A Taktikai Atompingvin…

Az Egyesült Királyság sok furcsasága között vitathatatlanul említést érdemel a Brewdog-féle Tactical Nuclear Penguin, magyarul a Taktikai Atompingvin. (Azok a skótok, mi?). A 375ml-s üveget kb 50 fontért lehet beszerezni, már, amikor épp kapható, az Amazonon, illetve az országban a Brewdog pubokban. Alkoholtartalma 32%, és a maga idejében a világ legerősebb “természetesen” főzött söre volt. (ezen lehet vitázni, de ez a marketingszöveg – egyébként háromszoros fagyasztással főzik, ezért olyan erős.). Azóta a németeknek sikerült egy 40%-os, majd a skótoknak egy 41%-os sört is főzniük, majd megint csak a skótoknak egy hatvanvalamennyi százalékost is, de utóbbi már a főzés módszerét tekintve nem sör.

2016-01-27-17-17-53-1

Amit érdemes tudni a Pingvinről:

  • A hivatalos fajtája Triple Imperial Stout, ezt nem tudom mi magyarul, de az olyan földi halandók, mint én, akik nem épp sörgurmék…na azoknak legyen elég, hogy egy baromi erős Guiness-re hasonlít az íze. Mint feljebb említettem, a sör erejét a háromszoros fagyasztás adja, ami mögött az a logika bújik meg, hogy az alkohol alacsonyabb fokon fagy meg, mint a víz, így a sörből mindössze ki kell vonni egy kis vizet, és már erősebb is lett. Egyszerű.
  • A sör egyik vitathatatlan előnye, hasonlóan drága (mármint: 12-14p/ml, tehát £100/750ml “drága”, nem pedig £12,000s-üveg-pezsgő-drága [olyat csak láttam, de valahogy nem vettem meg].)  alkohol-társaival szemben, hogy itt a pénzedért kapsz is valami egyedit, ami nem csak árában különbözik az olcsóbb társaitól. Mire is gondolok itt: a korábbi legdrágább ital amit megvettem egy Krug Grand Cuvee volt, ami £110/750ml árazással kapható. Miközben valóban jó pezsgő, nem éreztem, hogy egy fele annyiba kerülő üvegnél kétszer jobb, vagy érdekesebb lett volna. Teccikérteni.
  • A pingvin egy barna papírzacsiban érkezik, amire a sörfőzdében valaki kézzel rajzol egy pingvint. Mondhatni mindegyik darab egyedi, picit személyre szabott, és vitathatatlanul cuki.

2016-02-28-13-49-10-1

Magát az italt tekintve, az üveg hátulján levő szöveg felhívja a figyelmet arra, hogy ez erős alkohol, és a legjobb, ha nem egyedül borítod le az egészet. A mellékelt képen látható, hogy ezt én szépen meg is fogadtam, és pár baráttal a délutáni Munchikonozás folyamán fogyasztottuk el.

Szóval akkor tényleg rátérek az italra.

Ez egy Stout. Adott megközelítésből olyan, mint egy hagyományos stout, hasonló stout íze van, hasonló buborék (CO2) íze van, de utóbbiból, buborékokból egyáltalán nem lehet találni az italban. A főzés folyamata, valamint az ital erőssége miatt a buborékoknak csak az ízét lehet érezni, de azt is csak a háttérben, finoman.

A sör nagyon sokban hasonlít egy whiskeyre, mind erejében, mind állagában, ahogy kiöntöd az üvegből is hasonlóan viselkedik. Ízét tekintve, harmadszor is, stout, de nagyon erős. Inkább egy stout whisky, vagy dupla erős stout likőrre hasonlít, és bármilyen érdekes is az íze, nem érdemes egyben meginni az üveget, két okból sem: 1) kár érte 2) valószínűleg visszajönne, az meg pazarlás. Igazából itt arról is van szó, hogy hiába bírja valaki jól az alkoholt, ennek egyszerűen émelyítő íze van, amit nem lehet töménytelen mennyiségben elviselni. Korábban sikerült egy hosszú délután alatt megigyak egy fél üveg JD Honey-t, ami valahogy bennem is maradt, de ebben az esetben biztosan bolond ötlet lenne ezt megpróbálni.

Érdemes-e kipróbálni? Nos…

  • Maga az üveg elég unalmas dizájn, egy gyűjteményben nem mutat jól.
  • Adott megközelítésből baromi taszító íze van, még ha ez nem is rossz dolog. Alapvetően, ha a stout nem a te világod, akkor ez biztos nem fog beválni.
  • Ha valaki szeret trófeákat gyűjteni, vagy az “italkönyvtárát” szeretné bővíteni, akkor mindenképp javasolni tudom. Legalább lesz mivel felvágni, azonban valószínűtlen, hogy ezért valaki ágyba bújna veled.
  • A brewdog szlogenjei közt gyakori téma a punk világ. Az, hogy egy ilyen árazású üveg sört megveszel-e, nem kis részben függ attól, h mennyire akarsz punk lenni…nem épp olcsó, de végül is kétfelé elosztva már egészen megéri, és legalább lesz egy egyedi estéd. Anarchia a kevéssé szegény punkoknak.

Személyes véleményem: érdemes kipróbálni.

Reklámok

Marha-jó

A mostani étel-összetevő botrányról talán mar hallottatok otthon is. Nemrégiben kiderült, hogy bizonyos fagyasztott termékek, amiket marhának címkéztek (mármint nem neked), igazából lóhúst tartalmaztak.

Mivel a Tesco, vmint versenytársai igazából nem gyártanak ételeket, csak megveszik beszállítóktól, ezert lehet azon vitázni, hogy kinek is a felelőssége beazonosítani az ételek valós összetevőit. (lásd otthoni mizéria, amikor disznót adtak el marha címszó alatt észak Európába, vagy valami hasonló.) – a beszállítók itt is külföldiek voltak.

Az első problémák meg abból a szempontból kicsit szórakoztatóak voltak, hogy igazából DNS-tesztekben mutattak ki, jellemzően <0.1% lóhúst a fagyasztott spagettiben (vagy miben éppen), bár már akkor is találtak egy terméket, amiben kb 30% körüli volt a lókolbász. Amellett, hogy elvileg egyetértek azzal, hogy csak annak kellene lenni a kajában, amit a csomagolásra írnak, a DNS-ben kimutatható, “valami más” ezredrésznyi nyoma, nekem, mint laikusnak, kb bárhol belekerülhetett az ellátási láncba. A tegnapi hírekben aztán már teljesen másról volt szó, most már a harmadik kort futjuk, újabb es újabb termékek kerülnek a ‘fertőzött’ listára, most éppen tizenegy Findus (márkázott, de ők sem maguk gyártják a kajáikat) termékben mutattak ki 60-100% (!) lóhúst. Na ez a komoly.

Most egyelőre itt tartunk, tovább vizsgálódnak.

Vicces, hogy a politikai ellenzék már most veri a kolompokat mindenre, hogy az nem fair, és a kormány tehet egy csomó dologról, semmi nem fair. Leginkább hogy nem ők nyertek a legutóbbi választást. Szerintük. Ilyenkor gondolom közpénzből kellene odaállítani két rendőrt minden gyártósor mellé, nanomikroszkóppal.

A magyar kaja világuralomra tör

IMG_20121201_180921 A többi bevándorló-kajával együtt. Az itteni ételekről, pontosabban azok boltban kapható változatairól már írtam picit a korábbiakban, bár sosem szedtem össze nagyon. Azt most sem ígérem, hogy ez a bejegyzés nagyon korrekten összegyűjti az itteni bolti ételeket, de pár érdekességet azért kiemelnék.

Egyrészt, ami elég fontos, általánosságban, hogy itt a boltokban (Tesco, Sainsbury’s, M&S, Waitrose, stb [hasonlóak mint a Tesco]) nagyon sok fajta olyan kaját lehet kapni, amik a különféle étrendnek megfelelőek, (leves, főétel, vegás, tudomén), es mikrózhatóak. Az otthoni divattal ellentétben ezek általában olcsóak, és sosem tartalmaznak káros kiegészítő anyagokat, néha pedig akár organikusak is, igaz ez utóbbi nem annyira jellemző. Az átlag ár egy 400g-s leves esetében kb £1.90, 600g korul £2.30, bar az utóbbi esetben a +200g nagy része víz. A ready meal-ek, azaz olyan kész kaják esetében mint pl tészták, husik, stb (jellemzően “főételek” csoportja), az árazás picit magasabb, 400-500g-s kiszerelésben £2-£3.50, jellemzően attól függően hogy mi van benne és hol veszi az ember. Ezeket 4-5 perc alatt mikrózva lehet enni.

Az itteni üzlethálózatok nagyon régen rájöttek arra, hogy az itt élő külföldiek hatalmas piacot jelentenek, ezért érdemes olyan dolgokat vagy importálni, vagy gyártani amit külön nekik céloznak. Indiai kész kajákat (az előbbiekben vázoltakat mármint) évtizedek óta lehet kapni, azt hiszem a 80-as évek közepén kezdték árusítani az első adagokat. Később jöttek a kínaiak, valamint a klasszikus olasz (mondjuk az tészta, azt mindenki eszi), valamint mostanában elkezdték előbb csak importálni, aztán helyileg gyártani a kelet-európai kajákat is. Egy ideje lehet kapni tejfolt, lengyel, sőt újabban már magyar kolbászt is a nagyobb boltokban, ismerősöktől pedig hallom hogy már itt-ott túrót is láttak. Ezek egyelőre jellemzően csak olyan üzletekben kaphatóak ahol a környéken nagyobb számban laknak a termékre utazó vevők, de lassan terjed a kelet-európai kaja is. A gulyást amit tegnap láttam/vettem/ettem, azt hiszem nekem sikerült felfedeznem először, visszajelzésekből az tűnik ki, hogy a többiek eddig nem találkoztak vele Londonban. Igaz, az “angol kaja” mint olyan elég lapos és unalmas, tehát nem nagyon sokkoló, hogy másfajtákat is lehet kapni, azért valamelyest üdítő változatosságot ad az, hogy ennyiféle étel van.

Többen kérdezték, hogy milyen a leves. Nos, nem épp anyám főztje, de adott hogy o Pesten lakik, én meg nem, ez nem meglepő. Itt mások az alapanyagok, más a liszt, olaj, hús, stb. Gondolom pl magyar szakácsot nem nehéz beszerezniük, vagyunk elegen, tuti van aki főzni is tud. Ez a konkrét kaja elég fura, édes paprikát használ, minden le van darálva benne, de ennek ellenére ehető és nem tart két órát megcsinálni. Kíváncsi vagyok, hogy a továbbiakban lesznek-e még másfajta magyaros jellegű újítások, és ha igen, mifélék.

Harmadrészt pedig, ezeket a kajákat otthon is simán meg lehetne csinálni. Ha egy olyan országban, ahol az átlagkereset sokkal magasabb mint otthon, ezt el lehet adni kb 500 forintnyi pénzért, tartósítószerek (szarok) nélkül, akkor otthon is lehet. Ezután ne mondja senki, hogy a magyar kaját túl sokáig tart megfőzni, és nem eladható egy műanyag dobozban!

YOLO vörösbor

Teszkó gazdaságos vörösbor az “egyszer élünk” hívőknek. Gondoltam edzés után pont jó lesz. :) No komment, egyébként iható, bár az otthon kapható “Teszkó gazdaságos tengerészital”-t sosem próbáltam, de ez legalább borból van.

(azt, hogy a kép bal fele miért csúszott el feltöltés közben, azt nem tudom.)

Három érdekes étterem Londonban

Három érdekes (2 pozitív, 1 kevéssé) étteremre szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét: Inamo, Tiroler Hut, Gay Hussar. Csillagok és pontok nem lesznek az értékelésben, inkább csak egy igen rövid bemutató.

Inamo

soho-banner_1Az inamo-t még viszonylag régen fedeztem fel, egy keleti, elsősorban japán/kínai/koreai/thai-stílusú étteremről van szó, emellett bár is. Azon túl hogy a weblapjuk igen gyenge benyomást kelt, az ételek nagyon jók, az adagok egy cseppet kicsik, igaz ez ebben a kategóriában úgy tűnik normális. Előre foglalni kötelező, nem mert előírás, hanem mert soha nincs hely. Bár van ‘előrecsomagolt’ menü opció, igazából felesleges azt próbálgatni, mert sokkal nagyobb választék van ha az ember hagyományosan magának rakja össze mit akar. Vannak kisebb/nagyobb főételek, levesek, stb. A részleteket nem sorolom fel, mert nem is voltam ott annyiszor, plusz mivel a távol-keleti dolgokat nem tudom megnevezni semmilyen nyelven, inkább mindenki próbálja ki magának.

Az étterem fő érdekessége azonban nem a kaja, hanem a belső dizájn. A képen látható fehér 3-as blokkok a plafonon ugyanis kivetítők, mert az asztalok egyszerre funkcionálnak érintőképernyős számítógépként is (ahol a fenti kivetítő adja a képet). Itt jön be a dolog szépsége: a rendelést az asztalon keresztül kell leadni, ahol előre látod minden ételről hogy hogy néz ki, mi van benne, stb. Emellett a szembeülővel lehet játszani is (pl battleship, ötödölő, stb), vagy mindenfele ambiens képeket kivetíteni az asztalra. Továbbá lehetőség van taxifoglalásra, bulikeresésre, térkép-nézegetésre, stb. Jó hely társasághoz, randira, stb. Kellemes, a belső berendezés miatt igen egyedi is.

Árazás: érdemes £40/fő korul rászánni ha sokat akar probalkozni az ember és abban 1-2 koktél is benne lesz.
Címe: 134-136 Wardour St, Soho, London W1F 8ZP

Tiroler Hut

nikm1927sTH szerintem az egyik legviccesebb hely a városban. Mint a neve sugallja, elvileg osztrák. A weblap szerint egyenesen “Authentic Austrian Cuisine with Original Live Music” – ez picit a “jereváni rádió szerint” jellegű szóvicchez hasonló pontosságú megállapítás – a hely érdekessége, hogy magyarok futtatják, és bár a menü jó része valóban osztrák/német ételekkel van tele, egy-egy magyar hagyományos-jellegű ételt is találni (“Ungarische Krautroulade”). Emellett természetesen van pár angol baromság is. (King Prawns with Garlic Sauce ~ Served on a bed of rice with Mixed Salad – királyrák…)

A magyarok futtatják dolognak a hozománya az, hogy a kiszolgálószemélyzet teljesen magyar, ami mind hagyján, de a zenész is. Azért amikor az osztrák étteremben egy pasi nyomja a Csongrádi Kata féle “Millió rózsaszál(l)” c. számot, az komoly dolog. Ebből persze az ‘utazóközönség’ semmit nem észlel, mert az egyébként jó ételekkel van elfoglalva, vagy pedig félig részeg, és ha ez se akkor egyszerűen csak nem érti hogy mit nyammog a pasi, mert ez bizony nem hochdeutsch. Hochmagyarnak még talán elmegy. Amennyire korábban kérdeztem az autentikusság abban merül ki, hogy a tulajdonos egy Ausztriában született magyar.

Asztalt foglalni érdemes, zene este 9 után van jellemzően, inkább 9.40. Árazás hasonló az előzőhöz, de itt koktél helyett sor, v pálesz van. Elég finomak. Ha magyar az illető akkor még grátiszban adnak is picit inni.
Címe: 27 Westbourne Grove, London W2 – Queensway/Bayswater metrók mellett.

Gay Hussar

A GH az előző autentikus osztrák étteremhez hasonlóan, autentikus magyar étteremként tünteti fel magát. Az angol nyelvet kevéssé ismerőknek, a gay szó ez esetben a szó eredeti értelmét takarja “boldog/vidám”.
Akárcsak a TH esetében, az autentikussággal itt is komoly gondok vannak: a helyet emlékeim szerint lengyelek futtatják, magyarul senki nem tud, és nincs is nagyon közük hozzá. Furcsa, de a hely sosem volt magyar: egy félig skót, félig wales-i ember tulajdonában állt az elején mielőtt továbbadott rajta.  Ennek ellenére sokan kedvelik az idősebb korosztályból (meglepően ismert hely egyébként az idősebbek kőrében), de ez azért (is) van mert egyrészt sokan azt hiszik hogy magyar a hely, másrészt meg mert nem nagyon tudják mi a magyar kaja.

A felhozatal különben elvi síkon jól hangzik. A menüben jellemzően magyar dolgok vannak, de az ízeknek köze nincs a magyar konyhához. Azzal persze tisztában vagyok hogy az éttermek jellemzően a helyi szokásokhoz igazítják a konyhákat, de emellett sem voltam elhasalva tőle. Kicsit drága is a hely, az előző kettőhoz kepést is. Ha valaki erre jár, esetleg céges rendezvénnyel érdemes kipróbálni. A (nem magyar) “külföldiek” imádni fogják valószínűleg, de autentikus élményért inkább mindenki menjen haza mamihoz.
Címe: 2 Greek Street, Soho, London W1D 4NB

Csirkébe tekert garnéla

…isteni finom! :) Megfelelő fűszerezéssel és gombás zöldséges rizzsel. Tegnap elmentünk egy nepáli étterembe és a Chicken a’la King nevű étel valamilyen átszabott változatát ettem, amiben volt garnéla is. Érdemes kipróbálni az ilyesmiket. Persze tudom Budapesten az igényes indiai/nepáli éttermek listája rövid, és relatíve drágák, de lássuk be változatosabbak is mint a Meki. Utólag is fini, felmelegítve, mert hazahoztam egy adagot, csak arra jöttem rá hogy a felmelegített rizshez érdemes vajat (nem margarint), és mindenféle fűszert adni, aztán még jobb. Jó, hogy van itthon kb négy dolog ami alapanyag, beleértve a sót meg a borsot, de azért abból is lehet alkotni.

Rájöttem hogy mivel nem tudok főzni, ezert barmit összeönthetek, és max ráfogom h tapasztalat. Meglepő módon eddig mindig tetszett amit csináltam, ami abból a szempontból nem hátrány hogy ha kéthavonta egyszer valamivel kísérletezek, az általában olyasmi amit nem olvastam/nem láttam, szóval random.

Mostanság voltam pár buliban, általában cégesek voltak. Biztos jók, nekem köztudottan nem az esetem a tömegrendezvény úgyhogy volt hogy tizenegykor leleptem. Ehhez annyit érdemes tudni hogy a magyarokkal ellentétben itt a bulik általbán 7 korul kezdődnek, és 1ig tartanak, persze kivétel mindig akad, de míg otthon éjfél tájt van kezdés illetve telik meg a partihely, addigra itt mar mindenki merevrészeg. Magyarokat egyébként az elmúlt időszakban nem láttam, mármint újakat. A legutóbbival talán másfél hónapja találkoztam. Ehhez persze hozza tartozik az is, hogy nem töröm magam halálra a kimozdulás-fronton. Ma elindultam egy moziba, de aztán rájöttem hogy a meki is elég lesz nekem, a filmet meg beszerzem másképp. Menjen egyedül a fene. Bar az eső nem zavar most úgy érzem, plusz kimozdulhatnékom van, úgyhogy van egy erős gyanúm hogy nemsoká fogom a batyumat és kimegyek venni egy adag sushit.

Kicsit megváltozott az étel-rendem, na nem mintha leszoktam volna a gyors kajáról, de mostanság több halat eszem, pedig korábban explicit utaltam, illetve most már eléggé kerülöm a nem-barna kaját (értsd fehér kenyér, f. rizs, f. tészta, na ilyeneket nem, csak ha nincs más).

Más nem sok van. Munkahelyen végre van valami aktivitás, mármint nem ugyan azon az Unilever projekten rágódom amin három hónapja, hanem egy másik Unilever projekten. De nem baj, megint beraktak VBA-t kódolni, ill jön egy másik is majd, szóval örülök. Aki nem ismeri, a VBA az Office – leggyakrabban Excel fejlettebb funkcióit előhívni képes programnyelv, elég egyszerű a többi fejlettebb programozási rendszerhez képest, kevesebbet is tud, de valahol el kell kezdeni, nekem meg tetszik. Tegnap bent is maradtam másfél órát pluszban, aztán a főnököm aki meg akkor is ott téblábolt kérdezte h nem akarunk-e pubozni, mondtam hajra. Egyébként a visszajelzések pozitívak, vagy mindenki hazudik, vagy nagyon örülnek nekem odabent.

Mondjuk az időjárás sem motivál arra hogy sokat csináljak mást mint valamelyik négy fal közt ülni. Erős késéssel itt is beköszönteni latszik az ősz, bar meg most is 15 fok van, igaz már rég besötétedett és eléggé esik, szóval ha úgy vesszük nem szörnyű – Észak-Angliában közben elmosott több hidat az áradás amit az eső hozott. Nálunk elég ritkán adnak ki piros riasztást időjárásra, de most az a terület megkapta. Az angolok elég másként kezelik a riasztási fokozatokat, de nem vicces a helyzet. A világossárga (első), az a “be aware” szint – magyarul tudj róla. A második, narancs, a “be prepared” – légy felkészülve, majd jön a piros, “take action”. Utóbbit nem véletlen hívják így. Közben épp olvasom az egyik magyar ismerősöm blogját aki Malajziába költözött, és 31 fokokról ír. Más világ, az biztos :)

Skóciai utibeszámoló 1700 szóban.

Alapvetően jól sikerült az út, kisebb dolgokat leszámítva. Maga az utazás egy csoportos út keretein belül zajlott, amit az egyik helyi magyar kozosseg szervezett, és kisbusszal mentünk. Elég szép távolságról van szó, a térképet böngészve kb 2000 km-t mehettünk, ami mondani sem kell hatalmas elmeny egy 17 személyes kisbuszba zárva, harcolva a csomagokkal, hogy ne essenek a nyakunkba állandóan. Picit alvásmegvonásosnak érzem magam ilyenkor, adott, hogy első este nem aludtam mert utazás közben nem tudok, péntek este, szombat este és vasárnap este 5-6 órát aludtam, ma meg megint hasonlót mert későn értünk vissza.

Az időjárás vegyes volt, pénteken kimondott jó idő volt, szombaton meg hasonlóan kimondottan szar, vasárnap és hétfő vegyesen telt. Igazából ez limitaltan meglepő csak, hiszen Skócia nagyon változatos, az eső mennyiségét tekintve, pl. Inverness-ben kb annyi eső esik egy év alatt, mint Londonban (600 mm/év), miközben Fort Williamnel már 2050mm/év, de Ben Nevisnel (Skócia legmagasabb hegye) 4350mm/év. [Budapest: 520mm/év]. Mondjuk 4350mm az ugye 435 centi, tehát 1.19cm (!)/nap. A napsütéses órák száma hasonlóan változó, a wikipedia szerint a napos órák száma évi 700 és 1540 közt változik, de az átlag kb 1160 óra/év, ehhez kepést Budapesten ez kb 2040 óra/év.

A társaság vegyes volt, azon pár ember, akivel beszeltem jó fejek voltak, akadt pár, akivel nehezebben boldogultam. A csapat jórésze nálam picit idősebb, kb harminc lehetett, bár volt, aki fiatalabb volt, illetve volt egy viszonylag idös no is, nagymama-osztályú, vele nem igazan sikerült szót értenem.

Csütörtök este indultunk és péntek reggelig folyamatosan mentünk (pisi szünetekkel persze) mire eljutottunk Stirlingbe, ahol kőrül néztünk, kávéztunk, relaxáltunk, megnéztünk egy temetőt, a többiek a kastélyt is, amit én kihagytam. Aranyos hely, szép kilátással.

Kávézás közben átbeszéltük az ez egyik csapattaggal a vallás modern jelentőségét, illetve, hogy a különböző bibliai tanítások ki szerint mennyiben voltak általános útmutatók, avagy spirituális irányzatok. (Adott, hogy nem vagyok vallásos saját verzióm szerint inkább az előbbi, hiszen a kor embere nem mindig jött rá pár olyasmi dologra, ami ma már elfogadott standard a vallásosságtól függetlenül, vagy ha valaki magyarázza nekik feltehetőleg nem értette volna meg, de ha könnyen emészthető tanításokba foglaltak a dolgokat akkor jobban hajlamosak voltak elhinni, hogy pár dolgot érdemes megcsinálni és igy egyébként rövid életük jobb lesz. Az más kérdés, hogy a mai vallástanok teljesen kisajátítják az alapelveket és arra fokuszálnak, hogy mivel a spirituális lét olyan hű de fontos, azt meg csak ugye az egyházon keresztül lehet elvileg intézni ezért mindenki szepen támogassa az egyházat, és ha lehet ne gondolkozzon túl sokat azon, hogy a körülötte forgó világ mennyivel érdekesebb lehetne hogyha picit nyitott szemmel és konstruktív kérdező attitűddel rendelkeznének). Igazából meglepően jól sikerült megütni a közös hangot az illetővel akivel beszeltem, az egyetlen amiben azt hiszem igazan különbözően gondolkoztunk az az volt hogy miközben akivel beszélgettem (vallásos) azért van szükség a hitre hogy az ember támaszkodhasson rá ha szükségé van, szerintem pont ezért kellene elkerülni, mert az ember aki egy spirituális entitásra támaszkodik az elhárítja a felelősséget saját életé és hibai, lehetőségi, bukásai, stb. alól, mondván hogy ennek igy kellett lennie, vagy isten úgy akarta, stb., és sokan nem latjak hogy egy fejlődési lehetőségtől buknak igy el. Persze sokaknak nincs is rá agyi kapacitásuk, hogy ezt megássák.

Innen tovább utazás Glen Coe-n keresztül (megálltunk, megmásztuk a hegyet) a Wallace emlékműhöz, korbejartuk, de nem mentünk be (lehetőség volt rá, de fizetős volt). Innen tovább mentünk a varosba ahol megszálltunk, de előtét meg megnéztük a Glen Nevist, ami Skócia legmagasabb hegye melletti hegy, szép kilátás, csak picit állítólag eltévedtünk, mert valamit nem találtunk meg, de hogy mit is, az nem derült ki. Fort Williamban aztán bevásároltunk a helyi Morrisonsban (siralmas kínálat, megrosszabb termek csomagolás – minden kifolyt a műanyag dobozokból másnapra), majd feloszlott a csapat egység, mindenki csinált, amit akart, mi (ketten az egyik csajjal) pl elmentünk kajálni és kerestünk egy pubot is ahol előzene ment, skót, mi más, nagyon jó hangulat volt. El lehet képzelni egy kb nyolcvannak látszó öregapát, aki ugrált és tancolt mint én soha. (Persze tudom én lusta vagyok, de akkor is.) Vicces nemzet ez a skót, de egyébként alapvető tapasztalatom az elmúlt pár napból, hogy nagyon kedélyesek és kedvesek, csak tudja megérteni az ember, hogy mit beszelnek, ugyanis az akcentusuk nagyon meredek tud lenni esetenként [wikin magyarul és angolul]. Lakhatási itt hostelben, 2 ill. 4 ágyas szobákban, meglepően jó volt.

Valamikor a két nap során megnéztük a Eilean Donan kastélyt is, azt hiszem ez szombaton volt, mert esett az eső. Ide is be lehetett menni, de ide sem mentem be, nem láttam értelmét még egy kastélyt megnézni az eddigi kismillióhoz, amit már lattam. Érdekesség keppen jó megemlíteni, hogy itt forgatták egyebek mellett a Hegylakó (Highlander) filmek egy részét is, valamint lakossága 1 (egy) fő, bár ezzel is csak 94. a 97-és listáról, tehát van meg három hely, ahol feltehetőleg hasadt fél személyiségek lakhatnak. Aznap megnéztük meg Loch Ness-t (nem a Loch Ness-i tó, mert az helytelen fordítás hiszen a Loch szó önmagában tavat jelent.), de mivel a szörny nem jelentkezett, elég unalmas volt. A helyi souvenirbolt viszont egy elég jól tervezett turistacsapda, tele van minden szarral, amit el lehet képzelni, és azt is drágán. Pl, skót mintás koton (£3), Nessie-mintas csoki (ahol csak a csomagolás szörny mintás, nem a csoki maga (£5!) stb. Sajnos a skót mintás kotonról nincs wikipedia bejegyzés, sót fénykép se, de lehet amazonon találnék egyet, ha nagyon keresnék.

Délután a Skye hidon keresztül átmentünk Skye szigetére, ahol a hostel is volt. Aznap is elmentünk kirándulni a környéken, ami leginkább egy lápvidékre hasonlított, mindenhol magas fú, és sok víz volt, a cipóm szarrá ázott, azóta se száradt ki rendesen, bár ma már jó. Emellett megvívtam az egyik kerítéssel is, amiben a kerítés 1:0-ra nyert a dzsekim ellen, majd be kell ragasszá valamivel, bár nem tudom melyik verzió áll hülyébben. A hostelben volt egy szárító szobának nevezett hely, ahol negyven fok volt kb, és oda kellett bedobni a cuccokat, hogy száradjanak, de mivel páraelszívó nem volt, ezért semmi nem száradt meg. A többiek szerint abban a szobában pumaszag volt, én erre általában oroszlán szagot mondanék, de szerintem ebben az esetben a hétfejű sárkány-szag, ami jobban megfelelt volna. Picit emlékeztetett a régi viccre, miszerint muksi vett egy görényt, majd, amikor a barátja megkérdezte, hogy nem lesz-e túl büdös a hálószobában, ha ott tartja az allatot, a pasi közölté, hogy majd megszokja (marmint a görény a büdösét a hálószobában).

Vasárnap tovább mentünk, de nem történt túl sok az utazáson kívül. Meg akartunk nézni egy whisky-gyárat, de majdnem két órát kellett volna sorba állni, ami nem volt betervezve, igy kimaradt a dolog. Engem mondjuk nem érdekelt mert lattam már egyet Írországban a többiek már kevéssé voltak boldogok az ötlettől, hogy nem latjak. Valamikor az uton megálltunk pisi szünetre, egy pubban, ahol kemény 250 különböző whisky-t tartottak. Persze az egyik srác, aki ott dolgozott magyar volt, ez onnan derült ki, hogy kiszúrtam, hogy a skót, holland és EU-s zászló mellett magyar is ki volt rakva, aztán utánakérdeztem. Azt mondta a srác, hogy kb másfél hete költözött ki otthonról, volt egy autó mosója, eladta, otthagyott mindent, most igy próbál szerencset. Hat sok sikert neki… Este átértünk Edinburgh-ba, ahol szabad foglalkozásos városnézést tartottunk, szép hely, építészetileg rendben van, változatos. Megnéztük a belvárost, a vár egy részét, egy temetőt (miért ne alapon, de sajna nem találtunk éjjeli zombikat), felmentünk a vár fele is, majd lefele jövetben jól el tévedtünk. Ekkor a mama épp velünk volt, ő már nyafogott, hogy jajmilesz, de persze túléltük. Ekkorra egyébként a telefonom már fél napja le volt merülve, és mivel nem volt toltom, azaz nem kertem el senkitől, ezért úgy is maradt.

Másnap (hétfőn) aztán erösén kaotikus napunk volt. Ez jórészt abból eredt, hogy megbeszéltük, hogy feloszlik a társaság két részre, és van, aki megnézi Arthur Király székét, ill. a többiek szabad foglalkozásszerű programot kaptak, én az utóbbi csoportba soroltam magam, majd elválásunkkor megbeszéltük, hogy tali fél 12-kor. Szerencsere nem egyedül mentem, korbejartuk a varost meg a várat, meg jól elidőztünk itt-ott, igy egy újabb eltevésed után sikerült fél órás késessel 1 órára visszaérni a kisbuszhoz, ekkor esett le az alapvető különbség a magyar és az angol idő definíciók közt, adott ugyanis, hogy magyarul a fél 12 az 11.30-at jelent, angolul viszont 12.30-at, csak én már jórészt átalltam az angol “időszámításra”. Mivel a telefonom le volt merülve, sőt akivel mentem, azé is le volt merülve, nem tudtak elérni minket a többiek, igy para volt, hogy mi van velünk, már a rendőröket akartak kihívni, hogy hátha bajunk van. Elég nagy hiszti volt, hazafele a busz sutábbik fele nem szolt hozzánk egy szót se. Mama nyámmogott végig meredeken, hogy milyen izék vagyunk, meg hogy jajmilesz hogy fog hazaérni, mert ő szar környéken lakik (nem is lakik szar helyen), meg hogy jaj nem lesz metró (de volt, bőven), megstb. Amikor már itt voltunk pár utcára tolunk akkor futottunk bele egy baleset miatt lezárt főútba, ahol egy másik utcára kerülni kellett, akkor már a szívroham kerülgette, hogy jaj nem tudunk tovabbmenni, jaj ottragadunk, jaj stb. Gondoltam a következő az lesz, hogy jaj lezuhanunk, miért ne alapon. Persze hazaértünk, igaz valóban picit későn. Menet közben azért kiderült, hogy az egyik csaj a csapatban pont ebben a házban lakott mielőtt én ide költöztem, igaz nem ebben a szobában hanem a kicsiben amiról korábban már írtam egy keveset. Megint mondhatni kicsi a világ, de ezt már tudjuk.

Összességében jó volt azt hiszem, tanulságos, már arra vonatkozólag, hogy kisbusszal menjen, akinek két anyja van, egyszerűbb haverokkal összeállni, a vonat innen Edinburghba és vissza £55/fő, az nem sok, ha azt vesszük, hogy egy autó 10 litert eszik 100km-én, egy liter benzin meg egy font akkor az odavissza út kb 120 font, és a vonat 4 és fél óra alatt ott van, a kocsi meg nem, és meg vezetni is kell. Aztán ha odaértünk autó bérlés, és irány, ahova menni akarunk. Alapvetően Skócia szép, de nem érdemes keresztülutazni három nap alatt, hiszen jórésze hegy, ami mindenhol ugyan olyan, illetve kis részé tó, ami megint mindenhol ugyan olyan. Igy most 96 órából aludtunk kb 24-et, és csak az oda-vissza út volt összesen szinten 18 óra, nem számolva a köztes utazást, ami meg kb 15 órára jött ki. Ez igy összeadva 57 óra passzívan töltött idő, és 39 aktív, aminek egy részé kaja, bevásárlás, zuhizás, és csomó olyan dolog, ami magát a hasznos időtöltést csökkenti. Persze, vitathatatlan, hogy nem volt drága, £200 költőpénzzel, de nem hiszem, hogy egy ajtóbéléses hétvége három főnek sokkal radikálisan drágább lett volna, miközben a lehetőségeink sokkal tágabbak lettek volna, ha picit előre tervezünk.