Választási latolgatások a kampány elején

A héten hivatalosan is megindult a kampányidőszak, és ellentétben a korábbi választásokkal (értsd: az évtized eleji, nem a két évvel ezelőtti), mostmár minden politikus minden mozdulatát követi az internet, sok dolog zajlik twitteren, instán, mikor mi hol. Mindazonáltal mert politikai elemző nem vagyok ezért nem annyira követem ezeket a mozdulatokat, de pár dolgot azért én is olvasgatok.

Írtam már sokszor, hogy itt FPTP rendszerben zajlik a szavazás, az adott körzetben a legtöbb szavazatot elnyerő jelölt megy a parlamentbe. Ez elvileg a nagy pártoknak hasznos, és a kicsiknek rossz, de a mostani választással kapcsolatban az egyik (sőt “a”) legnagyobb kérdés, hogy mennyi lesz “hagyományos” a választás, hiszen sokan a decemberi szavazást nem a szokásos pártpreferenciájuk, hanem brexit-hozzáállásuk alapján látják majd, és most két feltörekvő párt is beleszólhat ebbe.

Első körben az előző írásban már említett tracker-t mutatnám:

f: https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-49798197

A fentiek alapján gondolhatnánk, hogy sima a Tory győzelem, és vannak ismerőseim, akik bár ennek nem örülnének, de erre számítanak, azonban az FPTP miatt szerintem erős kavarás várható, mivel a kutatások csak a szavazati hajlandóságot mérik, nem a helyi erőviszonyokat. Magyarul ebből a grafikonból nem lehet arra következtetni, hogy hány helyet szerez meg egy-egy párt.

Mindenesetre még érdekes rágódni picit a számokon. Itt van folyamatosan frissített adathalmaz, és az alábbi számok is onnan vannak.

2017 óta sok mozgás történt a szavazati hajlandóságban, de ennek jó része új.

Esetlegesen várható parlamenti helyek száma. Jelenleg erős Tory feltörekvést tippelnek

Mindenesetre érdemes megnézni a 2017-es választási tippeket is a parlamenti helyekre vonatkozóan, valamint, hogy mi lett “a vége” (jobb oldalt)

2017-es helyek eloszlása — várakozások és valós.

Skóciában LD erősödés mellett kevés érdekesség várható. Az SNP nagyon kapar, de a számokon nem látszik.

Walesben erősen megfigyelhető a kis pártok felé történő elmozdulás. Bár a Toryk %-os aránya erős változást mutat a korábbi eredményekhez képest, igazából a kis pártok erősödnek.

Az íreknél DUP vezetés mellett az Alliance erősödése látható. Az Alliance brexit-ellenes.

Londonban olvadófélben van a Labour előnye, elsősorban az LD felé, de meglátjuk majd mennyire váltható nyertes helyekre a változás az FPTP mellett. — mondjuk itt a legutóbbi adat is elég régi.

És akkor a gondolatok:

A jobb oldalon érdekes szavazateloszlás történhet (vagy nem!) a Toryk és a Brexit party között. Farage egy nagy mókamester, aki évtizedek óta az EU-s pénzeiből él, de valahogy mégis sikerült neki két pártot is felhúznia az EU-ellenességre – más kérdés, hogy a valamiért kormányközelbe kerülnének, mimt csinálnának az EU-ból kilépés után, mert arra nincs manifesto/programjuk. A hivatalos kampány-üzenetük, hogy hajlandóak egyezségre lépni a Torykkal, ha az utóbbiak hivatalosan is a hard brexit mellé állnak, azonban ha nem, akkor mindenhol indítanak jeltöltet, ami a leave szavazókörzetekben komolyan befolyásolhatja az első helyet, hiszen megoszlathatja a szavazatokat.

Érdemes megnézni pl hogy az 50 leginkább olyan választókerület ahol a Labour a legkisebb szavazatkülönbséggel nyert mind leave szavazókörzet volt, és korábban a UKIP jól teljesített mindegyikben. Logikus tehát, hogy bár a Toryk szeretnék megnyerni ezeket a helyeket, esélyes hogy a BP keresztbe tehet nekik.

Persze a Toryk az ilyen jellegű egyezségről hallani sem akarnak, hiszen nekik a fő üzenetük, hogy Boris deal-je a legszebb, legjobb, és az egyetlen megoldás, plusz ők igazából nem is akarnak hard brexitet. A félhivatalos komment a Toryktól, hogy az ERG tagságuk (European Research Group, a Torykon belül a leginkább EU-ellenes részleg) nem támogathatja semmilyen formában Farageékat, mert aki mégis megteszi azt eltiltják a Tory színekben indulástól. A Brexit party egyébként a Labournek is keresztbe tehet, hiszen északon a Labour elég erős, és sok helyen a kilépésre szavaztak ahol a BP ugyan úgy indítana jelölteket, mert az fel sem merült, hogy a Labourrel kötnének választási paktumot. A BP-Labour bezavarás azért is elképzelhető mert az utóbbi még mindig nem deklarálta, hogy pontosan mit is szeretne Brexit-ügyben ha kormányra jutna: Corbyn mondogatja az üres politikai üzeneteket, hogy ők majd egy jobb deal-t tárgyalnak meg, és a WAB-t (amit az EU kismilliószor mondta hogy nem tárgyal újra) is átszabnák, de azon kívül hogy az ő verziójuk “jobb lesz”, folyamatosan kitérnek a “hogyan lesz jobb?” jellegű kérdések elől. Ez valószínűleg azért hoz is és veszít is pár szavazót nekik de elsősorban a leave szavazókat osztja meg. Corbyn tegnap már megmondta, hogy ha kell, ők kisebbségi kormányban is képesek lesznek elvezetni az országot, ami az elmúlt pár hónap kisebbségi kormányzási teljesítményét, valamint az elmúlt 3 év brexites parlamenti tökölését tekintve mondjuk úgy, hogy picit nehezen hihető. Emiatt a Labour problémája inkább a LibDemek lehetnek, akik deklaráltan remain-pártiak, és az elhivatottabb maradáspártiak jó eséllyel fognak rájuk szavazni.

Erre pluszban rájön, hogy mind Boris, mind Corbyn a korábbi pártvezetőknél erősebben viszik a pártokat a hagyományos jobb ill. bal oldal felé, Corbyn államosítani akar, Boris privatizálni akar, ami tovább megoszthatja a szavazókat.

Érdekes lehet, hogy sikerül-e taktikai megállapodásokat kötniük a kisebb, remain pártoknak, pl LD & Green & Plaid, erről egyrészt keringenek legendák, másrészt semmi hivatalos nincs, de ha van egy kis eszük, akkor nem indulnak egymás ellen — az itteni kisebb ellenzék problémája pontosan az ami Magyarországon “centrális erőtér” néven fut(ott), hogy amég a kis pártok marakodnak, addig a nagy párt(ok) bármit megtehet(nek), kb nulla következménnyel. Mondjuk az LD vezetője kormányzásra készül, interjúiban legalábbis mindenképp, ami azért elég ambiciózus, másrészt nem biztos, hogy az együttműködés irányába viszi el a pártstratégiát.

Amire nem tudok sok okosat tippelni, hogy (választási szempontból) mi lesz az írekkel, mennyi szavazatot kap a DUP vagy mások.

Végére hagytam a “szerintem” részt. Szerintem tavasszal újra választás lesz mert nem lesz kormányképes erő decemberben. A Brexit Party kellően sok szavazatot von el jobbról, a LibDem-ek pedig balról, és az egymással együttműködni nem hajlandó pártoknak nem lesz többsége. Persze még kiderül, lehet annak lesz igaza aki azt mondja, hogy a Toryk megerősödnek, Corbyn-t lemondatják, és az év legelején kilépünk az EU-ból.

Brexitgráf VI — Decemberi választás?

Most ott tartunk, hogy a parlament leszavazta a miniszterelnök december 12-i választásra tett javaslatát. Persze a héten még sok dolog történhet, de az biztos, hogy előbb-utóbb választást kell tartani. Miért is? Leginkább mert kisebbségi kormányzás van pillanatnyilag, és az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy ez nem működőképes.

A dátumot tekintve azonban vannak problémák: egyes pártok attól tartanak, hogy ha december 12-n lesz a választás, akkor addig esetleg megszavazhatja a parlament a Withdrawal Agreement Bill-t, és akkor valóban kilépünk, (most éppen) január végén (vagy előtte) az EU-ból, ezért inkább december 9-t javasolják választásra, mert akkor előbb kellene feloszlatni a parlamentet, és erre a szavazásra már nem lenne idő. Ez azonban az érem egyik oldala csak.

A LibDemek szeretnének dec 9-i szavazást, mert az egyetemi félév akkortájt (a pár nappal későbbi hétvégén) ér véget, ezért sok egyetemista lehet, hogy nem menne már szavazni mert az egyetemi városokból hazamennének és utána nem foglalkoznának a témával (plusz ugye First Past the Post van, ami azt jelenti, hogy a legtöbb szavazatot kapó nyer, és ha koncentrált a fiatalok szavazata az a LibDemeknek jó, ha eloszlik, az rossz).

A Labour nem igazán tudja mit szeretne, de szerintem ha a Labour állat lenne akkor macska lenne, mert azok sose tudják mit akarnak csak általában seggek és nyávognak. A hivatalos, hogy nem támogatják a decemberi szavazást úgy általában, mert szegény öregek nem akarnak kimenni a hidegbe szavazni, és egyébként is betlehemezésre már be vannak foglalva az iskolák és a közösségi házak. Ez egyrészt nagyon aranyos gondolat, másrészt mire legközelebb normális idő lesz az májusban várható, úgyhogy az, hogy “hideg van”…nos az egy ideig lesz. és reálisan senki nem várhatja, hogy hónapokig nem történik semmi politika- és brexit-ügyben, mert a melegre várunk. A Labour problémája, hogy egyre jobban távolodnak a nyertes pozíciótól, és nem tudnak ezzel mit kezdeni — lásd lejjebb:

f: https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-49798197

Igazából tehát most ott tartunk, hogy a baloldal mondhatja, hogy a Johnson-féle október 31-i kilépés “do or die” az halott, és ez nem rossz kampányüzenet, azonban a fentiekből látható, hogy egyelőre úgy tűnik azért nem támogatja az ellenzék a választást, mert félti az öregeket a hóban valami csodát remél, hogy a kormánypárt hirtelen erőt veszít, mondjuk a Brexit párttal szemben (relatíve valószínűtlen, mert a jobboldali szavazók tényleg úgy vannak vele, hogy itt a parlament a mumus, nem a kormány).

Ami picit érdekesebb, hogy bár a szavazók inkább jobbra húznak, növekszik az igény egy második referendum iránt is:

f: https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-50206341

…bár ami egyrészt nem meglepő, másrészt érdekes, hogy itt a referendum számai a bentmaradás-pártiaktól jönnek:

…érdekes, mert ez picit azt sugallja, hogy talán többen maradnának bent mint lépnének ki, és nem meglepő, mert a kilépés-pártiak inkább választást akarnak, hiszen a Toryk vezetnek, és vszg Boris lenne a jelöltjük megint, aki a szavazóbázisban népszerű, mint feljebb látható, tehát remélik, hogy nyernének, és akkor egyenesebb lenne a kilépés felé vezető út is.

Most tehát itt tartunk:

f: https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-46393399

Persze húzhatjuk még tovább is, azt valamiért lehagyta a bííb.

Brexitgráf V — Mañana Hétfő

Lassan már ott tartunk Brexit ügyben, hogy az egész ország úgy érzi, essünk át a picsába az egészen aztán lépjünk tovább. Persze a dolgok mikéntjén azóta se nagyon sikerül megállapodni.

Mañana Monday egyébként onnan jön hogy ugye volt a 80-as években a Manic Monday c. szám, de a mára tervezett szavazást a házelnök megtiltotta, ezt akár át is nevezhetjük “holnap” (mañana) hétfőre. (egyébként ez a BBC-n volt, mielőtt vki megdícsér h milyen kreatív vagyok).

Macskajaj…

Akció az van is meg nincs is. Szombaton elvileg arról lett volna szavazás a parlamentben, hogy a legújabb megállapodást elfogadja-e a parlament, vagy sem, mert mi ugye a hónap végén márpedig kilépünk az EU-ból…vagyis mégse, mert a törvény kötelezte a miniszterelnököt egy újabb halasztásra, amit még az EU-nek is el kell fogadnia.

Szombaton ehhez képest annyi történt, hogy a parlament megint megpuccsolta a kormányt, és megváltoztatta a napi menetrendet, és megszavazott egy javaslatot, miszerint magát a megállapodást nem hajlandóak megszavazni, egész addig amíg a szükséges, több száz oldalnyi törvénykezést nem fogadja el a parlament. Ennek egyébként az a logikája, hogy így nehezebben fordulhat elő, hogy a jogszabályokat esetleg nem fogadja el a parlament (pl mert a kormány esetleg nem is terjeszti be őket), és így no-deal lenne a dolog vége.

Most akkor ott tartunk, hogy holnap elvileg benyújtják a törvényi hátteret, amit mosthoz képest holnapig el kéne olvasnia mindenkinek a parlamentben (erre a BBC írta, hogy ez olyan, mintha a Háború és Béke -t kéne elolvasni hazafelé a buszon (ami wikipedia szerint 1225 oldal, úgyhogy modernebbeknek mondjuk a teljes Gyűrűk Ura, kb ugyan annyi)), majd a következő pár napban megvitatni a törvényjavaslatokat.

Több helyen megírták, hogy arra elvileg jó esély van, hogy az alapmegállapdást megszavazza a parlament, mert a Munkáspártból is lehet hogy páran kiszavaznak, ami azonban inkább érdekessé teszi a helyzetet, az az, hogy milyen módosító indítványok érkeznek a törvényhez a napokban, és azokat megszavazzák-e. Pl ha megszavaznának egy második referendumot, vagy a vámunió fenntartását, a kormány valószínűleg visszavonná az egészet, és valamilyen módon megpróbálna kikényszeríteni egy előrehozott választást, amit valószínűleg megerősödve nyerne meg, utána meg tehetné amit akar.

A szavazók nem kis része egyébként nem tudja miként álljon a mostani helyzethez. Természetesen akik kilépésre szavaztak anno, azok inkább támogatják, akik maradásra, azok inkább nem, viszont összességében elég nagy a “nem tudom” aránya:

https://www.bbc.co.uk/news/uk-politics-50123223

Szóval amit érdemes lesz majd nézni az a szerda-csütörtöki “third reading” rész, amikor a beadványokat is megtárgyalják, és hogy utána mi jön, azt a fogadóirodák is csak tippelgethetik….

Brexitgráf IV — őrültek és csirkék háza

Ma reggel korán kezdődött a politika a honatyáknak és a hon(ajóédes)anyáknak — amikor ezt írom, 23:30 van, és a Lordok házában a 2E számú módosító indítványról szavaztak nemrégiben. Összesen 90-100 van, és az csak ahhoz, hogy mikor vegyék terítékre a ma megszavazott törvényt amiről a napokban írtam. Utána még a fene tudja mi jön. Ennek megfelelően többen paplannal, és több napnyi ellátmánnyal mentek a felsőházba ma, ahol, legalább péntekig, de talán vasárnapig, szerda lesz (magyarul amíg nem szakad meg az ülés addig technikailag az nap van amikor elkezdődött).

A mai szavazás természetesen átment, ráadásul egy érdekes indítvánnyal, hogy a korábban háromszor elutasított megállapodás-tervezetet negyedszer is megfuttatják, ha úgy látszik, nincs más megoldás.

A nap egyébként különösebb meglepetések nélkül zajlott, a törvényjavaslat megszavazása után Boris benyújtotta a választások kiírására a javaslatot, amit a parlament rendben el is utasított, a tegnap leírtak miatt (gyk, mert senki nem hisz neki, hogy a kiírás után nem módosítaná a dátumot október 31. utánra). Amit érdekesnek találtam megosztani, azok a csürtörtöki újságok címlapjai, amik a saját politikai beállítottságuktól függően hozták a színvonalat, lásd alább párat.

Két-két újság a két oldalról. Természetesen a megoldás a problémákra nincs közelebb. Szerintem egyébként Boris indítványozni fog maga ellen egy bizalmatlanságit, ha bent tartja őket a baloldal, az érdekesen nézne ki politikailag. Amellett erősen kérdéses az is, hogy a választók mit akarnának, hiszen egyrészt az emberek elég magas százaléka nem akar no-dealt:

…másrészt ez sokban attól függ, hogy ki akarnak-e lépni az EU-ból (nem túl meglepő módon):

…mondjuk az a 11 százalék aki szerint a no-deal jó dolog és bentmaradásra szavazott se biztos hogy megérdemli az “életképes” pecsétet.

Viszont ami fontos lehet a következő választásokon, hogy erősen valószínű, hogy az emberek nem annyira párt-vonalakon fognak szavazni, hanem az EU-hoz való hozzáállásuk alapján, ezért érdekes lesz látni, hogy a két nagy párt hogyan helyezkedik majd. A helyezkedés pedig már elkezdődött, egymást ekézték egész délután a parlamentben.

Kimondottan érdekes volt hallgatni a birmighami képviselő gondolatait, amit itt tudtok meghallgatni/nézni, aki láthatóan megelégelte a folyamatban lévő játszadozást, és napok óta elsőként sikerült emberként kommunikálnia a 650 politikus között — akinek van türelme megnézni a hat perces videót végig, elég sok a párbeszéd benne, mindenki tipikus politikus, a nőben meg elfogyott a cérna. Egyébként Bercow is megér egy misét, a pasas nagy kedvencem, ezt a mai napi beszólását érdemes megnézni.

Addig — a választásokig — pedig még elég valószínűleg van pár hetünk. Sok víz lefolyik a Temzén addig.

ui: szerintem a héten már csak max 1 ilyen írás lesz, picit belaposodott a felhozatal.

Brexitgráf III — 22 képviselő elvesztése az első szavazási napon

A mai parlamenti nap azzal kezdődött, hogy az egyik Tory képviselő hivatalosan is átállt a LibDemekhez — ezzel a kormány 1 fős többsége elveszett. Innentől kezdve a választások kiírása kb egyértelművé vált, hiszen az EU simán kiröhögi a miniszterelnököt, ha sima többsége sincs, így hivatalosan sincs értelme miről tárgyalni.

Apropó tárgyalások. Ugye a tegnapi egyik belengetett fenyegetés az volt, hogy aki ma a kormány ellen szavaz, azt kizárják a pártból. Miközben többen előre megmondták, hogy ez nem tántorítja el őket, a nap folyamán lett volna egy meeting, ahol Boris elmondhatta volna zárt körben, mégis pontosan milyen új megállapodásról beszél, hogy haladnak a tárgyalások, stb. (ehhez tudni érdemes, hogy nincs hivatalos tárgyalócsapat pillanatnyilag) — Boris végül ezt a meetinget lemondta, pedig itt lett volna lehetősége meggyőzni a saját pártjának tagjait, hogy a lehetőségekhez képest ura a helyzetnek, van valóban tárgyalás, csak nem akarják a publikum orra elé kötni, stb.

Az esti szavazás ennek megfelelően alakult, a képviselők relatíve nagy többséggel döntöttek az ügymenet eltérítéséről. Alább látható a lebontás, de érdemes megnézni, hogy a Munkáspárton belül elég nagy volt a rend, bár ott is volt 2 kiszavazó ember. Tehát a mai napon “csak” annyi történt, hogy holnap a parlament intézheti a saját dolgát, magyarul beterjesztik a törvényjavaslatot, amit valószínüleg sikerül is átverekedni majd a parlamenten.

Egyébként 1793 óta először sikerült az újdonsült miniszterelnöknek elbuknia az első szavazását.

Ezzel persze sok érdekes dolog történhet, történtik, de közben mégtöbb lett a kérdés.

• késő estére kiderült, hogy a 21 kiszavazó Toryt valóban kidobják a pártból — ez a párton belül is elég nagy felfordulást okoz, mert
  • sokan korábban (May alatt) a deal elfogadására szavaztak, tehát támogatják a brexitet,
  • az egyik pasi a legrégebbi képviselő, a 70-es évek eleje óta párttag és folyamatos képviselő,
  • az előző (May) kormány miniszterei között is vannak akik a kukába kerültek,
  • ezután a 21 ember úgy szavaz, ahogy akar. Persze a mai mutatja, hogy igazán most is ez volt a helyzet, de mostantól ők hivatalosan is függetlenek
  • és mert esélyes, hogy a párt szét fog esni
• erős a visszhang, hogy Boris teljesen eljátszotta az egyébként sem nagy bizalmát:
  • mondta, hogy nem akar választást, de most úgy tűnik mégis (mondjuk ez a 21-22 fős kisebbségi kormányzás mellett nem meglepő)
  • mondta, hogy nem fogja bezárni a parlamentet, de megtette, sőt mint kiderült már augusztus közepén tervben volt a dolog,
  • mondta, hogy megállapodást akar, de senki nem képes a környezetéből meggyőzően azt mutatni, hogy bármiféle haladás lenne a témában
  • a pasi első adandó alkalommal kirakta a képviselőinek nem elenyésző hányadát — mondjuk kb sok lehetősége nem volt, mert ha nem teszi az életben nem fogadják el mint keménykezű PM-t, de ez nem jelenti, hogy így kisebb pofonba futott/fut majd bele. Elég érdekes kérdést vet fel az is pl hogy Rees-Mogg 9 év alatt több mint százszor szavazott a párttal szemben, mégis az házelnökké vált, miközben volt aki 14 év alatt most szavazott először a párt ellen és kirakták.

A holnapi törvényjavaslat elfogadása egyébként nem sokkal előbbre viszi a …mit is?

• a javaslat vszg átmegy az alsó házon, de a felső házban 92 (!!) módosító javaslatot akarnak benyújtani a javaslathoz, amit át kell beszélni. Ennek persze a lényege az időhúzás lenne – közben mindenféle jogi módszerekkel kutatja mindkét oldal, hogy hogyan lehetne az időt a saját kezükre játszani — erről majd lehet később, most nem sok publikus infó van, mást meg én se tudok persze
• a javaslat lényege nem “mulasztja el” a no deal lehetőségét, csak kijjebb tolja, igaz a dátumot valamelyest az EU kezébe adja
• a törvényjavaslatnak át kell mennie a felsőházon is, amit mint írtam megpróbálnak ellehetetleníteni, de amennyiben mégis átmegy, az uralkodónak is jóvá kell hagynia. Az uralkodó pedig, mint tegnap írtam a miniszterelnök javaslata alapján dolgozik, az pedig javasolhatja a törvény alá-nem-írását, amire eddig nem nagyon volt precedens, de elég kényes helyzetet teremtene, ráadásul technikailag törvényes volna
• a parlamentnek továbbra sincs igazán ötlete, hogy mit is lenne hajlandó elfogadni, hiszen a backstop/May megállapodása nem jó, no deal nem jó, más nem igazán van/lesz, az ír határ miatt. Kb ott tartunk ahol egy éve folyamatosan, valaki mondja meg mi lenne jó, mi lenne elfogadható….ja olyan nincs pillanatnyilag.
• az EU továbbra is megvétózhatja a brexit dátumának kiterjesztését, sőt, most jön a lényeg, a kiterjesztéshez nem az EU27, hanem az EU28 megállapodása kell, magyarul a törvény kötelezheti Borist, hogy kérjen halasztást, de egy szó nincs benne arról, hogy ne vétózhatná meg a halasztás megadását.

Boris reakciója persze az volt, hogy egyrészt a baloldal megpróbálja elrontani, visszavonni a brexitet (kampányszöveg már most), valamint, hogy ha rajta múlik az ország pedig kilép következő hónap végén, és kész. Ezzel együtt pedig bedobta a korai választás lehetőségét, de ez sem ennyire egyszerű:

• a korai választás kiírásához 2/3-os többség kell (elvileg)
• ehhez a Labour csak akkor hajlandó asszisztálni, ha valahogy biztosra vehető, hogy annak a dátuma október közepe lesz, nélkülük viszont nincs meg a kétharmad
• a dátummal az a probléma, hogy a miniszterelnököt nem kötelezi semmi, hogy a dátummal kapcsolatos ígéretét meg is tartsa, magyarul mondhatja, h október közepe lesz a választás dátuma, majd amikor kiírásra kerül a választás, mondhatja, hogy mégis november lesz
• vannak más módszerek a választás kierőszakolására, de az ellenzék nem akar asszisztálni ahhoz sem, a fentiek miatt – egy megoldás lehetne, ha Borisék bizalmatlansági indítványt terjesztenek be magukkal szemben, ez lépéskényszerbe hozza az ellenzéket, akik aztán jó eséllyel képtelenek lennének kormányalakításra, ezáltal előidézvén a választásokat, én személy szerint erre tippelek.

További gondként lehet felhozni a skótok ügyét, akik inkább maradnának az EU-ban, esetleg függetlenednének az ország többi részétől, ezt az SNP egyik fontos embere ma is felhozta. Persze ez se ilyen egyszerű — a skót függetlenség, tuti nem fog megtörténni október, vagy január vége előtt. Ettől függetlenül egy független Skóciának csatlakoznia kellene az EU-hoz, nem lehetne automatikusan tagja. Erről persze nem sokat beszélnek nyíltan az ottani politikusok — az EU-nak pedig nem érdeke egy egyszerű skót átmenetel, a nemzeti függetlenségi vitákat épp most sikerült picit a szőnyeg alá söpörni pl Katalóniában, és persze ott vannak az írek, a koszovóiak, a belgák meg a jó ég tudja kik még, mindet én se követem.

Ma épp itt tartunk.

Brexitgráf II. — októberi kilépés, vagy októberi választás?

Kevéssé meglepő módon (leglább) két dolog történt ma. Egyrészt tovább bonyolódott a belpolitikai élet mifelénk, másrészt összesen egy ember olvasta a tegnapi írásomat, úgyhogy most itt a folytatás.

Az első pontot kétfelé szedve, “1a” pontként, kiszivárgott a holnapi törvénytervezet mibenléte. Erre nemsokára rátérek, de előbb azt (1b), hogy Boris este sajtótájékoztatót mondott, ahol keveset mondott, de sokat sejtetett. Lényegében annyit mondott, hogy nem akar előrehozott választásokat, de ő márpedig október végén kilépteti az országot, ha törik, ha szakad. Ez emberi nyelven azt jelenti, hogyha a parlament kedden, illetve a napokban megköti a PM kezét bármilyen módon, akkor előrehozott választásokat várhatunk, a spekulációk szerint október 14-n.

A kedden benyújtandó törvénytervezet az alábbiakat iktatná be:

• ha október 19-ig nem történik valamilyen megállapodás az EU-val, akkor a PM-nek január végéig kellene halasztást kérnie
• az EU javasolhat bármilyen halasztási időpontot, ezt a PM-nek kötelező lenne elfogadnia, kivéve ha a parlament leszavazza — magyarul a döntés jogát elveszik a mindenkori miniszterelnöktől/kormánytól és a parlament kezébe adják

Boris persze emlékeztetett minden Toryt, hogy ha a lázadókkal szavaz, kizárja őket a pártból, de többen már nyíltan beintettek neki, hogy ők inkább ellene szavaznak, mint beálljanak a sorba.

Ezzel a törvényjavaslattal mindemellett szerintem egyébként nem sokkal van előrébb az ország, bármerre is legyen az előre. Merthogy:

• miért pont január 31? Másképp fogalmazva, miért gondolja bárki, hogy ha 3 év alatt nem sikerült semmi értelmeset összehoznia a parlamentnek, akkor most 3 hónap alatt menni fog? Pontosan emiatt könnyen előfordulhat, hogy az EU nem ad halasztást.
• persze 3 hónap alatt lehet választást rendezni, vagy akár népszavazást is tartani, azonban az utóbbival a probléma, hogy milyen dolgok kerüljenek a szavazólapra — pl: May megállapodása, no deal, A50 (article 50) visszavonása…? Ebben az esetben pl jogos lenne a felvetés, hogy a kilépés-pártiaknak 2 opció közül kell választani, tehát a bentmaradást támogatók előnyben lennének a kezdetektől.
• választások esetén sem biztos, hogy sokkal előrébb lennének a politikusok: a pár éve újonnan kőbe vésett FPTP rendszerrel most lehet maguknak tesznek keresztbe: a kilépést támogatók közt megoszolhatnak a szavazatok a Toryk és a Brexit Party között, és miközben az előbbiek hivatalosan maguk se tudják mit akarnak, az valószínűsíthető, hogy inkább a rendezett kilépést támogatnák, miközben a BP inkább a no deal-t támogatja, és bár a BP felajánlotta az esetleges választási együttműködést a Toryknak, a feltétel az együttműködéshez a no-deal támogatása lenne. Egy hozzáadott probléma még, hogy ha most lesznek választások, és a Toryk valóban kidobják azokat, akik a no deal ellen szavaznak, akkor kérdés, hogy mennyire lesz idejük felfuttatni az új jelölteket. Ez kisebb közösségekben probléma lehet.
• a másik oldalon Corbyn nagyon megosztó személyiség és ráadásul pillanatnyilag nem is igazán állnak jól a közvélemény-kutatások szerint, azonban hónapok óta azt mondogatják, hogy az előrehozott választás lehetne a válasz a problémákra, csak épp nem biztos, hogy jól járnak vele. A LibDemek mélyet hallgatnak mostanság, a zöldek meg nem valós erő. Választások témában még a Munkáspártnak is lehetnek gondjai: hivatalosan természetesen ők választást akarnak, meg kormányozni, de eddig sose igazán mondták ki, mi lenne a kampánytémájuk, vagyis támogatnák-e az A50 visszavonását, esetleg újabb referendumot (és abban pedig mit, hogyan…), stb, márpedig az ember remélné, hogy a következő kormány, bármelyik is legyen az, ha a kilépés előtt kerül hatalomra, meg tudja fogalmazni mit is fog majd tenni amikor odajut.

Amellett aki ebben az országban még remél valamit a politikától ami a káoszon túlmutat, az bolond.

Brexitgráf I. — mit hozhat az ősz eleje?

Csak azért neveztem első résznek, mert egyrészt már igazából legalább három éve hetente írhatnám ezt a cikket sorozatban, minden alkalommal újabb részben, másrészt gondoltam összerakom mementónak, hogy az őszi parlamenti ülésszak megkezdése előtti napon mi is a helyzet Brexit fronton a belpolitikában…harmadrészt meg mert lehet még lesz miről írjak a jövőben a témában. (a név meg onnan, hogy lehetne Brexitcast, de castolni nem szoktam, úgyhogy gráf.)

Valahol ott volt a nyári parlament vége, hogy az előző miniszterelnök lemondott, helyette jött Boris, aki kijelentette, hogy október 31.-n márpedig ha a világ összeomlik, mi akkor is kilépünk az EU-ból. Ez persze nem mindenkinek tetszett, egyrészt mert sokan vannak, akik maradni szeretnének, másrészt mert egyre több jel mutat arra, hogy a kormány vagy nagyon elégedett a no-deal kilépéssel, vagy arra játszik, hogy az EU pislog előbb, és lesz deal, de jobb lesz mint amit háromszor leszavaztak a képviselők tavasszal.

Ha az utóbbi a valóság, ahhoz viszonylag elengedhetetlen, hogy a belpolitika összezárjon, és azt mutassa az EU-nak, nekünk nagyobb a micsodánk, ők meg tehetnek egy szívességet. Egyelőre erről azonban szó nincs, de az ellenzék (amit most az összezárással szembeni ellenzék alatt kell érteni) is nagyon töredezett:

• Corbyn új választást akar, mondván neki az jó lesz, de nincs igazán szó egy újabb Brexit referendumról nála
• A zöldek szakértői kormányt akarnak, nem akarják Corbynt miniszterelnöknek, és vagy új referendumot akarnak, vagy az egész Brexit visszavonását
• A DUP nyalja a kormány seggét, pedig írek lévén nekik is elég szar helyzetük lesz ha tényleg kilépünk
• Az SNP inkább bent maradna
• A Scottish Conservatives elnöke lemondott

A magyar hírekben is megjelent már, hogy a parlamentet a szept 9.-i héten valamikor “aludni küldik”, vagyis vagy addig sikerül elfogadni valami puccsszerű megoldást a no-deal elkerülésére, vagy utána már kb lehetetlen lesz.

A lényeg, hogy a parlament felfüggesztése volt az első lépés a PM-től, hogy egységbe szorítsa a politikát: hivatalosan azért történik a felfüggesztés, hogy utána új kormányprogramot hirdessen, de persze ezt csak az hiszi el aki vakon hisz a pasiban. Mindenki másnak maradt pár napja cselekedni.

A lehetséges törvénykezés az alábbiak szerint mehetne:

• hétfőn nincs ülés
• kedd: az ellenzék törvényjavaslatot nyújt be, ennek részletei nem ismertek, de a no-dealt akadályozná meg valamilyen formában. Kedden lenne ennek az első olvasata.
• szerda: a törvénytervezethez módosításokat lehetne beadni, majd ezekről több körben szavazni. Ami fontos, hogy a képviselők felének kellene legalább a törvényre szavazni
• csütörtök: ha eddig eljutottunk, akkor a felsőházban is meg kell vitatni és -szavazni a törvényt. Ezzel annyi a nehézség, hogy bár a felsőházban többségben vannak az EU-pártiak, de mivel mindenkinek szó jár, előfordulhat, hogy a törvényt ellenzők egyszerűen addig pofáznak, amíg elfogy az idő, és a parlamentet feloszlatják a következő héten
• pénteken nincs űlés

A héten beadandó törvénynek a részletei nem ismertek. A “meg nem nevezésnek” az az egyik lényegi pontja, hogy a kormány nehezebben tudjon ellene tervezni, bár meglehetősen szokatlan módon az egyik miniszter a napokban azt mondta, hogy a kormány még nem biztos, hogy elfogadja (figyelembe veszi) az esetleges törvényt, ha meg is szavazzák, ami persze törvényellenes lenne (nem szóvicc, de nem tudom jobban leírni), ezzel a gondolatával pedig sikerült teljes megrökönyödést kiváltania.

Boris másik ötlete, amit vasárnap este lebegtetett be, az az volt, és ezt is komolyan gondolta, hogy aki a saját pártjában ellene szavaz, vagy tartózkodik a héten, azt egyszerűen kizárja a pártból. Itt érdemes megjegyezni hogy a kormánynak jelenleg egy fős parlamenti többsége van. A dolgok kimenetelét persze meglátjuk majd, hiszen voltak olyan miniszterek akik May ellen szavaztak de nem mondtak le, valamint van pár olyan Tory képviselő, aki nem kötelezően akar a párt színeiben indulni a jövőben, tehát a kizárás lehet nem mindenkinek okozna szívinfarktust.

A buzzfeed (amit nem kedvelek, mert szennylap) igen érdekes gyűjtést hozott ki arról, Boris miképpen akadályozhatja meg, hogy a parlament betiltsa a no-dealt, például:

• új költségvetés bemutatása. Az ilyen jellegű dolgokat a kormány azért tudná behozni, mert ezeket meg kell vitatni, annak pedig prioritása lenne egyéb dolgokkal szemben, magyarul vinnék az időt az ellenéz elől
• új, egyszeri ünnepnap bevezetése, akár egy egyébként nem lakott területen. Ünnepnapokon a parlament nem ülésezik
• a felsőház embereinek átrendezése
• annak kivizsgálása, hogy milyen hatása lenne, ha a PM javasolni a királynőnek, hogy ne adjon uralkodói jóváhagyást egy esetleges törvényre. Itt megjegyzendő, ami a parlament felfüggesztésekor is előjött, hogy az uralkodónak igazából nincs beleszólása a dolgokba, azt teszi amit a PM javasol neki

Egyelőre ennyi. Popcorn és ciántablettás bor az ölben, indul a show. Már csak kérdés ki issza meg (a levét).

Függetlenség két oldalról – indyref(2) v brexit

A brexit szavazás/folyamaton kívül van egy másik, picit hasonló probléma is az országban, mégpedig a skótok ügye.

Sose vehetik el a szabadságunkat….mert egy demokratikus szavazáson mondunk le róla!

A sztori ugye az, hogy az Egyesült Királyság (UK mert az rövidebb) 3-4 nemzetből áll, akik alapvetően nem annyira csípik egymást, és ha megkérdezel egy britet hogy ő brit-e akkor ki fogja kérni magának hogy ő angol/skót/walesi (/ír de az megint egy más tészta), nem pedig brit. A skótokat az 1700-as évek elején csatolták a mai UK-hez, de az elmúlt háromszáz év se nagyon volt elég az integrációhoz (ennyit az integrációs kísérletek sikerességéről). Hivatalosan kb 20 évvel ezelőtt kapta vissza a döntéshozási függetlenségét a skót parlament, vagyis manapság jórészt ők hozzák meg a saját törvényeiket, de ezek egy részére Westminster-nek is rá kell bólintania. Bár maga a függetlenedési folyamat jóval az előtt elkezdődött már, de relatíve mostanában kezdett felfutni, aminek a kb-kiteljesedése volt a pár évvel ezelőtti indyref néven ismert szavazás, aminek a végé 55% nem lett, vagyis a skótok picit több mint fele azt akarta, hogy az ország maradjon a UK része. Azt, hogy miért lett ez így, nem fogom kielemezni, elég sok anyag van fent a neten róla, de kb hasonló okok voltak mögötte, mint a brexit szavazás felmássága mögött. Az emberek elég számottevő része szerint jó ahogy vannak a dolgok, vagyis kevéssé rosszak, mintha máshogy lennének.

Hogy Westminster miért engedte ezt a szavazást, hogy megtörténjen, azt ma már csak ők tudják, de gondolom azért amiért a brexit szavazást is engedték évekkel később — mondván, “úgyse fog átmenni”. Persze a brexittel nem csak, hogy nem az történt, de még közelebb is volt az 50-50hez a szavazatok aránya (52-48). Most, hogy brexittel mi lesz azt hagyjuk, mert azt senki nem egészen tudja, hanem inkább pár dologra szeretnék rámutatni.

• mióta volt indyref, azóta tolja az SNP (skót kormánypárt), hogy legyen indyref2 is. Ennek több oka van, nem utolsó sorban, hogy elég jól kormányon tartja őket. Látható volt a most májusi önkormányzati választásokon, hogy a két nagy pártot mindenhol lemosták a kisebb pártok, de Skóciában mégannyira. Persze biztosan sokan hisznek is a skót függetlenségben, de leginkább mégis ez tartja őket kormányon, pedig tudják, hogy…
• …Westminster nem akar indyref2 -t. Ez nem meglepő…most már ők is látják, hogy bizony olyan szavazások amiknek nem kéne átmenniük, átmennek biza (brexit), aztán van vele a cumi.
• Skócia elég erősen az EU-ban maradásra szavazott, nekik innentől az egész brexit dupla seggfájás, meg persze ha UK kilép az EU-ból Skócia se maradhat bent.

Az indyref2 vs brexit témában viszont érdekes párhuzamokat lehet látni. Egyrészt még a brexit szavazás előtt minden ismerősöm, meg én is azt mondtam, hogy ha a skótok menni akarnak, hát menjenek, végülis a fenét érdekel, meg csinálnak amit akarnak, meg ők egy saját nemzet, stb. Most ugyan ezzel a felkiáltással szerintünk (mintha legalábbis lenne jelentősége a véleményünknek) teljesen rendben lenne egy indyref2 szavazás. Ugyan ezen ismerőseim, és én is EU bentmaradás pártiak vagyunk, szóval szerintünk teljesen elvárható lenne, hogy legyen egy “brexitref2” is, mondván…mondván nem tetszik az első eredménye (most lehet mondani, hogy azért mert a népnek el kéne fogadni a kormány csomagját, ha lesz egyáltalán, de igazából itt arról van szó, hogy nem tetszik az első szavazás eredménye).

Ugye a Tory pártnak (akik most épp kormányon vannak) a tagsága jórészt brexit-támogató. Innentől kezdve naná, hogy a kormány nem akar brexitref2-t, azzal a felkiáltással, hogy az “demokrácia-ellenes” lenne, de inkább attól félnek – és ez látható a most zajló miniszterelnökjelölti megnyilvánulásokban, hogy elvesztik a szavazóbázisukat, meg a donorjaikat, stb. Eközben a Labour arra hajaz, hogy legyen brexitref2, mondván a népnek az jár, de igazából itt is inkább csak szavatszerzés van mint valós hit/elkötelezettség. Az, hogy egyébként mi jó az országnak, azt vagy ők se tudják, vagy tojnak rá.

Visszatérve a népszavazgatósra, gondolom az EU lakosainak is nagyjából mindegy, hogy itt mi zajlik, ahogy nekem is mindegy, hogy a skótok mennek vagy maradnak. Kb ennyire igaz, hogy nekem nem mindegy itt mi zajlik, a skótoknak meg nem mindegy ott mi zajlik. Azok pedig, akik a kilépésre szavaztak, nem meglepően nem akarnak második szavazást, ők vinni akarják az országot az EU-ból. A pártok meg saját (hasonlóan kettészakadt) tagságuk fütyülésére táncolnak.

Ezzel pedig picit elérkezünk ahhoz, hogy az egész a politikáról szól, az emberek hülyítéséről, és hülye emberekről. Egy olyan szavazáson, ahol majdnem 50-50 arányban döntenek az emberek egy függetlenség jellegű témáról, az, Gyurcsányian fogalmazva el van kúrva. Egy ilyen kérdést nem lehet egyszerű többséggel megszavaztatni, hát még nem, ha ilyen eredmény jön ki, mert nagyon erős társadalmi szakadást okoz, elsősorban nem kellett volna szavazásra bocsájtani, vagy ha igen akkor 2/3-s többség mellett, és sokkal jobban megfogalmazva, hogy mi lesz, ha mondjuk az elszakadás szavazataránya lesz magasabb (de nem 66,7%), vagy akár felette. “Ennyike”.

Átalakulóban a vásárlási szokások – a régieknek már nem annyira megy.

Bár régen nem lakom Magyarországon, és egyre kevesebb anyagot is olvasok onnan, azért szoktam látni, hogy itt-ott még épülgetnek a plázák. Otthon, talán a kommunizmus alatt volt divat az olyan jellegű áruházak építése és létezése mint a Centrum, de azért akadtak mindenféle egyéb nagyobb láncok is, ahol ezt-azt lehetett kapni nagyobb területen.

Itt az ilyesmik elég divatosak voltak az elmúlt 100 évben, lehet akár a Marks&Spencer-re, Selfridges-re, House of Fraser-re, vagy az olyanokra gondolni mint a Maplins, Toys ‘R’ Us, New Look, Mothercare, Carpetright, Poundland/Poundworld (ezek két különböző de hasonló lánc). Ezek csak a nagyok. A kisebbek olyan márkák, amik a hagyományos angol “high street” jellegű bevásárlóutcák képét adták. Ez a HS dolog Magyarországon nem annyira létezik, nem is létezett, de kb a kisvárosi főutcára lehet gondolni, ahol ápolt, normális boltok voltak. Angliába(n) a plázák korszaka sose igazán jött el – bár van pár, és azok valóban nagyok, az összes bolti területhez képest sosem tettek ki nagy arányt, így itt nem volt hiszti abból, hogy a plázák megölik a kis boltokat. Amikor kijöttem 10-11 éve, a fent említett boltok mindenhol voltak, úgy is mint a márkák amiket megneveztem, és a high street-ek is. Hasonlóan vannak-voltak híresebb étteremláncok, Prezzo, Carluccio’s, Jamie’s, stb.

Na az elmúlt időszakban ezek mind vagy megszüntek, vagy nagyon radikálisan lecsökkentek. A Maplins, Toys ‘R’ Us, New Look, Mothercare, Carpetright mind csődbe ment. A PL/PW boltok valószínűleg nem maradnak már sokáig velünk, House of Fraser, Fenwick, stb szenvednek, az említett éttermek bezártak – ezek csak amik hirtelen eszembe jutottak, van még egy csomó. Ezeknek a jó része inkább az elmúlt 2-3 évben történt. De vajh miért…

Egyrészt ugye a font sokat esett a Brexit-szavazás óta, és bár később nagyjából visszaállt a korábbi szintre, de az a két év amit a mélyben töltött sok boltnak már sok volt, hiszen az üzletek nem tudtak hirtelen 30 százalékkal árat emelni, de a költségeik megugrottak.

Ezzel együtt az infláció is megugrott, és sokaknak nem maradt pénzük amit éttermekre, vagy luxusabb cuccokra költhettek volna. Aztán persze ott van az Amazon és társai. Ha azt vesszük, hogy az országban összesen tulajdonost cserélt termékek száma nem igazán változik (magyarul a piac kb fix), de az internetes vásárlás (ami most konkrétan Amazon, Alibaba, eBay, nem pedig egyes márkák online felületén történő vásárlás) most már a forgalom több mint negyedét teszi ki, akkor látható, hogy a fix költségekkel operáló boltoknak ez miért nehézség. Az offline üzleteknek három területen is küzdeniük kell: kényelem, érték, és a lefordíthatatlan “experience”, ami kb tapasztalatot, élményt jelent. Leegyszerűsítve minek menjen valaki be a városba egy boltba ahol közben parkolni kell, vagy a metrón szöszölni, ami (bolt) lehet, hogy 50, 80 éve épült, nem fér el a babakocsi, nincs muszlimkaja (vagy épp vegánkaja, vagy csak épp a mozgólépcső van rossz helyen mert a kőkorban még azt hitték úgy lesz jó), alapvetően drágább mint az Amazon, sok a hülye vásárló (“hell is other people” — “a pokol az emberek”) , stb, ha a neten meg lehet venni, és ha van pl Amazon Prime akkor lehet még aznap ki is viszik. Kaja ugyan ez. Ma már mindenki szállít ki, gyorsan, követhetően, annak meg aki lusta, ott a Huel. Megmondom őszintén velem már sokszor előfordult, hogy ha valamit láttam is egy boltban, akkor is a neten vettem meg, mert nem volt sürgős, ellenben olcsóbb volt.

Az üzletek pedig sokszor szenvednek a fix költségekkel is. Munkaerő kell, nem lehet mindent automatizálni egyelőre – viszont a minimálbér megy felfelé, és sokszor a területbérleti megállapodások szó szerint évtizedekre szólnak – magyarul ha a bolt kivett egy helyet a nyolcvanas években, ami az akkori igényeinek megfelelt, az jó eséllyel azóta is ott van, függetlenül attól, hogy a környék elgettósodott-e, az üzlethelyiség megfelel-e a mai vásárlói igényeknek, megközelíthető-e, ilyesmik.

Most ott tartunk, hogy az elmúlt egy évben több bolt zárt be, mint nyitott ki az országban. Nekem nem tűnt fel, sosem vásárlok offline.

Rövid összefoglaló – időközi választások a parlamenti választások előtt

Egy hónappal az előrehozott parlamenti választások előtt időközi választásokat tartottak a napokban több településen is. Utólag majd kiderül, hogy mennyire lesz összhangban a két választás eredménye, de addig is egy rövid összefoglaló az eredményekről.

Első ránézésre is látható, hogy a Toryknak sikerült a legtöbb helyet besöpörniük, ezzel optimistán vághatnak neki a júniusi parlamenti választásoknak. A kormánypártnak sikerült 11 helyen megnyernie a választást, és összességében több mint ötszáz új helyet is magukénak mondhatnak, melyek jó részét a Munkáspárttól, kisebb részét a UKIP és LibDemektől szereztek.

Úgy tűnik, May-nek sikerült elérnie azokat, akik Brexit-támogatók, és elhitetni velük, hogy megfelelően tudja majd képviselni az ő akaratukat a tárgyalások során. Ennek következménye, hogy a UKIP, amely korábban a Brexitért kampányolt, mostanra teljesen szétesett, hiszen semmi mást nem tudtak felmutatni az évek során, és miután az elsődleges kampánycéljuk megvalósulni látszik, már nem érdekesek a szavazók számára. Saját szemszögükből kellemetlen, hogy nem csak, hogy nem tudták megragadni a lehetőséget, amit a tavalyi év adott nekik, hanem inkább teljesen lehúzták magukat a budin.

Azok, akik abban reménykedtek, hogy a júniusi szavazás előtt többezer új taggal bővült LibDemeknek sikerül majd nagyot alkotniuk az önkormányzati választásokon, igencsak csalódniuk kellett. Ennek egy része különben a választási rendszer sajátosságaiból is ered. Miközben a LibDemek szavazati aránya 7%-kal nőtt, mégis helyeket veszítettek. A parlamenti választáson ez csak rosszabb lesz, mert az “első [legtöbb szavazatot elérő] mindent visz” rendszerében a kis pártoknak nincsenek jó lehetőségei.

Jeremy Corbin, a Munkáspárt elnöke megintcsak néhány bonyolult interjú előtt áll, hiszen a párt nem csak “egyszerű” helyeket veszített, hanem az olyan munkáspárti fellegvárakat is, mint Glasgow, ahol több évtizede kormányoztak. Mint azt korábban írtam, Corbyn egy nagyon megosztó személy, akit már többször próbáltak a párttagok elmozdítani az elnökségből, és “uralkodása” alatt a párt nagyon sok szavazót veszített….olyvást tűnik, hogy ez a trend csak erősödik, a baloldalnak ugyanis nincs semmi eredeti mondanivalója (milyen ismerős a helyzet valahonnan….)

A regionális pártok sem szerepeltek túl jól, vagyis inkább vegyes a kép. A skót SNP veszített néhány helyet, ami annak is betudható, hogy nem mindegyik skót lakos támogatja a második függetlenségi referendum ötletét. Amellett a fentebb említett Glasgow mostmár SNP színekben virul, miközben a pár elvesztette azt a két kisebb települést, amit 5 évvel ezelőtt megszerzett.