Városrendezés – így is lehet.

Hogy anyámat idézzem picit átalakítva, “nem akarok Londonnal [apáddal] jönni, de…” érdemes megnézni, hogy pl. Budapesten hogyan nem zajlik egy átlagos konzultációs folyamat kisebb vagy nagyobb városrendezési tervekről. Négyesmetró, Vörösmarty tér, Rakpartok, stb? Gondolom nem sok embert kérdeztek meg a köznépből, hogy mi a véleményük, problémáik, kérdéseik a tervekkel kapcsolatban. Ezt elsősorban azért gondolom, mert sosem hallottam ilyenről, még akkor sem, amikor otthon éltem.

De ne rohanjunk a nagy tervekhez, mi van ha például az utcai parkolóhelyeket szeretné az önkormányzat átalakítani, vagy a helyi üzletek nyitvatartásával kapcsolatos új rendeletet alkotnának? Nos ilyenkor a lakók le vannak szarva.

Itt legalább adnak a látszatra, hogy a lakók szava nem az utolsó. A közlekedési vonatkozású projektere a TfL oldalán lehet kérdőívekben szavazni, kommentálni, stb, majd az eredményeket visszaközlik, és remélhetőleg figyelembe is veszik amikor a végleges megvalósításról van szó.
Lássunk egy példát: “Mik a vélemények egy esetleges új alagútról a folyó alatt, valamint egy komp-szolgáltatásról a járművek számára?” – ez a konzultáció második köre, tehát februárban már volt egy. Feltüntetik az eddigi válaszokat is.

We received nearly 4,000 responses to our last consultation, and over 90% of those who responded agreed that there is a need for more river crossings in East and South East London.

Over 80% of respondents supported the Silvertown Tunnel, and over 60% supported the Gallions Reach Ferry. Some people also made suggestions for other improvements they would like to see.

In some cases, people also highlighted concerns over aspects of the proposals – for instance their potential traffic impacts – and people offered views about how we could manage and fund the improvements.

The projects outlined in this consultation aim to respond to all of these issues.

Magyarul, tömören, leírja, hogy az eddigi eredmények micsodák, mik a felvetett kérdések, és ezekre milyen válaszokat adnak, amikre újra lehet kérdezni. Akit érdekel olvassa el. Lássuk be, egy/két temzei átkelő elég nagy fontosságú az egész városnak, de a kisebb dolgokat sem nyeli le a város. Ez pl két buszvonal tervezett menetrendi változásáról kérdezi az embereket, ez egy gyalogátkelő átalakításáról kérdez, vagy pl ez egy metróállomással kapcsolatos átalakítást kérdez.

A dologban a legszebb, hogy természetesen nem csak azokra gondol a város akik állandóan a neten lógnak, hanem az átlagemberre is. Ezért a konzultációkat jellemzően kihelyezik a helyi villanyoszlopokra, hogy mindenki lássa. Mondani sem kell, hogy ezeket jellemzően nem tépik le a helyi lakosok másnapra, mint egyes helyeken.

Az ilyen papírokon fel van tüntetve, hogy ki, miért, hogyan, stb kérte az adott változást, ennek részleteit hol/mikor/meddig/hogyan/stb lehet megtekinteni, kérdezni, kritizálni, stb. Ha a lakók túl sok kritikát fogalmaznak meg, akkor az önkormányzat visszautasíthatja (jellemzően meg is teszi) az adott projekt elfogadását.

Bár a rendszer nem tökéletes, mindenesetre szerintem jobb, mint az otthoni.

“Galaxis útikalauz” -zal mint “angol humor” rajongóknak álljon itt két hosszasabb idézet a könyvből:

MISTER PROSSER: Come off it Mister Dent you can’t win you know! Look, there’s no point in lying down in the path of progress!
ARTHUR DENT: I’ve gone off the idea of progress. It’s overrated!
MISTER PROSSER: But you must realise that you can’t lie in front of the bulldozers indefinitely!
ARTHUR DENT: I’m game. We’ll see who rusts first.
MISTER PROSSER: I’m afraid you’re going have to accept it! This bypass has got to be built and it is going to be built. Nothing you can say or do –
ARTHUR DENT: Why has it got to be built?
MISTER PROSSER: Wha – what do you mean, “why has it got to be built?” It is a bypass! You’ve got to build bypasses!
ARTHUR DENT: Didn’t anyone consider the alternatives?
MISTER PROSSER: There aren’t any alternatives! But you are quite entitled to make any suggestions or protests at the appropriate time!
ARTHUR DENT: Appropriate time?
MISTER PROSSER: Yes.
ARTHUR DENT: The first I knew about it was when a workmen arrived at the door yesterday.
MISTER PROSSER: T- oh!
ARTHUR DENT: I asked him if he’d come to clean the windows and he said he’d come to demolish the house! He didn’t tell me straight away of course. Oh no. First he wiped a couple of windows and charged me a fiver. Then he told me.
MISTER PROSSER:But Mister Dent the plans have been available in the planning office for the last nine months!
ARTHUR DENT:Yes! I went round to find them yesterday afternoon. You’d hadn’t exactly gone out of your way to pull much attention to them have you? I mean, like actually telling anybody or anything.
MISTER PROSSER:The plans were on display.
ARTHUR DENT: Ah! And how many members of the public are in the habit of casually dropping around the local planning office of an evening?
MISTER PROSSER: Er – ah!
ARTHUR DENT: It’s not exactly a noted social venue is it? And even if you had popped in on the off chance that some raving bureaucrat wanted to knock your house down, the plans weren’t immediately obvious to the eye were they?
MISTER PROSSER: That depends where you were looking.
ARTHUR DENT: I eventually had to go down to the cellar!
MISTER PROSSER: That’s the display department.
ARTHUR DENT: With a torch!
MISTER PROSSER: The lights, had… probably gone.
ARTHUR DENT: So had the stairs!
MISTER PROSSER: Well you found the notice didn’t you?
ARTHUR DENT: Yes. It was on display in the bottom of a locked filing cabinet, stuck in a disused lavatory with a sign on the door saying “Beware of the Leopard”. Ever thought of going into advertising?
MISTER PROSSER: It’s not as if it is a particularly nice house anyway.

—

ARTHUR DENT: But what the hell is it?
FORD PREFECT:It’s A fleet of flying saucers what do you think it is?! Quick you’ve got to get hold of this rock!
ARTHUR DENT:What do you mean flying saucers?
FORD PREFECT:Just that. It’s a Vogon constructor fleet.
ARTHUR DENT:A what?
FORD PREFECT:A Vogon constructor fleet. I picked up news of their arrival a few hours ago on my sub-ether radio.
ARTHUR DENT:Ford, I don’t think I can cope with anymore of this. I think I’ll just go and have a little lie down somewhere…
FORD PREFECT:No just stay here, keep calm, and just take hold of this –
VOGON CAPTAIN:[On Speakers] People of Earth your attention please. This is Prostectic Vogon Jeltz of the Galactic Hyperspace Planet Council. As you no doubt will be aware, the plans for the development of the outlying regions of the western spiral arm of the galaxy require the building of a hyperspace express route through your star system and, regrettably, your planet is one of those scheduled for demolition. The process will take slightly less than two of your Earth minutes thank you very much.
MANKIND:[Yells of protest]
VOGON CAPTAIN:There’s no point in acting all surprised about it. All the planning charts and demolition orders have been on display at your local planning department in Alpha Centauri for fifty of your Earth years so you’ve had plenty of time to lodge any formal complaints and its far too late to start making a fuss about it now.
MANKIND:[Louder yells of protest]
VOGON CAPTAIN:What do you mean you’ve never been to Alpha Centauri? Oh for heaven sake mankind it’s only four light years away you know! I’m sorry but if you can’t be bothered to take an interest in local affairs that’s your own regard. Energise the demolition beams! God I don’t know…apathetic bloody planet, I’ve no sympathy at all…
Scene 7: Ext. Space. — The Earth is destroyed in a huge explosion.

Napi bagoly: James Bond Street tábla

Így hétfőre:

Valaki igen jól szórakozott és James Bond Street-té változtatta a metróállomás nevét. Mondjuk várható pojén volt.

Nemzeti ünnepek, önsajnálat, “minden hetedik ember”.

Két, három gondolatot szeretnék megosztani/említeni. Az első (kettő) a nemzeti ünnepekhez es az önsajnálathoz való hozzáállás itt, és Magyarországon. A másik, egy pár gondolat re: amit mostanság olvastam az elvándorlási szándékkal kapcsolatban.

Megmondom őszintén sosem voltam híve a nemzeti ünnepeknek. Kimondottan rühelltem amikor általánosban el kellett játszani március tizenötödiket esernyőkkel, kokárdával (amit sosem igazán akartam magamra aggatni), úgy, hogy igazából kb tíz éves létemre azt sem tudtam miről van szó. Ebben persze benne játszott az is, h otthon családon belül szerencsére sosem volt kiemelkedően elterjedt a magyarságtudat erőltetése. Adott, h öt éve elköltöztem Mo-rol, ez talán nem annyira meglepő.

Mindamellett, ami otthon megy, az egyszerűen szánalmas. Mindig azon kell hisztizni, hogy negyvennyolc, ötvenhat, és egyéb irreleváns kétjegyű számok. Értem én teljesen, h ezeknek politikai háttere van, és a mindenkori kormányok ezzel akarnak magukhoz édesgetni bizonyos rétegeket, figyelem-felkelteni, stb, de ha hozzávesszük, hogy az elmúlt kb 170 évben az összes megmozdulást leverték otthon, valamint csak mégnagyobb szívás járt érte utólag, elmondhatjuk hogy nem nagyon van mire büszkének lenni. Azt például manapság kevéssé szokás említeni, hogy ha Nagyék annak idején nem ugrálnak annyit, talán az oroszok is elmennek, ahogy elmentek az osztrákoktól is. Jól jártunk? Kurvára.

Ez az index mai címlapja. Szánalmas. Tényleg ez mind olyan fontos hír?

Az angolokra érdemes “néhány szót fecsérelni” a témában. Ha megnézzük, Magyarország az elmúlt igen sok száz évben sosem volt egy önmagában jelentős ország. Ezt elsősorban úgy értem, hogy azokat az időket, amiket ma sokan visszasírnak (Trianon előtti időszak), már nagyon régen vagy közvetlen megszállás alatt vagy közvetve megszállva, egy dualista monarchiában töltötte az ország, amiben az untermensch szerepét töltötte be a magyarság, területének pedig egy jó részen soha nem is éltek magyarok. Magyarország mint önálló ország sokkal korábban megszűnt relevánsnak lenni.

Ehhez képest az angolok hosszabb ideig töltötték be a világ legnagyobb és legjelentősebb birodalma szerepét. Aranykorában a világ lakosságának ötöde (!) tartozott a birodalomhoz, területe kb 34 millió km^2 volt. Ehhez képest, ma az Egyesült Királyság a világ lakosságának kevesebb mint 1%-át adja, területe, politikai ereje a birodalomhoz képest elenyésző. Érdekel ez valakit? Nem. Öt éve lakom itt, és még soha, senkit nem hallottam panaszkodni arra, hogy mennyire megváltoztak a dolgok, hogy bezzegrégenmilyenvolt, sőt, bár szívott eleget ez az ország is a birodalom szétesése miatt, mégis ritkák azok a megszólalások, amik arra vonatkoznak, hogy a sok külföldi nélkül mennyivel jobb lenne itt. Ja, és nemzeti ünnepeink sincsenek amik a múltbeli eseményekre specializálódnak.

Lehet nem kellene olyan baromira sajnáltatni magunkat. Jogos, ehhez a magyarok cefetül értenek. Mielőtt valaki hozzám vágja, h magas lóról beszélek, megmondta az egyik előző akasztófavirág, hogy “el lehet menni” másnak is.

Ezzel át is térnék a mostanság több tanulmányban megjelent írásra, miszerint kimutathatóan megnőtt az elvándorlási vágy otthonról. Miközben ez abszolút érthető, és valahol azt hiszem helyes is (mindenki szeretne jobb körülmények közt élni.), pár dologra nem térnek ki ezek a kutatások, a sajtó meg jól felkapja, mert téma, eladható bulvárszutyok.

Írtam már korábban (pl itt.), hogy aki otthon nem tudott normális munkát találni magának, az jó eséllyel itt sem fog tudni. Ez ennél árnyaltabb, de vegyük figyelembe, hogy alapvetően egy külföldi társadalomban extra nehézségként kell kezelni a nyelvtudás igényét, a kultúraismeret hiányát, az új környezetet, az anyagi háttér okozta különbségeket, illetve ezek hozományait (pl h nem találnak emberek munkát, és haláltábor-jellegű helyen kell lakniuk mert másra nincs keret.).

Többször ecseteltem már, hogy konkrétan Londonba érdemes fejenként 2-3 ezer fonttal kijönni. Az, hogy ez mennyire reális az otthoni fizetések mellett, az más tészta, de szerintem ez az első akadály ami miatt nem jönnek ki sokan. Egyszerűen nincs rá pénzük – egy szoba havi £300-500, enni, közlekedni is kell, egyik sincs ingyen. A másik a nyelvtudás. Ez különböző fórumokon örökzöld téma, h elég-e a középfok vagy sem, de hirtelen egyezzünk ki abban, hogy jellemzően egy középfokú nyelvtudásnál erősebb angol hiányában nem lehet a mekinél jobb munkát találni (PHP programozók előnyben.), ami pedig nem fizet többet.

Ha ezt a két akadályt leküzdötte, vagy esetleg ignorálta a delikvens, akkor 1) még mindig kell egy olyan helyet találni, ahogy lakni is lehet emberi körülmények közt, 2) kell munkát találni. Ezek igazából azért nem egyszerű dolgok, mert egyrészt az olcsóbb helyeken nem nagyon találkozunk angolokkal, csak olyan külföldiekkel, akik nem kötelezően beszelnek jól angolul (tehát megtanulni nem fognak segíteni), valamint az olcsó lakóhelyek sok esetben az “olcsó húsnak híg a leve” kategóriába esnek; a munkahelyekre pedig iszonyúan sok a jelentkező minden fele kultúrákból, és természetesen aki egy rossz szót mer szólni a másik hovatartozására, annak gyorsan nagy baja lesz. Tehát el kell fogadni, h komoly verseny van, ahova pozitív(nak látszó) hozzáállás kell.

Hisztizni nem lehet, az itteniek nem fogékonyak rá, a kiemelkedően negatív stílust nem díjazzák, egy új embernek pedig meg kell birkóznia azzal, hogy itt senki nem kíváncsi a problémáira. Magyarán egy teljesen más környezetben, sokszor teljesen egyedül kell mindent felépíteni a semmiből, és mindent egyszerre kell csinálni, úgy, hogy nem igazán érhető, h mi és miért zajlik körülöttünk. A normális háttér megteremtéséhez sokszor több év kell, 3-4 év simán, igaz ennek egy része nem kötelezően arról szól hogy anyagilag helyreálljon a ‘rend’, hanem, hogy otthonosan érezzük magunkat a választott országban, és megértsük a kultúra mélyebb trükkjeit. Emiatt sokan, akik kijöttek, hazamennek, mert úgy érzik, h nem boldogulnak itt, vagy nincsenek jobb helyzetben mint otthon, miközben sok dolog azért hiányzik, vagy esetleg más.

Lehet, hogy sokan eljönnének otthonról, de kevesen fognak, és mégkevesebben fognak itt megtapadni. A tüntetésekre rohangászás helyett érdemesebb lenne inkább olyan elfoglaltságokba ölni a szabadidőt, amivel azok, akik megtehetik, másutt találnak magunknak ‘szebb jövőt.’ Nem telesen hülyeség.

A jó hirdetés beszélgetésre bír

Egy érdekes kísérletet folytattam le szombaton.

Miközben a délutáni programomat befejeztem, de az estire még picit várnom kellett, mert az ismerős ismerősének a szülinapi ereszdeleahajamat-ja csak picit később kezdődött, gondoltam leülök a metróban és olvasok picit az állomáson ahol épp voltam. Ez volt a terv; azonban belefutottam egy igen érdekes hirdetésbe, amit láttam már korábban, ezért tudtam mi van rajta. Lásd alább:

Gondoltam hát, hogy mivel volt kb 50 percem, ezért inkább mégsem olvasok, hanem a mellettem ülőket próbálom belevonni egy beszélgetésbe, hogy kitalálják-e, mi van a poszteren, és ha igen, akkor meg tudják-e nevezni a rajta levő dolgokat. Egyébként 75 metróállomás van elrejtve a képen, van amelyik könnyebb, néhány nehezebb, én is csak kb húszat tudok. Vegául a picit kevesebb mint egy óra alatt hat különböző emberrel beszélgettünk arról hogy mi is van a plakáton, meg hogy milyen jó ötlet. Az a vicc egyébként hogy a cég aki a kampány mögött áll nem foglalkozik B2C-vel, csak B2B-vel, mert ok azok akik igazából a hirdetéseket kiteszik, magukat reklámozzák. Az angolok meg nagyon beszédesek, könnyen fel lehet venni velük a kapcsolatot ha valami érdekesről van szó. Tanulság, nem csak az időjárásról lehet szocializálódni.

Nyerő széria – pub quizek és kincsvadászatok.

Mostanában két meetupon is voltam. Az első egy úgynevezett treasure hunt vagyis kincsvadaszat volt, a második egy pub quiz. Ezek otthon sajnos relatíve ismeretlen dolgok, bar asszem kincsvadászatokat tartanak Pest környéken is.

Mindkettő csapatmunka, de az előbb említett verzió jellemzően dolgok, pl jelen esetben emléktáblák megtalálásból áll (pl “itt élt Hofi” vagy hasonlok), as utóbbi meg véletlenszerű ismeretanyagok “recitálásából”.

Az ilyen meetupok szépsége, hogy véletlenszerűen kerülsz csapatba emberekkel, és szurkolhatsz h ne legyenek orbitális seggfejek. Mondjuk az sem utolsó h miért megy az ember.

Csajozni? Dugópajtit keresni? Biztos lehet, bar pont az ilyen találkozókon valszeg limitáltan esélyes. Én személy szerint azt hiszem hogy az ilyen dolgok nekem arról szólnak h nyerjünk, nyerjek. Aki ismer az tudja h személy szerint a csapat többi tagja nem jellemzően érdekel de a célok eléréséhez szükséges eszközök, akiket rabszolgahajcsárként kell irányítani.

Mivel az emberek jó része Droid, ez nem bonyolult, aki pedig képes önálló gondolkodásra, hasznos társ lehet a csapatban. Így történhetett, h pár hete nyertem egy 4 fős csapattal fejenként £25 Amazon utalványt ami mindenképp jo helyre kerül. A csapatban egy hasznos ess két kretén volt, de mégis sikerült. Konkrétan az “itt élt xy” táblákat kellett levadászni a belvárosban. Bar a csapatirányítás nem volt teljesen egyszerű, érdekes kihívás volt. Csak picit ki kell állni magunkért. Ha más nem akkor egy kis bor segít. Az angolok jórészt birka banda, a külföldiek viccesebbek.

Ma (pénteken) egy utolsó pillanatban kiválasztott pub quiz meetupra mentem el, ahol kb ötvenen voltunk, számomra mind ismeretlen. Azonban érdekes volt, ahogy felmértem az egyes asztalnál ülőket, hogy kik tartoznak a fejre használhatatlan vs. hasznos kategóriába, es igy próbáltam csatlakozni csapatokhoz. Vicces volt, mert a bemutatkozások során felmerült hogy ha mar Victor vagyok (angoloknak c-vel) akkor a csapatnév is lehetne a Victors, győztesek. Ennek megfelelően nyertünk is, ami amellett, h személyes siker, egy újabb érdekes kihívást tartogatott, mert a fődíj egy szombati pub crawl beugró kis pénzzel támogatva. Ez a nem itt élők számára egy kocsmatúra.

A kihívás megoldása némi taktikát es szemétséget, plusz szerencsét igenyélt. A szabály az volt, h a játék végén hatan kiálltunk egymással szemben és újabb quiz kérdésekre kellett válaszolni, azonban a csel az volt, h mindenki fején volt egy érintésérzékeny sapka, és mindenki kezében volt egy styrofoam bot. Aki úgy érezte h tudja a választ, az a saját fejét verte, ellenben ha valaki mást vertél fejbe, akkor a fejen talált illetőnek kellett válaszolni a kérdésre. Ha nem tudta, az o baja volt, mert mínusz pont járt érte. Így fordulhatott elő h bar egyetlen kérdésre sem tudtam a választ, én nyertem, mert sikerült olyan ügyesen időzíteni a többiek fejbevágását, h pont nem tudtak a válaszokat. So it came to pass that I won with zero points. I’m fucking epic. Magyarul így fordulhatott elő, h nulla ponttal nyertem és lássuk be ez nem semmi.

Végül később megbeszéltem emberekkel a lehetetlen témakorokét, mint pl edzésen hogyan gyakoroljuk a torok (nem török) fojtásból szabadulást, meg mifenét, és h miért baromi effektív az önvédelmi sport amit nyomok. A téma egyébként a taktikai stratégia elemzéséből jött, lásd feljebb, magyarul hogyan kombináljuk a taktikát, az önbizalmat és a szemétséget. Szóval nem volt harag. Szombat délután tehát ingyen kocsmatúra, este pedig egy ismerősöm ismerősének a szülinapi bulijára megyek ahol ossz 1 embert ismerek — nem a szülinapost.

A kocsmatúra egyetlen feltétele, h akitől kapom a pénzt, és akik a mai quizt szerveztek, vissza kell jelenteni nekik h pontosan mi is történt, mondván ők is akarnak olyat szervezni, de a legjobb művészek lopnak ugyebár. Louie, I think this is the beginning of a beautiful friendship. Macskajaj/Casa Blanca?
Gotta love London town.

Sok a méh Londonban

Mármint a sárgás zizegő dolgok, nem ahova a cigányok viszik a lopott rezet. Fene gondolta volna, de úgy tűnik tömeg van! A BBC-n jelent meg egy cikk amit aztán a Londonist át is vett szépen, miszerint a belvárosban a 2008-as 1618 db méhkolónia (kaptár?) helyett mostanra már 3337 van, ami a méhtenyésztők szerint nagyon sok. Az mondjuk nem igazán derül ki egyik cikkből sem, hogy miért sok ez a szám, mindenesetre Londonban az elmúlt évben 40%-kal nőtt a méztermelés, miközben az ország többi részében kb a felére esett vissza. Arról nem szól a fáma, hogy a két dolog közt van-e összefüggés. Sőt, a cikk végén még az is ott van, hogy azok akik szerint sok a méh, nem is tudják megindokolni hogy miért sok a méh. De itt van a képen két kurva nagy mutáns darab.

Végrepéntek.

(a kép nem az enyém.)

Kreativ betontömbök

Ezeket ma láttam a belvárosban – jó fejek, nem?