Viktor angolt “tanulít” – Trinity CertTESOL 3/1. hónap

Már elég régen tervben volt, csak különféle okokból sose nagyon jutottam el oda, hogy csináljak egy angol tanári papírt, nem is igazán, hogy dobjam az adatbázisos munkát a tanári alamizsnás rabszolgasors csábítása miatt, hanem csak mert érdekelt a téma, és gondoltam, hogy az emberekkel/emberekhez való viszonyom talán egyes helyzetekben hasznát vehetné az ilyesmi tudásnak.

Intro és 1. hét: Londonban több helyen lehet teljes vagy részidőben angol tanári tanfolyamot csinálni, de érdemes a két nagy akkreditált rendszer közül választani egyet, ami pedig a Cambridge vagy a Trinity, majdnem ugyan az egyébként mindkettő, árban is, és tartalomban is. Nekem végül a Trinity-re esett a választásom, még valamikor az év elején jelentkeztem, volt egy gyors interjú, ami inkább nyelvi felmérőként szolgált, de nem volt vele gond, úgyhogy felvettek, és maga a tanfolyam április közepén kezdődött, és július elejéig tart nagyjából, kedd és csütörtök este 3-3 órában, valamint szombaton 8 órában.

A 12 hetes tanfolyam strukturált, és több tonna beadandóval is jár, amik leginkább a saját fejlődésünk naplói, amiket mi írtunk össze különféle elvárások alapján. Az első két hétben ezen kívül összesen kb 3×60 perc görög nyelvi leckét is kellett vegyünk (van görög tanár, de igazából lehetett volna még japán, kínai és indonéz is, de az iskola azt akarta, hogy olyan nyelvet tanuljunk, amit senki nem ismer a 11 fős csoportunkban). A görög mögötti logika különben az, hogy a csoport jó része angol, és mint olyan nem igazán tanult semmilyen külföldi nyelvet, és így talán picit jobban átérzik, hogy milyen szenvedés tud lenni a nyelvtanulás. Vicces volt látni, hogy az angolok mennyire nem tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a magyarhoz hasonlóan a görög is ragozza az igéket (én eszem, te eszel, ő eszik stb), hiszen az angolban ilyen nincs (I eat, you eat, stb, még ha van egy s is a he-she eats végén de az nem igazán ugyan az. A kínai persze pont másik véglet lett volna, ott nyelvtan sincs: én evés, te evés…我吃·， 你吃·。。。). A görög tanulmányainkat is természetesen naplóba kellett önteni, és leadni, ami majd osztályzásra kerül (nem is az, hogy mennyit tudunk görögül, az nem elvárás, csak arra kíváncsiak, hogy mennyire értjük meg a tanulók esetleges nyűgjeit, és ezt az információt mennyire tudjuk a tanári világba áttenni.)

A hét közbeni időszak kb felét a tanítás teszi ki mármint, hogy mi, a tanárjelöltek gyakorolnak viszonylag konkrét anyagokat valós tanulókon (kb mint a fodrászatoknál, ahol be lehet menni ingyen és hagyni, hogy a fodrászjelöltek megpróbálják levágni az ember haját, több-kevesebb sikerrel.). Az angolul tanulóknak három szintje van (kb A1, B1, B2-C1), ebből közülünk mindenki 2-2 szinttel találkozik, kb véletlenszerűen kiosztva (3-4-4 fős csoportokban vagyunk, és a tanfolyam elején 20-20 perceket kell leoktatni a csoportunknak, majd később 40 perces órákat kell tartani, a legvégén pedig 60p a terv.) a mi csoportunk az A1 valamint később majd a B1-es csoporttal fog dolgozni. Rajtam kívül egy olasz, és két angol csaj van a tanári csoportomban. Az első időszak kb az alábbiak szerint zajlott:

2. hét: A tanfolyam második keddjén találkoztunk a csoportunkkal. Megvolt szabva előre, hogy kb mit kell velük csinálni, de nem tudtuk, hogy hányan lesznek. Az első tíz percben mind a négyen tanárok dobáltunk a csoporttal labdát, aztán mindegyikőnkre 20-20 perc általunk választott aktivitás volt kiszabva. Végül a hallgatóság száma az első alkalommal 6 fő volt, jórészt 20 és 30 közti portugálok, brazilok, spanyolok, meg egy bolgár. Az, hogy miért és mióta vannak Londonban nem derült ki, lejjebb majd kiderül, hogy miért is. A tanárok közt az olasz csaj teljes pánikban tolta végig a megelőző időszakot, OMFGnekisemminemfogmennivilágvégemifenestb. Ehhez képest amikor ki kellett állnia az osztály (??) elé, teljesen jól ment neki az egész, nem pánikolt, türelmes volt, szépen beszélt, nagyon jó ötleteket használt végig stb. A végére meg is nyugodott szerencsére. A másik két csaj inkább csak izgult, de nekik is jól ment. Mivel a sorrend előre meg van szabva, ezért az első estén én voltam az utolsó: ennek megvolt az a pici hátránya, hogy a többiek már lefutották az alap témák egy részét, pl sport, kaja, ki mit szeret, stb. A1 szinten mint mindjárt kiderül nem lehet nagyon bonyolítani a dolgokat még. Az én tervem egyébként az lett volna, hogy játszani egy olyat, hogy elszámolunk “1,2,3,4, London, 6, 7, 8, 9, {város neve}….”, majd pár perc után lehetett volna továbbmenni egy olyanra, hogy beszéljék meg egymás közt, hogy ABC-sorrendbe állva mi a mellettük álló kedvenc múzeuma, mióta van Londonban stb, volt még pár ötlet. Na ez az egész az első lehetőségnél elvérzett, mert mint kiderült volt aki nem tudott elszámolni tízig (angolul), és miután felírtam a táblára kb ugyan azt amit ide az előbb idézőjelben feljebb, még így se értették meg mit akartam. Mondom fasza, nem gond, akkor vegyük át a számokat. Na ezzel el is ment kb negyed óra, hogy a mínusz 5 és plusz 15 közötti számokat oda-vissza átvettük (hátrafelé is, de azt is hogy hátrafelé (backwards), azt hátra irányba sétálással és táblára mutogatással kellett megértetni, mert amikor mondtam hogy 10, 9, 8… az nem ment elsőre. Többedikre sem. Volt akinek 5 után 3 jött így is de végül nem vitáztam vele, most őszintén ha nekem kéne hátrafelé számolni kínaiul hirtelen kisebb tömeg előtt, lehet nem menne sokkal jobban.) meg azt is átvettük, hogy “első, második……tizenötödik”. Ezután már kb nem lepett meg, hogy nem értették, hogy múzeum (pedig az angol museum nem egy szörnyen különböző a nemzetközi variánsoktól), majd valamikor még megpróbáltam elmagyarázni, hogy a how long you have been in LDN [mióta vagy Londonban] az kb mit jelent, ha most április van, és január három hónapja volt, akkor az bizony három hónap), de ez se ment. Mondjuk ez relative bonyolult nyelvtan, úgyhogy nem is nagyon gondoltam, hogy menni fog egyszerűen. Szerintem nem volt gond, a felügyelő szerint sem, mint utólag kiderült. Sajnos sokkal egyszerűbbre nem tudtam venni a témát, mert a többiek elhasználták a többi lehetőséget, plusz a számokra nem gondoltam, hogy nehéz lesz. A másik opció még a színek lettek volna de nem akartam nekifutni az előbbiek tudatában. Roger (a felügyelő tanár) mondta utólag, hogy nem kell nagyon túllihegni a témát, mert ezen a szinten nagyon szembeötlőek az egyéni tudásbeli különbségek, és ezt el kell fogadni. Van akinek jól mentek a számok, és a többi beszélgetős is elég jól ment ugyan annak a kb 2 emberkének, és van akiből egy szót alig lehetett kiszedni, mert nem elementary, hanem beginner szinten kéne lennie, ami az abszolút kezdő.

Az első óránk után nem sokkal (ugyan azon héten, két nappal később) aztán sor került az első “komoly” óránkra is, ami nálam 4 darab, előre megadott szó leoktatását jelentette, mindegyik időjárás témában. Erre csináltam egy jó PowerPoint prezit, mondván az menni fog. Persze csak a benti PowerPoint annyira régi volt, hogy nem igazán akarta kezelni a filet. Végül megoldottam a problémát, de itt elhatároztam, hogy nem csak laptoppal fogok bejárni (ami eddig is volt), hanem 5 méter kábellel is, egyrészt, hogy valakit/magamat fel tudjak/-m akasztani ha kell, másrészt, hogy a projektorra tudjam dugni a gépemet, azon legalább az a szoftver van ami nekem kell. Az óra maga jól ment, bár a végére nem voltam teljesen biztos benne, hogy a delikvensek felfogták-e rendesen amit próbáltam tanítani nekik, nem is mert én voltam a béna, hanem megint mert annyira nem tudtak angolul. Pl a szavaim azok voltak, hogy it’s freezing/boiling/pouring rain/it’s a cloudy day magyarul megfagyok, megsülök, ömlik az eső, felhős nap (van). A végére nem derült ki (pontosabban erősen megkérdőjeleződött bennem), hogy a weather ill the sun (időjárás és “a nap”) szavakat ismerték-e, bár az elején legalább az elsőt próbáltam felvezetni nekik, meg azért ők is előadták, hogy ahonnan jöttek (Bolivia, Brazília, stb — ezek nem is annyira portugálok mint kiderült) ott milyen idő szokik lenni.
Na mindegy, a 20 percet sikerült elég jól eltölteni, mindenféle képekkel illusztráltam, hogy kell megfagyni, mikor fagyunk meg, stb. A másik 2-3 hasonlóan ment, aztán volt kis “szavak beillesztése” feladat, és el is ment az “óra”. Mivel ez alkalommal én voltam az első ezért a saját produkcióm után nekem csak hátra kellett dőlni és a többiek próbálkozását nézni. Igazából mindenki volt amit jól és kevéssé jól csinált. Az egyik csaj elég rendezetlen volt, a másiknál nem derült ki mit is akart leoktatni, a harmadik jól csinált egy csomó dolgot de nagyon kifutott az időből. Mondjuk ha én is 5-10 perccel tovább toltam volna a sajátomat a megengedettnél biztos jobban ment volna minőség szempontjából.

A szombati óra meglehetősen unalmas volt – lezajlott az utolsó görög óránk, szerencsére, mert valahogy nem éreztem azt, hogy a égne bennem a vágy, hogy a kínai tökéletesítése (ami mondjuk eltart majd egy ideig) után a görög legyen a következő áldozatom nyelvtanulás szempontjából. Ami viszont elég hasznos volt, hogy az egész órát felvettem “magnóra” (telefonra leginkább), ami azért is kellett, mert az egyik házi feladatunk az, hogy ennek a konkrét órának a tanítási tervét meg kell írni, ami persze sokkal kevéssé bonyolult, ha bármikor vissza lehet hallgatni. A nap második fele mindenféle elmélettel telt, illetve kiosztásra került a 3. heti órák anyaga.

Az oktatás hetente strukturálva van, ami alatt az értem, hogy első hét bemelegítő, második hét szókincs, harmadik hét csoportmunka, negyedik olvasás, stb.

3. hét: A csoportmunkára én a “vicces történet” feladatot kaptam, plusz mellé egy 12 kockából álló rajzot, ami a mostani szintnek megfelelő szöveggel párosult. A szöveget levágtam, és az órát úgy osztottam fel, hogy felvezettem az egészet egy saját sztorival (megint PowerPoint-ot használtam erre, de a többi részhez már nem), majd a csoport 1×4 + 1×3 (összesen tehát 7) képet kapott meg (a 12-ből), és a szöveget nekik kellett kitalálniuk. A nehezítés számomra annyi volt, hogy mint kiderült nem hatan, hanem tizenketten voltak ezen a héten, ráadásul az eredeti társaságból csak hárman jöttek el, de végül is ez nem volt gond, egyszerűen 2 helyett 3 csoportot csináltam, és 3 helyett 4 fő volt mindegyikben.  A mostani óra már 40 perces volt, igaz ennek kb felét az aktív csoportmunka tette ki, és további kb 10 percet a végén egy átbeszélés, hibajavítás jellegű feladatsor volt amit közösen csináltunk. Azt hiszem elég jól ment, bár azért persze nem tökéletesen, továbbra is probléma, hogy túl bonyolult nyelvezetet használok, és nem kérdezek tőlük eleget (leginkább arra vonatkozólag, hogy értik-e miről beszélek.).

Mivel most már az órák hosszabbak, ezért nem mind a négyen, hanem csak ketten-ketten tanítunk egy este. A keddi második emberke egy keresztrejtvényt próbált moderált sikerrel átverni az osztályon, igazából a nyelvezet bonyolultságával voltak gondok, viszont a csaj nagyon türelmesen magyarázott, háromszor is nekifutott valaminek még végül megértették mit is kellene csinálni, aztán több-kevesebb sikerrel ment is nekik a dolog. Picit probléma, hogy sok az azonos nyelvű ember, ráadásul azzal, hogy nem mindig ugyan azok a tanulók vannak, nekünk sem nagyon sikerül összerakni a szintet, vagy megadni, hogy ki kivel üljön. Nekem szerencsére ez nem volt annyira gond mert 4 fős csoportokban más majdnem mindenki mixelődött, de pl a keresztrejtvényes csaj 2-2 fős csoportokkal dolgoztatott, ott már inkább gond volt.

Szerdán ittam egy keveset, csináltam valami normálisabb vacsit, és feltettem a két lábamat a képzeletbeli asztalra – ennek megfelelően a csütörtöki óra nekem, a fentebb vázoltak miatt eléggé nyugiban telt, annyira, hogy kb agyilag kikapcsoltam. Az olasz nő, aki az elején folyamatosan pánikolt, hogy neki mennyire nem fog menni semmi megint nagyon jól megoldott egy összetett problémát (társasjátékozott a csoporttal, vagyis pontosabban a csoport 3-4 kisebb részre osztva játszott egymással.). Néha elgondolkodom azon, hogy vajon csak azért érzékelem egyes feladatokat nehezebbnek mert nem nekem kell velük foglalkozni, vagy ha én lennék abban a helyzetben, akkor is jól megoldanám-e. Persze ez most nem fog ilyenformán kiderülni, de szerintem a „vicces történet kitalálása” sokkal kevéssé összetett feladat mint elmagyarázni egy csoportnak, hogy hogyan kell társasozni, amikor a „le-keresztbe” szavakat nem értik meg egy keresztrejtvényből.

Az igazságoz hozzá tartozik az is, hogy van egy picit unfair elem a rendszerben, mégpedig, hogy az órák anyagát és témáját mindig a szombati óra legvégén osztják ki, viszont annak, aki kedden tanít értelemszerűen két nappal kevesebb felkészülési ideje marad, mint annak aki csütörtökön. Persze a valóság az, hogy ez az egyéni szoc probléma kategóriájába esik.

A szombati órán a szokásos rendszernek megfelelő kizárólag elméleti oktatás volt. Az első kb másfél órában átvettük az „olvasás óra” (4. heti anyag) rendszerét, velünk/rajtunk is leoktattak egyet, majd áttértünk a „hallgatás utáni szövegértés” óra (5. heti anyag) témájára. Alapvetően a két óra hasonló rendszerben kellene menjen, magyarul felvezetni a témát (pl a hanganyag nálunk az volt, hogy „kacsa hős”), közben elgondolkodtatni a csoportot azon, hogy miről lesz szó (pl mi lehet az h „kacsa hős”….ember ment kacsát, kacsa ment ember, kacsa csernobilban járt és megcsípte egy radioaktív másik kacsa, stb), elmagyarázni az első feladatot, amire a csoportnak kb 1 perce lesz (felületes figyelés, pl hogy derítsék ki melyik verziós kacsa hősről is van szó), elolvastatni/meghallgattatni velük a szöveget, csoport maga közt átbeszéli, mindenki átbeszéli, elmagyarázni a második olvasás/hallgatás feladatát (részletes figyelés), konkrét feladat kiadása (pl sorba rakni a szöveget, vagy igaz-hamis kérdések stb), megint átbeszélés 2x, stb. A szombati nap hátralevő része jórészt a nyelvtanról szólt, abból is mindig van egy kevés.

4. hét: A tanfolyamon lassan felgyorsulnak (…) az események: mostmár csak 1 alkalommal mondják (mondták) meg nekünk, hogy mit is kell pontosan oktatni (az olvasás óra anyagát még kiosztották, én valami olyasmi szöveget kaptam ami arról szól hogy Amerikában egészségtelenül esznek és Malmöben hideg van, valamint a feladatokat is kiosztották, hogy mit is kell pontosan csinálni), de az 5. heti órára, illetve az után már nem kapunk anyagokat, nekünk kell kitalálni mindent. Ha ez nem lenne elég, a negyedik hét szombatján le kell adni a görög „naplónkat”, ami az én esetember egy kb 6000 szavas iromány – szerencsére volt annyi eszem, hogy a jó részét még akkor megírtam, amikor több időm volt, mert ha most kellene mindennel foglalkozni, akkor lehet tökön szúrnám magam: a szombati óra után vasárnap elmentem kirándulni, hétfőn pont munkaszüneti nap volt, úgyhogy volt időm készülni a negyedik és ötödik heti órára, görögöt írni, kínaira menni, majd hazasétálni és még tovább angolozni. Kedden ugye óra van-volt, szerdán a többi héttel ellentétben megint óra van (megfigyelünk egy „igazi” tanárt), csütörtök óra, péntek szabad, szombat egész nap óra, vasárnap megint kirándulás, ráadásul 40-50km a terv, ami nem gond, csak időigényes.

Hétfőn tehát azzal szórakoztattam magam, hogy youtube anyagokat hallgattam, és próbáltam olyat keresni amit ez a sok bagoly megért. Eredetileg időjárás-jelentés lett volna az ötlet, de aztán rájöttem, hogy abban túl sok a szám. Végül valami turistás Londonos szöveg lett, azt picit megvagdaltam, majd kb felépítettem az ötödik heti anyag vázát. Ehhez képest egyik „kollegina” írta a csoportos whatsappunkba, hogy bár ő is kedden velem tanít, még sehol nem tart. Végül saját állítása szerint 2 egész órát aludt hétfőről keddre.

A keddi oktatás jól ment, nem tudom miért, de volt bennem egy kis adag minipánik, amit én se tudtam hova tenni, mert azért álltam már ki emberek elé laptoppal régebben is (volt munkahelyeken stb), ráadásul a negyedik heti anyagot annyira kézbe kaptuk, hogy az óra percre pontos menetrendjét, amit általában nekünk kell összerakni, még azt is kiadták kb. Egyébként valami ilyesmit kell elképzelni:

A fenti a negyedik heti tanítási tervem volt, a PowerPointot meg magát az olvasandó szöveget nem szúrom be mert szerintem nem annyira érdekfeszítő, de el lehet képzelni nem túl bonyi.

Az óra rendben lezajlott, szerintem mindenki nagyon élvezte, és sikerült viszonylag jól tartsam is a menetrendet, bár volt pár dolog amire legközelebb figyelni kell (elsősorban, hogy ha felírok valamit a táblára/PowerPoint-on megmutatok egy definíciót ami hosszú, ez a sok bagoly leírja, amivel elmegy az idő, úgyhogy ezzel valamilyen konstrukcióban számolni kell.). Az óra menetrendje aztán hasznos lesz majd az ötödik heti anyaghoz is, mert ugyan olvasás helyett szöveghallgatás lesz a feladat, de az alap elképzelés hasonló (2 körben foglalkozni a szöveggel, először valami egyszerű feladatot adni nekik, aztán bonyolultabbat.) A saját órám után annyira kikapcsoltam agyilag, hogy kb arra nem emlékszem, hogy az utánam következő mit is csinált. Megmondom őszintén nem is annyira foglalkoztatott a dolog, de az rémlik, hogy egész jól ment neki.

Szerdán aztán beültem egy “igazi” tanár órájára, ahol meg kellett figyelni mi is zajlik pontosan egy “igazi” órán. Ezzel az a szórakoztató helyzet állt elő, hogy az adott órára összesen 2 azaz kettő darab tanuló ment el, és bár az ő szintjük inkább a középfokhoz közelít, de a kis létszám miatt a tanárnak eléggé okoskodnia kellett, hogy hogyan oldja meg a helyzetet. A másik dolog ami érdekes volt, de a mi helyzetünkben nem alkalmazható, hogy mivel az “igazi” órákra fizetős tanulók járnak, akik elvileg minden alkalommal megjelennek (mármint hogy a csoport valami 12 fős, ehhez képest megjelent 2), ezért a tanár megtehette, hogy teljesen eltérjen a tervezett feladattól, és olyasmit oktasson amit akkor ott éppen jónak lát. Például a szerdai óra tananyaga bizonyos kifejezések voltak – phrasal verbs, amit a wikipedia valamiért igekötőnek fordít, de a kettő nem ugyan az. Inkább pl azok a kifejezések hogy “utána néz (valaminek a szótárban)” ami nem ugyan az mint a kifejezés egyes szavainak a külön-külön darabjai. Ehhez képest az óra felénél a tanár úgy határozott, hogy inkább a kérdések hangsúlyozását fogja tanítani, mondván az nehezen megy a “csoportnak” (annak a 2 olasznak aki bent volt mármint.) – ami egyrészt érdekes, másrészt nálunk nehezen alkalmazható a kötött tanrend miatt. Persze erről is hosszabb beszámolót kellett írni, aztán azt újra átírni, megrágni, stb.

Közben kiderült, hogy az szöveg amit az ötödik hétre választottam, az nem lesz jó, mert túlságosan egyszerűsített és az angolul tanulóknak van kitalálva, amit nem szabad, úgyhogy kénytelen voltam valami mást találni. Így esett a választás Aliz Csodaországban-ra, annak is az első kb három bekezdésére. Hát majd meglátjuk. Most dolgozhatom át az eddig megírt anyagomat, bár végülis nem világ vége, csak van benne pár szó és kifejezés ami lehet magas lesz nekik. Majd kitalálom.

Csütörtökön mivel nem én tanítottam, ezért kb azzal töltöttem az órát, hogy a szerdai anyagot írtam át, meg a jövő keddit írtam meg. Persze egyikkel sem végeztem, de adott, hogy szombaton le kell adni hatezer szót a görög mifenénkről (nekem nagyjából kész van már egy hete, de a többiek egy része csak most áll neki), meg kedden megint a porondon leszek, vasárnap meg kirándulok (hétfő ugye kínai, amire pénteken kéne készülni a többi előbb említett mellett, és elvileg dolgozom is), gondoltam inkább a saját dolgaimmal foglalkozom, mintsem a többiekre figyelek. Azért valamennyit sikerült írjak a “megfigyelési napló”-ba is (olyan is van persze, amikor nem mi tanítunk, akkor a többieket kell figyelni, és azt leírni. Laptopon minden egyszerűbb – persze a laptopom elég új akksija valamiért csak 75 százalékig tölt mostanság, úgyhogy iziben rendeltem egy újat eBayről. Sokáig éljen Lenin a kínai szutyok másolat.)

Az első hónapot lezáró szombaton leadtuk a görög óráról összeírott szövegünket, majd azzal a lendülettel be is dobták a következő projektet, ami Learner Profile, vagyis tanulói elemzés lesz, és találni kell valakit, aki kb középfokon tud angolul, nem a saját anyanyelvünket beszéli, és ki kell elemezni, hogy hogyan lehetne az ő személyes igényeire szabva 5 különálló órát megcsinálni, amiből egyet le is kell neki oktatni. Időnk mondjuk van rá, de érdekes lesz minenképp, és nem is egyszerű, adott, hogy nekem az összes ismerősöm vagy magyar, vagy folyékonyan beszél angolul, úgyhogy majd a sulin keresztül kérek egy delikvenst azt hiszem. A szombati nap többi része elmélettel folytatódott, jórészt nyelvtan és hangok témájában, az előbbiben sokan közülünk elég gyengék, az utóbbi meg nekem nem az erősségem, szerintem amennyire jobb a hallásom mit az átlagé, annyira hangzássüket tudok lenni.

Egyelőre ennyi, Viktor kalandjai az angoltanulítási birodalomban egy hónap múlva folytatódnak.