Hétvégén éjjel is metró…

Ez már előző heti hír (csak lusta voltam megírni), hogy az aktuálisan bejelentett változások szerint 2015-tol bezár az összes jegyiroda a metróban – ezután már csak az ótómatákból lehet ojszterkárdot venni és feltölteni, valamint péntek és szombat éjjel is járni fog a metró (egy része). Természetesen a szakszervezet már rázza a kisujját (meg mindenét, ami még rázható), és egyhetes metrós sztrájkokkal fenyegetnek a kis rohadványok – gondolom pont az ünnepi szezonra majd, miért is ne. Az ilyenkor előkerülő szokásos szövegelés, miszerint éjjel majd mindenkit jól megeroszakolnak, elvisznek az ufók, és élo áldozatként fogják feláldozni oket a 9-es zónában a peronokon…(hoppácsak, ott nem is fog járni a metró éjjel…ezt szépen elfelejtette a szakis főmufti [lásd kommentek a linkben/-hez]). A TfL szerint az “átalakítási” programnak a legfőbb része, hogy az a 750 állás, ami megszűnik, az nem is szűnik meg (vész el), csak átalakul. Mint a Zenergia – tehát a jegyirodából a peronra kerülnek a Zemberek (na jó, viccet félretéve, egyrészt a TfL szerint valóban erről van szó, másrészt a nagyon turista-centrikus helyeken azért [nappal] kialakítanak majd valami rendszert, ahol a sok külföldi vegzálhatja a munkaerőt, egyébként pedig valóban ha minden jól megy akkor nem lesznek komolyabb leépítések). Az éjjeli metró térképet, vagyis ahol pillanatnyilag tervezik, alább látjátok:

disclaimer: adott, h ez a többedik szakszervezetes írás rövid idő alatt: nem vagyok echte politikai jobbos v balos. centrista vagyok, ha már muszáj keresgélni, bár a skála kb majdnem minden területéről tudok olyan dolgokat mondani amik tetszenek, kb bárhol a két véglet közt…

disclaimer2: az éjjeli metró tőlem 1 megállóra áll majd meg (ha még akkor is itt leszek) – tehát cefetül nem fogom használni, mert Hanger Lane-hez nem jón. Lesz helyette Ealing, North Acton, és Acton Town. Egyik sem annyira kényelmes…

via bbc

Reklámok

Továbbra is bukta a libegő

Eljött a pillanat amire mindenki várt. (nem a világvége, ne örüljetek) – a TfL beismerte, hogy kedvenc libegőnket kemény négy ember használja rendszeresen, ez pontosan negyede a tavaly ilyenkori tizenhatnak. Ez picit bulvárszagú, de ettől függetlenül igaz. A libegő ugyanis még bérlettel sincs ingyen (ellenben irányonként £3.20), viszont lehet kapni rá kedvezményes gyűjtőjegyet, ami nagyjából csak annak éri meg, aki ezzel ingázik. Ebből az előző hónapban négyet sikerült eladni.

Heti szinten az összes utazások száma jelenleg 23 ezer körül van – szemben a tavaly ilyenkori 42 ezerrel. Kellemetlen, hogy a legnagyobb esés pont a hétvégén mutatkozik, tehát úgy tűnik, hogy az Air Line már a turistákat sem annyira köti le.

Az óránkénti kihasználtság reggel a legsiralmasabb:

0700- 0759 0800- 0859 0900- 0959 1000- 1059 1100- 1159 1200- 1259 1300- 1359 1400- 1459 1500- 1559 1600- 1659 1700- 1759 1800- 1859 1900- 1959
Sun 13 Oct 9 30 84 156 231 329 313 379 419 489 407 279
Mon 14 Oct 9 15 135 131 166 204 247 204 227 230 213 158 175
Tue 15 Oct 17 28 36 87 297 218 266 289 410 394 479 321 325
Wed 16 Oct 11 22 21 113 121 118 265 148 179 167 206 242 255
Thu 17 Oct 14 36 57 140 290 410 370 414 386 411 411 329 253
Fri 19 Oct 12 24 36 116 190 278 239 327 411 312 329 344 350
Sat 19 Oct 9 11 68 205 381 515 622 623 817 862 819 711 623

Reggelenként max 10-30 ember utazik egy teljes óra alatt. A TfL hivatalos közleménye szerint az utasok száma az előrejelzéseknek megfelelő. Hát, utóbbira no comment.

via scoop

Még párszáz szóban a túlzott vallási liberalizmusról…ezúttal komolyabban.

A legutóbbi írásomban kicsit kielemeztem a viszonylagos tárgyilagosság mellett a rasszizmus egyes válfajait kedvenc esős országunkban. Mindettől függetlenül nem tudok elmenni a mai cikk mellett, amit a Blikk helyi megfelelője hozott le (itt). Függetlenül attól, hogy az ilyen újságok írásait érdemes fenntartásokkal kezelni, van, ami mellett nem lehet csendben elmenni. A téma sajnos nem egyszerű. Az (errefelé) relatíve közismert, hogy Londonban eddig is előfordultak atrocitások, amik a muszlimok és a fehérek közti súrlódásokból adódtak, viszont ennyire kimondottan talán régen volt érdemes megnézni a témát.

Nem akarom tükörfordleírni az eredeti cikket, ezért tömöríteni fogok picit…a háttérhez érdemes tudni, hogy az iszlám-hívők Londonban relatíve nagy arányt tesznek ki. Most ez viccesen hangzik, mert technikailag “csak” 5%-a az országnak muszlim (Londonban ez magasabb), de vannak olyan körzetek, pl. Tower Hamlets, ahol az arány 1/3 körül van. Waltham Forest negyedben már több mint 100 mecset van, ott az arány kb 1 a 7-hez.

De mi is a hiszti tárgya (?) : Waltham Forest-ben egy egyébként fehér brit születésű pasi, aki átkeresztelkedett iszlámra, önhatalmúlag kikiáltotta a sária-torvényeket. Ez több szinten is igen szórakoztató, ámde baromira nem vicces. Egyrészt az önbíráskodás a rendőrséget hidegen hagyta. (lásd politikai rasszizmus az előző írásomban.) Ez már komoly hiba. Politikusok kb semmit nem szóltak rá. No comment. Az egyetlen ember, aki szót emelt a dolog ellen, az a helyi muszlim közösségi vezető. Neki respect.

De mi az a sária? Jogos kérdés, Pesten szerencsére ilyen nincs. Szóval a sária az iszlám egyik igen konzervatív törvénykezési alfaja, ami kb mindent tilt, ami egyébként nagyjából elfogadott Európában: alkohol, drogok, szerencsejáték, dohányzás, házasság előtti párkapcsolatok (nem csak szex), férfiak és nők együtt mutatkozása az utcákon, homoszexualitás, zene, tömeg tüntetések, csoportosulások, öltözködési formák (magassarkú, miniszoknya, stb)….hosszú a lista. Akit komolyabban érdekel, járjon utána. Wikin magyarul itt írnak róla, vagy egyszerűen keressen rá.

Az, hogy egy idióta jött-ment kikiált dolgokat, amiket a rendőrség ignorál, az még talán rendben lenne, de ebben az esetben erről nagyon nincs szó. Amit ezek az emberek akarnak az egy helyi iszlám emirátus. És itt nem egy darab idiótáról van szó. Az elmúlt napok során húszezer szórólapot szórtak ki, vagy aggattak lámpaoszlopokra. Izzadeen (a fent látható csóka) szerint:

Ez az első lépés, hogy iszlám államok jöjjenek létre Anglia területen. Az iszlám egy alvó óriás. Itt nem csak a halal ételekről van szó [olyasmi mint a kóser, csak nem zsidóknak, hanem muszlimoknak, tele van vele London], hanem politikáról, mindennapokról.

Anglia 25 városában van nagyszámú iszlám közösség. Ezeket mind iszlamista emirátusokká akarjuk alakítani, ahol a nyugati kultúra kilengései nem lennének megengedettek…

[…] Fiaink és lányaink sokkoló mértékben vannak kitéve a nyugati kultúrának… Számukra normális állapot, hogy barátaik és barátnéik vannak, vagy, hogy egymás társaságában mutatkoznak. [mármint a másik nem társaságában]

Az Egyesült Királyság az elmúlt 50 évben hihetetlenül megváltozott. Az egykor elsősorban keresztény országban ma már nagyszámú muszlim ember él, akik meg akarják őrizni önállóságukat, hagyományaikat.

Ilyenkor megint érdemes megkérdezni…hol a rendőrség, hol vannak a közszereplők?

Évente 5200 ember áll át (elvileg) önszántából muszlim vallásra (hivatalosan.). Ezek közel 2/3-a no. 85 úgynevezett sária-torvényszék működik az országban, amelyek egyébként a hivatalos torvények felett állva hoznak döntéseket bizonyos kérdésekben a hozzájuk fordulóknak. Amit a cikk nem említ, de néztem pár hónapja, a BBC-n volt egy egyórás műsor, amiben rejtett kamerával bemutatták, hogy a legfőbb londoni (sária) “bíróság” mennyire férj-párti (konkrétan: asszonyt verni normális, több feleség normális, minden normális, ami a férjnek jó. Asszony neve kuss) – a parlament lemosta, hogy egyáltalán napirendre vegyék a témát. (ez mi, ha nem szavazatszerzési populizmus?)

Közvélemény-kutatások szerint a londoni muszlimok 40%-a támogatja a hasonló intézkedések bevezetését. Az iszlámot választó egyébként fehér hátterű fehér emberek egy jó része önszántából, de ismerősi ‘segítséggel’ veszi fel az iszlám vallást. A konverziók tehát igen gyakran olyan embereket visznek a rendszerbe, akiknek elvileg semmi hátterük nincs az iszlám vallásban. Erősen ironikus módon a cikk kiemeli, hogy a meginterjúvolt fehér iszlám vezetők egy része egyébként (brit) állami segélyeken él, (elvileg) abból tartja el több gyerekét, és hogy 1) az iszlám tiltja az egészségeseknek a koldulást, és 2) az érintettek szerint ezek a pénzek dzsihádisták szociális támogatásai.

Ám a K-európaiakat, azokat lehet utálni. Mi lógunk a társadalombiztosítási rendszeren, tényleg. Világok megrontói vagyunk, szavazati jog nélkül. Egy EDL/BNP (helyi Jobbik megfelelői) tüntetés a muszlim kerületekben, az rasszista. No komment.

De most képzeljük el, hogy Józsefvárosban mondjuk Kolompár Edömér Gáspár kikiáltja a Cigány-törvénykezést…

 

Hetesek, nyolcasok, koszosok és vegák

Sokan gondolnák, hogy a rasszizmus egy ilyen társadalomban biztosan kevéssé létezik, mint pl otthon. Pedig a valóság az, hogy nem biztos, hogy ez a helyzet – és nem csak a magyarok nem csípik a kisebbségieket. Picit nehezen kivesézhető téma, inkább csak felhozni akarom, hogy lássuk, “ilyen is létezik” – a másik, amiért érdemes nekifutni, elég sokan kérdik, hogy hogyan állnak az angolok a bevándorlókhoz…hát így:

Többször kifejeztem már azon véleményemet, hogy a multikulti nem működő rendszer. Miközben a nyugati társadalmak egyénközpontúak, a multikulti arra a fals elképzelésre épül, hogy nagyon különböző embereknek kellene elfogadniuk egymást, és ezzel egy időben mindenkinek mindenkihez alkalmazkodnia kellene. Ha ez nem lenne elég, a másik, ami folyamatosan folyik a csapból, hogy mindenki vagy egyenlő, vagy annak kellene tekinteni az embereket, amellett a pénz boldogít, és akkor vagy több, ha nagyobb a plazmatévéd, vagy bármi egyéb dolog, ami a kezed ügyébe kerül…

Az emberek elfogadásának kérdését nagyon máshogy kezelik keleten, mint nyugaton, de nem vagyok meggyőződve arról, h bármelyik is tökéletes lenne. K-Európában nemcsak, hogy létezik cigánybűnözés, de ezt ki is lehet mondani. Itt ilyet nem lehetne kimondani, ha lenne, akkor sem. Az rasszizmus. Helyette van egy csomó más dolog. Van a mindennapi rasszizmus, és a politikai/populista rasszizmus. A mindennapi egy vicces dolog. Természetesen törvényi előírások vannak arra, hogy embereket nem lehet megkülönböztetni mindenféle jellemzők alapján, és hogy általában mindenkinek örülni kell, mert az jó. A köznép erre jobbnál jobb megoldásokat talál ki.

Az egyik, gyakorlatiasabb dolog, hogy az angolok nem nagyon mixelődnek másokkal, leginkább, ha mondjuk nem fehér és angol anyanyelvű az illető. Hirtelen kb egy ismerőst tudok előkaparni a fejemből, akinek magyar létére brit párja van, és ahol a brit illető nem második generációs bevándorlócsemete, hanem “helyi”. Hasonlóan kevés mixelődés van bőrszínek közt (az angolok részéről), bár az érdekes, hogy a bevándorlók körében inkább dívik a mixelt párkeresés modellje. A mindennapok során erősen érezni, hogy nem csak a pár-, hanem az emberi kapcsolatokból is szeretnek kihagyni minket az angolok. Ami nem muszáj, abban nem kell, hogy velük vegyünk részt. Persze mindez csak a hátunk mögött.

A preferenciális csoportosulás és aktív kibeszélés nem csak faji szinten működik. Egyik előző munkahelyemen volt egy vegetáriánus csaj. Amikor csoportos kajolás volt, akkor mindig meg kellett szervezni, hogy olyan helyre menjünk, ahol volt vegás kaja. Persze sok pasi között ez probléma volt, mert mindenki húst akart. Amikor nem volt velünk a csaj, mindig ki lett beszélve, miszerint neki kellene beilleszkednie a többségi csoportba, és milyen jó, hogy nincs velünk stb. Ez persze normális, csak “nem illik” (ennyit a jól nevelt angolokról)

A verbálisabb dolog még jobb. Mi (K-eu.) nem bevándorlók vagyunk, hanem migránsok. Az pedig jellemzően egy derogatív szó, de nem rasszista. Ez persze minden irányba működik, hiszen mindenki úgy érzi, hogy vannak körülötte lejjebb valók. A sötétebb bőrszínűekre eddig a helyi magyarok közt sok érdekes kifejezést hallottam. Koszosok, hetesek, nyolcasok. (utóbbi kettő a billiárdgolyók színe alapján). A magyar nyelvnek megvan az az előnye, hogy nem ismerik fel automatikusan amiről beszelünk, de azért az indiaiak/pakik/négerek/stb helyett van mit válogatni. Biztos érdekes lenne egyszer előkeresni valahonnan, hogy azok a csoportok milyen szavakkal illetik mondjuk a K-európaiakat. Gondolom hasonlóan pozitívakkal.

A politikai/populista szintű rasszizmus az elmúlt kb 3 évben került láthatóan előtérbe Angliában. Kicsit ott tartunk egyes szavazói csoportokkal, mint otthon a cigányokkal meg a nyugdíjasokkal. Szent tehenek lettek. Egyre többet hallani arról, hogy mekkora hiba volt, hogy a K-európaiakat ‘csak úgy beengedték’, vagy, hogy mi el- és kihasználjuk az itteni szociális ellátórendszert, és, hogy ezt mindenféle módon meg kell akadályozni. Erre egyébként már törvények is születtek, úgyhogy kivételesen nem csak UKIP és BNP szónokai csápolnak.  A dolog szépsége, természetesen, hogy nekünk nincsenek második és harmadik generációs, több tíz- vagy százezres csoportjaink itt, akik szavazhatnak. Tehát minket lehet ekézni, úgyse tudunk ártani a kormánynak.
Persze azokat, akik valóban lógnak az ellátórendszeren, a ‘hetesek’, akik 4-5 gyerekkel, pongyolával a fejükön rohangásznak egész nap a városban, és egy kanyi szót nem tudnak angolul, mecsetbe járnak, közük nincs az európai kultúrához, esetleg megverik Whitechapel környékén a fehéreket, mert ‘kihívóan öltözködnek (nincs a nőknek eltakarva az arca), őket a politikusok nem ágazzák. Neeem. Aj, te nem. Te nem. Persze, te egészséges, tisztességes, jóravaló, persze. Te kis bio, te. Miért? Mert ezeknek az embereknek a jó része vagy már brit, vagy a hasonlóak közül itt van annyi, hogy azok már megkapták a szavazati jogot, és ezáltal nagy tömegben befolyásolható szavazati bázist adnak.

Érdemes felidézni, hogy amikor 2 éve zavargások voltak, akkor jórészt milyen emberek vettek részt ezekben – korábban írtam róla, de legyen elég, hogy a fehérek aránya elenyésző volt, emlékeim szerint valami 2-3%. A későbbi elemzések rámutattak, hogy a feketék, akik az egész zavargásnak a törzsét adták, jórészt munkanélküliek, sok gyerekesek, és nem is igazán akarnak dolgozni. Kész szerencse, hogy a K-európaiak úgy lopják meg a rendszert, hogy közben még békések is. De amikor valaki meg meri említeni az összefüggéseket, az rasszizmus.

Londonban az itteni lakosok most már kb csak 40%-a született Angliában, és ebből még lejön az, aki 2-3. generációs. Azért nem semmi, hogy laza 30-40 év alatt mennyire megváltozott a város összetétele. Valóban érdekes lenne lemodellezni, hogy valamilyen statisztikai pontszámozás alapján eldöntött “más” (azaz az eddigi többséghez képest más) népcsoportok beérkezése a társadalomba mennyire borítja fel a rendszert, mennyi idő alatt fejti ki hatását stb. Ezt végig lehetne futtatni az ókori Rómától kezdve mondjuk a mostani vezető országokig, hátha lehetne jövendőt mondani.

Megoldás persze kevés van a témára. Azon már nem lehet változtatni, hogy amikor a Brit Birodalom szétesett, akkor meghagyták a költözési jogát sok embernek, akinek talán nem kellett volna. Az angolok szemszögéből ugyan úgy hiba volt, hogy anno az EU-csatlakozáskor beengedték a keletieket. Mindenkinek más szúrja a szemét. A reálisabb megoldások jó része politikai öngyilkosság lenne, de az über-liberalizmust, ami itt zajlik, be kellene szüntetni. Akinek nem tetszenek az európai értékrendek, menjen haza. Ebbe nagyon erősen beletartozik az öltözködés, a vallási jelképek és megnyilvánulások stb. Aki nem akar megtanulni angolul, menjen haza – ez vonatkozik pl az itteni magyarokra is. A nem-angol táblákat, bármilyen tábla is legyen az, át kellene írni angolra. Ezt a szlovákok is megcsinálták a magyarokkal, de végül is támogatható, elvégre mi nem vagyunk a saját országunkban. Emellett statisztikákat kellene publikálni arról, hogy kik, és hol lógnak az ellátórendszereken, nem pedig merev hazugságokkal tömni az emberek fejét.

A fent látható hirdetés futott egy pár napig, aztán megijedtek a politikusok, és levették, pedig csak annyit van ráírva, hogy aki illegálisan van itt, az menjen haza, vagy lecsukják. A civil szervezetek őrült tiltakozásba kezdtek akkor amikor még tavasszal/nyáron mentek a hirdetések. Igen kellemetlen, hogy ezek a szervezetek, az illegálisan itt tartózkodó emberek véleményét védik, nem pedig az országét. Ennél már kizárólag az kellemetlenebb, hogy a politikusok meghajolnak az ilyenek véleménye előtt. Ennek megfelelően természetesen semmi pozitív változás nem lesz az országban ezen a téren.

 

Aldwych állomás

IMG_20131116_114918~2

Megint csak, “aki ismer”, az tudja, hogy még amikor Magyarországon laktam, meglehetősen nagy követője voltam az budapesti tömegközlekedési eseményeknek. Az indexes fórumokon keresztül sikerült eljussak a két metrós kocsiszínbe, az összes KFI-ba (központi forgalomirányító), pár metróállomáson eldugott katonai kórházba (emlékeim szerint az Arany János utcainál van, ahol voltam, de már rég volt, úgyhogy nem emlékszem), illetve egy csomó helyre, ahova általában nem igazán lehet csak úgy bemenni. Közben persze eltelt pár év, jobb gépekkel, és több tudással jobb képeket csinálok.

Ezen tulajdonságaim közül elmondhatom, hogy egyik sem tűnt el az elmúlt 6-10 évben, a metrót is kedvelem, és azt hiszem Urban Exploration témában lassan ideje lenne átállnom a kevéssé legális felfedezésekre – azonban addig is örömmel jelentem, hogy kedvenc közlekedési társaságunk nyílt napot tartott Aldwych állomáson, amire már rég fájt a fogam, csak valahogy mindig elfelejtettem, hogy lesz. Na de nem így idén.

Az állomás eredetileg a színházi negyed kiszolgálására épült fel, azonban a háború és egyéb okok miatt a színházi negyed hosszas ideig haldoklott a megnyitás után, majd egyszerűen “elköltözött”. A második vh. idején az állomást, mint oly sok másikat a belvárosban óvóhelynek használták, azonban itt nem csak embereket, hanem mindenféle művészeti dolgokat is óvtak, a bezárt vágányon, a nagyközönség tudta nélkül. Vicces, hogy az alvó emberek alatt volt a nemzeti vagyon nem kis része. (Ami már ennél is viccesebb, hogy manapság mi sem tudjuk mi van egyes ajtók mögött a metróban, szóval…)

Aldwych-ot relatíve mostanság, 1994-ben zárták be, ami a történetet ismerve igen meglepő, igen hosszú élete volt. A balra látható képen felviláglik, hogy ez egy igen nyúlfarknyi kis szakasz volt, ahova egyetlen ingavonat járt az idő jó részében. A valóság az, hogy az állomást 1907-ben nyitották meg két egész vágánnyal, de ebből az első már 1914-ben bezárt. A lenti képeken ennek maradványait látjátok, mégpedig ott, ahol be van falazva a sínpálya mindkét oldala. A másik (technikailag az 1.-es) vágány viszont ’94-ig üzemelt, mikor is a liftek igen leharcolt állapota miatt végül úgy gondolták, hogy bezárják az állomást. Emögött egyébként vitatatlan logika állt: gyorsabb volt Holborn-tól legyalogolni, mint metrót fogni, liftre várni, stb, aminek sok egyéb mellett az volt a következménye, hogy már az akkori árakon is havi 10-15 ezer font veszteséget termelt az állomás. Ennyi pénz húsz éve egy fél lakás ára volt Londonban (igaz elég kicsit, de akkor is – akkortájt £40k körül már lehetett kisebb lukakat kapni.)

Mint írtam, az állomás igen hányattatott sorsú volt mindig is: a jegyirodát már a 20-as években bezárták, pedig akkor még napi kb 3000 ember használta, de aki akart jegyet venni, annak lemenetben a liftben kellett ezt megejtenie. Az vicc az volt egyébként, hogy 2 lift, és egy harmadik (befejezetlen) akna került kialakításra (utóbbit lent a képeken látni), viszont a liftek akkorák voltak, mint sehol másutt azóta sem a teljes metróhálózaton – csak épp mocskosul senki nem használta őket. Az állomást már 1933-ban is be akarták zárni, kihasználatlanság miatt. Végül előbb a vasárnapi, majd később, a 2. háború után jóval a szombati vonatokat is leállították. Az állomást az ötvenes években megint be akarták zárni. Hogy tisztán lássuk mi is volt a probléma, az állomást napi 450 ember vette igénybe – ez talán még a Pillangó utcánál is gyatrább, azonban 1993-as árakon, az akkorra kb 85 éves liftek csereköltsége (mert akkorra már nagyon halott állapotban voltak), darabonként £3 millió lett volna. (mondom £0.04m pénzért lakást kaptál akkor)

Az állomást a bezárása óta talán többet használják, mint előtte. Az egyes vágányt filmek forgatásához használják, többek közt ott forgatták az alábbi filmeket (angol címekkel):

  • The Gentle Gunman (1952)
  • Battle of Britain (1969)
  • Death Line (1972)
  • Superman IV: The Quest for Peace (1986)
  • The Krays (1990)
  • Patriot Games (1994)
  • Creep (2004)
  • V for Vendetta (2006)
  • The Good Shepherd (2006)
  • Atonement (2007)
  • 28 Weeks Later (2007)
  • The Edge of Love (2008)
  • Mr Selfridge (2013)

A második, korábban bezárt vágányt érdekesebb, kísérleti célokra használják azóta is: ragasztókat, felületeket tesztelnek rajta. Ennek nyomát mi is láttuk, a képeken nem látszik ennyire egyértelműen, de a különféle plakátok, festékek, stb-k mind mind kísérleti anyagok, amiket később esetleg bevezettek a teljes metróhálózaton. Akárcsak így a szintén nem látható csempék, lépcsőbevonatok, stb-k, amiket mind itt teszteltek, és tesztelnek azóta is, mielőtt beviszik őket élesben a hálózatra. Végül is nem butaság.

A képeken egyébként sok dolog ennek megfelelően ‘kamu’ – pl. a metrótérkép, valamint a mindenféle légiriadós plakátok nem eredetiek, a térkép az 1930 környéki változat másolata, a légvédelmi plakátok…na azok sem 1994-esek. Filmekhez kellettek. Ennek ellenére jó volt, érdekes.

Látogatható: évente novemberi hétvégéken, előre foglalva, kb £25-ért.

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

A szakszervezet elmegy kotont venni a boltba

Van ez a vicc:

Tarzan elmegy kotont venni a boltba. Vesz egy kis méretű kotont, ám az nem jó neki, másnap vissza is megy:
– Tarzan fasza erős, koton gumi gyenge, koton gumi reccs!
Vesz egy közepes méretűt, de ez sem az igazi, megint visszamegy:
– Tarzan fasza erős, koton gumi gyenge, koton gumi reccs!
Mérgében egy traktorgumi méretűt vesz, és harmadnap is visszamegy:
– Koton gumi erős, Tarzan fasza gyenge, Tarzan fasza reccs!

Valami hasonlóan példaértékűt csinált Skóciában egyik szakszervezet is még októberben.

A szakszervezetek ténykedése jellemzően politikai beállítottság alapján van megítélve, balosok inkább kedvelik, a többiek inkább nem. Ha mondjuk az ember Londonban lakik, akkor a tömegközlekedési dolgozók szakszervezetének (RMT) a vezetője (Bob Crow) jellemzően az első számú közellenség kategóriába esik. Az itteni terror-ténykedésük jellemzően erős demagógiára épül, folyamatos jelleggel megbénítják a metróhálózatot, amihez a politikai baloldal mindenben asszisztál, a politikai jobboldal meg a Puhapöcs-hozzáállásával tesz alájuk még egy lapáttal.

Na nem úgy a privát szféra Skóciában. Történt pár hónapja, hogy Grangemouth-ban, pontosabban az ottani olajfinomítóban kitört a parasztlázadás, miután a helyi szakszervezeti vezetőt (egy Deans nevű embert) meggyanúsították, hogy a cégen belüli befolyásával visszaélve a területi politikusoknak tolja a szelet, a Falkirk-i Labour (munkáspárt) politikusát illegális módszerekkel akarta a parlamentbe segíteni. Ezen vád alól később felmentették a szakszervezetist, azonban a finomító tulajdonos cége (Ineos) saját vizsgálatai alapján úgy érezte, hogy Deans egyéb területeken visszaélt befolyásával, ezért a pasit kirúgták.

A dolog innentől kezdett elfajulni. Előszór azért hirdettek sztrájkot, mert a szakszervezet szerint a vezetővel helytelenül bántak, majd a szakszervezeti tagok elmentek a cégtulaj háza elé tüntetni (elég aggrésszív módon), ezek után pedig mindenféle extra juttatásokat követeltek, mint nyugdíjak emelése, fizuemelés, miegyebek. Ennek az is része volt, hogy a finomító és az erőmű a megváltozott igények miatt már így is veszteségesen üzemelt, és emiatt a vezetőség bezárással fenyegetett. A tulajdonos ennek megfelelően előállt egy ‘csomaggal’ amiben a szakszervezet átformálását, fizetéscsókkenést, 3 évnyi sztrájkmentes időszakot és hasonló dolgokat akart azért, hogy az üzem nyitva maradjon, viszont cserében egy elég komoly befektetést is ígért. Amikor végül a szakszervezet csak nem akart kötélnek állni, a tulaj bejelentette, hogy bezárja az egész ipari parkot, és mindenki mehet a szélnek így karácsony előtt. Miután a létesítmények magán kézben vannak, az államnak nincs beleszólása, bár a kormány jelezte, hogy távol kíván maradni a vitától.

Grangemouth Skócia benzinellátásának 70%-ért, iparának 8%-ért felelt, a teljes ellátási láncban tízezren dolgoztak, akinek a munkája mind igencsak érintett lett volna, ha a bezárás megtörténik.

A történet végül vadkapitalista szempontból jó véget ért: a szakszervezet teljesen meghátrált, miután rájöttek, hogy a tulaj tényleg be fogja zárni az üzemet, és elfogadták a 3-éves fizetés-befagyasztás, a sztrájktól való elállást, és a nyugdíjcsökkentést is (tehát mindent.) Így is lehet a szakszervezetekkel bánni, és akkor mindjárt nem a farok csóválja a kutyát. Boris-nak lenne mit tanulnia az északiaktól…

Metrós óra 11 ezerért?

Jellemzően nem szoktam felmarkolni a metrón levő újságokat, mert nagyon sok hirdetés van bennük, és kb hasonló mennyiségű bulvár és/vagy szemét. Mindenesetre ma a kezembe került a Square Mile aktuális száma, amit a City-ben dolgozó, elsősorban pénzügyi területen utazó embereknek szánnak. A magazin tele van az átlagember számára megfizethetetlen dolgokkal. De h ne csak az átlagemberekről beszeljünk, szerintem az évi bruttó £100k fizu mellett is nehéz lenne megvenni a dolgok nagy részét ami abban a magazinban van. (Az havi nettó 5000 font.) – egyszer előkerestem, h a 3 évvel ezelőtti szintek szerint a £71k-s fizetéssel Londonban már a felső 10%ba tartozik az ember. £100k mostanság valószínűleg felső 5%+. Úgyhogy ez a magazin a felső <1%-nak van tervezve.

Az újságból szemezgetve, van pár ezer fontos (mármint pár darab, meg pár ezer£) öltöny, többmilliós luk (pici lakás), Aston Martinok, stb. De a kedvencem ez:

Metrótérképes óra, laza £11,000-ért. Kell(ene, ha £400-500k korul keresnék. Addig marad a metrótérkép-app, ingyé)