Egy történet az itteni munkahelyi egyenlőséghez történő hozzállásról

Tipikus ‘na ilyen sincs otthon’ jellegű történetet szeretnék megosztani mindenkivel. A mai napom egy egynapos munkával ment, szórólapoztunk és gyümölcslevet osztogattunk a Deloitte graduate scheme-ját reklámozva. A mai melóért elvileg 8 font/óra fizut kapunk, de mivel a papírra, amit aláirtunk valami ok folytán 12/ó került fel, azt mondta a csaj, aki ott volt a cégtől, hogy na jó akkor legyen 12. Mindezt úgy, hogy egyébként 8-rol volt szó végig, és a papírt, amit aláirtunk nem előre írtuk alá, hanem a meló végén. Mondom mi van? :) Úgyhogy egy nap (7 órányi) szórólapozásért kapok majdnem harmincezer forintot :) [29e vmennyi].

A történet mögött tömören az elírás mellett az áll, hogy valamilyen ok folytán azok, akik a University of Oxford-nál tanulnak, nem dolgozhatnak, ezért kb lefizetik őket a 12/órás fizetéssel, míg másnak csak 8 járna, viszont a mai csapatban volt egy fő OU-s, és 5 Brookes-os, mire a csoportvezető, aki a fizetésért felel kikelt a telefonban a főnökének, hogy márpedig ő szerinte, ha az egyiknek annyi jár akkor a másinak is, kevesebbet nem adhat az OU-snak, ezért kap mindenki többet.

Ez egyébként bruttó, de mivel az éves fizum nem éri el az 5000 fontot, és tanuló vagyok, ezért nem kell adózzak belőle.

 

Reklámok

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s