Brit is lehetsz, de csak papíron — osztálykultúra a 21. század elején

Amikor megkaptam az állampolgárságot, egyik magyar haverom viccelkedett azon, hogy Viktor most már Brit-is, ami szóvicc, hiszen az angolban a “brit” az “British”, szóval értitek, Gallamiklós-színvonal, hahaha, stb. Persze. Alább egy picit kaotikus, picit céltalan, de talán érdekes gondolatfejtés lesz:

Adott, hogy nem vagyok erdélyi, csak ismerősökön keresztül hallottam, hogy az erdélyi magyarokat mindenki melegebb égtájakra kívánja, a románok azért mert magyarok, a magyarok meg azért, mert határon túliak, ők meg két szék közt a padlón vannak. Na ennek egy lightosabb formája zajlik itt is.

Azt talán már ecseteltem régebben, bár nem biztos, hogy angol ugye csak az lehet aki annak születik, megstb, adott, hogy az egy kulturális dolog, azt törvényileg nem lehet felvenni, ellenben a “britséggel”, hiszen azt lehet. A napokban volt egy sokadik beszélgetésem a témában megint egy olyan emberrel, akit évek óta ismerek, ő 20plusz éve itt él, itt nőtt fel, sőt, az ő esetében még a nagyszülők is britek voltak (ő maga indiai származású/kultúrájú kenyai születésű de brit állampolgár, amit már itt vett fel, írtam róla egyszer korábban más témában), de másokkal is sokat beszéltem erről, fehér emberekkel, nem-fehér emberekkel, mindegy, de mind itt van 1-2 évtizede, mind brit, de nem annak született, a gondolataik és véleményeik mind ugyanazok.

Az ugye megvan mindenkinek, hogy, ha az amerikaiakat megkérdi valaki, hogy mégis mifélék, akkor azt fogják mondani, hogy amerikaiak. Az, hogy olaszok, írek (olvasek), kínaiak, micsodák voltak a felmenőik, azt külön kell kiszedni belőlük ha egyébként nem evidens a dolog külső vagy név alapján, de ők alapvetően amcsiként definiálják magukat. Az amerikaiak mixelődnek, sok a vegyes párkapcsolat, sok a kulturális kereszteződés, ismerősök ismerősei is vegyes társaságok stb. Ilyesmi itt nem igazán fordul elő. Mivel az angolok nem érzik magukat britnek, ezért nem-angol-britnek lenni is olyan dolog amit az itteniek lenéznek. Az angolokban nagyon erős a társadalmi osztályok rendszere, és bár kb minden országban van középosztály, meg felső-középosztály stb, itt ez sokkal erősebben elhatárolódik a társadalomban mint a legtöbb helyen. Az, ha valaki nem fehér angol, az kb egy külön halmazba teszi az embert, akivel aztán a helyiek nem szocializálódnak, mert nem a saját osztályuk.

Itt teszek is egy gyors kitérőt, ha valakinek nem egyértelmű, itt nem a tényszerű, számszerűsíthető dolgokról van szó: Wikipedian le van írva hosszasan, de mint a legtöbb európai országban, itt is lebontható a társadalom alsó/közép/felső/A/B/C1-2 stb osztályokra, sőt, 2013-ban volt egy viszonylag nagy felmérés az osztályrendszer modernizálására tett kísérletként, a “Great British Class Survey“, ami szerint olyan osztályok vannak manapság mint:

• az elit, a felső 6%, managerek, igazgatók, IT-sok, orvosok, jogászok, stb 2011-es szinten átlag £89k háztartási bevétel mellett (ez egyébként lófasz már bocsánat, de egy 2 fős kereső háztartásban 2×45 ezer az olyan hogy van két szoftverfejlesztő a családban, darabja mondjuk 5-5 év tapasztalattal, szóval nem kell nagyon elitre gondolni itt). Ha most visszamennék a hagyományos munkarendbe, az a fajta fizetés nem lenne irreális, pedig nem vagyok ketten, igaz azóta eltelt 8 év, vszg az átlagfizuk emelkedtek, de beláthatjuk, hogy nem aranycsészéből szopogatom a teát [inkább £1-es SportDirect bögréből], és inasom sincs.) — emellett kiemeli, hogy az elitnek jellemzően a régi felső osztállyal asszociált szórakozási formái vannak, opera, múzeumok, krikett mifene (szóval nem vagyok elit.)
• felső középosztály, a lakosság negyede, 47k háztartási fizuval, példaként a szülészeket, rendőröket, mérnököket említette, és kiemelte, hogy sok ismerősük van, érdekli őket a hagyományos kultúra (színház stb)
• a “technikai” középosztály, pl említi a tudósokat, a röntgengép-kezelőket, és a pilótákat hozta fel, valamint, hogy az átlagfizu 38k, ami utóbbit nem értek, adott, hogy azok messze többet kapnak ennél, de mindegy. Fontosabb különbség az előzőhöz képest, hogy itt már sokkal kevéssé prominens a hagyományos értékek és szórakozási iránti igény, kb modernebbek, és inkább a technikai vívmányok, mintsem a régi dolgok iránt érdeklődnek.
• van még 3-4-5 osztály lejjebb, de most nem írom le mindet, kb van 2 munkásosztály, valamint 1 szolgáltató-szektorban dolgozó, és a legalján a “kisemmizettek” szintje. Akit érdekel nézze meg a linket feljebb.

Na most…egyrészt ez valóban érdekesebb, mint a hagyományos ABC1-2 rendezés, valamint sajnos 6 év alatt valamicskét elhalványodott az értéke, annyira sokat változott a világ a mindennapokban. Másrészt pedig a felmérés eredménye polkorrekt és a valóságtól teljesen elrugaszkodott és a maga módján sikít róla, hogy ezt a BBC csinálta.

Az “alsó” középosztály valódi jellemzője pl a kisvárosiasság, tipikusan nem kétkezi munkások, hanem irodai munkát vállaló emberek, akiknek egyébként különsebb szakképzettsége nincs, és a 60-as évek reformjai előtt nem volt jellemző náluk a felsőoktatásban való részvétel.
A “közép” középosztály hagyományos jellemvonásai közé tartozik a magasabb arányú vallásosság, a gyerekek oktatásának fontossága, a magántanárok fogadása (viszont kevéssé jellemző a magánsuli, annyi pénzük ritkán van), a “normálisabb” újságok olvasása, a politikai aktivitás, a tradíciók so-so követése, színházba járás, stb.
A “felső” középosztály az a terület, amibe inkább születni szokás (és gyakran a földtulajdonos elit osztály egyik-másik családi ága, azok közül is ahol konkrétan nincs földtulajdon, ezért sem tartoznak az elitbe mint olyan, csak alájuk), “BBC angolt” [RP] beszélnek, fehérek, és az osztály egyik jellemző iskolája a Harrow School, — az ilyen iskolák 2014-es árazáson évi akár 33 ezer font tandíjat számoltak fel. Szintén nem ritka, hogy a felső-középosztálybeli családokban az öltönyöket szabatják. Az alábbi wikipedia cikk szerint felső középosztálybeli példa Boris Johnson vagy pl Jacob Rees-Mogg.

Bővebben az egészről itt, angolul. Mint láthatjuk, az “elit”, a fentiek tudatában nem lehet 6%, és nem hihető, hogy valaki (háztartási szinten) rongyos százezer fontos fizetés mellett az elitbe tartozzon. Lássuk be, nem vagyok egy Johnson/Rees-Mogg kategóriás ember, nem is ismerek senki ilyet, pedig ők sem upper class [elit] (csak upper middle), ellenben biztosan felső 6%. (Itt jegyezném meg a “nem is ismerek senki ilyet” gondolatra, hogy ez is inkább azt mutatja, hogy ezek az osztályok nem átjárhatók. Viszonylag jól tudom az ismerőseimről, hogy ők se ismernek senki hasonlót. Évekkel ezelőtt volt egy itt született lengyel ismerősöm, aki talán közelebb állt ahhoz az osztályhoz mint bárki más akit ismertem, de persze nem voltunk egy hullámhosszon, nem is maradtunk meg ismerősnek sokáig).

Ezzel vissza is kanyarodunk a megfoghatatlanra. Talán a legérdekesebb az “U/nem-U angol használata“, mindenképpen érdemes elolvasni mert ezeket nem említik még kultúrán belül se nagyon. Itt baromi fontos, hogy vegetables vagy greens -e a zöldség amit a tányérra teszel, pudding / sweet amit eszel utána, és mit mondasz, ha valaki meghal, vagy ha megismersz valakit (pl az elit simán “meghal”, a középosztály meg “eltávozik” – ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem mindig az a megfelelő ami posh-nak hangzik). Ez elválaszt egy másik osztálytól, nehezen felvehető beszédszokás. Fontos, hogy a gyereked hova jár, ki tanítja, milyen autód van, stb, de a magyar felsőbb osztállyal szemben itt sokkal komolyabb íratlan szabályok vannak, nem elég venni egy drága autót és ismerni a megfelelő embereket. Adott, hogy otthon az arisztokrácia ki lett gyomlálva, az újgazdagság (“new money”) fogalmához nem társul az “old money” párja, hiszen otthon olyan nincs már. A fiatalabbak között persze ez is változik, olvastam pár éve, hogy valamelyik aukciósház tulajdonosa dörmögött azon, hogy ezek a rohadt mai gazdagok nem akarnak régi festményekbe meg szobrokba fektetni, mert inkább helikopterre, utazásra, környezetvédelemre, sportautóra, gyémánt iPhone-ra költik a millióikat.

Aki szeret olvasgatni papíron, annak javaslom ennek a könyvnek a beszerzését, nekem nagyon érdekes és a maga módján hasznos volt, köznapi jelleggel adja elő, hogyan is működik az osztályrendszer a mindennapokban.

Persze Amerikában is vannak osztályok, de a hagyományok egyáltalán nem ilyen erősek, ott mindenki bevándorló volt, mindenki picit összevisszás. Itt, azt nem lehet.
Ha nem fehér vagy, alapban az első kérdés hogy hova valósi vagy, és hiába lehet, hogy itt születtél, nem arra kíváncsiak, hanem hogy indiai, kenyai, mifene vagy. Aztán persze, ha – mint ismerősöm – indiai háttérrel afrikainak érzi magát, az itt felfoghatatlan. Az, hogy esetleg több tízezer fontos ruhákat dizájnol és ad el, háza van Chelsea-ben, attól még nem lesz más, mint egy bevándorló, akinek nincsenek angol barátai, nem is lesznek soha, mert az angoloknak ő koszos. Mi is azok vagyunk, mi, mint európai fehérek. A nem-angol ismerőseimnek nincsenek angol barátai. Persze lehet a munkahelyen vannak angolok, akikkel beszélgetsz, de nem a barátaid. Britek lehetnek, de mint mondtam, az csak egy papír dolga. Az itteni világ egy nagyon zárt társadalom, ahol “belsősként” se lehet átjárni az osztáyokon, külsősként pedig mégannyira lehetetlen. Ofkorsz pl Indiával szemben ez itt mind implicit, mert hát ilyenről beszélni se illik, még hogy kasztrendszer, “nemá'”, meg adott irányban az törvényellenes is lenne. Erre a polkorrektség is rájátszik, talán pontosan szembemenve az eredeti elképzelésekkel. A franciáknál a demográfiai kérdések azt feszegetik, hogy francia vagy-e, vagy sem. Ha nem, akkor kíváncsiak arra, hogy mi vagy, ha meg franciának érzed magad, akkor az vagy (mondjuk persze lehet a fehér franciáknak más véleményük van ezzel kapcsolatban pl az algérokról). Itt mindig van alsó hangon húsz opció, hogy mi vagy, miben különbözöl, mi tesz mássá, stb. Nehogy idetartozónak érezd magad. Persze nem azért csinálják, de nem segít a dolgon.

Az egyik beszélgetés érdekes része volt, hogy arról beszéltünk, mi lesz majd, ha 10/20/40/60 stb év múlva majd megint elkezdik ölni egymást az emberek, hiszen a háborúk általában elkerülhetetlenek, köztudottan seggek vagyunk mind. A lakosság 1.-2.-3. generációs bevándorlói aligha fogják szívügyünek érezni a “hazaszeretet” kérdését. Ha az ország tojik ránk, minket miért érdekeljen ha gáz van? Persze jogilag lehet sorozással meg más módszerekkel erőltetni az emberekre a témát, de attól még legtöbben bevándorlóként nem fogják britnek érezni magukat, “amikor kell”.

Egyébként ezzel nem az angolokat szídom, mert teljesen egyértelmű, hogy a magyar hozzáállás is nagyon zárt a bevándorlókhoz, az orbáni baromságoktól függetlenül kb senki nem létezik aki inkább venne fel egy afgánt mint egy magyart munkára, ez OV előtt is így volt, sőt, a korábban említett erdélyi példa sem szorul magyarázatra, legalábbis olyan szempontból biztosan nem, hogy tudjuk, igaz.

Inkább arról van szó, hogy aki ide költözik, ne várja, hogy ha itt marad hosszú távon, akkor idetartozónak fogja érezni magát. Lehet Londonban sok dolgot csinálni, lehet a város jó hely, meg lehetsz brit, de a rendszerbe van kódolva, hogy idevalósi nem igazán lehetsz. A skótok elvileg egy fokkal normálisabbak, az írekről/walesiekről nem tudok sokat. Mások véleményét érdekes lenne kommentekben látni.

London félig külső személőként, 2 hét után

Eltelt két hét, lassan három, gondoltam ideje megírni az eddigi tapasztalataimat.

Talán ami leginkább meglepett, az az, hogy olyan mintha el se mentem volna. Ez sok szempontból is igaz, egyrészt néha nézem, hogy “jé még mindig ugyan azok a régi vonatok járnak”, aztán rájövök, hogy ha harminc év nem volt elég lecserélni őket akkor fél se lesz az, másrészt teljesen otthonosan mozgok, tudom mi merre van, stb.

Ami sokkal feltűnőbb, ami(t) korábban ecsetelgettem, hogy nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, London 30-50x akkora mint Wellington, mert ugye ott 200e lakos van, itt meg a jó ég tudja mennyi, de valahol 6 és 10m között. Ennek megfelelően itt minden sokkal intenzívebben hat: sokkal több dolog zajlik, az utcán mindenhol a pofájába tolják az embernek, hogy “vedd, vedd”, “csináld, csináld” (ezt valamelyik exem is sokat mondta az ágyban), “költs, költs, stb, stb.” – az impulzusok aránya amit itt az ember tapasztal biztos, hogy legalább ötvenszeres, ha ezt valahogy számszerűsíteni lehet. NZ-on azért nem nehéz elkölteni a pénzt, mert bár mindenből kevés a választék, de drága a hely. London más szempontból drága, lehet olcsóbban is találni dolgokat itt, viszont nehéz megállni, hogy ne vegyen valami kacatot az ember. Hopp egy új bakancs, egy új telefon, egy új mindegymi, és már el is ment egy ezres.

A mindennapokat tekintve, mivel nem dolgozom ezért nem szembesülök emberek beszélgetéseivel arról, hogy mi megy a tv-ben, hol milyen szemét van, stb. Ez utóbbi nem is hiányzik. Emlékszem évekkel ezelőtt volt egy időszak amikor valami barom napi jelleggel telefonálgatott be bombariadóval a ferihegyi reptérre, majd mikor az otthoni média közösen elhatározta, hogy nem fogja hírként kezelni a dolgot, és nem is jelentek meg ezek a hírekben a továbbiakban, alábbhagyott a telefonálgatás. Picit úgy érzem, hogy az itteni médiából túl sokat folyik, hogy ki mit és kit hol ölt meg, hajtott a tömegbe, stb. Nem érdekel. Az arabokat nem fogják se integrálni ebben az országban (másutt sem, de az nem ide tartozik), se kitiltani őket, nem fog semmi változni, a britek mindig is túl polkorrektek voltak és lesznek ahhoz, hogy bármi is történjen. Nem kell az emberek képébe nyomni állandóan, hogy szar van a palacsintában, leginkább ha a Nutella már elfogyott, színre meg ugyan az.

Nem pont nutella, de vizuális érdeklődésre tehet szert, pár képem a leégett toronyházról (annak utóéletéről), itt található. Majd valamikor később lehet írok a témáról hosszabban, ha már lesz több elérhető információ.

Munka szempontjából sikerült előrelépni, az egy darab interjúból amit két hét alatt generáltam lett is egy három hónaposnak ígérkező projekt (szerintem nem fog addig tartani, de legyen) – jövő hét elején kezdek.

A munkakeresés bonyolultságát leginkább a lakcímigazolás kérdése nehezíti: a hivatalosan elfogadott módok között szerepel a bank által kiadott igazolás, számlák, és a jogsi, aminek itt a hátulján szerepel a cím is. Régen a jogsin bemondás alapján lehetett címet változtatni, most már ez nem így van, kb Ügyfélkapus igazolás kell hozzá, ami hetekig tart. A szavazásra jogosító regisztrációt nem fogadják el mint lakcímigazolást, ezért mindenre heteket kell várni – ha van ismerős aki segít. Ha nincs, akkor teljes cumi az egész folyamat.)

Szociális életem egyelőre rendben érzi magát, az ismerősök jó részével sikerült találkozni, és egy meetupra is elmentem már, egy új csoporttal. Eddig kb rendben vagyok.

Fény az alagút végén – Brit állampolgárság, útlevél

Most, hogy épp feküdni készülök, itt pihen mellettem egy brit útlevél, ami, Gollam szavaival élve, dlágaszááág, csak az enyém. Meg persze a királynőé, mint ahogy a magyar útlevél is a magyar állam tulajdona, de nem skótkodunk, az a skótok dolga.

Viszont a blogot lassan lezáró postként gondoltam megírom a folyamat mikéntjét, mert beszélgetések során felmerült többször is, és most, hogy a végére jutottam az egésznek, már picit könnyebben átlátom.

Az állampolgárság megszerzésének a legtöbbünk számára két alapja van, vagy itt élsz elég sokáig, vagy ideházasodsz, bár az utóbbi esetben amennyire tudom annyi a könnyítés, hogy kevesebb ideig kell itt élni. Mivel én nem házasodtam, ezért az ‘alap’ rendszerről fogok írni egy cseppet.

Az egyik központi téma, amin én is fennakadtam egy picit, az az itt töltött idő hosszával kapcsolatos követelmény. Szóval: a helyet az, hogy 5+1 évig kell gyakorolni az EU-s jogokat, ami magyarul annyit tesz, hogy 5 évig kell itt dolgozni, aztán utána még egy évig. A megkülönböztetés kb annyi, hogy öt év után leszünk állandó lakosok (permanent resident), de az állampolgársághoz az kell, hogy valaki egy teljes évig legyen PR. Ez alól vannak érdekes kivetélek, mint pl az is egy megoldás, hogy itt tanul az ember, akkor az is beleszámít az 5 évbe, ha közben magán egészségügyi (Chrome helyesírás-ellenőrzője szerint Állategészségügyi) biztosítása is van (pl Bupa), ami havi kb £120, tehát nem igazán a diákok költségvetési helyzetébe beleférő kategória. A gyakorlatiasság kedvéért, az útlevél dátuma december 9, ami azt jelenti, hogy 7 év 2 hónap után kaptam meg, de az első 10 hónap ebből nem számított, mert akkor még egyetemre jártam, és nem volt semmilyen extra biztosításom.

A permanent residence automatikusan jár, nem kell külön kikérni, viszont lehet, ha akarjuk. Ez utóbbinak az egyik előnye, hogy átesünk a dolgok adminisztratív részének a nehezén, mert ilyenkor össze kell gyűjteni, hogy hol dolgoztunk 5 évig, hol fizettünk adót 5 évig, hol nyaraltunk 5 évig, és hol laktunk 5 évig. Kb csak azt nem kérdik meg, hogy a nap melyik szakában mentünk a budira 5 évig. Viszont elég alapos a papírmunka. Ha ezt kihagyjuk, akkor egy évvel később kell ugyan ezt eljátszani, csak akkor már hat évvel, ha megcsináljuk, akkor egyrészt hivatalos papírunk lesz arról, hogy PR-ek vagyunk, amit már nem vehet el semmilyen populista törvénymódosítás, valamint később csak kb azt kell igazolni, hogy a maradék egy év jó részét az országban töltöttük, ami sokkal egyszerűbb. A kék papír költsége mostanság £55 per kopf. Hátránya nem igazán van, viszont a papír kiadásának átfutási ideje max fél év, ami idő alatt lehet, hogy a magyar útlevél/személyi a Home Officenál van. Ezeket a papírokat (útlevél/személyi) 20 munkanap elteltével vissza lehet kérni, amit aztán vagy teljesítenek, vagy nem. Engem rendesen megszívattak vele, de csak egy munkalehetőségem bánta, igaz nem volt személyim (elveszett), ezért az egyetlen hivatalos igazolványom volt leadva. Valamelyest az én hibám is. Mindegy, még élek…mindenesetre javaslom a PR kikérését, rosszat nem nagyon tehet.

A PR megszerzése után lehet nekifutni a további dolgoknak. Ami kelleni fog, az egy Life in the UK test, valamint egy B1 szintű nyelvvizsga. Egyik se bonyolult de az utóbbit egyszerűbb leírni, egy nagyon alap szintű nyelvtudást kell bizonyítani. Az rémlik, h az írásbeli feladat konkrétan az volt, h 2 ismerőst kellett levélben meghívni teázni, 100 szóban, amiben benne volt a Dear Bob and Mary, valamint a Looking forward to seeing you (“jó lesz majd látni/találkozni”), ami utóbbit persze B1 szinten kb a Please come if you can (“gyere ha tudsz”) szókapcsolat, vagy netán a Get your ass over here (“told ide a segged/gyere mán baszki”) már-már mennyei paszuly magasságokba emelne.

A Life in the UK tesztről nem annyira tudok – pontosabban a mostani verzióról nem, mert én még az előzőt csináltam, a mostaniban állítólag több kulturális jellegű kérdés van, de összességében ahhoz is, a mostanihoz is lehet kapni egy tesztkönyvet, be kell magolni, aztán van egy multiple choice test, amin át kell menni. Az eredményt azonnal kiadják, ha nem mentél át, akkor addig kell csinálni és fizetni, amíg át nem mész. Nekem másodikra sikerült. Ami megint vitatéma szokott lenni, az a teszt lejárati ideje. Mindenki mást mond, de amikor telefonon megkérdeztem, azt mondták, hogy ha nincs semmi lejárati idő a teszten, akkor 2 év, vagy nem. De két évig általában elfogadják. Nyasgem, ellenben ez van. A lényeg, hogy lehet érdemes úgy tervezni, hogy az állampolgársági kérelem leadása előtt nem több mint másfél/két évvel megfutni a tesztet. Ne ezért dobják vissza később az ezerfontos kérelmet.

Az ezután hátramaradó dolgok már majdnem gyerekjáték kategóriába esnek. Az AN1 nevű formanyomtatványt kell kitölteni, ami sokkal egyszerűbb, ha a PR-t ‘tavaly’ kikértük, mert akkor csak a kék kártyát, valamint kb csak 2 fotót, két ismerős aláírását, valamint kb £950-t kell csatolni. Extra kb ötven fontért érdemes/javasolt a nationality checking service nevű szolgáltatást igénybe venni, amit a helyi council biztosít. Ennek két hatalmas előnye van: egyrészt hivatalos másolatot készítenek a papírjaidról, így nem kell megkockáztatni, hogy akár egy évig is a magyar igazolvány nélkül sínylődj, másrészt átnézik a leadandó anyagot, amiben van pár kellemetlen buktató. Konkrét példa: elvárás, hogy a leadáshoz képest 5 évvel korábban az országban tartózkodj. Ez nem azt jelenti, hogy ha mondjuk 2014 aug 5-én adod le a papírokat (mint én), akkor, az tök jó, ha már 2008 augusztusában is itt voltál. Lófasz. Ha 2008-ban már bőven itt voltál, ám 2009 aug 5-én, külföldön nyaraltál (mint én), akkor visszadobják a kérelmedet, amin lehet egy évet ültek, és persze £950 is ugrott. Nyasgem megint csak. Lassan fényes lesz.

Ha minden megvan, akkor már csak várni kell, legfeljebb 1 évet, de nekem 10 hét alatt megvolt a papír, hogy mehetek ceremóniára, ami igazából az eskütétel. Ez utóbbi részleteit nem írom le, vagy legyen meglepi, vagy igazából semmi sokkoló nincs benne, ha csak nem annyi h nálunk a kb hatvan megjelentből rajtam kívül összesen egy fehérember volt. Az eskütétel után adnak egy papírt, ami innentől hivatalosan bizonyítja, hogy brit is vagy. (ééérted, brit is(h), háá hááá). Ezzel a papírral lehet folyamodni útlevélért, amihez egy formanyomtatványt, valamint egy újabb referenciát és újabb két fotót kell csatolni. Ja meg kb hetven fontot. A papírmunka elfogadása után egy interjút még le kell zavarni, ami annyiból áll, hogy meggyőződnek arról, hogy te valóban te vagy, és nem egy identity theft esete áll fent. Nem kell parázni rajta, a kérdések listája hosszú, elég sok baromság is van benne (pl meséld el a lakásod alaprajzát — komoly, én ezt is kaptam), de igazából mindenki átmegy, aki nem csaló. Ha valaki nagyon kíváncsi, a kérdések listáját a netről össze tudja dolgozni, fórumokon olvasgatás útján kitalálható.

Ennyi hát a történet. Nem is bonyi. Csak picit soká tart.

A házasodásos buli azt hiszem annyiban különbözik a fentebb vázoltaktól, h nem 6, hanem csak 3 évet kell kibírni itt, valamint talán B1 helyett A1-es szintű nyelvvizsga kell, igaz szerintem, ha valaki csak A1 szinten tud angolul az nem fog itt 3 évig maradni, mert az gyakorlatilag azt jelenti h bemutatkozni se nagyon tud. I don’t speak England, ahogy egy ismerősöm egyszer mondta saját magáról. Há’télleg.

Ezzel viszont azt hiszem lassan eljutottunk a bezár a bazár részhez, ugyanis nincs már nagyon miről írnom, az elmúlt időben nem is írtam túl sokat. Több post nem valószínű, hogy lesz már itt. Kérdésekre továbbra is szívesen válaszolok, valamint, ha összejönnek a jövőbeli terveim akkor majd egyszer lesz egy down under blog is, de azt majd a maga idejében…Addig is, élmény volt. Köszi mindenkinek, aki olvasott.

Hello Index – a többi hol marad? Moszatízű marha, jéghideg nők…

Az indexen megjelent két cikkel kapcsolatban gondoltam kifejtem a véleményem (első, második), nem utolsó sorban mert megint úgy érzem, h az otthoni médiának sikerült nem egészen rátenyerelnie a releváns dolgokra, másrészt az nekik szánt emailemből sikerült kivenniük a “how are you?” részt, aminek a legkisebb jelentősége sem nagyon vanogat…

[az alábbit írtam nekik, reméltem relevánsabb blokkok is megjelennek, az első cikkre reagálva…]

Kicsit reagálva arra, amit a srác írt, mert sok helyen kimaradt a magyarázat…

• Igen, a bankszámla vicces dolog, kell valami háttértörténet hozzá, magyarul lakcímigazolás, és néha munkáltatói igazolás is, ami akkor nem egyszerű, ha most jött az ember. Sokat segít, ha valaki ismerőse hajlandó adni egy papírt, hogy ott lakik a delikvens, ezt van, ahol elfogadják, van, ahol nem. Az itteni jogrendszerek egy részét nem frissítették a bánat tudja mióta, amikor a bevándorlás máshonnan és máshogyan zajlott. Az akkori viszonyokat az ilyen elvárások kiszolgálták, mert az alja népnek nem kellett akkor még bank. Voltak csekkek helyette.
• Csekkeket ma már nem nagyon használnak kb. sehol, max a fizikai munkások kifizetéséhez. Ellenben az USA-ban még divatos.
• A tejes tea és az ecetes sült krumpli megszokható, 7 év után már normális.
• A krikett lényege, hogy ütések közben lehet inni. Mármint a nézőknek. Elég lassan folyik ugyanis az a játék, és régen a birodalmi időkben így tolták el a fehérek a napjukat. Sportosan ittak és közben beszélgettek. Egy 5 napos test match széria után mindenki atom részeg (volt), az asszonyt meg nem vitték.
• “Egyszemélyes rendezett sor” – ez a Watching the English c. remekműből van, olvastam, jó könyv, egyébként igaz, én is rászoktam. Ennek egy része abból ered, hogy a buszokra elől kell felszállni a jegy/oyster bemutatásával, a busz meg, Budapesttel ellentétben a buszmegálló táblánál fog megállni, így mindenki tudja, hogy hova álljon, ha jön a busz. A többit össze lehet logikázni.
• A csapok valóban idegesítőek. Ha már a fürdőszobánál tartunk, másik személyes kedvencem a konnektorok hiánya a fürdőszobában (ennek jogi háttere van a 1960-as évek környékéről, ami cserében az akkori biztonsági standardokból adódott, csak azóta nem sokat változott a jogrendszer, viszont ma már nem ráz meg a kapcsoló/dugó, ha picit párásabb a levegő)
• Vonatok: drága mert nem az adófizetők pénzéből tartják fenn, hanem az utazókéból. Csak ezt sokan elfelejtik. Másutt az állam nagyon sok pénzzel tolja a vasúti költségek kiegyenlítését, itt kevéssé. (persze attól függetlenül íneffektív az egész rendszer)

A többi nyafira nem reagálok, mert szerintem tejfolt is talál, aki akar, és tejfolt kb. az eszik, aki magyar kajára vágyik egy olyan városban, ahol kengurutól krokodilig mindent megkapni és nem is kerül kisebb vagyonba (konkrétan: Borough Market, Archipelago étterem stb.)

Dolgok, amik szerintem jók:

• Szarkazmus/angol humor: pár év alatt meg lehet érteni, és nagyon szórakoztató tud lenni. Aki nem érti, persze szenved ezerrel.
• A multikultinak vannak jó vonásai, csajozás szemszögéből sem utolsó, amellett változatosak az emberek, és ha megfelelő munkakörökben dolgozik az ember, az alja néppel nem találkozik annyit.
• Pénz: London drága, de ha valaki jókor van jó helyen akkor nagyon sok pénzt lehet szakítani, és ehhez nem kell kokainfüggővé válni vagy politikus fiának születni [igaz az utóbbi itt sem gond].
• Világváros: ha valaki itt unatkozik, azt magának köszönheti. (ezt úgy, hogy rühellek partyzni, úgyhogy pont nem oda megyek)

Ami semlegesen érdekes:

• Health & Safety — kicsit urban legend, de egy ismerős mesélte h egyszer volt egy irodában, ahol tilos volt kulcsokat tárolni a szekrényben, mondván, ha valaki megbotlik, és beleesik a szekrénybe akkor megsérülhet. Egyébként jellemző az itteni munkahelyi rendszerre.
• Az angoloknak mindig másodrendű emberek leszünk, mindegy, hogy £20k vagy £200k a fizu. Ez persze rendben van, otthon is igy néz mindenki a bevándorlókra. Csak nem kell álmokat kergetni, hogy kizárólag törvényi előírás miatt majd tényleg másképp gondolkodnak az emberek.
• A munkahelyen mellettem ülő itt született indiai csaj (kb. 25) masszívan rasszista, rosszabb véleménye van az indiaiakról, mint nekem.
• Houseshares. A magyar kultúrában felnövőknek azt tanítják, h onnantól, hogy van lakásod leszel valaki. Itt az angoloknál ez nem ennyire jellemző, így elég sokan vannak, akik relatíve idősek (mondjuk 30+), van pénzük, es haverokkal laknak. Nekik nem prioritás.
• Ki szereti, ki nem, de a bicajosok mostanában nagyon teret nyernek az utakon. Ezt mindenki döntse el magának, h jó-e.
• Munkakeresés: itt mindenki hazudik egy picit. De csak egy picit. Aki nem hazudik egy picit sem, az nehezen talál munkát, mert mások mindig jobbnak tűnnek majd.

Ami kevéssé jó:

• Tömegközlekedés: sikeres ember buszon nem utazik, mert gettó, helyette inkább a metrón a 40 fokban rohad a heringjáraton (lásd szarkazmus, de egyébként sokan tényleg így érzik az egészet [én is])
• Túlzott liberalizmus/multikulti: ez most picit más tészta, de azt az első sokkhatás után megtanulja mindenki, hogy Londonban fehér angolok nincsenek, úgyhogy aki angolt tanulni jön ide, az rossz helyen keresgél. Viszont Kelet-Londonban konkrétan leszállsz Whitechapel-nél, és ordít a müezzin, éjjel meg súrlódások vannak abból, h egyesek nem a sáriának megfelelően viselkednek, a rendőrök meg nem tesznek semmit, mert az elkövetők britek, és szavazóbázis. Kb., mint otthon a cigányok, csak hatványozottan rosszabb.
• ‘How are you?’ A felületesség idegesítő. Ezt egyébként ki lehet védeni, én mindig rávágom, hogy ‘still alive‘, szerintük vicces, én meg elmosolygok rajtuk. Ennek egy része persze h otthon megszoktuk, hogy ha nem érdekel mi van valakivel, akkor rá se nagyon hederítünk.

(….)

Egyébként attól függően h milyen jellegű tapasztalatokra van igény, ha komolyabb témákra is akad….

Egy dolog, ami elég zavaró, de sajnos nem egyedi, az a politikai indíttatású népbutítás – most nem a tv-ben es sajtóban fellelhető celebhirekre gondolok mert aki nem vágyik arra az nem néz tv-t es nem olvas ingyenes napilapot a metróban.

Inkább arról van szó, hogy huzamosabb ideje fekete bárányként állítja be a mindenkori kormány a K-Európaiakat, mondván kihasználjuk a szociális rendszert, és csak a szoc támogatások miatt vagyunk itt. Persze biztosan vannak olyanok, akikre ez igaz, és támogatandónak tartom azokat az intézkedéseket, hogy érkezés után 3 vagy 6 hónapig ne lehessen semmit igényelni, azonban az igazi gond azokkal az észak afrikaiakkal és arabokkal van, akik munka- és iskolaidőben 4-5-6 gyerekkel pongyolával a fejükön mászkálnak az utcákon.

Értelemszerűen azok a purdék sem tanulnak sokat, és a család sem munkából él. Tőlük persze elvenni a segélyt dupla politikai öngyilkosság: ők, illetve sok társuk többedik generációs, brit, szavazó, velünk ellentétben.

Persze sötét bőrűekkel negatívan kivételezni azonnali rasszizmusvádat eredményez, de mi fehérek vagyunk, tehát szabad.

Az más kérdés h egyszerű Darwinizmus, hogy akinek hosszú tavon sok gyereke van, az veszi át a hatalmat (“erősebb kutya baszik”), és pillanatnyilag az itteni kormányzatok sokat tesznek azért, h sikeres szavazat vásárlással vágják az európai kultúrák alatt a fát. Ja de ilyet mondani is rasszizmus. Pedig csak statisztika.

Nem a segélyek hiányával van a bajom, sosem kértem, sosem kellett, egyébként sem szorult belém sok baloldaliság, inkább az zavar, hogy egy ideig reméltem h az emberek ilyen fokú populista hülyítése csak otthon divat, de ebből a szempontból itt sem sokkal jobb a helyzet.

Szocializálódás Londonban – a Meetup

Amikor kijöttem kedvenc szeles országunkba, és kb egy év után Londonba költöztem, nagyon sokáig rühelltem itt lenni. Fizum és munkám volt, de a szabadidőm jó részében vagy otthon ültem és a szőrszálaimat számolgattam, vagy valami hasonlóan lovagias elfoglaltságom volt. Nagyon kevés dolog van, amire azt mondom, hogy merőben megváltoztatta az itteni életemet, és talán egyetlen sem annyira, mint a meetup. Nem igazán akarok litániát írni (anyám is mindig így kezdte, aztán sosem szabadultam) arról, hogy mi is ez, de szeretném megemlíteni, mindazoknak akik olvasnak, és ide készülnek, vagy már itt vannak, vagy csak érdekel.

Ennek fényében, aki hangyákon ül, az látogassa meg a meetup.com-ot, és lőn boldottá – a többit mindenki összerakja magának.

Annak pedig, aki még olvassa…szvsz a szocializálódás ebben a városban egy szemét dolog. Van egy régi kedvenc számom, Baker Street,  ami picit szentimentális, de a szövege jól összefoglalja, h milyen is tud lenni ez a hely. Got so many people but got no soul. A szöveg következő két-három mondata is nagyon igaz, de nem akarom betolni az egészet ide. Persze ez személy(ség)függő, de alapvetően nehéz az angolokkal barátkozni, mert bár hivatalosan baromira polkorrektek, de a gyakorlatban nem szeretik azt aki nem fehér és brit, és sajnos az utóbbihoz az itt töltött 6 év után járó útlevél sem elég. Ez persze van akit nem érdekel, és megmondom őszintén, ennyi idő után én is nagyon jól latom, hogy az angolok maguk közt is mocsok felületesek (how are you? fine thanks…de ez ennél mélyebben szánt, valóban szarnak mindenre és majdnem mindenkire).

Persze barátkozni magyar bulikon és/vagy pubszerdán is lehet, viszont ez egyrészt engem sosem nagyon kötött le (sok a paraszt), másrészt sosem nőttem bele [sosem érdekelt], de ezt leszámítva is kinőttem az állandó bulizásból, vagy abból, hogy abban mérjem a micsodám méretét, hogy szerdánként elmondom, hogy Bank-tól hány yard-ra dolgozom (jelenleg kb 200 [@ 25 Walbrook] nyertem?. Szóval általánosságban emberekkel haverkodni nem annyira egyszerű errefelé. Itt jön be a meetup.

Az oldal nagyon egyszerűen arról szól, hogy vannak dolgok amiket az ember szeretne csinálni, de nem egyedül, ilyenkor meghirdeti, hogy csinálhatnéka van, és mások jönnek veled, és hirtelen többesben vagytok. Bár a valóság ennél picit összetettebb, az alap ötlet működik. Kirándulás, pubozas, yoga, leszbikus mopszlikutya-sétáltatók (volt ilyen is [régebben, mostanság nem láttam]…sosem derült ki [nem mentem], hogy a kutyának vagy a sétáltatónak kell leszbinek lennie]), nyelvcsere, partik, sport, futás, vallás, ami eszedbe jut és tovább…van minden. Ez persze fordítva is működik, hiszen csatlakozhatunk a meghirdetett eseményekhez, ahol jellemzően 15 és 150 ember közti létszám jelenik meg. Minden egyes eseményen előre látni, h hány emberre számíthatunk, ennek megfelelően el tudjuk dönteni, hogy megfelel-e nekünk a létszám, vagy netán túl kevés/sok ember van és kihagyjuk.

Hogyan tette az én itteni életemet elviselhetőbbé ez az oldal? Sokféleképpen. Egyrészt nagyon sok ismerőst/barátot/barátnőt/stb-t ismertem meg ezen keresztül. Másrészt pedig az elmúlt kb 5 ev során nagyjából 200 (!) alkalommal vettem részt egynapos, vagy hétvégés kirándulásokon, pubozásokon, bulikon, múzeumokon, illetve újabban pl német nyelvű beszélgetéseken (miután rájöttem, hogy a “sima” language exchange meetup-okra nem járnak elegen németesek), és ezen kívül a bánat tudja milyen egyéb elfoglalástagokon, és sosem bántam meg, hogy ezekre elmentem. Nyáron megyek egy hétre Izlandra egy csapattal, ahol senkit nem ismerek. A bizalom kb teljes, az eddigi több ezer emberből akit megismertem, sosem voltak rossz tapasztalataim.

Javaslom mindenkinek kipróbálni, aki nagyon unatkozik. A programok kb határtalanok, és vesztenivaló nem nagyon van.

Még párszáz szóban a túlzott vallási liberalizmusról…ezúttal komolyabban.

A legutóbbi írásomban kicsit kielemeztem a viszonylagos tárgyilagosság mellett a rasszizmus egyes válfajait kedvenc esős országunkban. Mindettől függetlenül nem tudok elmenni a mai cikk mellett, amit a Blikk helyi megfelelője hozott le (itt). Függetlenül attól, hogy az ilyen újságok írásait érdemes fenntartásokkal kezelni, van, ami mellett nem lehet csendben elmenni. A téma sajnos nem egyszerű. Az (errefelé) relatíve közismert, hogy Londonban eddig is előfordultak atrocitások, amik a muszlimok és a fehérek közti súrlódásokból adódtak, viszont ennyire kimondottan talán régen volt érdemes megnézni a témát.

Nem akarom tükörfordleírni az eredeti cikket, ezért tömöríteni fogok picit…a háttérhez érdemes tudni, hogy az iszlám-hívők Londonban relatíve nagy arányt tesznek ki. Most ez viccesen hangzik, mert technikailag “csak” 5%-a az országnak muszlim (Londonban ez magasabb), de vannak olyan körzetek, pl. Tower Hamlets, ahol az arány 1/3 körül van. Waltham Forest negyedben már több mint 100 mecset van, ott az arány kb 1 a 7-hez.

De mi is a hiszti tárgya (?) : Waltham Forest-ben egy egyébként fehér brit születésű pasi, aki átkeresztelkedett iszlámra, önhatalmúlag kikiáltotta a sária-torvényeket. Ez több szinten is igen szórakoztató, ámde baromira nem vicces. Egyrészt az önbíráskodás a rendőrséget hidegen hagyta. (lásd politikai rasszizmus az előző írásomban.) Ez már komoly hiba. Politikusok kb semmit nem szóltak rá. No comment. Az egyetlen ember, aki szót emelt a dolog ellen, az a helyi muszlim közösségi vezető. Neki respect.

De mi az a sária? Jogos kérdés, Pesten szerencsére ilyen nincs. Szóval a sária az iszlám egyik igen konzervatív törvénykezési alfaja, ami kb mindent tilt, ami egyébként nagyjából elfogadott Európában: alkohol, drogok, szerencsejáték, dohányzás, házasság előtti párkapcsolatok (nem csak szex), férfiak és nők együtt mutatkozása az utcákon, homoszexualitás, zene, tömeg tüntetések, csoportosulások, öltözködési formák (magassarkú, miniszoknya, stb)….hosszú a lista. Akit komolyabban érdekel, járjon utána. Wikin magyarul itt írnak róla, vagy egyszerűen keressen rá.

Az, hogy egy idióta jött-ment kikiált dolgokat, amiket a rendőrség ignorál, az még talán rendben lenne, de ebben az esetben erről nagyon nincs szó. Amit ezek az emberek akarnak az egy helyi iszlám emirátus. És itt nem egy darab idiótáról van szó. Az elmúlt napok során húszezer szórólapot szórtak ki, vagy aggattak lámpaoszlopokra. Izzadeen (a fent látható csóka) szerint:

Ez az első lépés, hogy iszlám államok jöjjenek létre Anglia területen. Az iszlám egy alvó óriás. Itt nem csak a halal ételekről van szó [olyasmi mint a kóser, csak nem zsidóknak, hanem muszlimoknak, tele van vele London], hanem politikáról, mindennapokról.

Anglia 25 városában van nagyszámú iszlám közösség. Ezeket mind iszlamista emirátusokká akarjuk alakítani, ahol a nyugati kultúra kilengései nem lennének megengedettek…

[…] Fiaink és lányaink sokkoló mértékben vannak kitéve a nyugati kultúrának… Számukra normális állapot, hogy barátaik és barátnéik vannak, vagy, hogy egymás társaságában mutatkoznak. [mármint a másik nem társaságában]

Az Egyesült Királyság az elmúlt 50 évben hihetetlenül megváltozott. Az egykor elsősorban keresztény országban ma már nagyszámú muszlim ember él, akik meg akarják őrizni önállóságukat, hagyományaikat.

Ilyenkor megint érdemes megkérdezni…hol a rendőrség, hol vannak a közszereplők?

Évente 5200 ember áll át (elvileg) önszántából muszlim vallásra (hivatalosan.). Ezek közel 2/3-a no. 85 úgynevezett sária-torvényszék működik az országban, amelyek egyébként a hivatalos torvények felett állva hoznak döntéseket bizonyos kérdésekben a hozzájuk fordulóknak. Amit a cikk nem említ, de néztem pár hónapja, a BBC-n volt egy egyórás műsor, amiben rejtett kamerával bemutatták, hogy a legfőbb londoni (sária) “bíróság” mennyire férj-párti (konkrétan: asszonyt verni normális, több feleség normális, minden normális, ami a férjnek jó. Asszony neve kuss) – a parlament lemosta, hogy egyáltalán napirendre vegyék a témát. (ez mi, ha nem szavazatszerzési populizmus?)

Közvélemény-kutatások szerint a londoni muszlimok 40%-a támogatja a hasonló intézkedések bevezetését. Az iszlámot választó egyébként fehér hátterű fehér emberek egy jó része önszántából, de ismerősi ‘segítséggel’ veszi fel az iszlám vallást. A konverziók tehát igen gyakran olyan embereket visznek a rendszerbe, akiknek elvileg semmi hátterük nincs az iszlám vallásban. Erősen ironikus módon a cikk kiemeli, hogy a meginterjúvolt fehér iszlám vezetők egy része egyébként (brit) állami segélyeken él, (elvileg) abból tartja el több gyerekét, és hogy 1) az iszlám tiltja az egészségeseknek a koldulást, és 2) az érintettek szerint ezek a pénzek dzsihádisták szociális támogatásai.

Ám a K-európaiakat, azokat lehet utálni. Mi lógunk a társadalombiztosítási rendszeren, tényleg. Világok megrontói vagyunk, szavazati jog nélkül. Egy EDL/BNP (helyi Jobbik megfelelői) tüntetés a muszlim kerületekben, az rasszista. No komment.

De most képzeljük el, hogy Józsefvárosban mondjuk Kolompár Edömér Gáspár kikiáltja a Cigány-törvénykezést…

Hetesek, nyolcasok, koszosok és vegák. Polkorrekten a londoni kisebbségekről.

Sokan gondolnák, hogy a rasszizmus egy ilyen társadalomban biztosan kevéssé létezik, mint pl otthon. Pedig a valóság az, hogy nem biztos, hogy ez a helyzet – és nem csak a magyarok nem csípik a kisebbségieket. Picit nehezen kivesézhető téma, inkább csak felhozni akarom, hogy lássuk, “ilyen is létezik” – a másik, amiért érdemes nekifutni, elég sokan kérdik, hogy hogyan állnak az angolok a bevándorlókhoz…hát így:

Többször kifejeztem már azon véleményemet, hogy a multikulti nem működő rendszer. Miközben a nyugati társadalmak egyénközpontúak, a multikulti arra a fals elképzelésre épül, hogy nagyon különböző embereknek kellene elfogadniuk egymást, és ezzel egy időben mindenkinek mindenkihez alkalmazkodnia kellene. Ha ez nem lenne elég, a másik, ami folyamatosan folyik a csapból, hogy mindenki vagy egyenlő, vagy annak kellene tekinteni az embereket, amellett a pénz boldogít, és akkor vagy több, ha nagyobb a plazmatévéd, vagy bármi egyéb dolog, ami a kezed ügyébe kerül…

Az emberek elfogadásának kérdését nagyon máshogy kezelik keleten, mint nyugaton, de nem vagyok meggyőződve arról, h bármelyik is tökéletes lenne. K-Európában nemcsak, hogy létezik cigánybűnözés, de ezt ki is lehet mondani. Itt ilyet nem lehetne kimondani, ha lenne, akkor sem. Az rasszizmus. Helyette van egy csomó más dolog. Van a mindennapi rasszizmus, és a politikai/populista rasszizmus. A mindennapi egy vicces dolog. Természetesen törvényi előírások vannak arra, hogy embereket nem lehet megkülönböztetni mindenféle jellemzők alapján, és hogy általában mindenkinek örülni kell, mert az jó. A köznép erre jobbnál jobb megoldásokat talál ki.

Az egyik, gyakorlatiasabb dolog, hogy az angolok nem nagyon mixelődnek másokkal, leginkább, ha mondjuk nem fehér és angol anyanyelvű az illető. Hirtelen kb egy ismerőst tudok előkaparni a fejemből, akinek magyar létére brit párja van, és ahol a brit illető nem második generációs bevándorlócsemete, hanem “helyi”. Hasonlóan kevés mixelődés van bőrszínek közt (az angolok részéről), bár az érdekes, hogy a bevándorlók körében inkább dívik a mixelt párkeresés modellje. A mindennapok során erősen érezni, hogy nem csak a pár-, hanem az emberi kapcsolatokból is szeretnek kihagyni minket az angolok. Ami nem muszáj, abban nem kell, hogy velük vegyünk részt. Persze mindez csak a hátunk mögött.

A preferenciális csoportosulás és aktív kibeszélés nem csak faji szinten működik. Egyik előző munkahelyemen volt egy vegetáriánus csaj. Amikor csoportos kajolás volt, akkor mindig meg kellett szervezni, hogy olyan helyre menjünk, ahol volt vegás kaja. Persze sok pasi között ez probléma volt, mert mindenki húst akart. Amikor nem volt velünk a csaj, mindig ki lett beszélve, miszerint neki kellene beilleszkednie a többségi csoportba, és milyen jó, hogy nincs velünk stb. Ez persze normális, csak “nem illik” (ennyit a jól nevelt angolokról)

A verbálisabb dolog még jobb. Mi (K-eu.) nem bevándorlók vagyunk, hanem migránsok. Az pedig jellemzően egy derogatív szó, de nem rasszista. Ez persze minden irányba működik, hiszen mindenki úgy érzi, hogy vannak körülötte lejjebb valók. A sötétebb bőrszínűekre eddig a helyi magyarok közt sok érdekes kifejezést hallottam. Koszosok, hetesek, nyolcasok. (utóbbi kettő a billiárdgolyók színe alapján). A magyar nyelvnek megvan az az előnye, hogy nem ismerik fel automatikusan amiről beszelünk, de azért az indiaiak/pakik/négerek/stb helyett van mit válogatni. Biztos érdekes lenne egyszer előkeresni valahonnan, hogy azok a csoportok milyen szavakkal illetik mondjuk a K-európaiakat. Gondolom hasonlóan pozitívakkal.

A politikai/populista szintű rasszizmus az elmúlt kb 3 évben került láthatóan előtérbe Angliában. Kicsit ott tartunk egyes szavazói csoportokkal, mint otthon a cigányokkal meg a nyugdíjasokkal. Szent tehenek lettek. Egyre többet hallani arról, hogy mekkora hiba volt, hogy a K-európaiakat ‘csak úgy beengedték’, vagy, hogy mi el- és kihasználjuk az itteni szociális ellátórendszert, és, hogy ezt mindenféle módon meg kell akadályozni. Erre egyébként már törvények is születtek, úgyhogy kivételesen nem csak UKIP és BNP szónokai csápolnak.  A dolog szépsége, természetesen, hogy nekünk nincsenek második és harmadik generációs, több tíz- vagy százezres csoportjaink itt, akik szavazhatnak. Tehát minket lehet ekézni, úgyse tudunk ártani a kormánynak.
Persze azokat, akik valóban lógnak az ellátórendszeren, a ‘hetesek’, akik 4-5 gyerekkel, pongyolával a fejükön rohangásznak egész nap a városban, és egy kanyi szót nem tudnak angolul, mecsetbe járnak, közük nincs az európai kultúrához, esetleg megverik Whitechapel környékén a fehéreket, mert ‘kihívóan öltözködnek (nincs a nőknek eltakarva az arca), őket a politikusok nem ágazzák. Neeem. Aj, te nem. Te nem. Persze, te egészséges, tisztességes, jóravaló, persze. Te kis bio, te. Miért? Mert ezeknek az embereknek a jó része vagy már brit, vagy a hasonlóak közül itt van annyi, hogy azok már megkapták a szavazati jogot, és ezáltal nagy tömegben befolyásolható szavazati bázist adnak.

Érdemes felidézni, hogy amikor 2 éve zavargások voltak, akkor jórészt milyen emberek vettek részt ezekben – korábban írtam róla, de legyen elég, hogy a fehérek aránya elenyésző volt, emlékeim szerint valami 2-3%. A későbbi elemzések rámutattak, hogy a feketék, akik az egész zavargásnak a törzsét adták, jórészt munkanélküliek, sok gyerekesek, és nem is igazán akarnak dolgozni. Kész szerencse, hogy a K-európaiak úgy lopják meg a rendszert, hogy közben még békések is. De amikor valaki meg meri említeni az összefüggéseket, az rasszizmus.

Londonban az itteni lakosok most már kb csak 40%-a született Angliában, és ebből még lejön az, aki 2-3. generációs. Azért nem semmi, hogy laza 30-40 év alatt mennyire megváltozott a város összetétele. Valóban érdekes lenne lemodellezni, hogy valamilyen statisztikai pontszámozás alapján eldöntött “más” (azaz az eddigi többséghez képest más) népcsoportok beérkezése a társadalomba mennyire borítja fel a rendszert, mennyi idő alatt fejti ki hatását stb. Ezt végig lehetne futtatni az ókori Rómától kezdve mondjuk a mostani vezető országokig, hátha lehetne jövendőt mondani.

Megoldás persze kevés van a témára. Azon már nem lehet változtatni, hogy amikor a Brit Birodalom szétesett, akkor meghagyták a költözési jogát sok embernek, akinek talán nem kellett volna. Az angolok szemszögéből ugyan úgy hiba volt, hogy anno az EU-csatlakozáskor beengedték a keletieket. Mindenkinek más szúrja a szemét. A reálisabb megoldások jó része politikai öngyilkosság lenne, de az über-liberalizmust, ami itt zajlik, be kellene szüntetni. Akinek nem tetszenek az európai értékrendek, menjen haza. Ebbe nagyon erősen beletartozik az öltözködés, a vallási jelképek és megnyilvánulások stb. Aki nem akar megtanulni angolul, menjen haza – ez vonatkozik pl az itteni magyarokra is. A nem-angol táblákat, bármilyen tábla is legyen az, át kellene írni angolra. Ezt a szlovákok is megcsinálták a magyarokkal, de végül is támogatható, elvégre mi nem vagyunk a saját országunkban. Emellett statisztikákat kellene publikálni arról, hogy kik, és hol lógnak az ellátórendszereken, nem pedig merev hazugságokkal tömni az emberek fejét.

A fent látható hirdetés futott egy pár napig, aztán megijedtek a politikusok, és levették, pedig csak annyit van ráírva, hogy aki illegálisan van itt, az menjen haza, vagy lecsukják. A civil szervezetek őrült tiltakozásba kezdtek akkor amikor még tavasszal/nyáron mentek a hirdetések. Igen kellemetlen, hogy ezek a szervezetek, az illegálisan itt tartózkodó emberek véleményét védik, nem pedig az országét. Ennél már kizárólag az kellemetlenebb, hogy a politikusok meghajolnak az ilyenek véleménye előtt. Ennek megfelelően természetesen semmi pozitív változás nem lesz az országban ezen a téren.

Ämbörök! Mondatelemzés mán’ a k…va életbe[n]!

Folyamatos jelleggel találják meg a blogot olyan emberek akiknek hihetetlen drámát és sokkot okoz a helyhatározók helyes használata. Azt hiszem, az eddigi legszebb az alábbi volt:

london luton mijen munka hejek vanak

Amellett, hogy neked b+ semmilyen, nagyon sok az olyan találat, ami olyasmi, mint “élet angliába“, “lakhatás londonba“, stb.

Akkor most mindenki szedje elő az elsős nyelvtankönyvet, és fussunk neki a mondatelemzésnek!

A hatalmas zsiráfok Afrikában élnek.

Legelőször is meg kell keresnünk a mondat állítmányát. Kérdezzünk rá!

Mit állítunk? Élnek. Tehát az élnek szó lesz a mondat állítmánya. Most pedig keressük meg a mondat alanyát! Kérdezzünk rá!

Kik élnek? Zsiráfok. Vagyis a zsiráfok szó lesz a mondat alanya.     Ezután tovább kell kérdeznünk.

Hol élnek a zsiráfok?Afrikában. Ez a szó lesz a mondat helyhatározója, amit hullámos vonallal jelölünk.    

Tehát: Nem Afrikába élnek azok a rohadt hosszúnyakúak, hanem -ban. Benne ottan ahun-e’! A -ba végződést akkor használjuk, ha valami olyanról van szó, ahova megyünk. Pl megyek Londonba vs. Londonban vagyok/lakom/stb. Azok, akik nem tudják a magyar nyelvtan legalapvetőbb elemeit sem, azoknak valószínű nehézsége lesz kommunikálni rendesen angolul, mert lássuk be, az angol folyékony ismerete általános elsős tudásnál többet igényel. Aztán mehettek zsiráfszart kapálni.

Ennyi. Meg egy Bambi. Értelmeseknek Gin & Tonic.

Angliában melyik telefonszolgáltatónál érdemes telefont venni?

Erre a kérdésre a válasz, hogy nincs válasz – ellenben mivel a keresőszavak közt jött fel, mar többedszer, gondoltam leírok pár dolgot. Alapvetően a gond az, hogy ahány ember, annyi igény, hely, pénztárca, stb., emiatt teljes képtelenség összesíteni hogy valóban mi a jó.

Kis országunkban kétféle mobilszolgáltatót különböztetünk meg, a normált (‘fizikait’) és az úgynevezett virtuálist, MVNO-t, amiről mar lehet hallottatok, leginkább a ‘negyedik otthoni szolgáltató’ kapcsán. A kettő közti alapvető különbség, hogy a normál szolgáltatók esetében jellemzően a szolgáltató kiépíti a saját fizikai hálózatát, tornyokat, stb, miközben az MVNO-knak nincs saját hálózatuk, valaki másén lógnak, persze szerződött körülmények közt, és saját üzleti modelljük van.

2019/07: [wikipedia link]

Rank	Operator	Technology
1	EE (formerly Everything Everywhere)	1800 MHz GSM (GPRS, EDGE)  2100 MHz UMTS, HSDPA, HSPA+, DC-HSPA+  800/1800/2100/2600 MHz LTE, LTE-A  3500 MHz 5G NRAML, VoLTE, WiFi Calling
2	O2	900/1800 MHz GSM (GPRS, EDGE) 900/2100 MHz UMTS, HSDPA, HSPA+, DC-HSPA+  800/900/1800/2100 MHz LTE, LTE-A  2300 MHz TD-LTE  3500 MHz 5G NR (Launch planned some time in 2019)AML, VoLTE, WiFi Calling
3	Vodafone	900/1800 MHz GSM (GPRS, EDGE) 900/2100 MHz UMTS, HSDPA, HSPA+, DC-HSPA+  800/900/1500/1800/2100/2600 MHz LTE, LTE-A  2600 MHz TD-LTE  3500 MHz 5G NRAML, VoLTE, WiFi Calling
4	Three	2100 MHz UMTS, HSDPA, HSPA+, DC-HSPA+  800/1500/1800/2100 MHz LTE, LTE-A 3500/3700 MHz 5G NR (Planned to be launched later this year)AML, VoLTE, WiFi Calling

Tehát. Az aktuális lista a pár nagy szolgáltatóról feljebb található, de szerintem nem kimondottan sokra mentek vele. Ami esetleg inkább hasznos lehet, mivel sokszor változnak az elérhető csomagok, ez a két oldal:

• https://www.moneysupermarket.com/mobile-phones/
• https://www.uswitch.com/mobiles/

MVNO-k: [wikipedia link] — nézzétek meg a linket plz, elég hosszú a lista és nem túl informatív

Minden ami ez alatt van a cikkben régi írás (2012-2013).

---

Megmondom őszintén a virtuális szolgáltatók közt a Lyca, Lebrara, Tesco, Giffgaff, és Virgin-en kívül a többiről ezidáig nem is tudtam, hogy léteznek. Mint látjátok a táblázatot nem takarítottam ki tanulságosan, nem láttam értelmét, elég kaotikus, ellenben ötletet adhat arra, hogy kik a nagyok. melyik cég kin lóg, milyen technológiákat használ.

A személyes és másodkéz-beli tapasztalataim valamelyest limitáltak, leginkább, mert nagyon nem mindegy, hogy merre lakik az ember és mit szeretne. Annyit megosztanék első körben, h per pillanat nekem egy relatíve nagy, másfélkezes, Galaxy Note II-m van, keveset telefonálok, sokat netezek, és SIM-only csomagban vagyok. Erre pluszban rájön egy home broadband, ami BT Infinity 80 megabites, majd jövőre valszeg feltolják 160-ra [ezt már tavaly(előtt?) is írtam, azóta se lett semmi belőle…]. Ezt elsősorban azért gondoltam megosztani, mert ebből kilátszanak a saját prioritásaim, nem beszelek 5000 percet, nem küldök végtelen számú sms-t.

Visszatérve a mobilszolgáltatókra, alapvetően technikai okokból az o2 ill. EE hálózatok a legjobbak, mert nekik van a mobilfrekvencia alsó része. Aki tudja, h ez miért jó, annak nem kell magyarázni, a többieknek meg mindegy, elég ha elhiszitek. Az o2 egyébként jellemzően a value for money kategória győztese szerintem, jó minőséget biztosítanak elég jó áron, viszont a csomagjaik jellemzően olyanok, hogy vagy sok perc van bennük, vagy kevés adat, nekem személy szerint emiatt nem igazan éri meg, bar több évig voltam velük, még mielőtt az adat-őrület beindult. Sok telefon is csak o2-n kapható az első időszakokban. Ügyfélszolgálataik jellemzően Skóciában vannak, emiatt érdemes nem alap angollal felhívni őket.

[2013/11] – egyeseknek hasznos lehet a giffgaff, olcsón kb megfelelő minőségű szolgáltatást nyújt ritkán előforduló (de előforduló) kiesésekkel. A GG az o2 hálózatán lóg, az o2 saját cége igazából, csak más az üzleti modell. Eddig kizárólag simkártyákat osztogattak, telefonokat nem, 2013 novembertől viszont egy hitelrendszerben lehet telefont is lízingelni tőlük (ennek tömören az a lényege, hogy a telefon költsége, valamint a telefonálás költsége külön fut, és az utóbbi idő közben változtatható – további infók itt: http://giffgaff.com/phones) – a SIM-es részben pedig havi £12-ért kapsz 250 percet és unlimited data-t, vagy £15-ért 500 percet. Annak, aki nem akar telefont, érdemes megnézni.

A tmobile es az orange itt pár éve egyesült, már csak EE néven fut minden. Ennek vitathatatlan előnye, hogy az EE-felhasználóknak nagyon jo lefedettségük van, de nem olcsó. Emlékeim szerint amikor meg külön futott a kettő, néztem, hogy a T nagyon drága volt, jellemzően céges profillal, az orange meg egy kalap szutyok, sok panasz volt a minőségre, valamint a csomagjaik sem voltak kiemelkedőek. Azt azonban megint megjegyeznem, hogy én pl. nem sokat beszelek telefonon, nekem adat-csomagok és -minőség kell, szóval az én nézeteimet nem biztos, hogy mindenki osztja. Mostanság a csomagjaikat kipofozták picit, és a különféle igényeknek megfelelően alakították ki. Az EE az első 4G-ben is szolgáltató cég az országban, pontosabban a nagyvárosokban. Igaz most már kb. mindegyik nagy cég szolgátat 4G-ben, mindenhol pofátlanul drága, havi £40-50 korul van egy kisebb adatcsomag, és természetesen csak LTE-kompatibilis telefonokkal működik.

A vodafone-nak jo lefedettsége, es viszonylag korrekt árai vannak. Anno a blackberry-s szolgáltatásuk volt elég jó, mostanság nem ismerem (ki használ ma BB-t?!), de Londonon kívül reális alternatíva lehet, sok exkluzív telefonjuk van annak, akinek ez kell. Akár csak az o2, a voda is sok extra szolgáltatást nyújt, amit kb senki nem vesz igénybe, de azért valamelyest fizet érte (olcsóbb koncertjegyek stb.). Emlékszem még kb 5 éve egyszer csoportosan eltévedtünk a Lake District közepén, és nekem volt csak lefedettségem. Ezzel nem akarok semmit mondani, de mint emlék, megmaradt, mert így tudtunk felhívni valakit, aki megmondta, hogy hol lehetünk.

A three (3) -rol mostanság tudok személyes tapasztalatokkal szolgálni. Velük kapcsolatban sok kritikát hallottam mielőtt csatlakoztam, és megmondom őszintén ezek egy része igaz: a minőség hullámzó, a tornyok egy része túlterhelt, az ügyfélszolgálat szar, es ha nem tudsz punjabi-ul, akkor nem fogsz messze jutni velük. Ellenben olcsók, nagyon olcsók, es 50-50 jelleggel egész normális lefedettségük van adott területeken. Magyarul ahol épp működik, ott egész jó. Épületeken belül nem annyira erősek, valamint félig MVNO jellege van, vidék egy részen az orange hálózatán lógnak, viszont csak a hangszolgáltatás, adatforgalom azokon a területeken nincs.

Még a 3-vel kapcsolatban egy 2012-es saját tapasztalatom:

3-t felhívtam hogy adjanak egy PAC kódot számhordozáshoz.
Azok után hogy fél éve kb nincs/nem volt lefedettség munkahelyen, emiatt szó szerint hatszor beszeltem velük. Hülye indiai fel órán keresztül ismételgette hogy “but there’s a special team that can help you with your technical issue.” De vagy négyszer elmondta. Mondom hagyja már a fenébe, segítettek volna akkor amikor korábban beszeltem velük. Erre megismétli ötödször meg hatodszor is. Végén már majdnem elküldtem a picsába, mondtam neki hogy most vagy ad egy PAC kódot és akkor számhordozok, vagy felmondom a fizetést aztán új számmal megyek a rekettyésbe el tőlük.

A többi szolgáltatóról nem sokat tudok. Adott mondjuk, hogy az MVNO-k a fizikai szolgáltatok hálózatán vannak, minőségre jobbak nem lehetnek az eredetinél, max rosszabbak. A fenti táblázatban le van írva, h melyik hálózat milyen technológiákat használ, hiszen nem mindig licenszelik a teljes elérhető technikát, ezeket érdemes tanulmányozni, annak aki érti hogy mi mit jelent, mert a minőséggel/sebességgel kapcsolatban hasznos utalások vannak benne. Annyit azért kiemelnék, hogy a csak-GSM hálózatokat (pl Lyca) messziről érdemes kerülnie mindenkinek aki adatforgalmat akar bonyolítani. Az egyes szolgáltatok csomagjait nem is kísérlem meg beírni ide, egyebek mellett mert (tényleg) 2-3 havonta változnak, de mindegyik MVNO-nak megvan a saját profilja, és ennek megfelelően szolgálnak ki csoportokat, pl a Lyca/Lebara a külföldi, európai, indiai hívásokban jo (olcsó), a giffgaff pedig adatban, viszont cserébe kb 0 ügyfélszolgálatuk van. A tesco/asda/stb azoknak jo akiknek klubkártyájuk van, mert pontokat kapnak, stb.

Továbbiakban érdemes tudni, amihez mondjuk nem kell közgáz-diploma, hogy itt is, akar csak másutt, a szolgalatoknak az az érdeke, hogy a felhasználók hosszabb ideig maradjanak velük, ezert a fizikai szolgálatátók inkább a telefonos csomagokat tolják, legtöbbször 18-24 hónapos szerződéssel. Az MVNO-k közt változó a helyzet, van akik csak SIM-eket árulnak, de mint írtam ott más az üzleti stratégia. Emiatt azoknak, akiknek nem kell telefon, lehet jobban érdemes megnézni ezeket a szolgáltatókat.

Azoknak, akik relatíve újak az országban a PAYG (pay as you go, feltöltős) szolgáltatások jobbak lehetnek. A minőségi/hálózattal kapcsolatos dolgok természetesen ugyan úgy vonatkoznak ezekre a csomagokra is mint a szerződésesekre, de itt a telefonok magukban általában drágábbak, hiszen bármikor el lehet sétálni a szerződéstől. Az aktuális árak megintcsak pár havonta változnak, viszont foldip user hívta fel a figyelmemet egy dologra ami mellett elsiklottam:

Hazatelefonálási opciók (emlékezetből):

– O2 “your country” PAYG csomagja: ha töltesz £10-t a SIM-re, akkor kapsz 50, £15-ért 100, £30-ért 200 perc ingyen international telefonalast egy hónapra. Ingyen = valóban ingyen, azaz megmarad a feltöltött összeged minden másra. Hónapon belül nem lehet újrázni, azaz megnézik mennyit töltöttél fel az elmúlt 30 napban és annak megfelelő perceket kapsz a következő 30 napra.
A másik hálózatot amelyik ajánl hasonlót most keresnem kene, es sajna ezeken az oldalakon előbb találsz 0 fontos telokat, mint ezeket a dealeket, szoval sorry, hazi feladat annak akit érdekel.

A 3-nak ha jol emlekszem az international megoldasa: szinten egy választható extra PAYG-ban, es olyan 10penny korul jön ki egy perc (vezetékesre persze olcsóbb). O2-nel jobb annyiban, hogy nincs perc korlat, meg nem is “töltesz túl” – azaz O2-nel például feltettel 30 fontot, de csak 10 percet beszeltél, következő hónapra viszont ismét töltened kell ra, hogy újra legyenek ingyen perceid. Így ha nem költesz helyi beszélgetésekre, egyre nagyobb pénzeket fogsz tartani a SIM-eden.

Jó vadaszatot! Kommenteket, véleményeket, kérdéseket szívesen várok.

Én a világ körül II.

Még Londonba költözésem idején volt egy cikk amit az origó hozott le a régi iwiw-es “Világ körül” felhasználókról. Gondoltam érdemes/érdekes lehetne így három évvel később ujra megnézni a kérdéseket és válaszokat.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?

Londonban most már három éve és pár hete vagyok. Előtte Oxfordban voltam mesterképzésen egy évet, ott “kezdtem” az angliai létemet. Londonban dolgozom, azóta hogy itt vagyok ugyanazon a munkahelyen, bár mostanság több-kevesebb (ezidáig határozottan kevesebb) sikerrel keresek munkát. Amit most csinálok az az analitikának egy vonala, tömören azt vizsgáljuk, hogy az emberek mit vesznek és esznek, és ez alapján mondjuk meg a különböző FMCG cégeknek, hogy mit és hogyan lenne érdemes változtatniuk a termék/promo-stratégián, mitől lehetnek sikeresebbek, satöbbi. A munkán kívül próbálom építeni a szociális életemet amire az elmúlt hosszabb idoszakban azt hiszem nem nagyon áldoztam időt, vagy csak egyszerűen kedvem nem volt/lusta voltam. A hosszabbtávú cél még legalább 2 év itt töltése, mert 6 évre már ki lehet kérni a brit állampolgárságot, utána meglátom. Valószínüleg kelet felé továbbállok majd, de nem haza.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?

London ennyi idő után kezd megszokottá válni bizonyos fokig. Ez inkább pozitív mint negatív, mostmár megbarátkoztam azzal hogy nagy a város, és nagyok a távolságok is, de amellett mindig van amit fel lehet fedezni, új helyek, ötletek, stílusok, stb. A jövő szempontjából majd beljebb akarok költözni, mert most eléggé kint vagyok Hanger Lane kornyékén de ez munkafüggő is, és mivel per pillanat itt dolgozom, itt is lakom. Jobb/rosszabb témakörben továbbra is azt tudom mondani, hogy nagyon pozitiv, hogy itt mindenki azt csinálhat amihez kedve van, elsősorban mint öltözködés, aktivitások, stb. Persze értelmes limiteken belül, de az emberek nem zavartatják magukat semmi miatt. Jók a szórakozási lehetőségek, mindent megtalál az ember, kultúra, pub, buli, kinek mi kell. A meetupok határozottan tetszenek pl. A meetup egy weboldal ami arra specializálódott, hogy ha valakinek van vmi ötlete, hogy szívesen csinálna, de nem akar egyedül, akkor ide fel lehet dobni, és aki akar, megy. Így sok ismerősre is szert lehet tenni, de leginkább abban jó, hogy így könnyebb kimozdulni otthonrol. A negatív oldalon az idojaras, a drága lakhatás, fehér emberek hiánya (sorry), és a nagy távolságok amiket említeni tudok.

Mi hiányzik Magyarországról?

4 év után sem érzem hogy halálosan hiányoznának dolgok. Pár dolog nem lenne rossz, de azok nem megoldhatók. Annyiban változott a véleményem az előző hasonló írás óta, hogy szerintem Budapest – ahol laktam – egy baromi jó hely is lehetne, és ha lenne, akkor inkább lennék ott mint itt. Persze ahhoz az kéne hogy fizessenek 5x annyit mint amit most otthon megkaphatnék, és a teljes morális hozzáállást át kéne szabni. Mondom, nem megoldható. Plusz most már kezdem Pestet kicsinek érezni amikor otthon járok. Régen London volt nagy, most is az, persze, de most már inkább élvezem, illetve ha nem kint laknék a fenében, mégjobban élvezném.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?

Amikor még Oxfordból írtam ennek az első változatát három éve, akkor a nyugalmat említettem hogy hiányozna. Ezt azóta inkább úgy mondom, hogy az angol hidegvér, és az ezzel járó alacsony stressz-szint, általános lazaság, biztos hiányozna. Azt hiszem hiányozna a fizetés is. :) Bár annyira nem kiemelkedően magas, de értelemszerűen több marad meg a hónap végén mint otthon. Persze jó pénzt másutt is lehet szerezni.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?

London a méretéből adódóan nem általánosítható egyszerűen, és talán nem is érdemes. A kiegyensúlyozottság látható, de az életszínvonal már erősen változik. Akinek van pénze, az pl kivehet egy nagyobb lakást havi £20,000-ért a Harrods mellett. Más ennyiért autót vesz, vagy leginkább egy tized-harmincad lakást. Persze a másik oldalon ott vannak a council estate-k, amik önkormányzati bérlakások azoknak akik segélyen élnek. De azt érdemes fejben tartani, hogy a londoni havi nettó átlagfizetés £1,500, amiből elég jól ki lehet jönni, bár a lakásbérlés nem fér bele (persze nem a havi húszezres lakásé, hanem általában).

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?

A parkolást nem tudom, továbbra sem. De a parkolási büntetés magas, most vágták meg egy munkatársam £120-ra. Buszjegy £1.50, havi metróbérlet (1-4 zóna) kb £150. Mozi £12 körül, sör/kávé £3 nagyjából. Ezek persze alap árak, tud lenni több is.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?

Kétszobás alatt nem a pesti kétszobás 70nm-est kell érteni hanem inkább 50-est max, és nagyon nem mindegy hogy a belvárosban merre is pontosan. Mondjuk átlag áron szerintem £1500/hó alaphangon, de inkább £1800. Erre rájön az úgynevezett Council Tax, ami kb havi £150 minimum, plusz a számlák persze. Ennek megfelelően kétszobás lakást a belvárosban csak az vesz ki egymagában aki baromi gazdag, vagy bolond, esetleg a kettő egyszerre. Kettesben már reálisabb persze, de ha szép helyen akar vki akkora lakást bérelni, akkor bőven megvan £2,000 per hó is az alapköltség, ami nem biztos hogy megéri. Erre rájön, hogy a belvárosba behajtani naponta £10 automatikusan, és a parkolást nem tudom mennyibe kerül, de drága. Harmadrészt ami itt kint a teszkóban mondjuk £3 az bent simán £4-5. Ahhoz, hogy akkora koltseg mellett meg lehessen élni, már egész komoly fizu kell. Gyakoribb a szobabérlés, leginkabb bevándorlók körében, akiknek jellemzően alacsonyabb a fizetésük.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?

Most hogy írtam hogy ember magának alig vesz ki lakást, hát én kivettem, emiatt aztán relative kevesebb pénzem marad minden másra. Technikailag még most is kevesebb marad a hónap végén, mint amikor 3 éve még egy szobában éltem egy kisebb lepratelepen. (érdemes visszaolvasni hogy akkor milyen jól megvoltam vele….). De azert nem halok éhen, nem gyujtok semmi kulonosre, ha akarok valamit, megveszem és kész, ez azert nem rossz dolog. Ha meghúznám magam akkor a lakás mellett el tudnék tenni havi £400 körül. Ha szobám lenne, akkor másfélszer annyit. Ha lesz új meló akkor meg jóval többet, bár most keveset metrózom, ami havi £100 megtakarítás.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?

Frászt, de nem tudom mivel akarok foglalkozni, szóval ezeddig veszett fejsze. Majd ha megvilágosodok, szólok.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?

Nyugis még mindig. Az mondjuk egy dolog hogy itt mindenki rohan mint a veszett egér, de ez senkit nem zavar.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?

Három éve azt írtam hogy “nem szoktam nagyon idegeskedni a jövőn, nem tartom magam elveszettnek”. Ez azóta is igaz.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?

Krikett, mert épp annak van szezonja.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?

Nem tudom, idotlen idok ota nem láttam újságokat, de gondolom az NHS átalakítás lehet az aktuális sztori vagy hogy vmelyik herceg vissza akar menni a frontvonalra.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?

A pubozás továbbra is favorit, emellett mindenféle kulturalis lehetosegek, bulik, szocializáció. A meetupot emlitettem már, az is kellemes módja annak hogy találjak vmit ami érdekes.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?

“Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kibaszott Mary Poppins… LONDON!” Magyarul 42 vagy végtelen, attól függően, ki mennyire kocka és melyiket érti :) Igazából csak a pénztárca és az egyéni igények szabnak határt a lehetőségeknek errefelé, ami határozottan pozitív.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?

Nem hiszem, de tuti hogy nem is otthon. Egyelore nincs tervben gyerek.