Bocsánat, hogy megint egy angol átfordítással kezdek (open season – jobhunting, etc), azt hiszem ez már sorban talán a harmadik, bár ez legalább magyarul is megállja a helyét: munkavadászat van. Mostanra abszolút megérett bennem, hogy nem érdekel amit most csinálok. Nem is annyira az analitika nem érdekel – bár vitathatatlanul szórakoztató, hogy igaz számokkal dolgozom, középsuliban csak és kizárólag azért nem buktam meg matekból mert az akkori matektanárom vagy az osztályfőnököm volt, vagy a számtech tanárom, és mindkettővel meg tudtunk állapodni egy mindenkinek kedvező konstrukcióban – hanem az FMCG/Retail (ennek nem tudom mi a hivatalos magyar neve, bocs) terület nem mozgat meg. Az analitikának sokkal jobban fizető területei is vannak itt Londonban, mondani sem kell, pénzügyi és energetikai vonalon, és ha most nem váltok akkor nehéz lesz később. Azt nem ígérem hogy az érdekel, de legalább több benne a pénz, ami nem utolsó.
Ha ez nem jön be, az alternatíva egy nagyobb cégnél elhelyezkedni az adatbázis-management területen mert ez viszonylag kockafejűeknek van kitalálva de eléggé általános, mindenhol van rá igény és ha jó az ember akkor megfizetik. A legnagyobb adatbázisos angol céggel, akik egyébként a versenytársaink mostanság lesz telefonos interjúm, olyan embert keresnek aki azt csinálta eddig amit én, és váltani akar az adatbázisok felé – nem mondom hogy nincs más ilyen, de a területi egyezés miatt egész okésak a lehetőségeim, végül is két órával az önéletrajz elküldése után szóltak hogy hallani akarnak felőlem. Különben a cég csak annyira versenytársunk, hogy hozzájuk átmenni kb olyan mintha valaki az SZDSZ-ből átigazolna a Jobbikhoz, de segond. “Biznisz iz biznisz“, ezt az SZDSZ törzstagjai is biztosan így gondolják.
Emellett jelentkeztem kb negyven másik helyre is, a nagy számok törvénye alapján valami csak bejön. Legrosszabb esetben azt fogom csinálni mint Dori, hogy elvállalok valamit, aztán próbaidőben keresek jobbat. Egy Ernst & Young nem zavarna pl. :) Haha. Különben mondanám h röhögnék ha felvennének, de mióta tavaly az utolsó körig jutottam az Accenture-ral puszta fogadásból, azóta picit komolyabban veszem az ilyen ‘vicceket’.
Egyik ismerősöm hazamegy, három év után – nem jött be neki a hely, bar azt hiszem sosem nagyon találta meg magát, ami az o eseteben azért volt rossz mert mellé még a munka sem volt túl jó/érdekes/jó pénz. Most kitalálta hogy hajózni akar, kíváncsi leszek a tapasztalataira, nem is mert engem is érdekel a téma hanem mert szeretek hallani mások tapasztalatairól, hátha egyszer hasznos lesz valamire.
Dóri per pill most (mármint most most) szobát nézeget valahol keleten. Kíváncsi vagyok mit fog szólni hozza, mert a képek alapján valami enyhe retro-házat talált, ahol a retro nem a magyar/szocialista hatvanas éveket jelenti hanem a brit Viktória/György király(nő) idejéből származó cuccokat. Nagy ország, nagy buli – mit nekünk hatvanas évek meg a Bitlisz. Gondolom ennek megfelelően majd ha megtalálja álmai szobáját, akkor búcsút mondunk egymásnak, legalábbis a mostani helyzetből mindenképp.
Nagyjából ennyi. Áprilisban királyi esküvő, van akit meghívtak a bulira? Én lemaradtam a listáról.
[backtotheuk] 