A mai postával jott az alábbi:
Javaslom megnezni a feladó címét – Good Times Building.
Na most javaslom megnézni azt a helyet élőben is :)
Link itt. Hát nem tudom, megvan a véleményem arról h nekem mi lehetne a “good times” vizualis leírása, de nem az a kép, az tuti.
Nemrég jelent meg a neten egy kutatás eredménye (eredeti itt) amit gondoltam megosztok veletek.
A kutatás szerint az átlag* brit a “felnőtt” élete során 726 alkalommal ébred másnaposan, jórészt mert ez alatt az ido alatt 5800 pint (568ml) sört (alk% nem volt feltüntetve), valamint ezen kívül 8700 pohár bort (nem írta h mekkora [125/175/250ml] pohár) gurít le. A kétezer válaszadó saját bevallása szerint hetente átlagosan három alkalommal ivott, összesen legalább kilenc italt elfogyasztva. Az újság fejszámolása szerint ez egy teljes évre levetítve 468 db ital, a teljes élet alatt elfogyasztott számla pedig kb £58,000 [kb 18,096,000 ft]. Ebbe azt hiszem nem nagyon számolták bele az inflációt. Az emberek jó része (57%) otthon iszik, és csak alig hatoda (17%) mondta hogy gyakran jár pubba. (Kérdés mi a gyakran…).
Az átlagos “első alkoholizálás” 14 éves korban kezdődik (azt hiszem engem akkor már az osztályfőnök vitt haza egy iskolai karácsonyi buli után mert úgy volt vele hogy magam nem találnék haza egyben…). A fogyasztás indoklai közt elsősorban a szórakozás, megnyugvás és hasonló általános dolgok szerepelnek.
* tudom, nincsenek adatok standard deviációra, és a többi stat módszerre, de a köztájékoztatás már csak ilyen.
Ez egy mai kép Ealingből, ott lakó munkatárs lőtte, aki ismeri a környéket felismeri merre van ez pontosan. Tegnap estére itt is kitört a balhé, a BBC szerint a Woolwich-bol átutazó fiatalok kezdtek pusztításba Ealingben is, ami abból a szempontból valószínű hogy az a városrész meglehetősen nyugis/gazdag.
Még egy dolog ami mutatja hogy ez mennyire csak heccbol zajlik: a leamortizált üzletek közt olyanokat is látni Ealingben mint babaruha-boltok, organikus kaja-boltok, stb: nem TV, meg cipó, ruházat stb (mint amit a többi helyen szedtek össze), csak egyszerűen életviteli üzletek.
Egyre jobb a helyzet mint láthatjuk…
Sok érdekességet és problémát vet fel a mostani londoni lázongás. Mint azt nem kell nagyon senkinek sem bemutatni, London (is) egy felettébb multikulti környék: bár jellemzően Amerikára, elsősorban NYC-re szokás mondani hogy a “kultúrák olvasztótégelye“, személyes tapasztalataim szerint London egy negyed centit sincs NYC mögött ha erről van szó, sőt, megkockáztatom, hogy a multikulti hangulat/lét errefelé erősebb mint nagyon sok más helyen.
Ebből persze baromi sok probléma tud lenni. Miközben a zavargásoknak csak a második-harmadik napja zajlik (a ki tudja mennyiből), pár dolog azért láthatónak tűnik. A városban a társadalmi eloszlás természetesen igen változó. Miközben nem annyira akarok belebonyolódni a faji előítéletekbe, azért vitathatatlan ez most a fekete közösségekben terjengő balhé. Aki ismer, többször mondtam már, hogy a nyugaton jellemző indiaiakkal nagyon kevés a probléma ( — reméljük ez a napokban megerősítést nyer). Nem így a keleti fekákkal.
Kedvenc etnikai térképgyűjteményem (via Guardian 2005) szerint feketék pedig elsősorban keleten laknak:
A fenti számokat érdemes duplázni, mert ezek csak az African Blacks számok, a Carribbean Blacks jellemzően hasonló területeken ugyan ennyi. A déli környékek jellemzően pont Brixton, keleten pedig Hackney, Islington, Wood Green, Peckham – a balhék helyszínei. Persze nem kötelezően azért van probléma mert más a színe (sőt, nem erre akarok rámutatni), hanem mert ezekben a közösségekben nem csak nagyon magas a munkanélküliség [Londonban kb 50% körüli a fekete fiatalok [16-24] munkanélküliségi aránya] (Forrás – BBC), és igen rosszak a kilátások.
De mi is Brixton és társai?
A többi környék is távol áll a tökéletestől, nem sorolom végig, de mind hasonló. Mostanság már jönnek hírek arról is, hogy Birmingham központjában is hasonló lázongások kezdődtek. Az északabbi volt iparvarosok is megérnének egy misét, de sajnos egyik sem sokkal jobb mint a keleti negyedek itt. Liverpool, Birmingham, mindegyik nagy arányú problémákkal küzd, hasonlókkal természetesen. Igazából a magas munkanélküliség egyes csoportok kőrében, valamint ez ezzel együtt járó problémák (gyerekek elhanyagolva, oktatási problémák, faji előítéletek, stb.) tőrnek felszínre (részint). Miközben a szombati balhé elvileg azért kezdődött mert a rendőrök csütörtökön lelőttek egy fekete srácot akinél fegyver volt és rájuk lőtt, a mostani problémákat már inkább azok a fiatalok okozzák akiknek egyszerűen nincs jobb dolguk, mint, hogy épületeket gyújtogassanak. Végül Is tényleg “kurva vicces”. A kilátástalanság erős, az akarat hogy kitörjenek belőle már kevéssé az.
A hosszú távú gondok azonban összetettek: miközben a gyengébb szociális rétegeket nagyon megütötte a recesszió, és a kerületek így is hatalmas pénzeket költenek arra, hogy a rászoruló lakosságot a vízfelszínen tartsák, nincs pénz arra, hogy a felgyújtott/kifosztott épületeket rendbe szedjék. Ez talán a kisebbik, rövid távú gond. A nagyobb probléma amiről mindenki beszél, hogy ezeknek a kerületeknek nagy szüksége lenne kereskedelmi egységekre, és természetesen a belőlük származó munkahelyekre és adóra. Lehetőleg elsősorban azokra az egységekre, amik aztán odavonzanák a nagyobb adókat fizető gazdagabb lakosságot is. Természetesen eddig is sokan elkerülték ezeket a környékeket, mondván nem voltak jó helyek, de ezek után teljes képtelenség lesz cégeket, embereket bevinni.
A másik érdekes kérdés/probléma az olimpia lesz – nem is (csak) azért mert a mostani balhék megkérdőjelezik a rendőrség hatékonyságát, hanem azért is mert egyebek mellett azért tették keletre az olimpiát, mert azt remélték, hogy a versenyekhez kapcsolódóan elég nagy mennyiségű befektetés érkezik majd a városrészekbe, majd később, amikor már az egésznek vége, az épületek egy részét szintén kereskedelmi célokra tudják majd hasznosítani, vagy megint csak, drágább lakásokként eladni. Ez most mind picit kérdőjeles lett.
A rendőrség pedig nagyon csúnyát alkotott és alkot is. 1985-ben is voltak zavargások majdnem pont ott, ahol a szombati balhé elkezdődött. Mindenki azt hangoztatja a BBC-n, hogy azóta is folyamatosak a súrlódások a rendőrök és a helyi arcok között, és bár mindenki állítja hogy ezeket a problémákat kezelték az elmúlt 26 évben, amint a példa mutatja, erre nem nagyon került sor.
Az igazságszolgáltatás egyébként is problematikus: ahogy valaki említette (szintén a BBC-n), a börtönök tele vannak, a fiatalok börtönei tele vannak, egyszerűen nincs hova tenni az embereket. Már persze ha megfognák őket, ugyanis a rendőrség csak áll és bámul. Vízágyú mint kiderült nincs a városban, ugyanis olyanja a Met-nek (Metropolitan Police) nem igazán van. Sajnos pont akkor hívott vki amikor erről volt szó, úgyhogy nem tudtam rá figyelni rendesen. Arra mondjuk biztosan sok kérdés lesz, hogy miért nem használ a rendőrség komolyabb erőket/eszközöket mintsem csak néhány utcai rendőrt. Kicsit olyan benyomást kelt az egész probléma-kezelés mint amikor esik itt a hó – megáll az élet, és megvárjuk hogy elmúljon, mert a havazás errefelé nem divat ugyebár, miért is kellene készülni rá?
Pusztán érdekességképpen: Az alábbi képet tegnap (vasárnap) lőttem Shoreditchban, kelet-Londonban.
A képen 2 darab, az egyébként elég rövid életű 1983-as szériából való metrókocsi látható mint művészeti stúdióvá alakított tárgy.
További képek itt. Klikk a Studio melletti + jelre.
A hétvégét vadkempingezéssel töltöttem Cornwallban, kb húsz ismeretlen társaságában. Volt azért egy ismerősöm is. Az eseményt Kriszti szervezte (akiről pár éve írtam talán, egy magyar csaj akivel Barcelonában találkoztunk még, azóta Londonba költözött) egy meetup-jellegű weboldalon keresztül, így végül is neki pár ismerőse jött, valamint, ahogy ez lenni szokott ilyen esetekben, sok ismeretlen is. A társaságban volt pár magyar, pár cseh/szlovák, egy ausztrál, több francia, maláj, pár angol (inkább csak egy), és még pár elvontabb népség (litván, stb). Volt egy apuka is meg a hatéves lánya.
Mivel a WordPress nem engedi hogy rendesen beszúrjak Google Térképet, ezért csak képszerűen, ill rákattintva megnyílik a térkép is:
A kb. közepén lévő “The Watering Hole” melletti (jobbra) kis buckákon bújtunk el.
Az odaút egy cseh srác (volt kb 40 éves, de meg nem mondta volna róla senki hogy annyi) autójában telt, Kriszti, plusz egy lengyel és egy brazil csaj társasában, jól elbeszélgettünk, illetve bevásároltunk a helyi Tescoban.
A vásárlást kb 60 fontból megúsztuk – ez 17 fele lebontva majdnem ingyen volt.
A kutya Jan-é volt, a srác a képen, ő vezetett. Péntek kb 9 korul értünk oda, este, egy hosszasabb út után. Mi voltunk az első érkezők, pontosabban egy ausztrál csaj már ott volt, de nem találtuk, mert senki nem tudta a számát. Kisebb gond volt az is, hogy nem igazán volt térerő, es mégannyira nem volt internet. Ennyit az okostelefonok buktatóiról. Az ausztrál végül meglett nem sokkal később, valamelyik pubban henyélt.
Szerencsére sikerült vegyek előző nap egy olyan sátrat amit csak ki kell szedni a zacsiból és felállítja magát, kb 20 másodperc a folyamat, és hozzá se nagyon kell nyúlni. Kriszti ellentétben pl elég sokat szívott a sajátjával, neki hagyományos sátra volt, amit azt hiszem valakitől kölcsönkapott. Valamelyik képen látszik egy reptéri jellegű húzós táska. Na az az enyém. Lehet nem épp sivatagi körülményekre tervezték de felettébb hasznosnak bizonyult, mert kicsit több cuccot vittem mint amit használtam (ruhák), ezért sok hely kellett. Este sokat ettünk, sokat ittunk, én valamikor 3 körül kerültem “ágyba” (hálózsákba mármint), de nem sokat aludtam, 6 korul felébredtem. Éjjel hideg volt, majd miután felkelt a nap baromi meleg lett a sátorban. Mint mondtam ez vadkemping (volt), de senki nem jött piszkálni minket hogy nem szabad, pedig ki volt táblázva rendesen, h tilos a kemping, a tábortűz, és a party-zás is. (Komolyan. – Igazából vasárnap reggel jelent meg egy csóka a helyi hivatalos szervektől de ő is csak annyit kért hogy majd takarítsunk fel magunk után, nem mondta hogy húzzunk a rekettyésbe, vagy valami hasonló. Az angolok lazák, nyugis társaság.)
Az esti kotyvasztásban megcsináltunk kb 16 hamburgert, sok kolbászt, ipari mennyiségű csirkét és elfogyott egy fél vagyon alkohol is. Reggelre mindenem füstszagú lett, azóta is próbálok szellőztetni a szobában otthon mert nem tudtam mindent egyszerre kimosni.
A társaság fokozatosan érkezett, azt hiszem az utolsó brigád éjfél korul került elő, mert van aki nem vett ki szabit péntekre, ezért a kb 5 órás autóutat későn kezdte Londonból.
Reggeli a helyi benzinkútnál történt, ahol egyébként fini friss kaja volt, pékárú jórészt, de olcsó és kellemes. A csapat déltájt összeszedte magát, majd elmentünk egy bicajtúrára. Sátrak, cuccok ott maradtak. Persze nem hagytunk semmi kimondottan drágát a helyszínen, de mindenesetre leleptünk egy jó pár órára. Kíváncsian vártuk hogy mi marad a dolgainkból, leginkább mert a társaság egy jó része olyan országokból jött (pl közép-Európa) ahol az ilyesmi dolgokat nem érdemes megpróbálni.
A bicajtúrához béreltünk bicókat a helyi boltban, majd a Camel Trail nevű zárt úton haladtunk, picit szétzilálva, mert mindenki a maga tempójában ment. A teljes út hossza oda-vissza kb 25km volt, de mivel reggel picit későn indultunk (du 1 körül értünk oda), és a kölcsönző 5 után zárt, ezért nem teljesen jutottunk végig (plusz meg is álltunk itt-ott). Ez mondjuk nem volt gond mert az út eleje érdekesebb/szebb volt mint a vége.
A kutya egyébként határozottan jó fej volt, mindenki imádta, azt hiszem talán leszámítva azt a csajt akibe beledörgölőzött az állat miután félig elsüllyedt a sárban amibe belemászott. Szegény csajnak ráadásul fehér pólója is volt.
A túra végeztével megszálltuk a helyi Fish&Chips bódét.
Nagyjából 6 vagy 7 után indultunk vissza a sátrakhoz, ami egy bő fél óra autókázás volt, mindenki persze hulla fáradt. Befutottunk még venni kisebb mennyiségű kaját/piát. Különben mint kitalálhatta kb. mindenki a sátrak és a cuccok érintetlenek voltak, pedig sokan mászkáltak arrafelé, ezt onnan tudtuk hogy több kitaposott út is ment a környéken ahol néha embereket is láttunk. Kultúr-ország, ennyi.
Miután mindenki meggyőződött arról, hogy mindene rendben van, kivonultunk a partra naplementét nézni és iszogatni, mert piából még így is igen sok volt.
A vasárnap a szombatihoz hasonlóan kezdődött, sok ivással, viszonylag azonban korábbi fekvéssel és későbbi keléssel. Mivel reggelink nem volt, ezért megint bementünk a városba (5 perc gyalog), de ezúttal másutt vettünk péksütit. Cornwall-ban van egy helyi specialitás a Cornish Pasty ami egy baromi fini, egyszerre sós-is-meg-nem-is, meleg étel/péksüti. Na ezt majszolgattuk minden reggel. Kapni egyébként Angliában mindenütt lehet, de ott frissebb, és nem szállítják mérföldekről csomagolva.
Ha már ott jártunk alapon, kipróbáltuk a tengert is. 15 fokos volt a víz, ami elsőre baromi hidegnek hangzik, meg érződött is, de meg lehetett szokni. Utána kint már tok jónak hatott a 20 fokos levegő egy szál alsóban kb, mondván jó meleg volt. :) – egyébként lassan 4 éve vagyok az országban de azt hiszem most voltam először a tengerben.
A sátorcsomagolás után még beültünk enni ebédet is, közben persze eltelt néhány óra. Mindenki majszolta szépen a steak-et, meg miegyebet (én pl pizza, mi más.)
Végül kb 4 óra korul elindultunk visszafele, ekkor kezdett esni az eső, amolyan angolos, szitálós módszerrel – egész addig tökéletes idő volt, addigra meg már nem volt jelentősége.
Ennyi volt az idei kempingtúra, meg talán a nyaralás is, de ez mindenesetre kellemes volt. Az idei sátrazási igényem ki lett elégítve!
[backtotheuk] 