A napilapok tartalmának féltudományos mérése

Sose nagyon szerettem az ingyenes újságokat, amiket a metrón vagy az utcán osztogatnak, mondván tele van hirdetéssel, celebszarral, szeméttel, és régi (mármint “tegnapi”) hírekkel.

A londoni ingyenes újságok közül a személyes antikedvencem a Metro, bár elismerem a többi se sokkal jobb. Aztán gondoltam egyet, és felkaptam a napi példányt, hogy kielemezzem, mennyi is az annyi, ha haszontalan tartalomról van szó. Mivel A3as scannerem nem volt, ezért állványról befotóztam mindegyik oldalt, majd szépen kiszínezettem őket kategória szerint. A lekicsinyített képet alább láthatjátok:

01_version1_merged1

A kategóriákat az alábbiak szerint csináltam meg:

  • Hirdetések: hirdetések, beleértve bármilyen jótékonysági felhívást is.
  • Advertorial: termékkihelyezések, eseménypromók, filmbemutatók, olyan dolgok amik nem explicit hirdetések, de valaki majdnem biztos, hogy fizetett a megjelenésért.
  • Fejléc: olyan szöveg, ami sokkal nagyobb méretű mint a normál szöveg
  • Szöveg: hirdetésnek nem látszó szöveg. Nem tartalmazza az időjárás-jelentést, valamint a keresztrejtvényeket.
  • Képek és képaláírások: egyértelmű.
  • Egyéb, esetleg hasznos: időjárás-jelentés, keresztrejtvények, horoszkóp, stb.

A fenti eloszlás szerint Photoshopban beszíneztem a területet. A szövegek esetén, bár maga a nyomdafesték talán csak a lapterület 5%-ért felel, de hogy értelme is legyen a dolgoknak, az egész blokkot beszíneztem. Az alábbi képen látszik, hogy az egeret használtam a színezgetéshez, emiatt nem tökéletes, de amire kellett, arra jó volt.

Alább a hirdetések és advertorialok által lefedett terület:

02_version1_ads_advertorials

Pirossal a hirdetések, naranccsal az advertorialok. A többi is be van színezve, de nem teszem fel mindet. Mindenesetre az itt található módszerrel kiszámoltam az egyes blokkok területét, melyet alább láthattok.

metrotartalom20160302

Nem nagyon tudom mire is számítottam, de tessék: a szponzorált tartalom a 2016. március másodikai Metroban 44%, fotók kb 17%, hasznos szöveg kb 15% (26% a fejlécekkel együtt).

Lám, ingyen ebéd márpedig nincs.

Reklámok

Fény az alagút végén – Brit állampolgárság, útlevél

Most, hogy épp feküdni készülök, itt pihen mellettem egy brit útlevél, ami, Gollam szavaival élve, dlágaszááág, csak az enyém. Meg persze a királynőé, mint ahogy a magyar útlevél is a magyar állam tulajdona, de nem skótkodunk, az a skótok dolga.

Viszont a blogot lassan lezáró postként gondoltam megírom a folyamat mikéntjét, mert beszélgetések során felmerült többször is, és most, hogy a végére jutottam az egésznek, már picit könnyebben átlátom.

Az állampolgárság megszerzésének a legtöbbünk számára két alapja van, vagy itt élsz elég sokáig, vagy ideházasodsz, bár az utóbbi esetben amennyire tudom annyi a könnyítés, hogy kevesebb ideig kell itt élni. Mivel én nem házasodtam, ezért az ‘alap’ rendszerről fogok írni egy cseppet.

2014-12-11 23.39.09-1

Az egyik központi téma, amin én is fennakadtam egy picit, az az itt töltött idő hosszával kapcsolatos követelmény. Szóval: a helyet az, hogy 5+1 évig kell gyakorolni az EU-s jogokat, ami magyarul annyit tesz, hogy 5 évig kell itt dolgozni, aztán utána még egy évig. A megkülönböztetés kb annyi, hogy öt év után leszünk állandó lakosok (permanent resident), de az állampolgársághoz az kell, hogy valaki egy teljes évig legyen PR. Ez alól vannak érdekes kivetélek, mint pl az is egy megoldás, hogy itt tanul az ember, akkor az is beleszámít az 5 évbe, ha közben magán egészségügyi (Chrome helyesírás-ellenőrzője szerint Állategészségügyi) biztosítása is van (pl Bupa), ami havi kb £120, tehát nem igazán a diákok költségvetési helyzetébe beleférő kategória. A gyakorlatiasság kedvéért, az útlevél dátuma december 9, ami azt jelenti, hogy 7 év 2 hónap után kaptam meg, de az első 10 hónap ebből nem számított, mert akkor még egyetemre jártam, és nem volt semmilyen extra biztosításom.

A permanent residence automatikusan jár, nem kell külön kikérni, viszont lehet, ha akarjuk. Ez utóbbinak az egyik előnye, hogy átesünk a dolgok adminisztratív részének a nehezén, mert ilyenkor össze kell gyűjteni, hogy hol dolgoztunk 5 évig, hol fizettünk adót 5 évig, hol nyaraltunk 5 évig, és hol laktunk 5 évig. Kb csak azt nem kérdik meg, hogy a nap melyik szakában mentünk a budira 5 évig. Viszont elég alapos a papírmunka. Ha ezt kihagyjuk, akkor egy évvel később kell ugyan ezt eljátszani, csak akkor már hat évvel, ha megcsináljuk, akkor egyrészt hivatalos papírunk lesz arról, hogy PR-ek vagyunk, amit már nem vehet el semmilyen populista törvénymódosítás, valamint később csak kb azt kell igazolni, hogy a maradék egy év jó részét az országban töltöttük, ami sokkal egyszerűbb. A kék papír költsége mostanság £55 per kopf. Hátránya nem igazán van, viszont a papír kiadásának átfutási ideje max fél év, ami idő alatt lehet, hogy a magyar útlevél/személyi a Home Officenál van. Ezeket a papírokat (útlevél/személyi) 20 munkanap elteltével vissza lehet kérni, amit aztán vagy teljesítenek, vagy nem. Engem rendesen megszívattak vele, de csak egy munkalehetőségem bánta, igaz nem volt személyim (elveszett), ezért az egyetlen hivatalos igazolványom volt leadva. Valamelyest az én hibám is. Mindegy, még élek…mindenesetre javaslom a PR kikérését, rosszat nem nagyon tehet.

A PR megszerzése után lehet nekifutni a további dolgoknak. Ami kelleni fog, az egy Life in the UK test, valamint egy B1 szintű nyelvvizsga. Egyik se bonyolult de az utóbbit egyszerűbb leírni, egy nagyon alap szintű nyelvtudást kell bizonyítani. Az rémlik, h az írásbeli feladat konkrétan az volt, h 2 ismerőst kellett levélben meghívni teázni, 100 szóban, amiben benne volt a Dear Bob and Mary, valamint a Looking forward to seeing you (“jó lesz majd látni/találkozni”), ami utóbbit persze B1 szinten kb a Please come if you can (“gyere ha tudsz”) szókapcsolat, vagy netán a Get your ass over here (“told ide a segged/gyere mán baszki”) már-már mennyei paszuly magasságokba emelne.

A Life in the UK tesztről nem annyira tudok – pontosabban a mostani verzióról nem, mert én még az előzőt csináltam, a mostaniban állítólag több kulturális jellegű kérdés van, de összességében ahhoz is, a mostanihoz is lehet kapni egy tesztkönyvet, be kell magolni, aztán van egy multiple choice test, amin át kell menni. Az eredményt azonnal kiadják, ha nem mentél át, akkor addig kell csinálni és fizetni, amíg át nem mész. Nekem másodikra sikerült. Ami megint vitatéma szokott lenni, az a teszt lejárati ideje. Mindenki mást mond, de amikor telefonon megkérdeztem, azt mondták, hogy ha nincs semmi lejárati idő a teszten, akkor 2 év, vagy nem. De két évig általában elfogadják. Nyasgem, ellenben ez van. A lényeg, hogy lehet érdemes úgy tervezni, hogy az állampolgársági kérelem leadása előtt nem több mint másfél/két évvel megfutni a tesztet. Ne ezért dobják vissza később az ezerfontos kérelmet.

Az ezután hátramaradó dolgok már majdnem gyerekjáték kategóriába esnek. Az AN1 nevű formanyomtatványt kell kitölteni, ami sokkal egyszerűbb, ha a PR-t ‘tavaly’ kikértük, mert akkor csak a kék kártyát, valamint kb csak 2 fotót, két ismerős aláírását, valamint kb £950-t kell csatolni. Extra kb ötven fontért érdemes/javasolt a nationality checking service nevű szolgáltatást igénybe venni, amit a helyi council biztosít. Ennek két hatalmas előnye van: egyrészt hivatalos másolatot készítenek a papírjaidról, így nem kell megkockáztatni, hogy akár egy évig is a magyar igazolvány nélkül sínylődj, másrészt átnézik a leadandó anyagot, amiben van pár kellemetlen buktató. Konkrét példa: elvárás, hogy a leadáshoz képest 5 évvel korábban az országban tartózkodj. Ez nem azt jelenti, hogy ha mondjuk 2014 aug 5-én adod le a papírokat (mint én), akkor, az tök jó, ha már 2008 augusztusában is itt voltál. Lófasz. Ha 2008-ban már bőven itt voltál, ám 2009 aug 5-én, külföldön nyaraltál (mint én), akkor visszadobják a kérelmedet, amin lehet egy évet ültek, és persze £950 is ugrott. Nyasgem megint csak. Lassan fényes lesz.

Ha minden megvan, akkor már csak várni kell, legfeljebb 1 évet, de nekem 10 hét alatt megvolt a papír, hogy mehetek ceremóniára, ami igazából az eskütétel. Ez utóbbi részleteit nem írom le, vagy legyen meglepi, vagy igazából semmi sokkoló nincs benne, ha csak nem annyi h nálunk a kb hatvan megjelentből rajtam kívül összesen egy fehérember volt. Az eskütétel után adnak egy papírt, ami innentől hivatalosan bizonyítja, hogy brit is vagy. (ééérted, brit is(h), háá hááá). Ezzel a papírral lehet folyamodni útlevélért, amihez egy formanyomtatványt, valamint egy újabb referenciát és újabb két fotót kell csatolni. Ja meg kb hetven fontot. A papírmunka elfogadása után egy interjút még le kell zavarni, ami annyiból áll, hogy meggyőződnek arról, hogy te valóban te vagy, és nem egy identity theft esete áll fent. Nem kell parázni rajta, a kérdések listája hosszú, elég sok baromság is van benne (pl meséld el a lakásod alaprajzát — komoly, én ezt is kaptam), de igazából mindenki átmegy, aki nem csaló. Ha valaki nagyon kíváncsi, a kérdések listáját a netről össze tudja dolgozni, fórumokon olvasgatás útján kitalálható.

Ennyi hát a történet. Nem is bonyi. Csak picit soká tart.

A házasodásos buli azt hiszem annyiban különbözik a fentebb vázoltaktól, h nem 6, hanem csak 3 évet kell kibírni itt, valamint talán B1 helyett A1-es szintű nyelvvizsga kell, igaz szerintem, ha valaki csak A1 szinten tud angolul az nem fog itt 3 évig maradni, mert az gyakorlatilag azt jelenti h bemutatkozni se nagyon tud. I don’t speak England, ahogy egy ismerősöm egyszer mondta saját magáról. Há’télleg.

Ezzel viszont azt hiszem lassan eljutottunk a bezár a bazár részhez, ugyanis nincs már nagyon miről írnom, az elmúlt időben nem is írtam túl sokat. Több post nem valószínű, hogy lesz már itt. Kérdésekre továbbra is szívesen válaszolok, valamint, ha összejönnek a jövőbeli terveim akkor majd egyszer lesz egy down under blog is, de azt majd a maga idejében…Addig is, élmény volt. Köszi mindenkinek, aki olvasott.

Hello Index – a többi hol marad? Moszatízű marha, jéghideg nők…

Az indexen megjelent két cikkel kapcsolatban gondoltam kifejtem a véleményem (elsőmásodik), nem utolsó sorban mert megint úgy érzem, h az otthoni médiának sikerült nem egészen rátenyerelnie a releváns dolgokra, másrészt az nekik szánt emailemből sikerült kivenniük a “how are you?” részt, aminek a legkisebb jelentősége sem nagyon vanogat…

[az alábbit írtam nekik, reméltem relevánsabb blokkok is megjelennek, az első cikkre reagálva…]

Kicsit reagálva arra, amit a srác írt, mert sok helyen kimaradt a magyarázat…

  • Igen, a bankszámla vicces dolog, kell valami háttértörténet hozzá, magyarul lakcímigazolás, és néha munkáltatói igazolás is, ami akkor nem egyszerű, ha most jött az ember. Sokat segít, ha valaki ismerőse hajlandó adni egy papírt, hogy ott lakik a delikvens, ezt van, ahol elfogadják, van, ahol nem. Az itteni jogrendszerek egy részét nem frissítették a bánat tudja mióta, amikor a bevándorlás máshonnan és máshogyan zajlott. Az akkori viszonyokat az ilyen elvárások kiszolgálták, mert az alja népnek nem kellett akkor még bank. Voltak csekkek helyette.
  • Csekkeket ma már nem nagyon használnak kb. sehol, max a fizikai munkások kifizetéséhez. Ellenben az USA-ban még divatos.
  • A tejes tea és az ecetes sült krumpli megszokható, 7 év után már normális.
  • A krikett lényege, hogy ütések közben lehet inni. Mármint a nézőknek. Elég lassan folyik ugyanis az a játék, és régen a birodalmi időkben így tolták el a fehérek a napjukat. Sportosan ittak és közben beszélgettek. Egy 5 napos test match széria után mindenki atom részeg (volt), az asszonyt meg nem vitték.
  • “Egyszemélyes rendezett sor” – ez a Watching the English c. remekműből van, olvastam, jó könyv, egyébként igaz, én is rászoktam. Ennek egy része abból ered, hogy a buszokra elől kell felszállni a jegy/oyster bemutatásával, a busz meg, Budapesttel ellentétben a buszmegálló táblánál fog megállni, így mindenki tudja, hogy hova álljon, ha jön a busz. A többit össze lehet logikázni.
  • A csapok valóban idegesítőek. Ha már a fürdőszobánál tartunk, másik személyes kedvencem a konnektorok hiánya a fürdőszobában (ennek jogi háttere van a 1960-as évek környékéről, ami cserében az akkori biztonsági standardokból adódott, csak azóta nem sokat változott a jogrendszer, viszont ma már nem ráz meg a kapcsoló/dugó, ha picit párásabb a levegő)
  • Vonatok: drága mert nem az adófizetők pénzéből tartják fenn, hanem az utazókéból. Csak ezt sokan elfelejtik. Másutt az állam nagyon sok pénzzel tolja a vasúti költségek kiegyenlítését, itt kevéssé. (persze attól függetlenül íneffektív az egész rendszer)

A többi nyafira nem reagálok, mert szerintem tejfolt is talál, aki akar, és tejfolt kb. az eszik, aki magyar kajára vágyik egy olyan városban, ahol kengurutól krokodilig mindent megkapni és nem is kerül kisebb vagyonba (konkrétan: Borough Market, Archipelago étterem stb.)

Dolgok, amik szerintem jók:

  • Szarkazmus/angol humor: pár év alatt meg lehet érteni, és nagyon szórakoztató tud lenni. Aki nem érti, persze szenved ezerrel.
  • A multikultinak vannak jó vonásai, csajozás szemszögéből sem utolsó, amellett változatosak az emberek, és ha megfelelő munkakörökben dolgozik az ember, az alja néppel nem találkozik annyit.
  • Pénz: London drága, de ha valaki jókor van jó helyen akkor nagyon sok pénzt lehet szakítani, és ehhez nem kell kokainfüggővé válni vagy politikus fiának születni [igaz az utóbbi itt sem gond].
  • Világváros: ha valaki itt unatkozik, azt magának köszönheti. (ezt úgy, hogy rühellek partyzni, úgyhogy pont nem oda megyek)

Ami semlegesen érdekes:

  • Health & Safety — kicsit urban legend, de egy ismerős mesélte h egyszer volt egy irodában, ahol tilos volt kulcsokat tárolni a szekrényben, mondván, ha valaki megbotlik, és beleesik a szekrénybe akkor megsérülhet. Egyébként jellemző az itteni munkahelyi rendszerre.
  • Az angoloknak mindig másodrendű emberek leszünk, mindegy, hogy £20k vagy £200k a fizu. Ez persze rendben van, otthon is igy néz mindenki a bevándorlókra. Csak nem kell álmokat kergetni, hogy kizárólag törvényi előírás miatt majd tényleg másképp gondolkodnak az emberek.
  • A munkahelyen mellettem ülő itt született indiai csaj (kb. 25) masszívan rasszista, rosszabb véleménye van az indiaiakról, mint nekem.
  • Houseshares. A magyar kultúrában felnövőknek azt tanítják, h onnantól, hogy van lakásod leszel valaki. Itt az angoloknál ez nem ennyire jellemző, így elég sokan vannak, akik relatíve idősek (mondjuk 30+), van pénzük, es haverokkal laknak. Nekik nem prioritás.
  • Ki szereti, ki nem, de a bicajosok mostanában nagyon teret nyernek az utakon. Ezt mindenki döntse el magának, h jó-e.
  • Munkakeresés: itt mindenki hazudik egy picit. De csak egy picit. Aki nem hazudik egy picit sem, az nehezen talál munkát, mert mások mindig jobbnak tűnnek majd.

Ami kevéssé jó:

  • Tömegközlekedés: sikeres ember buszon nem utazik, mert gettó, helyette inkább a metrón a 40 fokban rohad a heringjáraton (lásd szarkazmus, de egyébként sokan tényleg így érzik az egészet [én is])
  • Túlzott liberalizmus/multikulti: ez most picit más tészta, de azt az első sokkhatás után megtanulja mindenki, hogy Londonban fehér angolok nincsenek, úgyhogy aki angolt tanulni jön ide, az rossz helyen keresgél. Viszont Kelet-Londonban konkrétan leszállsz Whitechapel-nél, és ordít a müezzin, éjjel meg súrlódások vannak abból, h egyesek nem a sáriának megfelelően viselkednek, a rendőrök meg nem tesznek semmit, mert az elkövetők britek, és szavazóbázis. Kb., mint otthon a cigányok, csak hatványozottan rosszabb.
  • ‘How are you?’ A felületesség idegesítő. Ezt egyébként ki lehet védeni, én mindig rávágom, hogy ‘still alive‘, szerintük vicces, én meg elmosolygok rajtuk. Ennek egy része persze h otthon megszoktuk, hogy ha nem érdekel mi van valakivel, akkor rá se nagyon hederítünk.

(….)

Egyébként attól függően h milyen jellegű tapasztalatokra van igény, ha komolyabb témákra is akad….

Egy dolog, ami elég zavaró, de sajnos nem egyedi, az a politikai indíttatású népbutítás – most nem a tv-ben es sajtóban fellelhető celebhirekre gondolok mert aki nem vágyik arra az nem néz tv-t es nem olvas ingyenes napilapot a metróban.

Inkább arról van szó, hogy huzamosabb ideje fekete bárányként állítja be a mindenkori kormány a K-Európaiakat, mondván kihasználjuk a szociális rendszert, és csak a szoc támogatások miatt vagyunk itt. Persze biztosan vannak olyanok, akikre ez igaz, és támogatandónak tartom azokat az intézkedéseket, hogy érkezés után 3 vagy 6 hónapig ne lehessen semmit igényelni, azonban az igazi gond azokkal az észak afrikaiakkal és arabokkal van, akik munka- és iskolaidőben 4-5-6 gyerekkel pongyolával a fejükön mászkálnak az utcákon.

Értelemszerűen azok a purdék sem tanulnak sokat, és a család sem munkából él. Tőlük persze elvenni a segélyt dupla politikai öngyilkosság: ők, illetve sok társuk többedik generációs, brit, szavazó, velünk ellentétben.

Persze sötét bőrűekkel negatívan kivételezni azonnali rasszizmusvádat eredményez, de mi fehérek vagyunk, tehát szabad.

Az más kérdés h egyszerű Darwinizmus, hogy akinek hosszú tavon sok gyereke van, az veszi át a hatalmat (“erősebb kutya baszik”), és pillanatnyilag az itteni kormányzatok sokat tesznek azért, h sikeres szavazat vásárlással vágják az európai kultúrák alatt a fát. Ja de ilyet mondani is rasszizmus. Pedig csak statisztika.

Nem a segélyek hiányával van a bajom, sosem kértem, sosem kellett, egyébként sem szorult belém sok baloldaliság, inkább az zavar, hogy egy ideig reméltem h az emberek ilyen fokú populista hülyítése csak otthon divat, de ebből a szempontból itt sem sokkal jobb a helyzet.

 

Tessék mondani, hogyan mondani angol múzemszponzort?

Hofinak volt a Pusszantás Mindenkinek-ben egy megszólalása, miszerint az Amerikába emigrált magyar nem tud magyarul. (plusz “zsömle te barom“). Na az angolok is néha el vannak tévedve bizonyos dolgok kiejtésével, leginkább ha keleti autómárkákról van szó. Nem mintha mi nem vitáztunk volna évekkel ezelőtt arról h a Mitsubishi az micubisi vagy micsubicsi, vagymi.

Történt minap, hogy bejelentették, hogy a Tate Modern új szponzora, miután az Unilever [junilívör] bontotta a szerződést, a Hyundai lesz, kerek tizenegy évig. Ezzel kapcsolatban irt a bííb egy cikket arról, hogy hogyan is kellene kiejteni a Hyundai-t.

Évekkel ezelőtt a cég is játszott arra, hogy az emberek nem tudják kiejteni a nevét, volt egy jó hirdetésük, amiben azt mondták, hogy miután nyertek egy kisebb díjat, hirtelen mindenki ki tudta mondani a nevüket. Akkor éppen handéj volt, mint a vasárnap [sunday]. Csak épp a koreaiak nem így ejtik. Az eredeti változat angolosítva:

HYUN-day (-hy as in Hugh, -u as in bun, -ay as in day, stressed syllables shown in upper case).

Szerencsére a magyar fonetikus nyelv, ezért nem kell belemennem mindennek a magyarításába, úgyhogy legyen elég a hjandáj. Asszem. Persze ez attól is függ, hogy északias angol az a day [dáj], vagy délies [déj], mert eléggé másképp hangzik. Ezt fejtse meg valaki.

Az itteni hivatalos reklámokban azonban máshogy mondják:

high-UUN-digh (-igh as in high, -uu as in book, British anglicisation).

Vagyis hájundáj. Az utolsó szótag megint csak inkább daaj lenne északiasabban. Viszont megemlíti a cikk is, hogy az itteni Hyundai főhadiszálláson is kétféle kiejtést alkalmaznak, egyet a ‘hazai’ [brit] piaccal kommunikálók, és egyet az ‘otthonival’ [koreai]. Utóbbi a ‘hivatalos’ koreai kiejtést használja. És a harmadik persze az amerikai ‘sunday’ verzió. Magyarul pedig asszem hjundáj, ami egy újabb változat.

A londoni brutalizmus (épitészet)

“Aki a betont szereti rossz ember nem lehet” – szól a mondás. A brutalizmus mint építészeti forma a francia ‘beton brut’ szókapcsolatból ered, és a csupasz betont jelenti. Egy sok visszhangot keltő, hideg, ellenben olcsó, könnyen építhető stílusról van szó. Magyarországon, ill. a régióban elég sok a betonépítmény, ezért nekünk talán kevéssé feltűnő ezeknek az épületeknek a léte, mint a finomabb architektúrához szokott nyugatiaknak.

Angliában a magyar származású Ernő Goldfingernek köszönhető a stílus elterjedése. Érdekesség, hogy Ian Fleming annyira utálta Goldfingert (ezert az epuletért, pontosabban azért mert az előzőt le kellett bontani), hogy a 007-es műveiben az egyik főgonoszt róla nevezte el.

A stílus alapvetően egyszerű formákat mutat be ismétlődő, absztrakt, nem-kommunikatív jelleggel, az épületek tapintásra kemény, kellemetlen dizájnok. Érdekes módon nem mindegyik brutalista épület készül betonból, soknak csak az érzése olyan, de lehetnek téglából, üvegből, acélból, stb. Ennek a fordítottja is igaz: nem minden betonépület brutalista.

Egy másik gyakori jellege az ilyen épületeknek a kívülről látható strukturális funkciók, pl szellőzőrendszer, liftakna, vagy akár csak az irodák mérete, ezeket lejjebb láthatjátok. Londonban pedig sok ilyesmi épület van. A Londoniston volt egy gyűjtés még régebben a város leghíresebb brutalista épületeiről, de wikipedián is lehet egy jó írást találni róluk. Most a Londonist írását veszem át picit.

Brunel University (Uxbridge) Térkép

60-as években épült, a Clockwork Orange c. filmben a ‘Ludovico Medical Facility’ néven bemutatkozó épület. Különféle tv-sorozatokban is szerepelt, klasszikus brutalista épület.

Brunswick Centre (Russell Square) Térkép

Patrick Hodgkinson tervezte, Grade ll megóvás alatt álló lakóépület és bevásárlóközpont több filmben és sorozatban is szerepelt. A világos színek miatt egész barátságos hangulatot árasztó épület érdekes kontrasztot nyújt a környezetével, valamint a saját tornyaival.

Royal College of Physicians (Regents Park/Great Portland Street.) Térkép

Sir Denys Lasdun tervezte, relatíve visszafogott, már már diszkrét épület. Érdekes, hogy a környezetében levő neo-klasszicista épületekkel viszonylag jól keveredik, legalábbis sokkal kevéssé ronda és feltűnő mint a Southbank egyes épületei. (lásd lejjebb.)

Centre Point  (Tottenham Court Road). Térkép

Szintén Grade II megóvás alatt álló épület, igen központi helyen, aki járt már Londonban biztos, hogy látta, még ha nem is ragadt meg benne. 1966-ban épült, 34 emeletes toronyház.Tetején étterem, bár, kilátó található. (0207 4202900)

The Barbican (Barbican/Moorgate). Térkép

A Barbican nem csak pár toronyház, hanem egy teljes lakótelep és múzeum is, ahol igencsak könnyű elveszni. A London Symphony Orchestra ‘otthona’, és a legnagyobb előadóterem/központ Európában. Bár 2003-ban megkapta a ‘London legrondább épülete’ díjat, igazából egy egész kellemes, szökőkutakkal és kávézókkal tűzdelt, meglepően meleg színekkel telített helyről van szó ahol nem is olyan szörnyű leülni picit, ha sut a nap.

A 90 perces architekt-túra (bocs szójáték) igencsak javasolt minden érdeklődőnek.

Trellick Tower (Westbourne Park). Térkép

Goldfinger Ernő tervezte, sokak által kedvelt, és legalább megannyi ember által utált lakótorony, mely számtalan filmben, sorozatban, könyvben, bögrén és gyakorlatilag mindenen szerepelt már amire képet lehet tenni. Az éves Open House day napon általában megtekinthető belülről is.

Southbank Centre és National Theatre (Embankment/Waterloo). Térkép

Személyes antikedvencem, leginkább egy autóparkolóra hasonlít, de sajnos nem az, hanem egy nagyon összetett kulturális építmény a Temze partján. Az épületben sok a látni- és tennivaló, akárcsak a környéken, de ez nem sokat segít azon, hogy gusztustalanul néz ki.

Első emeletén étterem, kellemes rálátással a folyóra.

A tervek szerint ezt a területet idén ősztől átalakítják, és picit emberibb formája lesz majd. Erről bővebben itt

Camden Town Hall Annexe (Kings Cross). Térkép

Stílusához képest egészen ívelt formájú, viszonylag kellemes külsejű épület, ami éppen bontásra vár, szóval addig érdemes megnézni amíg még ott van.

A kései periódusban épült, látható rajta, hogy már kevéssé blokk-jellegű idomokat használtak rajta, mint a középső periódus épületein.

Alexandra Road Estate (Swiss Cottage). Térkép

Igazán ocsondok külsejű, ellenben Grade II-es oltalom alatt álló lakóépület. A vasúti (képen bal) oldalon gumiágyon fekvő, ablakokban nem bővelkedő, erősen monumentális épület nem utolsósorban a zajcsökkentés szellemében épült.

Az Abbey Road felől látható ez a stadion-jellegű látkép.

Institute of Education (Russell Square). Térkép

Az 1979-es, Sir Denys Lasdun által tervezett hatalmas épületegyüttes valóban ‘masszívvá’ teszi a ‘Masszív Periodust’ (középső periódus ebben az esetben). A hatalmas tornyok jellemzőek Ladsun tervezési stílusára, azonban itt ezeket sötét ablakokkal és korábbi periódusokból és építészeti ágakból áthozott stílusjegyekkel keverte.

Ministry of Justice (St James’s Park). Térkép

A minisztérium épülete egyszerűen hatalmas, korábban a tervezőt többször megvádolták azzal, hogy egyszerűen elcsúfítja a St James Park-ot. Középső periódusból származó épület, a tetején egy – állítólag – a középkori olasz erődök által inspirált konzolos szerkezettel.

A ‘futott még‘ kategóriában van a World’s End, amiről teszek majd fel kepéket később, ott voltam ősszel egy nyílt napon.

[brit tudósok rovat] – Mária komodói sárkány volt

Karácsony közeledtével érdemes megvizsgálni a betlehemi sztori tudományos változatát is, adott, hogy Anglia (valamint Magyarország) jó része nem keresztény, és/vagy nem is vallásos. A Guardian-ban jelent meg ez a picit szarkasztikus írás arról, hogy mi a tudomány véleménye az egész felhajtásról.

Kezdjük az elején. Az első érdekesség, hogy Jézus (továbbiakban “J”) kr.e. 7-ben született. [ez azt is jelenti, h 40 évesen halt meg]. A Guardianos cikk írója szerint ez az egyik legkisebb furcsaság.

Miközben (szűz) Mária (“M”) férjes asszony volt, terhes lett J-vel. Ez akkor történt amit M meglátogatta Gábriel angyalt, aki közölte vele, hogy M-nek márpedig gyereke fog születni, akit J-nek fognak hívni. Ez picit önbeteljesítő folyamat, adott, hogy ha valamelyik istenség hírnöke közli az emberrel h J lesz a gyerek neve, akkor az úgy is fog alakulni. Az eredeti cikk írója megemlíti, hogy nemrég találkozott egy Audi nevű sráccal – nem kell tehát nagy nyomást helyezni az emberekre, hogy fura dolgokat csináljanak.

M később elmondta férjének a terhesség tényét, aki azonnal el is fogadta azt. A terhessége okára három lehetőségünk is van:

  • Az angyalos sztori tényleg megtörtént
  • Mária egy ember/növény vagy ember/komodói sárkány hibrid volt
  • M egyáltalán nem volt szűz, és úgy gondolta, ez a legjobb módja, hogy elmagyarázza Józsefnek a félrelépéséből adódó terhességet, aki ezt mind el is hitte

Adott, hogy ezen három opció bármelyike is felérne egy csodával, a történetünk továbbra is rendben van. A pár tehát Galileából Betlehembe utazott, azóta is ismeretlen okokból. Bár egyesek szerint adózási, mások szerint népszámlálási oka volt, senki nem igazán tudja. Az viszont biztos, hogy bár a két város közti út kb 80 mérföld, ami (a cikk írója szerint…) 2 nap alatt megtehető, érdemes megemlíteni, hogy egy, a terhessége végén levő emberrel ez lehet picit tovább tart.

Betlehembe érvén azonban a pár arra jutott, hogy nincs sehol egyetlen szoba/ágy/hely sem – ez picit valószínűsítleníti azt az opciót, h az adók befizetése miatt voltak ott. Végül ezért az egyik helyi istállóban/marhakarámban találtak magunknak helyet, ahogy a gyerek gyorsan meg is született. Itt megint érdemes elgondolkodni egy picit azon, hogy a háziállatok közt szülés manapság sem igazán felel meg az egészségügyi előírásoknak, és lássuk be, hogy az elképzelés, miszerint az emberiség megváltóját egy aktívan használt állatetetőbe teszik születés után, még egy végtelen okossággal istentől is igen megkérdőjelezhető ötlet.

Egy további érdekes dolog, amit jó megemlíteni, a pásztor és a három bölcs esete. Ugye a sztori az, hogy a születéssel egy időben, egy angyal megmondta néhány pásztornak, hogy menjenek imádni.  Miközben azt nem lehet már bebizonyítani, hogy ez nem történt meg, emlékezzünk arra, Közel-Kelet egy kevéssé lakott, hegyvidékes terület, ahol az ópiumtermesztésnek hosszú hagyománya van, de a báránytenyésztésnek kevéssé, valamint ne felejtsük el, hogy a bárányokat őrizni egész nap igen unalmas dolog, ilyenkor tehát nem teljesen elborult ötlet a picit hallucinogén ópiátokhoz nyúlni.

Emellett van ugye a három ember/bölcs, aki egy bővebben meg nem határozott világos ojjektumot követett a sivatagban, több száz mérföldön keresztül, különösebb indoklás nélkül, hogy pont belefussanak egy megváltóba. Tudtátok, hogy mirhát múmiák balzsamozásához használták?
Szóval, a lényeg, hogy a három ember, akik ezt a meg nem határozott fényforrást követték találkoztak egy bébivel, akiről kb annyit tudtak, hogy van orra, kell neki pénz (arany), és majd meg fog egyszer halni (mirha). Ettől lettek “bölcsek” – ez sokat elmond az intelligencia szubjektív mértékéről.

Ahogy mindenki a marhaetető körül gyülekezett, megjelentek a kivilágított angyalok, és ezáltal elkezdődött a feleslegesen csilivili díszes ünneplés amit azóta is minden évben megrendeznek. Az egyetlen változás, hogy manapság a bölcseket szerencsére felváltották a szakképzett orvosok…legalábbis a világ egyes részein.

Vége.

 

Álljuk meg egy szóra: az aposztróf

Minden nyelvnek megvan a maga azon pár szabálya, amit még a nyelvet rendesen beszélők is szeretnek elfelejteni, vagy első körben meg sem tanulni. Az angolban is sok van. Mint a netes bölcsesség mondja, grammar is the difference between knowing your shit and knowing you’re shit, magyarul a nyelvtan az az, hogy tudod a különbséget a szarod közt, és a között, h szar vagy. Az előbbi ez esetben (know your shit) annyit tesz hogy “tudod mit csinálsz”. — mint k3y rámutatott, a helytelen karaktert használom sok esetben a posztban aposztróf helyett. Ez a wordpress húzása, mivel a rendszer tudja, hogy magyar a blog nyelve, konvertálja a karaktereket, ha szeretném, ha nem.

Ez a shit dolog gyakran előkerül a netes írásokban, de nem annyira a nyomtatott mindennapokban, mivel nem sajtóképes szó (leszámítva az indexhu-t, ok nonstop szaroznak). Helyette vannak idegesítő szópárok, mint pl a further/farther (tovább/távolabb), fewer/less (kevesebb/kevésbé – there were less people at the party: kevésbé ember volt a partyn), de az ami igazán feltűnő és még gyakran hivatalos írásokban is előfordul az az aposztróf hibája. (‘)

Az angolban az aposztróf használatának szabálya annyira egyszerű, amennyire csak lehet. Az apostrophe rules keresőszóra egyébként a gugli 2,270,000 találatod ad ki, de akkor most lássuk ebből kétmillió találatból a két szabályt, mikor kell ‘ :

  1. birtoklás esetében
  2. szóösszevonás esetében
  3. harmadik nincs. ami az első kettőbe nem fér bele, ahhoz nem kell aposztróf. azaz valami ilyesmi…

Akkor most részletesebben.

A birtoklás az ugye a tulajdonos végére tett ‘s, pl Viktor’s deck of cards. Tehát lehet azt, hogy the party of Ben vagy the weather of yesterday, helyett Ben’s party és yesterday’s weather.
Bizonyos nehezítések vannak a játszmában, nem többesszámú, s-re végződő szavak esetén, pl Dickens, akkor még erre jön rá a ‘s, tehát Dickens’s.
Kivételek is vannak, pl a Saint Thomas’ Hospital, de ezek jellemzően archaikus cégek/csoportok nevei.
Ha ez nem lenne elég, ha az s-re végződő szóban az szóvégi s-t nem ejtjük, akkor nem kell dupla s és az aposztróf a szó végére kerül, pl: Connors’ finest performance was in 1991.

Többesszámú, s-re végződő szavak esetén a szó végére jön az ‘, de nincs s. Pl girls’ school. Ha a többesszámú szó nem s-re végződik, akkor ‘s a használat, pl men’s. Ez alól kivetélek a mine/yours/his/theirs stb ahol nincs ‘.

A szóösszevonás esetében az összevont szavak közé kellhet ‘. Pl:

I’m – short for I am
he’ll – short for he will
she’d – short for she had or she would
pick n’ mix – short for pick and mix
it’s hot – short for it is hot
didn’t – short for did not
Helyes még a ’89 is, ha az 1989-es évről beszélünk.
Többesszám esetében a legritkábban használatos. Az alábbiakban, ahol nincs ‘, mindegyik példa helyes:
E.sz. T.sz. Példa
euro
euros
(pl. The cost of the trip is 570 euros.)
pizza
pizzas
(pl. Traditional Italian pizzas are thin and crisp.)
apple
apples
(pl. She buys big bags of organic apples and carrots.)
MP
MPs
(pl. Local MPs are divided on this issue.)
1990
1990s
(pl. The situation was different in the 1990s.)

IMG_20140110_171637

Mint láthatjuk a rövidítések többesszámához nem teszünk ‘-t, tehát helytelen az utcán gyakran látható DVD’s, ID’s, valamint a képen látható TfL-es poszter is. [1970’s].

Az egyetlen kivetél amikor többesszámhoz mégis aposztrófot használunk az egyes betűk vagy számok többesszáma, mint pl Find all the number 7’s., vagy Find all the p’s in “appear”.