Évindító vegyesfelvágott

Mostanság az új év beköszöntével megjött a tél is hozzánk, megint. Újabban úgy tűnik, hogy picit kezd kontinentálisra fordulni a téli időjárás errefelé: északon -20 fokok vannak, itt azért kellemesebb, 0 és -5 közti. Egyszer mar hisztiztem arról, hogy pár centi hó leeste után itt megáll az élet, ezt nem fogom megint megcsinálni mert unalmas lenne, de legyen elég, hogy ma talán tízen ha voltunk az irodában, a többiek hazamenekültek vagy meg se próbáltak elindulni a hatalmas télben. (Esett pár cm hó)

A január hátralevő jó része elég változatosnak ígérkezik szocializálódási szempontból, lesz pár érdekes esemény: pénteken pl megyünk Hobó koncertre, itt Londonban – igazából nem vagyok egy nagy rajongója a pasinak, de úgy voltam vele hogy miért üljek megint itthon, nem drága, hátha jo lesz. Max ha nem, akkor utána elmegyünk inni, és attól jobb kedvünk lesz. Ezúttal nem egyedül hanem egy itteni magyar ismerősömmel megyek.

A későbbiekben lesz meg CitySocializing [CS]-teázás, CS fondue-est, CS szusi-est, CS seta az eppingi erdőben [12 mérföld], CS múzeumi est (2x), CS vasárnapi kajolás, és egy CS Oxford, amit lehet kihagyok mert január végen kijön pár napra egy ismerősöm Pestről aki szeretne elmenni Oxfordba, úgyhogy lehet inkább akkor elmegyek vele. Szóval CS-hónap lesz. Maga a “CS” egyébként mint írtam CitySocializing, amiről talán írtam már pár sort – lényegében egy olyan weboldal aminek van egy havidíja, és különböző emberek által szervezett eseményekre lehet feliratkozni és reszt venni, tehát a CS igazából csak közvetít. És az előbb vázoltak csak januári események amikre már feliratkoztam – lassan meg kéne nézzem a februári felhozatalt is, mert a jó helyek gyorsan mennek. Majd alkalmasint beszámolók a CS-élményeimről. :)

Vettem egy új számítógépet – csak meg nem érkezett meg. Szegény régiből kezd kifogyni nagyon mar a szufla, nem is mint fizikai elhasználódásra, hanem arra hogy nem viseli jól ha fut tíz Chrome fül, InDesign, Photoshop es VMWare egyszerre – van amire 2G RAM nem elég. Ilyenkor mindig eszembe jut Gates híres 1981-es megalapszol amikor is közölte hogy “640k memória márpedig mindenkinek elég kellene legyen” – az új gépben 8G RAM lesz, ez nagyjából 8,388,608k memória. Ehhez persze új Windowsa is szükség lesz, mert az XP ennyivel mar nem tud mit kezdeni, így hát jöhet a Win7-x64, előre örülök…(erősen sok iróniával. Mindegy, legalább a Core2 Q9650-es kepésségeit jobban kihasználja majd. Ha vkinek kell egy X2-es AMD gép, szóljon. £150 peták, HDD nélkül)

Ezt a képet már akkor is imádtam amikor 640m RAM meg tényleg sok volt. Hogy maga a kép mikori, azt nem tudom, de a háttérben levő Win95 doboz alapján kb 14 éves lehet…most örülhetek ha a 8G kitart újabb három évig. Hát, elszállt az idő, az biztos.

Külön lakásba költöztem

Miután épp eleget nyafogtam arról, hogy mennyire nem éppen tiszta volt a ház, ahol eddig laktam, fogtam a batyumat és továbbálltam. Most jelen helyzet szerint kivettem egy lakást magamnak, ami részint indokolja azt is, hogy miért nem írtam már hetek óta, egyrészt mert mint tudjuk lusta vagyok, másrészt mert be kellett köttetni a netet. Ebből azt hiszem a lustaság fontosabb szerepet játszott…

Mindegy, szóval most szépen magamra maradtam, találtam egy lakást egy lakóparkban, azt hiszem ezzel a hellyel az egyetlen gond, hogy nem nyugatra néznek az ablakok, de hát nem lehet mindent egyszerre. Így a naplementékről lemaradok, bar igaz az is, hogy az első emeletről viszonylag keveset látni, nem, mint otthon a negyedik ill. hetedik emeletről. A lakópark közepén pici park van, maga az épület talán, ha tíz éves lehet, de a lakást pár éve felújították, így duplán modern. Első emelet, a földszintet ugye nem szeretjük. A költözés egyszerűen ment, a helyet, mint korábban azt hiszem említettem meg kb egy hónapja, vagy tán még régebben kiszemeltem, áthúztam a dolgaimat, aztán elköltöttem egy kisebb (vagy inkább nagyobb? otthoni havi fizetésnyi…) vagyont olyan dolgokra, mint ágynemű, vízmelegítő (nem bojler…), dekor, meg kutyafasza, de most happy vagyok.

A szomszédokról nem sokat tudni, tegnapelőtt bekopogott az egyik a kettő közül, legalább beköszönni, valami indiai, ill. azt hiszem felettem magyarok laknak, ezt abból gondolom, hogy a parkoló autók egyike egy magyar rendszámú Yaris, és mivel mindegyik lakáshoz kijelölt parkolóhely jár, ezért úgy tippelem h ők felettem lehetnek.

Heti vegyes

Pár rövid hírmorzsa…nem épp fontossági sorrendben, de láttam az új lakótársunkat! Mindezt két és fél hét után…persze köszönni már nem sikerült, csak épp a konyhában voltam amikor hazajött, ami a bejárati ajtó mellett van, így legalább tudom, hogy humanoid lény és nem csak szellem. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az illető továbbra is noname módban megy nálam, na nem mintha a többi ötnek tudnám a nevét, pedig már 11 és fél hónapja itt lakom.

Ha már a lakásnál tartunk, ma néztem egy lakást, ezúttal személyesen, szimpi hely, elég újnak tűnt, a srác, aki most lakik ott uber hatalmas kupit tart. Persze ha én beköltözök akkor ő kikötözik, mert ez saját (bérelt) lakás volna. Költségek £700/hó plusz számlák, kb egy ezres. Kellemetlen egyébként hogy nincs semerre bekötve a kábeltévé, így, ha netezni akar az ember akkor ADSL van, ahhoz meg persze telefonvonal kell, úgyhogy kis árukapcsolás zajlik ám itt is. (Naná nem ingyen). Holnap majd beszelek az ügynökséggel, megpróbálok lecsapni a kecóra. Ha összejön teszek fel képeket, de az min egy hónap. Viszont a szomszédok magyarok ahogy néztem, mert a kijelölt parkolóhelyen egy magyar rendszámú Yaris állt, és a most ott lakó srác szerint a szomszédok talán lengyelek (magyarul fingja nincs de valami k-európai banda). A lakás egyébként egyszobás, előszobás, külön konyhás, első emeleti, délnyugatra néző, a helyi viszonyoknak megfelelő méretű (kb harminc-harmincöt négyzetméteres), és egy nagyjából 15 éve épített blokkban van, ami jónak számít.

A héten kezdtem az új csapatban, most Excel makrókkal ügyeskedek, ami jó, mert olyat meg sose csináltam. Maga a feladat elég egyszerű, de persze beletanulni ebbe is kell, így az, ami másnak öt perc az nekem öt óra. De nem hajt a tatár. Nem tudom különben milyen legendák keringenek rólam cégen belül, de vicces, hogy feltételezik rólam, hogy egy csomó olyan dolgot tudok, amivel egyébként sose találkoztam meg. De tanulási lehetőségnek jó, meg azt hiszem egyelőre átlátom a dolgokat, a helyzethez képest, szóval nincs ok a panaszra, meg végre már valami olyat is csinálok, ami érdekesnek tűnik.

Csütörtök este megyünk Skóciába, majd utólag beszámolok róla, lesznek képek is, viszem a nagyobbik gépemet. Remélem nem ázunk szarrá, bár sajna az esélyeink nem épp rózsásak. Mindegy, ha már ilyen debil éghajlatú országba jöttem, magamra vessek ugyebár.

Hétvégi túra Lake District-ben

Voltam a hétvégén kirándulni, észak felé, Lake District-ben. A második napunk erősen kalandokban teljesnek bizonyult. Az alap sztori nem lett volna bonyolult, leparkoljuk a kisbuszt a hegyi parkolóban, majd öt km gyaloglás (800 m szintkülönbség) után vissza a parkolóba azt’ haza. Na persze hogy nem volt ilyen egyszerű a dolog. Első körben – erről senki nem tehetett – belegyalogoltunk egy felhőbe, azaz mi magasan voltunk, a felhő meg alacsonyan, így végül hat órát mentünk egy kb. szakadó esőnek megfelelő környezetben, ahol a látótáv valahol tíz és húsz méter közt volt, a szél pedig érzésre hatvan-hetven km/h lehetett, egyébként télleg marha erős volt. Mondani se kell, hogy kerek perec szarrá áztunk, elég vicces volt, hogy bár növényzet nem igazán volt a füvön kívül a bárányok marha vígan legeltek. Így az út elején mindenki próbálta elkerülni a nem kis mennyiségű bárányszart, aztán amikor mindenféle Columbia Titanium cucc meg gumibugyi, meg amit akarsz átázott már, és szó szerint térdig sárban másztunk, már kb. mindegy volt mibe megyünk bele. Persze nem volt olyan részem, amit ne lehetett volna kicsavarni, a ruhát/bakancsot/zoknit ne is említsük. (most már el tudja mindenki képzelni miért volt enyhe oroszlánszag este a szobában, tizenpár ember volt hasonló szituban, és a 80-90% -os páratartalom se dobott sokat a száradási esélyeseken). Na, mindegy, miután a csoport feloszlott a „rohanók” és a „kényelmesek” táborára, én az utóbbiban maradtam, és kedves elnök asszonyunk (szerintem én vagyok az idősebb) segítségével mocskosul eltévedtünk, de ez csak akkor vált (számára) nyilvánvalóvá, amikor már sötétedni kezdett, és a térkép meg a terep egy centit se stimmelt. További gond volt, hogy én voltam az egyetlen, akinek a telefonja vagy nem ázott még szét teljesen, vagy volt benne működő akksi, vagy leginkább volt térerőm.

Azért elmesélem milyen volt, mert ilyesmi sztori azt hiszem nem mindennapos. A lényeg, hogy az utat a Brookes Mountaineering Society szervezte, ez olyasmi, mint egy félhivatalos kiránduló klub, és relatíve olcsó volt, harminc font, amiben benne volt gyakorlatilag a kisbusz, szállás, kaja, minden. Odafelé a GPS segítségével első adandó alkalommal eltévedtünk, bár azt hiszem a szervezők szúrtak el valamit, az irányítószámot rosszul adták meg, és nem a megfelelő kijáratnál mentek le az autópályáról. Na, mindegy, rövid késéssel megérkeztünk a kiszemelt tanyára, ahol két szobában voltunk kicsit haláltábor feeling mellett (emeletes ágyak), de végül is nem Kempinskibe szokás kempingezni. Zuhany ellenben nem volt, ami elég érdekessé tette a dolgokat, második napra enyhe oroszlánszag keringett a tízágyas szobában, bár nem a zuhi miatt, hanem a zuhi miatt. (majd mindjárt megértitek). Ezzel el is telt az első nap, ami igazából csak este volt.

Végül mondhatjuk elég nagy szerencsével találtunk egy farmot ahol megmondták, hogy a hegy rossz oldalán vagyunk, kb. 20 km-re onnan ahol kéne, de még másfél mérföldre van egy falu, meg egy pub, na, oda mehetünk melegedni. Ezt meg is találtuk elég egyszerűen szerencsére, de most jön a poén.

El lehet képzelni egy normális hotelt, étteremmel, ahol minden vendég halál rendesen fel van öltözve, mire is becsődül hét ember, térdig sárosan és teljesen mocskosan egy forró csokira (én sör). Oké, leülünk, minden, ki van írva egy A6-os cetlire az asztalon: „Tamás’ wine list”. Mondom a bárpultos hölgynek és ki az a Tamás? Hát az a manager. És magyar? Igen, persze akarok vele beszélni? Innen eléggé tömörre vágom, kiderült, hogy a szálloda managere egy kb. harmincvalahány éves emberke, aki épp most költözik el onnan Oxford mellé. (a faluban van vagy 40 ház, szóval mondhatjuk, hogy a semmi közepén jártunk). Aki ezek után azt mondja, hogy nem kicsi a világ, azt hátsón billentem.

Végül szervezett nekünk egy taxit, ami hatvanhárom fontért elvitt minket oda, ahol ki kellett volna lukadjunk, tehát valóban kellően messze voltunk.

A vasárnap ehhez képest laza volt, későn indultunk kirándulni, és későn értünk haza, nem tévedtünk el, és nem esett az eső sem, sőt a felhőket is szerencsére csak alulról, de nem belülről vizsgálhattuk meg…