Elemzés: Féligazságok a Brexit-kampány mögött

Az alábbi nem a saját véleményem, ellenben egy nagyon jól összegyűjtött gondolatcsokor, amit szeretnék összegezve, és természetesen magyarra fordítva megosztani veletek. Az eredetit itt találhatjátok, arra pedig előre felhívnám a figyelmet, hogy az írásban található linkek mindegyike “külföldi” (angol, német…) nyelvű oldalra vezet, és egyes linkeken paywall van.

A cikkszerző arra kérdez rá sokszor az írásában, hogy dühösek-e, felháborodottak-e a kilépésre (leave) szavazók már végre, hiszen az írás végére látni fogják, hogy szépen át lettek verve. Lássuk miért is kellene felháborodottnak lenniük:

Szuverenitás

Az egyik központi kérdése az volt a szavazásnak, hogy akárcsak Magyarországon, az Egyesült Királyságban (továbbiakban EK) sokak csőrét zavarja, hogy Brüsszel beleavatkozik a mindennapokba. A szlogen maga kb a “vegyük vissza az irányítást” volt. A leave kampány tehát azon lovagolt az egyik legtöbbet, hogy az EU elhagyásával visszakaphatjuk az önállóságunkat. (ismerős szöveg?). A kampány konkrét üzenetei között volt a 2009-ben visszavont görbe uborka szabályzat, vagy a porszívók energiafelhasználásának szabályzása (amit az EK annak idején teljes erőbedobással támogatott). Ha ez nem lett volna elég, a hivatalos kormányzati kommunikáció is elismerte, hogy a szuverenitással nem voltak soha igazi gondok.

Az irányítással gondok ha nem is igazán voltak, de úgy látszik lesznek, mégpedig a szétválás után, nem csak az országon belül, hanem azon kívül is. Az országon kívüli rész nem meglepő, hiszen azzal, hogy minden megállapodást újra kell tárgyalni, az EK pozíciója biztosan változni, leginkább gyengülni fog.

A belső változások között azonban érdemes megemlíteni, hogy a jelenleg kb 19.000 EU-s törvényt a briteknek át kell emelniük az angol törvénykezésbe (igaz ezek egy része irreleváns, mert nem érinti közvetlenül az országot). Ez természetesen nem a szokásos többfordulós parlamenti megtárgyalással fog zajlani, hiszen abban a tempóban kb. soha nem végezne a parlament az átültetéssel.  A normális menetrend az országban ugyanis az, hogy egy törvényjavaslatot a parlament több olvasatban tárgyal, és az olvasatok közt bizottságok, valamint a (köz)emberek is megjegyzéseket fűzhetnek a t. javaslatokhoz. Itt most ilyesmi nem lesz, ezért a kormány maga intézi a folyamatot, a parlament és a köznép megkérdezése nélkül.

Az eredeti cikk hosszasabban magyarázza ezt a részt, de mindenki számára egyértelmű, hogy akár a magyar példákból is kiindulva, minimum megkérdőjelezhető, hogy mennyire fog a kormány keze saját maga felé hajlani, hiszen a miniszterelnök már korábban kijelentette, hogy ha ő, vagy a kormány úgy látja szükségesnek, akkor “javítanak” itt-ott a törvényeken, nem pedig egyszerűen átemelik azokat.

Az egész helyzet iróniája, hogy sokan azt hitték, hogy a kilépéssel egyszerűen majd szépen megszabadulunk az európai törvényektől, miközben nem, hogy erről szó nem lesz, de még a törvények átvételének átláthatósága is erős csorbát szenved.

Bevándorlás

A másik leave célpont a bevándorlás volt, miszerint túl sokan jönnek az országba és elveszik a munkánkat, stb.

Függetlenül attól, hogy ez igaz vagy sem, és a verseny általában jó-e vagy sem, maga a brexit ezen nem fog sokat javítani: egyrészt a “brexit-ügyi miniszter” (ilyen is van…) megmondta, hogy nem fogják megtiltani a bevándorlást az EU-s polgároknak, másrészt nem fognak senkit kidobni az országból. (naná, hülyék lennének a kettő közül bármelyiket meglépni, hiszen azért él pár millió brit a kontinensen, akik jó eséllyel szembesülnének egy kölcsönösen kellemetlen pofonnal.)

A gond leginkább ott van, hogy nem teljesen alapos meglátás, hogy az EU-s bevándorlók elveszik a britek munkáját, mert a britek jó része, aki nem dolgozik, az inkább lusta, és segélyen él, mintsem valóban dolgozni akar. Erről régebben írtam, de viszonylag köztudott az országban. Azon EU-s dolgozók tehát akik elmennek, azok munkaerő-hiányt generálnak, mert nincs aki pótolja őket. Az NHS-ben pl nagyon magas az EU-s orvosok és nővérek aránya, és most, hogy elkezdték a külföldieket kipécézni, sokan el is indultak. A valósághoz hozzá tartozik, hogy az EU-s munkavállalók már egy jó ideje csak úgy juthatnak segélyhez, ha előtte legalább 3 hónapot az országban dolgoztak, plusz több egyéb dolgoknak is meg kell feleljünk mielőtt “megfejhetjük” a rendszert, ezért most már kevesebben csinálják. Nem mintha eddig is a leginkább fejősök nem a sötétebb árnyalatú emberek lettek volna, de erre rámutatni rasszizmus, még ha többszörös statisztikákkal is van bizonyítva.

EU-s pénzbefizetések

Az egyik központi mantra az volt a leave oldalon, hogy az a pénz, amit az ország hetente átlagban az EU-nak fizet (350 millió font — nem forint), igazán mehetne inkább az NHS kasszájába.

brexit-bus

A legszebb, hogy bár ez volt az egyik fő indoka a győzelemnek, a szavazás másnapján gyakorlatilag kihátráltakleave fő arcai az üzenet mögül. Ha nem lenne elég, hogy az üzenet egy ordas kamu volt, jó eséllyel a kilépés során és után, heti rendszerességgel a fenti összegnél jóval többet is kénytelen lehet fizetni az ország.

Ez utóbbi egy többszereplős indoklás:

  • A szavazás után a font árfolyama harminc éves mélypontra esett (kb 25%-ot csökkent, ennek a heti “ára” önmagában majdnem a fenti összeg fele), és senki nem tudja előre, hogy ahol most van, ott meg fog-e állni.
  • Az ország erősen import-függő, közvetve minden drágul, amit jórészt a végfelhasználóknak kell megfizetnie.
  • A mezőgazdaságban dolgozók bevétele kb 60%-ban az EU-s támogatásoktól függ, ezen kívül a m.gazdaságban a legtöbb projekt, kicsi és nagy szintén EU-s pénzből fut. Cornwall például évi 60m fontot kap a helyi fejlesztési alapba az EU-tól, a brit kormány ebből 6m fontra, azaz az összeg 10%-ára vállalt garanciát a jövőben, de csak három évre.
  • Van egy 50 milliárd fontos számla amit be kéne fizetnie az országnak az EU felé (azon kötelezettségek, amiket az EK vállalt, de csak a kilépés után járnának le)
  • Ezen kívül esélyes egy recesszió, ami jót megint csak nem fog tenni.

A helyzet az, hogy bár a befizetett összeg valóban kb 350m/hét, azt már elfelejtették megemlíteni, hogy ez nem a kifizetések után maradó összeg, hanem a kifizetések ebben egyáltalán nincsenek benne.

Az európai bíróságok

Akárcsak a magyar kormány, a brit kormány is nagyon szeretne megszabadulni az EU-s bíróságok állandó “beszólásaitól”. A hivatalos indoklás az, hogy a fent említett szervek beleugatnak a terroristák kitelepítési eljárásaiba (ami egyébként igaz), leginkább emberi jogi alapon (pl. hogy ha valakit otthon halálra ítélnének akkor nem lehet kiutasítani azokat), emiatt rajtunk ragadnak a közveszélyes alakok (megintcsak igaz.).

Itt a gond abból ered, hogy nem lehet szelektíven felmondani a létező megállapodások közül azokat amik a kormányoknak nem tetszenek: vagy elfogadják az EU-s jogrendet, és azzal együtt alárendelik magukat a bíróságok hatalmának, vagy nem. Utóbbi esetében azonban megszűnnek a például:

  • az EU-ban élő, vagy oda utazó britek egészségügyi ellátását biztosító megállapodások (valamint ez fordítva is igaz természetesen)
  • a kontinensre utazáskori vízummentesség (szintén kettős)
  • a szabványügyi törvények
  • a házassági és válásjogi törvények (ha azok EU-s részt is érintenek, beleértve pl. azt is, hogy mi van akkor ha az egyik félnek bármilyen tulajdona van az EU-ban)
  • a fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi megállapodások

Theresa May egyelőre hivatalosan nem akarja elfogadni az EU-s jogrendszert és a bíróságokat, szóval ez biztosan egy érdekes kör lesz.

Az Egységes Piac

Az eredeti cikk kitér rá, hogy az emberek, sőt a brit politikusok jó része nem tudta a szavazás előtt, mi is az Egységes Piac (nagy betűvel, mert tulajdonnév), annak ellenére sem, hogy eredetileg brit találmány volt. Az EP elsősorban az üzletmenet megkönnyítését szolgálja: ha egy termék egy országban legális, akkor a piacon belül a többiben is az, ez a jogharmonizáció velejárója. Emellett az EP-ben nincsenek belső vámok, és annak tagjai nem köthetnek harmadik féllel különmegállapodásokat, aminek a hatása, hogy egy nagyon nagy, “egységes »kritikus« tömeg” alakult ki Európában, aminek az érdekérvényesítő ereje is sokkal nagyobb, mint az egyes elemeké külön-külön.

Az előbbieken felül az EP, a korábban említett bíróságokkal együtt lehetővé teszi a szabad munkaerő-áramlást, bizonyos fokú jogi védelmet a kihasználás ellen, stb.

Látható, hogy ha egy ország nem része az EP-nek, akkor minden beérkező terméket be kell vizsgáltatni, engedélyeztetni kell, megszűnik a vámmentesség, és összességében leegyszerűsítve annak, aki kimarad, ez egy nagyon drága mulatság lesz. A másik oldalon természetesen ott van az is, hogy a nem-tag által exportált termékeket az EP-nek is el kell fogadnia, ami vagy megtörténik, vagy nem, de ez hátrányos helyzetbe hozná pl a brit exporttermékeket, leginkább a gyógyszereket, és általában a gyógyszeripart.

A jövőbeli tárgyalások egyik sarkalatos pontja az lesz, hogy az ország az EP részese marad-e, vagy sem. A brit politikusok szeretnék, ha tagok maradnánk, hiszen a jóból nem akarnak kimaradni. Természetesen az EU szerint nem eszik ennyire forrón a kását, és az EP tagja csak akkor maradhatna az EK, ha minden szabálynak megfelelne, beleértve a jogharmonizációt (bíróságok), valamint a szabad munkaerő-áramlást is.

Az eredeti cikk felhozza a leave kampányban elhangzott állításokat, miszerint ránk majd ezek a kötöttségek, hogy “mindent vagy semmit” alapon kell tagnak lenni, nem fognak vonatkozni, azonban belátható, hogy itt azért erősen az “erősebb kutya baszik” elve érvényesül. Leegyszerűsítve, focinyelven (mert az divatos a mai magyar médiában), nem lehet úgy egy focibajnokság tagjának lenni, hogy közben tojunk a szabályokra is, és a bíróra is.

A brit politikusok is kezdik érezni, hogy picit forrósodik a talaj a lábuk alatt: miközben a szavazás előtt azt mondta a leave, hogy a mostaninál csak jobb lehet, utána először még teljes elérésről (access) beszéltek, később ez a “mostanihoz lehető leginkább hasonló” lett, majd mostanság már kezdik komolyan mondogatni a brit médiában is az elkerülhetetlen pofára esést, és a kilépést. Persze majd annak is a rohadt Soros imperialista kutyák lesznek az okai, nem a brit politikusok félrevezető kampánya.

A megállapodás nélküli kilépés (hard brexit)

Még mindig EP témában, az előző gondolatoktól tovább vezetve, mi történne, ha nem sikerülne megállapodni, és az Egységes Piacról (-ból) egyszerűen kilépne az ország?

A World Trade Organisation, WTO tagjaként továbbra is léteznének bizonyos keretek az EU-val történő kereskedelemre, azonban ezek nagyon távol állnak attól, amit az EP-tagság nyújt, nem beszélve arról, hogy a WTO szabályai nagyon szigorú keretek közé szorítják a tárgyalási lehetőségeket, tehát nem elég, hogy az EU-s piachoz nem férnénk hozzá ahogy eddig, az WTO határozottan nem-flexibilis opciókat adna a tárgyalásokhoz.

A romló hangulatban megszólaltak a különféle hatóságok és szervezetek (angolul itt, itt, és itt), de még a Leave HQ (a kilépésért kampányolók egyik nagyobb weblapja) szerint “nem élné túl az EK, ha WTO szintű megállapodást kellene kötni”, egyes amerikaiak szerint pedig a WTO szint “egyszerűen a brit üzleti tevékenység halálához vezetne”. Az eredeti cikk szerint, azoknak, akik a brit mezőgazdaságban, gyártásban, mérnöki tervezésben, járműiparban, légügyben, gyógyszeriparban, ruházati iparban (boltokat beleszámítva), pénzügyi szektorban, biztosítási szektorban, elektronikai termékekkel, vagy az előbbiekkel bármilyen kapcsolatban álló területen dolgoznak, azoknak ideje aggódniuk (gyk.: mindenkinek).

Konkrétabb példák az előző bekezdés végéhez, nem kötelezően sorban:

Járműipar

A brit járműipar kb 800 ezer embert foglalkoztat, és évi kb. 1.6 millió autót gyárt, 3/4 részben exportra, évente kb 70 mrd font forgalmat generálva. Mivel a járműipar ellátási lánca nagyban függ az EU-tól, hiszen több helyszínen fejlesztik és gyártják az alkatrészeket, az EP-elérés nélkül ezeknek a cégeknek nem lesz a továbbiakban megfelelő táptalaja az országban. A Ford például már most leépítéseket eszközölt, és miután a GM eladta az Opel-Vauxhall márkákat a franciáknak, a PSA könnyen lehet, hogy a brit gyárakat fogja először konszolidálni, ahol aztán mindenki sztrájkolhat amíg csak akar, mert az EU-s jogok nem fogják védeni az ott dolgozókat, a britek lobbi-ereje pedig nem éppen erős az aktuális helyzetben. A BMW könnyen elképzelhetően elköltözteti az oxfordi gyárát külföldre, a szintén Oxfordba tervezett következő gyárat pedig aligha fogják az EK-ban építeni.

Légiforgalom

A légiforgalom duplán pofára fog esni. Egyrészt a 300 ezer főt foglalkoztató és évi 50mrd fontot termelő ágazatnak ugyan azok lesznek a problémái az ellátási láncot tekintve mint a járműiparnak, a terület ráadásul erősen szabályozott is: a légitársaságok egy EU-szintű megállapodás nyomán kapnak hozzáférést a nem-EU-s repülőterekhez, amit a kilépés után újra kell majd tárgyalni, megállapodás híján pedig egyszerűen nem szállhatnának le külföldön a brit gépek. A kialakult helyzet eredményeképp több légitársaság belengette a költözését.

Általános üzleti káosz

Miközben előre nehéz belátni, hogy mi fog megvalósulni a költözési ígéretekből, már nem csak a légitársaságok, hanem a pénzügyi szektor, a gyógyszergyártás, sőt még a nukleáris biztonsági szektor egyes tagjai is költözésüket fontolgatják (igaz ezek egy része azért, mert jogi kötelezettségük az EU-ban üzemelni, bár végülis mindegy miért mennek, ha mennek). A gyártásban tevékenykedő cégek harmada készül kisebb-nagyobb költözésre, a EK-ban jelen levő amerikai cégek 40%-a mondta ugyan ezt.
A többi ország persze tárt karokkal várja azokat, akiknek nincs kedvük maradni. Az íreknél például már több mint 100 ezer “holding” céget jegyeztek be a szavazás óta brit vállalatok, Párizsban 7 felhőkarcoló épül nem utolsó sorban abban a reményben, hogy a beköltözők nagy része ex-brit cég lesz. Frankfurtban is helyezkednek már, a németek a spejzban vannak, az amerikaiak pedig egy “isteni áldásnak” tekintik a kialakuló helyzetet, a businessinsider szerint akár 1.7 millió munkahely, és fél trillió font értékű (500 mrd) befektetés valósulhat meg Amerikában az EK helyett hosszú távon.

A határok és függetlenségek

A hard brexitnek, vagyis az EP-ből megállapodás nélküli kilépésnek egyenes következménye lenne a “kemény” határ visszaállítása Írországgal, ezért az ír kormány befenyegette a briteket, hogy megvétóznának mindenféle határokat kreáló kilépési próbálkozást, bár kedvenc miniszterelnökünk egyelőre ügyet sem vet a nyafikra.

A dolog pikantériája, hogy az ír/észak ír közösségek az elmúlt időszakban viszonylag megfértek egymással, és egymás mellett, de a brexit miatt újra fellángolni kezd az függetlenedési, és egyesítési vita.

Az íreken kívül természetesen ott vannak skótok is, akik most egy második szavazást szeretnének kiharcolni maguknak. May eddig ezt azzal hessegette el, hogy “most nincs itt az alkalom erre”, de azért hozzátette még azt is, hogy szerinte értelmetlen lenne a skótoknak konkrét tervek nélkül faképnél hagyniuk a legnagyobb kereskedelmi partnerüket. A gond csak az ezzel, hogy az angolok épp ezt tervezik tenni az EU-val.

Tudományok, oktatás, stb

Az EK egyik közismert tulajdonsága, hogy sikeresen tudja bevonzani a legjobb szintű kutatókat és általában a kutatás-fejlesztés az országban magas fokon művelődik. A szavazás óta határozottan visszaesett az külföldről a brit egyetemekre jelentkezők száma, és mivel sok kutatási terület EU-s támogatással működik, ezen pénzcsapok elzárásával az ágazatok is hátrányos helyzetbe kerülnek.

A cikk megemlíti, hogy a 2016-os amerikai Nobel-díjasok mindegyike bevándorló volt, akik azért hagyták el az országukat, mert a kutatási lehetőségek korlátozottak voltak ott ahol korábban éltek. Azzal, hogy az EK-nak csökken a vonzereje, maga alatt vágja a fát.

Egyes egyetemek jelenleg azon töprengenek, hogy az EU-n belüli kampuszokat hoznának létre, ami által továbbra is hozzáférhetnének az EU kutatási támogatásainak egy részéhez, azonban az EK szemszögéből ez csak további izolációhoz vezetne.

Az orvosi kutatások is megszenvedik majd a távozást: ezeknek a kutatásoknak a jó része nemzetközi összefogásban zajlik, egyrészt a jogharmonizáció miatt, másrészt mert így olcsóbb, harmadrészt pedig mert egyszerűbb kellő mennyiségű vállalkozó szellemű beteg embert találni a gyógyszerkísérletekhez egy EU-nyi területen, mint mondjuk Angliában. És ha már orvosok: egyes kutatások szerint az EK-ban dolgozó EU-s orvosok 40%-a tervezi elhagyni az országot. (Itt azért megjegyezném, hogy az aktuális kutatások szerint a magyar fiatalok harmada akarja elhagyni Magyarországot, azt’ mégse mennek, szóval nem kell teljesen komolyan venni ezeket a számokat.)

Tovább is van…

Akit érdekel olvassa el az eredeti cikket, én csak kb a felét fordítottam le/összegeztem, a magyar írás kb 2500 szó, az eredeti majdnem 9000, de azokat a részeket amiket kihagytam picit populistának érzem, ettől függetlenül, akinek van kedve és ideje, javaslom mert érdemes.

Reklámok

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s