9. hét: ez a hét picit kaotikusra sikerült, de azért túléltem. A nyelvtani vizsgán szerencsére sikerült átvergődni magamat: az alap gond az volt, hogy tojtam belenézni a nyelvtankönyvbe, mondván úgyis tudom. Persze, tudom használni de ha megkérdik, hogy mi a pontos különbség a befejezett jelen és a befejezett múlt valamelyik verziója közt, meg hozzak fel három különféle igekötő fajtát és példákat is rá, az lehet picit bonyibb. Mindegy, ezen is túl vagyok.
A keddi órán én tanítottam, olvasásos gyakorlat volt megint, egy cikket kellett elolvasni egy törzsről, akik valahol az Amazonas környékén élnek, és nincsenek szavaik a számokra. Ezt pár hete az indexen láttam megjelenni, aztán lefordítottam angolra, plusz megkerestem az eredeti angolt is, ami viszont elég nehéz szöveg volt a csoport szintjéhez képest, úgyhogy a kettőt összekombináltam valahogy. Persze így is nehezen értettek ezt-azt belőle de azért sikerült megoldani azt hiszem.
Szerdán aztán találkoztam ismerőssel, hogy megcsináljuk a korábban említett egyszemélyes oktatást. Elég jól ment, de adott szempontból meg nem igazán. A jól ment rész az az volt, hogy vettem Amazonon egy “mini projektor”-t, amiről kiderült, hogy inkább közepes méretű, de elég cuki, és azt használtam laptopról vetítéshez, ezen jól el is szórakoztunk. Aztán rájöttem menet közben, hogy a nyelvtani kérdések egy részét magam se értem, és a 47 percre tervezett óra 70 perces lett, bár szerintem a csaj azért megértette jórészt miről volt szó. Ezután persze még elbeszélgettünk meg minden, el is fogyott az ipari mennyiségű alkohol, mire rám írt egyik tanulítótársam, hogy neki csütörtökön (másnap) baromira nem fog menni az óraadás, megcsinálnám-e helyette. Há’persze. Mondjuk az is igaz, hogy a szerdai és az ominózus következő óra anyaga 90%-ban nálam egyezik, úgyhogy kb kész is voltam. Félrészegen az üres vonaton hazafelé nagyjából befejeztem a 10. hétre szánt anyagot, mondván minden dropboxra van mentve, úgyhogy mindegy honnan csinálom, majd valamikor 1 előtt bedőltem aludni. zzzzz. Az már más kérdés, hogy a 10. és a 11. heti anyag a legnehezebb készülés szempontjából, plusz leadandónk is lesz, úgyhogy ha a csajnak nem sikerült megoldani a készülést erre, akkor a csere miatt ő jövő héten 2x tanít, amihez sok sikert, mert neki nehéz dolga lesz, én meg lábat lógatok majd.
A csütörtöki óra végül “lezajlott” – egyrészt valóban jó volt, hogy nem először kellett azt az adott anyagot leoktatni, másrészt még így is elég sok dologra éreztem, hogy nem volt a legjobb. Hiába, egyes szokások nehezen halnak ki, pl. hogy a magyar oktatási rendszer baromira tanárcentrikus, mindenki más meg lesz szíves befogni. Persze itt pont fordítva van, állítólag volt már rá példa, hogy valakinek úgy volt kötelező leadni egy órát, hogy közben egy szót nem szólhatott. Szerencsére nálunk eddig még nem fajult a helyzet. Amellett az utolsó 2-3 tanóra arról szól, hogy különféle módszerekkel kell oktatni, amik egyre összetettebbek, és egyre több szabadságot adnak a tanulóknak, pl hogy a feladatok mennyire önállóak, ilyesmik, ezt pedig én picit benéztem.
Mindegy, elhatároztam, hogy a következő (és egyben az utolsó) tanítási órát biztosan nem cserélem el mással, megvárom, hogy szenvedjenek ők előbb, aztán majd annak fejében írom át a dolgokat. Mivel itt már nekünk is osztják a témát, nem mi választunk, ezért nekem az angolban az úgynevezett harmadik típusú feltételes móddal kell foglalkoznom (dolgok amik nem történtek meg: ha Mari néninek pöcse lett volna, Mari bácsi lett volna) – aztán persze a magam elvont módján azt a megközelítést fogom követni, hogy mi lett volna, ha Hitler nem jut hatalomra – igazából nem szeretem a standard témákat (“ha tegnap nem ittam volna annyit ma nem fejfájással ébredtem volna”), viszont nehéz találni egy olyan témát, amit kortól függetlenül sokan ismernek, és kb tudják miről van szó. Erre (mármint Hitler hatalomra-nem-jutására) van persze sok érdekes tanulmány, de egyik kedvenc, 1996-os játékom (C&C Red Alert) pl azzal foglalkozik, hogy Einstein visszament az időben, megölte Hitlert, mire Sztálin lerohanta az egész Eurázsiai kontinenst Nyugat Európa és Kína két vége közt, mondván nem volt ott a náci Németország, hogy megállítsa. Egy másik könyv egy országon belül híres írótól is hasonló témát pedzeget, miszerint ha Hitler nem születik meg, lehet egy olyan ember jut hatalomra aki békésen egyesíti az akkori Németországot Ausztriával majd a tudományos erőfölénnyel megelőzi azokat az országokat, amelyek később ellenségeivé válnak, és atomot dob Moszkvára, valamint teljesen megvalósítja a “náci álmot“. Mondjuk ezt nem kell teljes részletességgel bemutatni angol órán, csak inkább mint “ilyen is van”, szerintem érdekesebb mint a “tegnapi bebaszás” témája.
10. hét: a tizedik hét teljes nyugalomban telt. Egyrészt nem kellett tanítsak, mert ugye az előző héten cseréltünk, másrészt érdekes volt a csütörtöki óra megfigyelése mert az volt a csoportunk másik felének a “guided discovery” órája, ami változatos mennyiségű sikerrel zajlott. Az egyik csajnak elég jól ment, a másik viszont baromra elcsúszott az idővel. Amellett nekem mostmár a leadandók is nagyjából kész vannak, amik pedig nincsenek azok kb 500-1000 szó összesen, azt összerittyentem pillanatok alatt. Hétvégén kirándulok és iszom.
11. hét: ha az előző heti írás rövidnek tűnt akkor innentől még rövidebbek lesznek – a mostani keddel ugyanis véget ért a tanítási időszak, csütörtökön már óra se volt, a szombatok pedig egy ideje üresek. A keddi “GD” óra a korábbi felkészülésnek köszönhetően határozottan jól ment, nekem sikerült négyünk közül egyedül úgy eljutni az óra végéig, hogy minden részre maradt időm. A minden részt itt úgy kell érteni, hogy most, hogy a tanfolyam vége felé járunk már összetettebb óráink vannak, amik bizonyos előre megadott táncrendet követnek, pl:
A mobitelefonos óra (szituációs)
kontextus (beszélgessetek a mobiltelefonálási szokásaitokról)
páros szerepjáték (pl telefon adás-vétel)
új szavak és kifejezések tanítása, átbeszlélése
páros szerepjáték módosítva (anyámnak veszek telefont, akinek más igényei vannak)
esetleges hibák átbeszélése
nyelvtan-fókuszos óra (befejezett múlt, Present Practice Prod)
kontextus (amikor tegnap hazaértem, a szomszédhoz betörtek)
szöveg kétszeri olvasása (egyszer röviden, 1 egyszerű kérdésre válaszolva, aztán hosszabban, több kérdésre)
önálló beszélgetés (tanulók használják az új nyelvtant) (production)
esetleges felmerülő nyelvtani hibák kijavítása (delayed error correction – DEC)
nyelvtan, szabadabb stílusban (meg nem történt események feltételes mód, Guided discovery)
kontext (beszélgessenek az időről picit)
kontext 2 (képek mutatása a második világháborúról)
szöveg olvasása 2x
kérdések megválaszolása, utolsó kérdés kötődik a nyelvtani anyaghoz
tanulók keresnek példákat a szövegben ami megint a nyelvtani anyaghoz kötődik
feladatsor egyéni és páros megoldása
átbeszélés
practice
prod
dec
Bár mint mindig, most is volt visszajelzés arról, hogy mi nem volt tökéletes, és hát kb ugyan az ami eddig sem. A magyar oktatás annyira tanárközpontú, hogy nehéz az ember fejéből kiverni azt a gondolatot, hogy a tanulóknak nem az a dolguk, hogy kussoljanak, hanem pont fordítva, azok is emberből vannak, és nem árt, ha aktívan részt vesznek az órákon, ez nekem fura. A másik visszatérő probléma, hogy kb sose kérdezem meg, hogy ki az aki figyel és érti a feladatot, mondván, ha nem figyel, igazából nem az én bajom. Na mindegy, ezen is túl vagyunk.
Csütörtökön óra helyett a hátralévő beadandókat írtam össze, mert pénteken be kell adni mindent, az eddigi órák anyagát, a mindenféle megfigyelői- és önértékeléseket, stb.
12. hét: mivel a tanítási időszak véget ért, ezért már csak elméleti óráink voltak. Kedden elég lazán átbeszéltük az üzleti angol oktatásával kapcsolatos dolgokat, valamint szó esett a “fiatalok” (gyerekek tanításáról is). Csütörtökön általánosságokban volt szó arról, hogy az egyes kultúrákban mi lehet más amit tanárként érdemes tudni/ismerni, valamint, hogy milyen problémákkal szembesülhetünk mint tanárok. Picit kérdezz-felelek volt az egész. Szombaton aztán megvolt a “moderáció”, ez igazából egy csoportos beszélgetés volt egy külsős moderátorral, amin elmondtuk a véleményünket a suliról, tanárokról, tanfolyamról, majd egy kb tíz perces beszélgetés volt külön-külön mindenkivel ahol pár egyszerűbb kérdést tettek fel nekünk az egyik előre kiválasztott óránkkal kapcsolatban. Kb ezzel véget is ért a tanfolyam, a kijavított beadandóinkat nagyrészt átvehettük (meglepően jó eredményeket kaptam), majd elmentünk inni csoportosan, utána pedig elbúcsúztunk. A papírt majd a közeljövőben postázzák.
5. hét: Valahol ott hagytam abba, hogy kedden volt/lesz a hallás utáni szövegértés óránk. Megmondom őszintén, a megfigyelő tanár kommentjeivel sikerült kellően felb…ni az agyamat. Alapvetően nem engedik, hogy kimondottan az angolt tanulóknak szánt anyagot használjunk az óráink során, amit egyrészt tudtam eddig is, másrészt szerintem baromság, de legyen. Nulla tanári tapasztalattal megfelelő szintű szövegeket/anyagokat találni nagyon nehéz, és még minket szólnak le ha nem tetszik nekik amiket találunk. A probléma abból ered, hogy a “hallás utáni szövegértés” és társai óra kb arról szól, hogy találjunk “valamilyen” szöveget, amit a tanulók meghallgatnak, aztán debil igaz/hamis kérdésekre válaszolhatnak (amiket mi állítunk össze), miközben leoktatunk nekik pár szót. De az, hogy a szöveg mi, az tényleg “valamilyen”. Az, hogy a nyelvtan mi, az is bármi lehet. A visszajelzés egyébként az volt, hogy nehéz volt a szöveg, és nem volt sok értelme (ezt úgy, hogy az előttem lévő csaj egy olyan audiót tolt be amit a tanárjelöltek fele nem értett, de az nem volt gond. – mindezt azon a szinten, ahol korábban írtam, hogy számolni se tudnak rendesen), a nyelvtan/szótan pedig bonyolult volt (most le nem fordítom magyarra de az “i might be/will be/shall be late” téma volt, mert a szövegben konkrétan előkerült az “i shall be late” konstrukció. Ez így nettó baromság. Ha nekik mindegy hogy milyen “valamit” oktatunk, akkor ne legyenek meglepve ha amit találunk igen távol fog állni a tökéletestől.
Ez az egyik. A másik amit megint a fejemhez vágtak, hogy túl bonyolult szavakat használok – megmondom őszintén örülök neki, hogy most már majd a picit erősebb csoporttal fogunk dolgozni (már, ha megjelenik egyetlen tanuló is, mert a keddire pl nulla darab B1-es ment el), mert tele a hócipőm azzal, hogy állandóan olyan módon kell végigpofázzam a negyven percet, mintha képzeletbeli üvegszilánkok között mászkálnék lábujjhegyen, hogy nehogy abban valami is meghaladja egy hibbant egysejtű lény mentális képességeit. Alapfokon anyanyelven oktatni baromság, mert több energia megy el arra, hogy felfogják a feladatot, mint, hogy felfogják az anyagot, hát még, ha az anyag tömör lényege, hogy “valami”. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy egy négy éves gyerek/kutya szintjén kell emberekkel kommunikáljak, mert se gyerekem, se kutyám (“ha Alíz a húgával ül a parton akkor a bátyjával ül a parton [igaz/hamis]?” “igaz” [ez így konkrétan megvolt ma]. “nem b+!” [ezt szerencsére nem mondtam].)
Azt hiszem, ha addig nem vágnak ki, megcsinálom a tanfolyam végéig, de teljesen evidens, hogy az emberekkel kommunikációt nem nekem találták ki, és jobb ha a számítógépeknél maradok.
Csütörtökön elkezdtünk 10 kicsi indiánt játszani. (mondjuk a német verzió a 10 unott szarvasvadásszal határozottan nagyobb kedvencem, mikor is, amikor már csak hárman vannak az egyik kergemarhakóros steak-et eszik és attól hal meg: Drei kleine Jägermeister gingen ins Lokal // Dort gabs zwei Steaks mit Bohnen und eins mit Rinderwahn). Mostmár mi is csak tízen vagyunk, mert az egyik csaj kiszállt a buliból – ennek oka nem derült ki. Azonban az kiderült, hogy most már többedik alkalommal nem sikerült az iskolának kellő mennyiségű B2-C1 szintű ingyen diákot felhajtania, úgyhogy az eredeti tervek módosulnak a tanfolyam hátralevő részét tekintve. Eddig az lett volna, hogy azok akik eddig A2 szinten voltak mennek B1-re (ezek vagyunk mi), az eddigi B1 megy B2-C1-re, az eddigi B2-C1 meg megy A2-re. Ehhez képest az lesz, hogy a mi csoportunk kap egy összevont B1-B2-C1 csoportot, a többiek meg mennek (hatan) A2-re, mert ott mindig tömeg van. Érdekes lesz.
Mivel nem jött el kellő mennyiségű tanuló, ezért a suli nem tudott nekünk embert találni a projektünkhöz (erről az első írásban írtam, most nem futok neki megint). Végül sikerült az egyik ismerősömet felhajtani a témára, ha valaki kérdezi, román személyije van (magyar ugye nem lehet, de most kivételesen örülünk, hogy a székelyek területileg Romániában laknak nagyrészt). Amellett senki nem fogja megkérdezni, de ez így határozottan egyszerűbb mint egy teljes ismeretlennel tökölni azon, hogy vajon képes-e egy percig monológban beszélni, vagy tud-e valamennyire angolul. Pár sorral feljebb kifejtettem azon véleményemet, hogy B2 szint alatt szerintem rossz ötlet az egynyelvű nyelvoktatás, legalább egyelőre nem kell ezzel b…akodjak.
A szombati óra a szokásoknak megfelelően elméleti oktatással telt, megint fonetikát vettünk át, csütörtökön valami teszt lesz majd belőle, és adott, hogy milyen süket vagyok a témához, ha nem lenne (a Trinity által támasztott) elvárás, hogy minden egyes kis biszbaszon át kell menni a tanfolyamon (nem elég megfelelően magas átlagolt pontot kapni), valószínűleg be se mennék a tesztre, mondván minek raboljam legalább két ember idejét. Legalább szerencsére a hatodik héten nem lesznek tanítási órák, viszont szerdán ugye majd találkozom a 1-az-1hez “tanítványommal”, arra picit készülni kell, meg csütörtök teszt, hétfőn céges kocsma ahol kötelező jelenés van, kedd angol, péntek a hétfői kínai pótlása, úgyhogy a hétvége második felére tervezett kirándulást lemondtam.
A vasárnap egyébként a hatodik heti mini vizsgára készüléssel telt, meg kínaiztam, valamint marginális parával ment el a nap, mert kedves görög tanár mondta, hogy a szombati napig (általa) átnyalt 5 leadott papírból kettő nem volt túl jó, így aki a hét végéig (vasárnap este) emailt kap tőle, annak valamit majd át/újra kell írni. Az emailt eddig (vasárnap 23:13 van most) nem kaptam meg, így remélem ezzel nem kerülök a görög nyelv áldozatai közé. Majd azért még megírom mi a helyzet. Addig dobpergés.
6. hét: mint utóbb kiderült, összesen csak 2 embernek kellett újraírni a beadandó egyes részeit, és bár az hivatalosan nem derült ki, hogy kik is voltak ezek, de szerencsére nem én. (Egyébként az izlandi csaj az egyik, és az egyik brit srác a másik, de végülis mindegy.) Ezen a héten mi nem tanítunk, kedden továbbra is fonetika elmélet volt, csütörtökön pedig volt egy mini vizsga fonetikából, majd ha elvágtak rajta úgyis szólnak…Szerdán viszont találkoztam ismerősömmel, és megtartottam neki az első órát a kettőből, kb “leinterjúztam” a csajt, és a hét többi része azzal telt, hogy ezt az egészet összeírtam — most van vasárnap, de még nem vagyok kész vele. A következő rész, hogy kell tervezni egy órát az ő igényeinek megfelelően, majd azt leadni neki. Arra jutottunk, hogy a befejezett múlt (past perfect) lesz az óra anyaga, de el fog tartani egy ideig amíg megcsinálom, mondjuk júni 13-ra beszéltük meg a talit, úgyhogy mindegy is. Szombaton nem volt óra, mert…magam sem tudom pontosan miért, de feltételezem azért, mert “half term” van azaz kb tanítási szünet. Ezzel a hatodik hét nagyjából el is ment. A hétvége most három napos volt, hétfőn nem volt meló, sőt én inkább 4 naposra csináltam mert nem sokat dolgoztam pénteken sem, ezért a hétvégén volt időm az angolos dolgokat összeírogatni, legalább haladtam vele.
7. hét: kedden találkoztunk az új csoportunkkal – adott, hogy egész nap ömlött az eső, azt hittük, hogy senki nem fog eljönni, de végül 9 ember jött el, ami egész jó arány volt. Most megint csak 20 perces órát kellett tartani, mert csak bemelegítő volt, a társaság jó fej, lehet velük beszélgetni, egyik másik határozottan sokat tud angolul. Szerencsére mostantól minden héten a második alkalommal tanítok (ami meglepő módon megint kedd lesz, nem csütörtök, de mindegy, fura a logika, mert az első fele a csoportnak csütörtökön kezd, így lesz kedd a második), ezért lesz lehetőségem picit felkészülni, és a többieket nézni, hogy hogyan csinálják az okítás művészetét mielőtt én kerülök sorra.
Ennek megfelelően a csütörtöki társaság le is vezényelte az első “TBL” jellegű órát. Ez a Task Based Learning-t jelenti és annyit tesz, hogy gyakorlatiasabb megközelítése van egy témának, pl az én órám arról fog szólni, hogy párbeszéd a mobiltelefon-boltban, tehát inkább funkcionálisabb, és/vagy szituáció az óra alapja, kevéssé száraz. Ezzel együtt viszont a tanárnak fel kell készülni több darab opcionálisan leoktatható kifejezésre, amiből csak párat ad le, vagy lehet inkább másokat, magyarul sokkal szabadabban folyik az óra, nehezebb készülni rá. Nem is viszek powerpointot.
Szombaton megint elmélet volt csak, plusz a jövő szombat nyelvtan mini-vizsgára készültünk, rájöttünk, hogy sokaknak elég komoly gondja van az angolbeli nyelvtani időkkel (egyszerű jelen, folyamatos jelen, egyszerű múlt, folyamatos m.) – ami azért érdekes, mert elvileg mindenki kb egy szinten van (C2+) , tehát azért ezeket érteni kellene már. Vasárnap bár nem volt órám de a nap nem kis részét az ágyban töltöttem a laptoppal, és mindenféle angolos dolgokat írogattam össze, leginkább a szombaton kiosztott kb egyórás videóanyagot amit meg kellett nézni otthon, majd mindenféle kérdésekre válaszolni kb 3-4 oldalban. A videók (kettő volt igazából) lényege, hogy bemutat két leadott órát, amik mindketten rosszak valamiért, bár az egyik sokkal kevéssé rossz mint a másik. A feladat persze rájönni, hogy mi a hiba, és megírni, hogy mit lehetett volna másképp.
8. hét: a keddi óra a már fent említett TBL óra volt. Viszonylag jól sikerült, de elég egyértelmű volt, hogy nem tartottam a keretrendszert, mondván “áh úgyis tudják”, meg mert a dinamikus flexibilis rendszertelenségben elfelejtettem. Ez előbbi magyarul annyit tesz, hogy amikor adott szavakat vagy kifejezéseket tanítunk (pl “szerződés”, ha már mobilozásról van szó), akkor verbálisan körbeírjuk-kérdezzük a témát (pl “ha két évig részletfizetsz, és ha mégse akkor levágják a karodat, akkor az micsoda?” — még ha ez nem is egy tökéletes példa de a lényeg átjön), aztán így vagy úgy kiderül, hogy a szó amit keresünk az a szerződés nem pedig, hogy kellemetlen, akkor azt kb beléjük kell sulykolni, mindenki mondja egyszerre (“mi mind egyéniségek vagyunk…én nem!”), aztán csak páran, stb, aztán megint vissza kell kérdezni, hogy “ha anyád kiskutyája kéket szarik akkor az szerződés? nem, az kellemetlen.“, és akkor meglátjuk, hogy értették-e a nebulók a dolgot. Aztán ha teljes a boldottá, akkor fel lehet írni a táblára, meg fonetika, meg mifene. Na ez az amit én most ünnepélyesen kihagytam.
Szerdára megint kaptunk egy megfigyelési feladatot, olyat mint pár hete, magyarul egy tanárt kelletet megfigyelni a távolból (kb mint az állatkertben). Emellett napközben otthonról “dolgoztam”, így egyebek mellett arra is jutott időm, hogy a jövő heti, ismerősnek leadott óra anyagával is foglalkozzak (erről feljebb, a 6. hét környékén írtam). Majd amikor teljesen formalizált lesz a terv akkor megírom, hogy mi volt. A megfigyelés érdekes volt, vagyis pontosabban az óra volt az, a tanár nem sokat csinált, leginkább feladatok alapján dolgoztak, amiket könyvből másolt ki. Így is lehet, bár mivel most egy elég haladó csoportot kellett megfigyelni, itt már van lehetőség arra, hogy nagyobb számú szót tegyen be a tanár egy óra alatt, mondván a jó részét értik, párat meg tanulnak. Végül kb hat oldalt írtam össze, előre megadott kérdésekre válaszolván.
Csütörtökön aztán újra a másik két emberke a csoportban tanított, nem volt semmi érdekfeszítő, szombaton meg nyelvtan mini-vizsgánk volt. Kb mint a korábbival, gondolom ha elvágtak majd szólnak. A nap többi része elmélettel telt.
Már elég régen tervben volt, csak különféle okokból sose nagyon jutottam el oda, hogy csináljak egy angol tanári papírt, nem is igazán, hogy dobjam az adatbázisos munkát a tanári alamizsnás rabszolgasors csábítása miatt, hanem csak mert érdekelt a téma, és gondoltam, hogy az emberekkel/emberekhez való viszonyom talán egyes helyzetekben hasznát vehetné az ilyesmi tudásnak.
Intro és 1. hét: Londonban több helyen lehet teljes vagy részidőben angol tanári tanfolyamot csinálni, de érdemes a két nagy akkreditált rendszer közül választani egyet, ami pedig a Cambridge vagy a Trinity, majdnem ugyan az egyébként mindkettő, árban is, és tartalomban is. Nekem végül a Trinity-re esett a választásom, még valamikor az év elején jelentkeztem, volt egy gyors interjú, ami inkább nyelvi felmérőként szolgált, de nem volt vele gond, úgyhogy felvettek, és maga a tanfolyam április közepén kezdődött, és július elejéig tart nagyjából, kedd és csütörtök este 3-3 órában, valamint szombaton 8 órában.
A 12 hetes tanfolyam strukturált, és több tonna beadandóval is jár, amik leginkább a saját fejlődésünk naplói, amiket mi írtunk össze különféle elvárások alapján. Az első két hétben ezen kívül összesen kb 3×60 perc görög nyelvi leckét is kellett vegyünk (van görög tanár, de igazából lehetett volna még japán, kínai és indonéz is, de az iskola azt akarta, hogy olyan nyelvet tanuljunk, amit senki nem ismer a 11 fős csoportunkban). A görög mögötti logika különben az, hogy a csoport jó része angol, és mint olyan nem igazán tanult semmilyen külföldi nyelvet, és így talán picit jobban átérzik, hogy milyen szenvedés tud lenni a nyelvtanulás. Vicces volt látni, hogy az angolok mennyire nem tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a magyarhoz hasonlóan a görög is ragozza az igéket (én eszem, te eszel, ő eszik stb), hiszen az angolban ilyen nincs (I eat, you eat, stb, még ha van egy s is a he-she eats végén de az nem igazán ugyan az. A kínai persze pont másik véglet lett volna, ott nyelvtan sincs: én evés, te evés…我吃·， 你吃·。。。). A görög tanulmányainkat is természetesen naplóba kellett önteni, és leadni, ami majd osztályzásra kerül (nem is az, hogy mennyit tudunk görögül, az nem elvárás, csak arra kíváncsiak, hogy mennyire értjük meg a tanulók esetleges nyűgjeit, és ezt az információt mennyire tudjuk a tanári világba áttenni.)
A hét közbeni időszak kb felét a tanítás teszi ki mármint, hogy mi, a tanárjelöltek gyakorolnak viszonylag konkrét anyagokat valós tanulókon (kb mint a fodrászatoknál, ahol be lehet menni ingyen és hagyni, hogy a fodrászjelöltek megpróbálják levágni az ember haját, több-kevesebb sikerrel.). Az angolul tanulóknak három szintje van (kb A1, B1, B2-C1), ebből közülünk mindenki 2-2 szinttel találkozik, kb véletlenszerűen kiosztva (3-4-4 fős csoportokban vagyunk, és a tanfolyam elején 20-20 perceket kell leoktatni a csoportunknak, majd később 40 perces órákat kell tartani, a legvégén pedig 60p a terv.) a mi csoportunk az A1 valamint később majd a B1-es csoporttal fog dolgozni. Rajtam kívül egy olasz, és két angol csaj van a tanári csoportomban. Az első időszak kb az alábbiak szerint zajlott:
2. hét: A tanfolyam második keddjén találkoztunk a csoportunkkal. Megvolt szabva előre, hogy kb mit kell velük csinálni, de nem tudtuk, hogy hányan lesznek. Az első tíz percben mind a négyen tanárok dobáltunk a csoporttal labdát, aztán mindegyikőnkre 20-20 perc általunk választott aktivitás volt kiszabva. Végül a hallgatóság száma az első alkalommal 6 fő volt, jórészt 20 és 30 közti portugálok, brazilok, spanyolok, meg egy bolgár. Az, hogy miért és mióta vannak Londonban nem derült ki, lejjebb majd kiderül, hogy miért is. A tanárok közt az olasz csaj teljes pánikban tolta végig a megelőző időszakot, OMFGnekisemminemfogmennivilágvégemifenestb. Ehhez képest amikor ki kellett állnia az osztály (??) elé, teljesen jól ment neki az egész, nem pánikolt, türelmes volt, szépen beszélt, nagyon jó ötleteket használt végig stb. A végére meg is nyugodott szerencsére. A másik két csaj inkább csak izgult, de nekik is jól ment. Mivel a sorrend előre meg van szabva, ezért az első estén én voltam az utolsó: ennek megvolt az a pici hátránya, hogy a többiek már lefutották az alap témák egy részét, pl sport, kaja, ki mit szeret, stb. A1 szinten mint mindjárt kiderül nem lehet nagyon bonyolítani a dolgokat még. Az én tervem egyébként az lett volna, hogy játszani egy olyat, hogy elszámolunk “1,2,3,4, London, 6, 7, 8, 9, {város neve}….”, majd pár perc után lehetett volna továbbmenni egy olyanra, hogy beszéljék meg egymás közt, hogy ABC-sorrendbe állva mi a mellettük álló kedvenc múzeuma, mióta van Londonban stb, volt még pár ötlet. Na ez az egész az első lehetőségnél elvérzett, mert mint kiderült volt aki nem tudott elszámolni tízig (angolul), és miután felírtam a táblára kb ugyan azt amit ide az előbb idézőjelben feljebb, még így se értették meg mit akartam. Mondom fasza, nem gond, akkor vegyük át a számokat. Na ezzel el is ment kb negyed óra, hogy a mínusz 5 és plusz 15 közötti számokat oda-vissza átvettük (hátrafelé is, de azt is hogy hátrafelé (backwards), azt hátra irányba sétálással és táblára mutogatással kellett megértetni, mert amikor mondtam hogy 10, 9, 8… az nem ment elsőre. Többedikre sem. Volt akinek 5 után 3 jött így is de végül nem vitáztam vele, most őszintén ha nekem kéne hátrafelé számolni kínaiul hirtelen kisebb tömeg előtt, lehet nem menne sokkal jobban.) meg azt is átvettük, hogy “első, második……tizenötödik”. Ezután már kb nem lepett meg, hogy nem értették, hogy múzeum (pedig az angol museum nem egy szörnyen különböző a nemzetközi variánsoktól), majd valamikor még megpróbáltam elmagyarázni, hogy a how long you have been in LDN [mióta vagy Londonban] az kb mit jelent, ha most április van, és január három hónapja volt, akkor az bizony három hónap), de ez se ment. Mondjuk ez relative bonyolult nyelvtan, úgyhogy nem is nagyon gondoltam, hogy menni fog egyszerűen. Szerintem nem volt gond, a felügyelő szerint sem, mint utólag kiderült. Sajnos sokkal egyszerűbbre nem tudtam venni a témát, mert a többiek elhasználták a többi lehetőséget, plusz a számokra nem gondoltam, hogy nehéz lesz. A másik opció még a színek lettek volna de nem akartam nekifutni az előbbiek tudatában. Roger (a felügyelő tanár) mondta utólag, hogy nem kell nagyon túllihegni a témát, mert ezen a szinten nagyon szembeötlőek az egyéni tudásbeli különbségek, és ezt el kell fogadni. Van akinek jól mentek a számok, és a többi beszélgetős is elég jól ment ugyan annak a kb 2 emberkének, és van akiből egy szót alig lehetett kiszedni, mert nem elementary, hanem beginner szinten kéne lennie, ami az abszolút kezdő.
Az első óránk után nem sokkal (ugyan azon héten, két nappal később) aztán sor került az első “komoly” óránkra is, ami nálam 4 darab, előre megadott szó leoktatását jelentette, mindegyik időjárás témában. Erre csináltam egy jó PowerPoint prezit, mondván az menni fog. Persze csak a benti PowerPoint annyira régi volt, hogy nem igazán akarta kezelni a filet. Végül megoldottam a problémát, de itt elhatároztam, hogy nem csak laptoppal fogok bejárni (ami eddig is volt), hanem 5 méter kábellel is, egyrészt, hogy valakit/magamat fel tudjak/-m akasztani ha kell, másrészt, hogy a projektorra tudjam dugni a gépemet, azon legalább az a szoftver van ami nekem kell. Az óra maga jól ment, bár a végére nem voltam teljesen biztos benne, hogy a delikvensek felfogták-e rendesen amit próbáltam tanítani nekik, nem is mert én voltam a béna, hanem megint mert annyira nem tudtak angolul. Pl a szavaim azok voltak, hogy it’s freezing/boiling/pouring rain/it’s a cloudy day magyarul megfagyok, megsülök, ömlik az eső, felhős nap (van). A végére nem derült ki (pontosabban erősen megkérdőjeleződött bennem), hogy a weather ill the sun (időjárás és “a nap”) szavakat ismerték-e, bár az elején legalább az elsőt próbáltam felvezetni nekik, meg azért ők is előadták, hogy ahonnan jöttek (Bolivia, Brazília, stb — ezek nem is annyira portugálok mint kiderült) ott milyen idő szokik lenni. Na mindegy, a 20 percet sikerült elég jól eltölteni, mindenféle képekkel illusztráltam, hogy kell megfagyni, mikor fagyunk meg, stb. A másik 2-3 hasonlóan ment, aztán volt kis “szavak beillesztése” feladat, és el is ment az “óra”. Mivel ez alkalommal én voltam az első ezért a saját produkcióm után nekem csak hátra kellett dőlni és a többiek próbálkozását nézni. Igazából mindenki volt amit jól és kevéssé jól csinált. Az egyik csaj elég rendezetlen volt, a másiknál nem derült ki mit is akart leoktatni, a harmadik jól csinált egy csomó dolgot de nagyon kifutott az időből. Mondjuk ha én is 5-10 perccel tovább toltam volna a sajátomat a megengedettnél biztos jobban ment volna minőség szempontjából.
A szombati óra meglehetősen unalmas volt – lezajlott az utolsó görög óránk, szerencsére, mert valahogy nem éreztem azt, hogy a égne bennem a vágy, hogy a kínai tökéletesítése (ami mondjuk eltart majd egy ideig) után a görög legyen a következő áldozatom nyelvtanulás szempontjából. Ami viszont elég hasznos volt, hogy az egész órát felvettem “magnóra” (telefonra leginkább), ami azért is kellett, mert az egyik házi feladatunk az, hogy ennek a konkrét órának a tanítási tervét meg kell írni, ami persze sokkal kevéssé bonyolult, ha bármikor vissza lehet hallgatni. A nap második fele mindenféle elmélettel telt, illetve kiosztásra került a 3. heti órák anyaga.
Az oktatás hetente strukturálva van, ami alatt az értem, hogy első hét bemelegítő, második hét szókincs, harmadik hét csoportmunka, negyedik olvasás, stb.
3. hét: A csoportmunkára én a “vicces történet” feladatot kaptam, plusz mellé egy 12 kockából álló rajzot, ami a mostani szintnek megfelelő szöveggel párosult. A szöveget levágtam, és az órát úgy osztottam fel, hogy felvezettem az egészet egy saját sztorival (megint PowerPoint-ot használtam erre, de a többi részhez már nem), majd a csoport 1×4 + 1×3 (összesen tehát 7) képet kapott meg (a 12-ből), és a szöveget nekik kellett kitalálniuk. A nehezítés számomra annyi volt, hogy mint kiderült nem hatan, hanem tizenketten voltak ezen a héten, ráadásul az eredeti társaságból csak hárman jöttek el, de végül is ez nem volt gond, egyszerűen 2 helyett 3 csoportot csináltam, és 3 helyett 4 fő volt mindegyikben. A mostani óra már 40 perces volt, igaz ennek kb felét az aktív csoportmunka tette ki, és további kb 10 percet a végén egy átbeszélés, hibajavítás jellegű feladatsor volt amit közösen csináltunk. Azt hiszem elég jól ment, bár azért persze nem tökéletesen, továbbra is probléma, hogy túl bonyolult nyelvezetet használok, és nem kérdezek tőlük eleget (leginkább arra vonatkozólag, hogy értik-e miről beszélek.).
Mivel most már az órák hosszabbak, ezért nem mind a négyen, hanem csak ketten-ketten tanítunk egy este. A keddi második emberke egy keresztrejtvényt próbált moderált sikerrel átverni az osztályon, igazából a nyelvezet bonyolultságával voltak gondok, viszont a csaj nagyon türelmesen magyarázott, háromszor is nekifutott valaminek még végül megértették mit is kellene csinálni, aztán több-kevesebb sikerrel ment is nekik a dolog. Picit probléma, hogy sok az azonos nyelvű ember, ráadásul azzal, hogy nem mindig ugyan azok a tanulók vannak, nekünk sem nagyon sikerül összerakni a szintet, vagy megadni, hogy ki kivel üljön. Nekem szerencsére ez nem volt annyira gond mert 4 fős csoportokban más majdnem mindenki mixelődött, de pl a keresztrejtvényes csaj 2-2 fős csoportokkal dolgoztatott, ott már inkább gond volt.
Szerdán ittam egy keveset, csináltam valami normálisabb vacsit, és feltettem a két lábamat a képzeletbeli asztalra – ennek megfelelően a csütörtöki óra nekem, a fentebb vázoltak miatt eléggé nyugiban telt, annyira, hogy kb agyilag kikapcsoltam. Az olasz nő, aki az elején folyamatosan pánikolt, hogy neki mennyire nem fog menni semmi megint nagyon jól megoldott egy összetett problémát (társasjátékozott a csoporttal, vagyis pontosabban a csoport 3-4 kisebb részre osztva játszott egymással.). Néha elgondolkodom azon, hogy vajon csak azért érzékelem egyes feladatokat nehezebbnek mert nem nekem kell velük foglalkozni, vagy ha én lennék abban a helyzetben, akkor is jól megoldanám-e. Persze ez most nem fog ilyenformán kiderülni, de szerintem a „vicces történet kitalálása” sokkal kevéssé összetett feladat mint elmagyarázni egy csoportnak, hogy hogyan kell társasozni, amikor a „le-keresztbe” szavakat nem értik meg egy keresztrejtvényből.
Az igazságoz hozzá tartozik az is, hogy van egy picit unfair elem a rendszerben, mégpedig, hogy az órák anyagát és témáját mindig a szombati óra legvégén osztják ki, viszont annak, aki kedden tanít értelemszerűen két nappal kevesebb felkészülési ideje marad, mint annak aki csütörtökön. Persze a valóság az, hogy ez az egyéni szoc probléma kategóriájába esik.
A szombati órán a szokásos rendszernek megfelelő kizárólag elméleti oktatás volt. Az első kb másfél órában átvettük az „olvasás óra” (4. heti anyag) rendszerét, velünk/rajtunk is leoktattak egyet, majd áttértünk a „hallgatás utáni szövegértés” óra (5. heti anyag) témájára. Alapvetően a két óra hasonló rendszerben kellene menjen, magyarul felvezetni a témát (pl a hanganyag nálunk az volt, hogy „kacsa hős”), közben elgondolkodtatni a csoportot azon, hogy miről lesz szó (pl mi lehet az h „kacsa hős”….ember ment kacsát, kacsa ment ember, kacsa csernobilban járt és megcsípte egy radioaktív másik kacsa, stb), elmagyarázni az első feladatot, amire a csoportnak kb 1 perce lesz (felületes figyelés, pl hogy derítsék ki melyik verziós kacsa hősről is van szó), elolvastatni/meghallgattatni velük a szöveget, csoport maga közt átbeszéli, mindenki átbeszéli, elmagyarázni a második olvasás/hallgatás feladatát (részletes figyelés), konkrét feladat kiadása (pl sorba rakni a szöveget, vagy igaz-hamis kérdések stb), megint átbeszélés 2x, stb. A szombati nap hátralevő része jórészt a nyelvtanról szólt, abból is mindig van egy kevés.
4. hét: A tanfolyamon lassan felgyorsulnak (…) az események: mostmár csak 1 alkalommal mondják (mondták) meg nekünk, hogy mit is kell pontosan oktatni (az olvasás óra anyagát még kiosztották, én valami olyasmi szöveget kaptam ami arról szól hogy Amerikában egészségtelenül esznek és Malmöben hideg van, valamint a feladatokat is kiosztották, hogy mit is kell pontosan csinálni), de az 5. heti órára, illetve az után már nem kapunk anyagokat, nekünk kell kitalálni mindent. Ha ez nem lenne elég, a negyedik hét szombatján le kell adni a görög „naplónkat”, ami az én esetember egy kb 6000 szavas iromány – szerencsére volt annyi eszem, hogy a jó részét még akkor megírtam, amikor több időm volt, mert ha most kellene mindennel foglalkozni, akkor lehet tökön szúrnám magam: a szombati óra után vasárnap elmentem kirándulni, hétfőn pont munkaszüneti nap volt, úgyhogy volt időm készülni a negyedik és ötödik heti órára, görögöt írni, kínaira menni, majd hazasétálni és még tovább angolozni. Kedden ugye óra van-volt, szerdán a többi héttel ellentétben megint óra van (megfigyelünk egy „igazi” tanárt), csütörtök óra, péntek szabad, szombat egész nap óra, vasárnap megint kirándulás, ráadásul 40-50km a terv, ami nem gond, csak időigényes.
Hétfőn tehát azzal szórakoztattam magam, hogy youtube anyagokat hallgattam, és próbáltam olyat keresni amit ez a sok bagoly megért. Eredetileg időjárás-jelentés lett volna az ötlet, de aztán rájöttem, hogy abban túl sok a szám. Végül valami turistás Londonos szöveg lett, azt picit megvagdaltam, majd kb felépítettem az ötödik heti anyag vázát. Ehhez képest egyik „kollegina” írta a csoportos whatsappunkba, hogy bár ő is kedden velem tanít, még sehol nem tart. Végül saját állítása szerint 2 egész órát aludt hétfőről keddre.
A keddi oktatás jól ment, nem tudom miért, de volt bennem egy kis adag minipánik, amit én se tudtam hova tenni, mert azért álltam már ki emberek elé laptoppal régebben is (volt munkahelyeken stb), ráadásul a negyedik heti anyagot annyira kézbe kaptuk, hogy az óra percre pontos menetrendjét, amit általában nekünk kell összerakni, még azt is kiadták kb. Egyébként valami ilyesmit kell elképzelni:
A fenti a negyedik heti tanítási tervem volt, a PowerPointot meg magát az olvasandó szöveget nem szúrom be mert szerintem nem annyira érdekfeszítő, de el lehet képzelni nem túl bonyi.
Az óra rendben lezajlott, szerintem mindenki nagyon élvezte, és sikerült viszonylag jól tartsam is a menetrendet, bár volt pár dolog amire legközelebb figyelni kell (elsősorban, hogy ha felírok valamit a táblára/PowerPoint-on megmutatok egy definíciót ami hosszú, ez a sok bagoly leírja, amivel elmegy az idő, úgyhogy ezzel valamilyen konstrukcióban számolni kell.). Az óra menetrendje aztán hasznos lesz majd az ötödik heti anyaghoz is, mert ugyan olvasás helyett szöveghallgatás lesz a feladat, de az alap elképzelés hasonló (2 körben foglalkozni a szöveggel, először valami egyszerű feladatot adni nekik, aztán bonyolultabbat.) A saját órám után annyira kikapcsoltam agyilag, hogy kb arra nem emlékszem, hogy az utánam következő mit is csinált. Megmondom őszintén nem is annyira foglalkoztatott a dolog, de az rémlik, hogy egész jól ment neki.
Szerdán aztán beültem egy “igazi” tanár órájára, ahol meg kellett figyelni mi is zajlik pontosan egy “igazi” órán. Ezzel az a szórakoztató helyzet állt elő, hogy az adott órára összesen 2 azaz kettő darab tanuló ment el, és bár az ő szintjük inkább a középfokhoz közelít, de a kis létszám miatt a tanárnak eléggé okoskodnia kellett, hogy hogyan oldja meg a helyzetet. A másik dolog ami érdekes volt, de a mi helyzetünkben nem alkalmazható, hogy mivel az “igazi” órákra fizetős tanulók járnak, akik elvileg minden alkalommal megjelennek (mármint hogy a csoport valami 12 fős, ehhez képest megjelent 2), ezért a tanár megtehette, hogy teljesen eltérjen a tervezett feladattól, és olyasmit oktasson amit akkor ott éppen jónak lát. Például a szerdai óra tananyaga bizonyos kifejezések voltak – phrasal verbs, amit a wikipedia valamiért igekötőnek fordít, de a kettő nem ugyan az. Inkább pl azok a kifejezések hogy “utána néz (valaminek a szótárban)” ami nem ugyan az mint a kifejezés egyes szavainak a külön-külön darabjai. Ehhez képest az óra felénél a tanár úgy határozott, hogy inkább a kérdések hangsúlyozását fogja tanítani, mondván az nehezen megy a “csoportnak” (annak a 2 olasznak aki bent volt mármint.) – ami egyrészt érdekes, másrészt nálunk nehezen alkalmazható a kötött tanrend miatt. Persze erről is hosszabb beszámolót kellett írni, aztán azt újra átírni, megrágni, stb.
Közben kiderült, hogy az szöveg amit az ötödik hétre választottam, az nem lesz jó, mert túlságosan egyszerűsített és az angolul tanulóknak van kitalálva, amit nem szabad, úgyhogy kénytelen voltam valami mást találni. Így esett a választás Aliz Csodaországban-ra, annak is az első kb három bekezdésére. Hát majd meglátjuk. Most dolgozhatom át az eddig megírt anyagomat, bár végülis nem világ vége, csak van benne pár szó és kifejezés ami lehet magas lesz nekik. Majd kitalálom.
Csütörtökön mivel nem én tanítottam, ezért kb azzal töltöttem az órát, hogy a szerdai anyagot írtam át, meg a jövő keddit írtam meg. Persze egyikkel sem végeztem, de adott, hogy szombaton le kell adni hatezer szót a görög mifenénkről (nekem nagyjából kész van már egy hete, de a többiek egy része csak most áll neki), meg kedden megint a porondon leszek, vasárnap meg kirándulok (hétfő ugye kínai, amire pénteken kéne készülni a többi előbb említett mellett, és elvileg dolgozom is), gondoltam inkább a saját dolgaimmal foglalkozom, mintsem a többiekre figyelek. Azért valamennyit sikerült írjak a “megfigyelési napló”-ba is (olyan is van persze, amikor nem mi tanítunk, akkor a többieket kell figyelni, és azt leírni. Laptopon minden egyszerűbb – persze a laptopom elég új akksija valamiért csak 75 százalékig tölt mostanság, úgyhogy iziben rendeltem egy újat eBayről. Sokáig éljen Lenin a kínai szutyok másolat.)
Az első hónapot lezáró szombaton leadtuk a görög óráról összeírott szövegünket, majd azzal a lendülettel be is dobták a következő projektet, ami Learner Profile, vagyis tanulói elemzés lesz, és találni kell valakit, aki kb középfokon tud angolul, nem a saját anyanyelvünket beszéli, és ki kell elemezni, hogy hogyan lehetne az ő személyes igényeire szabva 5 különálló órát megcsinálni, amiből egyet le is kell neki oktatni. Időnk mondjuk van rá, de érdekes lesz minenképp, és nem is egyszerű, adott, hogy nekem az összes ismerősöm vagy magyar, vagy folyékonyan beszél angolul, úgyhogy majd a sulin keresztül kérek egy delikvenst azt hiszem. A szombati nap többi része elmélettel folytatódott, jórészt nyelvtan és hangok témájában, az előbbiben sokan közülünk elég gyengék, az utóbbi meg nekem nem az erősségem, szerintem amennyire jobb a hallásom mit az átlagé, annyira hangzássüket tudok lenni.
Egyelőre ennyi, Viktor kalandjai az angoltanulítási birodalomban egy hónap múlva folytatódnak.
A HVG-n volt egy cikk nemrégiben arról, hogy a magyarországi középiskolás fiatalok mennyire “el vannak tévedve” arra vonatkozólag, hogy mik otthon a pályakezdő fizetések. Amit a HVG írt azt most nem fogom végigrágni túlságosan, olvassa el aki szeretné, tömören arról szol, hogy a középiskolások minimum 200-300e nettó fizetést szeretnének maguknak helyből az elején és sokan különböző vezetői pozíciókban óhajtják látni magukat záros határidőn belül.
Szerintem egyébként ezzel majdnem mindenki így van abban a korban, de nem lenne rossz, ha a szülők és az iskola ilyen jellegű felvilágosítást tartana néha. Az igaz, h a szülők jó része nem ismeri a mai rendszereket, azonban az iskolának elvileg a feladata a (felnőtt) életre félkészítést, tehát az, hogy a tanárok nem ismerik a dolgokat, az nem kifogás. Ha szexológust be tudnak hívni tizenegyedikben h a szexről beszeljen akkor be lehetne hívni valamilyen karrier-tanácsadót, vagy bárkit, akinek van valami releváns ismeretanyaga, ha mást nem, akkor Pistike 24 éves nővérét vagy kit. Talán motiválna egyeseket a vállalkozások beindításara vagy arra h tényleg tanuljanak nyelveket és külföldön tanuljanak tovább. Aztán ha akar még utána is hazamehet. Középben én is úgy éreztem, hogy az otthoni pályakezdő fizetések a béka segge alatt vannak. Azt, hogy most mekkorák, nem tudom, de feltételezem, hogy nem lehet belőlük túl jól megélni. Az indexen ma megjelent írás szerint a nettó átlagfizu 153 ezer forint (igaz ez nem csak a pályakezdőkre vonatkozik).
Itt gondoltam megemlíteni, hogy nálunk milyenek a pályakezdő fizetések, vagy legalábbis azok egy részei. Ahol tudok, megpróbálok havi nettót írni, de fontos lenne fejben tartani, hogy ami itt mondjuk £1000 nettó az nem igazán annyi, mint otthon a 380 ezer forint, hiszen itt a lakhatási költségek igen mások. Akinek tehát eddig kimaradt, javaslom elolvasni a mit-merre-meddig-miért írásomat.
A nem-diplomások fizetésével kapcsolatban teljes a káosz, nem nagyon van megbízható elérhető információ, de ha a minimálbér bruttójával számolunk, ami £6.31/ó akkor, ha egy 40 órás héttel számolunk (ami nincs mindig meg ezekben a szektorokban), akkor az 6.3*40*4.3*12 = £13,000 éves fizu. Ez havi kb £1,000 nettó.
A diplomás pályakezdő fizetésekről elég sok vegyes információ van, de összességében úgy tűnik, hogy éves szinten £18-28,000 körüli összegről beszelünk, félévvel a munkába állás után. Ez kb havi £1,200-1,800 nettó. Diplomától függően, az alábbiakkal érdemes számolni [forrás]:
Degree Subject
Average Graduate Starting Salary
Accounting and Finance
£21,551
Anthropology
£20,223
Archaelogy
£17,675
Architecture
£17,873
Art and Design
£17,300
Biology
£19,204
Business Studies
£21,007
Chemical Engineering
£27,151
Chemistry
£19,948
Civil Engineering
£23,720
Classics and Ancient History
£20,869
Computer and Science
£21,712
Dentistry
£30,143
Drama
£17,446
Economics
£25,673
Engineering
£24,937
English
£18,338
French
£20,034
Geography
£19,844
Geology
£21,182
German
£20,675
History
£19,909
Hospitality
£17,664
Italian
£18,745
Law
£18,911
Linguistics
£18,074
Maths
£23,160
Mechanical Engineering
£24,337
Media Studies
£17,358
Medicine
£29,146
Music Studies
£16,925
Nursing
£21,910
Pharmacology
£20,059
Philosophy
£20,097
Physics
£22,964
Politics
£20,831
Psychology
£18,173
Religious Studies
£21,794
Social Work
£24,630
Sociology
£20,774
Vetinary
£25,807
Londonban az átlagfizetések kb 10-20%-kal magasabbak, mint vidéken, de ez csak egy átlag, amit sokban befolyásol az is, hogy itt több a bankszektorbeli munka, mint másutt, így az összesített átlagot felhúzza.
Silicon Milkroundabout. A Silicon Valley/Szilicium-völgy mintájára kezdtek pár évvel ezelőtt kialakítani egy kisebb szegletet Londonban azoknak a startupoknak, amelyeknek helyre, és irodára volt szükségük. A startupok, azoknak akik nem tudják mik azok, olyan kisvállalkozások, amik az egész vállalkozás-fejlesztés első stádiumában vannak, és sokszor még befektetőket keresnek, vagy netán egy keveset már találtak is.
Ezeknek a cégeknek dolgozni, bár személyes tapasztalatom nincs a témában, de mindenképp érdekes/más, mert egyrészt nincs az a hivatalos corporate környezet, hanem inkább családias, valószínűleg túlórás jellegű, másrészt (nem is annyira) néha előfordulhat h egyszerűen csődbe mennek. A Silicon Milkroundabout egy szójáték ami a Silicon Roundabout valamint a Milkround szavakból áll össze. Előbbi a fent említett kialakított terület neve az Old Street Roundabout mellett, utóbbi pedig az angolban az állásbörzét jelenti, tehát ezek a startupok tartottak állásbörzét ma.
A résztvevő cégek jó része annyira uj volt, hogy konkrétan idei kezdésűek, vitatható finanszírozással, mármint nagyon kevés pénz van mögöttük, sokszor az egész ‘csapat’ 3-5 emberből áll, és minden jo szándék ellenére néha lett volna kedvem megkérdezni, h mégis szerintük hogyan nem fognak becsődölni hónapokon belül. Mindezek ellenére érdekes, plusz csendben megjegyzem, h ok legalább megpróbálnak csinálni valamit. A profilok jó része az online zenevilágot próbálta kereshetőbbé tenni, vagy valamilyen Facebook-alapú extra szolgáltatást nyújtott.
A maradék kb 15%-ban voltak érdekes kezdeményezések, mint pl. rövidtávú lakás-kiadás amolyan szállodai rendszerben (pl. amíg a család elutazik egy hétre addig valakinek kiadja a kecót, a cég aki felügyeli a folyamatot pedig felelős azért, h a lakás pontosan úgy nézzen ki a végén mint az elején, de ennek része hogy van takarítás, reggeli, szoba-szolgálat, stb stb.)
Az állásbörze nagyon informális hangulatban zajlott, ingyen pia volt, viszont mindent félpintes pohárban szolgáltak fel, a bort is beleszámítva. Sajnos töményet nem adtak. Az álláshirdetések egy része is igen meredek stílusban volt megfogalmazva. Az egyik ilyen ‘érdekes’ például így nézett ki:
UPDATE: FOR EVERY RECRUITER THAT CONTACTS ME, I WILL KILL A KITTEN.
Do you enjoy not givin’ a f*ck, living life in the fast lane? Are you insane not only in the brain, but also in the membrane? Are you down with OPP?
If not, then leave this page right now and go back to your business. If so, then you’ll enjoy working with a startup that does things differently.
We just won Seedcamp London. We’re out of dev resource. I need someone who I can stare straight in the face and say “we are going to build an empire together” without throwing up in my mouth.
Feel me?
We’re solving the almighty clusterf*ck of a problem men call shopping. Real men, not fashionistas. We’re inventing H-commerce (humour commerce). I mean, we have a robot FFS.
Ez a konkrét cég különben arra épít, hogy a pasik utálnak ruhákat vásárolni, ezért elő lehet náluk fizetni bizonyos ruhatermékek kiszállítására x havonta. (Pl beütöd hogy neked a pepita-kék zokni tetszik, 10-es lábméreted, és akkor három havonta küldenek x darab pepita-kék zoknit.)
Szóval ez is egy ‘élmény’ volt, ilyet is láttam, majd még lehet megyek párszor mert úgy tűnik relatíve gyakran van. Hátha egyszer találok valami szimpatikusat.
Még Londonba költözésem idején volt egy cikk amit az origó hozott le a régi iwiw-es “Világ körül” felhasználókról. Gondoltam érdemes/érdekes lehetne így három évvel később ujra megnézni a kérdéseket és válaszokat.
Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Londonban most már három éve és pár hete vagyok. Előtte Oxfordban voltam mesterképzésen egy évet, ott “kezdtem” az angliai létemet. Londonban dolgozom, azóta hogy itt vagyok ugyanazon a munkahelyen, bár mostanság több-kevesebb (ezidáig határozottan kevesebb) sikerrel keresek munkát. Amit most csinálok az az analitikának egy vonala, tömören azt vizsgáljuk, hogy az emberek mit vesznek és esznek, és ez alapján mondjuk meg a különböző FMCG cégeknek, hogy mit és hogyan lenne érdemes változtatniuk a termék/promo-stratégián, mitől lehetnek sikeresebbek, satöbbi. A munkán kívül próbálom építeni a szociális életemet amire az elmúlt hosszabb idoszakban azt hiszem nem nagyon áldoztam időt, vagy csak egyszerűen kedvem nem volt/lusta voltam. A hosszabbtávú cél még legalább 2 év itt töltése, mert 6 évre már ki lehet kérni a brit állampolgárságot, utána meglátom. Valószínüleg kelet felé továbbállok majd, de nem haza.
Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
London ennyi idő után kezd megszokottá válni bizonyos fokig. Ez inkább pozitív mint negatív, mostmár megbarátkoztam azzal hogy nagy a város, és nagyok a távolságok is, de amellett mindig van amit fel lehet fedezni, új helyek, ötletek, stílusok, stb. A jövő szempontjából majd beljebb akarok költözni, mert most eléggé kint vagyok Hanger Lane kornyékén de ez munkafüggő is, és mivel per pillanat itt dolgozom, itt is lakom. Jobb/rosszabb témakörben továbbra is azt tudom mondani, hogy nagyon pozitiv, hogy itt mindenki azt csinálhat amihez kedve van, elsősorban mint öltözködés, aktivitások, stb. Persze értelmes limiteken belül, de az emberek nem zavartatják magukat semmi miatt. Jók a szórakozási lehetőségek, mindent megtalál az ember, kultúra, pub, buli, kinek mi kell. A meetupok határozottan tetszenek pl. A meetup egy weboldal ami arra specializálódott, hogy ha valakinek van vmi ötlete, hogy szívesen csinálna, de nem akar egyedül, akkor ide fel lehet dobni, és aki akar, megy. Így sok ismerősre is szert lehet tenni, de leginkább abban jó, hogy így könnyebb kimozdulni otthonrol. A negatív oldalon az idojaras, a drága lakhatás, fehér emberek hiánya (sorry), és a nagy távolságok amiket említeni tudok.
Mi hiányzik Magyarországról?
4 év után sem érzem hogy halálosan hiányoznának dolgok. Pár dolog nem lenne rossz, de azok nem megoldhatók. Annyiban változott a véleményem az előző hasonló írás óta, hogy szerintem Budapest – ahol laktam – egy baromi jó hely is lehetne, és ha lenne, akkor inkább lennék ott mint itt. Persze ahhoz az kéne hogy fizessenek 5x annyit mint amit most otthon megkaphatnék, és a teljes morális hozzáállást át kéne szabni. Mondom, nem megoldható. Plusz most már kezdem Pestet kicsinek érezni amikor otthon járok. Régen London volt nagy, most is az, persze, de most már inkább élvezem, illetve ha nem kint laknék a fenében, mégjobban élvezném.
Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Amikor még Oxfordból írtam ennek az első változatát három éve, akkor a nyugalmat említettem hogy hiányozna. Ezt azóta inkább úgy mondom, hogy az angol hidegvér, és az ezzel járó alacsony stressz-szint, általános lazaság, biztos hiányozna. Azt hiszem hiányozna a fizetés is. :) Bár annyira nem kiemelkedően magas, de értelemszerűen több marad meg a hónap végén mint otthon. Persze jó pénzt másutt is lehet szerezni.
Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
London a méretéből adódóan nem általánosítható egyszerűen, és talán nem is érdemes. A kiegyensúlyozottság látható, de az életszínvonal már erősen változik. Akinek van pénze, az pl kivehet egy nagyobb lakást havi £20,000-ért a Harrods mellett. Más ennyiért autót vesz, vagy leginkább egy tized-harmincad lakást. Persze a másik oldalon ott vannak a council estate-k, amik önkormányzati bérlakások azoknak akik segélyen élnek. De azt érdemes fejben tartani, hogy a londoni havi nettó átlagfizetés £1,500, amiből elég jól ki lehet jönni, bár a lakásbérlés nem fér bele (persze nem a havi húszezres lakásé, hanem általában).
Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolást nem tudom, továbbra sem. De a parkolási büntetés magas, most vágták meg egy munkatársam £120-ra. Buszjegy £1.50, havi metróbérlet (1-4 zóna) kb £150. Mozi £12 körül, sör/kávé £3 nagyjából. Ezek persze alap árak, tud lenni több is.
Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Kétszobás alatt nem a pesti kétszobás 70nm-est kell érteni hanem inkább 50-est max, és nagyon nem mindegy hogy a belvárosban merre is pontosan. Mondjuk átlag áron szerintem £1500/hó alaphangon, de inkább £1800. Erre rájön az úgynevezett Council Tax, ami kb havi £150 minimum, plusz a számlák persze. Ennek megfelelően kétszobás lakást a belvárosban csak az vesz ki egymagában aki baromi gazdag, vagy bolond, esetleg a kettő egyszerre. Kettesben már reálisabb persze, de ha szép helyen akar vki akkora lakást bérelni, akkor bőven megvan £2,000 per hó is az alapköltség, ami nem biztos hogy megéri. Erre rájön, hogy a belvárosba behajtani naponta £10 automatikusan, és a parkolást nem tudom mennyibe kerül, de drága. Harmadrészt ami itt kint a teszkóban mondjuk £3 az bent simán £4-5. Ahhoz, hogy akkora koltseg mellett meg lehessen élni, már egész komoly fizu kell. Gyakoribb a szobabérlés, leginkabb bevándorlók körében, akiknek jellemzően alacsonyabb a fizetésük.
A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
Most hogy írtam hogy ember magának alig vesz ki lakást, hát én kivettem, emiatt aztán relative kevesebb pénzem marad minden másra. Technikailag még most is kevesebb marad a hónap végén, mint amikor 3 éve még egy szobában éltem egy kisebb lepratelepen. (érdemes visszaolvasni hogy akkor milyen jól megvoltam vele….). De azert nem halok éhen, nem gyujtok semmi kulonosre, ha akarok valamit, megveszem és kész, ez azert nem rossz dolog. Ha meghúznám magam akkor a lakás mellett el tudnék tenni havi £400 körül. Ha szobám lenne, akkor másfélszer annyit. Ha lesz új meló akkor meg jóval többet, bár most keveset metrózom, ami havi £100 megtakarítás.
Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Frászt, de nem tudom mivel akarok foglalkozni, szóval ezeddig veszett fejsze. Majd ha megvilágosodok, szólok.
Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Nyugis még mindig. Az mondjuk egy dolog hogy itt mindenki rohan mint a veszett egér, de ez senkit nem zavar.
Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Három éve azt írtam hogy “nem szoktam nagyon idegeskedni a jövőn, nem tartom magam elveszettnek”. Ez azóta is igaz.
Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Krikett, mert épp annak van szezonja.
Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Nem tudom, idotlen idok ota nem láttam újságokat, de gondolom az NHS átalakítás lehet az aktuális sztori vagy hogy vmelyik herceg vissza akar menni a frontvonalra.
Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A pubozás továbbra is favorit, emellett mindenféle kulturalis lehetosegek, bulik, szocializáció. A meetupot emlitettem már, az is kellemes módja annak hogy találjak vmit ami érdekes.
Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
“Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins… LONDON!” Magyarul 42 vagy végtelen, attól függően, ki mennyire kocka és melyiket érti :) Igazából csak a pénztárca és az egyéni igények szabnak határt a lehetőségeknek errefelé, ami határozottan pozitív.
Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Nem hiszem, de tuti hogy nem is otthon. Egyelore nincs tervben gyerek.
Ez kicsit olyan mint a korábbi megéri-e elmenni c. gondolatsor. Mostanság hozta le az index a Napi Gazdaság egyik irományát, miszerint is a külföldön dolgozók negyede nem tér haza. (Vagy mégsem.) A felmérést egy 1500-as „reprezentatívságra törekedve” összeállított kérdőív alapján csináltak. Ez eddig rendben is van, de azért erős az újságírói véna túlműködése a cikkben.
Azért vannak érdekes részek is: a megkérdezettek harmada gondolja, hogy képes lenne elhelyezkedni Ausztriában vagy Németországban, de ennek ellenére a válaszadók 42%-a próbálkozna vele. (Mi van a maradék 11%-kal?). Az mondjuk nem derül ki a cikkből hogy a kérdések csak azokra az EU országokra vonatkoznak akik most nyitják meg a munkaerőpiacot, vagy mind a 26-ra. (Ami persze nem mindegy, hiszen németül kevesebben tudnak mint angolul, és a mostani országok jórészt németesek). A megkérdezettek 60%-a a neten próbálkozna munkakereséssel – (azt nem írja hogy ez a 42% 60%-a, vagy az összes megkérdezetté) – csendben megjegyzem aki neten talál [nem keres, hanem talál] külföldi munkát az vagy nagyon okos és annyi nyelven beszél hogy a mitológiai hidrának kevesebb feje van mint az ilyen embernek felsőfokúja, vagy nagyon hülye mert átvágják mint szart a palánkon.
További érdekesség, hogy a válaszadók által elvárt fizetés jellemzően 1000-1500 euró. Az hogy ez nettó vagy bruttó nem derül ki. Azt sem tudni hogy ez mi, átlag, medián, mifene. Adateloszlás és társai nuku. Jo lenne tudni továbbá, hogy ezek az elvárások milyen munkakörökre vonatkoznak. Ezer euro elég szar fizetés ha az ember mondjuk marketingen van, de igen jó ha a konyhán. Amit pedig már korábban elemezgettem, az az, hogy abszolút semmi szó nem esik a megélhetési költségekről. Ebbe most nem megyek bele mert írtam már itt, de csak mert nagyobbak a fizetések, nem kötelezően jár jobban az ember mint Pesten 100e ft nettóból. Értem én az újságírást abból a szempontból hogy lustán könnyű olyan cikket írni amin aztán sokat rágódik az olvasóközönség, de részint az ilyen cikkek miatt indulnak külföldre olyanok, akik mindent felégetve otthon kaparnak össze némi zsét, aztán esnek pofára, és akkor lesz a dupla ciki.
De most jon a java. (Csak hogy ne a negatívval kezdjem.): “Meglepő módon a megkérdezettek negyede nem menne vissza Mo-ra ha külföldön állást találna”. Nem tudom hogy ebben az a meglepő hogy „csak” 25%, vagy hogy olyan „sok”. De a legjobb, hogy a cikk címe az, hogy „A külföldön dolgozók negyede nem tér haza”. Értitek, ez egy tény. Semmi cicó meg kecmec. Vagyis tényként kezelt enyhe hiba a mátrixban, hogy 1500*0.25 ember azt mondja, hogy ha kapna jól fizető munkát, akkor nem menne haza, bár még meg se próbálta. Én azért kíváncsi lennék azon pár százezer ember véleményére a témában aki már kint van. Ezzel persze nem azt akarom mondani hogy az itteniek negyede lehet nem maradna itt (szerintem maradna egyébként), csak picit foghíjas a cikk.
Apropó kisebbségek és bevándorlás. Szintén az index hozta le a DT egyik írását amiben azt ecsetelték, hogy nagy-hazánkban (UK) mennyire megnőtt azon gyerekek száma akik éhezve járnak az iskolákba. A cikk megint kicsit bulvárszagú, úgyhogy fenntartásokkal érdemes kezelni, de azért említésre méltó mindenképp. Egy tanulmány szerint (amiből semmit nem tudni arra vonatkozólag hogy hány embert kérdeztek és milyen eloszlásokkal jönnek az adatok), az angliai tanárok 80%-a tanít olyan gyereket az osztályban aki nem eszik otthon. A megkérdezettek negyede szerint ez az arány az elmúlt pár évben nőtt, elsősorban a gazdasági visszaesés miatt. Statisztikai adatok szerint különben kb 6%-kal nőtt az ingyen ebédet fogyasztók száma. Bár a cikk nem említi, de ha jól sikerült utánanézzek akkor minden kb tizedik gyerek kap ingyen ebédet – nem tudom otthon ez mennyi. Kiemelik, hogy azon családok, ahol 2-3 gyerek van, de csak egy pénzkereső mennyire függenek a gazdasági és segélyezési változásoktól.
Félreértés ne essék, bár valóban megvan a véleményem egyes népcsoportokról, de alapvetően nem az a baj h nem fehérek, hanem hogy jelentős csoportok vannak az országban (és a városban) akik az asszimiláció fogalmát magasról szarják le, annyi gyerekkel mászkálnak mint a marhacsorda, és emellett a legfontosabb dolguk hogy segélyek után rohangásszanak. Helyi cigányság kb. Hát meg a kisujjam (nem kéne?) – ilyenkor a politikai korrektség jegyében elfelejtik megemlíteni hogy az ilyen emberek jó része bevándorló, akik nem tudnak rendesen angolul, és mint otthon a cigányok, csak nyomják a gyerekeket. Ahelyett hogy végre már tennének valamit az EU-n kívüli alul képzett és/vagy angolul nem tudó és/vagy segélyfüggő bevándorlók és menekültek visszaszorítására és hazatoloncolása ügyében, még támogatjuk az ilyeneket.
Bocsánat, hogy megint egy angol átfordítással kezdek (open season – jobhunting, etc), azt hiszem ez már sorban talán a harmadik, bár ez legalább magyarul is megállja a helyét: munkavadászat van. Mostanra abszolút megérett bennem, hogy nem érdekel amit most csinálok. Nem is annyira az analitika nem érdekel – bár vitathatatlanul szórakoztató, hogy igaz számokkal dolgozom, középsuliban csak és kizárólag azért nem buktam meg matekból mert az akkori matektanárom vagy az osztályfőnököm volt, vagy a számtech tanárom, és mindkettővel meg tudtunk állapodni egy mindenkinek kedvező konstrukcióban – hanem az FMCG/Retail (ennek nem tudom mi a hivatalos magyar neve, bocs) terület nem mozgat meg. Az analitikának sokkal jobban fizető területei is vannak itt Londonban, mondani sem kell, pénzügyi és energetikai vonalon, és ha most nem váltok akkor nehéz lesz később. Azt nem ígérem hogy az érdekel, de legalább több benne a pénz, ami nem utolsó.
Ha ez nem jön be, az alternatíva egy nagyobb cégnél elhelyezkedni az adatbázis-management területen mert ez viszonylag kockafejűeknek van kitalálva de eléggé általános, mindenhol van rá igény és ha jó az ember akkor megfizetik. A legnagyobb adatbázisos angol céggel, akik egyébként a versenytársaink mostanság lesz telefonos interjúm, olyan embert keresnek aki azt csinálta eddig amit én, és váltani akar az adatbázisok felé – nem mondom hogy nincs más ilyen, de a területi egyezés miatt egész okésak a lehetőségeim, végül is két órával az önéletrajz elküldése után szóltak hogy hallani akarnak felőlem. Különben a cég csak annyira versenytársunk, hogy hozzájuk átmenni kb olyan mintha valaki az SZDSZ-ből átigazolna a Jobbikhoz, de segond. “Biznisz iz biznisz“, ezt az SZDSZ törzstagjai is biztosan így gondolják.
Emellett jelentkeztem kb negyven másik helyre is, a nagy számok törvénye alapján valami csak bejön. Legrosszabb esetben azt fogom csinálni mint Dori, hogy elvállalok valamit, aztán próbaidőben keresek jobbat. Egy Ernst & Young nem zavarna pl. :) Haha. Különben mondanám h röhögnék ha felvennének, de mióta tavaly az utolsó körig jutottam az Accenture-ral puszta fogadásból, azóta picit komolyabban veszem az ilyen ‘vicceket’.
Egyik ismerősöm hazamegy, három év után – nem jött be neki a hely, bar azt hiszem sosem nagyon találta meg magát, ami az o eseteben azért volt rossz mert mellé még a munka sem volt túl jó/érdekes/jó pénz. Most kitalálta hogy hajózni akar, kíváncsi leszek a tapasztalataira, nem is mert engem is érdekel a téma hanem mert szeretek hallani mások tapasztalatairól, hátha egyszer hasznos lesz valamire.
Dóri per pill most (mármint most most) szobát nézeget valahol keleten. Kíváncsi vagyok mit fog szólni hozza, mert a képek alapján valami enyhe retro-házat talált, ahol a retro nem a magyar/szocialista hatvanas éveket jelenti hanem a brit Viktória/György király(nő) idejéből származó cuccokat. Nagy ország, nagy buli – mit nekünk hatvanas évek meg a Bitlisz. Gondolom ennek megfelelően majd ha megtalálja álmai szobáját, akkor búcsút mondunk egymásnak, legalábbis a mostani helyzetből mindenképp.
Nagyjából ennyi. Áprilisban királyi esküvő, van akit meghívtak a bulira? Én lemaradtam a listáról.
Próbálom összeszedni a gondolataimat h mit is írjak pontosan – mondjuk csalok mert elkezdtem vezetni egy kis Word file-t arról, ami esetleg érdeklődésre tarthat számot, szóval így talán kevesebb dolgot felejtek el.
Kezdjük az elején. Előző szombaton átestem első rögbi-élményemen, mármint ami a tv-nézést illeti mindenképpen. Ha valaki nem ismeri a rögbit, akkor kb úgy lehet jellemezni mint egy védőfelszerelés nélküli amerikai foci, de ezt egy angolnak sose mondjatok, mert helyben kivégeznek azért ha párhuzamot vontok az amcsi foci és a rögbi közt. Persze ők az előbbit erősen lenézik. Kedves munkatársam töretlen beleéléssel magyarázta a szabályokat, de nem sokat értettem meg belőlük elsőre. Megmondom őszintén ha a krikett és a rögbi közt kéne válasszak, akkor azon túl h egyiket sem kérem, inkább a krikettet tartom könnyebben emészthetőnek. Ezt mondtam a cégigazgatónak is pár napja, mert elbeszélgettünk picit arról h ki mit csinált hétvégén. Elég jó fej a pasi, közvetlen, bar a cégvezetési stílusával kapcsolatban azt hiszem mindenkinek vannak kritikai. A meccs egyébként Skócia vs. Anglia volt, döntetlennel végződött, és a többiek szerint (is) elég unalmas volt.
Szinten szombati élmény volt hogy elmentünk megnézni egy másik munkatárs ismerősének a fellépését, akik valamilyen népzene-szerűséggel kísérleteztek. Miközben az ő teljesítményüktől nem estem hasra, az utánuk fellepő szerb brigád már igencsak szimpatikus volt. Ahhoz képest hogy sem nem szeretem a népzenét, sem nem vagyok egy K-Európa rajongó, felettébb tetszett az adott helyzetben hogy szerbek játszottak jórészt népies szerb, román, magyar és szlovák jellegű zenéket, hagyományos hangszereken. Jó volt, majd pénteken megint játszanak, megpróbálok elvonszolni egy ismerőst, nem tudom meg mi sül ki a dologból.
Vettem fényképezőt, most épp nagyobbat, lecseréltem a 20D-t egy 40D-re, hétvégén voltam is vele pár képet csinálni, hát egyelőre nem voltam elhasalva mert sok kép életlen lett, de nem tudom hogy az objektívet nem szereti vagy mi van, szóval majd jövő héten egy másik obival megint elmegyek és másutt csinálok pár képet. Ha mondjuk nem válik be akkor fogom és eladom. Ebayt szeretjük, bar ez most épp nem onnan volt. Emellett megváltam a régi számítógéptől is, valami baromi kevés pénzért ment el, többet reméltem érte. De hat így értéktelenednek a dolgok, sajna, ez van. Mostanság egyébként elég hektikus hetem van, egyrészt most hazahoztam egy jo adag melót bentről mert a franciakkal közösen szúrtunk el több dolgot (értsd néha ők, néha én), de mivel az adatok léfuttatása a benti gépen 10 órát tart nekem meg reggelre kell,és picit bizalmatlan voltam, ezert hazahoztam. Kiderült nem volt fölös a taktika, egyrészt mert az adathalmaz lefut három óra alatt itthon, másrészt meg mert meg abban is volt hiba, úgyhogy a felet most megint futtatnom kell. Valszeg most már meglesz egy óra alatt kb mert ez a rövidebbik fele.
Emellett megyek majd Rómába, május elején – és kapok adóvisszatérítést is :) Relatíve keveset, mármint ahhoz képest h sok legendás történet van több ezer fontos adóvisszatérítésekről mert a cégek elszúrnak dolgokat, de szerintem ez halam alapban irreális, mert ahhoz jóval többet kéne keressek h annyi jojjon vissza. Valszeg kb tízszer ennyit – igaz £34k felett már többet vonnak, 20 helyett 40%-ot, sávosan persze.
Utolsó utáni, tegnap találtam egy jót a magyar wikipedian, számomra újdonság volt, azt mondja: “A néphiedelem más nevekkel is illeti a mumust: ismert elnevezése még: „Rézfaszú bagoly” főleg a keleti országrészben” – latszik h városi gyerek vagyok…
Legalábbis ha megnézzük mit dob ki a Google arra hogy “Hungarians are…”:
Ezen kívül meg ázsiaiak is vagyunk, vmint nem utolsó sorban okosak és a legjobb szeretők. Ebből kettőt tudtam eddig is.
A földönkívülis utalás egyébként inkább érdekes mint komolyan vicces. Az eredete a dolognak a világháború környéki időszakból ered, amikor Teller Ede és a többi jómadár kiköltözött Amerikába, és mivel fura nyelvet beszéltek, okosak is voltak, úgy gondoltak biztos földönkívüliek. A Hetekben volt egy jó írás a témában, akit érdekel annak jó olvasmány.
A fagyasztóm továbbra se működik. Komolyan ha egyszer valaki könyvet írna az angliai ügynökségek töketlenkedéseiről biztos meggazdagodna belőle – már én is elég sokat hallottam másoktól, de az az ügynökség akitől bérlem a lakást se semmi. A történet lényege hogy meg korábban lehalt a fagyasztó, kiküldtek egy embert (“szerelőt”), aki meg is jelent csavarhúzóval, megnézte (kb felmérte szemmel), majd közölte hogy neki alkatrész kell ehhez, majd visszajön. Most több e-mailezés és személyes megjelenéssel egybekötött hiszti után kiküldtek egy újabb csókát, megint csavarhúzóval (neki már szerszámosládája is volt), ő is ránézett, majd közölte hogy alkatrész kell. Most az ügynökség közölte, hogy “mivel két szerelőnk se tudta megjavítani a fagyasztót, újat kapok”. Komolyan ennyi esze egy hektárnyi döglött hintalónak is van. Az új fagyasztónak örülök, mármint hiszem ha látom, de hogy ennyire ne beszéljenek egymás közt emberek, ez kész.
Mi más…valami furcsa kiválasztásos rendszerrel a HWSW Forum adminisztrátorai meghívtak az új fórum tesztelésére, ami szép dolog, mert csak kb tíz-tizenöt embert hívtak meg, én pedig már két éve alig írogatok a fórumra, úgyhogy nem tudom pontosan mivel érdemeltem ki a dolgot, de azért jól esik :) Valszeg egyébként azzal hogy anno megcsináltam a dizájnt amikor legutóbb váltás volt, most úgy tűnik megint dolgozok majd egy picit a régi design ráépítsen az új motorra, bar ezert csak virtuális hátbaveregetést kapok majd.
Tegnap találkoztam egy pesti ismerősömmel aki fejtágításon van itt a Morgan Stanley-nel, az irodájuk az üzleti negyedben van, Canary Wharf-on, neki pedig a cég által finanszírozott lakása van (igaz csak pár hétig, amíg itt van) – hat nem semmi a hely az tuti, bar szegény este 8kor szabadult csak a munkából, és elmondása szerint az meg nem is annyira rossz. Gondolom ott aztán van hajtás rendesen, néha nem tudom hogy inkább dolgoznék-e ott valahol a mostani fizu többszöröséért, amit nem lenne egyszerűen időm elkölteni a napi 25 óra munka miatt, vagy egy ‘normális’ állasra vágyom inkább. A tali jó volt, már igen hosszú ideje nem láttam kedves ismerőst, szerintem három éve is lehet, úgyhogy jo volt beszélgetni, vettünk egy üveg Bacardit, meg kólát, aztán otthon elszopogattuk – egyszerűbb és kényelmesebb mint háromszor annyiért lemenni egy tömött pubba ahol a sajt hangodat se hallod. Emellett, láttam egy srácon egy bazijó kabátot, csak voltam olyan hülye h nem kérdeztem meg tőle hol vette – egy hossz, barnásszürke, műszőrmés de marha hivatalosnak látszó, enyhen kurvapecér jellegű kabát, istenien nézett ki, ha netán látok valahol, mindenképp megveszem. Most nézegetem éppen a boltokat a neten hogy vajon hol lehet ilyesmit kapni, de egyelőre nincs meg. Nem lepne meg ha nem itt vette volna mondjuk.
Apropó munka – talán van aki tudja, ha követi a szektor híreit hogy most már nem TNS vagyunk hanem a Kantar csoport tagjaként Kantar Worldpanel lettünk, az eddigi TNS Worldpanel helyett. Ez meg annak a következménye h 2008 végén megvette a céget a WPP, pár szóban írtam erről akkortájt. A cégvezetés nem semmi pénzt feccolt bele abba hogy lenyomja a munkavállalók torkán az új brandet, új színek, új egéralátét, új bögrék, új minden, amire nagyjából annyit lehet mondani hogy baromság, és ezt kivételesen nem én csak mondom. Tök jó hogy a szlogenünk három szóból áll, de azok is ellentmondanak egymásnak, ezen kívül elköltöttek egy csomó pénzt az újrabrandingelésre, miközben kirúgtak tíz embert pár hónapja, mondván h nincs pénz. Ez nem nagyon ment jól a munkavállalók körében, bar egyébként is necces most a hangulat bent, a szeptemberben lefutott munkavállalói megelégedettség-indexben pl sikerült 39 pontot elérjünk, úgy, h ez meg a leépítésék előtt volt. (Itt jegyzem meg csendben hogy ez most nem rajtam múlt, én elég pozitív voltam). Ennek következményeképp ma fókuszcsoportot tartottak, ahol egyebek mellett kiderült, hogy van egy csomó igen komoly probléma a cégen belül, leginkább csapaton belül, valamint hogy 1) senki nem tud semmit az új brandiggel kapcsolatban, 2) senkit nem érdekel egyáltalán az új branding, mert sokkal nagyobb gondok is vannak. Erre mi van? Fel órát faggattak minket arról, h szerintünk hogyan lehetne az új brandet jobban elfogadtatni, és semmit nem beszéltünk arról, hogy ha így megyünk tovább, akkor el fog fogyni a csapat, mert mindenki jobb helyet keres magának. Tipikus példája annak amikor a cégvezetésnek megszűnik a kapcsolata a munkaerővel és csak a befektetőkre hajaznak, aztán majd szépen huppannak egyet.
Teljesen más téma. Urbanistán olvastam egy jó írást arról h mi lenne Budapesttel ha egy földrengés érne mint Haitit – érdemes olvasgatni, de emellett az is egy jó kérdés h mi lenne pl itt hogyha Londont érné egy olyan mint az előbb említett – nem nagyon olvastam utána, de szerintem elég nagy pusztulás lenne: egyrészt a város jó része össze-vissza van ásva a metrók miatt, tehát az alaptalaj valószínű nem a legszilárdabb, de ami mégjobb, hogy London lakóépületeinek jó része vmifele téglából épült, a tégla pedig nem bírja jól a földrengést sajnos.
[backtotheuk] 