A Broadwater Farm-i lázongások (1985)

Nemrégiben írtam, hogy vannak Londonban olyan házak, amiket az összedőlés veszélye fenyeget, ebből az egyik pár Broadwater Farm Estate-n (BwFE) van, Tottenham negyedében. Bár voltak kisebb-nagyobb balhék ennek az évtizednek is az elején, a nyolcvanas években azért London még sokkal meredekebb hely volt mint mostanában, azonban Tottenham ma is azon környékek közé tartozik, ahova szerintem épelméjű ember nem teszi be a lábát, elég rossz hely – a 2011-es lázongások is ott voltak, ma is kerülendő a hely. Tottenhamről néhány statisztika: a lakók mindössze negyede fehér angol, további negyede fehér “egyéb”, mindenki más színes egyéniség, legtöbbjük afrikai, karib, illetve török. Az ország heroin piacának kb 90 (!!) százaléka innen van irányítva (a macska meg fel van mászva a fára).

A telep

BwFE sosem volt egy szívmelengető környék, a zavargások előtt is már félhivatalosan “az egyik legrosszabb hely ahol csak lakni lehet az országban” volt. A terület a közelben levő folyó gyakori áradásai miatt sokáig beépítetlen maradt, majd a századforduló után a folyót elkezdték szabályozni, a korábbi farm pedig valamiféle lakóövezetté vált. A harmincas években a terület erősen slum jellegű volt, ezért azokat a helyi önkormányzat felszámolta, majd a korábbi irományaimban említett Ronan Point és Grenfell Tower típusú prefab panelházakat építettek. Jelenleg egyébként úgy áll, hogy az egészet elbontják a fenébe, de hogy a 4000 emberrel akik ott laknak mit kezdenek, azt senki nem tudja, hiszen az önkormányzatnak nincs rájuk pénze, másik városok meg, bármilyen PC szöveg is, hogy változatos és színes egyéniségek az ottlakók, nem igazán kellenek.

1970 környékén épült meg a lakótelep, azonban a folyó továbbra is áradásveszélyes volt, ezért a földszinten sem lakások, sem pedig üzletek és/vagy kiszolgálóegységek nem épültek, helyettük parkolók létesültek, az első emeleti szinten pedig magasjárdákat építettek. Ennek az eredménye az lett, hogy nem alakult ki semmilyen közösség, és igazából senki nem látta, hogy mikor mi zajlik az utcán. Az átadás után mindössze 3-4 évvel már egyértelmű volt, hogy a magas járdák nagyon izoláltak voltak, ennek eredményeképp pedig sok volt a rablás, testi sértés, drog dílerek voltak mindenhol, valamint ettől függetlenül az épületek sem voltak karban tartva, sok volt a beázás, csótány problémák voltak, stb. Mivel önkormányzati lakásokról van szó, ezért ott senki nem vett lakásokat, hanem az önkormányzat ajánlotta fel azokat beköltözésre — az emberek kb 50 százalékának inkább nem kellettek ezek a lakások, akik meg már ott voltak, szerettek volna elmenni. 1976-ra az önkormányzat hivatalosan is felvetette az egész lakótelep elbontását, amit viszont nem akartak a lakosok (erre mondja az angol hogy “go figure”, kb “nesze neked”.)

A nyolcvanas évek legelejére a Thatcher kormányzat nyomás alá helyzete a helyi önkormányzatot, hogy csináljon valamit a témában (ez egyébként egy nagyszabású kutatás után publikált erősen kritikus hangvitelű könyv hatására történt). A lakosok akkori aránya kb fele fele arányban volt fehér és fekete, és az egymásban teljesen meg nem bízó csoportok szépen létrehoztak 1-1 “gondnoki tanácsot”, mindkettő a saját nézőpontjuk szerint reprezentálta az emberek igényeit, amik legtöbbször ütköztek. Ez nem igazán segített a helyzet jobbá tételén.

1985-re végül, bár voltak apróbb javulások, kezdett elszakadni a cérna. A lakosság körében a munkanélküliség 42% körül volt, és semmit nem javult a helyzet a faji csoportok egymáshoz való hozzáállásán.

A lázongások

A BwFR (…riots –> lázongások) felé vezető események a bánat tudja pontosan mikor kezdődtek, de a wikipedia említi, hogy pár nappal BwFR előtt voltak lázongások Brixtonban (másik “azóta is díjnyertes hely” terület, pár napja voltam ott, hát, szar hely az biztos…). A 85-ös (mert volt 81-es is) brixtoni balhé onnan eredt, hogy egy feka srác összeveszett a barátnőjével, a lakásban a levegőbe lőtt, majd amikor egy darab rendőr megjelent utánajárni a dolgoknak, a srác pisztolyt dugott a rendőr szájába, mire az persze elmenekült. A srác végül szintén menekülőre fogta és az anyjához, majd a húgához költözött be, és miközben a rendőrség az anyjánál kereste (mikorra ő már nem volt ott), kisebb balhé tört ki, és a rendőrség meglőtte a srác anyját. A brixtoni lázongás ezután tört ki, ez 1985 szeptember végén volt.

Október elején aztán BwFE környékén a rendőrök (mind fehérek) megállítottak egy feka srácot, aki a gyanú szerint hamis “tax disc”-et használt. Ezt a TD dolgot (mosthoz képest) 2-3 éve szüntették meg, és egy papír volt amit a szélvédőn kellett tartani, ami igazolta, hogy valami autós adót minden évben rendesen fizettél. A srácot végül lecsukták, de később elengedték, viszont az elfogást követő házkutatás során a srác anyja (hivatalosan) szívrohamot kapott és meghalt. A gyanú szerint lehet, hogy a kiérkező rendőrök fellökték a nőt (itt az angol nem túl pontosan fogalmaz, azt írja hogy “she may have been pushed”.)

Másnap a helyi rendőrség előtt tiltakozások kezdődtek, amik a nap folyamán eszkalálódtak, majd amikor a rohamrendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget, azok molotov koktélokkal válaszoltak. Az esti tv híradások szerint két rendőrt valamint három újságírót lőtt sebekkel kellett ellátni. broadwater-farm-aftermathA zavargások jó része BwF Estate-n történt, ahol több autót és épületet is felgyújtottak. A második napon aztán a központi balhétól picit távolabb eső helyen, ahol kevesebb, és kevéssé felszerelt, tömegoszlatásban nem annyira tapasztalt rendőr és volt csak, tüzet jelentettek az egyik épületből, majd a kivonuló tűzoltókat, és a segítségükre érkező rendőröket a tömeg megtámadta. Az ilyen jellegű eseményekre fel nem készített hatósági csoportok menekülőre fogták, azonban az egyik rendőr elesett, és a machetékkel felfegyverkezett tömeg szabályosan kivégezte (majdnem lefejezték, egy 15 centis tövig nyomott késsel a nyakában találtak rá.)  A zavargások végül az időjárás rosszabbra fordultával, és a rendőrök nagyobb jelenléte miatt alábbhagytak.

A gyilkosság után 400 embert tartóztattak le, majd erősen megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján 6 embert gyanúsítottak meg. (a “gond” az volt, emberek nagyját ügyvédek nélkül hallgatták ki, nem egyszer pucéran (!), és a kihallgatásokról elmentett hanganyag nem készült.) – végül három embert tartóztattak le a gyilkosságért, de előbb-utóbb mindhárom esetben utólag felmentették őket. Azóta sem került senki börtönbe az ügy okán.

BwFE utóélete

A balhék után végül az önkormányzat is rászánta magát, hogy valamit kezdjen a területtel, és mondván, hogy a napalm már akkor sem volt túl legális, elbontották a magasjárdákat, és megoldották, hogy az utcaszinten több közösségi tér és szolgáltatóegység legyen. A két (fekete/fehér) gondnoki tanácsot összevonták, és valahogy megoldották, hogy tudjanak is együtt dolgozni az emberek benne.

Mostanra ott tartanak, hogy várni kell, hogy lakáshoz juthasson az ember arrafelé, ami azt jelenti, hogy bármennyire is szar a környék, ma kevéssé rossz mint negyven éve volt. 2005 első negyedében 0 azaz nulla darab rablás valamint szintén nulla darab személyi sértéses bűncselekmény volt a lakótelepen, és csak 1 betörés, ott is megtalálták az embert is és az elvitt cuccokat is. A zavargásokat megelőző közvetlen negyedévben ehhez képest 875 betörés, valamint 50-50 rablás és testi sértés volt jelentve. 2005 után a rendőrség felszámolta a helyi irodájukat, mondván nem volt már rá szükség.

A zavargásokat követően sokan elköltöztek, helyüket újabb bevándorlók vették át. A 2005-ös adatok szerint a lakosság 70%-a volt kisebbségi, 2011-ben ez az érték 80% körül volt.

 

Források (mind angol)

Reklámok

Grenfell egy év után

A tűzeset

Nagyjából egy éve történt London egyik (vagy talán “a”) legkomolyabb modern kori tűzesete – 2017. június 14-n, éjfél után nem sokkal tüzet fogott egy 23 emeletes ház negyedik emeletén a hűtő – legalábbis pillanatnyilag ez a feltételezés. A tűzoltók 4-5 perc alatt kiértek, és a lakásban levő tüzet ezután kb tíz perccel el is oltották. Kifelé menetben azonban azt látták, hogy az ablak előtt égő parázs és nagyobb darabok hullanak lefelé. Nem sokkal később 72 ember halott volt – a tűz még 3 napon át égett. Saját képeim másfél nappal későbbről itt találhatók – akkor még sok volt a “missing” (eltűnt) felirat az utcákon – viszont aki nem került elő tizennegyedikén hajnalra, az nem került elő egyben soha. Youtubeon elég sok kamu videó terjeng, de itt egy valódi és érdekes amit a kiérkező tűzoltók videóztak, persze angolul de attól még érdemes nézni. Kb minden harmadik szó úgyis a fuck benne.

96516363_greenfell_tower_front_elevation_v7_624

Grenfell egy 23 emeletes toronyház volt, eredetileg a 4. emelettől felfelé volt lakóház, de az idők során a lentebbi emeleteket is átalakították. A hetvenes évek elején épült, az akkori biztonsági előírásoknak megfelelően, amiket pont egy, a hatvanas években bekövetkezett gázrobbanás miatt erősítettek meg. Utólagos beszámolók szerint valószínűleg az akkori szigorításoknak köszönhető, hogy az épület nem omlott össze tavaly, illetve azóta. A különféle rajzokon látható, hogy az egyes emeletek mindegyike azonos volt, és mindegyik emeleten 6-6 lakás található, melyek egy, illetve kétszobás lakások voltak, és az egész épületnek összesen egyetlen lépcsőháza volt.

101886815_624notting-hill-fire-floor-ncEz utóbbi szerintem elég általános dolog volt akkoriban, hiszen egy ilyen toronyház esetében nem volt nagyon hely még egy lépcsőház berakására, plusz régebben sok biztonsági dologról máshogyan vélekedtek, mint ma. Ez persze nem meglepő, igaz a wikipedia szerint más országokkal összevetve az itteni jogi rendszer (vagyis, hogy nem kell második lépcsőház) elég megengedő.

 

101889844_grenfell_fire_spread_640-ncMaga a tűz az épület északkeleti oldalán kezdődött, de mint a mellékelt ábra mutatja, nagyjából háromnegyed óra alatt körbeért az egész toronyházon a déli irányba és előbb-utóbb szépen megkerülte az épületet. Eddigre azonban már sok emelet magasan égett a toronyház, a feljebb beszúrt videón ez teljesen jól látszik, sőt, a BBC-n található időrendi kép azt is szépen bemutatja, hogy negyed-fél óra alatt gyakorlatilag leégett az épület egyik oldala, majd röviddel később a többi is. Emlékeztetőül a tűz hajnali 1 előtt pár perccel keletkezett, a negyedik emeleten:

101874199_firesequence_new_pa

A felújítás (2016)

Grenfell a lenti képen levő toronyházak egyike volt, és eredetileg úgy nézett ki mint a többi megmaradt épület – vagyis nem teljesen, mert a többi épülettel ellentétben ezt pár éve felújították, ez lett a veszte.

f25d2a81-349b-493c-a16d-651ad1d7d8ab

Kép a BBC weboldalán. Kb hajnal 4 körül készülhetett, három órával a tűz keletkezése után. Eddigre aki nem jutott ki az épületből már halott volt.

Ma már tudjuk, hogy a tűz azért terjedt annyira gyorsan, mert a felújítás során olyan védőburkolattal vonták be az épületet, ami nem hogy megakadályozta volna egy esetleges tűz terjedését, hanem határozottan elősegítette azt. Utólag kiderült, hogy a helyi önkormányzat (RBKC) a felújítás idején meglehetősen jó pénzügyi helyzetben volt, ennek ellenére a legolcsóbb ajánlatot fogadta el mind a kivitelezést, mind az alapanyagokat tekintve, annak ellenére, hogy az egyébként nem sokkal drágább (viszont az eredeti költségvetési tervet meghaladó) másik pályázó épületbevonata határozottan jobban megfelelt a tűzvédelmi előírásoknak. Az mondjuk igaz, hogy csak az utólagos vizsgálat során derült ki, hogy a jogi szabályzás hiányosságai miatt a végül felhasznált alapanyagok is megfeleltek az előírásoknak, de leginkább csak azért, mert az előírások annyira hézagosak voltak: ez a valóságban annyit tett, hogy az alapanyagokat egyszerűen nem kellett tesztelni adott szituációkban, ezért a “semminek” tökéletesen megfeleltek. A BBC-n van egy rövidke videó arról, hogy mi is történik, amikor a Grenfell toronynál használt szigetelőanyag lángra kap, majd megolvadva meggyújtja a védőburkolatot. Nem sok jó – nem volt elég rossz önmagában, hogy a védőburkolat olyan gyúlékony műanyagból épült, ami megolvadt és elfolyósodott, erre még rájött az is, hogy a felszerelés és összeillesztés során a különféle rétegek közt gyakorlatilag egy légpárna keletkezett, ami tökéletesen elvezette felfelé a forró levegőt, meggyújtva mindent pillanatok alatt.

Sok vita volt azzal kapcsolatban is, hogy miért nem építettek ki automatikus tűzoltórendszert a felújítás során, aminek költsége lakásonként kb ezer font lett volna – gyakorlatilag egyébként azért nem tették meg, mert így is elég strapa volt a lakóknak négy évig elviselni a felújítás folyamatát, nem kellett tovább erőltetni a kérdést akkortájt. Voltak ezen kívül problémák a lépcsőházban szabadon hagyott gázcsövekkel is, melyekre már a tűz előtt is felhívták többen a figyelmet.

A hiányosságok

Az egyik legnagyobb probléma az eset során az volt, hogy a tűzoltóság sokáig azt mondta a lakóknak, hogy ne hagyják el a lakásukat. Ezt személy szerintem nem értem miért tették de biztos megvan az oka – elvileg ez egy olyan megoldás, ami jól működik akkor, amikor csak egy lakás ég, gondolom a francnak kell, hogy az egyetlen darab lépcsőházban tébláboljanak a fölöslegesen távozó lakók meg a dolgozni próbáló tűzoltók/mentők/stb. A gond csak az volt, hogy annyira gyorsan történtek az események, hogy aki volt olyan bolond (szerencsétlen leginkább), hogy hallgatott a szakértőkre, az nem jött ki élve az épületből. 101886816_grenfell_numbers_floors_640_v26-ncEgyrészt a mellékelt ábra mutatja, hogy sokan felfelé indultak el, hiszen mire rájöttek, hogy a lakásukban maradni őrültség volt, vagy pedig a tűzoltók is eljutottak arra a pontra, hogy hivatalosan is azt mondták, “hajót elhagyni”, addigra az alsó szinteken annyira nagy volt a füst és a sötét, hogy majdnem mindenki jobbnak látta ha felfelé próbálkoznak. A fekete pöttyök azt mutatják, hogy hányadik emeleten éltek az áldozatok, a kékek pedig, hogy hol haltak meg. Hajnal 1.18-ig összesen 34 ember hagyta el az épületet. A fenti fotókon látszott, hogy addigra már elérte a tetőt a tűz. A következő 20 percben további 110 ember távozott – aki 1.40 körülig nem jutott ki az épületből, saját maga erejéből már biztosan nem tudott kimenni. Egy ideig a rendőrök ajtótörő kosokkal mentek végig a lakásokon, valamint rohamrendőrök tartottak pajzsokat a tűzoltók feje fölé, hogy segítsenek nekik az oltásban és menekítésben, azonban röviddel 2 óra előttre már annyira sűrű volt a füst, hogy azok közül, akik 2-kor még bent voltak, valamivel rosszabb mint fele-fele arányban sikerült már csak kimentek embereket élve. A tűzoltók például nem jutottak a 20. emeletnél feljebb, a felső két emeletről összesen ketten kerültek ki egyben. Voltak, akik kiugrottak és ezért haltak meg, de olyan is volt, aki lepedőkön próbált leereszkedni.

101874208_grenfell_evacuation_640-nc

A fenti képen látható, hogy 2.47-ig volt érvényben a “mindenki maradjon a lakásban” stratégia. Nem részletezem harmadszor is, hogy ez utólag mennyire rossz ötlet volt. A későbbi vizsgálatokból kiderült. hogy egyebek mellett olyan problémák is voltak az oltás során, mint az elégtelen víznyomás a tűzoltórendszerben (az utcaiban mármint), valamint pl hogy fél óránál is többet kellett várni egy megfelelően magas tűzoltólétra megérkezésére – Igaz, ez a magaslétra sem volt túl magas, ugyanis a 67 méteres toronyhoz Surrey-ből kellett végül kölcsönkérni egy “megfelelően magas” létrát (ami kb 40 méteres volt), az azonban csak délutánra ért oda. Grenfell óta megváltoztatták azt a szabályt, hogy toronytüzekhez az alaphelyzetben kivonuló erők mennyisége 4 kocsi helyett 5 kocsi plusz 1 magaslétra lett. Gond volt a rádiókkal is, mert a vastag vasbeton nem engedte át megfelelően a rádióforgalmat a védelmi egységek közt – már, ha egyáltalán oda tudtak férkőzni, ugyanis 2013-ban az önkormányzat elbontott egy parkolóházat a környéken, aminek az lett a vége, hogy a szűk utcákban mindenhol járművek parkoltak, a nem éppen balerina-méretű és -flexibilitású tűzoltóautóknak nem kevés gondot okozva.

Az áldozatok és túlélők

A BBC oldalán részletesen fent van a téma, de tömören listázva:

  • Volt:
    • egy olasz pár akik a szülőkkel tartották telefonon a kapcsolatot amíg tudtak, de végül meghaltak – mire eljutottak odáig, hogy le akartak menni, már égett a lépcsőház.
    • az egyik lakásban 5-6 ember maradványait találták meg
    • a 203-as lakásban a család jó része meghalt – az apa dolgozott aznap éjjel
    • volt egy nehezen mozgó cukorbeteg, aki hajnal 3-kor még élt
    • valaki kiugrott az ablakon
    • négyen tipikusan rosszkor rossz helyen voltak – ismerőst látogattak meg az épületben aznap, ráadásul ezek az emberek nem is egy konkrét valakit látogattak meg – itt több társaságról van szó
    • egy kissrác akinek a szülei nem voltak otthon – nem jutott le, bár elvileg próbált
    • egy hat fős család akik a lakásban maradtak
    • egy idősebb pasi aki fél 4kor még élt
    • egy a kórházban halt meg – itt az egész családból egy gyerek maradt csak élve
    • egy kissrác aki a 18.-n lakott, végül a 13. emeleten találták meg – a szülők kijutottak
    • egy gyerek terhes anyától halva született
    • több egyéb halott különféle indoklás nélkül

A túlélőkről természetesen nincs ennyire összegyűjtött lista, de a BBC-n van egy “long read” amit ha van időtök érdemes elolvasni, persze angol.

Átalakulóban a vásárlási szokások – a régieknek már nem annyira megy.

Bár régen nem lakom Magyarországon, és egyre kevesebb anyagot is olvasok onnan, azért szoktam látni, hogy itt-ott még épülgetnek a plázák. Otthon, talán a kommunizmus alatt volt divat az olyan jellegű áruházak építése és létezése mint a Centrum, de azért akadtak mindenféle egyéb nagyobb láncok is, ahol ezt-azt lehetett kapni nagyobb területen.

Itt az ilyesmik elég divatosak voltak az elmúlt 100 évben, lehet akár a Marks&Spencer-re, Selfridges-re, House of Fraser-re, vagy az olyanokra gondolni mint a Maplins, Toys ‘R’ Us, New Look, Mothercare, Carpetright, Poundland/Poundworld (ezek két különböző de hasonló lánc). Ezek csak a nagyok. A kisebbek olyan márkák, amik a hagyományos angol “high street” jellegű bevásárlóutcák képét adták. Ez a HS dolog Magyarországon nem annyira létezik, nem is létezett, de kb a kisvárosi főutcára lehet gondolni, ahol ápolt, normális boltok voltak. Angliába(n) a plázák korszaka sose igazán jött el – bár van pár, és azok valóban nagyok, az összes bolti területhez képest sosem tettek ki nagy arányt, így itt nem volt hiszti abból, hogy a plázák megölik a kis boltokat. Amikor kijöttem 10-11 éve, a fent említett boltok mindenhol voltak, úgy is mint a márkák amiket megneveztem, és a high street-ek is. Hasonlóan vannak-voltak híresebb étteremláncok, Prezzo, Carluccio’s, Jamie’s, stb.

100235733_gettyimages-916190576

Na az elmúlt időszakban ezek mind vagy megszüntek, vagy nagyon radikálisan lecsökkentek. A Maplins, Toys ‘R’ Us, New Look, Mothercare, Carpetright mind csődbe ment. A PL/PW boltok valószínűleg nem maradnak már sokáig velünk, House of Fraser, Fenwick, stb szenvednek, az említett éttermek bezártak – ezek csak amik hirtelen eszembe jutottak, van még egy csomó. Ezeknek a jó része inkább az elmúlt 2-3 évben történt. De vajh miért…

Egyrészt ugye a font sokat esett a Brexit-szavazás óta, és bár később nagyjából visszaállt a korábbi szintre, de az a két év amit a mélyben töltött sok boltnak már sok volt, hiszen az üzletek nem tudtak hirtelen 30 százalékkal árat emelni, de a költségeik megugrottak.

Ezzel együtt az infláció is megugrott, és sokaknak nem maradt pénzük amit éttermekre, vagy luxusabb cuccokra költhettek volna. Aztán persze ott van az Amazon és társai. Ha azt vesszük, hogy az országban összesen tulajdonost cserélt termékek száma nem igazán változik (magyarul a piac kb fix), de az internetes vásárlás (ami most konkrétan Amazon, Alibaba, eBay, nem pedig egyes márkák online felületén történő vásárlás) most már a forgalom több mint negyedét teszi ki, akkor látható, hogy a fix költségekkel operáló boltoknak ez miért nehézség. Az offline üzleteknek három területen is küzdeniük kell: kényelem, érték, és a lefordíthatatlan “experience”, ami kb tapasztalatot, élményt jelent. Leegyszerűsítve minek menjen valaki be a városba egy boltba ahol közben parkolni kell, vagy a metrón szöszölni, ami (bolt) lehet, hogy 50, 80 éve épült, nem fér el a babakocsi, nincs muszlimkaja (vagy épp vegánkaja, vagy csak épp a mozgólépcső van rossz helyen mert a kőkorban még azt hitték úgy lesz jó), alapvetően drágább mint az Amazon, sok a hülye vásárló (“hell is other people” — “a pokol az emberek”) , stb, ha a neten meg lehet venni, és ha van pl Amazon Prime akkor lehet még aznap ki is viszik. Kaja ugyan ez. Ma már mindenki szállít ki, gyorsan, követhetően, annak meg aki lusta, ott a Huel. Megmondom őszintén velem már sokszor előfordult, hogy ha valamit láttam is egy boltban, akkor is a neten vettem meg, mert nem volt sürgős, ellenben olcsóbb volt.

Az üzletek pedig sokszor szenvednek a fix költségekkel is. Munkaerő kell, nem lehet mindent automatizálni egyelőre – viszont a minimálbér megy felfelé, és sokszor a területbérleti megállapodások szó szerint évtizedekre szólnak – magyarul ha a bolt kivett egy helyet a nyolcvanas években, ami az akkori igényeinek megfelelt, az jó eséllyel azóta is ott van, függetlenül attól, hogy a környék elgettósodott-e, az üzlethelyiség megfelel-e a mai vásárlói igényeknek, megközelíthető-e, ilyesmik.

Most ott tartunk, hogy az elmúlt egy évben több bolt zárt be, mint nyitott ki az országban. Nekem nem tűnt fel, sosem vásárlok offline.

Az Uber-licenszbalhé margójára

Kedvenc közlekedési blogomon, a Reconnections-on jelent meg egy hosszas elemzés arról, hogy mi is a TfL közelmúltbeli döntésének a háttere.

Szeptember 22-n a londoni Uber-felhasználók kaptak egy hivatalos emailt az Ubertől, amiben az Uber arra buzdította a felhasználókat, hogy írjanak alá egy online petíciót, mellyel az app betiltása ellen tiltakozhatnak. Ennek egyik érdekessége, hogy a TfL nem tett semmit a küldő cég ellen, és egyébként sincs befolyása a Google/Apple boltokban elérhető appokra.

Két cég az Uber mögött

A TfL nem-ráhatása a cégre azért történhet meg, mert nem egy, hanem két Uber van az országban, és az az Uber amivel a felhasználók találkoznak a telefonjukon, nem az, amelyik a szolgáltatást igazából futtatja. Az egyik cég ugyanis brit, a másik holland. A holland cég (Uber BV, innentől UBV) az a vállalat ami az app-ért felelős: a felhasználók az UBV-n keresztül kérnek kocsit, és a fuvarokért történő fizetések is az UBV-hez mennek. A helyi cég azonban, amelyik a kocsikat, vezetőket, és a fizikai élményt mint olyat biztosítja, az Uber London Limited, ULL, amely kizárólag az UBV megrendeléseire dolgozik.

Ennek több oka van:

  • Ilyen módon könnyebben átléphetik a nem-hivatalos taxikra vonatkozó szabályokat: a taxik az egyetlen jellegű autók amiben taxióra lehet, valamint csak ők várhatnak (fizikailag) előrendelés nélkül utasokra (pl a droszton), miközben az úgynevezett minicab-ek, vagyis nem hivatalos de előre rendelt taxik csak előre megbeszélt időpontban és árért vihetnek utasokat)
  • Az eltérő adózási szabályok miatt (Hollandia és más országok között) az UBV nagyon kevés adót fizet csak (semennyi áfát, és mindössze £411k céges adót fizettek tavaly)

A korábbi taxis viták egyik nagy pontja az volt, hogy a mobiltelefon ami a vezetőnél van, taxiórának számít-e, vagy sem. Végül a bíróság arra fel, hogy a telefon nincs fizikailag a kocsiba építve, és az útért fizetett pénz sosem az ULL-hez kerül, úgy határozott, hogy a telefon ebből a szempontból nem taxióra.

Mi baja a TfL-nek?

A TfL négy pontban foglalta össze miért nem hajlandó megújítani az Uber lejáró licenszét:

  • A komolyabb bűncselekmények bejelentési kötelezettségének elmulasztása
  • Orvosi vizsgálatok meg nem követelése
  • Büntetlen előéletet feltáró vizsgálatok meg nem követelése
  • A Greyball használata (erről később)

Tehát ennek vajmi kevés köze van az apphoz.

Amikor 2012-ben Washingtonban kongresszusi meghallgatáson volt jelen az Uber akkori igazgatója, a pasi gyakorlatilag a Szovjetunió központosított WC-papír árazását erőltetőnek/-hez hasonlította az amerikai taxis lobbit és mindenkit aki az Uber ellen szólt fel. Ennek leginkább az volt az oka, hogy az Uber mindig is jól rájátszott a közhangulatra, magyarán arra, hogy az embereket az érdekli, hogy olcsón és gyorsan jussanak el az egyik helyről a másikra, és a legtöbb utas szerint a taxik drágák és visszamaradottak. Más szóval tudták, hogy ha a szavazók az Uber mellett vannak, az fél siker nekik.

Innen lassan már látható, hogy bár az Uber szereti politikai vonalra terelni a témát, itt most nem erről van szó, és hogy az Uber-nek sokkal egyszerűbb a TfL-re fogni a szokásos PR szöveget, mint a saját működési szokásaikat megváltoztatni, pedig lehet lenne mit. Mint Minicab szolgáltató, az Uber egyik legnagyobb feladata az utasok biztonságát garantálni.

  • A hagyományos (nem Minicab) autóvezetők szempontból ez nem bonyolult, ne vezessenek mint az állatok, és ne kövessenek el törvénysértéseket az úton.
  • A Minicab szolgáltatók esetében az általuk közvetített autóvezetőket azonban előzetesen validálni kell, munkaidőben történő ténykedéseiket folyamatosan követni kötelező, ez utóbbira pedig a felügyeleti hatóságnak (itt a TfL) is lehetőséget kell biztosítani. Mindezek mellett az esetleges utaspanaszokat ki kell vizsgálni, a komolyabbakat pedig a rendőrség felé jelenteni kellene.

2017 áprilisában a rendőrség kiadott egy közleményt, mi szerint nem voltak megelégedve az Uber jelentési kötelezettségének betartásával: előfordult, hogy az egyik vezetőjük egy fegyvernek látszó tárgyat rántott az utasra (paprikaspray volt egyébként, de az országban azt is tilos tartani), de az Uber nem jelentette az esetet; a rendőrség csak úgy jött rá az incidensre, hogy az ULL a havi összesített jelentésében tett felületes említést róla. Voltak komolyabb esetek is: 2016 során az Uber elmulasztott a rendőrség felé jelenteni 6 szexuális “sertést” (nem tudom mi a magyar jogban a megfelelője de nem a nemi erőszak), 2 rend beli közrend megsértése cselekményt és egy verekedést. Sok egyéb mellett ez azért is problémás volt, mert az események és a vizsgálatok kezdete közt volt hogy 7 hónap telt el, és egyes események majdnem elévültek. Az egyik szóban forgó vezető kétszer is felmerült a 6 esetben.

Függetlenül attól, hogy személyes véleményem szerint ha egy balhé/utazások statisztikát nézünk, az Uber még így is sokkal biztonságosabb mint akár csak a metró, vagy bármi más, itt a bejelentési kötelezettség elmulasztása a probléma.

Greyball

A Greyball egy elvileg nem létező szoftver, de azért mégiscsak létezik. A hivatalos indoklás szerint kizárólag tesztelési célokat szolgál, de a valóságban feltételezhető, hogy nagyon is valódi használatban van.

A szoftver segítségével meg lehet jelölni olyan utasokat, akik feltehetőleg ellenőrök, hivatalos személyek, és azokat a felhasználókat akik ilyenformán meg lettek jelölve, a környező Uber vezetők nem látják a térképen, tőlük hívás nem érkezik, valamint ezek a felhasználók sem látják a környező autókat. Az eredeti cikk hosszabban taglalja ezt az egészet, de megintcsak a tömör lényege a problémának, hogy illegális, és pontosan az ellenőrizhetőséget akarja megnehezíteni, tehát duplán rossz/köcsög.

A pénzügyi átláthatatlanság

Az Uber olcsó, mindenki ezért szereti. A gond ezzel csak az, hogy az Uber túl olcsó. Mivel a fuvarozásnak fix költségei vannak (autó, benzin, stb), ezért könnyen kiszámolható, hogy pl New York-ban 2016-os árakon és költségeken az Uber csak a saját költségeinek 41%-t tudta fedezni az utasoktól beszedett viteldíjjal, magyarul a fő szlogenjük, hogy olcsón jót, aligha fenntartható.

Miért más a TfL reakciója mint a többi városé?

A fentiekből, és az eredeti cikkből még részletesebben látható, hogy az Uber “rossz” szokásai mindenhol egyenlően jelen lehetnek, ezért ha a taxis lobbit ki is vesszük a képből, akkor is felmerül a kérdés hogy miért engedik más városok az Uber ténykedését, ha az egyébként innovatív London nem? Visszatérve az írás elején taglalt helyzetre, miszerint az Uber szereti a köznépet az ellene fordulok ellen hangolni, Londonban ennek nincs sok jelentősége. A TfL ugyanis, ellenben kb az összes másik nagyvárosi közlekedési céggel, nem “csak” egy közlekedési cég, hanem hatósági jogkörrel rendelkező vállalat, amely kizárólag London polgármesterének tartozik elszámolással, nem pedig a szavazóknak. A valóság az, hogy, a polgármesternek akkora a hivatalos hatalma, hogy még a TfL igazgatótanácsa felett is áll. Magyarul csinál amit akar, hatalmilag is, és pénzügyileg is.

A TfL pedig igazából azt akarja, hogy a szabályokat mindenki betartsa. A szabályok persze néhol idejétmúltabbak mint másutt. Pár éve, amikor az egyik minicab cég elkezdte a buszsávokat is használni (amit csak a hagyományos taxik tehetnek meg), a bíróság azzal dobta vissza a cég keresetét, hogy a taxiknak jogilag kötelező felvenni az utast, a minicab-eknek pedig nem, az előbbihez viszont kell az, hogy a taxik hozzáférjenek az útpadkához, a minicab-eknek tehát nem jogos az ilyen jellegű igényük.

Amellett a helyzet az, hogy a TfL legendásan szereti kerülni a jogi csatákat, és kb sosem megy bele semmibe amiben nincs majdnem teljesen biztos, hogy törvényileg megállja a helyét. Erre rá jön, hogy a mostani polgármester is ügyvéd, és jól ismeri a jogi szabályozás hátterét.

Innentől érthető tehát, hogy bár a jogi szabályzást mindenkinek a saját ízlése szerint megfelelő, vagy elavult, de a TfL nem igazán a taxislobbinak fekszik alá, mint sok másik hatóság teszi/tette, hanem elfogyott a türelme, mert az Uber kiskirályként üzemel. Meglátjuk majd mi lesz az acsarkodás hosszú távú kihatása.

Valaki írta twitteren, hogy az a több száz ezer ember, aki aláírta az online petíciót, azoknak “fontosabb egy szabálytalanul működő taxiscég olcsó terméke, mint a nők biztonsága.” Személyes véleményem, hogy igen, ez így van, mert…

  1. a több millió lezavart utazásból nagyon kevés végződött balhéval,
  2. az embereket köztudottan nem érdeklik mások problémái ilyen szemszögből,
  3. és nem utolsó sorban az Uber még így is biztonságosabb péntek este mint az éjjeli busz, mindegy, hogy milyen nemű az utas.

Nemsokára kiderül majd, mi lesz a jogi vita vége. Az Uber-nek most 21 napja van fellebbezni, és addig megtarthatja a licencét amíg a bírósági tárgyalások zajlanak. Közben az új igazgató bejelentette, hogy szeretne beszélni a főpolgármesterrel, amire Khan nyitottnak látszik.  Csapó 2 talán nemsokára.

[Rövid] May: “Nutellába léptem, nem ereszt!”

Napiszar Nutella fronton ami érdekes történt a hónap eleje óta, az egyértelműen a választás volt, aminek eredményeképp May-jel feltörölték a padlót…most valószínűleg senki nem lenne a helyében, a fogadóirodák nem adnak nagy esélyt neki.

ukelection

Odds-ok a következő választás évére

Az, hogy May miért veszített annyi helyet a választáson amennyit, azon biztosan sokat fognak rágódni a politikai elemzők, azonban sokak szerint arról is van szó, hogy Corbyn csapatában rájöttek, hogy ha már az ő főnökük nem prezentálható figura, akkor hagyni kell csendben, hogy May maga alatt vágja a fát – na ezt sikerült is mindenkinek. Corbyn a választás előtt és után is viszonylag kevés újdonságot mondott, ezzel pedig sikerült elérnie, hogy a baromságokat összehordó May-re nem szavazni kívánók egy része inkább felé forduljon. Ha nem lett volna elég May-nek, hogy egy ultrakonzervatív, már-már beteges (angolul) törpepárttal kellett félig koalícióra lépnie, a miniszterelnök határozott elitiséggel kezelte a Grenfell Tower tűzesetét, lassan reagált, nem ment el meglátogatni az érintetteket (biztonsági okokra hivatkozva, ami magyarul annyit tesz, hogy a lakók 99%-a sötétbőrű volt, a torony egy gettó volt, tehát neki veszélyes odamenni), majd amikor Erzsébet elment “helyette” másnap, hirtelen rájött May is, hogy már megint mekkora orbitális szarba sikerült lépnie. Corbyn azóta többször is ott járt, általában biztonságiak nélkül – politikus létére mindenki nagyon örült neki.

akn1092

TM: “Biztonsági okokból nem tudtam a tűzeset károsultjaival beszélni”. ER2: “fogd meg a koronám egy pillanatra légyszi.”

A parlament nyitónapja tegnap volt, a kormányprogramról jövő héten szavaz majd a parlament, egyelőre nem biztos, hogy sikerül átverekedni a programot a szavazáson. Ha nem, akkor jöhet egy újabb választás, ha igen, akkor jöhet egy kisebbségi-szerű kormányzás.

London félig külső személőként, 2 hét után

Eltelt két hét, lassan három, gondoltam ideje megírni az eddigi tapasztalataimat.

Talán ami leginkább meglepett, az az, hogy olyan mintha el se mentem volna. Ez sok szempontból is igaz, egyrészt néha nézem, hogy “jé még mindig ugyan azok a régi vonatok járnak”, aztán rájövök, hogy ha harminc év nem volt elég lecserélni őket akkor fél se lesz az, másrészt teljesen otthonosan mozgok, tudom mi merre van, stb.

Ami sokkal feltűnőbb, ami(t) korábban ecsetelgettem, hogy nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, London 30-50x akkora mint Wellington, mert ugye ott 200e lakos van, itt meg a jó ég tudja mennyi, de valahol 6 és 10m között. Ennek megfelelően itt minden sokkal intenzívebben hat: sokkal több dolog zajlik, az utcán mindenhol a pofájába tolják az embernek, hogy “vedd, vedd”, “csináld, csináld” (ezt valamelyik exem is sokat mondta az ágyban), “költs, költs, stb, stb.” – az impulzusok aránya amit itt az ember tapasztal biztos, hogy legalább ötvenszeres, ha ezt valahogy számszerűsíteni lehet. NZ-on azért nem nehéz elkölteni a pénzt, mert bár mindenből kevés a választék, de drága a hely. London más szempontból drága, lehet olcsóbban is találni dolgokat itt, viszont nehéz megállni, hogy ne vegyen valami kacatot az ember. Hopp egy új bakancs, egy új telefon, egy új mindegymi, és már el is ment egy ezres.

A mindennapokat tekintve, mivel nem dolgozom ezért nem szembesülök emberek beszélgetéseivel arról, hogy mi megy a tv-ben, hol milyen szemét van, stb. Ez utóbbi nem is hiányzik. Emlékszem évekkel ezelőtt volt egy időszak amikor valami barom napi jelleggel telefonálgatott be bombariadóval a ferihegyi reptérre, majd mikor az otthoni média közösen elhatározta, hogy nem fogja hírként kezelni a dolgot, és nem is jelentek meg ezek a hírekben a továbbiakban, alábbhagyott a telefonálgatás. Picit úgy érzem, hogy az itteni médiából túl sokat folyik, hogy ki mit és kit hol ölt meg, hajtott a tömegbe, stb. Nem érdekel. Az arabokat nem fogják se integrálni ebben az országban (másutt sem, de az nem ide tartozik), se kitiltani őket, nem fog semmi változni, a britek mindig is túl polkorrektek voltak és lesznek ahhoz, hogy bármi is történjen. Nem kell az emberek képébe nyomni állandóan, hogy szar van a palacsintában, leginkább ha a Nutella már elfogyott, színre meg ugyan az.

Nem pont nutella, de vizuális érdeklődésre tehet szert, pár képem a leégett toronyházról (annak utóéletéről), itt található. Majd valamikor később lehet írok a témáról hosszabban, ha már lesz több elérhető információ.

Munka szempontjából sikerült előrelépni, az egy darab interjúból amit két hét alatt generáltam lett is egy három hónaposnak ígérkező projekt (szerintem nem fog addig tartani, de legyen) – jövő hét elején kezdek.

A munkakeresés bonyolultságát leginkább a lakcímigazolás kérdése nehezíti: a hivatalosan elfogadott módok között szerepel a bank által kiadott igazolás, számlák, és a jogsi, aminek itt a hátulján szerepel a cím is. Régen a jogsin bemondás alapján lehetett címet változtatni, most már ez nem így van, kb Ügyfélkapus igazolás kell hozzá, ami hetekig tart. A szavazásra jogosító regisztrációt nem fogadják el mint lakcímigazolást, ezért mindenre heteket kell várni – ha van ismerős aki segít. Ha nincs, akkor teljes cumi az egész folyamat.)

Szociális életem egyelőre rendben érzi magát, az ismerősök jó részével sikerült találkozni, és egy meetupra is elmentem már, egy új csoporttal. Eddig kb rendben vagyok.

A brit kormány, és a terrorizmus finanszírozása

Napokban volt egy beszélgetésem valakivel, aki azt mondta, hogy azért nem szabad a kis pártokra szavazni, mert azzal összességében az itteni baloldal esélyeit növeljük, és Corbyn szépen majd beengedi a bevándorlókat és a tevehajcsárokat, akik aztán elpusztítanak mindent és mindenkit.

A témába vágóan jelent meg az independent-en egy érdekes videó és cikk, amiben kedvenc miniszterelnökünk ítéli el a szombati merényletet a saját, vérbeli politikus stílusában – magyarul nem mond semmit. Elmondja, hogy a brit “értékeket”, “demokráciát”, stb meg kell védeni a gonosztól, de, hogy ki is a gonosz, azt pl nem mondja.

Nem mintha annyira bonyolult lenne a helyzet. Szaúd-Arábia vahabita irányú gondolkodása már régen összeköttetésbe került a terrorizmussal, mert bár az elveik szerint az iszlámot maguk közt kellene megtisztítani, ez nem teljesen tökéletesen rakódott le azokban, akikkel mostanság tele vannak a hírek. May emellett megint a saját gyengeelméjűeknek szánt stílusában tálalta a beszédét: “ami elég az elég”, a “terrorizmus terrorizmust szül”, kb mint korábban, amikor kijelentette, hogy “a brexit az brexit”. Végülis nem kiscica, az elvitathatatlanul biztos.

A probléma egyik oka (azon túl, hogy hülyére veszi a választókat, mi meg hagyjuk), hogy a brit kormány már nagyon sok éve (értsd több évtizede) folyamatosan fegyvereket ad el a szaudiaknak, és akikkel annyira fontosak a diplomáciai szálak, hogy egy korábbi miniszterelnökünk félárbocra engedtette a zászlókat, amikor az egyik Perzsa-öböl-beli (fene a kötőjelekbe) uralkodó nemrégiben meghalt. May, és a kormány tehát közvetve-közvetlenül támogatja azokat az országokat, amelyek felelősek a mostani káoszért, de nem vallják be, mert az politikailag szuicid lenne (érdekes, hogy a média se erőlteti a témát).

A másik, hogy jellemzően ilyenkor a politikusok első gondolata (itt is), hogy ha megregulázzuk a zinternetet, akkor utána nem lesznek problémák, mert a zinternet biztonságos rejtőzködőhelyet biztosít az extrémül gondolkozóknak. Tehát még nagyobb tömeges megfigyelésre lehet számítani (most megint szóba került, hogy az internetszolgáltatóknak x évig meg kell őrizniük minden titkosítatlan adatfogalmi információt mindenkiről), kormányzati kontrollra, majd egyszer adatvesztésekre, stb, miközben mindazok akik kisteherautót bérelve akarnak a tömegbe vezetni röhögnek a markukba, hogy a sok barom, mert akik el akar bújni az az ilyen szabályokat nagyon könnyen kijátssza.

Azt elismerem, hogy nem egyszerű kiszűrni, hogy ki az, aki éppen kisbuszos merényletre készül, de a mindenkori kormányok legalább annyit megtehetnének, hogy nem üzletelnek azokkal az országokkal, akiket fű alatt gonosznak neveznek az ilyen témában. Bár lehet, hogy akkor az olaj ára felmenne, és az arabok egy része kivonulna a londoni ingatlanpiacról, és mégiscsak egyszerűbb pár halottat és internetszűrést lenyomni az emberek torkán, mint a gazdasági káoszt, amit egy ilyen szakítás okozna.