt vagy ők se tudják, vagy tojnak rá.

Visszatérve a népszavazgatósra, gondolom az EU lakosainak is nagyjából mindegy, hogy itt mi zajlik, ahogy nekem is mindegy, hogy a skótok mennek vagy maradnak. Kb ennyire igaz, hogy nekem nem mindegy itt mi zajlik, a skótoknak meg nem mindegy ott mi zajlik. Azok pedig, akik a kilépésre szavaztak, nem meglepően nem akarnak második szavazást, ők vinni akarják az országot az EU-ból. A pártok meg saját (hasonlóan kettészakadt) tagságuk fütyülésére táncolnak.

Ezzel pedig picit elérkezünk ahhoz, hogy az egész a politikáról szól, az emberek hülyítéséről, és hülye emberekről. Egy olyan szavazáson, ahol majdnem 50-50 arányban döntenek az emberek egy függetlenség jellegű témáról, az, Gyurcsányian fogalmazva el van kúrva. Egy ilyen kérdést nem lehet egyszerű többséggel megszavaztatni, hát még nem, ha ilyen eredmény jön ki, mert nagyon erős társadalmi szakadást okoz, elsősorban nem kellett volna szavazásra bocsájtani, vagy ha igen akkor 2/3-s többség mellett, és sokkal jobban megfogalmazva, hogy mi lesz, ha mondjuk az elszakadás szavazataránya lesz magasabb (de nem 66,7%), vagy akár felette. “Ennyike”.

A Broadwater Farm-i lázongások (1985)

Nemrégiben írtam, hogy vannak Londonban olyan házak, amiket az összedőlés veszélye fenyeget, ebből az egyik pár Broadwater Farm Estate-n (BwFE) van, Tottenham negyedében. Bár voltak kisebb-nagyobb balhék ennek az évtizednek is az elején, a nyolcvanas években azért London még sokkal meredekebb hely volt mint mostanában, azonban Tottenham ma is azon környékek közé tartozik, ahova szerintem épelméjű ember nem teszi be a lábát, elég rossz hely – a 2011-es lázongások is ott voltak, ma is kerülendő a hely. Tottenhamről néhány statisztika: a lakók mindössze negyede fehér angol, további negyede fehér “egyéb”, mindenki más színes egyéniség, legtöbbjük afrikai, karib, illetve török. Az ország heroin piacának kb 90 (!!) százaléka innen van irányítva (a macska meg fel van mászva a fára).

A telep

BwFE sosem volt egy szívmelengető környék, a zavargások előtt is már félhivatalosan “az egyik legrosszabb hely ahol csak lakni lehet az országban” volt. A terület a közelben levő folyó gyakori áradásai miatt sokáig beépítetlen maradt, majd a századforduló után a folyót elkezdték szabályozni, a korábbi farm pedig valamiféle lakóövezetté vált. A harmincas években a terület erősen slum jellegű volt, ezért azokat a helyi önkormányzat felszámolta, majd a korábbi irományaimban említett Ronan Point és Grenfell Tower típusú prefab panelházakat építettek. Jelenleg egyébként úgy áll, hogy az egészet elbontják a fenébe, de hogy a 4000 emberrel akik ott laknak mit kezdenek, azt senki nem tudja, hiszen az önkormányzatnak nincs rájuk pénze, másik városok meg, bármilyen PC szöveg is, hogy változatos és színes egyéniségek az ottlakók, nem igazán kellenek.

1970 környékén épült meg a lakótelep, azonban a folyó továbbra is áradásveszélyes volt, ezért a földszinten sem lakások, sem pedig üzletek és/vagy kiszolgálóegységek nem épültek, helyettük parkolók létesültek, az első emeleti szinten pedig magasjárdákat építettek. Ennek az eredménye az lett, hogy nem alakult ki semmilyen közösség, és igazából senki nem látta, hogy mikor mi zajlik az utcán. Az átadás után mindössze 3-4 évvel már egyértelmű volt, hogy a magas járdák nagyon izoláltak voltak, ennek eredményeképp pedig sok volt a rablás, testi sértés, drog dílerek voltak mindenhol, valamint ettől függetlenül az épületek sem voltak karban tartva, sok volt a beázás, csótány problémák voltak, stb. Mivel önkormányzati lakásokról van szó, ezért ott senki nem vett lakásokat, hanem az önkormányzat ajánlotta fel azokat beköltözésre — az emberek kb 50 százalékának inkább nem kellettek ezek a lakások, akik meg már ott voltak, szerettek volna elmenni. 1976-ra az önkormányzat hivatalosan is felvetette az egész lakótelep elbontását, amit viszont nem akartak a lakosok (erre mondja az angol hogy “go figure”, kb “nesze neked”.)

A nyolcvanas évek legelejére a Thatcher kormányzat nyomás alá helyzete a helyi önkormányzatot, hogy csináljon valamit a témában (ez egyébként egy nagyszabású kutatás után publikált erősen kritikus hangvitelű könyv hatására történt). A lakosok akkori aránya kb fele fele arányban volt fehér és fekete, és az egymásban teljesen meg nem bízó csoportok szépen létrehoztak 1-1 “gondnoki tanácsot”, mindkettő a saját nézőpontjuk szerint reprezentálta az emberek igényeit, amik legtöbbször ütköztek. Ez nem igazán segített a helyzet jobbá tételén.

1985-re végül, bár voltak apróbb javulások, kezdett elszakadni a cérna. A lakosság körében a munkanélküliség 42% körül volt, és semmit nem javult a helyzet a faji csoportok egymáshoz való hozzáállásán.

A lázongások

A BwFR (…riots –> lázongások) felé vezető események a bánat tudja pontosan mikor kezdődtek, de a wikipedia említi, hogy pár nappal BwFR előtt voltak lázongások Brixtonban (másik “azóta is díjnyertes hely” terület, pár napja voltam ott, hát, szar hely az biztos…). A 85-ös (mert volt 81-es is) brixtoni balhé onnan eredt, hogy egy feka srác összeveszett a barátnőjével, a lakásban a levegőbe lőtt, majd amikor egy darab rendőr megjelent utánajárni a dolgoknak, a srác pisztolyt dugott a rendőr szájába, mire az persze elmenekült. A srác végül szintén menekülőre fogta és az anyjához, majd a húgához költözött be, és miközben a rendőrség az anyjánál kereste (mikorra ő már nem volt ott), kisebb balhé tört ki, és a rendőrség meglőtte a srác anyját. A brixtoni lázongás ezután tört ki, ez 1985 szeptember végén volt.

Október elején aztán BwFE környékén a rendőrök (mind fehérek) megállítottak egy feka srácot, aki a gyanú szerint hamis “tax disc”-et használt. Ezt a TD dolgot (mosthoz képest) 2-3 éve szüntették meg, és egy papír volt amit a szélvédőn kellett tartani, ami igazolta, hogy valami autós adót minden évben rendesen fizettél. A srácot végül lecsukták, de később elengedték, viszont az elfogást követő házkutatás során a srác anyja (hivatalosan) szívrohamot kapott és meghalt. A gyanú szerint lehet, hogy a kiérkező rendőrök fellökték a nőt (itt az angol nem túl pontosan fogalmaz, azt írja hogy “she may have been pushed”.)

Másnap a helyi rendőrség előtt tiltakozások kezdődtek, amik a nap folyamán eszkalálódtak, majd amikor a rohamrendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget, azok molotov koktélokkal válaszoltak. Az esti tv híradások szerint két rendőrt valamint három újságírót lőtt sebekkel kellett ellátni. A zavargások jó része BwF Estate-n történt, ahol több autót és épületet is felgyújtottak. A második napon aztán a központi balhétól picit távolabb eső helyen, ahol kevesebb, és kevéssé felszerelt, tömegoszlatásban nem annyira tapasztalt rendőr és volt csak, tüzet jelentettek az egyik épületből, majd a kivonuló tűzoltókat, és a segítségükre érkező rendőröket a tömeg megtámadta. Az ilyen jellegű eseményekre fel nem készített hatósági csoportok menekülőre fogták, azonban az egyik rendőr elesett, és a machetékkel felfegyverkezett tömeg szabályosan kivégezte (majdnem lefejezték, egy 15 centis tövig nyomott késsel a nyakában találtak rá.)  A zavargások végül az időjárás rosszabbra fordultával, és a rendőrök nagyobb jelenléte miatt alábbhagytak.

A gyilkosság után 400 embert tartóztattak le, majd erősen megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján 6 embert gyanúsítottak meg. (a “gond” az volt, emberek nagyját ügyvédek nélkül hallgatták ki, nem egyszer pucéran (!), és a kihallgatásokról elmentett hanganyag nem készült.) – végül három embert tartóztattak le a gyilkosságért, de előbb-utóbb mindhárom esetben utólag felmentették őket. Azóta sem került senki börtönbe az ügy okán.

BwFE utóélete

A balhék után végül az önkormányzat is rászánta magát, hogy valamit kezdjen a területtel, és mondván, hogy a napalm már akkor sem volt túl legális, elbontották a magasjárdákat, és megoldották, hogy az utcaszinten több közösségi tér és szolgáltatóegység legyen. A két (fekete/fehér) gondnoki tanácsot összevonták, és valahogy megoldották, hogy tudjanak is együtt dolgozni az emberek benne.

Mostanra ott tartanak, hogy várni kell, hogy lakáshoz juthasson az ember arrafelé, ami azt jelenti, hogy bármennyire is szar a környék, ma kevéssé rossz mint negyven éve volt. 2005 első negyedében 0 azaz nulla darab rablás valamint szintén nulla darab személyi sértéses bűncselekmény volt a lakótelepen, és csak 1 betörés, ott is megtalálták az embert is és az elvitt cuccokat is. A zavargásokat megelőző közvetlen negyedévben ehhez képest 875 betörés, valamint 50-50 rablás és testi sértés volt jelentve. 2005 után a rendőrség felszámolta a helyi irodájukat, mondván nem volt már rá szükség.

A zavargásokat követően sokan elköltöztek, helyüket újabb bevándorlók vették át. A 2005-ös adatok szerint a lakosság 70%-a volt kisebbségi, 2011-ben ez az érték 80% körül volt.

Források (mind angol)

• https://en.wikipedia.org/wiki/Broadwater_Farm
• https://en.wikipedia.org/wiki/Death_of_Keith_Blakelock
• https://en.wikipedia.org/wiki/Broadwater_Farm_riot
• https://en.wikipedia.org/wiki/1981_Brixton_riot (erről majd még írok valamikor)