Napi irónia-adag

Alapvetően nem sok dolog történt mostanság, leszámítva hogy egy ideig Pesten voltam, de most már újra a ködös/esős kedvenc városomban vagyok és van is pár szórakoztató bitem és bobom. (bits and bobs – hírmorzsa.)

Ma lett volna egy fejtágításom az egyik belvárosi irodánkban ami “Maximizing Personal Effectiveness” vagyis kb a hatékonyság-maximalizálással kapcsolatos, egész napos buli lett volna. Na hajrá, Viktorka felkel fél órával korábban, bemegy a tömött metrón, megjelenik az irodában, sehol senki. Kérdem a recepciót, nem tudnak a fejtágításról. Próbálják felhívni a csajt aki intézte, nem elérhető. Végül abban állapodtunk meg hogy valszeg hiba van a mátrixban és nem volt tréning de nem szóltak róla. Lehet a csajnak aki szervezi az ilyet kéne beülnie egy hatékonyságnövelő kurzusra…Így elmenetem vásárolni helyette, vettem egy jó hosszú kabátot, mert az még nem volt. Persze most este mehetek vissza egy másikért is, mert akarok egy meleg dzsekit is, csak nem akartam az egész napot ellógni a melóból, mondván hátha feltűnik valakinek hogy arról volt szó h ma egész nap nem jövök be, de eddig még senki nem kérdezte hogy miért volt rövid az egész napos tréning. Sztm főnököm richtig elfelejtette.

Irónia és vásárlás fronton van még egy (szerintem) mosolyogtató történet. Szombaton elmentem Bicester Village-ba, ami egy outlet center Oxford mellett valamivel. Ülök a vonaton, amikor is hallgatom, hogy a mellettem ülő 50-55 körüli nő pocsék angolsággal magyaráz a telefonon, hogy a többi ember-mindenki más (“other people” – ő nem.) milyen ignoránsak manapság, stb. Közben a csaj lába, cipőstül fent a szembe széken, úgy, hogy ott van közvetlen mellette a kis tábla hogy a “zutasok” ne tegyék fel a patáikat az ülésekre. Erről jut eszembe egy klasszikus chates megszólalás amit szintén bash.hu-n olvastam egy ideje:

mindenki magából indul ki te buzi

Még irónia: Bicesterbol visszafele (már Londonban, miután leszálltam a vonatról) láttam az egyik vadi új TfL-es buszunkat, vontatták. Látszik nem csak otthon romlanak el a járművek, bar ciki hogy egy 2010/2.félév-es rendszámú buszt már vinni kell. De az viszont boldogító hogy itt egyáltalán vannak új buszok! Sőt, azért is van most elég sok új busz mert a belvárosban közlekedő Mercedes csuklós buszokat elkezdték lecserélni emeletesre. A merciket sose nagyon csípték itt, mert mondván az német, és nem is ide készültek, miközben a Wright/Gemini-k ‘mennyire jók már’. (Szerintem csak inkább arról van szó hogy a csuklósok nehezen manővereznek a szűkebb belvárosi utcákban. Emellett csuklósokon mivel három ajtó van ezért elég sokan tudnak bliccelni rajta, miközben az emeletes buszokra a vezető mellett kell felszállni, és az Oyster-t letapiztatni.) Na majd ha jön az új buszunk az milyen fain lesz :)

Továbbra is: Leadtam az órámat javítani mert késik – gondoltam még otthon majd valaki ránéz, elteker benne valamit, aztán jó lesz, de végül nem csináltattam meg. Na kiderült hogy picit elszámoltam ezt a tekerés dolgot. Most szépen elküldik az órát Svájcba, es 4 hónapos átfutási idővel kapom vissza. £230 [75kHUF]. Kell a fenének drága óra még egyszer basszus ennyiért elmegyek Izlandra vagy veszek egy fél laptopot.

És a kedvencem: zajlik a munkahelyen a rebranding folyamat. Ez magyarul annyit tesz hogy ugye már másfél éve nem TNS hanem Kantar néven fut a cég de a cégvezetés különféle próbálkozásai hogy ezt a változást a dolgozók is magukénak érezzék igen csúnyán elbuktak, tömören mindenki tojik arra hogy mi a cég neve mert állandóan TNS-ként emlegetjük. Most a branding odáig fajult hogy mindent átfestettek világoszöldre és feketére (csodaszép), és hülye képekkel meg szövegekkel rakták tele az irodát. Látszik hogy megvett minket egy amerikai cég akik képtelenek meglenni a gondolkodás elnyomása és a standardizáló nélkül [jellemző]. Tegnapelőtt kitettek pár papiruszt amire olyasmik voltak felírva hogy kinek a legjobb a szeme, ki a legbátrabb stb. A gond csak abból eredt, hogy az angolban a “whose” [kinek a valamilye] és a “who’s” [kicsoda]  az bizony igen hasonló, és a kiejtésük is azonos. Na ezzel a lendülettel sikerült is felnyomni hatalmas betűkkel az egész épületre, hogy kicsoda a legjobb szeme, kicsoda a legbátrabb szíve, stb.  Semmi értelme, de mindenki jót röhögött az újabb bukáson. Most a második verzióban már jó volt a who’s/whose elírás, erre a szlogent írták el. Ahelyett basszus, hogy fizetésre költenek az ilyesmi több ezer fontokat.