Földönkívüliek vagyunk, Szocializálódás, Földrengések, Munka

Legalábbis ha megnézzük mit dob ki a Google arra hogy “Hungarians are…”:

Ezen kívül meg ázsiaiak is vagyunk, vmint nem utolsó sorban okosak és a legjobb szeretők. Ebből kettőt tudtam eddig is.

A földönkívülis utalás egyébként inkább érdekes mint komolyan vicces. Az eredete a dolognak a világháború környéki időszakból ered, amikor Teller Ede és a többi jómadár kiköltözött Amerikába, és mivel fura nyelvet beszéltek, okosak is voltak, úgy gondoltak biztos földönkívüliek. A Hetekben volt egy jó írás a témában, akit érdekel annak jó olvasmány.


A fagyasztóm továbbra se működik. Komolyan ha egyszer valaki könyvet írna az angliai ügynökségek töketlenkedéseiről biztos meggazdagodna belőle – már én is elég sokat hallottam másoktól, de az az ügynökség akitől bérlem a lakást se semmi. A történet lényege hogy meg korábban lehalt a fagyasztó, kiküldtek egy embert (“szerelőt”), aki meg is jelent csavarhúzóval, megnézte (kb felmérte szemmel), majd közölte hogy neki alkatrész kell ehhez, majd visszajön. Most több e-mailezés és személyes megjelenéssel egybekötött hiszti után kiküldtek egy újabb csókát, megint csavarhúzóval (neki már szerszámosládája is volt), ő is ránézett, majd közölte hogy alkatrész kell. Most az ügynökség közölte, hogy “mivel két szerelőnk se tudta megjavítani a fagyasztót, újat kapok”. Komolyan ennyi esze egy hektárnyi döglött hintalónak is van. Az új fagyasztónak örülök, mármint hiszem ha látom, de hogy ennyire ne beszéljenek egymás közt emberek, ez kész.

Mi más…valami furcsa kiválasztásos rendszerrel a HWSW Forum adminisztrátorai meghívtak az új fórum tesztelésére, ami szép dolog, mert csak kb tíz-tizenöt embert hívtak meg, én pedig már két éve alig írogatok a fórumra, úgyhogy nem tudom pontosan mivel érdemeltem ki a dolgot, de azért jól esik :) Valszeg egyébként azzal hogy anno megcsináltam a dizájnt amikor legutóbb váltás volt, most úgy tűnik megint dolgozok majd egy picit a régi design ráépítsen az új motorra, bar ezert csak virtuális hátbaveregetést kapok majd.

Tegnap találkoztam egy pesti ismerősömmel aki fejtágításon van itt a Morgan Stanley-nel, az irodájuk az üzleti negyedben van, Canary Wharf-on, neki pedig a cég által finanszírozott lakása van (igaz csak pár hétig, amíg itt van) – hat nem semmi a hely az tuti, bar szegény este 8kor szabadult csak a munkából, és elmondása szerint az meg nem is annyira rossz. Gondolom ott aztán van hajtás rendesen, néha nem tudom hogy inkább dolgoznék-e ott valahol a mostani fizu többszöröséért, amit nem lenne egyszerűen időm elkölteni a napi 25 óra munka miatt, vagy egy ‘normális’ állasra vágyom inkább. A tali jó volt, már igen hosszú ideje nem láttam kedves ismerőst, szerintem három éve is lehet, úgyhogy jo volt beszélgetni, vettünk egy üveg Bacardit, meg kólát, aztán otthon elszopogattuk – egyszerűbb és kényelmesebb mint háromszor annyiért lemenni egy tömött pubba ahol a sajt hangodat se hallod. Emellett, láttam egy srácon egy bazijó kabátot, csak voltam olyan hülye h nem kérdeztem meg tőle hol vette – egy hossz, barnásszürke, műszőrmés de marha hivatalosnak látszó, enyhen kurvapecér jellegű kabát, istenien nézett ki, ha netán látok valahol, mindenképp megveszem. Most nézegetem éppen a boltokat a neten hogy vajon hol lehet ilyesmit kapni, de egyelőre nincs meg. Nem lepne meg ha nem itt vette volna mondjuk.

Apropó munka – talán van aki tudja, ha követi a szektor híreit hogy most már nem TNS vagyunk hanem a Kantar csoport tagjaként Kantar Worldpanel lettünk, az eddigi TNS Worldpanel helyett. Ez meg annak a következménye h 2008 végén megvette a céget a WPP, pár szóban írtam erről akkortájt. A cégvezetés nem semmi pénzt feccolt bele abba hogy lenyomja a munkavállalók torkán az új brandet, új színek, új egéralátét, új bögrék, új minden, amire nagyjából annyit lehet mondani hogy baromság, és ezt kivételesen nem én csak mondom. Tök jó hogy a szlogenünk három szóból áll, de azok is ellentmondanak egymásnak, ezen kívül elköltöttek egy csomó pénzt az újrabrandingelésre, miközben kirúgtak tíz embert pár hónapja, mondván h nincs pénz. Ez nem nagyon ment jól a munkavállalók körében, bar egyébként is necces most a hangulat bent, a szeptemberben lefutott munkavállalói megelégedettség-indexben pl sikerült 39 pontot elérjünk, úgy, h ez meg a leépítésék előtt volt. (Itt jegyzem meg csendben hogy ez most nem rajtam múlt, én elég pozitív voltam). Ennek következményeképp ma fókuszcsoportot tartottak, ahol egyebek mellett kiderült, hogy van egy csomó igen komoly probléma a cégen belül, leginkább csapaton belül, valamint hogy 1) senki nem tud semmit az új brandiggel kapcsolatban, 2) senkit nem érdekel egyáltalán az új branding, mert sokkal nagyobb gondok is vannak. Erre mi van? Fel órát faggattak minket arról, h szerintünk hogyan lehetne az új brandet jobban elfogadtatni, és semmit nem beszéltünk arról, hogy ha így megyünk tovább, akkor el fog fogyni a csapat, mert mindenki jobb helyet keres magának. Tipikus példája annak amikor a cégvezetésnek megszűnik a kapcsolata a munkaerővel és csak a befektetőkre hajaznak, aztán majd szépen huppannak egyet.

Teljesen más téma. Urbanistán olvastam egy jó írást arról h mi lenne Budapesttel ha egy földrengés érne mint Haitit – érdemes olvasgatni, de emellett az is egy jó kérdés h mi lenne pl itt hogyha Londont érné egy olyan mint az előbb említett – nem nagyon olvastam utána, de szerintem elég nagy pusztulás lenne: egyrészt a város jó része össze-vissza van ásva a metrók miatt, tehát az alaptalaj valószínű nem a legszilárdabb, de ami mégjobb, hogy London lakóépületeinek jó része vmifele téglából épült, a tégla pedig nem bírja jól a földrengést sajnos.

Hobó, tél, Windows

Mint mondtam volt tegnap Hobó koncert az Underworldben. Meglepően jó volt, nagyon tetszett annak ellenére hogy a pasinak egyetlen számat ismerem csak. Elég érdekes volt, az elején József Attila verseket szavalt, elég sokat, talán ötöt vagy hetet, nem számoltam. Elég csendben hallgatta a társaság, bar tapasztaltabb Hobó-látogatóktól tudom hogy nála ez a vers-szavalás normális dolog, csak nekem jött meglepetésként ezek szerint. Az est további részé több felvonásban került beadagolásra, volt egy előzenekar-szerűség, akiknek a nevet ugyan senki nem tudta, de Zagarhoz hasonló stílusban játszottak, ami nálam jót jelent. Utána a két csapat együtt játszott pár számot, elég érdekes volt, állítólag picit spontán alakult a program, mert délután nem tudták még hogy hány számot akarnak lejátszani, csak estére sikerült kitalálják a koncert előtt nem sokkal.

A hangulat nagyon kedélyes volt, a nézők lehettek vagy ötvenen talán vagy annyian se, egy pince-pubban voltunk gyakorlatilag, Hobó meg a szünetekben kijött iszogatni és beszélgetni az emberekkel mindenfélékről. Persze nem beszéltem vele:) Annyira nem érdekelt, plusz elég köztudottan nem vagyok egy celeb kergető. A koncert után meg maradtunk pubozni – jó volt és picit meglepő de több ismerősöm is megjelent a koncerten ami ahhoz képest h 1) London nagy, 2) lehetett az össz létszám vagy 50, 3) alig ismerek pár embert a városban, egész jo :D Valamikor hajnal 1 körül kerültem haza.

Persze a hazaút picit meredek volt, mert megint lefagyott a járda mindenhol és nem sóztak fel egyáltalán, úgyhogy meg teli bakancsban is kicsit artista-dolog volt lekorcsolyázni nyaktörés nélkül. Ma mégrosszabb volt. Tegnap eléggé szerencsém volt különben mert megjött végre a számítógépház és az alaplap ami egyben, egy tízkilós, nem éppen pici csomagban érkezett, amit a tükörjegén hazavinni öngyilkos-ekvivalens művelet lett volna úgyhogy sikerült kikönyörögjem hogy valaki kocsikázzon haza (lakok vagy háromszáz méterre az irodától).

Sikerült is összerakni a gépet kisebb szívások arán (pl a videokártyát cserélni kell mert a hűtője nincs jó helyen az egyik alaplapon levő tárgyhoz kepést), plusz a procit nem nagyon akarta felismerni az elején. Ez inkább kellemetlen mint komolyan hátrányos helyzetet előidéző dolog, mert amikor egy alaplap nem tudja mit kezdjen egy nála újabb procival akkor “biztos ami biztos” alapon maximumon járatja a procihűtőt (nehogy leégjen alapon) – hat szerintem az 1800 wattos porszívó ahhoz képest hangtalan néma kiscica volt. Mindegy, megoldva. Most meg a Windows telepítéssel szívok mint a borz, Windows7 megy fel a gépre, amit nagyon nem akartam, de az XP nem támogat annyi memóriát ami az új rendszerben van. Öt óra alatt másodszor telepítem fel, az elsőt elszúrtam valamivel. Persze a W7-tel meg egy csomó program nem működik rendesen (x64, persze, ami ahhoz képest hogy mostmár 9 éve léteznek 64bites Windows rendszerek elég kellemetlen hogy meg most sem működik velük egy csomó dolog…), úgyhogy az Adobe cuccokkal meg nem tudom hogyan birkózok meg, elvileg mennek vele de nekem egyik se akart felmenni. Fasza, csak leadandóm lenne a hétvégén – mondjuk megoldom, nem gond, van pár kártya a tarsolyomban, ennyire nem könnyű keresztülhúzni a számításaimat egy sz.gepen, de azért jobb lett volna ha nem szívat. (Most épp laptopról írok, mert partíciót mozgat a drága – nem tudtam rendesen beállítani hogy hova tegye a programokat, úgyhogy most át kell bútorozni a wincherstereket. De jó.)

Voltam ma teázni! (Mármint teázásnak volt meghirdetve, ehhez kepést sütizés és kávézás lett, de mindegy, jó volt így is.) Írtam legutóbb a CS-eseményekről (aki nem tudja mi az az olvasson vissza), tök jo volt, persze átlagéletkor megint 35plusz (itt se fogok becsajozni…), de sikerült megismerni pár érdekes embert megint. Elbeszélgettünk pár témáról, külföldi lét, MBA-oktatás, várostervezés, kinek mi jutott eszébe. A külföldi lét nem az én ötletem volt, csak mellettem egy kanadai nő ült, szemben velem egy olasz pasi, aztán jól elvesztek a témában :) Én ezúttal inkább hallgattam csak, de más témákban aktiváltam magam.

Évindító vegyesfelvágott

Mostanság az új év beköszöntével megjött a tél is hozzánk, megint. Újabban úgy tűnik, hogy picit kezd kontinentálisra fordulni a téli időjárás errefelé: északon -20 fokok vannak, itt azért kellemesebb, 0 és -5 közti. Egyszer mar hisztiztem arról, hogy pár centi hó leeste után itt megáll az élet, ezt nem fogom megint megcsinálni mert unalmas lenne, de legyen elég, hogy ma talán tízen ha voltunk az irodában, a többiek hazamenekültek vagy meg se próbáltak elindulni a hatalmas télben. (Esett pár cm hó)

A január hátralevő jó része elég változatosnak ígérkezik szocializálódási szempontból, lesz pár érdekes esemény: pénteken pl megyünk Hobó koncertre, itt Londonban – igazából nem vagyok egy nagy rajongója a pasinak, de úgy voltam vele hogy miért üljek megint itthon, nem drága, hátha jo lesz. Max ha nem, akkor utána elmegyünk inni, és attól jobb kedvünk lesz. Ezúttal nem egyedül hanem egy itteni magyar ismerősömmel megyek.

A későbbiekben lesz meg CitySocializing [CS]-teázás, CS fondue-est, CS szusi-est, CS seta az eppingi erdőben [12 mérföld], CS múzeumi est (2x), CS vasárnapi kajolás, és egy CS Oxford, amit lehet kihagyok mert január végen kijön pár napra egy ismerősöm Pestről aki szeretne elmenni Oxfordba, úgyhogy lehet inkább akkor elmegyek vele. Szóval CS-hónap lesz. Maga a “CS” egyébként mint írtam CitySocializing, amiről talán írtam már pár sort – lényegében egy olyan weboldal aminek van egy havidíja, és különböző emberek által szervezett eseményekre lehet feliratkozni és reszt venni, tehát a CS igazából csak közvetít. És az előbb vázoltak csak januári események amikre már feliratkoztam – lassan meg kéne nézzem a februári felhozatalt is, mert a jó helyek gyorsan mennek. Majd alkalmasint beszámolók a CS-élményeimről. :)

Vettem egy új számítógépet – csak meg nem érkezett meg. Szegény régiből kezd kifogyni nagyon mar a szufla, nem is mint fizikai elhasználódásra, hanem arra hogy nem viseli jól ha fut tíz Chrome fül, InDesign, Photoshop es VMWare egyszerre – van amire 2G RAM nem elég. Ilyenkor mindig eszembe jut Gates híres 1981-es megalapszol amikor is közölte hogy “640k memória márpedig mindenkinek elég kellene legyen” – az új gépben 8G RAM lesz, ez nagyjából 8,388,608k memória. Ehhez persze új Windowsa is szükség lesz, mert az XP ennyivel mar nem tud mit kezdeni, így hát jöhet a Win7-x64, előre örülök…(erősen sok iróniával. Mindegy, legalább a Core2 Q9650-es kepésségeit jobban kihasználja majd. Ha vkinek kell egy X2-es AMD gép, szóljon. £150 peták, HDD nélkül)

Ezt a képet már akkor is imádtam amikor 640m RAM meg tényleg sok volt. Hogy maga a kép mikori, azt nem tudom, de a háttérben levő Win95 doboz alapján kb 14 éves lehet…most örülhetek ha a 8G kitart újabb három évig. Hát, elszállt az idő, az biztos.

Ünnepi szezon II. [újévi kisbeszámoló Londonból]

Egy megfázás + fejfájás + másnaposság-csökkentő bogyót valaki pliz küldjön :) Ez a három dolog így egyszerre istenien hat.

Kedden meglátogatott az egyik pesti ismerősöm – igazából nem hozzam jött, hanem egy közös ismerősünkhöz, aki nem Londonban lakik, de azért beugrott hozzám is, elmászkáltunk a városban, kávéztunk, szétáztunk, utána mindketten megfáztunk. :) Nem baj, azért jól éreztem magam.

Az ünnepi szezon ez utáni második fele nem telt annyira érdekesen mint az első, bár ennek része az is hogy a tegnapiakra hiányosan emlékszem csak. Mindegy, első szilveszter Londonban! Elég későn sikerült beszerveznem egy bulit egy volt IBSes csoporttársamon keresztül aki szintén itt lakik a “faluban”. A városba bejutás picit rémálomszerű volt, megmondom őszintén az elmúlt két évben ennyire meg nem zavart a tömeg mint az esti metrón. Ugye alapszabály (mármint jogilag), hogy tömegközlekedésen alkoholizálni nem szabad – ezt természetesen mindenki magasról tojta le, annyira hogy az egyik metrón egy feka srác az alsógatyájából húzott elő egy whisky-s üveget, de “nem kicsit, nagyot” – valami hatalmasat, egyébként meg mar este tízkor fetrengő részegekkel volt tele a metró. Szerencsére egy bemelegítő plusz egy házibuliba mentünk csak, ill páran továbbálltak egy tömegrendezvényre is, de Balázs elmondása szerint “élete legundorítóbb helye volt” – az ő esetében az már komolyan valami szar hely lehetett…:D Mondjuk amilyen emberek voltak az utcákon, hat az siralom volt az tuti.

A bemelegítő buliban négyen voltunk, ahol előkerült egy “apám csinálta” jellegű házi pálinka is (nem az én apám csinálta szerencsére), ami állítólag 60%+ alkoholtartalmú volt, nem tudom, de finom volt, leginkább félliteres pohárból gyümölcslével. Ennek az eredménye az lett, hogy foszlányosan emlékszem arra hogy miket csináltunk a lakásban, majd elindultunk egy másik buliba. Én eddigre már erősen KO voltam, úgyhogy a “törődés fontos dolog” alapon megosztottam a bennem levő alkoholtartalom kb egészet egy utcai kukával amíg a többiek valahol eltűntek. Valaki ezzel kapcsolatban kiosztott hogy ez mekkora bunkóság mert a szemetest nem lehet kitisztani – errefelé nem is kell: az utcai kukákban zacskó van, azokat viszik el minden reggel. Ezután radikálisan jobban lettem (a körülményekhez képest). Valaki rám ragasztott egy “caution, hot” matricát, illetve én egyről tudtam, ma reggel számoltam meg, és harmat találtam. A második buli jó volt, volt egy nagy adag külföldi és magyar is, de mindenki taccs részeg volt, úgyhogy színvonalas szocializálódásra nem nagyon került sor, másrészt eléggé gyorsan cserélődtek az emberek, volt jövés menés. Balázsék innen húztak el bulizni, ahova mar nem mentem.

Hazafele a GPS a telefonomban megint megmentette a napot, mert senki nem tudta hol a metróállomás, de ugye a szabályokat elferdíteni nem tilos – így marha gyorsan megtaláltam :)

Ma délelőtt bementem a városba megnézni az újévi parádét – jó volt, érdekes volt látni pár fura felvonult, régi bicajok, autók, mindenfele zenei társaság (jórészt külföldi középiskolai zenekarok, fura volt az amerikaiakat látni, jó részük vagy nagyon vékony vagy nagyon kövér volt), aztán végül hazajöttem, alvás, pihi.