Skóciai utibeszámoló 1700 szóban.

Alapvetően jól sikerült az út, kisebb dolgokat leszámítva. Maga az utazás egy csoportos út keretein belül zajlott, amit az egyik helyi magyar közösség szervezett, és kisbusszal mentünk. Elég szép távolságról van szó, a térképet böngészve kb 2000 km-t mehettünk, ami mondani sem kell hatalmas elmeny egy 17 személyes kisbuszba zárva, harcolva a csomagokkal, hogy ne essenek a nyakunkba állandóan. Picit alvásmegvonásosnak érzem magam ilyenkor, adott, hogy első este nem aludtam mert utazás közben nem tudok, péntek este, szombat este és vasárnap este 5-6 órát aludtam, ma meg megint hasonlót mert későn értünk vissza.

Az időjárás vegyes volt, pénteken kimondott jó idő volt, szombaton meg hasonlóan kimondottan szar, vasárnap és hétfő vegyesen telt. Igazából ez limitáltan meglepő csak, hiszen Skócia nagyon változatos, az eső mennyiségét tekintve, pl. Inverness-ben kb annyi eső esik egy év alatt, mint Londonban (600 mm/év), miközben Fort Williamnel már 2050mm/év, de Ben Nevisnel (Skócia legmagasabb hegye) 4350mm/év. [Budapest: 520mm/év]. Mondjuk 4350mm az ugye 435 centi, tehát 1.19cm (!)/nap. A napsütéses órák száma hasonlóan változó, a wikipedia szerint a napos órák száma évi 700 és 1540 közt változik, de az átlag kb 1160 óra/év, ehhez képest Budapesten ez kb 2040 óra/év.

A társaság vegyes volt, azon pár ember, akivel beszéltem jó fejek voltak, akadt pár, akivel nehezebben boldogultam. A csapat jórésze nálam picit idősebb, kb harminc lehetett, bár volt, aki fiatalabb volt, illetve volt egy viszonylag idős nő is, nagymama-osztályú, vele nem igazán sikerült szót érteni.

Csütörtök este indultunk és péntek reggelig folyamatosan mentünk (pisi szünetekkel persze) mire eljutottunk Stirlingbe, ahol körülnéztünk, kávéztunk, relaxáltunk, megnéztünk egy temetőt, a többiek a kastélyt is, amit én kihagytam. Aranyos hely, szép kilátással.

Kávézás közben átbeszéltük az ez egyik csapattaggal a vallás modern jelentőségét, illetve, hogy a különböző bibliai tanítások ki szerint mennyiben voltak általános útmutatók, avagy spirituális irányzatok. (Adott, hogy nem vagyok vallásos saját verzióm szerint inkább az előbbi, hiszen a kor embere nem mindig jött rá pár olyasmi dologra, ami ma már elfogadott standard a vallásosságtól függetlenül, vagy ha valaki magyarázza nekik feltehetőleg nem értette volna meg, de ha könnyen emészthető tanításokba foglaltak a dolgokat akkor jobban hajlamosak voltak elhinni, hogy pár dolgot érdemes megcsinálni és igy egyébként rövid életük jobb lesz. Az más kérdés, hogy a mai vallástanok teljesen kisajátítják az alapelveket és arra fókuszálnak, hogy mivel a spirituális lét olyan hű de fontos, azt meg csak ugye az egyházon keresztül lehet elvileg intézni ezért mindenki szepen támogassa az egyházat, és ha lehet ne gondolkozzon túl sokat azon, hogy a körülötte forgó világ mennyivel érdekesebb lehetne hogyha picit nyitott szemmel és konstruktív kérdező attitűddel rendelkeznének). Igazából meglepően jól sikerült megütni a közös hangot az illetővel akivel beszéltem, az egyetlen amiben azt hiszem igazan különbözően gondolkoztunk az az volt hogy miközben akivel beszéltem (vallásos) azért van szükség a hitre hogy az ember támaszkodhasson rá ha szüksége van, szerintem pont ezért kellene elkerülni, mert az ember aki egy spirituális entitásra támaszkodik az elhárítja a felelősséget saját élete és hibái, lehetőségi, bukásai, stb. alól, mondván hogy ennek így kellett lennie, vagy isten úgy akarta, stb., és sokan nem latjak hogy egy fejlődési lehetőségtől buknak igy el. Persze sokaknak nincs is rá agyi kapacitásuk, hogy ezt megássák.

Innen tovább utazás Glen Coe-n keresztül (megálltunk, megmásztuk a hegyet) a Wallace emlékműhöz, korbejartuk, de nem mentünk be (lehetőség volt rá, de fizetős volt). Innen tovább mentünk a városba ahol megszálltunk, de előtét meg megnéztük a Glen Nevist, ami Skócia legmagasabb hegye melletti hegy, szép kilátás, csak picit állítólag eltévedtünk, mert valamit nem találtunk meg, de hogy mit is, az nem derült ki. Fort Williamban aztán bevásároltunk a helyi Morrisonsban (siralmas kínálat, mégrosszabb termék csomagolás – minden kifolyt a műanyag dobozokból másnapra), majd feloszlott a csapat egység, mindenki csinált, amit akart, mi (ketten az egyik csajjal) pl elmentünk kajálni és kerestünk egy pubot is ahol élő zene ment, skót, mi más, nagyon jó hangulat volt. El lehet képzelni egy kb nyolcvannak látszó öregapát, aki ugrált és táncolt mint én soha. (Persze tudom én lusta vagyok, de akkor is.) Vicces nemzet ez a skót, de egyébként alapvető tapasztalatom az elmúlt pár napból, hogy nagyon kedélyesek és kedvesek, csak tudja megérteni az ember, hogy mit beszelnek, ugyanis az akcentusuk nagyon meredek tud lenni esetenként [wikin magyarul és angolul]. Lakhatási itt hostelben, 2 ill. 4 ágyas szobákban, meglepően jó volt.

Valamikor a két nap során megnéztük a Eilean Donan kastélyt is, azt hiszem ez szombaton volt, mert esett az eső. Ide is be lehetett menni, de ide sem mentem be, nem láttam értelmét még egy kastélyt megnézni az eddigi kismillióhoz, amit már lattam. Érdekességképpen jó megemlíteni, hogy itt forgatták egyebek mellett a Hegylakó (Highlander) filmek egy részét is, valamint lakossága 1 (egy) fő, bár ezzel is csak 94. a 97-és listáról, tehát van meg három hely, ahol feltehetőleg hasadt fél személyiségek lakhatnak. Aznap megnéztük meg Loch Ness-t (nem a Loch Ness-i tó, mert az helytelen fordítás hiszen a Loch szó önmagában tavat jelent.), de mivel a szörny nem jelentkezett, elég unalmas volt. A helyi souvenir bolt viszont egy elég jól tervezett turistacsapda, tele van minden szarral, amit el lehet képzelni, és azt is drágán. Pl, skót mintás koton (£3), Nessie-mintas csoki (ahol csak a csomagolás szörny mintás, nem a csoki maga (£5!) stb. Sajnos a skót mintás kotonról nincs wikipedia bejegyzés, sót fénykép se, de lehet amazonon találnék egyet, ha nagyon keresnék.

Délután a Skye hídon keresztül átmentünk Skye szigetére, ahol a hostel is volt. Aznap is elmentünk kirándulni a környéken, ami leginkább egy lápvidékre hasonlított, mindenhol magas fú, és sok víz volt, a cipőm szarrá ázott, azóta se száradt ki rendesen, bár ma már jó. Emellett megvívtam az egyik kerítéssel is, amiben a kerítés 1:0-ra nyert a dzsekim ellen, majd be kell ragasszá valamivel, bár nem tudom melyik verzió áll hülyébben. A hostelben volt egy szárító szobának nevezett hely, ahol negyven fok volt kb, és oda kellett bedobni a cuccokat, hogy száradjanak, de mivel páraelszívó nem volt, ezért semmi nem száradt meg. A többiek szerint abban a szobában pumaszag volt, én erre általában oroszlán szagot mondanék, de szerintem ebben az esetben a hétfejű sárkány-szag, ami jobban megfelelt volna. Picit emlékeztetett a régi viccre, miszerint muksi vett egy görényt, majd, amikor a barátja megkérdezte, hogy nem lesz-e túl büdös a hálószobában, ha ott tartja az állatot, a pasi közölté, hogy majd megszokja (mármint a görény a büdösét a hálószobában).

Vasárnap tovább mentünk, de nem történt túl sok az utazáson kívül. Meg akartunk nézni egy whisky-gyárat, de majdnem két órát kellett volna sorba állni, ami nem volt betervezve, igy kimaradt a dolog. Engem mondjuk nem érdekelt mert láttam már egyet Írországban a többiek már kevéssé voltak boldogok az ötlettől, hogy nem latjak. Valamikor az úton megálltunk pisi szünetre, egy pubban, ahol kemény 250 különböző whisky-t tartottak. Persze az egyik srác, aki ott dolgozott magyar volt, ez onnan derült ki, hogy kiszúrtam, hogy a skót, holland és EU-s zászló mellett magyar is ki volt rakva, aztán utánakérdeztem. Azt mondta a srác, hogy kb másfél hete költözött ki otthonról, volt egy autó mosója, eladta, otthagyott mindent, most így próbál szerencsét. Hat sok sikert neki… Este átértünk Edinburgh-ba, ahol szabad foglalkozásos városnézést tartottunk, szép hely, építészetileg rendben van, változatos. Megnéztük a belvárost, a vár egy részét, egy temetőt (miért ne alapon, de sajna nem találtunk éjjeli zombikat), felmentünk a vár felé is, majd lefele jövetben jól el tévedtünk. Ekkor a mama épp velünk volt, ő már nyafogott, hogy jajmilesz, de persze túléltük. Ekkorra egyébként a telefonom már fél napja le volt merülve, és mivel nem volt toltom, azaz nem kértem el senkitől, ezért úgy is maradt.

Másnap (hétfőn) aztán erősen kaotikus napunk volt. Ez jórészt abból eredt, hogy megbeszéltük, hogy feloszlik a társaság két részre, és van, aki megnézi Arthur Király székét, ill. a többiek szabad foglalkozásszerű programot kaptak, én az utóbbi csoportba soroltam magam, majd elválásunkkor megbeszéltük, hogy tali fél 12-kor. Szerencsere nem egyedül mentem, körbejártuk a várost meg a várat, meg jól elidőztünk itt-ott, igy egy újabb eltévedés után sikerült fél órás késéssel 1 órára visszaérni a kisbuszhoz, ekkor esett le az alapvető különbség a magyar és az angol idő definíciók közt, adott ugyanis, hogy magyarul a fél 12 az 11.30-at jelent, angolul viszont 12.30-at, csak én már jórészt átálltam az angol “időszámításra”. Mivel a telefonom le volt merülve, sőt akivel mentem, azé is le volt merülve, nem tudtak elérni minket a többiek, igy para volt, hogy mi van velünk, már a rendőröket akartak kihívni, hogy hátha bajunk van. Elég nagy hiszti volt, hazafelé a busz sutábbik fele nem szólt hozzánk egy szót se. Mama nyámmogott végig meredeken, hogy milyen izék vagyunk, meg hogy jajmilesz hogy fog hazaérni, mert ő szar környéken lakik (nem is lakik szar helyen), meg hogy jaj nem lesz metró (de volt, bőven), megstb. Amikor már itt voltunk pár utcára tolunk akkor futottunk bele egy baleset miatt lezárt főútba, ahol egy másik utcára kerülni kellett, akkor már a szívroham kerülgette, hogy jaj nem tudunk továbbmenni, jaj ottragadunk, jaj stb. Gondoltam a következő az lesz, hogy jaj lezuhanunk, miért ne alapon. Persze hazaértünk, igaz valóban picit későn. Menet közben azért kiderült, hogy az egyik csaj a csapatban pont ebben a házban lakott mielőtt én ide költöztem, igaz nem ebben a szobában hanem a kicsiben amiről korábban már írtam egy keveset. Megint mondhatni kicsi a világ, de ezt már tudjuk.

Összességében jó volt azt hiszem, tanulságos, már arra vonatkozólag, hogy kisbusszal menjen, akinek két anyja van, egyszerűbb haverokkal összeállni, a vonat innen Edinburghba és vissza £55/fő, az nem sok, ha azt vesszük, hogy egy autó 10 litert eszik 100km-én, egy liter benzin meg egy font akkor az odavissza út kb 120 font, és a vonat 4 és fél óra alatt ott van, a kocsi meg nem, és meg vezetni is kell. Aztán ha odaértünk autó bérlés, és irány, ahova menni akarunk. Alapvetően Skócia szép, de nem érdemes keresztülutazni három nap alatt, hiszen jórésze hegy, ami mindenhol ugyanolyan, illetve kis részé tó, ami megint mindenhol ugyanolyan. Igy most 96 órából aludtunk kb 24-et, és csak az oda-vissza út volt összesen szinten 18 óra, nem számolva a köztes utazást, ami meg kb 15 órára jött ki. Ez igy összeadva 57 óra passzívan töltött idő, és 39 aktív, aminek egy része kaja, bevásárlás, zuhizás, és csomó olyan dolog, ami magát a hasznos időtöltést csökkenti. Persze, vitathatatlan, hogy nem volt drága, £200 költőpénzzel, de nem hiszem, hogy egy autóbérlés hétvége három főnek sokkal radikálisan drágább lett volna, miközben a lehetőségeink sokkal tágabbak lettek volna, ha picit előre tervezünk.

Heti vegyes

Pár rövid hírmorzsa…nem épp fontossági sorrendben, de láttam az új lakótársunkat! Mindezt két és fél hét után…persze köszönni már nem sikerült, csak épp a konyhában voltam amikor hazajött, ami a bejárati ajtó mellett van, így legalább tudom, hogy humanoid lény és nem csak szellem. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az illető továbbra is noname módban megy nálam, na nem mintha a többi ötnek tudnám a nevét, pedig már 11 és fél hónapja itt lakom.

Ha már a lakásnál tartunk, ma néztem egy lakást, ezúttal személyesen, szimpi hely, elég újnak tűnt, a srác, aki most lakik ott uber hatalmas kupit tart. Persze ha én beköltözök akkor ő kikötözik, mert ez saját (bérelt) lakás volna. Költségek £700/hó plusz számlák, kb egy ezres. Kellemetlen egyébként hogy nincs semerre bekötve a kábeltévé, így, ha netezni akar az ember akkor ADSL van, ahhoz meg persze telefonvonal kell, úgyhogy kis árukapcsolás zajlik ám itt is. (Naná nem ingyen). Holnap majd beszelek az ügynökséggel, megpróbálok lecsapni a kecóra. Ha összejön teszek fel képeket, de az min egy hónap. Viszont a szomszédok magyarok ahogy néztem, mert a kijelölt parkolóhelyen egy magyar rendszámú Yaris állt, és a most ott lakó srác szerint a szomszédok talán lengyelek (magyarul fingja nincs de valami k-európai banda). A lakás egyébként egyszobás, előszobás, külön konyhás, első emeleti, délnyugatra néző, a helyi viszonyoknak megfelelő méretű (kb harminc-harmincöt négyzetméteres), és egy nagyjából 15 éve épített blokkban van, ami jónak számít.

A héten kezdtem az új csapatban, most Excel makrókkal ügyeskedek, ami jó, mert olyat meg sose csináltam. Maga a feladat elég egyszerű, de persze beletanulni ebbe is kell, így az, ami másnak öt perc az nekem öt óra. De nem hajt a tatár. Nem tudom különben milyen legendák keringenek rólam cégen belül, de vicces, hogy feltételezik rólam, hogy egy csomó olyan dolgot tudok, amivel egyébként sose találkoztam meg. De tanulási lehetőségnek jó, meg azt hiszem egyelőre átlátom a dolgokat, a helyzethez képest, szóval nincs ok a panaszra, meg végre már valami olyat is csinálok, ami érdekesnek tűnik.

Csütörtök este megyünk Skóciába, majd utólag beszámolok róla, lesznek képek is, viszem a nagyobbik gépemet. Remélem nem ázunk szarrá, bár sajna az esélyeink nem épp rózsásak. Mindegy, ha már ilyen debil éghajlatú országba jöttem, magamra vessek ugyebár.

Még hogy a siugrók

Azért lehet, hogy a síugrókkal valami baj van, de én se vagyok teljesen normális az biztos – vettem egy automata porszívót, azt a kicsit, ami elvileg magától kitakarítja a szobát. Ha már én nem szoktam…Nevezhetjük impulzus vásárlásnak is a dolgot, mert az indexen megjelent egy cikk arról tegnap, hogy milyen algoritmus szerint dolgoznak ezek a kütyük, erre megvettem ebayen – Persze anyám jogosan rávilágított arra a problémára, hogy a szobámban egy talpalatnyi hely nincs, nem a robot tarolására, hanem arra, hogy nem fog tudni szegény közlekedni. Úgyhogy majd fel kell pakoljam a földről a kacatokat, vagy inkább kidobni. Jó volna egy nagyobb szoba, mert ez kb egy budapesti panel félszobának a harmada. Elég necces. (lásd lakáskeresési nyafnyaf). Most pl valamelyik ocsondok lakótársam leamortizálta a zuhanyzófejet, úgyhogy az nincs, de csőből lehet zuhizni. Azt hiszem, ma veszek egy újat, mert, ha a házi bácsin múlik akkor meg télen is csőből jön a víz…

Ezen kívül nem sok van. Megjött a Depeche Mode koncertjegyem, meg az új szemüvegem is. Jól ki vagyok költekezve, és meg utazótáskát is kell vegyek, de az már júniusra marad. Addig úgyse megyek sehova, bár meg utána se tudom merre, aki látni akar szóljon, meggyőzhető vagyok. (Úgyse olvassa senki.)

Úgy tűnik a TNS-t is elérte a gazdasági válság. Az eddigi két rétegű konyhai tisztító papírt, valamint a szintén két rétegű WC-papírt sima egy rétegűre cserélték. Persze ezzel mindenki kétszer többet használ, ellenben a költsége nem fele az eredetinek, plusz mivel a raklapon minimum annyi helyet foglal, mint az origi, így végül is jóval drágább. Éljen a logika.

Emberek es egerek

Van egy új lakótársunk, mar egy bő hete, legalábbis elvileg, a hangját hallom, a kocsiját latom, de a sráccal meg nem találkoztam. Valami indiai, ha jól tudom. Lassan elnyomásban fognak élni a fehérek a házban, már csak ketten vagyunk.

A lakáskeresés továbbra is folyamatban van, csak meg mindig nem találtam olyan helyet, ami nem egy lepratelep, és emellé nem egy havi ezres, mert azt picit sokallom a kereteimhez képest. Bármilyen vicces is, Londonban neccesen lehet kijönni havi ötszáz font költőpénzzel. Bezzeg otthon mennyire örülne neki mindenki – persze igazából van ebben egy kis sznobizmus is, hiszen aki minimálbéren el, az kb ennyit kap a végén, mégse hal éhen. Csak hát a kényelem meg a hasonlok.

Van egerünk is, láttam többször is a konyhában, meg hallottam a falban. Jó, hogy nem főzök, bar igazából mindig csak a szemetest környékezi, ami a padló-szinten van, szóval a hűtőbe egyelőre nem férkőzött még bele. Remélem ez így is marad. Londonban különben sok a mindenfele élőlény, marmint a lakott területeken, lattam mar többször rókát, egeret, ill. más környékeken patkányt is, de előbbi kettő rendszeresen megfordul a mi környékünken is. Végül is nem annyira meglepő, ez elég külváros, hazákkal, kb mintha otthon Mátyásföld vagy Rákosborzasztó lenne, csak kicsit jobban be van kötve a városba, tömegközlekedésileg, mert nem csak egy sosem járó HÉV vonal van itten, hanem kettő! (Igazából metró, de elég sokáig a fold felett mennek itt, ezért inkább HÉV-ként üzemel).

Ez a hetem elég pörgős volt, hétfőn nem volt munka mert munkaszüneti nap volt, de a hét többi napján minden este másokkal szocializálódtam, új csapatommal, barátokkal, régi csapattagokkal stb. Ma meg vidámparkban voltunk, jó volt, bar nekem picit extrém, de ennek ellenére elveztem. Ugyan nem ültem fel rá, de van egy hullámvasút, ami igazából annyit tud, hogy felmegy, aztán lejön, mindkettőt kb függőleges helyzetben. Az itteni 67 méteres, és kb 130 kmh sebességet tud, de néztem, New Jersey-ben van egy, ami 127 méter magas, és 207 kmh sebességet nyom. Hát, nem tudom, ha az éves fizetésem kétszeresét odaadnak, talán meggondolnám, hogy felmenjek rá, addig viszont aligha. Mindenesetre ezek a járgányok marha populárisak, az itteninél negyvenöt perces sor állt. Volt barátnőm kezdett, ha jól tudom paplan ernyőzni vagy mit csinálni egy jó ideje (egyszer mar majdnem lepottyant, csak az erdő megfogta). Mindenki másra izgul…de a síugrók se normálisok, az biztos.

Visszaterve a vidámparkra, elég jó stratégák az üzemeltetők. Egyreszt a beugró, ha neten veszed £28/fő, ha a pénztárnál, akkor £33, ennyiért mindenre annyiszor ülsz fel ahányszor jól esik. Persze, sorba kell állni, de ha ez nem tetszik akkor egy kis extra anyagi hozzájárulásért mentesülsz a sorbaállás terhe alól. (A sor jórészt pár perctől egy óráig terjed). Emellett, az amerikai parkok egy részével szemben, melyek akar éjfélig is nyitva vannak, ez hatkor bezár. Jó dolog, nekik, hiszen este hát után ki akar bemenni a vidámparkba (?) így bevétel nincs, ellenben az üzemeltetési és fizetési költségek pörögnek. Így viszont kidobnak mindenkit, ha mar nem éri meg nekik nyitva lenni. Mindenesetre nem rossz, azt számoltam, hogyha az itteni fizetésem és az otthoni árak arányban lennének egymással, akkor az egész napi költésem kb 3500 (!) forint lett volna. [értsd mivel itt nettó 450e forintnak megfelelőt kapok, otthon meg harmad ennyit, ezért a negyven fontos napi költséget levágtam tizenháromra. Persze ez jó leegyszerűsítése a dolgoknak, de valamelyest reális.]

Más. Eddig azt hiszem melyeket hallgattam ebben a témában, mert úgy érzem, hogy a politikai nyámmogás Magyarország egyik rákfenéje a sok közül és egyszerre gyerekes és beteges is. Ámde…Nézem otthon Pécsett a jobboldal nyert a mai időközin. Hát, most anélkül, hogy utalást tennék egyebkent semleges politikai hovatartozásomra, ez überciki. Marmint persze nem a jobboldalnak. Pont azon gondolkoztam nemrég, hogy vajon mi lehet az aktuális állás Budapesten, a “ha most vasárnap lenne a királylány-választás” jellegű kérdésre. Erös a tippem, hogy hasonlóan érdekes számok kerekednének ki belőle, mint a pécsiből. Nem volt bolond az MSZP amikor Tollert/Tasnadit nem akarta elengedni a politikai székből (ágyból), de azért ez mar komolyan valami. Mondjuk én hallgattam az egyik kollegájára, és amikor azt mondta, hogy akinek nem tetszik, az elmehet, hát leleptem. Persze nem vártam meg az engedélyét.

Elég sokan gondolkoznak hasonlóról az ismerőseim körében, bar személye válogatja, hogy kinek mennyire valósak az elmenésről szövögetett tervei, ill. kinek inkább csak a gondolatai vannak meg, a többi része nincs. De célok sokfélék, van Dánia, pár Anglia, illetve tőlünk is nyugatabbra levő célpontok. Kellemetlen, hogy aki teheti elmegy otthonról, aki meg otthon marad az vagy a jobbik végéből van, és ezért szopó ágon eltartja a többit, vagy a többihez tartozik, ami ez esetben inkább negatív hatásokat tesz, mint pozitívokat. Igaz, itt se minden tökéletes, sok a bevándorló, mármint az a fajta, aki segélyen el, de dolgozni luxus neki. Igaz az itteni társadalom egyelőre kepés a rendszer fenntartására, aztán persze majd meglátjuk hogy hova vezet – azt hiszem nem fogom megvárni mindenesetre, mert most már másfél éve itt élek, és ennyi idő alatt formálódik bennem a kép, hogy Anglia jó hely, de nem az esetem. Igaz, valószínűleg még két évet maradok, addig sok dolog változhat. Sokat fog számítani az elkövetkező kb 12 hónap, a munka miatt, h milyen lesz az új csapat, mik a lehetőségek és az eredmények, ilyesmik. Ezekről majd később, ha mar lesz mit írjak.

Anyám írt egy édeset, azzal kapcsolatban kommentálta az országot, hogy otthon nemrég volt anyák napja, itt meg márciusban. Azt írta: “Elég nagy össze-visszaság van nálatok, az ünnepeket máskor adják ki, az anyák napja sem akkor van mint nálunk, jobb oldalon van a kormány, külön jön a hideg-meleg víz. Zűrös.”

Olvastam közben egy jó írást, az urbanista blogon keresztül – a világ húsz legélhetőbb városáról írnak benne. Lehet tényleg Sydneyben a helyem, ez már többször felmerült bennem. :thinking: