Amikor megkaptam az állampolgárságot, egyik magyar haverom viccelkedett azon, hogy Viktor most már Brit-is, ami szóvicc, hiszen az angolban a “brit” az “British”, szóval értitek, Gallamiklós-színvonal, hahaha, stb. Persze. Alább egy picit kaotikus, picit céltalan, de talán érdekes gondolatfejtés lesz:
Adott, hogy nem vagyok erdélyi, csak ismerősökön keresztül hallottam, hogy az erdélyi magyarokat mindenki melegebb égtájakra kívánja, a románok azért mert magyarok, a magyarok meg azért, mert határon túliak, ők meg két szék közt a padlón vannak. Na ennek egy lightosabb formája zajlik itt is.
Azt talán már ecseteltem régebben, bár nem biztos, hogy angol ugye csak az lehet aki annak születik, megstb, adott, hogy az egy kulturális dolog, azt törvényileg nem lehet felvenni, ellenben a “britséggel”, hiszen azt lehet. A napokban volt egy sokadik beszélgetésem a témában megint egy olyan emberrel, akit évek óta ismerek, ő 20plusz éve itt él, itt nőtt fel, sőt, az ő esetében még a nagyszülők is britek voltak (ő maga indiai származású/kultúrájú kenyai születésű de brit állampolgár, amit már itt vett fel, írtam róla egyszer korábban más témában), de másokkal is sokat beszéltem erről, fehér emberekkel, nem-fehér emberekkel, mindegy, de mind itt van 1-2 évtizede, mind brit, de nem annak született, a gondolataik és véleményeik mind ugyanazok.
Az ugye megvan mindenkinek, hogy, ha az amerikaiakat megkérdi valaki, hogy mégis mifélék, akkor azt fogják mondani, hogy amerikaiak. Az, hogy olaszok, írek (olvasek), kínaiak, micsodák voltak a felmenőik, azt külön kell kiszedni belőlük ha egyébként nem evidens a dolog külső vagy név alapján, de ők alapvetően amcsiként definiálják magukat. Az amerikaiak mixelődnek, sok a vegyes párkapcsolat, sok a kulturális kereszteződés, ismerősök ismerősei is vegyes társaságok stb. Ilyesmi itt nem igazán fordul elő. Mivel az angolok nem érzik magukat britnek, ezért nem-angol-britnek lenni is olyan dolog amit az itteniek lenéznek. Az angolokban nagyon erős a társadalmi osztályok rendszere, és bár kb minden országban van középosztály, meg felső-középosztály stb, itt ez sokkal erősebben elhatárolódik a társadalomban mint a legtöbb helyen. Az, ha valaki nem fehér angol, az kb egy külön halmazba teszi az embert, akivel aztán a helyiek nem szocializálódnak, mert nem a saját osztályuk.
Itt teszek is egy gyors kitérőt, ha valakinek nem egyértelmű, itt nem a tényszerű, számszerűsíthető dolgokról van szó: Wikipedian le van írva hosszasan, de mint a legtöbb európai országban, itt is lebontható a társadalom alsó/közép/felső/A/B/C1-2 stb osztályokra, sőt, 2013-ban volt egy viszonylag nagy felmérés az osztályrendszer modernizálására tett kísérletként, a “Great British Class Survey“, ami szerint olyan osztályok vannak manapság mint:
- az elit, a felső 6%, managerek, igazgatók, IT-sok, orvosok, jogászok, stb 2011-es szinten átlag £89k háztartási bevétel mellett (ez egyébként lófasz már bocsánat, de egy 2 fős kereső háztartásban 2×45 ezer az olyan hogy van két szoftverfejlesztő a családban, darabja mondjuk 5-5 év tapasztalattal, szóval nem kell nagyon elitre gondolni itt). Ha most visszamennék a hagyományos munkarendbe, az a fajta fizetés nem lenne irreális, pedig nem vagyok ketten, igaz azóta eltelt 8 év, vszg az átlagfizuk emelkedtek, de beláthatjuk, hogy nem aranycsészéből szopogatom a teát [inkább £1-es SportDirect bögréből], és inasom sincs.) — emellett kiemeli, hogy az elitnek jellemzően a régi felső osztállyal asszociált szórakozási formái vannak, opera, múzeumok, krikett mifene (szóval nem vagyok elit.)
- felső középosztály, a lakosság negyede, 47k háztartási fizuval, példaként a szülészeket, rendőröket, mérnököket említette, és kiemelte, hogy sok ismerősük van, érdekli őket a hagyományos kultúra (színház stb)
- a “technikai” középosztály, pl említi a tudósokat, a röntgengép-kezelőket, és a pilótákat hozta fel, valamint, hogy az átlagfizu 38k, ami utóbbit nem értek, adott, hogy azok messze többet kapnak ennél, de mindegy. Fontosabb különbség az előzőhöz képest, hogy itt már sokkal kevéssé prominens a hagyományos értékek és szórakozási iránti igény, kb modernebbek, és inkább a technikai vívmányok, mintsem a régi dolgok iránt érdeklődnek.
- van még 3-4-5 osztály lejjebb, de most nem írom le mindet, kb van 2 munkásosztály, valamint 1 szolgáltató-szektorban dolgozó, és a legalján a “kisemmizettek” szintje. Akit érdekel nézze meg a linket feljebb.
Na most…egyrészt ez valóban érdekesebb, mint a hagyományos ABC1-2 rendezés, valamint sajnos 6 év alatt valamicskét elhalványodott az értéke, annyira sokat változott a világ a mindennapokban. Másrészt pedig a felmérés eredménye polkorrekt és a valóságtól teljesen elrugaszkodott és a maga módján sikít róla, hogy ezt a BBC csinálta.
Az “alsó” középosztály valódi jellemzője pl a kisvárosiasság, tipikusan nem kétkezi munkások, hanem irodai munkát vállaló emberek, akiknek egyébként különsebb szakképzettsége nincs, és a 60-as évek reformjai előtt nem volt jellemző náluk a felsőoktatásban való részvétel.
A “közép” középosztály hagyományos jellemvonásai közé tartozik a magasabb arányú vallásosság, a gyerekek oktatásának fontossága, a magántanárok fogadása (viszont kevéssé jellemző a magánsuli, annyi pénzük ritkán van), a “normálisabb” újságok olvasása, a politikai aktivitás, a tradíciók so-so követése, színházba járás, stb.
A “felső” középosztály az a terület, amibe inkább születni szokás (és gyakran a földtulajdonos elit osztály egyik-másik családi ága, azok közül is ahol konkrétan nincs földtulajdon, ezért sem tartoznak az elitbe mint olyan, csak alájuk), “BBC angolt” [RP] beszélnek, fehérek, és az osztály egyik jellemző iskolája a Harrow School, — az ilyen iskolák 2014-es árazáson évi akár 33 ezer font tandíjat számoltak fel. Szintén nem ritka, hogy a felső-középosztálybeli családokban az öltönyöket szabatják. Az alábbi wikipedia cikk szerint felső középosztálybeli példa Boris Johnson vagy pl Jacob Rees-Mogg.
Bővebben az egészről itt, angolul. Mint láthatjuk, az “elit”, a fentiek tudatában nem lehet 6%, és nem hihető, hogy valaki (háztartási szinten) rongyos százezer fontos fizetés mellett az elitbe tartozzon. Lássuk be, nem vagyok egy Johnson/Rees-Mogg kategóriás ember, nem is ismerek senki ilyet, pedig ők sem upper class [elit] (csak upper middle), ellenben biztosan felső 6%. (Itt jegyezném meg a “nem is ismerek senki ilyet” gondolatra, hogy ez is inkább azt mutatja, hogy ezek az osztályok nem átjárhatók. Viszonylag jól tudom az ismerőseimről, hogy ők se ismernek senki hasonlót. Évekkel ezelőtt volt egy itt született lengyel ismerősöm, aki talán közelebb állt ahhoz az osztályhoz mint bárki más akit ismertem, de persze nem voltunk egy hullámhosszon, nem is maradtunk meg ismerősnek sokáig).
Ezzel vissza is kanyarodunk a megfoghatatlanra. Talán a legérdekesebb az “U/nem-U angol használata“, mindenképpen érdemes elolvasni mert ezeket nem említik még kultúrán belül se nagyon. Itt baromi fontos, hogy vegetables vagy greens -e a zöldség amit a tányérra teszel, pudding / sweet amit eszel utána, és mit mondasz, ha valaki meghal, vagy ha megismersz valakit (pl az elit simán “meghal”, a középosztály meg “eltávozik” – ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem mindig az a megfelelő ami posh-nak hangzik). Ez elválaszt egy másik osztálytól, nehezen felvehető beszédszokás. Fontos, hogy a gyereked hova jár, ki tanítja, milyen autód van, stb, de a magyar felsőbb osztállyal szemben itt sokkal komolyabb íratlan szabályok vannak, nem elég venni egy drága autót és ismerni a megfelelő embereket. Adott, hogy otthon az arisztokrácia ki lett gyomlálva, az újgazdagság (“new money”) fogalmához nem társul az “old money” párja, hiszen otthon olyan nincs már. A fiatalabbak között persze ez is változik, olvastam pár éve, hogy valamelyik aukciósház tulajdonosa dörmögött azon, hogy ezek a rohadt mai gazdagok nem akarnak régi festményekbe meg szobrokba fektetni, mert inkább helikopterre, utazásra, környezetvédelemre, sportautóra, gyémánt iPhone-ra költik a millióikat.
Aki szeret olvasgatni papíron, annak javaslom ennek a könyvnek a beszerzését, nekem nagyon érdekes és a maga módján hasznos volt, köznapi jelleggel adja elő, hogyan is működik az osztályrendszer a mindennapokban.
Persze Amerikában is vannak osztályok, de a hagyományok egyáltalán nem ilyen erősek, ott mindenki bevándorló volt, mindenki picit összevisszás. Itt, azt nem lehet.
Ha nem fehér vagy, alapban az első kérdés hogy hova valósi vagy, és hiába lehet, hogy itt születtél, nem arra kíváncsiak, hanem hogy indiai, kenyai, mifene vagy. Aztán persze, ha – mint ismerősöm – indiai háttérrel afrikainak érzi magát, az itt felfoghatatlan. Az, hogy esetleg több tízezer fontos ruhákat dizájnol és ad el, háza van Chelsea-ben, attól még nem lesz más, mint egy bevándorló, akinek nincsenek angol barátai, nem is lesznek soha, mert az angoloknak ő koszos. Mi is azok vagyunk, mi, mint európai fehérek. A nem-angol ismerőseimnek nincsenek angol barátai. Persze lehet a munkahelyen vannak angolok, akikkel beszélgetsz, de nem a barátaid. Britek lehetnek, de mint mondtam, az csak egy papír dolga. Az itteni világ egy nagyon zárt társadalom, ahol “belsősként” se lehet átjárni az osztáyokon, külsősként pedig mégannyira lehetetlen. Ofkorsz pl Indiával szemben ez itt mind implicit, mert hát ilyenről beszélni se illik, még hogy kasztrendszer, “nemá'”, meg adott irányban az törvényellenes is lenne. Erre a polkorrektség is rájátszik, talán pontosan szembemenve az eredeti elképzelésekkel. A franciáknál a demográfiai kérdések azt feszegetik, hogy francia vagy-e, vagy sem. Ha nem, akkor kíváncsiak arra, hogy mi vagy, ha meg franciának érzed magad, akkor az vagy (mondjuk persze lehet a fehér franciáknak más véleményük van ezzel kapcsolatban pl az algérokról). Itt mindig van alsó hangon húsz opció, hogy mi vagy, miben különbözöl, mi tesz mássá, stb. Nehogy idetartozónak érezd magad. Persze nem azért csinálják, de nem segít a dolgon.
Az egyik beszélgetés érdekes része volt, hogy arról beszéltünk, mi lesz majd, ha 10/20/40/60 stb év múlva majd megint elkezdik ölni egymást az emberek, hiszen a háborúk általában elkerülhetetlenek, köztudottan seggek vagyunk mind. A lakosság 1.-2.-3. generációs bevándorlói aligha fogják szívügyünek érezni a “hazaszeretet” kérdését. Ha az ország tojik ránk, minket miért érdekeljen ha gáz van? Persze jogilag lehet sorozással meg más módszerekkel erőltetni az emberekre a témát, de attól még legtöbben bevándorlóként nem fogják britnek érezni magukat, “amikor kell”.
Egyébként ezzel nem az angolokat szídom, mert teljesen egyértelmű, hogy a magyar hozzáállás is nagyon zárt a bevándorlókhoz, az orbáni baromságoktól függetlenül kb senki nem létezik aki inkább venne fel egy afgánt mint egy magyart munkára, ez OV előtt is így volt, sőt, a korábban említett erdélyi példa sem szorul magyarázatra, legalábbis olyan szempontból biztosan nem, hogy tudjuk, igaz.
Inkább arról van szó, hogy aki ide költözik, ne várja, hogy ha itt marad hosszú távon, akkor idetartozónak fogja érezni magát. Lehet Londonban sok dolgot csinálni, lehet a város jó hely, meg lehetsz brit, de a rendszerbe van kódolva, hogy idevalósi nem igazán lehetsz. A skótok elvileg egy fokkal normálisabbak, az írekről/walesiekről nem tudok sokat. Mások véleményét érdekes lenne kommentekben látni.
[backtotheuk] 