London félig külső személőként, 2 hét után

Eltelt két hét, lassan három, gondoltam ideje megírni az eddigi tapasztalataimat.

Talán ami leginkább meglepett, az az, hogy olyan mintha el se mentem volna. Ez sok szempontból is igaz, egyrészt néha nézem, hogy “jé még mindig ugyan azok a régi vonatok járnak”, aztán rájövök, hogy ha harminc év nem volt elég lecserélni őket akkor fél se lesz az, másrészt teljesen otthonosan mozgok, tudom mi merre van, stb.

Ami sokkal feltűnőbb, ami(t) korábban ecsetelgettem, hogy nagyon leegyszerűsítve a helyzetet, London 30-50x akkora mint Wellington, mert ugye ott 200e lakos van, itt meg a jó ég tudja mennyi, de valahol 6 és 10m között. Ennek megfelelően itt minden sokkal intenzívebben hat: sokkal több dolog zajlik, az utcán mindenhol a pofájába tolják az embernek, hogy “vedd, vedd”, “csináld, csináld” (ezt valamelyik exem is sokat mondta az ágyban), “költs, költs, stb, stb.” – az impulzusok aránya amit itt az ember tapasztal biztos, hogy legalább ötvenszeres, ha ezt valahogy számszerűsíteni lehet. NZ-on azért nem nehéz elkölteni a pénzt, mert bár mindenből kevés a választék, de drága a hely. London más szempontból drága, lehet olcsóbban is találni dolgokat itt, viszont nehéz megállni, hogy ne vegyen valami kacatot az ember. Hopp egy új bakancs, egy új telefon, egy új mindegymi, és már el is ment egy ezres.

A mindennapokat tekintve, mivel nem dolgozom ezért nem szembesülök emberek beszélgetéseivel arról, hogy mi megy a tv-ben, hol milyen szemét van, stb. Ez utóbbi nem is hiányzik. Emlékszem évekkel ezelőtt volt egy időszak amikor valami barom napi jelleggel telefonálgatott be bombariadóval a ferihegyi reptérre, majd mikor az otthoni média közösen elhatározta, hogy nem fogja hírként kezelni a dolgot, és nem is jelentek meg ezek a hírekben a továbbiakban, alábbhagyott a telefonálgatás. Picit úgy érzem, hogy az itteni médiából túl sokat folyik, hogy ki mit és kit hol ölt meg, hajtott a tömegbe, stb. Nem érdekel. Az arabokat nem fogják se integrálni ebben az országban (másutt sem, de az nem ide tartozik), se kitiltani őket, nem fog semmi változni, a britek mindig is túl polkorrektek voltak és lesznek ahhoz, hogy bármi is történjen. Nem kell az emberek képébe nyomni állandóan, hogy szar van a palacsintában, leginkább ha a Nutella már elfogyott, színre meg ugyan az.

Nem pont nutella, de vizuális érdeklődésre tehet szert, pár képem a leégett toronyházról (annak utóéletéről), itt található. Majd valamikor később lehet írok a témáról hosszabban, ha már lesz több elérhető információ.

Munka szempontjából sikerült előrelépni, az egy darab interjúból amit két hét alatt generáltam lett is egy három hónaposnak ígérkező projekt (szerintem nem fog addig tartani, de legyen) – jövő hét elején kezdek.

A munkakeresés bonyolultságát leginkább a lakcímigazolás kérdése nehezíti: a hivatalosan elfogadott módok között szerepel a bank által kiadott igazolás, számlák, és a jogsi, aminek itt a hátulján szerepel a cím is. Régen a jogsin bemondás alapján lehetett címet változtatni, most már ez nem így van, kb Ügyfélkapus igazolás kell hozzá, ami hetekig tart. A szavazásra jogosító regisztrációt nem fogadják el mint lakcímigazolást, ezért mindenre heteket kell várni – ha van ismerős aki segít. Ha nincs, akkor teljes cumi az egész folyamat.)

Szociális életem egyelőre rendben érzi magát, az ismerősök jó részével sikerült találkozni, és egy meetupra is elmentem már, egy új csoporttal. Eddig kb rendben vagyok.

Mi történik, amikor II. Erzsébet királynő vagy Fülöp herceg meghal?

Az elmúlt napokban történt, hogy Fülöp herceg bejelentette visszavonulását. Ezzel kapcsolatban, amikor először tájékoztatót tartottak a témában, sokan gondolhatták, hogy a királyi családban valami nagyobb dolog történhetett, adott, hogy sem Erzsébet, sem Fülöp nem mai csirke.

Fülöp halála egyébként egy egyszerűbb protokollt követ majd, ugyanis az öreg többször említette, hogy nem akar nagy hajcihőt a temetése kapcsán, ezért bár járna neki a teljes pompás állami temetés (ami pl Thatcher vagy Diana esetében is volt), erre nem fog sor kerülni. Az állami temetés része lenne, hogy a Westminster apátságban kerülne kiállításra a koporsó, ahol a köznép is megtekinthetné, de ehelyett a St James palotában lesz egy fogadás, ahol a különféle államfők és politikusok jelennek meg. Maga a temetés a Windsori kastély kápolnájában lesz, majd a kastély erre a célra fenntartott kertjében helyezik a földbe a koporsót (Frogmore Gardens).

A temetést követően a királyi család kb 8 napig tartó gyászt tart majd, ami idő alatt a királynő nem végez semmilyen közfeladatot, nem hitelesít törvényeket, stb. A közintézményeken félárbócra engedik a zászlókat, kivéve a Royal Standard-ot (ennek nem tudom mi a magyar neve, de kb királyi zászló, nem ugyan az mint a brit vagy angol zászló), hiszen az országnak mindig van uralkodója, még ha az egyik meg is hal (akkor a trónörökös lesz a következő). A közintézmények gyászidőszaka 30 napig tart, majd kb minden megy tovább a régiben.

Erzsébet halála értelemszerűen összetettebb kérdés. Az uralkodó halálát annak személyes titkára jelenti be, először a mindenkori miniszterelnöknek –  a régi időszakban erre kódokat használtak, nem pedig tényszerűen jelentették be hogy pl György meghalt, hanem csak annyit adtak át, hogy Hyde Park Corner, valamint a mostani kód London Bridge is Down lenne, viszont ennek manapság kevesebb haszna van. Régen, amikor a telefonvonalakat még központokban kezelték, fontos volt, hogy ne az ottaniak tudják meg először a halálhírt.

A miniszterelnök informálása után következik az a 15 ország, ahol a brit uralkodó szintén uralkodik (pl Kanada, NZ, AUS, stb.), majd ezután a 36 Commonwealth ország jön. Ha ez mind megvan, akkor jöhet a sajtó – az internetes közösségi média időszakában a hírek terjedése teljesen más mint György halála esetén volt, ezért manapság már nem a BBC lesz a kizárólagos hírterjesztő.

A rádióállomások stúdióit úgy szerelték fel az országban, hogy mindenhol legyenek “gyászlámpák”, amik a DJ-ket és műsorvezetőket hivatottak emlékeztetni arra, hogy a hírek előtt nyugisabb zenét adjanak. Az egész folyamat lezajlása után a Buckingham palota kerítésére hivatalos hirdetményt tesznek ki, és a honlapját is sötétre színezik.

A királynő halála után a trónörökös lép trónra, tehát Károly hercegből király lesz, az ország pedig 12 napos hivatalos gyászba borul, aminek a végén lesz a temetés.

BBC: A polkorrektség netovábbja, és a tudatküszöb alatti befolyásolás

Ha a legrosszabb dolog a cenzúrával kapcsolatban a █████████, akkor az öncenzúra legnagyobb baja a ▒▒▒▒▒▒▒▒▒. Na a polkorrektség alsó hangon is öncenzúra.

A brit polkorrektségi törekvésekről akartam már régen is írni, aztán mint oly sok más, az is kimaradt a blogról. Hiánypótló példa következik.

Ha valaki olvassa a BBC weblapját, és annak is leginkább a belpolitikai, vmint a tudományos jellegű rovatait, azoknak talán feltűnt, hogy a BBC-nél valami hihetetlen erőfeszítést képesek tenni a szerkesztők, hogy minden esetben pártatlanul tűnjenek fel az adott témában. Ez magyarul annyit tesz, hogy ha a téma az, hogy mondjuk a naperőművek kevéssé rosszak, mint a széntüzelésű erőművek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a BBC megszólaltat majd egy szakértőt, aki szerint a naperőművek elveszik a zöld területet a kéklábujjú algáktól, ami negatívan fog kihatni az őssumér társadalmakra. Mindezt persze csak azért, hogy nehogy valaki megvádolhassa őket azzal, hogy nem szólaltatták meg a “másik oldalt”.

A fenti példa, bár picit elvont, de nem teljesen baromság, tényleg ilyen a bííb [BBC]. Sajnos nem mentettem el, és most nem találom, de előző héten volt egy cikk arról, hogy valamelyik NGO (civil szervezet, de azokat most a magyar köznép nem szereti, mióta Párhuzamos György sajtótéma lett.) tette szóvá, hogy a Cambridge-i egyetem kiadott egy sajtónyilatkozatot, ami esetleg megbánthatta a fene tudja színvakok, vagy mélynövésűek, vagy küklopszok lelki-világát-ha-éppen-paprikás-hangulatban-voltak-már-egyébként-is, mire az egyetem gyorsan elnézést is kért, nehogy megbántsa a törpe színvak küklopszokat. Nyasgem.

A mindennapokban vannak érdekesebb helyzetek is, amikor a sajtó megpróbálja körülírni az adott helyzetet, anélkül, hogy megneveznék miről is van szó. Itt jön be a tudatküszöb alatti befolyásolás, ami alatt

olyan kommunikációs jelenséget értünk, amely során az üzenet a befogadó észlelésének vagyis biológiailag adott csatornáinak megkerülésével ér célba. [wiki]

Példának okáért a napokban került a bíróság elé annak a srácnak az esete, aki tavaly év vége felé egy csapágyakkal teli bombát helyezett el a metrón, ami igen nagy pusztítást vitt volna végbe, ha felrobban. A BBC ezt szépen meg is írta. Az elkövetőről alaphelyzetben annyit érdemes tudni, hogy fehér, 20 éves, autista, nem vallásos (vagy mégis?), bár van véleménye a témában, fegyvereket tart otthon, és úgy általában nincs ki mind a négy kereke. Persze a BBC ezt nem egészen így hozta le.

A cikk az illetőt úgy jellemzi, mint egy tanuló [hallgató] (student) – mivel nem volt se muszlim, se fekete, se semmi, azt nem írhatják le, hogy fehér, vagy angol (mert nem brit származású muszlim vagy brit fekete, hanem egy teljesen hagyományos unalmas fehér gyerek), ezért kerestek valamit, ami nem zavar senkit, hát hallgató lett. Az egy “biztonságos” szó. Itt már az is érdekes, hogy ez inkább a fiatalokat hivatott rossz képbe helyezni, vagy a srácról alkotott véleményt puhítja inkább, talán mindkettő. Mindenesetre a szóhasználat elejét veszi annak, hogy az olvasó szemében a srác “más” legyen. A következő dolog, hogy az illető autista (pontosabban annak is a PC verzióját használja a cikk, tehát nem autist, hanem autistic spectrum disorder), de azt is úgy rakja egy mondatba a cikk, hogy összepárosítja az autizmust, a fegyverekkel kapcsolatos érdeklődéssel:

“The Old Bailey was told Smith had an autistic spectrum disorder and a keen interest in guns, bombs and other weapons, which may have been a function of the condition.”

Magyarul a bíróságon elhangzott, hogy a fegyverek és bombák utáni erős érdeklődés összefüggésben lehetett az illető autizmusával. Mivel a gyerek fehér, ezért ez az egész csak egy hiba a mátrixban. Egyszerűbb ugyanis azt mondani, hogy aki fehér, az veszélytelen, aki nem, az pedig veszélyes, mint mondjuk megemlíteni, hogy az NHS-ben a legnagyobb elvonások mondjuk a mentálisan sérültek kezelése környékén voltak, nehogy valaki megkérdezze, miért nem tűnt fel egyetlen orvosnak sem, hogy a srácnak szociopata agresszív hajlamai vannak.
A cikket tovább vesézve kiderül, hogy a vád nem terrorizmus, mert nem volt elég bizonyíték arra, hogy a srác politikailag motivált volt – az illetőt majdnem veszélytelenkét írja le. Igaz a házkutatás során találtak néhány fegyvert, a bombát azután kezdte építeni, hogy olvasott az al-Qaeda-ról az interneten, és bár Smith keresztény vallású ministráns (altar boy), azért az iszlámot picit igazabbnak érzi, mint a kereszténységet (ezek a cikkben vannak, nem én találom ki őket). De ez nem fontos, mert viccnek szánta a dolgokat (halloween prank).
Ha az illető nem fehér angol lett volna, valószínűleg a sajtó minimum azt hozta volna le, hogy a netről tájékozódott a terrorista anyagokkal kapcsolatban, de így csak egy megtévelyedett autista spektrumzavaros hallgató, aki időnként olvasta a Koránt, és imádkozott is, de csak ennyi.

A fentiekkel igazából érzékeltetni szeretném, hogy a briteknél sincs teljesen minden rendben a köznép hivatalos tájékoztatásával. Az angol sajtóban nem egyszerű feladat egy könnyen értelmezhető, pártatlan-de-nem-töketlen, egyenes írással találkozni fontosabb témákban, mert a szerzők mindig attól tartanak, hogy jajjvalakinehogy rájuk süsse, hogy általában nem 100% pártatlanok, vagy még rosszabb, rasszisták, esetleg valami kisebbség problémáját nem vették figyelembe. A gond ezzel az egésszel pedig az, hogy ráneveljük a társadalmat szépen arra, hogy a saját véleményüket ne fejezzék ki, mert valakit megbánthatnak vele, miközben egyértelmű, hogy egy kb. 63 millió lakosú országban biztosan lesz 1-2 csoport, akinek belegázolunk a lelki világába. Inkább a maradék 62.99 milliót hülyítjük el.

Személyes véleményem szerint  █████████ a ▒▒▒▒▒▒▒▒▒.

Rövid: Máshogyan idegen.

A kriptikus jelek között szeretnék elrejteni és megemlíteni egy olyan dolgot, amire egyrészt korábban nem gondoltam, másrészt ennek megfelelően nemrég jöttem rá, valamit a hovatartozásról, az idegenségről, stb.

Aki olvassa a különféle irományaimat, az tudja, hogy most éppen Wellingtonban vagyok, 2016 november óta, tehát kb fél éve. Ez elég idő ahhoz, hogy az ember adott szintű ismeretségre tegyen szert a kultúra és helyismeret alapjait tekintve.

Itt a blogon írtam 2011-ben, hogy az akkori népszámlálás adatai szerint a londoni lakosság 48%-a külföldön született, gondolom azóta ez az arány nem csökkent. Miközben nyíltan vállalom azon nézetemet, hogy a kontrollálatlan multikulti hosszú távon nem életképes berendezkedés, nem tudok elmenni amellett a megállapításom mellett, hogy Londonban kevéssé érzem idegennek magam, mint itt. Ennek biztosan nem elvetendő oka az is, hogy ott 9 évet voltam, itt meg felet, de aki végigsétál London majdnem bármely utcáján, az sokféle nyelvet hall, leginkább csak angolt nem. Itt pont fordítva van. Akad pár Maori, pár szamoai, az egyetemisták közt kínaiak, de itt majdnem mindenki kiwi, leginkább azok, akik nem csak angolt tanulni jönnek pár hónapra. Londonban kvázi mindegy, hogy magyar vagy, vagy lengyel, vagy fenetudjami, mert majdnem mindenki más is az. Az idegenek közt otthon érzi magát az ember egy adott szinten, ha nem is az elején, de idővel. Ott senki sem helyibb, jobb, stb. Itt ilyen érzés nem alakul ki. A kiwik nagyon barátságosak, de kulturálisan sokban hasonlítanak az angolokra, felületesek a szociális kapcsolataikat tekintve, és bár nem éreztetik soha, h az idegen nem ide való, de azért nem lehet elmenni amellett, hogy itt majdnem soha nem hallani az angolon kívül mást az utcán.

Itt máshogyan vagyok idegen. Fura érzés.

Hello Index – a többi hol marad? Moszatízű marha, jéghideg nők…

Az indexen megjelent két cikkel kapcsolatban gondoltam kifejtem a véleményem (elsőmásodik), nem utolsó sorban mert megint úgy érzem, h az otthoni médiának sikerült nem egészen rátenyerelnie a releváns dolgokra, másrészt az nekik szánt emailemből sikerült kivenniük a “how are you?” részt, aminek a legkisebb jelentősége sem nagyon vanogat…

[az alábbit írtam nekik, reméltem relevánsabb blokkok is megjelennek, az első cikkre reagálva…]

Kicsit reagálva arra, amit a srác írt, mert sok helyen kimaradt a magyarázat…

  • Igen, a bankszámla vicces dolog, kell valami háttértörténet hozzá, magyarul lakcímigazolás, és néha munkáltatói igazolás is, ami akkor nem egyszerű, ha most jött az ember. Sokat segít, ha valaki ismerőse hajlandó adni egy papírt, hogy ott lakik a delikvens, ezt van, ahol elfogadják, van, ahol nem. Az itteni jogrendszerek egy részét nem frissítették a bánat tudja mióta, amikor a bevándorlás máshonnan és máshogyan zajlott. Az akkori viszonyokat az ilyen elvárások kiszolgálták, mert az alja népnek nem kellett akkor még bank. Voltak csekkek helyette.
  • Csekkeket ma már nem nagyon használnak kb. sehol, max a fizikai munkások kifizetéséhez. Ellenben az USA-ban még divatos.
  • A tejes tea és az ecetes sült krumpli megszokható, 7 év után már normális.
  • A krikett lényege, hogy ütések közben lehet inni. Mármint a nézőknek. Elég lassan folyik ugyanis az a játék, és régen a birodalmi időkben így tolták el a fehérek a napjukat. Sportosan ittak és közben beszélgettek. Egy 5 napos test match széria után mindenki atom részeg (volt), az asszonyt meg nem vitték.
  • “Egyszemélyes rendezett sor” – ez a Watching the English c. remekműből van, olvastam, jó könyv, egyébként igaz, én is rászoktam. Ennek egy része abból ered, hogy a buszokra elől kell felszállni a jegy/oyster bemutatásával, a busz meg, Budapesttel ellentétben a buszmegálló táblánál fog megállni, így mindenki tudja, hogy hova álljon, ha jön a busz. A többit össze lehet logikázni.
  • A csapok valóban idegesítőek. Ha már a fürdőszobánál tartunk, másik személyes kedvencem a konnektorok hiánya a fürdőszobában (ennek jogi háttere van a 1960-as évek környékéről, ami cserében az akkori biztonsági standardokból adódott, csak azóta nem sokat változott a jogrendszer, viszont ma már nem ráz meg a kapcsoló/dugó, ha picit párásabb a levegő)
  • Vonatok: drága mert nem az adófizetők pénzéből tartják fenn, hanem az utazókéból. Csak ezt sokan elfelejtik. Másutt az állam nagyon sok pénzzel tolja a vasúti költségek kiegyenlítését, itt kevéssé. (persze attól függetlenül íneffektív az egész rendszer)

A többi nyafira nem reagálok, mert szerintem tejfolt is talál, aki akar, és tejfolt kb. az eszik, aki magyar kajára vágyik egy olyan városban, ahol kengurutól krokodilig mindent megkapni és nem is kerül kisebb vagyonba (konkrétan: Borough Market, Archipelago étterem stb.)

Dolgok, amik szerintem jók:

  • Szarkazmus/angol humor: pár év alatt meg lehet érteni, és nagyon szórakoztató tud lenni. Aki nem érti, persze szenved ezerrel.
  • A multikultinak vannak jó vonásai, csajozás szemszögéből sem utolsó, amellett változatosak az emberek, és ha megfelelő munkakörökben dolgozik az ember, az alja néppel nem találkozik annyit.
  • Pénz: London drága, de ha valaki jókor van jó helyen akkor nagyon sok pénzt lehet szakítani, és ehhez nem kell kokainfüggővé válni vagy politikus fiának születni [igaz az utóbbi itt sem gond].
  • Világváros: ha valaki itt unatkozik, azt magának köszönheti. (ezt úgy, hogy rühellek partyzni, úgyhogy pont nem oda megyek)

Ami semlegesen érdekes:

  • Health & Safety — kicsit urban legend, de egy ismerős mesélte h egyszer volt egy irodában, ahol tilos volt kulcsokat tárolni a szekrényben, mondván, ha valaki megbotlik, és beleesik a szekrénybe akkor megsérülhet. Egyébként jellemző az itteni munkahelyi rendszerre.
  • Az angoloknak mindig másodrendű emberek leszünk, mindegy, hogy £20k vagy £200k a fizu. Ez persze rendben van, otthon is igy néz mindenki a bevándorlókra. Csak nem kell álmokat kergetni, hogy kizárólag törvényi előírás miatt majd tényleg másképp gondolkodnak az emberek.
  • A munkahelyen mellettem ülő itt született indiai csaj (kb. 25) masszívan rasszista, rosszabb véleménye van az indiaiakról, mint nekem.
  • Houseshares. A magyar kultúrában felnövőknek azt tanítják, h onnantól, hogy van lakásod leszel valaki. Itt az angoloknál ez nem ennyire jellemző, így elég sokan vannak, akik relatíve idősek (mondjuk 30+), van pénzük, es haverokkal laknak. Nekik nem prioritás.
  • Ki szereti, ki nem, de a bicajosok mostanában nagyon teret nyernek az utakon. Ezt mindenki döntse el magának, h jó-e.
  • Munkakeresés: itt mindenki hazudik egy picit. De csak egy picit. Aki nem hazudik egy picit sem, az nehezen talál munkát, mert mások mindig jobbnak tűnnek majd.

Ami kevéssé jó:

  • Tömegközlekedés: sikeres ember buszon nem utazik, mert gettó, helyette inkább a metrón a 40 fokban rohad a heringjáraton (lásd szarkazmus, de egyébként sokan tényleg így érzik az egészet [én is])
  • Túlzott liberalizmus/multikulti: ez most picit más tészta, de azt az első sokkhatás után megtanulja mindenki, hogy Londonban fehér angolok nincsenek, úgyhogy aki angolt tanulni jön ide, az rossz helyen keresgél. Viszont Kelet-Londonban konkrétan leszállsz Whitechapel-nél, és ordít a müezzin, éjjel meg súrlódások vannak abból, h egyesek nem a sáriának megfelelően viselkednek, a rendőrök meg nem tesznek semmit, mert az elkövetők britek, és szavazóbázis. Kb., mint otthon a cigányok, csak hatványozottan rosszabb.
  • ‘How are you?’ A felületesség idegesítő. Ezt egyébként ki lehet védeni, én mindig rávágom, hogy ‘still alive‘, szerintük vicces, én meg elmosolygok rajtuk. Ennek egy része persze h otthon megszoktuk, hogy ha nem érdekel mi van valakivel, akkor rá se nagyon hederítünk.

(….)

Egyébként attól függően h milyen jellegű tapasztalatokra van igény, ha komolyabb témákra is akad….

Egy dolog, ami elég zavaró, de sajnos nem egyedi, az a politikai indíttatású népbutítás – most nem a tv-ben es sajtóban fellelhető celebhirekre gondolok mert aki nem vágyik arra az nem néz tv-t es nem olvas ingyenes napilapot a metróban.

Inkább arról van szó, hogy huzamosabb ideje fekete bárányként állítja be a mindenkori kormány a K-Európaiakat, mondván kihasználjuk a szociális rendszert, és csak a szoc támogatások miatt vagyunk itt. Persze biztosan vannak olyanok, akikre ez igaz, és támogatandónak tartom azokat az intézkedéseket, hogy érkezés után 3 vagy 6 hónapig ne lehessen semmit igényelni, azonban az igazi gond azokkal az észak afrikaiakkal és arabokkal van, akik munka- és iskolaidőben 4-5-6 gyerekkel pongyolával a fejükön mászkálnak az utcákon.

Értelemszerűen azok a purdék sem tanulnak sokat, és a család sem munkából él. Tőlük persze elvenni a segélyt dupla politikai öngyilkosság: ők, illetve sok társuk többedik generációs, brit, szavazó, velünk ellentétben.

Persze sötét bőrűekkel negatívan kivételezni azonnali rasszizmusvádat eredményez, de mi fehérek vagyunk, tehát szabad.

Az más kérdés h egyszerű Darwinizmus, hogy akinek hosszú tavon sok gyereke van, az veszi át a hatalmat (“erősebb kutya baszik”), és pillanatnyilag az itteni kormányzatok sokat tesznek azért, h sikeres szavazat vásárlással vágják az európai kultúrák alatt a fát. Ja de ilyet mondani is rasszizmus. Pedig csak statisztika.

Nem a segélyek hiányával van a bajom, sosem kértem, sosem kellett, egyébként sem szorult belém sok baloldaliság, inkább az zavar, hogy egy ideig reméltem h az emberek ilyen fokú populista hülyítése csak otthon divat, de ebből a szempontból itt sem sokkal jobb a helyzet.

 

Pályakezdő fizuk Londonban

A HVG-n volt egy cikk nemrégiben arról, hogy a magyarországi középiskolás fiatalok mennyire “el vannak tévedve” arra vonatkozólag, hogy mik otthon a pályakezdő fizetések. Amit a HVG írt azt most nem fogom végigrágni túlságosan, olvassa el aki szeretné, tömören arról szol, hogy a középiskolások minimum 200-300e nettó fizetést szeretnének maguknak helyből az elején és sokan különböző vezetői pozíciókban óhajtják látni magukat záros határidőn belül.

Szerintem egyébként ezzel majdnem mindenki így van abban a korban, de nem lenne rossz, ha a szülők és az iskola ilyen jellegű felvilágosítást tartana néha. Az igaz, h a szülők jó része nem ismeri a mai rendszereket, azonban az iskolának elvileg a feladata a (felnőtt) életre félkészítést, tehát az, hogy a tanárok nem ismerik a dolgokat, az nem kifogás. Ha szexológust be tudnak hívni tizenegyedikben h a szexről beszeljen akkor be lehetne hívni valamilyen karrier-tanácsadót, vagy bárkit, akinek van valami releváns ismeretanyaga, ha mást nem, akkor Pistike 24 éves nővérét vagy kit. Talán motiválna egyeseket a vállalkozások beindításara vagy arra h tényleg tanuljanak nyelveket és külföldön tanuljanak tovább. Aztán ha akar még utána is hazamehet. Középben én is úgy éreztem, hogy az otthoni pályakezdő fizetések a béka segge alatt vannak. Azt, hogy most mekkorák, nem tudom, de feltételezem, hogy nem lehet belőlük túl jól megélni. Az indexen ma megjelent írás szerint a nettó átlagfizu 153 ezer forint (igaz ez nem csak a pályakezdőkre vonatkozik).

Itt gondoltam megemlíteni, hogy nálunk milyenek a pályakezdő fizetések, vagy legalábbis azok egy részei. Ahol tudok, megpróbálok havi nettót írni, de fontos lenne fejben tartani, hogy ami itt mondjuk £1000 nettó az nem igazán annyi, mint otthon a 380 ezer forint, hiszen itt a lakhatási költségek igen mások. Akinek tehát eddig kimaradt, javaslom elolvasni a mit-merre-meddig-miért írásomat.

nem-diplomások fizetésével kapcsolatban teljes a káosz, nem nagyon van megbízható elérhető információ, de ha a minimálbér bruttójával számolunk, ami £6.31/ó akkor, ha egy 40 órás héttel számolunk (ami nincs mindig meg ezekben a szektorokban), akkor az 6.3*40*4.3*12 = £13,000 éves fizu. Ez havi kb £1,000 nettó.

diplomás pályakezdő fizetésekről elég sok vegyes információ van, de összességében úgy tűnik, hogy éves szinten £18-28,000 körüli összegről beszelünk, félévvel a munkába állás után. Ez kb havi £1,200-1,800 nettó. Diplomától függően, az alábbiakkal érdemes számolni [forrás]:

Degree Subject
Average Graduate Starting Salary
Accounting and Finance £21,551
Anthropology £20,223
Archaelogy £17,675
Architecture £17,873
Art and Design £17,300
Biology £19,204
Business Studies £21,007
Chemical Engineering £27,151
Chemistry £19,948
Civil Engineering £23,720
Classics and Ancient History £20,869
Computer and Science £21,712
Dentistry £30,143
Drama £17,446
Economics £25,673
Engineering £24,937
English £18,338
French £20,034
Geography £19,844
Geology £21,182
German £20,675
History £19,909
Hospitality £17,664
Italian £18,745
Law £18,911
Linguistics £18,074
Maths £23,160
Mechanical Engineering £24,337
Media Studies £17,358
Medicine £29,146
Music Studies £16,925
Nursing £21,910
Pharmacology £20,059
Philosophy £20,097
Physics £22,964
Politics £20,831
Psychology £18,173
Religious Studies £21,794
Social Work £24,630
Sociology £20,774
Vetinary £25,807

Londonban az átlagfizetések kb 10-20%-kal magasabbak, mint vidéken, de ez csak egy átlag, amit sokban befolyásol az is, hogy itt több a bankszektorbeli munka, mint másutt, így az összesített átlagot felhúzza.

Szocializálódás Londonban – a Meetup

Amikor kijöttem kedvenc szeles országunkba, és kb egy év után Londonba költöztem, nagyon sokáig rühelltem itt lenni. Fizum és munkám volt, de a szabadidőm jó részében vagy otthon ültem és a szőrszálaimat számolgattam, vagy valami hasonlóan lovagias elfoglaltságom volt. Nagyon kevés dolog van, amire azt mondom, hogy merőben megváltoztatta az itteni életemet, és talán egyetlen sem annyira, mint a meetup. Nem igazán akarok litániát írni (anyám is mindig így kezdte, aztán sosem szabadultam) arról, hogy mi is ez, de szeretném megemlíteni, mindazoknak akik olvasnak, és ide készülnek, vagy már itt vannak, vagy csak érdekel.

Ennek fényében, aki hangyákon ül, az látogassa meg a meetup.com-ot, és lőn boldottá – a többit mindenki összerakja magának.

Annak pedig, aki még olvassa…szvsz a szocializálódás ebben a városban egy szemét dolog. Van egy régi kedvenc számom, Baker Street,  ami picit szentimentális, de a szövege jól összefoglalja, h milyen is tud lenni ez a hely. Got so many people but got no soul. A szöveg következő két-három mondata is nagyon igaz, de nem akarom betolni az egészet ide. Persze ez személy(ség)függő, de alapvetően nehéz az angolokkal barátkozni, mert bár hivatalosan baromira polkorrektek, de a gyakorlatban nem szeretik azt aki nem fehér és brit, és sajnos az utóbbihoz az itt töltött 6 év után járó útlevél sem elég. Ez persze van akit nem érdekel, és megmondom őszintén, ennyi idő után én is nagyon jól latom, hogy az angolok maguk közt is mocsok felületesek (how are you? fine thanks…de ez ennél mélyebben szánt, valóban szarnak mindenre és majdnem mindenkire).

Persze barátkozni magyar bulikon és/vagy pubszerdán is lehet, viszont ez egyrészt engem sosem nagyon kötött le (sok a paraszt), másrészt sosem nőttem bele [sosem érdekelt], de ezt leszámítva is kinőttem az állandó bulizásból, vagy abból, hogy abban mérjem a micsodám méretét, hogy szerdánként elmondom, hogy Bank-tól hány yard-ra dolgozom (jelenleg kb 200 [@ 25 Walbrook] nyertem?. Szóval általánosságban emberekkel haverkodni nem annyira egyszerű errefelé. Itt jön be a meetup.

Az oldal nagyon egyszerűen arról szól, hogy vannak dolgok amiket az ember szeretne csinálni, de nem egyedül, ilyenkor meghirdeti, hogy csinálhatnéka van, és mások jönnek veled, és hirtelen többesben vagytok. Bár a valóság ennél picit összetettebb, az alap ötlet működik. Kirándulás, pubozas, yoga, leszbikus mopszlikutya-sétáltatók (volt ilyen is [régebben, mostanság nem láttam]…sosem derült ki [nem mentem], hogy a kutyának vagy a sétáltatónak kell leszbinek lennie]), nyelvcsere, partik, sport, futás, vallás, ami eszedbe jut és tovább…van minden. Ez persze fordítva is működik, hiszen csatlakozhatunk a meghirdetett eseményekhez, ahol jellemzően 15 és 150 ember közti létszám jelenik meg. Minden egyes eseményen előre látni, h hány emberre számíthatunk, ennek megfelelően el tudjuk dönteni, hogy megfelel-e nekünk a létszám, vagy netán túl kevés/sok ember van és kihagyjuk.

Hogyan tette az én itteni életemet elviselhetőbbé ez az oldal? Sokféleképpen. Egyrészt nagyon sok ismerőst/barátot/barátnőt/stb-t ismertem meg ezen keresztül. Másrészt pedig az elmúlt kb 5 ev során nagyjából 200 (!) alkalommal vettem részt egynapos, vagy hétvégés kirándulásokon, pubozásokon, bulikon, múzeumokon, illetve újabban pl német nyelvű beszélgetéseken (miután rájöttem, hogy a “sima” language exchange meetup-okra nem járnak elegen németesek), és ezen kívül a bánat tudja milyen egyéb elfoglalástagokon, és sosem bántam meg, hogy ezekre elmentem. Nyáron megyek egy hétre Izlandra egy csapattal, ahol senkit nem ismerek. A bizalom kb teljes, az eddigi több ezer emberből akit megismertem, sosem voltak rossz tapasztalataim.

Javaslom mindenkinek kipróbálni, aki nagyon unatkozik. A programok kb határtalanok, és vesztenivaló nem nagyon van.