A szakszervezet elmegy kotont venni a boltba

Van ez a vicc:

Tarzan elmegy kotont venni a boltba. Vesz egy kis méretű kotont, ám az nem jó neki, másnap vissza is megy:
– Tarzan fasza erős, koton gumi gyenge, koton gumi reccs!
Vesz egy közepes méretűt, de ez sem az igazi, megint visszamegy:
– Tarzan fasza erős, koton gumi gyenge, koton gumi reccs!
Mérgében egy traktorgumi méretűt vesz, és harmadnap is visszamegy:
– Koton gumi erős, Tarzan fasza gyenge, Tarzan fasza reccs!

Valami hasonlóan példaértékűt csinált Skóciában egyik szakszervezet is még októberben.

A szakszervezetek ténykedése jellemzően politikai beállítottság alapján van megítélve, balosok inkább kedvelik, a többiek inkább nem. Ha mondjuk az ember Londonban lakik, akkor a tömegközlekedési dolgozók szakszervezetének (RMT) a vezetője (Bob Crow) jellemzően az első számú közellenség kategóriába esik. Az itteni terror-ténykedésük jellemzően erős demagógiára épül, folyamatos jelleggel megbénítják a metróhálózatot, amihez a politikai baloldal mindenben asszisztál, a politikai jobboldal meg a Puhapöcs-hozzáállásával tesz alájuk még egy lapáttal.

Na nem úgy a privát szféra Skóciában. Történt pár hónapja, hogy Grangemouth-ban, pontosabban az ottani olajfinomítóban kitört a parasztlázadás, miután a helyi szakszervezeti vezetőt (egy Deans nevű embert) meggyanúsították, hogy a cégen belüli befolyásával visszaélve a területi politikusoknak tolja a szelet, a Falkirk-i Labour (munkáspárt) politikusát illegális módszerekkel akarta a parlamentbe segíteni. Ezen vád alól később felmentették a szakszervezetist, azonban a finomító tulajdonos cége (Ineos) saját vizsgálatai alapján úgy érezte, hogy Deans egyéb területeken visszaélt befolyásával, ezért a pasit kirúgták.

A dolog innentől kezdett elfajulni. Előszór azért hirdettek sztrájkot, mert a szakszervezet szerint a vezetővel helytelenül bántak, majd a szakszervezeti tagok elmentek a cégtulaj háza elé tüntetni (elég aggrésszív módon), ezek után pedig mindenféle extra juttatásokat követeltek, mint nyugdíjak emelése, fizuemelés, miegyebek. Ennek az is része volt, hogy a finomító és az erőmű a megváltozott igények miatt már így is veszteségesen üzemelt, és emiatt a vezetőség bezárással fenyegetett. A tulajdonos ennek megfelelően előállt egy ‘csomaggal’ amiben a szakszervezet átformálását, fizetéscsókkenést, 3 évnyi sztrájkmentes időszakot és hasonló dolgokat akart azért, hogy az üzem nyitva maradjon, viszont cserében egy elég komoly befektetést is ígért. Amikor végül a szakszervezet csak nem akart kötélnek állni, a tulaj bejelentette, hogy bezárja az egész ipari parkot, és mindenki mehet a szélnek így karácsony előtt. Miután a létesítmények magán kézben vannak, az államnak nincs beleszólása, bár a kormány jelezte, hogy távol kíván maradni a vitától.

Grangemouth Skócia benzinellátásának 70%-ért, iparának 8%-ért felelt, a teljes ellátási láncban tízezren dolgoztak, akinek a munkája mind igencsak érintett lett volna, ha a bezárás megtörténik.

A történet végül vadkapitalista szempontból jó véget ért: a szakszervezet teljesen meghátrált, miután rájöttek, hogy a tulaj tényleg be fogja zárni az üzemet, és elfogadták a 3-éves fizetés-befagyasztás, a sztrájktól való elállást, és a nyugdíjcsökkentést is (tehát mindent.) Így is lehet a szakszervezetekkel bánni, és akkor mindjárt nem a farok csóválja a kutyát. Boris-nak lenne mit tanulnia az északiaktól…

Reklámok

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s