Ez kicsit olyan mint a korábbi megéri-e elmenni c. gondolatsor. Mostanság hozta le az index a Napi Gazdaság egyik irományát, miszerint is a külföldön dolgozók negyede nem tér haza. (Vagy mégsem.) A felmérést egy 1500-as „reprezentatívságra törekedve” összeállított kérdőív alapján csináltak. Ez eddig rendben is van, de azért erős az újságírói véna túlműködése a cikkben.
Azért vannak érdekes részek is: a megkérdezettek harmada gondolja, hogy képes lenne elhelyezkedni Ausztriában vagy Németországban, de ennek ellenére a válaszadók 42%-a próbálkozna vele. (Mi van a maradék 11%-kal?). Az mondjuk nem derül ki a cikkből hogy a kérdések csak azokra az EU országokra vonatkoznak akik most nyitják meg a munkaerőpiacot, vagy mind a 26-ra. (Ami persze nem mindegy, hiszen németül kevesebben tudnak mint angolul, és a mostani országok jórészt németesek).
A megkérdezettek 60%-a a neten próbálkozna munkakereséssel – (azt nem írja hogy ez a 42% 60%-a, vagy az összes megkérdezetté) – csendben megjegyzem aki neten talál [nem keres, hanem talál] külföldi munkát az vagy nagyon okos és annyi nyelven beszél hogy a mitológiai hidrának kevesebb feje van mint az ilyen embernek felsőfokúja, vagy nagyon hülye mert átvágják mint szart a palánkon.
További érdekesség, hogy a válaszadók által elvárt fizetés jellemzően 1000-1500 euró. Az hogy ez nettó vagy bruttó nem derül ki. Azt sem tudni hogy ez mi, átlag, medián, mifene. Adateloszlás és társai nuku. Jo lenne tudni továbbá, hogy ezek az elvárások milyen munkakörökre vonatkoznak. Ezer euro elég szar fizetés ha az ember mondjuk marketingen van, de igen jó ha a konyhán. Amit pedig már korábban elemezgettem, az az, hogy abszolút semmi szó nem esik a megélhetési költségekről. Ebbe most nem megyek bele mert írtam már itt, de csak mert nagyobbak a fizetések, nem kötelezően jár jobban az ember mint Pesten 100e ft nettóból. Értem én az újságírást abból a szempontból hogy lustán könnyű olyan cikket írni amin aztán sokat rágódik az olvasóközönség, de részint az ilyen cikkek miatt indulnak külföldre olyanok, akik mindent felégetve otthon kaparnak össze némi zsét, aztán esnek pofára, és akkor lesz a dupla ciki.
De most jon a java. (Csak hogy ne a negatívval kezdjem.): “Meglepő módon a megkérdezettek negyede nem menne vissza Mo-ra ha külföldön állást találna”. Nem tudom hogy ebben az a meglepő hogy „csak” 25%, vagy hogy olyan „sok”. De a legjobb, hogy a cikk címe az, hogy „A külföldön dolgozók negyede nem tér haza”. Értitek, ez egy tény. Semmi cicó meg kecmec. Vagyis tényként kezelt enyhe hiba a mátrixban, hogy 1500*0.25 ember azt mondja, hogy ha kapna jól fizető munkát, akkor nem menne haza, bár még meg se próbálta. Én azért kíváncsi lennék azon pár százezer ember véleményére a témában aki már kint van. Ezzel persze nem azt akarom mondani hogy az itteniek negyede lehet nem maradna itt (szerintem maradna egyébként), csak picit foghíjas a cikk.
Apropó kisebbségek és bevándorlás. Szintén az index hozta le a DT egyik írását amiben azt ecsetelték, hogy nagy-hazánkban (UK) mennyire megnőtt azon gyerekek száma akik éhezve járnak az iskolákba. A cikk megint kicsit bulvárszagú, úgyhogy fenntartásokkal érdemes kezelni, de azért említésre méltó mindenképp. Egy tanulmány szerint (amiből semmit nem tudni arra vonatkozólag hogy hány embert kérdeztek és milyen eloszlásokkal jönnek az adatok), az angliai tanárok 80%-a tanít olyan gyereket az osztályban aki nem eszik otthon. A megkérdezettek negyede szerint ez az arány az elmúlt pár évben nőtt, elsősorban a gazdasági visszaesés miatt. Statisztikai adatok szerint különben kb 6%-kal nőtt az ingyen ebédet fogyasztók száma. Bár a cikk nem említi, de ha jól sikerült utánanézzek akkor minden kb tizedik gyerek kap ingyen ebédet – nem tudom otthon ez mennyi. Kiemelik, hogy azon családok, ahol 2-3 gyerek van, de csak egy pénzkereső mennyire függenek a gazdasági és segélyezési változásoktól.
Félreértés ne essék, bár valóban megvan a véleményem egyes népcsoportokról, de alapvetően nem az a baj h nem fehérek, hanem hogy jelentős csoportok vannak az országban (és a városban) akik az asszimiláció fogalmát magasról szarják le, annyi gyerekkel mászkálnak mint a marhacsorda, és emellett a legfontosabb dolguk hogy segélyek után rohangásszanak. Helyi cigányság kb. Hát meg a kisujjam (nem kéne?) – ilyenkor a politikai korrektség jegyében elfelejtik megemlíteni hogy az ilyen emberek jó része bevándorló, akik nem tudnak rendesen angolul, és mint otthon a cigányok, csak nyomják a gyerekeket. Ahelyett hogy végre már tennének valamit az EU-n kívüli alul képzett és/vagy angolul nem tudó és/vagy segélyfüggő bevándorlók és menekültek visszaszorítására és hazatoloncolása ügyében, még támogatjuk az ilyeneket.
[backtotheuk] 