Brexitgráf IV — őrültek és csirkék háza

Ma reggel korán kezdődött a politika a honatyáknak és a hon(ajóédes)anyáknak — amikor ezt írom, 23:30 van, és a Lordok házában a 2E számú módosító indítványról szavaztak nemrégiben. Összesen 90-100 van, és az csak ahhoz, hogy mikor vegyék terítékre a ma megszavazott törvényt amiről a napokban írtam. Utána még a fene tudja mi jön. Ennek megfelelően többen paplannal, és több napnyi ellátmánnyal mentek a felsőházba ma, ahol, legalább péntekig, de talán vasárnapig, szerda lesz (magyarul amíg nem szakad meg az ülés addig technikailag az nap van amikor elkezdődött).

A mai szavazás természetesen átment, ráadásul egy érdekes indítvánnyal, hogy a korábban háromszor elutasított megállapodás-tervezetet negyedszer is megfuttatják, ha úgy látszik, nincs más megoldás.

A nap egyébként különösebb meglepetések nélkül zajlott, a törvényjavaslat megszavazása után Boris benyújtotta a választások kiírására a javaslatot, amit a parlament rendben el is utasított, a tegnap leírtak miatt (gyk, mert senki nem hisz neki, hogy a kiírás után nem módosítaná a dátumot október 31. utánra). Amit érdekesnek találtam megosztani, azok a csürtörtöki újságok címlapjai, amik a saját politikai beállítottságuktól függően hozták a színvonalat, lásd alább párat.

Két-két újság a két oldalról. Természetesen a megoldás a problémákra nincs közelebb. Szerintem egyébként Boris indítványozni fog maga ellen egy bizalmatlanságit, ha bent tartja őket a baloldal, az érdekesen nézne ki politikailag. Amellett erősen kérdéses az is, hogy a választók mit akarnának, hiszen egyrészt az emberek elég magas százaléka nem akar no-dealt:

…másrészt ez sokban attól függ, hogy ki akarnak-e lépni az EU-ból (nem túl meglepő módon):

…mondjuk az a 11 százalék aki szerint a no-deal jó dolog és bentmaradásra szavazott se biztos hogy megérdemli az “életképes” pecsétet.

Viszont ami fontos lehet a következő választásokon, hogy erősen valószínű, hogy az emberek nem annyira párt-vonalakon fognak szavazni, hanem az EU-hoz való hozzáállásuk alapján, ezért érdekes lesz látni, hogy a két nagy párt hogyan helyezkedik majd. A helyezkedés pedig már elkezdődött, egymást ekézték egész délután a parlamentben.

Kimondottan érdekes volt hallgatni a birmighami képviselő gondolatait, amit itt tudtok meghallgatni/nézni, aki láthatóan megelégelte a folyamatban lévő játszadozást, és napok óta elsőként sikerült emberként kommunikálnia a 650 politikus között — akinek van türelme megnézni a hat perces videót végig, elég sok a párbeszéd benne, mindenki tipikus politikus, a nőben meg elfogyott a cérna. Egyébként Bercow is megér egy misét, a pasas nagy kedvencem, ezt a mai napi beszólását érdemes megnézni.

Addig — a választásokig — pedig még elég valószínűleg van pár hetünk. Sok víz lefolyik a Temzén addig.

ui: szerintem a héten már csak max 1 ilyen írás lesz, picit belaposodott a felhozatal.

Brexitgráf III — 22 képviselő elvesztése az első szavazási napon

A mai parlamenti nap azzal kezdődött, hogy az egyik Tory képviselő hivatalosan is átállt a LibDemekhez — ezzel a kormány 1 fős többsége elveszett. Innentől kezdve a választások kiírása kb egyértelművé vált, hiszen az EU simán kiröhögi a miniszterelnököt, ha sima többsége sincs, így hivatalosan sincs értelme miről tárgyalni.

Apropó tárgyalások. Ugye a tegnapi egyik belengetett fenyegetés az volt, hogy aki ma a kormány ellen szavaz, azt kizárják a pártból. Miközben többen előre megmondták, hogy ez nem tántorítja el őket, a nap folyamán lett volna egy meeting, ahol Boris elmondhatta volna zárt körben, mégis pontosan milyen új megállapodásról beszél, hogy haladnak a tárgyalások, stb. (ehhez tudni érdemes, hogy nincs hivatalos tárgyalócsapat pillanatnyilag) — Boris végül ezt a meetinget lemondta, pedig itt lett volna lehetősége meggyőzni a saját pártjának tagjait, hogy a lehetőségekhez képest ura a helyzetnek, van valóban tárgyalás, csak nem akarják a publikum orra elé kötni, stb.

Az esti szavazás ennek megfelelően alakult, a képviselők relatíve nagy többséggel döntöttek az ügymenet eltérítéséről. Alább látható a lebontás, de érdemes megnézni, hogy a Munkáspárton belül elég nagy volt a rend, bár ott is volt 2 kiszavazó ember. Tehát a mai napon “csak” annyi történt, hogy holnap a parlament intézheti a saját dolgát, magyarul beterjesztik a törvényjavaslatot, amit valószínüleg sikerül is átverekedni majd a parlamenten.

Egyébként 1793 óta először sikerült az újdonsült miniszterelnöknek elbuknia az első szavazását.

Ezzel persze sok érdekes dolog történhet, történtik, de közben mégtöbb lett a kérdés.

• késő estére kiderült, hogy a 21 kiszavazó Toryt valóban kidobják a pártból — ez a párton belül is elég nagy felfordulást okoz, mert
  • sokan korábban (May alatt) a deal elfogadására szavaztak, tehát támogatják a brexitet,
  • az egyik pasi a legrégebbi képviselő, a 70-es évek eleje óta párttag és folyamatos képviselő,
  • az előző (May) kormány miniszterei között is vannak akik a kukába kerültek,
  • ezután a 21 ember úgy szavaz, ahogy akar. Persze a mai mutatja, hogy igazán most is ez volt a helyzet, de mostantól ők hivatalosan is függetlenek
  • és mert esélyes, hogy a párt szét fog esni
• erős a visszhang, hogy Boris teljesen eljátszotta az egyébként sem nagy bizalmát:
  • mondta, hogy nem akar választást, de most úgy tűnik mégis (mondjuk ez a 21-22 fős kisebbségi kormányzás mellett nem meglepő)
  • mondta, hogy nem fogja bezárni a parlamentet, de megtette, sőt mint kiderült már augusztus közepén tervben volt a dolog,
  • mondta, hogy megállapodást akar, de senki nem képes a környezetéből meggyőzően azt mutatni, hogy bármiféle haladás lenne a témában
  • a pasi első adandó alkalommal kirakta a képviselőinek nem elenyésző hányadát — mondjuk kb sok lehetősége nem volt, mert ha nem teszi az életben nem fogadják el mint keménykezű PM-t, de ez nem jelenti, hogy így kisebb pofonba futott/fut majd bele. Elég érdekes kérdést vet fel az is pl hogy Rees-Mogg 9 év alatt több mint százszor szavazott a párttal szemben, mégis az házelnökké vált, miközben volt aki 14 év alatt most szavazott először a párt ellen és kirakták.

A holnapi törvényjavaslat elfogadása egyébként nem sokkal előbbre viszi a …mit is?

• a javaslat vszg átmegy az alsó házon, de a felső házban 92 (!!) módosító javaslatot akarnak benyújtani a javaslathoz, amit át kell beszélni. Ennek persze a lényege az időhúzás lenne – közben mindenféle jogi módszerekkel kutatja mindkét oldal, hogy hogyan lehetne az időt a saját kezükre játszani — erről majd lehet később, most nem sok publikus infó van, mást meg én se tudok persze
• a javaslat lényege nem “mulasztja el” a no deal lehetőségét, csak kijjebb tolja, igaz a dátumot valamelyest az EU kezébe adja
• a törvényjavaslatnak át kell mennie a felsőházon is, amit mint írtam megpróbálnak ellehetetleníteni, de amennyiben mégis átmegy, az uralkodónak is jóvá kell hagynia. Az uralkodó pedig, mint tegnap írtam a miniszterelnök javaslata alapján dolgozik, az pedig javasolhatja a törvény alá-nem-írását, amire eddig nem nagyon volt precedens, de elég kényes helyzetet teremtene, ráadásul technikailag törvényes volna
• a parlamentnek továbbra sincs igazán ötlete, hogy mit is lenne hajlandó elfogadni, hiszen a backstop/May megállapodása nem jó, no deal nem jó, más nem igazán van/lesz, az ír határ miatt. Kb ott tartunk ahol egy éve folyamatosan, valaki mondja meg mi lenne jó, mi lenne elfogadható….ja olyan nincs pillanatnyilag.
• az EU továbbra is megvétózhatja a brexit dátumának kiterjesztését, sőt, most jön a lényeg, a kiterjesztéshez nem az EU27, hanem az EU28 megállapodása kell, magyarul a törvény kötelezheti Borist, hogy kérjen halasztást, de egy szó nincs benne arról, hogy ne vétózhatná meg a halasztás megadását.

Boris reakciója persze az volt, hogy egyrészt a baloldal megpróbálja elrontani, visszavonni a brexitet (kampányszöveg már most), valamint, hogy ha rajta múlik az ország pedig kilép következő hónap végén, és kész. Ezzel együtt pedig bedobta a korai választás lehetőségét, de ez sem ennyire egyszerű:

• a korai választás kiírásához 2/3-os többség kell (elvileg)
• ehhez a Labour csak akkor hajlandó asszisztálni, ha valahogy biztosra vehető, hogy annak a dátuma október közepe lesz, nélkülük viszont nincs meg a kétharmad
• a dátummal az a probléma, hogy a miniszterelnököt nem kötelezi semmi, hogy a dátummal kapcsolatos ígéretét meg is tartsa, magyarul mondhatja, h október közepe lesz a választás dátuma, majd amikor kiírásra kerül a választás, mondhatja, hogy mégis november lesz
• vannak más módszerek a választás kierőszakolására, de az ellenzék nem akar asszisztálni ahhoz sem, a fentiek miatt – egy megoldás lehetne, ha Borisék bizalmatlansági indítványt terjesztenek be magukkal szemben, ez lépéskényszerbe hozza az ellenzéket, akik aztán jó eséllyel képtelenek lennének kormányalakításra, ezáltal előidézvén a választásokat, én személy szerint erre tippelek.

További gondként lehet felhozni a skótok ügyét, akik inkább maradnának az EU-ban, esetleg függetlenednének az ország többi részétől, ezt az SNP egyik fontos embere ma is felhozta. Persze ez se ilyen egyszerű — a skót függetlenség, tuti nem fog megtörténni október, vagy január vége előtt. Ettől függetlenül egy független Skóciának csatlakoznia kellene az EU-hoz, nem lehetne automatikusan tagja. Erről persze nem sokat beszélnek nyíltan az ottani politikusok — az EU-nak pedig nem érdeke egy egyszerű skót átmenetel, a nemzeti függetlenségi vitákat épp most sikerült picit a szőnyeg alá söpörni pl Katalóniában, és persze ott vannak az írek, a koszovóiak, a belgák meg a jó ég tudja kik még, mindet én se követem.

Ma épp itt tartunk.

Brexitgráf II. — októberi kilépés, vagy októberi választás?

Kevéssé meglepő módon (leglább) két dolog történt ma. Egyrészt tovább bonyolódott a belpolitikai élet mifelénk, másrészt összesen egy ember olvasta a tegnapi írásomat, úgyhogy most itt a folytatás.

Az első pontot kétfelé szedve, “1a” pontként, kiszivárgott a holnapi törvénytervezet mibenléte. Erre nemsokára rátérek, de előbb azt (1b), hogy Boris este sajtótájékoztatót mondott, ahol keveset mondott, de sokat sejtetett. Lényegében annyit mondott, hogy nem akar előrehozott választásokat, de ő márpedig október végén kilépteti az országot, ha törik, ha szakad. Ez emberi nyelven azt jelenti, hogyha a parlament kedden, illetve a napokban megköti a PM kezét bármilyen módon, akkor előrehozott választásokat várhatunk, a spekulációk szerint október 14-n.

A kedden benyújtandó törvénytervezet az alábbiakat iktatná be:

• ha október 19-ig nem történik valamilyen megállapodás az EU-val, akkor a PM-nek január végéig kellene halasztást kérnie
• az EU javasolhat bármilyen halasztási időpontot, ezt a PM-nek kötelező lenne elfogadnia, kivéve ha a parlament leszavazza — magyarul a döntés jogát elveszik a mindenkori miniszterelnöktől/kormánytól és a parlament kezébe adják

Boris persze emlékeztetett minden Toryt, hogy ha a lázadókkal szavaz, kizárja őket a pártból, de többen már nyíltan beintettek neki, hogy ők inkább ellene szavaznak, mint beálljanak a sorba.

Ezzel a törvényjavaslattal mindemellett szerintem egyébként nem sokkal van előrébb az ország, bármerre is legyen az előre. Merthogy:

• miért pont január 31? Másképp fogalmazva, miért gondolja bárki, hogy ha 3 év alatt nem sikerült semmi értelmeset összehoznia a parlamentnek, akkor most 3 hónap alatt menni fog? Pontosan emiatt könnyen előfordulhat, hogy az EU nem ad halasztást.
• persze 3 hónap alatt lehet választást rendezni, vagy akár népszavazást is tartani, azonban az utóbbival a probléma, hogy milyen dolgok kerüljenek a szavazólapra — pl: May megállapodása, no deal, A50 (article 50) visszavonása…? Ebben az esetben pl jogos lenne a felvetés, hogy a kilépés-pártiaknak 2 opció közül kell választani, tehát a bentmaradást támogatók előnyben lennének a kezdetektől.
• választások esetén sem biztos, hogy sokkal előrébb lennének a politikusok: a pár éve újonnan kőbe vésett FPTP rendszerrel most lehet maguknak tesznek keresztbe: a kilépést támogatók közt megoszolhatnak a szavazatok a Toryk és a Brexit Party között, és miközben az előbbiek hivatalosan maguk se tudják mit akarnak, az valószínűsíthető, hogy inkább a rendezett kilépést támogatnák, miközben a BP inkább a no deal-t támogatja, és bár a BP felajánlotta az esetleges választási együttműködést a Toryknak, a feltétel az együttműködéshez a no-deal támogatása lenne. Egy hozzáadott probléma még, hogy ha most lesznek választások, és a Toryk valóban kidobják azokat, akik a no deal ellen szavaznak, akkor kérdés, hogy mennyire lesz idejük felfuttatni az új jelölteket. Ez kisebb közösségekben probléma lehet.
• a másik oldalon Corbyn nagyon megosztó személyiség és ráadásul pillanatnyilag nem is igazán állnak jól a közvélemény-kutatások szerint, azonban hónapok óta azt mondogatják, hogy az előrehozott választás lehetne a válasz a problémákra, csak épp nem biztos, hogy jól járnak vele. A LibDemek mélyet hallgatnak mostanság, a zöldek meg nem valós erő. Választások témában még a Munkáspártnak is lehetnek gondjai: hivatalosan természetesen ők választást akarnak, meg kormányozni, de eddig sose igazán mondták ki, mi lenne a kampánytémájuk, vagyis támogatnák-e az A50 visszavonását, esetleg újabb referendumot (és abban pedig mit, hogyan…), stb, márpedig az ember remélné, hogy a következő kormány, bármelyik is legyen az, ha a kilépés előtt kerül hatalomra, meg tudja fogalmazni mit is fog majd tenni amikor odajut.

Amellett aki ebben az országban még remél valamit a politikától ami a káoszon túlmutat, az bolond.

Brexitgráf I. — mit hozhat az ősz eleje?

Csak azért neveztem első résznek, mert egyrészt már igazából legalább három éve hetente írhatnám ezt a cikket sorozatban, minden alkalommal újabb részben, másrészt gondoltam összerakom mementónak, hogy az őszi parlamenti ülésszak megkezdése előtti napon mi is a helyzet Brexit fronton a belpolitikában…harmadrészt meg mert lehet még lesz miről írjak a jövőben a témában. (a név meg onnan, hogy lehetne Brexitcast, de castolni nem szoktam, úgyhogy gráf.)

Valahol ott volt a nyári parlament vége, hogy az előző miniszterelnök lemondott, helyette jött Boris, aki kijelentette, hogy október 31.-n márpedig ha a világ összeomlik, mi akkor is kilépünk az EU-ból. Ez persze nem mindenkinek tetszett, egyrészt mert sokan vannak, akik maradni szeretnének, másrészt mert egyre több jel mutat arra, hogy a kormány vagy nagyon elégedett a no-deal kilépéssel, vagy arra játszik, hogy az EU pislog előbb, és lesz deal, de jobb lesz mint amit háromszor leszavaztak a képviselők tavasszal.

Ha az utóbbi a valóság, ahhoz viszonylag elengedhetetlen, hogy a belpolitika összezárjon, és azt mutassa az EU-nak, nekünk nagyobb a micsodánk, ők meg tehetnek egy szívességet. Egyelőre erről azonban szó nincs, de az ellenzék (amit most az összezárással szembeni ellenzék alatt kell érteni) is nagyon töredezett:

• Corbyn új választást akar, mondván neki az jó lesz, de nincs igazán szó egy újabb Brexit referendumról nála
• A zöldek szakértői kormányt akarnak, nem akarják Corbynt miniszterelnöknek, és vagy új referendumot akarnak, vagy az egész Brexit visszavonását
• A DUP nyalja a kormány seggét, pedig írek lévén nekik is elég szar helyzetük lesz ha tényleg kilépünk
• Az SNP inkább bent maradna
• A Scottish Conservatives elnöke lemondott

A magyar hírekben is megjelent már, hogy a parlamentet a szept 9.-i héten valamikor “aludni küldik”, vagyis vagy addig sikerül elfogadni valami puccsszerű megoldást a no-deal elkerülésére, vagy utána már kb lehetetlen lesz.

A lényeg, hogy a parlament felfüggesztése volt az első lépés a PM-től, hogy egységbe szorítsa a politikát: hivatalosan azért történik a felfüggesztés, hogy utána új kormányprogramot hirdessen, de persze ezt csak az hiszi el aki vakon hisz a pasiban. Mindenki másnak maradt pár napja cselekedni.

A lehetséges törvénykezés az alábbiak szerint mehetne:

• hétfőn nincs ülés
• kedd: az ellenzék törvényjavaslatot nyújt be, ennek részletei nem ismertek, de a no-dealt akadályozná meg valamilyen formában. Kedden lenne ennek az első olvasata.
• szerda: a törvénytervezethez módosításokat lehetne beadni, majd ezekről több körben szavazni. Ami fontos, hogy a képviselők felének kellene legalább a törvényre szavazni
• csütörtök: ha eddig eljutottunk, akkor a felsőházban is meg kell vitatni és -szavazni a törvényt. Ezzel annyi a nehézség, hogy bár a felsőházban többségben vannak az EU-pártiak, de mivel mindenkinek szó jár, előfordulhat, hogy a törvényt ellenzők egyszerűen addig pofáznak, amíg elfogy az idő, és a parlamentet feloszlatják a következő héten
• pénteken nincs űlés

A héten beadandó törvénynek a részletei nem ismertek. A “meg nem nevezésnek” az az egyik lényegi pontja, hogy a kormány nehezebben tudjon ellene tervezni, bár meglehetősen szokatlan módon az egyik miniszter a napokban azt mondta, hogy a kormány még nem biztos, hogy elfogadja (figyelembe veszi) az esetleges törvényt, ha meg is szavazzák, ami persze törvényellenes lenne (nem szóvicc, de nem tudom jobban leírni), ezzel a gondolatával pedig sikerült teljes megrökönyödést kiváltania.

Boris másik ötlete, amit vasárnap este lebegtetett be, az az volt, és ezt is komolyan gondolta, hogy aki a saját pártjában ellene szavaz, vagy tartózkodik a héten, azt egyszerűen kizárja a pártból. Itt érdemes megjegyezni hogy a kormánynak jelenleg egy fős parlamenti többsége van. A dolgok kimenetelét persze meglátjuk majd, hiszen voltak olyan miniszterek akik May ellen szavaztak de nem mondtak le, valamint van pár olyan Tory képviselő, aki nem kötelezően akar a párt színeiben indulni a jövőben, tehát a kizárás lehet nem mindenkinek okozna szívinfarktust.

A buzzfeed (amit nem kedvelek, mert szennylap) igen érdekes gyűjtést hozott ki arról, Boris miképpen akadályozhatja meg, hogy a parlament betiltsa a no-dealt, például:

• új költségvetés bemutatása. Az ilyen jellegű dolgokat a kormány azért tudná behozni, mert ezeket meg kell vitatni, annak pedig prioritása lenne egyéb dolgokkal szemben, magyarul vinnék az időt az ellenéz elől
• új, egyszeri ünnepnap bevezetése, akár egy egyébként nem lakott területen. Ünnepnapokon a parlament nem ülésezik
• a felsőház embereinek átrendezése
• annak kivizsgálása, hogy milyen hatása lenne, ha a PM javasolni a királynőnek, hogy ne adjon uralkodói jóváhagyást egy esetleges törvényre. Itt megjegyzendő, ami a parlament felfüggesztésekor is előjött, hogy az uralkodónak igazából nincs beleszólása a dolgokba, azt teszi amit a PM javasol neki

Egyelőre ennyi. Popcorn és ciántablettás bor az ölben, indul a show. Már csak kérdés ki issza meg (a levét).