“Going nuts” mármint, tehát megbolondulni. Elismerem, nem az első szóösszetétel amit megtanítanak a kezdő órán, de azért nah. Ma reggel bementem Piccadilly-n a Mekibe – aki nem ismeri, Piccadilly az egyik leghíresebb terünk. Képről menni fog :)
Bemegyek, ezerrel szól a karácsonyi zene. Leadom a rendelést, mekmaffin, stb. Pultos csaj beazonosíthatatlan korú indiai/sri lankai jellegű enyhen túlsúlyos egyorrú. Próbáltam unalmamban szocializálódni, mondom nem bolondul meg a nonstop karácsonyi zenéktől? (aren’t you going nuts…?). Nem érti. Még egyszer. Semmi. Aztán átfogalmaztam (aren’t you going crazy?), akkor mar megértette, de a következő reakciója az volt hogy nem zavarja, mert nem tud angolul és nem tudja hogy ezek annyira karácsonyi zenék.
Fasza mondom. A Piccadilly metróállomás éves kimenő forgalma 39 millió utas, tehát naponta picit több mint 106849 ember jön ki csak a metróból ott. Valszeg még ennyi jön a környező állomások felől is vagy száll át itt [és halad át a tér felszíni részén]. Ha ennek csak az ezreléke megy be a Mekibe, az is 2000 ember/nap. Azért ez nem semmi hogy a legforgalmasabb téren levő mekibe betesznek valakit egyedül az étterembe (vasárnap reggel csak őt láttam bent) aki annyit nem tud angolul hogy beazonosítson egy karácsonyi számot. Ennyit arról, hogy mennyire nem kell angolul tudni ahhoz hogy munkát kapjon az ember, ha hajlandó idegileg elviselni az embertömeget. Mondjuk itt ez utóbbin van a hangsúly – voltam mar pár helyen, pubban, mekiben, stb, ahova ha két héttel később visszamész akkor a teljes kiszolgálószemélyzet lecserélődött addigra. Jellemzően igen központi helyekről van szó, lásd alábbi mini-térképemet:
Ezek richtig gyilkos zónák munkavállalásra, a gyorsétteremekbe és pubokba ide kb mindenkit felvesznek akinek humanoid külseje van (sőt az esélyegyenlőségi törvények miatt valszeg még azt is akinek nincs).
Különben azért voltam bent ma reggel mert egy meetupos csoporttal mentünk kirándulni. Aki meg emlékszik a tavaly ilyenkori citysocializing kirándulásokra….na ez is olyasmi volt.
A kirándulás maga a Hellfire Caves nevű barlangrendszerbe vitt el, valamint egy tíz kilométeres sétát is tettünk a környéken. A barlangrendszerről annyit érdemes tudni hogy az 1750-es évek környéken ásatta ki az egyik helyi nemes, hogy aztán mindenféle “indecens” és “fura” dolgokat csináljon ott. Ez a két jelző a hivatalos (utólagos) leírásból jött. Persze ezekben a furcsa és ejnye bejnye dolgokban sok másik nemes [lehet ide egy idézőjel jól jött volna…] valamint híres ember [pl Lord Sandwich és Ben Frank], valamint mindenféle csaj is részt vett, akiket tonnaszámra vittek le a barlangokba, aztán éjjelente hupákoltak. Mindezt egy templom és egy temető alatt közvetlenül. Tudtak élni.
A masszív dugópartykon kívül azért volt pár valóban érdekes/fura dolog is, bár ezeknek a valóságtartalmát nem sikerült nagyon bebizonyítani. Az egyik a sátánista rituálék voltak, ami valószínűleg inkább kamu volt mint bármi más. A feltételezések szerint az egyik igen jól sikerült és mégannyira alkoholos éjszakán az egyik ottani csóka azzal tréfálta meg a másikat, hogy egy majmot vitt le, és azt szó szerint felszarvazta, és úgy öltöztette be, hogy az az ördögre emlékeztessen. A buli során a majmot beszabadította a hupákolók köze, majd a megijedt társaságból az egyik pasi leborult az egyébként kicsit megszeppent majom elé (azt hitte róla hogy az valóban az ördög) és elkezdett neki könyörögni hogy ne vigye el, ne jusson a pokolra, stb. Ebből persze jó sztori lett, de mire valahogy a köztudatba beleivódott már odáig fajult hogy “vad dolgok zajlanak lent”.
A társaság nem volt rossz, de annyira nem is volt kiemelkedő. Megint – mint ilyenkor már úgy tűnik sokadszor – én voltam bőven a legfiatalabb úgyhogy csak limitáltan találtuk meg a közös hullámhosszt. Emellett sokan nem tudtak rendesen angolul, ami megint nem dobott sokat a helyzeteken. Azért örültem h elmentem, tetszett.
Egyébként én is bevezettem pár újítást: pl leszigetelem az ablakokat a lakásban mert lefagy a micsodám néha ha kikapcsolom a fűtést. Emellett a konyhaablak le is lesz festve, nem az egész, csak ami szétrohadt. Már vettem hozza cuccot, majd hétvégén nekiállok, csak azt is szigetelgettem valami lónyállal most, ezért száradnia kellett.
Emellett munkát is keresek, meguntam a mostanit, bár még nem sok konkrétum van. Azt még most sem tudom mit akarok csinálni csak azt hogy amit most csinálok, azt nem, vagy nem ennyiért. De leginkább nem ezt és nem ennyiért.
Mindenesetre volt egy igen szórakoztató mozzanat pénteken bent, aminek az előzménye az hogy egyszer valami szgépes nyafival felhívta az egyik csapattársunk a helpdesket, ahol közölték vele hogy ők nem tudjak a választ, de kérdezze meg az IT-szakértőket a mi csapatunkban (“Ask the IT-experts in the Bespoke team”). Haha. Na ez azóta odáig fajult, hogy az IT-csapat két hete agyalt azon, hogy az egyik új kezdőnk laptopjára fel kéne applikalni egy programot, ami elvileg másolásos módszerrel tortenik, de a program tojt működni. Megkaptuk a hivatalos levelet, nem tudjak, nem értik, ulve aludni, állva feküdni. Húsz perc alatt megoldottam. Nem tudom ki találta ki azt az idejétmúlt badarságot hogy az ember legjobb barátja a kutya, de hajlandó vagyok belemenni a dologba ha valaki mutat egy olyan kutyát akit ha megkérdek hogy hogy kell bizonyos Oracle 10 hibákat orvosolni, akkor hasznos választ ad rá. Addig nekem a Google marad a legjobb barátom, az ájtí dipartment meg monnyon le!
[backtotheuk] 