Konferencia-szervesés titkos-ügynökökkel és ex-elnökkel.

Micsoda nap, szokás mondani…a hét második felében dolgozom egy konferencián mint ’hostess’ (pasi kiszerelésben persze) amit az Oxfordi Egyetem szervez, témája pedig a társadalmi vállalkozás, magyarul olyan befektetések, amelyek bár üzleti alapon szerveződnek, de elsődleges céljuk a társadalmi jólét megteremtése, pl egészségügy, oktatás, természetvédelem stb. elterjesztése olyan országokban/területeken, ahol meg ezek erősen hiányosak. (Nem, nem Magyarországra gondolok kivételesen…:)). Nem utolsósorban a filantróp (nem keverendő a mizantróppal) életvitelt is propagálja a gazdagabbak közt…A konferenciát egyébként a Skoll Foundation (Alapítvány) jegyzi, Skoll bácsi pedig az az ember, aki kitalálta az ebay-t annak idejen, úgyhogy elég sok jeles egyéniséget lehet látni. Holnap (ami igazából mire ez a post felkerül mar jelen-múlt idő lesz, tehát pénteken) Al Gore amerikai volt alelnök látogat, ma pedig Carter adta át a díjakat. Carter bácsi a hetvenes években volt az USA elnöke, azóta 83 éves kora ellenére is komoly társadalmi szerep vállalása van elsősorban a harmadik világban.

Carter @ Skoll

Na mindegy, azt tudtam, hogy ő ma lesz szereplő, de nem vittem a nagyobbik fényképezőmet ennek ellenére, úgyhogy csak az IXUS65 volt nálam, ami egy zseb gép. Emellett nem sikerült bejutnom se az auditóriumba mert mivel elvileg dolgoztam ugyebár ezért csak későn szabadultam a bejárati ajtó mellől, ezért addigra megtelt a belső helyszín, ahol az előadok is voltak. Végül felkerültem az alsó erkélyre, ahol elég nagy meglepetésben volt részem. A nap folyamán összehaverkodtam az egyik hivatásos fotóssal, egy fiatal lengyel sráccal, akivel nem volt nehéz közös témát találni. A srácnak egyébként egy Nikon D80-asa van és azt hiszem egy 28-105-os Tamron obija, 2.8-4 vagy fix 4-es nem néztem. Na ez a srác épp ott volt, ahol én kilukadtam a színházban, a beszélő pult felett, de elfogadható szögben. Rövid beszélgetés után jutott eszembe, hogy a Nikon DSLR-ek a Canonokkal ellentétben nem CF hanem SD foglalatosak, az én IXUS-om pedig szinten SD kártyás, így sikerült elkérjem a srác gépét egy tíz percre, és a saját memória kártyámat használni benne, tehát van pár képem egész elviselhető minőségben. Majd felteszek egyet, mar kiválasztottam, de az eredeti színek nem túl jok, és a kép is zajos, igy meg dolgoznom kell velük picit, de nem ma. Holnap ez a srác nem lesz, de majd viszem a 20D-t és próbálok pár képet csinálni Al Gore-rol ha úgy alakul, aztán megígértem neki, hogy elküldöm őket, ha lesznek. Különben azért megjegyezném, hogy Carter nagyon jó beszédet mondott.

A rendezvény egyébként szerintem elég hiányosan lett megszervezve. Egyik részről, ami inkább csak a delegáltaknak problémás az az, hogy nincsenek normális jelzések arra vonatkozóan, hogy milyen program hol van, merre kell menni és egyáltalán ők maguk hol vannak. Ezt ma meg az is tetézte hogy kb. fél óráig nem működtek a rádiók technikai hiba miatt, úgyhogy nem tudtunk egymással effektív kapcsolatot tartani, úgyhogy mindenkinek háromszoros adagot kellett rohangásznia a kedves delegáltak jó kis kéréseivel, plusz persze a főnökök véletlenszerűen vannak mikor-hol, ezért mindig meg kellett keresni/találni őket… Másik részről nagyon kettősnek érzem azt, hogy bár a konferencia jó része azzal törődik hogy hangoztassa, mennyire fontos az energiapazarlás megszüntetése, ennek ellenére két embert fizetnek naponta csak azért, hogy a folyosókon kinyissa az ajtót a delegáltaknak. (kb. ennyi a feladatuk, semmi más. Nem tudom látjátok-e, hogy nekem ebben mi a kettős, elvégre lehet, hogy font milliárdosokkal van tele a konferencia, de azért jórészt mindegyiknek két keze van, szóval hogyan gazdaságos ajtónyitokat fizetni?)

Harmadik, ami szerintem elég komoly hiba a szervezésben az a biztonság kérdése. Leszámítva a közel hétszáz db milliomos-milliárdos emberkét, aki jelen van ugyebár itt van a két amerikai politikus is. Egyáltalán nincs biztonsági ellenőrzés, alig nézik, hogy ki jön be-ki, az meg hogy mi van a táskájukban, senkit nem érdekel, se a színházban, ahol a díjátadó volt, sem a suliban, ahol a napi programok zajlanak. Van két fő biztonsági egy egész iskolányi területű helyre. (Hogy ki kit támad meg az meg csak a szerencse kérdése innen.) A színház, ahol a díjátadó volt egy nagyon picike hely, mert az 1600-as években építették, ezért minden folyosója nagyon szűk, két embernél több nem fér el egymás mellett. Cartert végül is csak kb. tíz titkosszolgálatos kísérte, mert majdnem ugyanaz a vedelem jár neki, mint az aktuális elnöknek, nade…ehhez képest ott vagyunk mi, a diákok, akik végül is hostess munkát csinálnak, és az összes azonosítónk egy szimpla narancs színű póló, és egy egyszerűen nyomtatható névkártya. És senki semmit nem tud rólunk. Marmint az én névjegyemen azért van Németh Viktor mert az email címem azt mondja, hogy igy hívnak. De ha Kis Béla lenne az emailem akkor a névjegyem is ez volna, mert sose néztek, hogy kik mik vagyunk. Emellett nem is ismerjük saját magunkat. Vagyunk a csapatban kb. tizenöten, de egy-egy ember max 4-5 másikat ismer, a többit meg látásból sem, igy bárki bejöhet egy ilyen kiszerelésben azonosító meghamisításával az utcáról, anélkül, hogy akár a főnököknek feltűnne, hogy ez az illető nem is idevaló. Carter bácsi szó szerint mellettünk ment el, kartávolságnyira. Végül is nem áll semmiből egyszerűen besétálni egy bombával vagy egy kisebb fegyverrel egy hamisított jelvénnyel és narancs szerkóban, és direktben leteríteni – most erre többen azt fogjak mondani, hogy ah amíg nem láttuk addig megnéztek minket, hogy mi van nálunk – ez se igaz. Rajtam például két nagy zsebes pulóver és kabát volt, a narancssárga, amit kaptunk. Bármi lehetett volna nálam, nem latszik ki. A titkosszolgalatiak alig utánunk érkeztek, de csak átrobogtak a bejáratnál, nem néztek azok semmit. Egyébként meg távolról ki lehet szúrni őket, mert van egy jelvényük. Az egyik pasast sikerült elkapjam pár percre úgyhogy tudtam vele beszélgetni egy picit bár persze nem az előbb vázolt biztonsági hiányosságokról. Mondta, hogy valóban elég sokan vannak, ok a kirendelt személyes testőrség, és hogy egy megbízást általában 3-4 év hosszra kapnak, aztán rotáljak őket máshová. A kis piros csillag-kitűző meg azért kell magukra, hogy felismerjék ki tartozik a csapatukba és ki nem, mármint akkor amikor több csapat van egy helyen. Emellett tipikus Kovács ügynök mind (Mátrix), log a fülükben az átlátszó rádió füles. Aki már látott otthon kormány őrt vagy miniszterelnöki testőrt közelről egyébként azok is igy néznek ki, csak nincs csillaguk.

Egyébként megjött a jogsim is, mármint a brit. A magyar jogsit természetesen nem kaptam vissza, ami viszont sokkal jobban zavar az az, hogy a magyar személyimet se kaptam vissza, úgyhogy majd rájuk telefonálok valószínűleg nemsokára hogy mi történt, mert arra azért meg szükségem lenne…mindenesetre nem csak autót hanem háromkerekű motort és quad-ot is vezethetek, legalábbis a jogsi szerint…

Papírmunka, Telefon, Banánsör

Beadtam a papírokat az angol jogsiért, pár hét és megkapom. Az otthonit le kellett adjam, nem is kapom vissza, meg a személyimet is le kellett adjam, azt még visszakapom szerencsére. Igazából azért hasznos itt a jogsi, mert lakcímigazoló-kártyaként is szuperál, úgyhogy nem kell mindig egy csomó papírt vigyek ügyintézni. Vezetni a magyar jogsival is lehet itt, viszont ezt nem csak az EU-ban, hanem elég sok másik országban is elfogadják, ki tudja, még hasznos lehet.

Vettem telefont is, egy N95-ös Nokiját, kétéves hűségnyilatkozattal, havi 15 font, ezért kapok 75 perc beszédet havonta és 250 SMS-t, ingyen. Persze a telefon ingyen volt. Épp emaileztem a cellanaplóval (egyik indexes blog), hogy milyen már, hogy otthon 115 ezer forint a telefon hasonló szerződésben, itt meg tök ingyen utánad vágják.

Voltam egyik nap a Teszkóban, persze lekéstem a buszt haza, úgyhogy tolhattam hazáig a szekeret (amit elkötöttem), szerencsére senki nem kötött belém. De vettem banános sört! Hahah! És milyen finom! Pedig eredetileg tök-sört kerestem (Pumpkin Ale), de ez lett végül, mert a másik nem volt. Igaz még azt se próbáltam korábban.

Egy történet az itteni munkahelyi egyenlőséghez történő hozzállásról

Tipikus ‘na ilyen sincs otthon’ jellegű történetet szeretnék megosztani mindenkivel. A mai napom egy egynapos munkával ment, szórólapoztunk és gyümölcslevet osztogattunk a Deloitte graduate scheme-ját reklámozva. A mai melóért elvileg 8 font/óra fizut kapunk, de mivel a papírra, amit aláírtunk valami ok folytán 12/ó került fel, azt mondta a csaj, aki ott volt a cégtől, hogy na jó akkor legyen 12. Mindezt úgy, hogy egyébként 8-rol volt szó végig, és a papírt, amit aláírtunk nem előre írtuk alá, hanem a meló végén. Mondom mi van? :) Úgyhogy egy nap (7 órányi) szórólapozásért kapok majdnem harmincezer forintot :) [29e vmennyi].

A történet mögött tömören az elírás mellett az áll, hogy valamilyen ok folytán azok, akik a University of Oxford-nál tanulnak, nem dolgozhatnak, ezért kb lefizetik őket a 12/órás fizetéssel, míg másnak csak 8 járna, viszont a mai csapatban volt egy fő OU-s, és 5 Brookes-os, mire a csoportvezető, aki a fizetésért felel kikelt a telefonban a főnökének, hogy márpedig ő szerinte, ha az egyiknek annyi jár akkor a másiknak is, kevesebbet nem adhat az OU-snak, ezért kap mindenki többet.

Ez egyébként bruttó, de mivel az éves fizum nem éri el az 5000 fontot, és tanuló vagyok, ezért nem kell adózzak belőle.

Sulikezdés újonnan

Elkezdődött a suli. Elég vegyes a felhozatal, három féle órám van, ebből egy a Global Political Economy, ami merev elmélet lesz megint, és a pasi, aki oktatja az hetente két telefonkönyvnyi anyagot adott ki olvasásra. Van egy olyan érzésem, hogy ha csoport összes olvasási teljesítményét összeadjuk majd a félév során, akkor se fog kijönni az egyheti adag fele. A tagról még annyit érdemes tudni, hogy svéd származású, erős akcentussal beszél, és olyan szavakat használ állandó jelleggel, amihez egy felsőfokú angol vizsga és a hozzá tartozó tudás nem mindig elég. Néha össze kell dugjuk erősen a fejünket a csoportban, hogy miről is lehet szó, pedig elhihetitek, nagyon erős a társaság angol tudása.

A másik két órám jobb, az egyik az Research Methodologies, a másik meg East Asia, amit egy felettébb fiatal bolgár nőci tanít, akit az oxfordi egyetemről hoztak át, mert a nő, aki egyébként tanította volna, egy japán csaj, az lelépett könyvet írni.

Más nem sok van, meguntam a teszkó gazdaságos mirelit készkaját, úgyhogy vettem helyette teszkó gazdaságos sütni való krumplit, és chicken nuggetts-et, ezt nem tudom, hogy hívják madzsarul. Meglepően ehetőek, majd lehet, veszek még. Vettem ezen kívül egy kiló kecsöpöt, majd elfogy, ha rám van bízva, akkor elég gyorsan. Vettem ezen kívül egy adag csirkemellfilét is, valami bőr és szőr nélküli OEM kiszerelés, majd megcsinálom, csak még nemtom mit is csinálok vele, meg vettem főzőszószt, vagy mit, valami kínai. Mindegy, kici, ócó. Azaz igazából nem is, de most jó lesz.

Ideiglenes munkákról összefoglaló

Az október közepi héten nagyrészt Londonban voltam, adatbeviteles munkát csináltam a hét jó részében. Mondjuk tudom, hogy nem egy agymeló a dolog, sőt ahhoz hogy kilencre beérjek London közepébe öt után kellett keljek, de szerintem ez nem gond amikor négy napra kb pont annyit fizetnek mint otthon a bruttó 200e egy hónapra. Szokás mondani, hogy ennyiért akár hajlandó is vagyok rá. Most hétvégén is el vagyok foglalva, partyfotós technikai asszisztens, nyomtatás, stb, szintén nem agymeló, de egyrészt zsé, másrészt úgysincs jobb dolgom jelenleg, aztán meg majd meglátjuk mennyire lesz kedvem a hajnali fél5ös hazaéréshez amiben egy-másfél óra gyaloglás is benne van, mert hát ez nem Budapest, itt éjjeli járat nem nagyon van. (Még a végén hiányozni fog a BKV).

Még a tömegközlekedés témájában, a helyi közlekedés kaotikus, a menetrend teljesen ismeretlen fogalom az itteni buszosok számára, ami egyrészt abból ered, hogy a buszokon egy db ajtó van, és sokan a vezetőtől vesznek jegyet, másrészt a város kialakítása teljesen közlekedés-ellenes (van egy kétszer egysávos[nak sem nevezhető] út a városban aminek szlalomos felfestéssel az egyik fele parkoló, így a hajnali időpontokat leszámítva állandó a dugó.), harmadrészt meg spontán nem jön a busz ha olyanja van, ez már többször előfordult. A távolsági ellenben pofás, van pl egy OxfordTube nevű buszjárat, innen Londonba megy, amin oda-vissza 12 fontért van ingyen reggeli (nem kempinski de legalább van), ingyen WIFI, és WIFI-képes eszközzel ingyen net is. Egyébként az éjjeli meló okán vettem egy bicajt használtan, jó állapotban van, 25 font volt, bár még rájött a lámpa (2) meg a zár, meg az éjjeli sárga mellény ami errefelé kötelező. Mondani se kell, hogy a tegnapi melóba menet odafelé is eltévedtem, meg visszafelé is, de semmi gond, most már tudom merre nem kell menni (itt az úton kell bicajozni ezért kerülöm a főutat).

Tegnapelőtt volt Halloween, mindenki szépen beöltözött, én is beöltöztem de nem tudom minek. Mindenesetre egy flakon fehér hajfestéket fújtam a fejemre meg az arcomra, marha jól nézhettem ki. Tegnap meg szülinapi kajálás volt, elég viccesen lehettem, gyors összefoglalóban magyar gyerek Angliában indiai étteremben, brazil pólóban orosz sört és ausztrál bort szopogat :) Mondja valaki hogy nem vagyok nemzetközi.

Suli apdét meg hasonlók

Voltunk a hétvégén Londonban, bár csak futólag. Van innen Oxfordbol egy oda-vissza járat, 8 font, WIFI&net a fedélzeten, ingyen reggeli, stb [ja az első két tétel is ingyé van persze]. Majd ha otthon a Volán ilyeneket csinál valaki szóljon és hazaugrok megnézni :)

A suli kicsit lapos, relatíve sokat kell olvasni, mármint ahhoz képest hogy a Gyűrűk Ura könyv felét (az kb 500 oldal) nem olvastam el az elmúlt másfél évben. A csoportban szerintem több a külföldi mint a brit, és néha azt se tudom hogy egyesek mit keresnek itt. T.i. ez ugye a nemzetközi kapcsolatok szak, erre egyik talán kenyai kedves csoporttársam tegnap kérdezett körbe, hogy hol is van az az Alaszka nevű hely, mert ő hallotta, hogy ott valami halakkal kapcsolatos meló van és az tök egyszerű meg tök jól fizet. [egyébként nem bántásképpen, mert egy csomó afrikai van itt akik teljesen jó fejek és értelmesek, csak valahogy ez az egy tévelyedett el egy cseppet – órán sincs képben soha]

Meló még nincs, bár jövő héten forgalom számlálni fogok, ezért négy napra adnak kb hetvenezer forintnak megfelelő összeget, aztán már jövő hétvégén elmegyek egy két és fél napos kirándulásra, viszek gépet is. Vettem hozzá hátizsákot ebayen, baromi olcsón egy 35L-es Columbiát (újat, 20 font). Itt egyébként is elég olcsón mérik a ruhákat, leginkább az itteni fizuhoz képest, de pl a műszaki cikkek se drágák. Egy otthon kb harmincezer forintos használt telefon (Nokia 6630) itt valahol 20 alatt megy. Eléggé pezseg a használt piac, pl Amazonrol vettem egy könyvet négy fontért (kb 1500 ft) ami újonnan 25 font lett volna, és csak azért tudom hogy használt, mert mondták, különben nem látszik rajta egyáltalán.

Mára meg még teszkozunk szerintem az lesz az esti program mert lehet holnap főzőnapot tartunk, van itt egy másik magyar srác aki valamelyest tud főzni, kitaláltuk hogy megetetjük a többieket valami jó magyaros kajával :)

Marx és az elidegenített munka

Aki egy rendes elemzést vár nem fogja megtalálni itt…Voltam suliban, elsőre nem tűnik sokkolónak, bár kiadtak egy kis olvasnivalót, amit majd órán átbeszélünk. Első heti adag, Marx-tól az elidegenített munka, meg még egy másik mű szintén tőle amit még nem kezdtem el olvasni. Hát nem akarok belegázolni a szocialista vallású olvasóim lelkébe, de hogy hogy lehet ennyit rizsázni a semmiről az valami hihetetlen, és akkor nem írok csúnya szavakat. Javaslom olvasásra aki nem ismeri, kb tizenöt oldal, de megemészthetetlen, pedig magyarul is előkapartam.

A tömör lényege, hogy a munkások a megtermelt javakat mások számára termelik, és ez nekik rossz, mert a termék elidegeniti őket saját maguktól, meg az élettől, meg a mibenlétből, és egyébként is 42. (gyk: link). Mondjuk azt belátom hogy egy 1844-ben íródott papírnak mai szemmel valószínűleg több elavult vonzata van mint amennyi releváns, de furcsállom az akkoriakat hogy ennyien átvették a gondolatokat. (Nem is amiatt mert a dolgozók kisemmizése ismeretlen fogalom lenne a mai világban, hanem mert a versenyt mint negatívumot beállítani elég szűk gondolkodásra vall szerintem, nem beszélve arról hogy ha nem csinál senki semmit akkor mégis mire gondolt elmélkedő barátunk, mi a szösz lészen?) Uff.!

Teszkókaja

Rövid bejegyzés: Kezd letisztulni a ‘mit együnk olcsón’ probléma. Végül a konzervkajákat ejtettem a mirelit kajákért, van egy közeli teszkó, és hát hagy ne mondjam vannak jó ajánlataik. Egyrészt van egy csomó egy font körüli kaja, másrészt egy csomó egyet fizet kettőt kap, illetve kb családi kiszerelés 3-4 font körül (a kicsi alig olcsóbbak). Pont azt beszéltem az egyik lakótárssal, hogy a hűtőnk egy hétre fullon van már, egy negyed vagyon elment mirelitkajára :D De legalább nem romlik meg…

De egyébként is elég teszkó-álom van itt: teszkó sör, teszkó mirelit-kaja, teszkó vaj, teszkó kenyér, teszó tej (háromliteres), teszkó só, teszkó cukor, teszkó budipapír…egyébként nem a teszkó gazdaságos cuccokat vesszük, hanem a simákat, illetve néha a ‘healthy living’ kategóriás kajákat, mikor mi olcsóbb-ehetőbb. A Tesco Value nem annyira az igazi, bár vitathatatlanul olcsó.