Nu zajec jubileumi dizájnos metrokocsi

Dzsubilii szerelvény a Jubilee line-on. Igen ritka állat, csak kettő van belőle. Az is csak másfél hétig…

Dzsubilíí marketing paradicsom

A mostani jubileumnak alig van köze a királynőhöz. Persze, elvileg róla szól, de ez csak a kóbor apácák megtévesztésére van. A britek negyede szerint az egész monarchia-dolgot ejteni kellene a fenébe. Az Economistban volt egy írás nemrég arról, hogy amikor a korábbi jubileumokat tartották, mennyire nyomott volt a hangulat. Persze akkor még más idők jártak, a tömegkommunikáció nem volt ennyire elterjedt, nem volt internet, és nem mindenkinek volt TV-je, jellemzően végképp nem többszázas csatornával, amik 24/7-ben fossák a reklámokat.

És pont ez a kellemetlen. A hivatalos hétvégi program technikailag laposnak ígérkezik. A négynapos hétvégén összesen egyetlen olyan dolog lesz, amin mindenki (aki a folyó közelébe tudja verekedni magát) részt vehet. Ez abból áll majd, hogy több ezer hajót fognak lehajókáztatni a Temzén, mi meg csápolhatunk nagyban mint a Manson koncerten. Ennek is relatíve kevés köze van a királynéhoz mint olyan. A többi programra csak meghívott fontos emberek, és pár száz szerencsés halandó mehet el. Ehhez képest a brit zászlóval most éppen mindent el lehet adni. Az alábbi pár fotót érdemes megnézni.

A Kingsmill egy itteni kenyérmárka. Most átnevezték magukat Queensmill-re.

De lehet például zászlós wc papírt, törlőpapírt, és pzs-t is kapni. Tényleg, limited edition, let’s celebrate vazzeg (töröld a segged a királynő tiszteletére!):

A John Lewis még zászlós fürdőszobai mérleget is árul. £18.

Ennyit a reklámokról. Most kurvára Britishnek érzi magát mindenki, de amikor pár éve a foci VB zajlott, az angol/brit zászlók lengetése/ablakokba kipakolása kimondottan ellenjavallt/tiltott volt, mondván az rasszista, vagy egyéb módon negatív érzelmekkel telítheti el az itt elő külföldieket. Valahogy isteninek találom, hogy ez most senkinek nem jutott eszébe, pedig egy dzsubilii mennyivel britishebb dolog már mint a VB, amit az angolok egyébként mocskosul elszúrtak.

Különben nincs bajom vele, ez nem negatívkodás, csak egyszerűen ironikusnak találom a kialakult helyzetet.

Jah, és ha a Gillette-nek lenne egy kis marketinges agya, most ilyesmi reklámokkal nyomulna:

Royális Óriásposzter

A másik blogomon tettem fel egy képet nemrég, amin látszott, hogy egy hatalmas posztert terveztek kiaggatni a munkahelyem melletti egyik épületre, amin Erzsébet integet még fiatalabb korából. A képről ítélve valszeg a 80-as évek közepén készülhetett a fotó. Most viszont kész a “remekmű”, és a Londonist-on jelent meg egy érdekes változata a képnek, amin látszik, mekkora is az akkora. A busz természetesen nincs ott, de méretarányos.

Mérete egyébként 100×70 méter. Erzsébet a poszteren kb 43x magasabb mint a valóságban.

Metróbaki 800 emberrel

A londoni metró állapota, a helyiek koreben legalábbis köztudottan rossz/siralmas, attól függően, hogy kit kérdezünk. A hivatalos és nemhivatalos okokat ha összesítenénk, valószínűleg könyvet lehetne írni belőle, de leginkább így az olimpia előtt volt duplán kellemetlen, hogy az egyik, “Jubilee” színekben feldíszített (lásd alább) metrónk tegnapelőtt az alagútban ragadt négy teljes órára.

A történet szerint először kb egy órát vesztegeltek az alagútban, majd megpróbálták kitolni egy másik szerelvénnyel, ami azonban a pálya dőlésszöge  miatt nem sikerült. Végül az embereket az alagúton keresztül menekítették ki, pár embert elláttak a dokik, komolyabb sérülés nem történt, a TfL mindenkinem £40 visszajárót adott. A probléma igazából csak az, hogy a Jubilee Line, ahol ez történt az egyik újabb vonalunk, amin nem csak viszonylag új kocsik futnak, de nemrég pofoztak ki a teljes vonalat is. Nem utolsó sorban pedig az egyik legfontosabb vonal lesz a nyáron. Hát, már várjuk…

via Londonist

Olimpiaproteszt 2.0

Mint említettem korábban, nemsokára megrendezzük a szokásos négy évente előforduló szponzorbajnokságot, ahova sok millió kétlábú birkát is várunk. Ezt a marketingesek olimpiának nevezik, minden épelméjű ember pedig masszív pénzszórással kombinált szopatásnak. A digitális kor elterjedésével persze vannak akik nagyobb hangot szentelnek a tiltakozásnak a virtuális térben. Angolul értőknek szórakoztató lehet az alábbi twitter feed: https://twitter.com/#!/London20l2 – és mielőtt még letiltják, egy screenshot róla.

A napsütés fiúk – színházi est

Tegnap elhatároztam hogy végre befejezem az egyik futó projektemet, amiről majd később írok, de a mostani stádiumban arról szól, hogy végigutazom a metrót össze, meg vissza. Ehhez képest Dóri elvonszolt színházba, volt két jegye, amiből az egyiket maga fogyasztotta el, a másikat meg nekem ajánlotta. Eredetileg nem volt tervben a dolog megblogolása, de ha már így megemlítette a blogján, akkor gondoltam írok, és ellopom a címet, meg a képet is. Mint Dóri említette, egy musicalt leszámítva, amit több éve láttam, nem voltam hagyományos jellegű kultúreseményen Londonba, sőt szerintem színházban nagyon rég nem. Alapvetően nehezen viselem hogy nem lehet megállítani az eseményeket a monitoron, és beletekerni amikor unalmas, emberek vannak körülöttünk, stb. Ahhoz képest még élek, sőt, egészen jól sikerült előadás volt. Amellett mivel a színház nem annyira az én világom, nem tudom mi a jo/rossz, így hagyományos jellegű kritikát ne várjon senki.

Mint a csatolt kép is mutatja, a felhozatal elég híres volt. DeVito valószínűleg ismerős majdnem mindenkinek aki legalább 15 éves, a másik pasas pedig ha máshonnan nem, akkor a Harry Potter filmekből lehet ismerős, ő játszotta a seggfej kövér apukát Dudley-ék házában. Jellemzően megint egy párosítás amit otthon az életben nem lehet látni, nem is csak a nyelv miatt.

Fura volt, hogy amerikai kiejtessél beszeltek, de végül is lássuk be, a hetvenes években (amikor ez játszódik), Amerika még fontos hely volt. Azóta a jobb előadásokat kínaiul csinálják.

A történet tömören arról szol, hogy a ket amerikai öregember fiatalabb korában sokat dolgozott együtt a színpadon, (szerepükben színészek), de megöregedtek, tizenéve nem beszéltek egymással, és mindenféle vélt vagy valós sérelmeik miatt nem viselik egymást. Végül egy tv-s felkérés miatt kényszerülnek együtt dolgozni újra, és innen a viszonylag kiszámítható komédia jön elő, ahogy előadják a durcás kisgyereket, majd az egyik szívrohamot kap, aztán utána rájönnek hogy talán mégsem akkora elviselhetetlen a másik mint ahogy gondolták.

Azért jó volt végül hogy elmentem, tetszett. KosziDori :)

Jubileumból is megárt a sok.

Most, hogy Kvííín Lizzie hatvanadik trónolási évfordulója már a sarkon van (just around the corner), egyre több helyen tűnnek fel az eseményt marketingcélokra használó dolgok, hirdetések, stb. Még nem sikerült elkapjam, de van már brit zászlós metrónk is (átragasztottak párat), és mostantól jubileumi kijevi csirke is. Persze a dolog szépsége, hogy a kijevi csirke bizony ukrán (vagy orosz, ahogy olvastam erről megoszlanak a vélemények) eredetű, tehát nagyon semmi köze sincs a britekhez, a brit zászlóhoz, hát még a jubileumhoz. Ha csak nem Abramovich a Chelsea után az országot is megvette :)