A Ronan Point összeomlása

Nemrégiben írtam a Grenfell torony tavalyi leégéséről, ahol felmerült, hogy Grenfell talán azért nem omlott össze, mert a hatvanas években volt egy kisebb toronyház-omlás amiből azért sikerült pár hasznos következtetést levonni építészetileg. Most írok egy picit arról, hogy mi is volt a Ronan Point. Az RP egy azóta elbontott toronyház volt. Az angoloknál mindig is volt elnevezni minden egyes épületet, ahol tömegek laktak. Pl ugye Grenfell is egy panelház volt, Ronan Point is egy sima panelház volt (másik típusú de az a névadás szempontjából mindegy.) – Ehhez képest azért Magyarországon is sok 10-15 emeletes épület épült, néhány nagyobb is, de nem nagyon volt nevük soha.

RP tehát egy Magyarországon elterjedt jellegű panelház volt, hasonló építési megoldásokkal, csak picit magasabb, 22 emeletes. 1968. május 16.-n hajnalban a 18. emeleti sarki lakásban a lakó teát akart főzni, de a gázrezsó hibás kötése miatt gázrobbanást idézett elő. Ennek eredményeképpen összeomlott a 18. emeleti tartó fal, majd annak hiányában a felette levő pár emelet is leomlott. Ezt az összesített leomló súlyt viszont már az alsó 17 emelet se tudta tartani, ezért az egész épület oldala ahogy volt leomlott. Mivel az épület csak 3 hónappal korábban készült el, a lakások egy része még üres volt,  valamint mivel a konyhai rész hajnalban pont üres volt jórészt, mindössze 4 ember halt meg, 17 pedig megsérült, pedig 260-n voltak az épületben. Talán szórakoztató módon de a balesetet előidéző lakó, valamint a konkrét gázrezsó is túlélte a balesetet, és a rezsót a lakó évekkel később tovább is vitte a következő lakhelyére.

A probléma egyébként abból eredt, hogy a külső falakra terhelték a súly megtartását, viszont azokat egyáltalán nem készítették fel arra, hogy erőhatásoknak legyenek kitéve, vagy annak, hogy általában elmozduljanak, táguljanak, ilyesmik. A BBC-n illusztrálták a problémát nemrégiben, mégpedig a bal oldalon látható képpel. A gond ugye az volt, hogy a falak vékonyak voltak, és a függőleges falakat nem tartotta igazán semmi. Amikor a gázrobbanás miatt megtört az egyik fal, a súlyt nem tudta megtartani, de elvezetni, elosztani sem, a rendszer összeomlott. Ezt a problémát már az építés időszakában is felismerték, mert egy korabeli, 68-as dokumentumban már le volt fektetve, hogy mennyire fontos a kapcsolódási pontok helyes építése. Ehhez képest sűrűn fordult elő, hogy az illesztéseknél hiányoztak a csavarok, valamint olyan lyukak, melyeket betonnal kellett volna megtölteni, papírral, vagy inkább semmivel nem voltak kitömve. Ennek oka egyszerű volt: idénymunkásokkal dolgoztattak, akiket a mennyiség után fizettek, magyarul és nőiesen szartak ők arra, hogy mi lesz a megépült blokkok sorsa.

A másik nagy veszélyforrás a tűz volt. Persze az ritkán jó, ha ég a toronyház, de most nem a Grenfell jellegű tűzre kell gondolni, hanem picit egyszerűbbekre, és azon belül is, a hőtágulásra. A Ronan Point-ot végül a helyi önkormányzat rendbe szedette, de kb 15 évvel később mégis lebontásra került, ennek oka pedig megint csak a rossz szerkezetben volt keresendő – a falak repedezni kezdtek. Azonban az akkorra már kiürített épülettel a hivatal kísérletezni kezdett, ugyanis felgyújtották, hivatalból, pár percre. Aztán inkább eloltották, mert attól féltek, hogy idejének előtt az egész mifene összeomlik. A hőtágulás pedig nagy rohadék ezeknek az épületeknek: ha a lakásban bárhol tűz keletkezik, a felemelkedő hő tágítja a betont, ami értelemszerűen a szélek felé tágul, elmozdul, ezáltal lehetőséget adva a súlymegtartó falak elmozdulására (lásd jóval feljebb) – ennek eredménye pedig az összeomlás lehet.

Jelenleg, 2018-ban, az országban legalább 1600 olyan toronyház áll amit ezzel a technológiával építettek, ebből több mint 200 legalább 20 emelet magas. Érdekes módon a gázt majdnem minden egyes épületben lecserélték villanyra, bevinni sem szabad semmilyen éghető forrást.

Ami kellemetlen apropót ad ennek a témának, az egy ma megjelent cikk a BBC-n, pedig már a Grenfell-es írásom óta tervezgettem összeírni ezt a post-ot. A Broadwater Farm Estate (arról is írok majd talán egyszer, megér egy misét ami ott történt 1985-ben) területén meglevő 14 toronyházból kettőt bontani, 9-et megerősíteni kell a közeljövőben: a két magas épületet egy egyszerű jármű (autó) célzott becsapódásával össze lehetne dönteni. De mondjuk egy sima gázrobbanás is hasonlóan hatékony lenne. Egy esetleges ilyen “baleset” kb 200 családot fenyegetne. Az előbb feljebb írtam, hogy majdnem minden toronyházban lecserélték a gázt – na ezekben pont nem. De az ígéret, hogy októberig elzárják. Hogy fűteni mivel fognak télen, az más kérdés. Meg az is, hogy hova tesz az egyik legcsóróbb önkormányzat 200 családot.

Viktor angolt “tanulít” – Trinity CertTESOL 3/2. hónap

5. hét: Valahol ott hagytam abba, hogy kedden volt/lesz a hallás utáni szövegértés óránk. Megmondom őszintén, a megfigyelő tanár kommentjeivel sikerült kellően felb…ni az agyamat. Alapvetően nem engedik, hogy kimondottan az angolt tanulóknak szánt anyagot használjunk az óráink során, amit egyrészt tudtam eddig is, másrészt szerintem baromság, de legyen. Nulla tanári tapasztalattal megfelelő szintű szövegeket/anyagokat találni nagyon nehéz, és még minket szólnak le ha nem tetszik nekik amiket találunk. A probléma abból ered, hogy a “hallás utáni szövegértés” és társai óra kb arról szól, hogy találjunk “valamilyen” szöveget, amit a tanulók meghallgatnak, aztán debil igaz/hamis kérdésekre válaszolhatnak (amiket mi állítunk össze), miközben leoktatunk nekik pár szót. De az, hogy a szöveg mi, az tényleg “valamilyen”. Az, hogy a nyelvtan mi, az is bármi lehet. A visszajelzés egyébként az volt, hogy nehéz volt a szöveg, és nem volt sok értelme (ezt úgy, hogy az előttem lévő csaj egy olyan audiót tolt be amit a tanárjelöltek fele nem értett, de az nem volt gond. – mindezt azon a szinten, ahol korábban írtam, hogy számolni se tudnak rendesen), a nyelvtan/szótan pedig bonyolult volt (most le nem fordítom magyarra de az “i might be/will be/shall be late” téma volt, mert a szövegben konkrétan előkerült az “i shall be late” konstrukció. Ez így nettó baromság. Ha nekik mindegy hogy milyen “valamit” oktatunk, akkor ne legyenek meglepve ha amit találunk igen távol fog állni a tökéletestől.

Ez az egyik. A másik amit megint a fejemhez vágtak, hogy túl bonyolult szavakat használok – megmondom őszintén örülök neki, hogy most már majd a picit erősebb csoporttal fogunk dolgozni (már, ha megjelenik egyetlen tanuló is, mert a keddire pl nulla darab B1-es ment el), mert tele a hócipőm azzal, hogy állandóan olyan módon kell végigpofázzam a negyven percet, mintha képzeletbeli üvegszilánkok között mászkálnék lábujjhegyen, hogy nehogy abban valami is meghaladja egy hibbant egysejtű lény mentális képességeit. Alapfokon anyanyelven oktatni baromság, mert több energia megy el arra, hogy felfogják a feladatot, mint, hogy felfogják az anyagot, hát még, ha az anyag tömör lényege, hogy “valami”. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy egy négy éves gyerek/kutya szintjén kell emberekkel kommunikáljak, mert se gyerekem, se kutyám (“ha Alíz a húgával ül a parton akkor a bátyjával ül a parton [igaz/hamis]?” “igaz” [ez így konkrétan megvolt ma]. “nem b+!” [ezt szerencsére nem mondtam].)

Azt hiszem, ha addig nem vágnak ki, megcsinálom a tanfolyam végéig, de teljesen evidens, hogy az emberekkel kommunikációt nem nekem találták ki, és jobb ha a számítógépeknél maradok.

Csütörtökön elkezdtünk 10 kicsi indiánt játszani. (mondjuk a német verzió a 10 unott szarvasvadásszal határozottan nagyobb kedvencem, mikor is, amikor már csak hárman vannak az egyik kergemarhakóros steak-et eszik és attól hal meg: Drei kleine Jägermeister gingen ins Lokal // Dort gabs zwei Steaks mit Bohnen und eins mit Rinderwahn). Mostmár mi is csak tízen vagyunk, mert az egyik csaj kiszállt a buliból – ennek oka nem derült ki. Azonban az kiderült, hogy most már többedik alkalommal nem sikerült az iskolának kellő mennyiségű B2-C1 szintű ingyen diákot felhajtania, úgyhogy az eredeti tervek módosulnak a tanfolyam hátralevő részét tekintve. Eddig az lett volna, hogy azok akik eddig A2 szinten voltak mennek B1-re (ezek vagyunk mi), az eddigi B1 megy B2-C1-re, az eddigi B2-C1 meg megy A2-re. Ehhez képest az lesz, hogy a mi csoportunk kap egy összevont B1-B2-C1 csoportot, a többiek meg mennek (hatan) A2-re, mert ott mindig tömeg van. Érdekes lesz.

Mivel nem jött el kellő mennyiségű tanuló, ezért a suli nem tudott nekünk embert találni a projektünkhöz (erről az első írásban írtam, most nem futok neki megint). Végül sikerült az egyik ismerősömet felhajtani a témára, ha valaki kérdezi, román személyije van (magyar ugye nem lehet, de most kivételesen örülünk, hogy a székelyek területileg Romániában laknak nagyrészt). Amellett senki nem fogja megkérdezni, de ez így határozottan egyszerűbb mint egy teljes ismeretlennel tökölni azon, hogy vajon képes-e egy percig monológban beszélni, vagy tud-e valamennyire angolul. Pár sorral feljebb kifejtettem azon véleményemet, hogy B2 szint alatt szerintem rossz ötlet az egynyelvű nyelvoktatás, legalább egyelőre nem kell ezzel b…akodjak.

A szombati óra a szokásoknak megfelelően elméleti oktatással telt, megint fonetikát vettünk át, csütörtökön valami teszt lesz majd belőle, és adott, hogy milyen süket vagyok a témához, ha nem lenne (a Trinity által támasztott) elvárás, hogy minden egyes kis biszbaszon át kell menni a tanfolyamon (nem elég megfelelően magas átlagolt pontot kapni), valószínűleg be se mennék a tesztre, mondván minek raboljam legalább két ember idejét. Legalább szerencsére a hatodik héten nem lesznek tanítási órák, viszont szerdán ugye majd találkozom a 1-az-1hez “tanítványommal”, arra picit készülni kell, meg csütörtök teszt, hétfőn céges kocsma ahol kötelező jelenés van, kedd angol, péntek a hétfői kínai pótlása, úgyhogy a hétvége második felére tervezett kirándulást lemondtam.

A vasárnap egyébként a hatodik heti mini vizsgára készüléssel telt, meg kínaiztam, valamint marginális parával ment el a nap, mert kedves görög tanár mondta, hogy a szombati napig (általa) átnyalt 5 leadott papírból kettő nem volt túl jó, így aki a hét végéig (vasárnap este) emailt kap tőle, annak valamit majd át/újra kell írni. Az emailt eddig (vasárnap 23:13 van most) nem kaptam meg, így remélem ezzel nem kerülök a görög nyelv áldozatai közé. Majd azért még megírom mi a helyzet. Addig dobpergés.

6. hét:  mint utóbb kiderült, összesen csak 2 embernek kellett újraírni a beadandó egyes részeit, és bár az hivatalosan nem derült ki, hogy kik is voltak ezek, de szerencsére nem én. (Egyébként az izlandi csaj az egyik, és az egyik brit srác a másik, de végülis mindegy.) Ezen a héten mi nem tanítunk, kedden továbbra is fonetika elmélet volt, csütörtökön pedig volt egy mini vizsga fonetikából, majd ha elvágtak rajta úgyis szólnak…Szerdán viszont találkoztam ismerősömmel, és megtartottam neki az első órát a kettőből, kb “leinterjúztam” a csajt, és a hét többi része azzal telt, hogy ezt az egészet összeírtam — most van vasárnap, de még nem vagyok kész vele. A következő rész, hogy kell tervezni egy órát az ő igényeinek megfelelően, majd azt leadni neki. Arra jutottunk, hogy a befejezett múlt (past perfect) lesz az óra anyaga, de el fog tartani egy ideig amíg megcsinálom, mondjuk júni 13-ra beszéltük meg a talit, úgyhogy mindegy is. Szombaton nem volt óra, mert…magam sem tudom pontosan miért, de feltételezem azért, mert “half term” van azaz kb tanítási szünet. Ezzel a hatodik hét nagyjából el is ment. A hétvége most három napos volt, hétfőn nem volt meló, sőt én inkább 4 naposra csináltam mert nem sokat dolgoztam pénteken sem, ezért a hétvégén volt időm az angolos dolgokat összeírogatni, legalább haladtam vele.

7. hét: kedden találkoztunk az új csoportunkkal – adott, hogy egész nap ömlött az eső, azt hittük, hogy senki nem fog eljönni, de végül 9 ember jött el, ami egész jó arány volt. Most megint csak 20 perces órát kellett tartani, mert csak bemelegítő volt, a társaság jó fej, lehet velük beszélgetni,  egyik másik határozottan sokat tud angolul. Szerencsére mostantól minden héten a második alkalommal tanítok (ami meglepő módon megint kedd lesz, nem csütörtök, de mindegy, fura a logika, mert az első fele a csoportnak csütörtökön kezd, így lesz kedd a második),  ezért lesz lehetőségem picit felkészülni, és a többieket nézni, hogy hogyan csinálják az okítás művészetét mielőtt én kerülök sorra.

Ennek megfelelően a csütörtöki társaság le is vezényelte az első “TBL” jellegű órát. Ez a Task Based Learning-t jelenti és annyit tesz, hogy gyakorlatiasabb megközelítése van egy témának, pl az én órám arról fog szólni, hogy párbeszéd a mobiltelefon-boltban, tehát inkább funkcionálisabb, és/vagy szituáció az óra alapja, kevéssé száraz. Ezzel együtt viszont a tanárnak fel kell készülni több darab opcionálisan leoktatható kifejezésre, amiből csak párat ad le, vagy lehet inkább másokat, magyarul sokkal szabadabban folyik az óra, nehezebb készülni rá. Nem is viszek powerpointot.

Szombaton megint elmélet volt csak, plusz a jövő szombat nyelvtan mini-vizsgára készültünk, rájöttünk, hogy sokaknak elég komoly gondja van az angolbeli nyelvtani időkkel (egyszerű jelen, folyamatos jelen, egyszerű múlt, folyamatos m.) – ami azért érdekes, mert elvileg mindenki kb egy szinten van (C2+) , tehát azért ezeket érteni kellene már. Vasárnap bár nem volt órám de a nap nem kis részét az ágyban töltöttem a laptoppal, és mindenféle angolos dolgokat írogattam össze, leginkább a szombaton kiosztott kb egyórás videóanyagot amit meg kellett nézni otthon, majd mindenféle kérdésekre válaszolni kb 3-4 oldalban. A videók (kettő volt igazából) lényege, hogy bemutat két leadott órát, amik mindketten rosszak valamiért, bár az egyik sokkal kevéssé rossz mint a másik. A feladat persze rájönni, hogy mi a hiba, és megírni, hogy mit lehetett volna másképp.

8. hét: a keddi óra a már fent említett TBL óra volt. Viszonylag jól sikerült, de elég egyértelmű volt, hogy nem tartottam a keretrendszert, mondván “áh úgyis tudják”, meg mert a dinamikus flexibilis rendszertelenségben elfelejtettem. Ez előbbi magyarul annyit tesz, hogy amikor adott szavakat vagy kifejezéseket tanítunk (pl “szerződés”, ha már mobilozásról van szó), akkor verbálisan körbeírjuk-kérdezzük a témát (pl “ha két évig részletfizetsz, és ha mégse akkor levágják a karodat, akkor az micsoda?” — még ha ez nem is egy tökéletes példa de a lényeg átjön), aztán így vagy úgy kiderül, hogy a szó amit keresünk az a szerződés nem pedig, hogy kellemetlen, akkor azt kb beléjük kell sulykolni, mindenki mondja egyszerre (“mi mind egyéniségek vagyunk…én nem!”), aztán csak páran, stb, aztán megint vissza kell kérdezni, hogy “ha anyád kiskutyája kéket szarik akkor az szerződés? nem, az kellemetlen.“, és akkor meglátjuk, hogy értették-e a nebulók a dolgot. Aztán ha teljes a boldottá, akkor fel lehet írni a táblára, meg fonetika, meg mifene. Na ez az amit én most ünnepélyesen kihagytam.

Szerdára megint kaptunk egy megfigyelési feladatot, olyat mint pár hete, magyarul egy tanárt kelletet megfigyelni a távolból (kb mint az állatkertben). Emellett napközben otthonról “dolgoztam”, így egyebek mellett arra is jutott időm, hogy a jövő heti, ismerősnek leadott óra anyagával is foglalkozzak (erről feljebb, a 6. hét környékén írtam). Majd amikor teljesen formalizált lesz a terv akkor megírom, hogy mi volt. A megfigyelés érdekes volt, vagyis pontosabban az óra volt az, a tanár nem sokat csinált, leginkább feladatok alapján dolgoztak, amiket könyvből másolt ki. Így is lehet, bár mivel most egy elég haladó csoportot kellett megfigyelni, itt már van lehetőség arra, hogy nagyobb számú szót tegyen be a tanár egy óra alatt, mondván a jó részét értik, párat meg tanulnak. Végül kb hat oldalt írtam össze, előre megadott kérdésekre válaszolván.

Csütörtökön aztán újra a másik két emberke a csoportban tanított, nem volt semmi érdekfeszítő, szombaton meg nyelvtan mini-vizsgánk volt. Kb mint a korábbival, gondolom ha elvágtak majd szólnak. A nap többi része elmélettel telt.

Grenfell egy év után

A tűzeset

Nagyjából egy éve történt London egyik (vagy talán “a”) legkomolyabb modern kori tűzesete – 2017. június 14-n, éjfél után nem sokkal tüzet fogott egy 23 emeletes ház negyedik emeletén a hűtő – legalábbis pillanatnyilag ez a feltételezés. A tűzoltók 4-5 perc alatt kiértek, és a lakásban levő tüzet ezután kb tíz perccel el is oltották. Kifelé menetben azonban azt látták, hogy az ablak előtt égő parázs és nagyobb darabok hullanak lefelé. Nem sokkal később 72 ember halott volt – a tűz még 3 napon át égett. Saját képeim másfél nappal későbbről itt találhatók – akkor még sok volt a “missing” (eltűnt) felirat az utcákon – viszont aki nem került elő tizennegyedikén hajnalra, az nem került elő egyben soha. Youtubeon elég sok kamu videó terjeng, de itt egy valódi és érdekes amit a kiérkező tűzoltók videóztak, persze angolul de attól még érdemes nézni. Kb minden harmadik szó úgyis a fuck benne.

Grenfell egy 23 emeletes toronyház volt, eredetileg a 4. emelettől felfelé volt lakóház, de az idők során a lentebbi emeleteket is átalakították. A hetvenes évek elején épült, az akkori biztonsági előírásoknak megfelelően, amiket pont egy, a hatvanas években bekövetkezett gázrobbanás miatt erősítettek meg. Utólagos beszámolók szerint valószínűleg az akkori szigorításoknak köszönhető, hogy az épület nem omlott össze tavaly, illetve azóta. A különféle rajzokon látható, hogy az egyes emeletek mindegyike azonos volt, és mindegyik emeleten 6-6 lakás található, melyek egy, illetve kétszobás lakások voltak, és az egész épületnek összesen egyetlen lépcsőháza volt.

Ez utóbbi szerintem elég általános dolog volt akkoriban, hiszen egy ilyen toronyház esetében nem volt nagyon hely még egy lépcsőház berakására, plusz régebben sok biztonsági dologról máshogyan vélekedtek, mint ma. Ez persze nem meglepő, igaz a wikipedia szerint más országokkal összevetve az itteni jogi rendszer (vagyis, hogy nem kell második lépcsőház) elég megengedő.

Maga a tűz az épület északkeleti oldalán kezdődött, de mint a mellékelt ábra mutatja, nagyjából háromnegyed óra alatt körbeért az egész toronyházon a déli irányba és előbb-utóbb szépen megkerülte az épületet. Eddigre azonban már sok emelet magasan égett a toronyház, a feljebb beszúrt videón ez teljesen jól látszik, sőt, a BBC-n található időrendi kép azt is szépen bemutatja, hogy negyed-fél óra alatt gyakorlatilag leégett az épület egyik oldala, majd röviddel később a többi is. Emlékeztetőül a tűz hajnali 1 előtt pár perccel keletkezett, a negyedik emeleten:

A felújítás (2016)

Grenfell a lenti képen levő toronyházak egyike volt, és eredetileg úgy nézett ki mint a többi megmaradt épület – vagyis nem teljesen, mert a többi épülettel ellentétben ezt pár éve felújították, ez lett a veszte.

Kép a BBC weboldalán. Kb hajnal 4 körül készülhetett, három órával a tűz keletkezése után. Eddigre aki nem jutott ki az épületből már halott volt.

Ma már tudjuk, hogy a tűz azért terjedt annyira gyorsan, mert a felújítás során olyan védőburkolattal vonták be az épületet, ami nem hogy megakadályozta volna egy esetleges tűz terjedését, hanem határozottan elősegítette azt. Utólag kiderült, hogy a helyi önkormányzat (RBKC) a felújítás idején meglehetősen jó pénzügyi helyzetben volt, ennek ellenére a legolcsóbb ajánlatot fogadta el mind a kivitelezést, mind az alapanyagokat tekintve, annak ellenére, hogy az egyébként nem sokkal drágább (viszont az eredeti költségvetési tervet meghaladó) másik pályázó épületbevonata határozottan jobban megfelelt a tűzvédelmi előírásoknak. Az mondjuk igaz, hogy csak az utólagos vizsgálat során derült ki, hogy a jogi szabályzás hiányosságai miatt a végül felhasznált alapanyagok is megfeleltek az előírásoknak, de leginkább csak azért, mert az előírások annyira hézagosak voltak: ez a valóságban annyit tett, hogy az alapanyagokat egyszerűen nem kellett tesztelni adott szituációkban, ezért a “semminek” tökéletesen megfeleltek. A BBC-n van egy rövidke videó arról, hogy mi is történik, amikor a Grenfell toronynál használt szigetelőanyag lángra kap, majd megolvadva meggyújtja a védőburkolatot. Nem sok jó – nem volt elég rossz önmagában, hogy a védőburkolat olyan gyúlékony műanyagból épült, ami megolvadt és elfolyósodott, erre még rájött az is, hogy a felszerelés és összeillesztés során a különféle rétegek közt gyakorlatilag egy légpárna keletkezett, ami tökéletesen elvezette felfelé a forró levegőt, meggyújtva mindent pillanatok alatt.

Sok vita volt azzal kapcsolatban is, hogy miért nem építettek ki automatikus tűzoltórendszert a felújítás során, aminek költsége lakásonként kb ezer font lett volna – gyakorlatilag egyébként azért nem tették meg, mert így is elég strapa volt a lakóknak négy évig elviselni a felújítás folyamatát, nem kellett tovább erőltetni a kérdést akkortájt. Voltak ezen kívül problémák a lépcsőházban szabadon hagyott gázcsövekkel is, melyekre már a tűz előtt is felhívták többen a figyelmet.

A hiányosságok

Az egyik legnagyobb probléma az eset során az volt, hogy a tűzoltóság sokáig azt mondta a lakóknak, hogy ne hagyják el a lakásukat. Ezt személy szerintem nem értem miért tették de biztos megvan az oka – elvileg ez egy olyan megoldás, ami jól működik akkor, amikor csak egy lakás ég, gondolom a francnak kell, hogy az egyetlen darab lépcsőházban tébláboljanak a fölöslegesen távozó lakók meg a dolgozni próbáló tűzoltók/mentők/stb. A gond csak az volt, hogy annyira gyorsan történtek az események, hogy aki volt olyan bolond (szerencsétlen leginkább), hogy hallgatott a szakértőkre, az nem jött ki élve az épületből. Egyrészt a mellékelt ábra mutatja, hogy sokan felfelé indultak el, hiszen mire rájöttek, hogy a lakásukban maradni őrültség volt, vagy pedig a tűzoltók is eljutottak arra a pontra, hogy hivatalosan is azt mondták, “hajót elhagyni”, addigra az alsó szinteken annyira nagy volt a füst és a sötét, hogy majdnem mindenki jobbnak látta ha felfelé próbálkoznak. A fekete pöttyök azt mutatják, hogy hányadik emeleten éltek az áldozatok, a kékek pedig, hogy hol haltak meg. Hajnal 1.18-ig összesen 34 ember hagyta el az épületet. A fenti fotókon látszott, hogy addigra már elérte a tetőt a tűz. A következő 20 percben további 110 ember távozott – aki 1.40 körülig nem jutott ki az épületből, saját maga erejéből már biztosan nem tudott kimenni. Egy ideig a rendőrök ajtótörő kosokkal mentek végig a lakásokon, valamint rohamrendőrök tartottak pajzsokat a tűzoltók feje fölé, hogy segítsenek nekik az oltásban és menekítésben, azonban röviddel 2 óra előttre már annyira sűrű volt a füst, hogy azok közül, akik 2-kor még bent voltak, valamivel rosszabb mint fele-fele arányban sikerült már csak kimentek embereket élve. A tűzoltók például nem jutottak a 20. emeletnél feljebb, a felső két emeletről összesen ketten kerültek ki egyben. Voltak, akik kiugrottak és ezért haltak meg, de olyan is volt, aki lepedőkön próbált leereszkedni.

A fenti képen látható, hogy 2.47-ig volt érvényben a “mindenki maradjon a lakásban” stratégia. Nem részletezem harmadszor is, hogy ez utólag mennyire rossz ötlet volt. A későbbi vizsgálatokból kiderült. hogy egyebek mellett olyan problémák is voltak az oltás során, mint az elégtelen víznyomás a tűzoltórendszerben (az utcaiban mármint), valamint pl hogy fél óránál is többet kellett várni egy megfelelően magas tűzoltólétra megérkezésére – Igaz, ez a magaslétra sem volt túl magas, ugyanis a 67 méteres toronyhoz Surrey-ből kellett végül kölcsönkérni egy “megfelelően magas” létrát (ami kb 40 méteres volt), az azonban csak délutánra ért oda. Grenfell óta megváltoztatták azt a szabályt, hogy toronytüzekhez az alaphelyzetben kivonuló erők mennyisége 4 kocsi helyett 5 kocsi plusz 1 magaslétra lett. Gond volt a rádiókkal is, mert a vastag vasbeton nem engedte át megfelelően a rádióforgalmat a védelmi egységek közt – már, ha egyáltalán oda tudtak férkőzni, ugyanis 2013-ban az önkormányzat elbontott egy parkolóházat a környéken, aminek az lett a vége, hogy a szűk utcákban mindenhol járművek parkoltak, a nem éppen balerina-méretű és -flexibilitású tűzoltóautóknak nem kevés gondot okozva.

Az áldozatok és túlélők

A BBC oldalán részletesen fent van a téma, de tömören listázva:

• Volt:
  • egy olasz pár akik a szülőkkel tartották telefonon a kapcsolatot amíg tudtak, de végül meghaltak – mire eljutottak odáig, hogy le akartak menni, már égett a lépcsőház.
  • az egyik lakásban 5-6 ember maradványait találták meg
  • a 203-as lakásban a család jó része meghalt – az apa dolgozott aznap éjjel
  • volt egy nehezen mozgó cukorbeteg, aki hajnal 3-kor még élt
  • valaki kiugrott az ablakon
  • négyen tipikusan rosszkor rossz helyen voltak – ismerőst látogattak meg az épületben aznap, ráadásul ezek az emberek nem is egy konkrét valakit látogattak meg – itt több társaságról van szó
  • egy kissrác akinek a szülei nem voltak otthon – nem jutott le, bár elvileg próbált
  • egy hat fős család akik a lakásban maradtak
  • egy idősebb pasi aki fél 4kor még élt
  • egy a kórházban halt meg – itt az egész családból egy gyerek maradt csak élve
  • egy kissrác aki a 18.-n lakott, végül a 13. emeleten találták meg – a szülők kijutottak
  • egy gyerek terhes anyától halva született
  • több egyéb halott különféle indoklás nélkül

A túlélőkről természetesen nincs ennyire összegyűjtött lista, de a BBC-n van egy “long read” amit ha van időtök érdemes elolvasni, persze angol.

Átalakulóban a vásárlási szokások – a régieknek már nem annyira megy.

Bár régen nem lakom Magyarországon, és egyre kevesebb anyagot is olvasok onnan, azért szoktam látni, hogy itt-ott még épülgetnek a plázák. Otthon, talán a kommunizmus alatt volt divat az olyan jellegű áruházak építése és létezése mint a Centrum, de azért akadtak mindenféle egyéb nagyobb láncok is, ahol ezt-azt lehetett kapni nagyobb területen.

Itt az ilyesmik elég divatosak voltak az elmúlt 100 évben, lehet akár a Marks&Spencer-re, Selfridges-re, House of Fraser-re, vagy az olyanokra gondolni mint a Maplins, Toys ‘R’ Us, New Look, Mothercare, Carpetright, Poundland/Poundworld (ezek két különböző de hasonló lánc). Ezek csak a nagyok. A kisebbek olyan márkák, amik a hagyományos angol “high street” jellegű bevásárlóutcák képét adták. Ez a HS dolog Magyarországon nem annyira létezik, nem is létezett, de kb a kisvárosi főutcára lehet gondolni, ahol ápolt, normális boltok voltak. Angliába(n) a plázák korszaka sose igazán jött el – bár van pár, és azok valóban nagyok, az összes bolti területhez képest sosem tettek ki nagy arányt, így itt nem volt hiszti abból, hogy a plázák megölik a kis boltokat. Amikor kijöttem 10-11 éve, a fent említett boltok mindenhol voltak, úgy is mint a márkák amiket megneveztem, és a high street-ek is. Hasonlóan vannak-voltak híresebb étteremláncok, Prezzo, Carluccio’s, Jamie’s, stb.

Na az elmúlt időszakban ezek mind vagy megszüntek, vagy nagyon radikálisan lecsökkentek. A Maplins, Toys ‘R’ Us, New Look, Mothercare, Carpetright mind csődbe ment. A PL/PW boltok valószínűleg nem maradnak már sokáig velünk, House of Fraser, Fenwick, stb szenvednek, az említett éttermek bezártak – ezek csak amik hirtelen eszembe jutottak, van még egy csomó. Ezeknek a jó része inkább az elmúlt 2-3 évben történt. De vajh miért…

Egyrészt ugye a font sokat esett a Brexit-szavazás óta, és bár később nagyjából visszaállt a korábbi szintre, de az a két év amit a mélyben töltött sok boltnak már sok volt, hiszen az üzletek nem tudtak hirtelen 30 százalékkal árat emelni, de a költségeik megugrottak.

Ezzel együtt az infláció is megugrott, és sokaknak nem maradt pénzük amit éttermekre, vagy luxusabb cuccokra költhettek volna. Aztán persze ott van az Amazon és társai. Ha azt vesszük, hogy az országban összesen tulajdonost cserélt termékek száma nem igazán változik (magyarul a piac kb fix), de az internetes vásárlás (ami most konkrétan Amazon, Alibaba, eBay, nem pedig egyes márkák online felületén történő vásárlás) most már a forgalom több mint negyedét teszi ki, akkor látható, hogy a fix költségekkel operáló boltoknak ez miért nehézség. Az offline üzleteknek három területen is küzdeniük kell: kényelem, érték, és a lefordíthatatlan “experience”, ami kb tapasztalatot, élményt jelent. Leegyszerűsítve minek menjen valaki be a városba egy boltba ahol közben parkolni kell, vagy a metrón szöszölni, ami (bolt) lehet, hogy 50, 80 éve épült, nem fér el a babakocsi, nincs muszlimkaja (vagy épp vegánkaja, vagy csak épp a mozgólépcső van rossz helyen mert a kőkorban még azt hitték úgy lesz jó), alapvetően drágább mint az Amazon, sok a hülye vásárló (“hell is other people” — “a pokol az emberek”) , stb, ha a neten meg lehet venni, és ha van pl Amazon Prime akkor lehet még aznap ki is viszik. Kaja ugyan ez. Ma már mindenki szállít ki, gyorsan, követhetően, annak meg aki lusta, ott a Huel. Megmondom őszintén velem már sokszor előfordult, hogy ha valamit láttam is egy boltban, akkor is a neten vettem meg, mert nem volt sürgős, ellenben olcsóbb volt.

Az üzletek pedig sokszor szenvednek a fix költségekkel is. Munkaerő kell, nem lehet mindent automatizálni egyelőre – viszont a minimálbér megy felfelé, és sokszor a területbérleti megállapodások szó szerint évtizedekre szólnak – magyarul ha a bolt kivett egy helyet a nyolcvanas években, ami az akkori igényeinek megfelelt, az jó eséllyel azóta is ott van, függetlenül attól, hogy a környék elgettósodott-e, az üzlethelyiség megfelel-e a mai vásárlói igényeknek, megközelíthető-e, ilyesmik.

Most ott tartunk, hogy az elmúlt egy évben több bolt zárt be, mint nyitott ki az országban. Nekem nem tűnt fel, sosem vásárlok offline.