Környékbemutatók: Paddington Waterside

Megpróbálkozok egy új rovattal, ami képes,  szöveges módon tálalja majd London egyes – véletlenszerűen kiválasztott – környékeit. Ha valamerre járok, és van nálam fényképező, felkerülnek ide is a képek.

Szeptember végétől egészen az elmúlt péntekig új munkám volt – aztán felmondtam – de a cég központja egy érdekesen modernizált területen volt: ez Paddington Waterside. Pár bekezdésben bemutatom, nem hosszú.

Tehát, Paddington Waterside igazából egy beruházási projekt neve, ami a Paddington környéki 1800 (!) korul épített (hajózási) csatornarendszert újítja meg, és természetesen ha már ott járnak a beruházók akkor a környéket is feldobják egy picit. A projekt helyileg itt található. A korábbi csatornarendszer fontos szerepet töltött be abban az időben, amikor a hajózás még elterjedt szállítási módszer volt, de a későbbiekben ennek hanyatlásával, valamint London mint hajózási központ megszűnésével a környék ipari jellege miatt lelakottá vált. Akit bővebben érdekel a története az az angol Wikin olvashat róla egy cseppet.

A teljes beruházás területe eléri a 930,000m2-t, ami nagyobb mint Canary Wharf első fázisa, és mindenképp nagyobb mint a Soho.

Na de lássunk egy-két képet.

A bal oldali íves épület a Marks & Spencers illetve az Orange [mostanság EE néven fut] főhadiszállása. A háttérben lévő irodaépületek jó része szintén az M&S-hez tartozik, illetve kisebb cégek is rendelkeznek irodákkal itt.

Hátrafelé továbbmenve, az irodaházak után lakóházak vannak, pontosabban a csatorna egy zsákutcába torkollik, amit üvegpalota-jellegű házakkal vettek korul. Ezen a képen eleg perspektivikusan látni. A lakóházak aljában kisebb üzletek (Tesco, posta, Superdrug, fodrász stb) található.

Ha valaki térképen próbálja követni a helyszínt (ami meglepne ;), akkor a North Wharf Road balra van, a csatorna pedig ahogy a bal épület ível hátrafelé, úgy kanyarodik szintén. Paddington mögöttünk.

Mint már itt is látni, elég sok bárka van ahol valóban laknak, élnek emberek. A bárkák ingyen parkolhatnak kb egy hétig, ami után napi huszonpár fontot kell fizetni. Sajnos voltam olyan bolond hogy az ott töltött három hónapom alatt nem igazan csináltam kepéket a hajókon előforduló életről ami elég hiba volt mert mindig voltak érdekes arcok, de most mar mindegy, majd talán tavasszal visszanézek.

Nem latszik annyira, de a jobb oldalon a St Mary’s Hospital van, ami pedig vegkepp nem latszik, az, hogy Paddington állomás mögöttünk van. Most éppen a Crossrail-t építik ott, ezért eléggé fel van túrva.

A környék egyik érdekessége a meglepő izoláció. Wikipedian van fent egy jó kép (jobbra beszúrva), ami a kórház belső oldalát mutatja, a képen háttérben a piros épület ami az én nyári fotómon jobbra van. Ezt megint csak jobban kellett volna dokumentálni, (mert teljesen kimaradt) de ez a ‘modernség’ csak erre a pár utcára jellemző. Amint kilepünk erről a területről, visszacsöppenünk egy teljesen másik időszakba. A környék jellemzően olyan mint a kórház területe. A teljesebb környék része egy kiépített csatornarendszer, sok sok lakóház, és sok cuki park. Emellett tele van, mint említettem szűk utcákkal, ezert itt autóval közlekedni teljesen szuicid elképzelés, de sajnos a buszok sincsenek jobb helyzetben.

A jobboldali képen látszik hogy a másik irányba tekintve egyszerre van mindenféle építési stílus. Picit hatvanas évek, picit 1800-as évek, kinek mi kell. A bárka meg még mindig ott volt, igen (decemberi a jobboldali kép, miközben a többi júniusi). Nah de ha, mégiscsak továbbsétálna az ember, akkor hirtelen bizony jellemzően a Paddington környéki régi, szűk utcákba tévednénk. Ez mondjuk egy cseppet sem meglepő, mert ezeknek a felujitasi programoknak a feladata hogy lepusztulófélben lévő területeket emeljenek fel, és az elképzelés, hogy majd a többi jön magától. Így aztán sok meglepő helyen lehet vadi új épületeket látni, nem egyszer a legnagyobb gettók környékén, amiket aztán nagy pénzekért el/kiadnak. Egy lakás az új blokkokban £250-400,000, ami elég drága még helyi viszonyok közt is.