A brit kormány, és a terrorizmus finanszírozása

Napokban volt egy beszélgetésem valakivel, aki azt mondta, hogy azért nem szabad a kis pártokra szavazni, mert azzal összességében az itteni baloldal esélyeit növeljük, és Corbyn szépen majd beengedi a bevándorlókat és a tevehajcsárokat, akik aztán elpusztítanak mindent és mindenkit.

A témába vágóan jelent meg az independent-en egy érdekes videó és cikk, amiben kedvenc miniszterelnökünk ítéli el a szombati merényletet a saját, vérbeli politikus stílusában – magyarul nem mond semmit. Elmondja, hogy a brit “értékeket”, “demokráciát”, stb meg kell védeni a gonosztól, de, hogy ki is a gonosz, azt pl nem mondja.

Nem mintha annyira bonyolult lenne a helyzet. Szaúd-Arábia vahabita irányú gondolkodása már régen összeköttetésbe került a terrorizmussal, mert bár az elveik szerint az iszlámot maguk közt kellene megtisztítani, ez nem teljesen tökéletesen rakódott le azokban, akikkel mostanság tele vannak a hírek. May emellett megint a saját gyengeelméjűeknek szánt stílusában tálalta a beszédét: “ami elég az elég”, a “terrorizmus terrorizmust szül”, kb mint korábban, amikor kijelentette, hogy “a brexit az brexit”. Végülis nem kiscica, az elvitathatatlanul biztos.

A probléma egyik oka (azon túl, hogy hülyére veszi a választókat, mi meg hagyjuk), hogy a brit kormány már nagyon sok éve (értsd több évtizede) folyamatosan fegyvereket ad el a szaudiaknak, és akikkel annyira fontosak a diplomáciai szálak, hogy egy korábbi miniszterelnökünk félárbocra engedtette a zászlókat, amikor az egyik Perzsa-öböl-beli (fene a kötőjelekbe) uralkodó nemrégiben meghalt. May, és a kormány tehát közvetve-közvetlenül támogatja azokat az országokat, amelyek felelősek a mostani káoszért, de nem vallják be, mert az politikailag szuicid lenne (érdekes, hogy a média se erőlteti a témát).

A másik, hogy jellemzően ilyenkor a politikusok első gondolata (itt is), hogy ha megregulázzuk a zinternetet, akkor utána nem lesznek problémák, mert a zinternet biztonságos rejtőzködőhelyet biztosít az extrémül gondolkozóknak. Tehát még nagyobb tömeges megfigyelésre lehet számítani (most megint szóba került, hogy az internetszolgáltatóknak x évig meg kell őrizniük minden titkosítatlan adatfogalmi információt mindenkiről), kormányzati kontrollra, majd egyszer adatvesztésekre, stb, miközben mindazok akik kisteherautót bérelve akarnak a tömegbe vezetni röhögnek a markukba, hogy a sok barom, mert akik el akar bújni az az ilyen szabályokat nagyon könnyen kijátssza.

Azt elismerem, hogy nem egyszerű kiszűrni, hogy ki az, aki éppen kisbuszos merényletre készül, de a mindenkori kormányok legalább annyit megtehetnének, hogy nem üzletelnek azokkal az országokkal, akiket fű alatt gonosznak neveznek az ilyen témában. Bár lehet, hogy akkor az olaj ára felmenne, és az arabok egy része kivonulna a londoni ingatlanpiacról, és mégiscsak egyszerűbb pár halottat és internetszűrést lenyomni az emberek torkán, mint a gazdasági káoszt, amit egy ilyen szakítás okozna.

Reklámok

Viktor legújabb kalandjai….Londonban!

Mire ez a post élesedik, én valahol a repülőn leszek London felé. Aki követte a blogot, vagy csak ismer, az tudhatja, hogy tavaly október végén Wellingtonba költöztem, azzal a feltett szándékkal, hogy akkor ott boldogan élni amíg meg nem halni. Ebből kevés dolog jött össze. Tudom, fél év nem éppen elegendő idő arra, hogy bárki bárhol is otthon érezze magát, vagy megállapodjon, de én úgy éreztem, hogy a nagyvárosi lét mostmár sokkal erősebb elvárás számomra, mint, hogy lefoglaltnak tudjam érezni magam egy olyan településen, ami alig 200 ezer lakosú, és ahol a legnagyobb probléma, hogy kinek milyen gondjai vannak a bojlerral, vagy a kerítéssel, vagy általában a házzal. Emellett maga a munka is nagyon távol állt attól, amiben megállapodtunk, sokkal inkább support meló volt, mintsem developer, és az esetek többségében nem sikerült túlságosan hasznosan kitölteni a napi 8 órát az irodában – igaz talán tudtam volna másik munkát keresni-találni.

NZ egy csodálatosan szép hely, amit mindenkinek érdemes megnézni, körbeutazni, kipróbálni mint turista, esetleg eltölteni egy pár hónapot, de azoknak, akik a felnőtt életük jó részét egy “megavárosban” töltötték, ahol minden azonnal elérhető, mindenből bőséges a választék, zajlik az élet, stb, azoknak nem egyszerű megszokni, hogy az ország fővárosában a legtöbb fajta boltból csak egy van, az is csak munkaidőben van nyitva, és mindenre heteket kell várni, hogy behajózzák az országba, ami miatt legendásan drága az élet. Lehet, ha Budapesten maradtam volna, vagy egy kisebb településen Mo-n, akkor ez is jó lenne. Mostmár nem fog kiderülni.

Biztosan sokan vannak, akik számára ez egy baromi jó dolognak hangzik, orbáni gondolattal, három gyerek, négy kerék és más nem is kell. Tuti, hogy az elkövetkező időszakban csuklani fog a világ, amikor csak magamban azon fogok anyázni, hogy megint milyen baromi tömeg van a metrón, sztrájkol a szakszervezet, kurwáznak a lengyelek, curryt főznek a pakik, kergetnek a jótékonyságis gyűjtögetők, robbantgatnak a szuicid tevehajcsárok, megy a brexit stb. Kezdem feladni, hogy valaha is megtalálom magamat, de addig is futok Londonnal egy kört még.

Persze ez egy összetettebb kérdés. Az egyik utolsó Londonos írásomban megemlítettem, hogy magam elől menekülök. Úgy tűnik ez egy “családban marad” jellegű dolog, nem én vagyok az első ilyen, de bárhova is megyek, mindig ott leszek, idegesítő módon. Az angolban van egy olyan, hogy “someone’s heart is not in it“, magyarul nincs benne a szíve, nem teljes elszántsággal csinálja. Nekem ez a fél év ilyen volt. Amikor ideértem kb a második gondolatom az volt, hogy “mi a fenét csinálok én itt”, és ez nem is igazán javult a későbbiekben. Talán el akartam szabadulni Európából jó messzire, csak értelme nem volt. Ráadásul közben belegabalyodtam itt is valakibe, akitől most nehéz elszakadni. “Szar az egész”, ahogy mondani szoktam amikor már nem tudok semmi jót mondani. Persze ahogy Londonban is otthagytam valakit, itt is itthagyok valakit. Mesteri érzékkel tudok jó kapcsolatokat létesíteni pár héttel lelépés előtt.

Szórakoztató, de mostantól legalább a blog nevének lesz némi értelme. Eredetileg a backtotheuk név azon lustaságomból eredt, hogy próbáltam valamit keresni ami névben Angliához kötődik, és a Scooter Back in the UK száma jutott eszembe, csak nem figyeltem, hogy in, vagy to. Az előbbi jelentése kb “ott[hon] az EK-ban (zajlik valami)”, az utóbbi pedig “vissza az EK-ba”. Amikor elkezdtem blogolni, kb egyiknek se volt nagy értelme az én szemszögemből. Így 9 év után legalább ezt a hibát javítottam.

Hogyan tovább és mi lesz a blogon….ha nem is nulláról kell újraindítani mindent de ettől függetlenül érdekes helyzetem lesz Londonban, mert se lakás, se munka, se semmi. A tavalyi barátnőm azóta már nincs, a szokásos hosszútávú kérdéseken (gyerek-nem-gyerek) nem jutottunk dűlőre (kell a fenének leginkább, a gyerek mármint), úgyhogy szingli lettem. Ennek megfelelően az elején nem fogok nála lakni, hanem egy ismerősömnél, aki persze nemrég pasizott be, úgyhogy ez biztosan érdekes lesz. Kell majd találni munkát is, a terv hogy szabadúszó projektet találjak, de azért nem akarok idétlen időket tölteni ennek a keresésével, úgyhogy lehet “hagyományos” munka lesz belőle. Ezekről majd itt is tervezek beszámolni.

Ha a munka megvan, lehet majd újra lakást is keresni. Valószínűleg nem fogok oda költözni ahol korábban laktam, mert picit kieső helyen van, és mostmár ott is felmentek az árak, így a terv egy picit beljebb, Acton környéken lesz, de mint annyi más is, ez is ingatag. Amellett próbálom majd valamivel jobban kiélvezni a nagyvárosi létet, aztán hátha egyszer megvilágosodok, hogy mit és merre is kellene.

Mi történik, amikor II. Erzsébet királynő vagy Fülöp herceg meghal?

Az elmúlt napokban történt, hogy Fülöp herceg bejelentette visszavonulását. Ezzel kapcsolatban, amikor először tájékoztatót tartottak a témában, sokan gondolhatták, hogy a királyi családban valami nagyobb dolog történhetett, adott, hogy sem Erzsébet, sem Fülöp nem mai csirke.

Fülöp halála egyébként egy egyszerűbb protokollt követ majd, ugyanis az öreg többször említette, hogy nem akar nagy hajcihőt a temetése kapcsán, ezért bár járna neki a teljes pompás állami temetés (ami pl Thatcher vagy Diana esetében is volt), erre nem fog sor kerülni. Az állami temetés része lenne, hogy a Westminster apátságban kerülne kiállításra a koporsó, ahol a köznép is megtekinthetné, de ehelyett a St James palotában lesz egy fogadás, ahol a különféle államfők és politikusok jelennek meg. Maga a temetés a Windsori kastély kápolnájában lesz, majd a kastély erre a célra fenntartott kertjében helyezik a földbe a koporsót (Frogmore Gardens).

A temetést követően a királyi család kb 8 napig tartó gyászt tart majd, ami idő alatt a királynő nem végez semmilyen közfeladatot, nem hitelesít törvényeket, stb. A közintézményeken félárbócra engedik a zászlókat, kivéve a Royal Standard-ot (ennek nem tudom mi a magyar neve, de kb királyi zászló, nem ugyan az mint a brit vagy angol zászló), hiszen az országnak mindig van uralkodója, még ha az egyik meg is hal (akkor a trónörökös lesz a következő). A közintézmények gyászidőszaka 30 napig tart, majd kb minden megy tovább a régiben.

Erzsébet halála értelemszerűen összetettebb kérdés. Az uralkodó halálát annak személyes titkára jelenti be, először a mindenkori miniszterelnöknek –  a régi időszakban erre kódokat használtak, nem pedig tényszerűen jelentették be hogy pl György meghalt, hanem csak annyit adtak át, hogy Hyde Park Corner, valamint a mostani kód London Bridge is Down lenne, viszont ennek manapság kevesebb haszna van. Régen, amikor a telefonvonalakat még központokban kezelték, fontos volt, hogy ne az ottaniak tudják meg először a halálhírt.

A miniszterelnök informálása után következik az a 15 ország, ahol a brit uralkodó szintén uralkodik (pl Kanada, NZ, AUS, stb.), majd ezután a 36 Commonwealth ország jön. Ha ez mind megvan, akkor jöhet a sajtó – az internetes közösségi média időszakában a hírek terjedése teljesen más mint György halála esetén volt, ezért manapság már nem a BBC lesz a kizárólagos hírterjesztő.

A rádióállomások stúdióit úgy szerelték fel az országban, hogy mindenhol legyenek “gyászlámpák”, amik a DJ-ket és műsorvezetőket hivatottak emlékeztetni arra, hogy a hírek előtt nyugisabb zenét adjanak. Az egész folyamat lezajlása után a Buckingham palota kerítésére hivatalos hirdetményt tesznek ki, és a honlapját is sötétre színezik.

A királynő halála után a trónörökös lép trónra, tehát Károly hercegből király lesz, az ország pedig 12 napos hivatalos gyászba borul, aminek a végén lesz a temetés.

Rövid összefoglaló – időközi választások a parlamenti választások előtt

Egy hónappal az előrehozott parlamenti választások előtt időközi választásokat tartottak a napokban több településen is. Utólag majd kiderül, hogy mennyire lesz összhangban a két választás eredménye, de addig is egy rövid összefoglaló az eredményekről.

95927965_summary_scoreboard_624_final_result

Első ránézésre is látható, hogy a Toryknak sikerült a legtöbb helyet besöpörniük, ezzel optimistán vághatnak neki a júniusi parlamenti választásoknak. A kormánypártnak sikerült 11 helyen megnyernie a választást, és összességében több mint ötszáz új helyet is magukénak mondhatnak, melyek jó részét a Munkáspárttól, kisebb részét a UKIP és LibDemektől szereztek.

Úgy tűnik, May-nek sikerült elérnie azokat, akik Brexit-támogatók, és elhitetni velük, hogy megfelelően tudja majd képviselni az ő akaratukat a tárgyalások során. Ennek következménye, hogy a UKIP, amely korábban a Brexitért kampányolt, mostanra teljesen szétesett, hiszen semmi mást nem tudtak felmutatni az évek során, és miután az elsődleges kampánycéljuk megvalósulni látszik, már nem érdekesek a szavazók számára. Saját szemszögükből kellemetlen, hogy nem csak, hogy nem tudták megragadni a lehetőséget, amit a tavalyi év adott nekik, hanem inkább teljesen lehúzták magukat a budin.

Azok, akik abban reménykedtek, hogy a júniusi szavazás előtt többezer új taggal bővült LibDemeknek sikerül majd nagyot alkotniuk az önkormányzati választásokon, igencsak csalódniuk kellett. Ennek egy része különben a választási rendszer sajátosságaiból is ered. Miközben a LibDemek szavazati aránya 7%-kal nőtt, mégis helyeket veszítettek. A parlamenti választáson ez csak rosszabb lesz, mert az “első [legtöbb szavazatot elérő] mindent visz” rendszerében a kis pártoknak nincsenek jó lehetőségei.

Jeremy Corbin, a Munkáspárt elnöke megintcsak néhány bonyolult interjú előtt áll, hiszen a párt nem csak “egyszerű” helyeket veszített, hanem az olyan munkáspárti fellegvárakat is, mint Glasgow, ahol több évtizede kormányoztak. Mint azt korábban írtam, Corbyn egy nagyon megosztó személy, akit már többször próbáltak a párttagok elmozdítani az elnökségből, és “uralkodása” alatt a párt nagyon sok szavazót veszített….olyvást tűnik, hogy ez a trend csak erősödik, a baloldalnak ugyanis nincs semmi eredeti mondanivalója (milyen ismerős a helyzet valahonnan….)

A regionális pártok sem szerepeltek túl jól, vagyis inkább vegyes a kép. A skót SNP veszített néhány helyet, ami annak is betudható, hogy nem mindegyik skót lakos támogatja a második függetlenségi referendum ötletét. Amellett a fentebb említett Glasgow mostmár SNP színekben virul, miközben a pár elvesztette azt a két kisebb települést, amit 5 évvel ezelőtt megszerzett.

BBC: A polkorrektség netovábbja, és a tudatküszöb alatti befolyásolás

Ha a legrosszabb dolog a cenzúrával kapcsolatban a █████████, akkor az öncenzúra legnagyobb baja a ▒▒▒▒▒▒▒▒▒. Na a polkorrektség alsó hangon is öncenzúra.

A brit polkorrektségi törekvésekről akartam már régen is írni, aztán mint oly sok más, az is kimaradt a blogról. Hiánypótló példa következik.

Ha valaki olvassa a BBC weblapját, és annak is leginkább a belpolitikai, vmint a tudományos jellegű rovatait, azoknak talán feltűnt, hogy a BBC-nél valami hihetetlen erőfeszítést képesek tenni a szerkesztők, hogy minden esetben pártatlanul tűnjenek fel az adott témában. Ez magyarul annyit tesz, hogy ha a téma az, hogy mondjuk a naperőművek kevéssé rosszak, mint a széntüzelésű erőművek, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a BBC megszólaltat majd egy szakértőt, aki szerint a naperőművek elveszik a zöld területet a kéklábujjú algáktól, ami negatívan fog kihatni az őssumér társadalmakra. Mindezt persze csak azért, hogy nehogy valaki megvádolhassa őket azzal, hogy nem szólaltatták meg a “másik oldalt”.

A fenti példa, bár picit elvont, de nem teljesen baromság, tényleg ilyen a bííb [BBC]. Sajnos nem mentettem el, és most nem találom, de előző héten volt egy cikk arról, hogy valamelyik NGO (civil szervezet, de azokat most a magyar köznép nem szereti, mióta Párhuzamos György sajtótéma lett.) tette szóvá, hogy a Cambridge-i egyetem kiadott egy sajtónyilatkozatot, ami esetleg megbánthatta a fene tudja színvakok, vagy mélynövésűek, vagy küklopszok lelki-világát-ha-éppen-paprikás-hangulatban-voltak-már-egyébként-is, mire az egyetem gyorsan elnézést is kért, nehogy megbántsa a törpe színvak küklopszokat. Nyasgem.

A mindennapokban vannak érdekesebb helyzetek is, amikor a sajtó megpróbálja körülírni az adott helyzetet, anélkül, hogy megneveznék miről is van szó. Itt jön be a tudatküszöb alatti befolyásolás, ami alatt

olyan kommunikációs jelenséget értünk, amely során az üzenet a befogadó észlelésének vagyis biológiailag adott csatornáinak megkerülésével ér célba. [wiki]

Példának okáért a napokban került a bíróság elé annak a srácnak az esete, aki tavaly év vége felé egy csapágyakkal teli bombát helyezett el a metrón, ami igen nagy pusztítást vitt volna végbe, ha felrobban. A BBC ezt szépen meg is írta. Az elkövetőről alaphelyzetben annyit érdemes tudni, hogy fehér, 20 éves, autista, nem vallásos (vagy mégis?), bár van véleménye a témában, fegyvereket tart otthon, és úgy általában nincs ki mind a négy kereke. Persze a BBC ezt nem egészen így hozta le.

A cikk az illetőt úgy jellemzi, mint egy tanuló [hallgató] (student) – mivel nem volt se muszlim, se fekete, se semmi, azt nem írhatják le, hogy fehér, vagy angol (mert nem brit származású muszlim vagy brit fekete, hanem egy teljesen hagyományos unalmas fehér gyerek), ezért kerestek valamit, ami nem zavar senkit, hát hallgató lett. Az egy “biztonságos” szó. Itt már az is érdekes, hogy ez inkább a fiatalokat hivatott rossz képbe helyezni, vagy a srácról alkotott véleményt puhítja inkább, talán mindkettő. Mindenesetre a szóhasználat elejét veszi annak, hogy az olvasó szemében a srác “más” legyen. A következő dolog, hogy az illető autista (pontosabban annak is a PC verzióját használja a cikk, tehát nem autist, hanem autistic spectrum disorder), de azt is úgy rakja egy mondatba a cikk, hogy összepárosítja az autizmust, a fegyverekkel kapcsolatos érdeklődéssel:

“The Old Bailey was told Smith had an autistic spectrum disorder and a keen interest in guns, bombs and other weapons, which may have been a function of the condition.”

Magyarul a bíróságon elhangzott, hogy a fegyverek és bombák utáni erős érdeklődés összefüggésben lehetett az illető autizmusával. Mivel a gyerek fehér, ezért ez az egész csak egy hiba a mátrixban. Egyszerűbb ugyanis azt mondani, hogy aki fehér, az veszélytelen, aki nem, az pedig veszélyes, mint mondjuk megemlíteni, hogy az NHS-ben a legnagyobb elvonások mondjuk a mentálisan sérültek kezelése környékén voltak, nehogy valaki megkérdezze, miért nem tűnt fel egyetlen orvosnak sem, hogy a srácnak szociopata agresszív hajlamai vannak.
A cikket tovább vesézve kiderül, hogy a vád nem terrorizmus, mert nem volt elég bizonyíték arra, hogy a srác politikailag motivált volt – az illetőt majdnem veszélytelenkét írja le. Igaz a házkutatás során találtak néhány fegyvert, a bombát azután kezdte építeni, hogy olvasott az al-Qaeda-ról az interneten, és bár Smith keresztény vallású ministráns (altar boy), azért az iszlámot picit igazabbnak érzi, mint a kereszténységet (ezek a cikkben vannak, nem én találom ki őket). De ez nem fontos, mert viccnek szánta a dolgokat (halloween prank).
Ha az illető nem fehér angol lett volna, valószínűleg a sajtó minimum azt hozta volna le, hogy a netről tájékozódott a terrorista anyagokkal kapcsolatban, de így csak egy megtévelyedett autista spektrumzavaros hallgató, aki időnként olvasta a Koránt, és imádkozott is, de csak ennyi.

A fentiekkel igazából érzékeltetni szeretném, hogy a briteknél sincs teljesen minden rendben a köznép hivatalos tájékoztatásával. Az angol sajtóban nem egyszerű feladat egy könnyen értelmezhető, pártatlan-de-nem-töketlen, egyenes írással találkozni fontosabb témákban, mert a szerzők mindig attól tartanak, hogy jajjvalakinehogy rájuk süsse, hogy általában nem 100% pártatlanok, vagy még rosszabb, rasszisták, esetleg valami kisebbség problémáját nem vették figyelembe. A gond ezzel az egésszel pedig az, hogy ráneveljük a társadalmat szépen arra, hogy a saját véleményüket ne fejezzék ki, mert valakit megbánthatnak vele, miközben egyértelmű, hogy egy kb. 63 millió lakosú országban biztosan lesz 1-2 csoport, akinek belegázolunk a lelki világába. Inkább a maradék 62.99 milliót hülyítjük el.

Személyes véleményem szerint  █████████ a ▒▒▒▒▒▒▒▒▒.

Nem szeretik a vegások az új £5-s bankjegyet

A tavaly szeptemberi bevezetése után most péntektől kizárólagos fizetőeszközzé válik az új £5-s bankjegy – mármint a régi ötfontost bevonják, és nem is lehet velük fizetni.

94653553_fiverwalletgetty

Az új bankjegy már nem papír, hanem polimer, magyarabbul műanyag-alapú, amivel a hamisítást szeretnék megnehezíteni, valamint általában a pénz elhasználódását lassítani (a papír alapú ötfontosok élettartama kb 2 év, az újaké várhatóan 5 év lesz). Az átállással egy időben természetesen előkerültek a britek első világ beli problémái is, hiszen:

  1. A régi bankjegyen Elizabeth Fry portréja volt, aki az 1800-as években élt korai reformer, filantróp, és értelemszerűen nő (volt). Az új bankjegyen ezzel szemben Churchill feje virít (a királynővel egyetemben, de ő mindenhol ott van, úgyhogy az nem számít). Emiatt sokaknak tiltatkozhatnékuk támadt, mert ezzel is kevesebb nő lesz-van a bankjegyeken. (az már senkit nem zavart, hogy a régi tízfontoson Darwin volt, az újon pedig Jane Austen lesz)
  2. Az új bankjegy alapjául szolgáló műanyaghoz kis mennyiségű állati zsírt is felhasználtak. Emiatt kiborultak a vegák, a hinduk, a szikh-ek, és még legalább 136 ezer ember, sőt, egyesek azt is javasolták (a pénz bezúzásán túl), hogy a keleti vallások templomaiból tiltsák ki ezeket a pénzeket, hiszen azok szent állatokból lettek előállítva.

Az ilyen jellegű dolgok emlékeztetnek az alábbi viccre:

Tanárnő kérdi az iskolában:
– Gyerek kinek mi hiányzik otthon?
– Nekünk még nincs autónk! – mondja Ferike.
– Nekünk még nincs videónk! – kontráz Józsika.
– Nekünk már van mindenünk! – böki ki büszkén Móricka.
– Tényleg?
– Persze! Múltkor hazajött a fater, belehányt a szekrénybe, anyám meg azt kiabálta: “Na, már csak ez hiányzott!”

Angliában jólét van, nah. No komment…

Megmenekült az utolsó Ikarus

„Megmentettük a régi Ikarus-gyár utolsó autóbuszát, amit 15 év szolgálat után most vontak ki a forgalomból Angliában.”– mondta Vitézy Dávid, a Közlekedési Múzeum főigazgatója.

A napokban Budapestre visszaérkezett busz 2001-ben épült és akkoriban a XXI. század Ikarusának szánták. A típusból összesen 11 darabot gyártottak az Egyesült Királyságba, ahol az Arriva üzemeltetésében közlekedtek. A DAF alvázra épített kocsik teljesen új formatervükkel és új műszaki megoldásaikkal jelentős fejlesztésnek számítottak és a brit városokban napjainkig futottak. A 2000-ben bemutatott alacsonypadlós, jobbkormányos városi típus már részben alacsonypadlós volt, beltere a Budapesten máig közlekedő Ikarus 400-as típuscsaládba tartozó kortársainál több részletében kidolgozottabb, továbbfejlesztett: az utastér mentes volt a látható csavaroktól és a balesetveszélyes élektől. Bár finanszírozási okokból a rendkívül ígéretes típusból tizenegy kocsinál több nem épülhetett, a legendás Ikarus gyár tervezői és mérnökei bebizonyíthatták, hogy képesek a nyugat-európai piacok megrendelésére is korszerű autóbuszokat tervezni még a 2000-es évek legelején is.

A 80-as évek második felében a belső kínálat nem tudta kielégíteni a városi buszok iránti igényt, így lehetősége nyílt az Ikarusnak, hogy városi, illetőleg elővárosi kocsival rukkoljon elő a szigetországban. A 400-as család karosszériáját adaptálták a DAF cég alvázára 1989-ben, így megszületett a 480-as típus. A típus pályafutása 1997-ben fejeződött az utolsó kivitelek legyártásával. A 480-ast a 481-es alacsony belépésű típus váltotta fel 1997-ben. Ezt a típus 1999-ig gyártották, és 30 darabot szállítottak Nagy-Britanniába. Az angol partner (Hughes Daf Ltd.) a piaci pozíció megtartása érdekében a formaterv módosítását kérte, így született meg az Ikarus 489 Polaris.

Tizenegy kocsi elkészülte után a típus finanszírozási gondok miatt feledésbe merült, pedig a rajzasztalon már létezett a bal kormányos változata is. Az autóbuszt Fodor Lóránt tervezte.

A 12.000 mm hosszú, 2.500 mm széles, 3.030 mm magas járművbe DAF GS 160M típusú, Euro 2-es, 218 lóerős erőforrás került, ZF Ecomat 4HP 500 4+1 sebességes hidromechanikus sebességváltóval (integrált retarder és kick-down funkció).
A járművek belső kialakítása is a 21. századi igényekhez mérten lett kialakítva. Az utastérben a korszerű újítások egy része nem a megrendelő kérésére volt alkalmazva, hanem azért, mert a 489-es volt az új városi típuscsalád előfutára. A belső burkolóelemeket lekerekítették, a rögzítőelemeket elrejtették, így az utastér mentes volt a látható csavaroktól és a balesetveszélyes élektől. A kapaszkodók és az utasülések egy része, egy sínrendszer segítségével eltolható volt. Az autóbuszok alacsonypadlós részében és a hátsó kerékdob mögött szerelt Imag Komárom utasülések rögzítési pontjai az oldalfalban voltak, így azok semmilyen módon sem érintkeztek a padlóval. Minden üléssort elláttak leszállásjelzővel (oldalanként 1-1-el).

A 489-es külső és belső designja, valamint a felhasznált technikai újításai forradalminak számítottak a maguk korában.

[Képek: BKM, szöveg BKM és Ikarus-EAG Facebook]