Brit is lehetsz, de csak papíron — osztálykultúra a 21. század elején

Amikor megkaptam az állampolgárságot, egyik magyar haverom viccelkedett azon, hogy Viktor most már Brit-is, ami szóvicc, hiszen az angolban a “brit” az “British”, szóval értitek, Gallamiklós-színvonal, hahaha, stb. Persze. Alább egy picit kaotikus, picit céltalan, de talán érdekes gondolatfejtés lesz:

Adott, hogy nem vagyok erdélyi, csak ismerősökön keresztül hallottam, hogy az erdélyi magyarokat mindenki melegebb égtájakra kívánja, a románok azért mert magyarok, a magyarok meg azért, mert határon túliak, ők meg két szék közt a padlón vannak. Na ennek egy lightosabb formája zajlik itt is.

Azt talán már ecseteltem régebben, bár nem biztos, hogy angol ugye csak az lehet aki annak születik, megstb, adott, hogy az egy kulturális dolog, azt törvényileg nem lehet felvenni, ellenben a “britséggel”, hiszen azt lehet. A napokban volt egy sokadik beszélgetésem a témában megint egy olyan emberrel, akit évek óta ismerek, ő 20plusz éve itt él, itt nőtt fel, sőt, az ő esetében még a nagyszülők is britek voltak (ő maga indiai származású/kultúrájú kenyai születésű de brit állampolgár, amit már itt vett fel, írtam róla egyszer korábban más témában), de másokkal is sokat beszéltem erről, fehér emberekkel, nem-fehér emberekkel, mindegy, de mind itt van 1-2 évtizede, mind brit, de nem annak született, a gondolataik és véleményeik mind ugyanazok.

Az ugye megvan mindenkinek, hogy, ha az amerikaiakat megkérdi valaki, hogy mégis mifélék, akkor azt fogják mondani, hogy amerikaiak. Az, hogy olaszok, írek (olvasek), kínaiak, micsodák voltak a felmenőik, azt külön kell kiszedni belőlük ha egyébként nem evidens a dolog külső vagy név alapján, de ők alapvetően amcsiként definiálják magukat. Az amerikaiak mixelődnek, sok a vegyes párkapcsolat, sok a kulturális kereszteződés, ismerősök ismerősei is vegyes társaságok stb. Ilyesmi itt nem igazán fordul elő. Mivel az angolok nem érzik magukat britnek, ezért nem-angol-britnek lenni is olyan dolog amit az itteniek lenéznek. Az angolokban nagyon erős a társadalmi osztályok rendszere, és bár kb minden országban van középosztály, meg felső-középosztály stb, itt ez sokkal erősebben elhatárolódik a társadalomban mint a legtöbb helyen. Az, ha valaki nem fehér angol, az kb egy külön halmazba teszi az embert, akivel aztán a helyiek nem szocializálódnak, mert nem a saját osztályuk.

Itt teszek is egy gyors kitérőt, ha valakinek nem egyértelmű, itt nem a tényszerű, számszerűsíthető dolgokról van szó: Wikipedian le van írva hosszasan, de mint a legtöbb európai országban, itt is lebontható a társadalom alsó/közép/felső/A/B/C1-2 stb osztályokra, sőt, 2013-ban volt egy viszonylag nagy felmérés az osztályrendszer modernizálására tett kísérletként, a “Great British Class Survey“, ami szerint olyan osztályok vannak manapság mint:

• az elit, a felső 6%, managerek, igazgatók, IT-sok, orvosok, jogászok, stb 2011-es szinten átlag £89k háztartási bevétel mellett (ez egyébként lófasz már bocsánat, de egy 2 fős kereső háztartásban 2×45 ezer az olyan hogy van két szoftverfejlesztő a családban, darabja mondjuk 5-5 év tapasztalattal, szóval nem kell nagyon elitre gondolni itt). Ha most visszamennék a hagyományos munkarendbe, az a fajta fizetés nem lenne irreális, pedig nem vagyok ketten, igaz azóta eltelt 8 év, vszg az átlagfizuk emelkedtek, de beláthatjuk, hogy nem aranycsészéből szopogatom a teát [inkább £1-es SportDirect bögréből], és inasom sincs.) — emellett kiemeli, hogy az elitnek jellemzően a régi felső osztállyal asszociált szórakozási formái vannak, opera, múzeumok, krikett mifene (szóval nem vagyok elit.)
• felső középosztály, a lakosság negyede, 47k háztartási fizuval, példaként a szülészeket, rendőröket, mérnököket említette, és kiemelte, hogy sok ismerősük van, érdekli őket a hagyományos kultúra (színház stb)
• a “technikai” középosztály, pl említi a tudósokat, a röntgengép-kezelőket, és a pilótákat hozta fel, valamint, hogy az átlagfizu 38k, ami utóbbit nem értek, adott, hogy azok messze többet kapnak ennél, de mindegy. Fontosabb különbség az előzőhöz képest, hogy itt már sokkal kevéssé prominens a hagyományos értékek és szórakozási iránti igény, kb modernebbek, és inkább a technikai vívmányok, mintsem a régi dolgok iránt érdeklődnek.
• van még 3-4-5 osztály lejjebb, de most nem írom le mindet, kb van 2 munkásosztály, valamint 1 szolgáltató-szektorban dolgozó, és a legalján a “kisemmizettek” szintje. Akit érdekel nézze meg a linket feljebb.

Na most…egyrészt ez valóban érdekesebb, mint a hagyományos ABC1-2 rendezés, valamint sajnos 6 év alatt valamicskét elhalványodott az értéke, annyira sokat változott a világ a mindennapokban. Másrészt pedig a felmérés eredménye polkorrekt és a valóságtól teljesen elrugaszkodott és a maga módján sikít róla, hogy ezt a BBC csinálta.

Az “alsó” középosztály valódi jellemzője pl a kisvárosiasság, tipikusan nem kétkezi munkások, hanem irodai munkát vállaló emberek, akiknek egyébként különsebb szakképzettsége nincs, és a 60-as évek reformjai előtt nem volt jellemző náluk a felsőoktatásban való részvétel.
A “közép” középosztály hagyományos jellemvonásai közé tartozik a magasabb arányú vallásosság, a gyerekek oktatásának fontossága, a magántanárok fogadása (viszont kevéssé jellemző a magánsuli, annyi pénzük ritkán van), a “normálisabb” újságok olvasása, a politikai aktivitás, a tradíciók so-so követése, színházba járás, stb.
A “felső” középosztály az a terület, amibe inkább születni szokás (és gyakran a földtulajdonos elit osztály egyik-másik családi ága, azok közül is ahol konkrétan nincs földtulajdon, ezért sem tartoznak az elitbe mint olyan, csak alájuk), “BBC angolt” [RP] beszélnek, fehérek, és az osztály egyik jellemző iskolája a Harrow School, — az ilyen iskolák 2014-es árazáson évi akár 33 ezer font tandíjat számoltak fel. Szintén nem ritka, hogy a felső-középosztálybeli családokban az öltönyöket szabatják. Az alábbi wikipedia cikk szerint felső középosztálybeli példa Boris Johnson vagy pl Jacob Rees-Mogg.

Bővebben az egészről itt, angolul. Mint láthatjuk, az “elit”, a fentiek tudatában nem lehet 6%, és nem hihető, hogy valaki (háztartási szinten) rongyos százezer fontos fizetés mellett az elitbe tartozzon. Lássuk be, nem vagyok egy Johnson/Rees-Mogg kategóriás ember, nem is ismerek senki ilyet, pedig ők sem upper class [elit] (csak upper middle), ellenben biztosan felső 6%. (Itt jegyezném meg a “nem is ismerek senki ilyet” gondolatra, hogy ez is inkább azt mutatja, hogy ezek az osztályok nem átjárhatók. Viszonylag jól tudom az ismerőseimről, hogy ők se ismernek senki hasonlót. Évekkel ezelőtt volt egy itt született lengyel ismerősöm, aki talán közelebb állt ahhoz az osztályhoz mint bárki más akit ismertem, de persze nem voltunk egy hullámhosszon, nem is maradtunk meg ismerősnek sokáig).

Ezzel vissza is kanyarodunk a megfoghatatlanra. Talán a legérdekesebb az “U/nem-U angol használata“, mindenképpen érdemes elolvasni mert ezeket nem említik még kultúrán belül se nagyon. Itt baromi fontos, hogy vegetables vagy greens -e a zöldség amit a tányérra teszel, pudding / sweet amit eszel utána, és mit mondasz, ha valaki meghal, vagy ha megismersz valakit (pl az elit simán “meghal”, a középosztály meg “eltávozik” – ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem mindig az a megfelelő ami posh-nak hangzik). Ez elválaszt egy másik osztálytól, nehezen felvehető beszédszokás. Fontos, hogy a gyereked hova jár, ki tanítja, milyen autód van, stb, de a magyar felsőbb osztállyal szemben itt sokkal komolyabb íratlan szabályok vannak, nem elég venni egy drága autót és ismerni a megfelelő embereket. Adott, hogy otthon az arisztokrácia ki lett gyomlálva, az újgazdagság (“new money”) fogalmához nem társul az “old money” párja, hiszen otthon olyan nincs már. A fiatalabbak között persze ez is változik, olvastam pár éve, hogy valamelyik aukciósház tulajdonosa dörmögött azon, hogy ezek a rohadt mai gazdagok nem akarnak régi festményekbe meg szobrokba fektetni, mert inkább helikopterre, utazásra, környezetvédelemre, sportautóra, gyémánt iPhone-ra költik a millióikat.

Aki szeret olvasgatni papíron, annak javaslom ennek a könyvnek a beszerzését, nekem nagyon érdekes és a maga módján hasznos volt, köznapi jelleggel adja elő, hogyan is működik az osztályrendszer a mindennapokban.

Persze Amerikában is vannak osztályok, de a hagyományok egyáltalán nem ilyen erősek, ott mindenki bevándorló volt, mindenki picit összevisszás. Itt, azt nem lehet.
Ha nem fehér vagy, alapban az első kérdés hogy hova valósi vagy, és hiába lehet, hogy itt születtél, nem arra kíváncsiak, hanem hogy indiai, kenyai, mifene vagy. Aztán persze, ha – mint ismerősöm – indiai háttérrel afrikainak érzi magát, az itt felfoghatatlan. Az, hogy esetleg több tízezer fontos ruhákat dizájnol és ad el, háza van Chelsea-ben, attól még nem lesz más, mint egy bevándorló, akinek nincsenek angol barátai, nem is lesznek soha, mert az angoloknak ő koszos. Mi is azok vagyunk, mi, mint európai fehérek. A nem-angol ismerőseimnek nincsenek angol barátai. Persze lehet a munkahelyen vannak angolok, akikkel beszélgetsz, de nem a barátaid. Britek lehetnek, de mint mondtam, az csak egy papír dolga. Az itteni világ egy nagyon zárt társadalom, ahol “belsősként” se lehet átjárni az osztáyokon, külsősként pedig mégannyira lehetetlen. Ofkorsz pl Indiával szemben ez itt mind implicit, mert hát ilyenről beszélni se illik, még hogy kasztrendszer, “nemá'”, meg adott irányban az törvényellenes is lenne. Erre a polkorrektség is rájátszik, talán pontosan szembemenve az eredeti elképzelésekkel. A franciáknál a demográfiai kérdések azt feszegetik, hogy francia vagy-e, vagy sem. Ha nem, akkor kíváncsiak arra, hogy mi vagy, ha meg franciának érzed magad, akkor az vagy (mondjuk persze lehet a fehér franciáknak más véleményük van ezzel kapcsolatban pl az algérokról). Itt mindig van alsó hangon húsz opció, hogy mi vagy, miben különbözöl, mi tesz mássá, stb. Nehogy idetartozónak érezd magad. Persze nem azért csinálják, de nem segít a dolgon.

Az egyik beszélgetés érdekes része volt, hogy arról beszéltünk, mi lesz majd, ha 10/20/40/60 stb év múlva majd megint elkezdik ölni egymást az emberek, hiszen a háborúk általában elkerülhetetlenek, köztudottan seggek vagyunk mind. A lakosság 1.-2.-3. generációs bevándorlói aligha fogják szívügyünek érezni a “hazaszeretet” kérdését. Ha az ország tojik ránk, minket miért érdekeljen ha gáz van? Persze jogilag lehet sorozással meg más módszerekkel erőltetni az emberekre a témát, de attól még legtöbben bevándorlóként nem fogják britnek érezni magukat, “amikor kell”.

Egyébként ezzel nem az angolokat szídom, mert teljesen egyértelmű, hogy a magyar hozzáállás is nagyon zárt a bevándorlókhoz, az orbáni baromságoktól függetlenül kb senki nem létezik aki inkább venne fel egy afgánt mint egy magyart munkára, ez OV előtt is így volt, sőt, a korábban említett erdélyi példa sem szorul magyarázatra, legalábbis olyan szempontból biztosan nem, hogy tudjuk, igaz.

Inkább arról van szó, hogy aki ide költözik, ne várja, hogy ha itt marad hosszú távon, akkor idetartozónak fogja érezni magát. Lehet Londonban sok dolgot csinálni, lehet a város jó hely, meg lehetsz brit, de a rendszerbe van kódolva, hogy idevalósi nem igazán lehetsz. A skótok elvileg egy fokkal normálisabbak, az írekről/walesiekről nem tudok sokat. Mások véleményét érdekes lenne kommentekben látni.

Pár napot telefon nélkül …teljes OMFG. Vagynem.

Általában nem szoktam túlságosan privát jellegű postokat írni, de a szarkazmus kedvéért ezt most megírom.

A hétvégén lehalt a telefonom, pontosabban az akksi gondolt egyet és akkorára nőtt, hogy a telefon képernyőjét fizikai valójában kitolta a vázból, ezért kénytelen voltam megszabadulni az akksitól mielőtt rám gyújtotta volna a szőnyegpadlót. Imádom persze a unibody telefonokat, picit kellemetlenül szerelhetők. Mivel csak 3-4 napos átfutási idővel sikerült akksit rendeljek, most pár napig telefon nélkül voltam. (ez technikailag nem igaz, van egy régi Samsungom, de mivel kb mindenhol 2FA bejelentkezést használok, ami meg a telefonhoz van kötve, így arra jutottam, hogy bár kódokat SMS-ben is kaphatnék, nem akartam szenvedni ezzel most, inkább kihúztam valahogy)

Mate 9 Pro haldoklik — annak az akksinak nagyon laposnak kellene lennie. Persze akksi nélkül, töltőről tojik működni.

Íme a dolgok amik szarkasztikusan kimaradtak az életemből: (a múlt/jövő idő keveredést hagyjuk, elég sokat menet közben írtam, nem írom át megint az egészet)

• időjárás-jelentés: most ez kb három kattintás lett egy helyett mert a laptopon kell megnézni és hát az mennyire bonyi már — végül csak feltettem a BBC Weather appot alternatív alkalmazásboltból. Persze egyszer esett a héten, akkor is eláztam.
• konditerem-fejlődés logok: szerencsére ezt is lehet a neten intézni, de nem fogok lemenni a kondiba a laptoppal csak ezért. majd felírom papírra, vagy mi. (omfg papír, azmiaz — meg mivel írok rá leginkább) — ezt az appot is végül feltettem ugyan onnan ahonnan az előzőt, mást viszont nem raktam fel.
• mobil bankingba nem jutok be. Szerencsére nincs is rá nagyon szükségem, de eszembe jutott — természetesen neten megoldható, bár annyiból ciki lenne, hogy egy ideje átálltam a digitális kulcsra, ami persze a telefon, szóval ha ahhoz nincs hozzáférésem akkor lehet hívni az üfsz-t és elmondani nekik hogy én tényleg én vagyok, meg kb anyám tyúkjának a madárszar-szín-hexkód-rgbkonverziója a biztonsági kód, megmifene)
• nem látom a befektetéseket — ez se igaz így, mert megintcsak elérhetőek a neten, de az három kattintás, nem egy, meg adott, hogy sose piszkálom meg őket, majdnem mindegy, hogy pár nap alatt mennyit hullámvasutaznak
• a kedvenc kínai szótáramhoz nehezebben férek hozzá. Teljes világvége A2 szinten (oké, ez picit zavaró lenne, ha nem tojnék folyamatosan a kínai tanulásra).
• instán nem látom a nyuszikat — amúgy ez se teljesen igaz mert laptopon van egy insta belépésem, ami ráadásul Androidnak tetteti magát, szóval nem túl bonyi
• nem tudok a telefonnal fotózni. Kár, hogy tizensok év alatt összesen 200 képet lőttem a telefonnal, szóval nem valószínű, hogy a D810 mellett sokból maradok ki (amit szintén nem használok sokat, adott pl hogy a fenti képet a laptop kamerájával csináltam, nem pedig a makróobival a normális fényképezőn, ha már van…)
• egy helyett két kattintás megnézni melyik metró nem jár — annak fejében, hogy május eleje óta háromszor voltam az irodában összesen, az se sokat változtat az életemen, ha egyik se jár.
• ebay-amazon páros szintén laptopról érhető csak el most…omfg két kattintás lesz a kávé rendelés, de szerencsére még így is kihozzák aznap, és a neten is lehet követni a motorost a térképen.
• nem facebookozok hónapok óta szóval azt pont leszarom
• messenger egyébként is a laptopra jön, akár csak az emailek, de most reggel előbb fel kell ébresztenem a laptopot, hogy lássam vannak-e emailek (ez kb 10 másodperc, és soha nincs semmi), mintsem látom a telefonon.
• whatsApp tényleg nem nagyon megy telefon nélkül, de akinek kell, szóltam, hogy most ott nem talál meg.
• tinderen nem vagyok már egy ideje, más, hasonló dolgon sem
• valaki (régi ismerős) még a telefonszámomat is elkérte.
• shiftet kell nyomjak a mondat eleji nagybetűkhöz mert Chrome-on nincs autocorrect. (mint látjátok ez előbbi nem mindig sikerül)

Néha nem értem minek nekem egy flagship telefon mindehhez. Offlinekodunk, offlinekodunk, a kapitalizmus meg haldokik, miii?

Ami inkább tanulság a dologból: tök jó, hogy ez nem a három hónapos ázsiai úton jött szembe velem, bár lehet ott az akksi csere gyorsabb lett volna, de ki tudja, adott van ahol áram se volt (igaz ott aztán nem is nagyon keresett senki). Akkor elvittem magammal az S5-t de az direkt nullázva volt, mondván ha valaki ellopja a telefont a zsebemből akkor azt vigye, ne a jobbikat, csak offline térképek voltak rajta.

A másik, meg hogy nem kell félni szétszedni a telefont. Csináltam már régebben törött-kijelző cseréket is, azok picit bonyibbak de kb egy hajszárító kell ahhoz, a unibody telefon akksicseréjéhez meg egy spécibb csavarhúzó, ebay/amazonon pár font egy olyan szett. Az én telefonomban hivatalosan elég kevés helyen cserélnek akksit, de egy hasonló készülékben £40 a díjazás. Adott hogy az akksi £8 ebayen, lehet hasznosabb, de mindenképp olcsóbb magunknak megcsinálni.

Mindamellett: egyrészt természetesen mindenről kell biztonsági mentés ha esetleg nagyobb gebasz van/lenne. Ez nekem van kb egy hónappal ezelőttről, de az csak a Huawei telefonokkal működik (vagyis hekkelhető, de strapa mert a rendszerfileokat nem lehet visszaállítani vele más telefonra), plusz ugye “Google figyel téged”, szóval tudja milyen appjaid vannak stb. Amit esetleg érdemesebb lehet, szerezni egy régi telefont, pl Samsung S5 ami nekem is van, ebayen olcsó, azt rootolni, rá egy LineageOS, majd nagyjából szinkronba hozni a “fő” telefonnal, 2FA mellett ez nem bonyi ha mindkét telefon működik. Ezután lehet TWRP-ben backupot csinálni majd azt a file-t valahova külsőre menteni, utána ha kell még nullázható a telefon, és lehet vinni utazni stb hogy lopható legyen, ha kell, akkor meg TWRP-ben gyorsan visszaállítható, vagy rosszabb esetben másik vásárolható.

Egyébként pedig a Huawei üfsz-je tehet egy szívességet, mert vasárnap óta nem írtak vissza, hogy mit kezdjek a telefonnal. Lehet kínaiul kellett volna írjak…rájöttem, hogy kínaiul meg tudom kérdezni, hogy 我的毛机是死我应该干什么？(halott a telefonom, mit csináljak? — de ha bármit is mondanának, úgyse érteném)

A londoni brutalizmus (épitészet) II. rész

Valami megfoghatatlan oknál fogva (oximoron) a korábbi írásom a betonépületekről továbbra is viszonylag népszerű, ezért gondoltam bedobok párat még, hátha van erre érdeklődés. A mostani írás alapja a wikipedia listája, és bár nem mindent írok itt össze, olvasgatni azért érdemes lehet azt is.

ABC sorban haladva….Az első a listán a 102 Petty France szám (korábban 50 Queen Anne’s Gate) alatt található irodaház. 2004ig a Home Office, azóta az Igazságügyi minisztérium “lakik” ott.

Korábban egy, az 1870-es években épült “lakáskomplexum” állt a mostani ház helyén, melyet 1973-ban végül lebontottak, mondván, ronda volt…helyette pedig ez lett, mindenki döntse el magának, hogy ez ronda-e, vagy sem. Érdekesség még, hogy ezt is, valamint a lejjebb említésre kerülő Hyde Park Barracks-t is Sir Basil Spence tervezte, és mivel a 50QAG St James’ Park-ban van, ezért joggal mondhatták a tervező műveit kevéssé kedvelők, hogy a pasi már két parkot is elrondított.

Balfron Tower, ez itt van pár utcára mellettünk, az erkélyről látom, de most fel van állványozva úgyhogy marad a wikipedia kép.

Az első részben írtam a Trellick Tower-ről az első részben írtam, és Goldfinger Ernőről is, ezért abba most nem megyek bele mégegyszer, de a két torony kb testvér, ha van olyasmi a nem-élőlények között. A Balfron tornyot pár éve felújítás okán kiürítették, azóta is zajlik a folyamat. A hivatalos bezárás előtt nyílt napot tartottak, akkori képeimet itt láthatjátok.

A torony a hatvanas években épült, 84 méter magas, és 146 lakás van benne. Eredetileg, mint minden ilyen épület, lakótelepi állami lakásoknak épült, de pár éve eladták az egészet befektetőknek, és a felújítás végeztével a lakásokat meg lehet majd venni. Az épület egyik érdekessége, hogy a lifteket a képen bal oldalon látható külön toronyban helyezték el. Goldfingernek annyira tetszett saját alkotása, hogy a torony elkészülte után két hónapig maga is ott lakott, bulikat csapott, amire a helyieket hívta meg jellemzően, hogy többet megtudjon arról, azoknak mi és mi nem tetszik a toronnyal kapcsolatban.

1996-ban az épületet védettség alá helyezték, hogy ne lehessen elbontani, ami persze sok kritikát is bevonzott, nem utolsó sorban, mert a pár utcányira levő Robin Hood Gardens (erről lejjebb) nem kapott védettséget, és bár a maga módján egy valóban érdekes épületegyüttes az is, felét már elbontották, a másik felének bontása folyamatban van.

A Brunswick Centre a belvárosban található összetett komplexum, a hetvenes években épült, egy akkori “lepratelepet” váltott le. Érdekessége, hogy nem csak lakások, hanem a maga korában újszerű (szerintem azóta is) ötletként bevásárlóközpont is egyben (persze itt valami relative kicsire kell gondolni). Képek alább, kívülről és belülről, vagyis az utóbbi még mindig elég érdekes mert ez a “külső belső” rész, de van egy “belső belső” rész is, érdemes megnézni.

A komplexumban 560 lakás, boltok, kávézók, és egyebek mellett egy mozi is található.

A Grenfell Tower inkább az azt elpusztító tűz okán híres, talán ezért is teszem be ide, viszont ami talán kevéssé ismert, hogy a GT az ottani lakótelep csak egyik tornya (volt), ezért akit érdekel megnézheti a többit is ha arra jár.

A Grenfell a többi helyi toronnyal együtt 1974-ben épült, a Lancaster-telep megépülésével, amit a korábbi elég gettós területek helyére építettek. A terv része volt, hogy irodák és bevásárlóközpont is épült volna a lakóteleppel együtt, de végül erre nem került sor, helyette viszont elég összetett ötleteket valósítottak meg, mint például a mélygarázsokat, és “mély-járdákat”, aminek természetesen az lett a vége, hogy nem látta senki, hogy kik-mik mászkáltak a lakótelepen, és a 80-as évek közepére a Lancaster-telepnek igen rossz híre lett, nem csak a drogosok miatt, hanem pl a fegyveres bűnözés okán is, 1993-ban pl egy járőröző rendőrre is rálőttek.

Bár mint említettem a lakótelepnek több tornya is van, Grenfell korábban is a központi torony volt, és, hogy a kriminális állapotokat javítsák, a területet részint felújították, az eldugott járdákat, és általában a különféle átjárási területeket korszerűbbé tették, a tornyot “panelpluszosították”, majd szépen leégett.

A Guy’s Hospital egy, az 1700-as években épült kórház, de a modern szárnya igazi brutalista monstrum.

A képen a háttérben látható, nem a modernebb épületek része elől (akit érdekel, a pedig a More London Riverside // Scoop // City Hall). A torony a hetvenes évek közepén épült, 148 méter magas, és egyszer volt szerencsém benézni oda amikor varratot kellett kiszedni belőlem mert a háziorvos nővérkéje volt olyan okos, hogy nem látta a kék “csíkot”, aztán valamiért a fogászatra küldtek fel, pedig ahhoz nem sok köze volt a kérdésnek (az meg fent van a huszonvalahányadikon). A torony pár évvel ezelőttig a világ legmagasabb kórház-tornya volt, ez a cím mostmár az amerikai Houston Methodist Hosp-nak jár, ami 8 méterrel magasabb, sőt, ma már a Guy’s csak az ötödik legmagasabb a világon.

Feljebb említettem a Hyde Park Barracks komplexumot…ez egy kisebb katonai “bázis” része, ami az 1700-as évek vége óta létezik, és többször lebontották, majd részeit újjáépítették, manapság jórészt, de nem kizárólag ceremóniális jellegű, valamit a Buckingham palotához levő közelsége miatt “vészhelyzet esetén” bevethetőek. A mostani bázis a hetvenes években épült, jórészt katonai irodák, lóparkolók (istállók), valamint lakások, utóbbiak nagy része a toronyban.

Itt nem csak a torony épült betonból, hanem a komplexum nagy része is, de azok inkább csak 1-4 emeletes panelházakra hasonlítanak, valamint katonai jellege miatt relative kevés kép van róla. A tornyot Basil Spence tervezte, akár csak a cikk elején levőt pár parkkal “arrébb”, és a fogadtatása nem volt éppen pozitív, mint valaki akkortájt kommentelte, hogy a tervezőnek sikerült egy “vízszintes bombatalálatból” egy “függőleges bombatalálatot” csinálnia. A kritikusok kritikusai (mármint azok akik a kritikusokat kritizálták, na értitek) ellenben kiemelték, hogy a teljes terület magába foglalja a 500 katona, 270 ló és 120 család ellátásáért felelő teljes infrastruktúrát, valamint egy gyakorló felvonulási teret, ahol ez az egész tud..gyakorolni. A tervező pedig kb annyit regált a dologra, hogy a “nem csicsás épületet akart, ez katonáknak lesz, azoknak meg jó ez”, és különben is egy “torony kevesebb fényt blokkol mint egy középmagas de széles épület, ami a Hyde parkban nem egy utolsó dolog”.

A Robin Hood Gardens itt van nem messze tőlünk, és nem meglepő módon ez is a hetvenes évek egyik kísérleti lakótelepe volt, most épp bontják, teret adva újabb lakásoknak.

A lakótelep egy széles szögű V-alakot formázott, elég sok zöld területtel a közepén. A lakások maguk 2-6 szobás, sima egyemeletes, illetve kétemeletes lakások voltak, a szobák nagy része pedig befelé nézett, el az út zajától.

A RHG egyik érdekessége a “streets in the sky” ötlet volt, amit a képen lehet látni, és leginkább arról szól, hogy minden harmadik emeleten széles, hosszan húzódó erkélyeket építettek, hogy az ott lakók könnyebben tudjanak szocializálódni, de mint oly sokszor, ez nem vált be, és inkább a rosszabb elemek találkozóhelyévé váltak a folyosók, mintsem rendes barátkozásra alkalmas hellyé. A probléma egy fontos része volt az is, hogy a folyosókon direkt hagytak bemélyedéseket, ahol el lehetett bújni, és bár nem ezért találták ki őket, de az arrajárókat jól meg lehetett támadni.

A Sampson House ma már nem létezik, idén elbontották. Számomra érdekessége, hogy amikor a képet találtam wikipedián, meg kellett nézzem, hogy mi is ez az épület, pedig közvetlen mellette dolgoztam csak azóta már a mi régi irodánkat is elbontották, ezért volt ismeretlen a kép szöge.

Eredetileg valamilyen banki funkciót betöltött épület volt, de végül az IBM használta adatközpontnak. Legendák keringenek arról, hogy a kép hátulján levő szürke épület alatt tárolták a hidegháborúban az ország aranykészletének egy részét, meg, hogy alagút visz a nemzeti bankhoz, de ez egyrészt sose fog kiderülni, másrészt az épületet 1979-ben építették, így picit anakronisztikus a hidegháborúhoz.

“Futottak még” jelleggel:

• Alton Estate, magyar szóhasználattal lakótelep, az egyik korai paneltelepek egyike, az ötvenes évek végén épült.
• Baynard House, irodaépület, a British Telecom tulajdona, van egy érdekes szobor a bejáratnál.
• Bury street SW1 (Economist buildings), irodaház az utcasarkon (a link alján van róla kép)
• Dunboyne Road Estate, lakótelep, erősen hasonlít az első részben említett Alexandra Road Estate-re, csak kisebb, talán zöldebb.
• Finsbury Estate, lakótelep, a legmagasabb épülete 25 emeletes, korábban öngyilkosjelöltek populáris gyakorlóhelye volt, egy ideje ezt azzal próbálják nehezíteni, hogy a magasabban fekvő emeletekre nem lehet már “csak úgy” bejutni. Ez egyébként is probléma volt ebben az országban elég sokszor, hogy a lakótelepek egyes épületeibe szabadon volt a ki és bejárás mindenkinek, ami jó volt a drogterjesztőknek és rablóknak, de a lakosoknak kevéssé.
• Pimlico Academy, iskola, korábban egy csatahajóhoz hasonlították külsejét illetően. Pár éve felújították, azóta kevéssé feltűnő lett.