Ünnepi szezon I. [karácsonyi kisbeszámoló Londonból]

Beköszöntött az ünnepi szezon, és újításképpen ezúttal Londonból tudósíthatok arról hogy hogyan zajlanak a dolgok. Az ismerőseim jó része hazament. Próbálom menetrend szerint leírni az eddigieket mielőtt elfelejtem a dolgokat.

Végre kitavaszodott, akar csak otthon, bar itt nincs 18 fok, de azért 5-8 van, ami jo, mert a tükörjég amiről hisztiztem legutóbb ennek megfelelően elolvadt. Itt kicsit máshogy alakul az ünnepi menetrend mint K-Európában, mert itt az angol, nem pedig a német rendszer szerint ünneplik a karácsonyt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, h december 24 nagyjából jelentéktelen nap, annyira, hogy nem is munkaszüneti, nekünk is bent kellett lenni fel napot, helyette dec 25 a “nagy nap”. Miközben úgy volt a terv hogy a huszonnegyedikém elég laposan telik, bejelentkezett az egyik itteni brit/lengyel (itt született, de lengyel családból származó) ismerősöm, hogy ha van kedvem akkor csatlakozhatnék hozzájuk egy otthoni karácsonyi vacsorán, ahol mint kiderült a családja és pár ismerőse volt jelen.

Érdekes a család. A csaj idősebb nálam, harminckét éves ha jól tudom, és többé-kevésbé jogi pályán van, bar most azt hiszem, hogy szünetet tart és beállt szemelyi asszisztensnek valakihez. Az apja a BA-nél dolgozik, veszelyes szállítmányokat managel, de nem mint fizikai munkás, hanem mint felügyelő, volt pár érdekes története az este folyamán. A kaja nagyon jó volt, több tonna hal kismillió kiszerelésben, meg karácsonyfa, miegymás. Közben ment a tv-ben egy éjféli mise, lengyelül, nem sokat értettem belőle, ill igazából nem nézte senki, csak háttérzajként ment. A lengyelek igen vallásosak, de nem csak papíron, hanem a gyakorlatban is. Az este végén valaki hazakocsikáztatott, mert nem volt mar metró olyan későn.

Huszonötödiken itt megszűnik az élet. Kellően vicces, de bár se busz, se metró nem közlekedik, valamint a sarki közérttől a Sainsbury’s Superstore-ig minden zárva van, a Meki nyitva volt. A tegnap ennek megfelelő unalommal telt, bar sokat segített hogy nagyjából délben keltem fel, vagy meg utána, így csak fel napot kellett végigunjak. Közben elhatároztam, hogy ha mar London, akkor nem szabad kihagyni a karácsony utáni léarázásokat, amik ma (huszonhatodikán) kezdődnek. Akinek az elképzelés ismeretlen az gondoljon a tv-ben ilyenkor látható hírmorzsákra amiben tömegjeleneteket mutatnak ahogy az emberek minden szart megvesznek.

Gondoltam átadom magam egyszer az életben a fogyasztói társadalom őrületeinek és hagyom magam rávenni hogy elköltsek én is egy kis összeget. Miközben megterveztem hogy a Debenhams pl reggel 7kor nyit, és bar ott van a legkevesebb hasznos dolog (igazából jórészt csak saját márkás termékeket forgalmaznak a ruházati osztályokon, amivel nem lehet villogni ugyebár) azért én kitaláltam, h ott leszek. Ennek megfelelően hatkor keles, zuhi, irány a metró. Aha, metró zárva, az állomás előtt kb tízen állnak. Lehetett vagy 6.30. Ekkor gondoltam hogy ha mar pár napja felmarkoltam a TfL ünnepi brossúráját, akkor itt az óriási alkalom hogy beleolvassak – ebből elég szépen kiderült, hogy metró márpedig fel kilencig nuku – ennyit a hétórás belvárosba érkezésről. Fogtam hát magam, elmentem a mekihez, ami csak 7 után nyitott, nem vártam meg, elmentem a Sainsburysbe, gondoltam bevásárolok, mert az is 7kor szokik nyitni. Persze ma zárva van, miért is ne, úgyhogy hazajöttem és megreggeliztem. 8ra kimentem megint a metróhoz, végül negyed 9kor kinyitottak az állomást. Mondjuk a bejárat mögött volt egy óriási papír amin az ünnepi nyitvatartás volt, és amiből kiderülhetett volna elsőre is hogy pontosan mikor érdemes odamenni, de mivel az állomás bejárata nem átlátszó ajtó, a falon meg még nem látok át, ezert ez így kicsit haszontalan volt. Az angolok néha meg tudnak lepni a hülyeségeikkel, amit igazából azért tartok őszintén furának mert az esetek többségében nagyon pozitívak a tapasztalataim a gondolkodásmódjukkal kapcsolatban.

Na miután beszabadultunk az állomásra 16 további perc után jött is a metró. Bond Street-en leszállás, addig elhatároztam h inkább Selfridges mint Debenhams, itt több a normálisan márkázott termek. A Selfridgesnek két bejárata van, egy ‘sima’, és egy ‘Gucci’ – utóbbi előtt kb százméteres sor állt, szerencsére ha van olyan luxusmarka ami valószínű olcsón (értsd: kevéssé arany áron) se kéne akkor az pont a Gucci, úgyhogy a sima bejáraton keresztül kisebb tömeg után bejutottam. Rövidre vágva nem vettem semmit, mert ami le volt értékelve az elég lapos termek felhozatal volt, leginkább mint se színek, se formák, nem tetszett. Átmentem utána Debenhamsbe, onnan gyorsan ki, House of Fraser, az már jobb volt de nem vettem semmit. Bemerészkedtem a Next-be is, de ott tényleg majdnem verekedni kellett a levegőért, annyian voltak. Ennek persze az az oka hogy a korábbiakban felsorolt helyeken viszonylag drága cuccok vannak, pl egy D&G pulcsi “csak” £150, mondjuk £400 helyett, ez a legtöbbeknek még így is drága. Ellenben a Nextben az alapban £40-es pulcsikat ilyenkor kb feláron adjak, az már jó üzlet sokaknak – ezúttal kihagytam, pár nappal korábban néztem a felhozatalt, akkor meg teljes áron, és bár minimális számban voltak szimpatikus dolgok, olyan tómegsodrás volt mint az ominózus augusztus huszadikai vihar idején Pesten pár éve. Annyira nem fontos, gondoltam. Végül elsétáltam végig a Regent Streeten, aztán amikor elhatároztam hogy irány a Westfield, akkor láttam egy busz oldalán a Harrods hirdetést (“There’s only one sale” – találó.), úgyhogy inkább egy Starbucks közbeiktatásával lesétáltam a Harrodsig. Meglepő tud lenni, hogy bár London területileg igen nagy varos, a belvárosa keresztben húsz perc alatt simán átvágható ha tudja az ember az utat.

Meglepően kicsi volt a tömeg, amivel nem azt akarom mondani h sehol senki nem volt, de rosszabbra számítottam. Ekkora mar kb 1230 lehetett. A Harrodsnak megvan az az előnye, hogy a férfiruházat másfél szintnyi területen helyezkedik el, de az a másfél szint nagyon jól betájolható, nincs eldugva a halálba mint sok más áruházban. A nulladikon vannak a drágább ruhák a mínusz egyediken az olcsobbak. Persze ezt úgy kell érteni hogy a drága pulcsi az leértékelve £200-500+, az olcsó meg £80-nél indul, és határ a csillagos ég. De épp azt néztem hogy megmondom őszintén van pár Ralph Laruen cucc ami nagyon sokért nagyon jól néz ki, meg pár D&G is, persze amit kerestem az richtig nem volt. Végül vettem pár felsőt, de szerintem visszamegyek és veszek meg párat mert jó áron vannak és leginkább a Gantoknak nagyon jo dizájnja van, nem a szokásos unalmas angol “színek” (gyk szürke szürkével és rombuszmintával).

A hétvége hátralevő részé relax lesz, a többit meglátom, jövő heten szabin vagyok.

Reklámok

[hisztiposzt] Szeretet és boldogság

/hiszti be

Szeretet és boldogság…na az az amiből most nem sok irányul:

  • a fagyasztóm gyártója felé így karácsony előtt. Lényegében szombat éjjel volt egy áramszünet amit ha jól tudok akkor a fagyos körülmények okoztak (mínusz 1 fok volt!). Azóta a fagyasztom nem kapcsolt be, de erre csak ma este jöttem rá amikor elhatároztam hogy na akkor valami egészséges pizza a vacsi-terv. Aha, buktam, takarítás, domestos, es £23 kajapótlás, bar csak felet vettem meg annak amit kidobtam. Éljenek a kici occo termékek. Igazából azt találom viccesnek, hogy a fagyasztó egy külön szekrény nálam, és bar bekapcsolt, hűtőként üzemelt. Ez tök édes tőle, de mi a halál faszáért nem kapcsol fagyasztó-üzemmódba?
  • a felettem lakó kurva kis patkánygyerek iránt se aki napok óta ordít mintha nyúznak. Jó, hogy füldugóval alszom, ezert legalább az alvás megy, de attól meg jo volna vagy egy hangerőszabályzó, vagy egy ciántabletta a gyereknek. A curry-jebe úgyis belefér.
  • a helyi önkormányzatért: azt ha akarom megértem, hogy itt a két centi hó akkora fennakadást okoz hogy a metróvonalak felet le kell zárni részlegesen, mert magam se tudom miért nem bírjak a sarkvidéki eredetű 0 fok közeli hideget. Amellett, hogy sose ülök metróra, tojok raja. Az viszont mar nekem is piszkálja a csőrömet, hogy a havi council tax £100 font (ez kb “önkormányzati adó”), és tojnak felsózni a járdákat, ezert olyan tükörjég van mindenhol, hogy csak azért nem lehet korcsolya világbajnokságot rendezni rajta mert a régi M7-es autópálya minősége az itteni járdákhoz képest lépcső volt a mennyországba.

Itt egy havas kép.

De vissza a metrókhoz: most épp ahogy ezt írom, a 11 vonalból 1-en van “good service” tehát minden oké, 1 nem üzemel mert csak csúcsidőben fut, a többin késések és lézárasok vannak. Ízelítő a napi londoni metróközlekedésből:

  • Bakerloo: kisebb késések, tűzriadó miatt.
  • Central: kisebb késések, valaki beteg lett egy szerelvényen
  • Circle: kisebb késések, nincs elég forgalomba állítható szerelvény
  • District: súlyos késések, biztber (biztonsági berendezés, jelző) hiba miatt
  • HS & City: kisebb késések, nincs elég forgalomba állítható szerelvény itt se (ugyan az a tipus jar)
  • Jubilee: súlyos késések, valami utas-gebasz volt. Korábban a felszíni szakasz le volt zárva a rossz idő miatt (havas eső esett!)
  • Metropolitan: súlyos késések a rossz idő miatt. Korábban le volt zárva ugyanezen okból.
  • Northern: kisebb késések, rossz idő
  • Piccadilly: kisebb késések, rossz idő megint
  • Victoria: semmi gond, juhuu
Így élünk mi. Meg visszasírom a BKV-t. Emellett a TfL (helyi BKV) az új evet 20%-os áremeléssel ünnepli. Remélem sokan csuklanak odafenn.
/hiszti ki
Más: eladom az automata porszívómat, mert rájöttem hogy nagyon sok a cumi vele és mire felszedem az összes kábelt, es a 35W-s motorja körbejárja hatszor a szobát valami véletlenszerű algoritmus szerint (ami kb ket órába telik) addig kitakarítok én is. Vettem egy zsák nélküli porszívót, 1800W, és ötöd annyiba került mint az ótómata. Picit effektívebb is.
Holnap céges ivászat lesz, meg “Secret Santa” – ennek nem tudom mi a magyar neve, de lényegében annyiról szól hogy kihúzol egy nevet egy kalapból, és veszel neki valamit, Persze az illető nem tudja hogy te voltál. Mivel sikerült kihúzzam kb a legnagyobb főnököt, ezert stílusosan kap egy “The Don” bögrét, Keresztapa rulz alapon, meg egy USB-s bögremelegítőt. Előző heten volt egy másik céges karácsonyi party, az volt a “nagy”, most jön a “kicsi”, elmentem, ettem, ittam, eljöttem. Nem nekem van ez kitalálva.
Az idei ünnepi szezont itt töltöm, nem megyek haza. Próbálom tartani magamat az 1 hazamenetel/év rendszerhez, amit nyáron sikerült keresztbe húzzák, de most legalább segíthetek magamnak a pótlásban. Amilyen bolond az időjárás, úgyse jutnék most már haza, a legtöbb járat késik, törölve lett, vagy elakadt egy alagútban (lásd Eurostar vonatok). Inkább majd januárban v februárban megyek picit relaxolni.

Nyugdij helyett fektess szerencsejatekba?

Kicsit meglepő lehet az elgondolás hogy ha nyugdíjrendszerbe való befektetés helyett érdemesebb lenne másként gondolkozni a jövőről. Persze mindenki azt mondja az idősebbek közül, meg természetesen az erősen érdekelt közgazdászok közül is, hogy a nyugdíj fontos, a nyugdíj a jövő alapja, meg hasonló értelmes elgondolások.

Egy mai beszélgetés során kezdtünk elmélyedni abban, hogy vajon van-e értelme nyugdíjba ölni a fizetés egy jó részét manapság. Viták és ellenérvek, de nem szabad elfelejteni, hogy a nyugdíjrendszer befektetés-alapon működik, tehát ha a gazdaság éppen szopóágon van, akkor a nyugdíjrendszerből kivehető pénz is elég alacsony lesz. Többedrészt nem érdemes elfelejteni azt sem, hogy aki normális munkakörben lenyom 40 evet, annak elég szép vagyona lesz a végére. Most nem kell feltételezni a kötelezően £150k-s fizetéseket, de szerintem ha egy olyan területről megy nyugdíjba az ember mint ahol én vagyok, akkor azért annak a háromnegyede reális lehet – van nálunk aki hatvan-iksz éves, és nem keres rosszul. Ha tíz év tapasztalattal £35-40k a fizu, negyvennel valószínű több lesz, és a TNS köztudattan nem fizeti halálra az embereket, máshol a mi területünkön három-négy év után elérhető a £35-40k, írtam mar. (Egyébként a TNS fizetési politikája viszonylag nyílt, tehát a fenti információ nem vállalati titok – az állásborzéken és weboldalakon ez nyíltan hirdetett összeg)

Most feltételezzük, hogy a delikvens a havi fizetésének 5%-át teszi bele a nyugdíjba, de a cégek általában saját oldalukról megtámogatják hasonló összeggel a befektetéseket. 3%-os évi fizetésemeléssel számolva a kezdőfizu 40 év alatt £25,000-rol kb £81,000-re kúszik fel. Ez a megfelelő adósávok jelenlegi rendszerével számolva nettó £1,500-rol £4,400-re/hó megy fel. Ennek az összesen 10%-ával számolva (hisz 5%-ot az illető, 5%-ot a cég nyom be) a nyugdíjalapba 40 év alatt £142,000 kerül.

Mi történik, ha lottóba fektetjük ez a pénzt inkább? Nos a felet helyből bukjuk, mert a cég nem finanszírozza a lottózási szokásainkat, ezert csak £71,000 kerül a kalapba.
Na most a jelen rendszer szerint az EuroMillions díja hetente es játékonként £2. Ha évi szinten 2%-os áremelkedéssel számolunk, akkor a 40 év alatt kb 23,200 szelvényt tudunk megjátszani.

A Wikipedia jelen állasa szerint az odd-sok: (nem fordítom magyarra)

Main
numbers
Lucky
stars
Probability of winning  % of prize fund Expected winnings
Fraction Decimal
2 1 1 in 39 0.0256 24.0% € 9
1 2 1 in 103 0.00971 10.1% € 10
3 0 1 in 367 0.00272 4.7% € 17
2 2 1 in 538 0.00186 4.4% € 23
3 1 1 in 551 0.00181 5.1% € 28
3 2 1 in 7,705 0.00013 1.0% € 77
4 0 1 in 16,143 0.0000619 0.7% € 113
4 1 1 in 24,215 0.0000413 1.0% € 242
4 2 1 in 339,002 0.00000295 1.5% € 5,085
5 0 1 in 3,632,160 0.000000275 2.1% € 76,275
5 1 1 in 5,448,240 0.000000182 7.4% € 403,169
5 2 1 in 76,275,360 0.0000000131 32.0% Jackpot
Booster fund 6.0%

Maga a nyeremény eléggé átlagolt (és nem fontban van). A Wiki az 5+2-es kombinációra €15,000,000-t ad meg – jellemzően azért ennél többet lehet nyerni a felső végen, az extrém esetekben 8-12x ennyit.

Hat, hogy melyik a nyerőbb kombináció, mármint a lottó vagy a nyugdíj, jó kérdés. Technikailag a nyugdíjjal nagyobb pénzösszegre lehet szert tenni mint az átlagosan megnyerhető lottónyereménnyel, viszont a nyugdíjalap mint említettük érzékeny a gazdasági helyzetre, meg ha nem is annyira hogy €5,000-re csússzon le :)