A Lansbury Ward

A Lansbury Ward annak a körzetnek a hivatalos neve ahol most lakom – nem tudom ezek pontosan hogyan fordulnak magyarra, de hasonló ahhoz, mint hogy Budapesten van Zugló, és azon belül van pl Rákosfalva, itt is van (London Borough of) Tower Hamlets (LBTH a továbbiakban), és én Lansbury Ward-ban lakom (LW) – lakosságszámot tekintve egyébként Rákosfalva és LW hasonló méretű. LW azért egy “érdekes” hely, mert nemrégiben foglalkoztam azzal, hogy Broadwater Farm mennyire egy szar hely volt a közelmúltig, de érdemes a statisztikákra nézni, és kiderül, hogy LW az abszolút legrosszabb, illetve második legrosszabb hely volt az egész országban (2011-ben), picit attól függően, hogy mit is nézünk. Pl itt nem volt negyedévente 850 betörés, itt meg lehet nézni az aktuális bűnügyi statisztákat, nem csak elenyésző, még ha nem is ugyan azt az időszakot és lakosságszámot fedi le (negyed annyi időt fed le, de négyszer annyi emberrel, úgyhogy az, hogy itt a leggyakoribb bűntény havi 15 testi sértés végülis a 850-hez képest nem rossz) – ellenben itt volt a legrosszabb az egészségügyi helyzet az egész országban.

Kelet-Londonnak az egyik furcsa dolga amit az angol gentrification-nak nevez, ezt a magyar szépen átvette dzsentrifikáció néven, de egyébként a mindenhol előforduló városi megújulást jelenti. Jóval régebben már feszegettem azt a témát, hogy “lehet szeretni-nemszeretni alapon” a franciák annak idején azt gondolták, hogy ha a sok szegény embert egy helyre teszik az jó lesz, az angolok meg, hogy ha a szegényeket összemossák a gazdagabbakkal az lesz a jó (két rossz közül talán itt az angolok voltak közelebb a valósághoz). Ennek eredménye, hogy Londonban sok helyen előfordul, hogy miközben egy utca siralmas, a mellette levő teljesen rendben van. Na a mi környékünk is ilyen.

Érdemes tudni, hogy történelmileg nyugat London mindig is jobb hely volt, nagyobb a magántulajdon aránya (emiatt minden régibb, kisebb), miközben kelet mindig is kötődött a gyárakhoz, dokkokhoz, és általában a fizikai munkához, és mindenhez ami ezzel járt. A háború után, valamint a birodalom szétesése okán aztán a negyvenes évek kezdetével sok helyen megszűntek a munkahelyek, valamint elpusztultak a lakások, dokkok, stb, vagy mert lebombázták őket, vagy mert már nem volt szükség rájuk. Minthogy a keleti területek nagyobb arányban voltak (vannak) önkormányzati tulajdonban, a szegényebb embereket mindig is itt tudták elhelyezni jobban, több a hely, az önkormányzat meg csinál amit akar a tulajdonával. Ennek eredménye az is, hogy ma kelet London megújul, de a polarizáció megmarad egyelőre.

E14_AFV

Ahol most lakom, itt pár évvel ezelőttig talán LW legrosszabb blokkja állt, aztán ahogy a kommunista induló mondja, “a múltat végképp eltörölni” jelleggel az egészet beszántották (na jó, csak a felét, a másik fele még éppen folyamatban van). Ma viszont egy új építésű (2015/2016) blokk van, standard lakópark, képen látható, kevés problémával, jó közlekedési kapcsolatokkal, és teljesen biztonságos, legalábbis amíg nem a rossz utcában mászkálsz éjjel (vagy nappal. Poplar pl nappal is nagyon gáz, itt van pár percre.)

2018-07-06_141438.png

A statisztikai adatok a továbbiakban mind 2011-2014-esek, és innen vannak, lehet szörnyülködni.

LW a képen látható terület, Aberfeldy, ahol konkrétan vagyok kb a jobb alsó sarokban van, közel a metró, a DLR és az autópálya is (utóbbi nem biztos, hogy annyira csodás dolog, viszont pontosan a környék “változatos” jellege miatt nem gond, mindig van forgalom, mellette aligha támadnak az emberre. A 2011-es adatok szerint LW-ben 16 éven aluliak aránya majdnem 30% volt. Ez még az egyébként is “szar terület” LBTH-hoz képest is kiemelkedően magas, ott “csak” 20% volt az érték.

2018-07-06_142007

Faji hovatartozást tekintve LW-ban 64% BaME (fekete vagy ázsiai), ez mint látható nagyon magas arány, még LBTH-hoz képest is, de Londonhoz képest is általában. Egyébként a PDF-ben le van írva részletesebben de itt az arány elsősorban a bangladesiekből adódik. Ennek megfelelően a keresztények aránya kb 30%, a muszlimoké kb 43%. Londoni átlagban ez a két szám 48% és 12%.

2018-07-06_145038

Ami talán mégtöbbet elmond a környékről, az a bérleményben élők aránya, ugyanis itt régen a lakosok több mint fele szociális lakásban lakott, miközben akár csak LBTH-n belül is “csak” 40% volt ez az érték (londoni átlagban pedig 24%). Ennek megfelelően a lakások 18%-ában laktak legalább 5en (ez kerületi átlagban 12%), aminek eredményeképpen a -1 szükséges szobával rendelkező (magyarul túltelített) lakások aránya is magasabb volt az átlagnál, itt 19%, városi szinten 11%.

2018-07-06_145708

A szociális helyzet más szempontok alapján is rossz volt errefelé. Miközben erre nincsenek elérhető adatok, LW-ban arányait tekintve mindig is magas volt a életminőséget korlátozó egészségügyi problémák aránya, azonban a konkrét blokk ahol most vagyok országos szinten a legrosszabb volt az összes közül, míg le nem bontották.

2018-07-06_150001.png

Kicsit csirke és tojás esete, talán az előbbiekből kiindulva itt volt a kerületen belül legmagasabb a munkanélküliség is (majdnem 20%), ami a kerületi 12% és a városi 9%-hoz képest kiemelkedő arány. Azok között, akik dolgoztak sem volt sok a magasan fizetett állásban levő. Sőt nem meglepően pont fordítva:

2018-07-06_150228

A magasabb fizetési kategóriába majdnem fele annyian tartoztak mint a kerületi vagy városi átlag, miközben a hosszútávú munkanélküliek illetve az alacsonyan fizetettek aránya bőven meghaladott mindenféle átlagot.

2018-07-06_151339

Persze a szociális problémák mindig egymást gerjesztik, itt sincs másképp. A legalább NVQ4-es szintű oktatást befejezettek aránya a városiak majdnem fele, a mindenféle oktatás nélküliek aránya pedig másfélszerese volt. NVQ4 egyébként az a szint amikor valahol az érettségi és az első alap diploma közötti szinten vagy – talán szakmai érettségi, vagymi.

Szóval csodás a hely. Manapság sokkal kevésbé rossz, mondom, amíg az ember követi az autópályát, vagy a lakóparkon belül marad – de lássuk be, ennyi pénzért, ilyen központi helyen sem bérelni, sem venni nem lehet másutt. Az egész részleg lassan megújul, csak tegnapelőtt két nyomtatványt dobtak be a postaládába, hogy konzultáció van/lesz további gettók bontásáról, ahol mind új lakóparkok épülnek majd, itt Lansbury-n belül, másfél utcányira. Ha még itt leszek akkor is, kíváncsian fogom várni.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy 2-es zónában, ilyen (jó!) közlekedéssel körbevett helyen (++ Crossrail nemsokára), ennyi pénzért (olcsó, London szinten mármint), új építésű helyet találni képtelenség. Stratford még egy opció, de az szerintem egy nagyon meredek hely, nem is mint itt, mert itt koncentráltan vannak szar blokkok de egyébként vállalható, Stratford inkább egyszerűen csak szörnyű, plusz az Olimpiai Park és a Westfield bevásárlóközpont miatt állandóan hatalmas a tömeg olyan emberekkel, akik átlagban 6 gyerekkel közlekednek, és mindegyikük #000000 (ami önmagában nem is lenne baj, de Westfieldben pl állandóan leszúrnak vagy lesavaznak valakit, általában a saját csoportjukat, de akkor is kell a francnak).

Reklámok

A Broadwater Farm-i lázongások (1985)

Nemrégiben írtam, hogy vannak Londonban olyan házak, amiket az összedőlés veszélye fenyeget, ebből az egyik pár Broadwater Farm Estate-n (BwFE) van, Tottenham negyedében. Bár voltak kisebb-nagyobb balhék ennek az évtizednek is az elején, a nyolcvanas években azért London még sokkal meredekebb hely volt mint mostanában, azonban Tottenham ma is azon környékek közé tartozik, ahova szerintem épelméjű ember nem teszi be a lábát, elég rossz hely – a 2011-es lázongások is ott voltak, ma is kerülendő a hely. Tottenhamről néhány statisztika: a lakók mindössze negyede fehér angol, további negyede fehér “egyéb”, mindenki más színes egyéniség, legtöbbjük afrikai, karib, illetve török. Az ország heroin piacának kb 90 (!!) százaléka innen van irányítva (a macska meg fel van mászva a fára).

A telep

BwFE sosem volt egy szívmelengető környék, a zavargások előtt is már félhivatalosan “az egyik legrosszabb hely ahol csak lakni lehet az országban” volt. A terület a közelben levő folyó gyakori áradásai miatt sokáig beépítetlen maradt, majd a századforduló után a folyót elkezdték szabályozni, a korábbi farm pedig valamiféle lakóövezetté vált. A harmincas években a terület erősen slum jellegű volt, ezért azokat a helyi önkormányzat felszámolta, majd a korábbi irományaimban említett Ronan Point és Grenfell Tower típusú prefab panelházakat építettek. Jelenleg egyébként úgy áll, hogy az egészet elbontják a fenébe, de hogy a 4000 emberrel akik ott laknak mit kezdenek, azt senki nem tudja, hiszen az önkormányzatnak nincs rájuk pénze, másik városok meg, bármilyen PC szöveg is, hogy változatos és színes egyéniségek az ottlakók, nem igazán kellenek.

1970 környékén épült meg a lakótelep, azonban a folyó továbbra is áradásveszélyes volt, ezért a földszinten sem lakások, sem pedig üzletek és/vagy kiszolgálóegységek nem épültek, helyettük parkolók létesültek, az első emeleti szinten pedig magasjárdákat építettek. Ennek az eredménye az lett, hogy nem alakult ki semmilyen közösség, és igazából senki nem látta, hogy mikor mi zajlik az utcán. Az átadás után mindössze 3-4 évvel már egyértelmű volt, hogy a magas járdák nagyon izoláltak voltak, ennek eredményeképp pedig sok volt a rablás, testi sértés, drog dílerek voltak mindenhol, valamint ettől függetlenül az épületek sem voltak karban tartva, sok volt a beázás, csótány problémák voltak, stb. Mivel önkormányzati lakásokról van szó, ezért ott senki nem vett lakásokat, hanem az önkormányzat ajánlotta fel azokat beköltözésre — az emberek kb 50 százalékának inkább nem kellettek ezek a lakások, akik meg már ott voltak, szerettek volna elmenni. 1976-ra az önkormányzat hivatalosan is felvetette az egész lakótelep elbontását, amit viszont nem akartak a lakosok (erre mondja az angol hogy “go figure”, kb “nesze neked”.)

A nyolcvanas évek legelejére a Thatcher kormányzat nyomás alá helyzete a helyi önkormányzatot, hogy csináljon valamit a témában (ez egyébként egy nagyszabású kutatás után publikált erősen kritikus hangvitelű könyv hatására történt). A lakosok akkori aránya kb fele fele arányban volt fehér és fekete, és az egymásban teljesen meg nem bízó csoportok szépen létrehoztak 1-1 “gondnoki tanácsot”, mindkettő a saját nézőpontjuk szerint reprezentálta az emberek igényeit, amik legtöbbször ütköztek. Ez nem igazán segített a helyzet jobbá tételén.

1985-re végül, bár voltak apróbb javulások, kezdett elszakadni a cérna. A lakosság körében a munkanélküliség 42% körül volt, és semmit nem javult a helyzet a faji csoportok egymáshoz való hozzáállásán.

A lázongások

A BwFR (…riots –> lázongások) felé vezető események a bánat tudja pontosan mikor kezdődtek, de a wikipedia említi, hogy pár nappal BwFR előtt voltak lázongások Brixtonban (másik “azóta is díjnyertes hely” terület, pár napja voltam ott, hát, szar hely az biztos…). A 85-ös (mert volt 81-es is) brixtoni balhé onnan eredt, hogy egy feka srác összeveszett a barátnőjével, a lakásban a levegőbe lőtt, majd amikor egy darab rendőr megjelent utánajárni a dolgoknak, a srác pisztolyt dugott a rendőr szájába, mire az persze elmenekült. A srác végül szintén menekülőre fogta és az anyjához, majd a húgához költözött be, és miközben a rendőrség az anyjánál kereste (mikorra ő már nem volt ott), kisebb balhé tört ki, és a rendőrség meglőtte a srác anyját. A brixtoni lázongás ezután tört ki, ez 1985 szeptember végén volt.

Október elején aztán BwFE környékén a rendőrök (mind fehérek) megállítottak egy feka srácot, aki a gyanú szerint hamis “tax disc”-et használt. Ezt a TD dolgot (mosthoz képest) 2-3 éve szüntették meg, és egy papír volt amit a szélvédőn kellett tartani, ami igazolta, hogy valami autós adót minden évben rendesen fizettél. A srácot végül lecsukták, de később elengedték, viszont az elfogást követő házkutatás során a srác anyja (hivatalosan) szívrohamot kapott és meghalt. A gyanú szerint lehet, hogy a kiérkező rendőrök fellökték a nőt (itt az angol nem túl pontosan fogalmaz, azt írja hogy “she may have been pushed”.)

Másnap a helyi rendőrség előtt tiltakozások kezdődtek, amik a nap folyamán eszkalálódtak, majd amikor a rohamrendőrség megpróbálta feloszlatni a tömeget, azok molotov koktélokkal válaszoltak. Az esti tv híradások szerint két rendőrt valamint három újságírót lőtt sebekkel kellett ellátni. broadwater-farm-aftermathA zavargások jó része BwF Estate-n történt, ahol több autót és épületet is felgyújtottak. A második napon aztán a központi balhétól picit távolabb eső helyen, ahol kevesebb, és kevéssé felszerelt, tömegoszlatásban nem annyira tapasztalt rendőr és volt csak, tüzet jelentettek az egyik épületből, majd a kivonuló tűzoltókat, és a segítségükre érkező rendőröket a tömeg megtámadta. Az ilyen jellegű eseményekre fel nem készített hatósági csoportok menekülőre fogták, azonban az egyik rendőr elesett, és a machetékkel felfegyverkezett tömeg szabályosan kivégezte (majdnem lefejezték, egy 15 centis tövig nyomott késsel a nyakában találtak rá.)  A zavargások végül az időjárás rosszabbra fordultával, és a rendőrök nagyobb jelenléte miatt alábbhagytak.

A gyilkosság után 400 embert tartóztattak le, majd erősen megkérdőjelezhető bizonyítékok alapján 6 embert gyanúsítottak meg. (a “gond” az volt, emberek nagyját ügyvédek nélkül hallgatták ki, nem egyszer pucéran (!), és a kihallgatásokról elmentett hanganyag nem készült.) – végül három embert tartóztattak le a gyilkosságért, de előbb-utóbb mindhárom esetben utólag felmentették őket. Azóta sem került senki börtönbe az ügy okán.

BwFE utóélete

A balhék után végül az önkormányzat is rászánta magát, hogy valamit kezdjen a területtel, és mondván, hogy a napalm már akkor sem volt túl legális, elbontották a magasjárdákat, és megoldották, hogy az utcaszinten több közösségi tér és szolgáltatóegység legyen. A két (fekete/fehér) gondnoki tanácsot összevonták, és valahogy megoldották, hogy tudjanak is együtt dolgozni az emberek benne.

Mostanra ott tartanak, hogy várni kell, hogy lakáshoz juthasson az ember arrafelé, ami azt jelenti, hogy bármennyire is szar a környék, ma kevéssé rossz mint negyven éve volt. 2005 első negyedében 0 azaz nulla darab rablás valamint szintén nulla darab személyi sértéses bűncselekmény volt a lakótelepen, és csak 1 betörés, ott is megtalálták az embert is és az elvitt cuccokat is. A zavargásokat megelőző közvetlen negyedévben ehhez képest 875 betörés, valamint 50-50 rablás és testi sértés volt jelentve. 2005 után a rendőrség felszámolta a helyi irodájukat, mondván nem volt már rá szükség.

A zavargásokat követően sokan elköltöztek, helyüket újabb bevándorlók vették át. A 2005-ös adatok szerint a lakosság 70%-a volt kisebbségi, 2011-ben ez az érték 80% körül volt.

 

Források (mind angol)

Grenfell egy év után

A tűzeset

Nagyjából egy éve történt London egyik (vagy talán “a”) legkomolyabb modern kori tűzesete – 2017. június 14-n, éjfél után nem sokkal tüzet fogott egy 23 emeletes ház negyedik emeletén a hűtő – legalábbis pillanatnyilag ez a feltételezés. A tűzoltók 4-5 perc alatt kiértek, és a lakásban levő tüzet ezután kb tíz perccel el is oltották. Kifelé menetben azonban azt látták, hogy az ablak előtt égő parázs és nagyobb darabok hullanak lefelé. Nem sokkal később 72 ember halott volt – a tűz még 3 napon át égett. Saját képeim másfél nappal későbbről itt találhatók – akkor még sok volt a “missing” (eltűnt) felirat az utcákon – viszont aki nem került elő tizennegyedikén hajnalra, az nem került elő egyben soha. Youtubeon elég sok kamu videó terjeng, de itt egy valódi és érdekes amit a kiérkező tűzoltók videóztak, persze angolul de attól még érdemes nézni. Kb minden harmadik szó úgyis a fuck benne.

96516363_greenfell_tower_front_elevation_v7_624

Grenfell egy 23 emeletes toronyház volt, eredetileg a 4. emelettől felfelé volt lakóház, de az idők során a lentebbi emeleteket is átalakították. A hetvenes évek elején épült, az akkori biztonsági előírásoknak megfelelően, amiket pont egy, a hatvanas években bekövetkezett gázrobbanás miatt erősítettek meg. Utólagos beszámolók szerint valószínűleg az akkori szigorításoknak köszönhető, hogy az épület nem omlott össze tavaly, illetve azóta. A különféle rajzokon látható, hogy az egyes emeletek mindegyike azonos volt, és mindegyik emeleten 6-6 lakás található, melyek egy, illetve kétszobás lakások voltak, és az egész épületnek összesen egyetlen lépcsőháza volt.

101886815_624notting-hill-fire-floor-ncEz utóbbi szerintem elég általános dolog volt akkoriban, hiszen egy ilyen toronyház esetében nem volt nagyon hely még egy lépcsőház berakására, plusz régebben sok biztonsági dologról máshogyan vélekedtek, mint ma. Ez persze nem meglepő, igaz a wikipedia szerint más országokkal összevetve az itteni jogi rendszer (vagyis, hogy nem kell második lépcsőház) elég megengedő.

 

101889844_grenfell_fire_spread_640-ncMaga a tűz az épület északkeleti oldalán kezdődött, de mint a mellékelt ábra mutatja, nagyjából háromnegyed óra alatt körbeért az egész toronyházon a déli irányba és előbb-utóbb szépen megkerülte az épületet. Eddigre azonban már sok emelet magasan égett a toronyház, a feljebb beszúrt videón ez teljesen jól látszik, sőt, a BBC-n található időrendi kép azt is szépen bemutatja, hogy negyed-fél óra alatt gyakorlatilag leégett az épület egyik oldala, majd röviddel később a többi is. Emlékeztetőül a tűz hajnali 1 előtt pár perccel keletkezett, a negyedik emeleten:

101874199_firesequence_new_pa

A felújítás (2016)

Grenfell a lenti képen levő toronyházak egyike volt, és eredetileg úgy nézett ki mint a többi megmaradt épület – vagyis nem teljesen, mert a többi épülettel ellentétben ezt pár éve felújították, ez lett a veszte.

f25d2a81-349b-493c-a16d-651ad1d7d8ab

Kép a BBC weboldalán. Kb hajnal 4 körül készülhetett, három órával a tűz keletkezése után. Eddigre aki nem jutott ki az épületből már halott volt.

Ma már tudjuk, hogy a tűz azért terjedt annyira gyorsan, mert a felújítás során olyan védőburkolattal vonták be az épületet, ami nem hogy megakadályozta volna egy esetleges tűz terjedését, hanem határozottan elősegítette azt. Utólag kiderült, hogy a helyi önkormányzat (RBKC) a felújítás idején meglehetősen jó pénzügyi helyzetben volt, ennek ellenére a legolcsóbb ajánlatot fogadta el mind a kivitelezést, mind az alapanyagokat tekintve, annak ellenére, hogy az egyébként nem sokkal drágább (viszont az eredeti költségvetési tervet meghaladó) másik pályázó épületbevonata határozottan jobban megfelelt a tűzvédelmi előírásoknak. Az mondjuk igaz, hogy csak az utólagos vizsgálat során derült ki, hogy a jogi szabályzás hiányosságai miatt a végül felhasznált alapanyagok is megfeleltek az előírásoknak, de leginkább csak azért, mert az előírások annyira hézagosak voltak: ez a valóságban annyit tett, hogy az alapanyagokat egyszerűen nem kellett tesztelni adott szituációkban, ezért a “semminek” tökéletesen megfeleltek. A BBC-n van egy rövidke videó arról, hogy mi is történik, amikor a Grenfell toronynál használt szigetelőanyag lángra kap, majd megolvadva meggyújtja a védőburkolatot. Nem sok jó – nem volt elég rossz önmagában, hogy a védőburkolat olyan gyúlékony műanyagból épült, ami megolvadt és elfolyósodott, erre még rájött az is, hogy a felszerelés és összeillesztés során a különféle rétegek közt gyakorlatilag egy légpárna keletkezett, ami tökéletesen elvezette felfelé a forró levegőt, meggyújtva mindent pillanatok alatt.

Sok vita volt azzal kapcsolatban is, hogy miért nem építettek ki automatikus tűzoltórendszert a felújítás során, aminek költsége lakásonként kb ezer font lett volna – gyakorlatilag egyébként azért nem tették meg, mert így is elég strapa volt a lakóknak négy évig elviselni a felújítás folyamatát, nem kellett tovább erőltetni a kérdést akkortájt. Voltak ezen kívül problémák a lépcsőházban szabadon hagyott gázcsövekkel is, melyekre már a tűz előtt is felhívták többen a figyelmet.

A hiányosságok

Az egyik legnagyobb probléma az eset során az volt, hogy a tűzoltóság sokáig azt mondta a lakóknak, hogy ne hagyják el a lakásukat. Ezt személy szerintem nem értem miért tették de biztos megvan az oka – elvileg ez egy olyan megoldás, ami jól működik akkor, amikor csak egy lakás ég, gondolom a francnak kell, hogy az egyetlen darab lépcsőházban tébláboljanak a fölöslegesen távozó lakók meg a dolgozni próbáló tűzoltók/mentők/stb. A gond csak az volt, hogy annyira gyorsan történtek az események, hogy aki volt olyan bolond (szerencsétlen leginkább), hogy hallgatott a szakértőkre, az nem jött ki élve az épületből. 101886816_grenfell_numbers_floors_640_v26-ncEgyrészt a mellékelt ábra mutatja, hogy sokan felfelé indultak el, hiszen mire rájöttek, hogy a lakásukban maradni őrültség volt, vagy pedig a tűzoltók is eljutottak arra a pontra, hogy hivatalosan is azt mondták, “hajót elhagyni”, addigra az alsó szinteken annyira nagy volt a füst és a sötét, hogy majdnem mindenki jobbnak látta ha felfelé próbálkoznak. A fekete pöttyök azt mutatják, hogy hányadik emeleten éltek az áldozatok, a kékek pedig, hogy hol haltak meg. Hajnal 1.18-ig összesen 34 ember hagyta el az épületet. A fenti fotókon látszott, hogy addigra már elérte a tetőt a tűz. A következő 20 percben további 110 ember távozott – aki 1.40 körülig nem jutott ki az épületből, saját maga erejéből már biztosan nem tudott kimenni. Egy ideig a rendőrök ajtótörő kosokkal mentek végig a lakásokon, valamint rohamrendőrök tartottak pajzsokat a tűzoltók feje fölé, hogy segítsenek nekik az oltásban és menekítésben, azonban röviddel 2 óra előttre már annyira sűrű volt a füst, hogy azok közül, akik 2-kor még bent voltak, valamivel rosszabb mint fele-fele arányban sikerült már csak kimentek embereket élve. A tűzoltók például nem jutottak a 20. emeletnél feljebb, a felső két emeletről összesen ketten kerültek ki egyben. Voltak, akik kiugrottak és ezért haltak meg, de olyan is volt, aki lepedőkön próbált leereszkedni.

101874208_grenfell_evacuation_640-nc

A fenti képen látható, hogy 2.47-ig volt érvényben a “mindenki maradjon a lakásban” stratégia. Nem részletezem harmadszor is, hogy ez utólag mennyire rossz ötlet volt. A későbbi vizsgálatokból kiderült. hogy egyebek mellett olyan problémák is voltak az oltás során, mint az elégtelen víznyomás a tűzoltórendszerben (az utcaiban mármint), valamint pl hogy fél óránál is többet kellett várni egy megfelelően magas tűzoltólétra megérkezésére – Igaz, ez a magaslétra sem volt túl magas, ugyanis a 67 méteres toronyhoz Surrey-ből kellett végül kölcsönkérni egy “megfelelően magas” létrát (ami kb 40 méteres volt), az azonban csak délutánra ért oda. Grenfell óta megváltoztatták azt a szabályt, hogy toronytüzekhez az alaphelyzetben kivonuló erők mennyisége 4 kocsi helyett 5 kocsi plusz 1 magaslétra lett. Gond volt a rádiókkal is, mert a vastag vasbeton nem engedte át megfelelően a rádióforgalmat a védelmi egységek közt – már, ha egyáltalán oda tudtak férkőzni, ugyanis 2013-ban az önkormányzat elbontott egy parkolóházat a környéken, aminek az lett a vége, hogy a szűk utcákban mindenhol járművek parkoltak, a nem éppen balerina-méretű és -flexibilitású tűzoltóautóknak nem kevés gondot okozva.

Az áldozatok és túlélők

A BBC oldalán részletesen fent van a téma, de tömören listázva:

  • Volt:
    • egy olasz pár akik a szülőkkel tartották telefonon a kapcsolatot amíg tudtak, de végül meghaltak – mire eljutottak odáig, hogy le akartak menni, már égett a lépcsőház.
    • az egyik lakásban 5-6 ember maradványait találták meg
    • a 203-as lakásban a család jó része meghalt – az apa dolgozott aznap éjjel
    • volt egy nehezen mozgó cukorbeteg, aki hajnal 3-kor még élt
    • valaki kiugrott az ablakon
    • négyen tipikusan rosszkor rossz helyen voltak – ismerőst látogattak meg az épületben aznap, ráadásul ezek az emberek nem is egy konkrét valakit látogattak meg – itt több társaságról van szó
    • egy kissrác akinek a szülei nem voltak otthon – nem jutott le, bár elvileg próbált
    • egy hat fős család akik a lakásban maradtak
    • egy idősebb pasi aki fél 4kor még élt
    • egy a kórházban halt meg – itt az egész családból egy gyerek maradt csak élve
    • egy kissrác aki a 18.-n lakott, végül a 13. emeleten találták meg – a szülők kijutottak
    • egy gyerek terhes anyától halva született
    • több egyéb halott különféle indoklás nélkül

A túlélőkről természetesen nincs ennyire összegyűjtött lista, de a BBC-n van egy “long read” amit ha van időtök érdemes elolvasni, persze angol.

A londoni brutalizmus (épitészet)

“Aki a betont szereti rossz ember nem lehet” – szól a mondás. A brutalizmus mint építészeti forma a francia ‘beton brut’ szókapcsolatból ered, és a csupasz betont jelenti. Egy sok visszhangot keltő, hideg, ellenben olcsó, könnyen építhető stílusról van szó. Magyarországon, ill. a régióban elég sok a betonépítmény, ezért nekünk talán kevéssé feltűnő ezeknek az épületeknek a léte, mint a finomabb architektúrához szokott nyugatiaknak.

Angliában a magyar származású Ernő Goldfingernek köszönhető a stílus elterjedése. Érdekesség, hogy Ian Fleming annyira utálta Goldfingert (ezert az epuletért, pontosabban azért mert az előzőt le kellett bontani), hogy a 007-es műveiben az egyik főgonoszt róla nevezte el.

A stílus alapvetően egyszerű formákat mutat be ismétlődő, absztrakt, nem-kommunikatív jelleggel, az épületek tapintásra kemény, kellemetlen dizájnok. Érdekes módon nem mindegyik brutalista épület készül betonból, soknak csak az érzése olyan, de lehetnek téglából, üvegből, acélból, stb. Ennek a fordítottja is igaz: nem minden betonépület brutalista.

Egy másik gyakori jellege az ilyen épületeknek a kívülről látható strukturális funkciók, pl szellőzőrendszer, liftakna, vagy akár csak az irodák mérete, ezeket lejjebb láthatjátok. Londonban pedig sok ilyesmi épület van. A Londoniston volt egy gyűjtés még régebben a város leghíresebb brutalista épületeiről, de wikipedián is lehet egy jó írást találni róluk. Most a Londonist írását veszem át picit.

Brunel University (Uxbridge) Térkép

60-as években épült, a Clockwork Orange c. filmben a ‘Ludovico Medical Facility’ néven bemutatkozó épület. Különféle tv-sorozatokban is szerepelt, klasszikus brutalista épület.

Brunswick Centre (Russell Square) Térkép

Patrick Hodgkinson tervezte, Grade ll megóvás alatt álló lakóépület és bevásárlóközpont több filmben és sorozatban is szerepelt. A világos színek miatt egész barátságos hangulatot árasztó épület érdekes kontrasztot nyújt a környezetével, valamint a saját tornyaival.

Royal College of Physicians (Regents Park/Great Portland Street.) Térkép

Sir Denys Lasdun tervezte, relatíve visszafogott, már már diszkrét épület. Érdekes, hogy a környezetében levő neo-klasszicista épületekkel viszonylag jól keveredik, legalábbis sokkal kevéssé ronda és feltűnő mint a Southbank egyes épületei. (lásd lejjebb.)

Centre Point  (Tottenham Court Road). Térkép

Szintén Grade II megóvás alatt álló épület, igen központi helyen, aki járt már Londonban biztos, hogy látta, még ha nem is ragadt meg benne. 1966-ban épült, 34 emeletes toronyház.Tetején étterem, bár, kilátó található. (0207 4202900)

The Barbican (Barbican/Moorgate). Térkép

A Barbican nem csak pár toronyház, hanem egy teljes lakótelep és múzeum is, ahol igencsak könnyű elveszni. A London Symphony Orchestra ‘otthona’, és a legnagyobb előadóterem/központ Európában. Bár 2003-ban megkapta a ‘London legrondább épülete’ díjat, igazából egy egész kellemes, szökőkutakkal és kávézókkal tűzdelt, meglepően meleg színekkel telített helyről van szó ahol nem is olyan szörnyű leülni picit, ha sut a nap.

A 90 perces architekt-túra (bocs szójáték) igencsak javasolt minden érdeklődőnek.

Trellick Tower (Westbourne Park). Térkép

Goldfinger Ernő tervezte, sokak által kedvelt, és legalább megannyi ember által utált lakótorony, mely számtalan filmben, sorozatban, könyvben, bögrén és gyakorlatilag mindenen szerepelt már amire képet lehet tenni. Az éves Open House day napon általában megtekinthető belülről is.

Southbank Centre és National Theatre (Embankment/Waterloo). Térkép

Személyes antikedvencem, leginkább egy autóparkolóra hasonlít, de sajnos nem az, hanem egy nagyon összetett kulturális építmény a Temze partján. Az épületben sok a látni- és tennivaló, akárcsak a környéken, de ez nem sokat segít azon, hogy gusztustalanul néz ki.

Első emeletén étterem, kellemes rálátással a folyóra.

A tervek szerint ezt a területet idén ősztől átalakítják, és picit emberibb formája lesz majd. Erről bővebben itt

Camden Town Hall Annexe (Kings Cross). Térkép

Stílusához képest egészen ívelt formájú, viszonylag kellemes külsejű épület, ami éppen bontásra vár, szóval addig érdemes megnézni amíg még ott van.

A kései periódusban épült, látható rajta, hogy már kevéssé blokk-jellegű idomokat használtak rajta, mint a középső periódus épületein.

Alexandra Road Estate (Swiss Cottage). Térkép

Igazán ocsondok külsejű, ellenben Grade II-es oltalom alatt álló lakóépület. A vasúti (képen bal) oldalon gumiágyon fekvő, ablakokban nem bővelkedő, erősen monumentális épület nem utolsósorban a zajcsökkentés szellemében épült.

Az Abbey Road felől látható ez a stadion-jellegű látkép.

Institute of Education (Russell Square). Térkép

Az 1979-es, Sir Denys Lasdun által tervezett hatalmas épületegyüttes valóban ‘masszívvá’ teszi a ‘Masszív Periodust’ (középső periódus ebben az esetben). A hatalmas tornyok jellemzőek Ladsun tervezési stílusára, azonban itt ezeket sötét ablakokkal és korábbi periódusokból és építészeti ágakból áthozott stílusjegyekkel keverte.

Ministry of Justice (St James’s Park). Térkép

A minisztérium épülete egyszerűen hatalmas, korábban a tervezőt többször megvádolták azzal, hogy egyszerűen elcsúfítja a St James Park-ot. Középső periódusból származó épület, a tetején egy – állítólag – a középkori olasz erődök által inspirált konzolos szerkezettel.

A ‘futott még‘ kategóriában van a World’s End, amiről teszek majd fel kepéket később, ott voltam ősszel egy nyílt napon.

Környékbemutatók: Paddington Waterside

Megpróbálkozok egy új rovattal, ami képes,  szöveges módon tálalja majd London egyes – véletlenszerűen kiválasztott – környékeit. Ha valamerre járok, és van nálam fényképező, felkerülnek ide is a képek.

Szeptember végétől egészen az elmúlt péntekig új munkám volt – aztán felmondtam – de a cég központja egy érdekesen modernizált területen volt: ez Paddington Waterside. Pár bekezdésben bemutatom, nem hosszú.

Tehát, Paddington Waterside igazából egy beruházási projekt neve, ami a Paddington környéki 1800 (!) korul épített (hajózási) csatornarendszert újítja meg, és természetesen ha már ott járnak a beruházók akkor a környéket is feldobják egy picit. A projekt helyileg itt található. A korábbi csatornarendszer fontos szerepet töltött be abban az időben, amikor a hajózás még elterjedt szállítási módszer volt, de a későbbiekben ennek hanyatlásával, valamint London mint hajózási központ megszűnésével a környék ipari jellege miatt lelakottá vált. Akit bővebben érdekel a története az az angol Wikin olvashat róla egy cseppet.

A teljes beruházás területe eléri a 930,000m2-t, ami nagyobb mint Canary Wharf első fázisa, és mindenképp nagyobb mint a Soho.

Na de lássunk egy-két képet.

A bal oldali íves épület a Marks & Spencers illetve az Orange [mostanság Everything Everywhere néven fut] főhadiszállása. A háttérben levő irodaépületek jó része szintén az M&S-hez tartozik, illetve kisebb cégek is rendelkeznek irodákkal itt.

Hátrafelé továbbmenve (nem szurok be minden képet, a picasa albumokban fent vannak), az irodaházak után lakóházak vannak, pontosabban a csatorna egy zsákutcába torkollik, amit üvegpalota-jellegű házakkal vettek korul. Ezen a képen eleg perspektivikusan látni. A lakóházak aljában kisebb üzletek (Tesco, posta, Superdrug, fodrász stb) található.

Ha valaki térképen próbálja követni a helyszínt (ami meglepne ;), akkor a North Wharf Road balra van, a csatorna pedig ahogy a bal épület ível hátrafelé, úgy kanyarodik szintén. Paddington mögöttünk.

Mint már itt is látni, elég sok bárka van ahol valóban laknak, élnek emberek. A bárkák ingyen parkolhatnak kb egy hétig, ami után napi huszonpár fontot kell fizetni. Sajnos voltam olyan bolond hogy az ott töltött három hónapom alatt nem igazan csináltam kepéket a hajókon előforduló életről ami elég hiba volt mert mindig voltak érdekes arcok, de most mar mindegy, majd talán tavasszal visszanézek.

Nem latszik annyira, de a jobb oldalon a St Mary’s Hospital van, ami pedig vegkepp nem latszik, az, hogy Paddington állomás mögöttünk van. Most éppen a Crossrail-t építik ott, ezért eléggé fel van túrva.

A környék egyik érdekessége a meglepő izoláció. Wikipedian van fent egy jó kép (jobbra beszúrva), ami a kórház belső oldalát mutatja, a képen háttérben a piros épület ami az én nyári fotómon jobbra van. Ezt megint csak jobban kellett volna dokumentálni, (mert teljesen kimaradt) de ez a ‘modernség’ csak erre a pár utcára jellemző. Amint kilepünk erről a területről, visszacsöppenünk egy teljesen másik időszakba. A környék jellemzően olyan mint a kórház területe. A teljesebb környék része egy kiépített csatornarendszer, sok sok lakóház, és sok cuki park. Emellett tele van, mint említettem szűk utcákkal, ezert itt autóval közlekedni teljesen szuicid elképzelés, de sajnos a buszok sincsenek jobb helyzetben.

A jobboldali képen látszik hogy a másik irányba tekintve egyszerre van mindenféle építési stílus. Picit hatvanas évek, picit 1800-as évek, kinek mi kell. A bárka meg még mindig ott volt, igen (decemberi a jobboldali kép, miközben a többi júniusi). Nah de ha, mégiscsak továbbsétálna az ember, akkor hirtelen bizony jellemzően a Paddington környéki régi, szűk utcákba tévednénk. Ez mondjuk egy cseppet sem meglepő, mert ezeknek a felujitasi programoknak a feladata hogy lepusztulófélben lévő területeket emeljenek fel, és az elképzelés, hogy majd a többi jön magától. Így aztán sok meglepő helyen lehet vadi új épületeket látni, nem egyszer a legnagyobb gettók környékén, amiket aztán nagy pénzekért el/kiadnak. Egy lakás az új blokkokban £250-400,000, ami elég drága még helyi viszonyok közt is.

Együttélési tünetek

Mint azt korábban említettem Dóri beköltözött – egyébként a vicc az hogy most itt ül mellettem a másik székben és o is blogol a laptopján, ami szerintem picit helyzetkomikus. Szerintem egyelőre jól elvagyunk, bar az első nap szépen átrendezte a konyhát, mondván ő fogja többet használni és egyébként is szerinte káosz volt ott. Mindamellett megvagyunk, most ez a pár hét nem oszt nem szoroz, és van társaság, ami mindenképp jó. Plusz új tapasztalatok, stb.

Egyelőre a munkakeresés és a varossal ismerkedés a program, neki mármint, de ezen keresztül valamelyest nekem is, mert hétvégén próbálunk menni helyekre, felfedezni, stb, és ha már igy alakul akkor olyasmi környékeket célzunk meg ami esetleg nekem sem annyira ismert. Vasárnap pl elmentünk Kensingtonba, ami egy igen igen gazdag környéke Londonnak, nem is annyira van messze ide.

A “közös” programok közt nem teljesen véletlen említettem a munkakeresést, Dori ugyanis összebarátkozott az egyik fejvadásszal, akinek most én is leadtam az önéletrajzomat, bar annak a közvetítőnek nem pont az a profilja amiben én keresek, de meglátjuk. Ha nem próbálom meg, nem is fog sikerülni. A kis kirándulásnak azért is örültem mert kb egy hónapja vettem új obit a géphez, és most nem csak h ki tudtam próbálni, hanem tudatosan erőltettem meg magam hogy vigyem már el, mert egyébként nem vagyok szokva a teleobjektívek használatához, viszont így muszáj volt. Sztm egész jók lettek a képek ahhoz képest. (Alliteráció?). Majd még azért ha/amikor megyünk, viszem megint a cuccot. Dóri képei itt vannak fent.

Azért vannak érdekes/vicces pillanatok. Valamelyest vicces külső szemlélő szemével látni hogy hogy megy át valaki ugyan azokon a meglepetéseken amiken anno pl saját magam is átmentem. A favorit pl mostanában az, hogy a fürdőszobában a villanykapcsolót húzogatni kell, mert a plafonról lóg le. Ez megért egy külön blogpostot. De rémlik h anno nálam is elég hosszú elemzés tárgya volt hogy itt milyen elmaradottak az elektromos biztonsági előírások. (Vagyis az előírások nem is annyira hanem a szokások).

Egyébként az élet a szokásos mederben zajlik, cseppnyi érdekesség esetleg hogy voltam ma Skóciában egy meetingen, ami az egyik éppen zajló projekttel volt kapcsolatos. Reggel korai keles, irány a reptér, egy óra után leszállás, meeting, majd vissza. Ez volt ma. Azt hiszem ez volt az első domestic flight-om mióta itt vagyok. Mivel turisztikai része nem volt a napnak, ezert kepék sincsenek, de azért családi kérésre hoztam egy hűtőmágnest a reptérről. Fő a boldogság ugyebár. :P Az egyetlen kellemetlen pillanat az volt, amikor kiderült, hogy egyszerre két gép is indult Londonba, azonban a mienk késett. Ez azért volt rossz, mert a két csaj, aki előttünk állt a sorban igazából a másik járatra kellett volna h felszálljon, csak nem nézték meg rendesen a papírt, és beszalasztat közölték velük hogy nem ez az a kapu. Addigra az o gépük elment, mert időben indult.

Kelet London, Old Street környéke

Megint jó ideig nem írtam semmit, de ennek ellenére még élek. Voltunk ma kelet-Londonban, ott csináltam néhány kepét. K-Londonról sok legenda terjeng hogy nem igazan jó környék, ez jórészt igaz is, bar mivel London elég hatalmas, nem könnyű/érdemes általánosítani a helyzetről.

Ezzel kapcsolatban (távolságok) gondolkoztam el valamin, helyből két, egymással kapcsolatos dolgon. Beszeltük a munkatársaimmal pár napja, hogy Kínában (ahol szinten van irodánk), úgy végzik az analízist, hogy varosokra, néha régiókra lebontva, nem pedig az egész országot egyként kezelve. Ez azért van mert a márka ami egyik városban piacvezető, az a másikban sokszor nem is létezik vagy kb a kutya se veszi. Távolságok ugyebár. Tegnap beszeltem egy ismerősömmel aki gondolkodik a kiköltözésen, és azt hiszem picit lehangolva konstatálta, hogy másfél óra távolságra lakom a tengerparttól. Ezt már ecseteltem párszor, hogy itt másfél óra igazából nem távolság, de pont arra jutottunk, hogy itt is vannak olyan környékek Londonon belül amik nagyon mások a környezettől. Majd látjátok lejjebb, elég sok képet lőttem ma, de itt is sok a változatosság, és ha csak építészetileg nézzük, akkor is sokszor más világokba csöppen az ember fel óra távolság után. Ez persze azért se annyira meglepő, mert ha otthon pl utazunk valahova másfél órát, az mar egy normális “utazás” kategória, nem pedig “felülök a metróra” kategória. Aki ismerősebb errefelé, érdemes csak pl az Old Street/Barbican/St Mary’s Axe környékre gondolni, mennyire egymás mellett van a három és mennyire más világ mindegyik. Na de akkor képek, sorban:

Egy elhagyott benzinkút. Különösebben nem releváns :) A poszter az épület jobb alsó sarkában nem rossz mondjuk.

P7240946_MOD

Kevéssé elhagyott benzinkút & művészkép motorossal :) – a srác nem nagyon értette miért fényképeztem, pedig szerintem annyira illett abba a környezetbe. Ezt persze nem álltam le megmagyarázni neki.

P7240980_MOD

Volt kávézó is. Napernyőket nem kihagyni.

P7240993_MOD

Igazából azért mentünk K-Londonba hogy megnézzünk egy utcabált, aminek ez volt az elején. Az utcabál baromi pici és lapos volt, de hat az már más tészta. Azért mi felfedeztük a környéket.

P7240956_MOD

Ez is az utcabálon volt. Ez a pickup valami teherautó-szépségversenyt nyert néhány éve amikor elkészült. Ha jól tudom Pakisztánban divatos a teherautókat ilyen csempemozaikokkal díszíteni, bár élőben csak most láttam ilyet először.

P7240959_MOD

Házdizájnok:

P7240961_MOD

P7240974_MOD

Keleten az alábbi utcadizájn nem ritka.

P7240967_MOD

Művészfotó:

P7240976_MOD

Ez odébb volt, Brick Lane mellett:

P7241000_MOD

Dettó:

P7241001_MOD

Nagyobb dizájnok: Ezek mar az Old Street metróállomás környékén vannak.

P7240981_MOD

A csajszin kívül a tehénmintás kukát is érdemes megnézni.

P7240982_MOD

Kreatív. Aki nem idevaló, annak ez az Oyster Card (kb a tómegközlekedési bérlet) átszabott dizájnja.

P7240984_MOD

Az elején írtam arról, hogy mennyire mások tudnak lenni az épületek. Lásd alább:

A toronyház a hetvenes években épült, a Barbican Ctr-el együtt, az egész környéket akkor alakítottak ki mint művészeti és kulturális központot . Természetesen mai szemmel nézve picit ocsmányként hat. Az üvegpalota alatta valamivel újabb, miközben a kép előterében levő reszt valamikor tippre a 80-as években csinálhattak. Ennek az utcának a másik vége volt a kisgyerek & furaszaurusz kép az elején. Persze az is tök más építészeti stílus.

P7240970_MOD

Lerobbant gyárépület. Ezek egyébként viszonylag egy területen készült képek, gyalogtávolságban volt az egész napunk.

P7240987_MOD

Innen egyébként Brick Lane fele tartottunk, gondoltuk megnézzük. BL egy viszonylag híres utca K-Londonban, nagyon sok az indiai jellegű étterem, és elég művészies is tud lenni, bar ez utóbbi arcát csak elvétve láttuk ma. Azért pár érdekes akadt, a házdizájnos képek egy része (madár & gomba) is onnan volt.

P7240999_MOD

A végére találtunk egy egész jó helyet ahol lehetett borozni. Mondjuk azt hittem a pofám leszakad hogy elkértek £5-t egy pohár borért de szerencsére nem részegedni mentünk oda. Inkább a hangulata volt jó:

P7241008_MOD

Legvégére egy metrós (mi más) kép. Ennek az érdekessége hogy Ongar/North Weald már tizenöt éve zárva van, nem jár ott semmi, de a táblákat azóta se cserélték le:

P7241010_MOD