Itt más a politika – a brit választási rendszer bemutatása röviden

Talán tudjátok, hogy most voltak itt választások – csütörtökön. Ez nekem is nagyszerű lehetőséget biztosított arra, hogy valamelyest belelássak a belpolitikai rendszerbe, ami igen különböző a magyartól. Tegnap hajnali 3ig néztem a választási műsort, és a mai napom egy jó része is fel szemmel ezzel telt, mert élőben adtak mindent a neten. Nem politikai elemzésbe szeretnek belemenni, hanem inkább röviden bemutatom, hogy hogyan működik itt a rendszer, es hogy a jelen helyzetnek milyen következményei lehetnek.

A választásokon csak a House of Commons-ba, tehát az alsóházba szavazunk jelölteket, a House of Lords, az egy külön kategória, amibe most nem ásom bele magam. Az angol parlament tehát kétkamarás, a magyar egy. Az itteni alsóházban 650 képviselő ül, otthon 386. Ez lakosságszámra vetítve otthon elég magas, majdnem 4x-ese az itteninek [otthon 1 millió lakosra 38.6 képviselő jut, itt 10.5, megfordítva otthon minden kb 26 ezer embert képvisel valaki, itt ez a szám 95.5 ezer lakos]. (A magyar egyébként európai szinten is magas, ezert is került szóba mostanság a rendszer átalakítása otthon). Remélem mindenkit sikerült mostanra összezavarnom a számokkal. :P

A magyar rendszer kétfordulós, picit nehezen áttekinthető az átlagember számára, viszont – leszámítva hogy a körzetek határát nagyon regén jelölték ki, ezert ma mar a más demográfiai eloszlás miatt picit elavultak, elvileg egyenlő(bb) esélyt biztosít mindenkinek. Az angol rendszer elég más, itt amellett, hogy a körzetek, akar csak otthon, elavult lakosság-eloszlásra alapszanak, még ráadásul az úgynevezett First Past the Post (továbbiakban FPTP) rendszer is működik mellé. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet értelmezni, hogy az a képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapja, bejut, a többiek pedig nem – nincsenek töredékszavazatok és egyéni & listás rendszer – csak egyéni van. Arra, h ez miért nem jó, mindjárt kitérek.

Másik különbség a két rendszer között, hogy meg otthon 4 évente vannak választások, itt akkor, amikor a miniszterelnök jónak latja – bizonyos kereteken belül, tehát pl azt hiszem a két választás közti legnagyobb megengedett idő 5 év lehet. Ez azért fontos, mert otthon elég jól tudni, hogy április környéken van választás, lehet rá készülni, és ha a mindenkori kormánypárt éppen rosszul áll a közvélemény-kutatási listán, az ciki. Itt viszont a miniszterelnök írja ki a választásokat, és megpróbálja úgy időzíteni azt, hogy a pártjának megfelelő(bb) időpontban történjen a procedúra.

Az angol pártrendszer az elmúlt több mint száz évben (!) kvázi kétpártrendszerként működött:

  • létezik a baloldali munkáspárt (Labour), akiket az otthoni MSZP-vel lehet viszonylagos huzamba állítani (nem a Thürmer-féle Munkáspárttal, a Labour inkább szocdem jellegű part). A Labour mar igen regén kormányon van, még anno Blair idején kerültek oda, 1997-ben. Jelöltjük, Brown, a mostani miniszterelnök 59 éves. Az o programjuk a mostani választáson elsősorban a nagyobb egyenlőséget próbálta megcélozni az emberek közt, aminek egy része az volt, hogy a bevándorlóknak relative jobb jogokat biztosítanának. Emellett a családcentrikusság, egészségügyi rendszert érintő változások és a választási rendszer kismértékű átalakítása is szóban volt.
  • a jobboldali konzervatívok (Conservatives, “becenéven” Tory-k) valahol az otthoni Fidesz környéken pozicionálhatóak, vezetőjük David Cameron, 43 éves. [Orbán Viki 46 per pill]. Az ő programjuk elsősorban keményebb bevándorlási politikáról szolt, nagyobb függetlenség az EU-tol, több pénz a katonai védelemre, a választási rendszer meghagyása, es mint jobboldali párt viszonylagosan kisebb egyenlőséget propagál az emberek közt.
  • a harmadik párt az eddig viszonylag irreleváns Liberal Democrats, ami valahol az LMP/SZDSZ környékén definiálható. Vezetőjük a szintén 43 éves Nick Clegg. A programjuk eléggé az ellentéte a jobboldalnak, nevesen a választási rendszer átszabása, közeledés az EU-hoz, az oktatasi rendszer átszabása, több zöld beruházás, a katonai védelem léépítése, stb.

Magyarországon ismert a választok enyhén apatikus hozzáállása a politikához, ami egyebek mellett abban mutatkozik meg, hogy sokan úgy mennek szavazni, hogy “na arra a partra nem”, vagy “arra a miniszterelnök-jelöltre nem”. Itt is van egy kismértékű hasonló tendencia, sokan azért nem szavaztak a Munkáspártra mert nem kedvelik Brownt v Cameront a jobboldalon.

A választásokat most előszór tv-ben közvetített viták előzték meg, amiben Clegg igen szépen teljesített, pártja népszerűsége a viták előtti 20%-rol 35% köré ment fel, egy adott napon valakinek sikerült olyan eredményt is mérnie amikor megelőzték a Munkáspártot. Itt mutatkozott meg az FPTP rendszer problémája: bar a liberálisok népszerűsége 35% körüli volt a merések szerint, és sok közvélemény-kutató cég be is lőtte őket mint lehetséges második helyezettet, a valóság igen más lett:


Párt Szavazatok % Helyek % +/-%
Conservative 10,706,647 36.1 306 47.0 +3.8
Labour 8,604,358 29.0 258 39.6 -6.2
Liberal Democrat 6,827,938 23.0 57 8.7 +1.0

 

A BBC adatai szerint tehát láthatjuk, hogy bar az LD a szavazatok 23%-t kapta meg, az egyenlőtlen szavazateloszlás miatt csak a helyek kb 9%-t kapták meg. Ez lényegében úgy fordulhatott elő, hogy sok helyen szavaztak a partra viszonylag kevesen, ahelyett hogy kevesebb helyen szavaztak volna többen rajuk. Így viszonylag érthető, hogy egyrészt miért nehéz betörni a “kétpártrendszerbe”, másrészt hogy Clegg partja miért szeretné annyira megváltoztatni a választási rendszert.

Grafikusan nézve is érdekes képet látunk:

A bal kepén a területi eloszlás látható: látszólag a jobboldal fölényes sikert aratott, azonban ha a másik képen szemezgetünk, ahol minden választókörzetet egyenlőként tüntetünk fel, akkor megint csak előjön a választókörzetek területeinek gondja – a mostani rendszer a Munkáspártnak kedvez (lásd London, York [északon], Skócia), de legalábbis ellehetetleníti, hogy a kisebb partok betörjenek a hatalmi gyűrűbe.

A helyzet tehát érdekes: mint a táblázatból latszik, egyik pártnak sincs meg a kormánykepés többsége, és mivel a három part viszonylag eltérő programot állított hadrendbe, kérdéses, hogy meg tudnak-e állapodni koalícióról. Ez valószínűleg hétfő környékére kiderül, de mivel azt írtam az elején, hogy a rendszert akarom bemutatni, nem pedig politikai elemezésbe belemenni, ezert nem mélyedek el tovább a témában. Mindamellett a brit jogrend szerint pillanatnyilag Brown a miniszterelnök, mert az itteni előírás az, hogy az országban nem lehet hivatali vákuum, tehát a választások után az miniszterelnök addig marad hatalmon, amíg le nem mond, vagy meg nem bukik.

Normális esetben természetesen ha egyértelmű hogy a korábbi ellenzek nyert, a miniszterelnök lemond, majd a királynő a nyertes párt vezetőjét kéri kormányalakításra. Most a királynő egyelőre nem kert meg senkit, mert o sem tudja, hogy mi lesz a megállapodás vége, Brown pedig nem mondott le, mert reméli hogy meg tud állapodni a liberálisokkal, és akkor létrejön a “Lib-Lab paktum”, ahogy itt emlegetik. Mindenesetre május végen lesz a Queen’s Speech, amikor Erzsébet beszédet mond a parlamentben és azzal megnyitja a parlamenti évet. Ekkor a kormány megpróbál átvinni egy bizalmi szavazást, amit ha megvan a “normális” kormánytöbbség, akkor megnyer, ha kisebbségi kormányzás van (mint pl. most lehet majd) akkor értelemszerűen ez picit bonyolultabb lehet.

Tömören ennyi a rendszer bemutatása – majd ha lesznek fejlemények, vagy eszembe jut valami olyasmi amit nagyon kifelejtettem, írok még.

Advertisements

Itt más a politika – a brit választási rendszer bemutatása röviden” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Tetszik, jó írás lett. Persze van még pár furcsasága a rendszernek, amire az itthoni szokatlanság kedvéért ki lehetett volna térni (pl. már a választójog eléggé furcsa), de amúgy korrekten összefoglaltad. Én amúgy azt mondom, hogy a hazai rendszer rendben volna, csak néhány helyen kellene változtatni rajta, lévén, hogy az ezt szabályozó törvényt egy választásra szánták. Újra kellene szabni a kerületeket 10-15 évente, és az ajánlási szisztémát be kellene szüntetni. Az, hogy itthon 386 képviselő van, önmagában még nem is volna baj, hiszen az egy főre vetített képviselet sokkal jobbá válik ezáltal. Inkább az a gond, hogy nincs 400 tehetséges politikus Magyarországon, és értelme nincsen.

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s