Más helyek, más világok, őszi szürkeség.

Depiposzt következik.

Egyszer olvastam egy ismerősöm wiw-és profilján, hogy “előző életemben biztosan vándormadár voltam, mert mindig elköltözöm”. Ezt saját magával kapcsolatban írta, de úgy tűnik mostanában mindenkinek mehetnéke van innen. Pár napja találkoztam egy exemmel akivel meg vagy öt-hat éve voltam együtt otthon, itt lakik mar egy éve kb, most pedzegette, hogy mar mehetnéke van tovább. Ő korábban élt Németországban, utána meg Prágában, és ha abból indulunk ki h határon túli magyar, akkor a pesti élet se igazán otthon volt neki. Nemrég találkoztam egy itteni magyar csajszival, ő mondjuk elég fiatal, szinten kb egy-másfél éve van itt, de ő is menni akar. ő mondjuk meg nem tudja merre. Két másik magyar ismerősöm most találta ki hogy elmegy fel évre utazgatni, de lehet vissza se jönnek. Az egyik mar le is lépett, ha jól tudom.

Én tegnap voltam egy Új-Zélanddal kapcsolatos kétórás beszélgetésen, egy ottani IT-fejvadász cég szervezte, de a helyi bevándorlási minisztérium is támogatta. Mondták hogy 45 ezer szakemberre van szükség mostanában ott csak IT-területen. Ha azt vesszük hogy a szigeten laknak négymillióan, ez egész magas érték. Az előadás nem volt rossz egyébként, bár jórészt felületes információkat adtak arról, hogy milyen körülmények vannak ott, mire lehet számítani, és picit marketingszaga is volt a dolognak. Volt pár olyan pont amivel azt hiszem hogy pozitív üzenetet próbáltak sugallni, de nem annyira sikerült nekik: az egyik az volt, hogy előfordul, h másfél hónap alatt a helyi valuta 15%-ot is le/felértékelődhet a fonttal szemben. Lehet megint én nézem a rossz oldalról a dolgokat, de szerintem egy sziget esetén az ilyesmi változatosság érthető, de engem nem annyira nyugtat meg. A fizetések alacsonyabbak, de a költségek nem sokkal alacsonyabbak mint itt. Az árak rosszabbak, egyrészt az előbb említett valutakérdés miatt, másrészt mert lássuk be, NZ el van a fenében a nyúlon túl. Londonnak vitathatatlan előnye, hogy közel van viszonylag mindenhez, és bármennyire is drága, azért el lehet pakolni egész jó pénzeket havonta ha nem költ az ember minden szarra, valamint amikor éppen gazdasági visszaesés van akkor az országban vagy a régióban lehet picit szaglászni ha kivágják az embert – az NZ-i szakemberhiány is abból adódik leginkább, hogy most ott felfele indult a gazdaság – de hova megy onnan az ember amikor épp lefele indul? Ezen még rágódom egy picit. Maga a buli ingyen volt, szóval legalább pénzt nem kellett belenyomni.

A főnököm elment két hét szabira, úgyhogy most nem tudok vele beszelni, de ígérte hogy beszel az ázsiai régió fejével azzal kapcsolatban hogy én innen esetleg talán stb keletebbre húzhatnám a telephelyem. Ez egyszerűbb lenne mint NZ mert Kínában/Malajziában/Szingapúrban vannak irodáink, de ennél picit azért összetettebb a helyzet, és pillanatnyilag elég ködös a terv mindenütt, céges oldalról is (mármint, hogy nem tudják még egyelőre hogy mikor akarnak több pénzt beleinvesztálni a keleti irodákba, amikortól majd több emberre lesz ott szükség, vmint hogy az embereket honnan is akarják feltölteni).

Néha úgy vagyok vele, hogy azoknak van igaza akik nem agyalnak ennyit a terveken hanem mennek tovább és kész. Kedvenc példám egy magyar ismerősöm aki viszonylagos spontaneitással fogta magát kb. egy éve és lelépett Malajziába, mert amikor beírta a Google-be hogy interior design jobs, akkor az jött elő az elején. Azóta is ott van, és amennyire tudom, huppanókkal ugyan de kedveli. Mások hajókra akarnak menni – ami az én esetemben nem aktuális mert nem akarok koktélokat felszolgálni és hülye vendégeknek jópofizni, úgyis rühellem az embereket, nemhogy még dolgozzak is velük. Mindenesetre ok adómentes fizut kapnak a hajón, nem rossz pénz, nem tudja elkölteni úgysem, és latja a világot. Nem hangzik rosszabbul mint egy szürke irodában a monitort bámulni és azon agyalni, hogy mi a frászt keresek én itt, minek, és egyébként is érdemes-e elpakolni havonta a nyugdíjra, vagy ha azt vesszük hogy az elmúlt évszázadokban ötven évente átrendeződött a világ mindenfele háborúk miatt, akkor ha még meg is érném azt h nyugdíjba menjek, már rég szar világ lesz amiben fűbe lehet harapni valami seggfej/vírus/háború/akármi miatt.

Az igazsághoz hozza tartozik, csak hogy a mérleg másik oldalát is elemezgessük hogy egy általános iskolai évfolyamtársam jövő hét végen költözik Londonba – beszel vagy három nyelven, úgyhogy nem hiszem hogy gondjai lesznek. :) Ezen kívül van meg otthon néhány ismerősöm akik felvetették a kiköltözést. Fura [hehe…], de valamiért eddig még egyetlen emberrel sem találkoztam, aki Mo-ra akart költözni.

Beszeltem valakivel nemrég, hogy vajon mi jobb, leélni az életedet egy falun, a csirkék közt, és nem is tudni azokról a dolgokról amik pl a városban, neadjisten külföldön zajlanak, vagy menni, látni a világot mint én/mi, és szarrá depizni magad azon hogy mindenhol szar, de legszarabb épp ahol vagy. Ignorance is bliss ahogy az angol mondja.

Más nem sok van: beköszöntött az ősz, bar most valamiért nem annyira Petőfies-szépes-szerelmetes jelleggel hanem egyszerűen szar idő van. Mondjuk Angliában eddig is szar volt az időjárás, szerintem ezen kb egy hidrogénbomba segítene csak, akkor legalább ideig-óráig melegebb és szárazabb lenne. Különben baromi vicces de majdnem minden itteni otthoni ismerősöm full depis itt, még rosszabbak mint én – igaz én se mondhatom hogy a toppon vagyok mostanság. Aztán az ilyenekből lesznek a csendes nyugis emberek akik egyszer beállítanak egy duplaszéles puskával valami publikus helyre és tucatra lovik az épp rossz időben rossz helyen tartózkodókat. Ezután az összes szomszéd csodálkozva nyilatkozik a médiának, hogy ‘de hát olyan jó fej volt, néha meg sütit is sütött…‘. Velem kapcsolatban nem kell aggódni, nem vagyok jó a sütisütésben, úgyhogy a szomszédokat nem fogom tévútra vezetni.

De ha mar témánál vagyunk, volt egy érdekes beszélgetésem egy ismerőssel nem régiben arról, hogy milyen módszerekkel lehet hatékonyan ‘megoldani’ a földi élet problémáját. Mindkettőnk meglepődésere kiderült, hogy mindketten elég nagy ismeretanyaggal rendelkezünk a témában, de nem tudtunk megállapodni a tökéletes módszerben. Ciántablettát is csak a privilegizáltak kaptak a világháborúban.

Picit még erről a témáról: épp valami vírusos mifene fut végig az országon ha jól tapasztalom. Az iroda fele nincs bent, a másik felének is minden baja van, nekem is. Ezzel kapcsolatban merült fel az egyik kedvenc összeesküvés-elméletem, miszerint is azért nincsenek publikus gyógyszerek nagyobb betegségekre, mert egyeseknek nem éri meg a dolog. Az eutanázia kérdése is jellemző: az embereket életre kényszerítik mert a gyógyszercégeknek értelemszerűen nagy bevételük van a sokáig szenvedő betegekből. Gondolt már arra valaki, hogy egyetlen amerikai elnök sem halt még meg rákban, annak ellenére, hogy statisztikailag ez majdnem valószínűtlen? Erre rájönnek az olyan bolondságokkal mint vallás, meg isten szeret téged, meg élj sokáig, lehetőleg szedj sok gyógyszert, és patkolj el nagy sokára. A fiatalok meg fizessék a tb-t és a szoc-segélybe folyó adót amit megint azok kapnak akik nem tesznek semmit (és most nem a nyugdíjasokra gondolok hanem a “norvég turistákra”). Kitoltuk a halál időpontját röhejesen későre, miközben az élet céltalan és felesleges tényét csak mesterségesen tudjuk fenntartani.

Félrefordítás és szótárposzter.

A félrefordít-blogon volt egy post nemrégiben ami a BKV angoltudását, vagyis annak hiányát elemezgette immáron többedszer. Most épp a végállomás szóval voltak problémák, mert valami szórakoztató okból final station-nak lett fordítva. Ezt leginkább a 4/6-os villamosokon hallani, találkoztam már én is vele amikor otthon voltam. A végállomás egyébként terminus az angolban, a final station-nek semmi értelme (max mint koporsó de annak is gyenge.)

Na mindegy, a post végén a kommentekbe írtam hogy fölös szórakozásból igazán lehetne csinálni egy mini szótárat amiben van pár kifejezés helyesen. Aztán megcsináltam, lehet benne gyönyörködni és terjeszteni is :D [klikk és nagyobb lesz]

bkvenglish