Skóciai utibeszámoló 1700 szóban.

Alapvetően jól sikerült az út, kisebb dolgokat leszámítva. Maga az utazás egy csoportos út keretein belül zajlott, amit az egyik helyi magyar kozosseg szervezett, és kisbusszal mentünk. Elég szép távolságról van szó, a térképet böngészve kb 2000 km-t mehettünk, ami mondani sem kell hatalmas elmeny egy 17 személyes kisbuszba zárva, harcolva a csomagokkal, hogy ne essenek a nyakunkba állandóan. Picit alvásmegvonásosnak érzem magam ilyenkor, adott, hogy első este nem aludtam mert utazás közben nem tudok, péntek este, szombat este és vasárnap este 5-6 órát aludtam, ma meg megint hasonlót mert későn értünk vissza.

Az időjárás vegyes volt, pénteken kimondott jó idő volt, szombaton meg hasonlóan kimondottan szar, vasárnap és hétfő vegyesen telt. Igazából ez limitaltan meglepő csak, hiszen Skócia nagyon változatos, az eső mennyiségét tekintve, pl. Inverness-ben kb annyi eső esik egy év alatt, mint Londonban (600 mm/év), miközben Fort Williamnel már 2050mm/év, de Ben Nevisnel (Skócia legmagasabb hegye) 4350mm/év. [Budapest: 520mm/év]. Mondjuk 4350mm az ugye 435 centi, tehát 1.19cm (!)/nap. A napsütéses órák száma hasonlóan változó, a wikipedia szerint a napos órák száma évi 700 és 1540 közt változik, de az átlag kb 1160 óra/év, ehhez kepést Budapesten ez kb 2040 óra/év.

A társaság vegyes volt, azon pár ember, akivel beszeltem jó fejek voltak, akadt pár, akivel nehezebben boldogultam. A csapat jórésze nálam picit idősebb, kb harminc lehetett, bár volt, aki fiatalabb volt, illetve volt egy viszonylag idös no is, nagymama-osztályú, vele nem igazan sikerült szót értenem.

Csütörtök este indultunk és péntek reggelig folyamatosan mentünk (pisi szünetekkel persze) mire eljutottunk Stirlingbe, ahol kőrül néztünk, kávéztunk, relaxáltunk, megnéztünk egy temetőt, a többiek a kastélyt is, amit én kihagytam. Aranyos hely, szép kilátással.

Kávézás közben átbeszéltük az ez egyik csapattaggal a vallás modern jelentőségét, illetve, hogy a különböző bibliai tanítások ki szerint mennyiben voltak általános útmutatók, avagy spirituális irányzatok. (Adott, hogy nem vagyok vallásos saját verzióm szerint inkább az előbbi, hiszen a kor embere nem mindig jött rá pár olyasmi dologra, ami ma már elfogadott standard a vallásosságtól függetlenül, vagy ha valaki magyarázza nekik feltehetőleg nem értette volna meg, de ha könnyen emészthető tanításokba foglaltak a dolgokat akkor jobban hajlamosak voltak elhinni, hogy pár dolgot érdemes megcsinálni és igy egyébként rövid életük jobb lesz. Az más kérdés, hogy a mai vallástanok teljesen kisajátítják az alapelveket és arra fokuszálnak, hogy mivel a spirituális lét olyan hű de fontos, azt meg csak ugye az egyházon keresztül lehet elvileg intézni ezért mindenki szepen támogassa az egyházat, és ha lehet ne gondolkozzon túl sokat azon, hogy a körülötte forgó világ mennyivel érdekesebb lehetne hogyha picit nyitott szemmel és konstruktív kérdező attitűddel rendelkeznének). Igazából meglepően jól sikerült megütni a közös hangot az illetővel akivel beszeltem, az egyetlen amiben azt hiszem igazan különbözően gondolkoztunk az az volt hogy miközben akivel beszélgettem (vallásos) azért van szükség a hitre hogy az ember támaszkodhasson rá ha szükségé van, szerintem pont ezért kellene elkerülni, mert az ember aki egy spirituális entitásra támaszkodik az elhárítja a felelősséget saját életé és hibai, lehetőségi, bukásai, stb. alól, mondván hogy ennek igy kellett lennie, vagy isten úgy akarta, stb., és sokan nem latjak hogy egy fejlődési lehetőségtől buknak igy el. Persze sokaknak nincs is rá agyi kapacitásuk, hogy ezt megássák.

Innen tovább utazás Glen Coe-n keresztül (megálltunk, megmásztuk a hegyet) a Wallace emlékműhöz, korbejartuk, de nem mentünk be (lehetőség volt rá, de fizetős volt). Innen tovább mentünk a varosba ahol megszálltunk, de előtét meg megnéztük a Glen Nevist, ami Skócia legmagasabb hegye melletti hegy, szép kilátás, csak picit állítólag eltévedtünk, mert valamit nem találtunk meg, de hogy mit is, az nem derült ki. Fort Williamban aztán bevásároltunk a helyi Morrisonsban (siralmas kínálat, megrosszabb termek csomagolás – minden kifolyt a műanyag dobozokból másnapra), majd feloszlott a csapat egység, mindenki csinált, amit akart, mi (ketten az egyik csajjal) pl elmentünk kajálni és kerestünk egy pubot is ahol előzene ment, skót, mi más, nagyon jó hangulat volt. El lehet képzelni egy kb nyolcvannak látszó öregapát, aki ugrált és tancolt mint én soha. (Persze tudom én lusta vagyok, de akkor is.) Vicces nemzet ez a skót, de egyébként alapvető tapasztalatom az elmúlt pár napból, hogy nagyon kedélyesek és kedvesek, csak tudja megérteni az ember, hogy mit beszelnek, ugyanis az akcentusuk nagyon meredek tud lenni esetenként [wikin magyarul és angolul]. Lakhatási itt hostelben, 2 ill. 4 ágyas szobákban, meglepően jó volt.

Valamikor a két nap során megnéztük a Eilean Donan kastélyt is, azt hiszem ez szombaton volt, mert esett az eső. Ide is be lehetett menni, de ide sem mentem be, nem láttam értelmét még egy kastélyt megnézni az eddigi kismillióhoz, amit már lattam. Érdekesség keppen jó megemlíteni, hogy itt forgatták egyebek mellett a Hegylakó (Highlander) filmek egy részét is, valamint lakossága 1 (egy) fő, bár ezzel is csak 94. a 97-és listáról, tehát van meg három hely, ahol feltehetőleg hasadt fél személyiségek lakhatnak. Aznap megnéztük meg Loch Ness-t (nem a Loch Ness-i tó, mert az helytelen fordítás hiszen a Loch szó önmagában tavat jelent.), de mivel a szörny nem jelentkezett, elég unalmas volt. A helyi souvenirbolt viszont egy elég jól tervezett turistacsapda, tele van minden szarral, amit el lehet képzelni, és azt is drágán. Pl, skót mintás koton (£3), Nessie-mintas csoki (ahol csak a csomagolás szörny mintás, nem a csoki maga (£5!) stb. Sajnos a skót mintás kotonról nincs wikipedia bejegyzés, sót fénykép se, de lehet amazonon találnék egyet, ha nagyon keresnék.

Délután a Skye hidon keresztül átmentünk Skye szigetére, ahol a hostel is volt. Aznap is elmentünk kirándulni a környéken, ami leginkább egy lápvidékre hasonlított, mindenhol magas fú, és sok víz volt, a cipóm szarrá ázott, azóta se száradt ki rendesen, bár ma már jó. Emellett megvívtam az egyik kerítéssel is, amiben a kerítés 1:0-ra nyert a dzsekim ellen, majd be kell ragasszá valamivel, bár nem tudom melyik verzió áll hülyébben. A hostelben volt egy szárító szobának nevezett hely, ahol negyven fok volt kb, és oda kellett bedobni a cuccokat, hogy száradjanak, de mivel páraelszívó nem volt, ezért semmi nem száradt meg. A többiek szerint abban a szobában pumaszag volt, én erre általában oroszlán szagot mondanék, de szerintem ebben az esetben a hétfejű sárkány-szag, ami jobban megfelelt volna. Picit emlékeztetett a régi viccre, miszerint muksi vett egy görényt, majd, amikor a barátja megkérdezte, hogy nem lesz-e túl büdös a hálószobában, ha ott tartja az allatot, a pasi közölté, hogy majd megszokja (marmint a görény a büdösét a hálószobában).

Vasárnap tovább mentünk, de nem történt túl sok az utazáson kívül. Meg akartunk nézni egy whisky-gyárat, de majdnem két órát kellett volna sorba állni, ami nem volt betervezve, igy kimaradt a dolog. Engem mondjuk nem érdekelt mert lattam már egyet Írországban a többiek már kevéssé voltak boldogok az ötlettől, hogy nem latjak. Valamikor az uton megálltunk pisi szünetre, egy pubban, ahol kemény 250 különböző whisky-t tartottak. Persze az egyik srác, aki ott dolgozott magyar volt, ez onnan derült ki, hogy kiszúrtam, hogy a skót, holland és EU-s zászló mellett magyar is ki volt rakva, aztán utánakérdeztem. Azt mondta a srác, hogy kb másfél hete költözött ki otthonról, volt egy autó mosója, eladta, otthagyott mindent, most igy próbál szerencset. Hat sok sikert neki… Este átértünk Edinburgh-ba, ahol szabad foglalkozásos városnézést tartottunk, szép hely, építészetileg rendben van, változatos. Megnéztük a belvárost, a vár egy részét, egy temetőt (miért ne alapon, de sajna nem találtunk éjjeli zombikat), felmentünk a vár fele is, majd lefele jövetben jól el tévedtünk. Ekkor a mama épp velünk volt, ő már nyafogott, hogy jajmilesz, de persze túléltük. Ekkorra egyébként a telefonom már fél napja le volt merülve, és mivel nem volt toltom, azaz nem kertem el senkitől, ezért úgy is maradt.

Másnap (hétfőn) aztán erösén kaotikus napunk volt. Ez jórészt abból eredt, hogy megbeszéltük, hogy feloszlik a társaság két részre, és van, aki megnézi Arthur Király székét, ill. a többiek szabad foglalkozásszerű programot kaptak, én az utóbbi csoportba soroltam magam, majd elválásunkkor megbeszéltük, hogy tali fél 12-kor. Szerencsere nem egyedül mentem, korbejartuk a varost meg a várat, meg jól elidőztünk itt-ott, igy egy újabb eltevésed után sikerült fél órás késessel 1 órára visszaérni a kisbuszhoz, ekkor esett le az alapvető különbség a magyar és az angol idő definíciók közt, adott ugyanis, hogy magyarul a fél 12 az 11.30-at jelent, angolul viszont 12.30-at, csak én már jórészt átalltam az angol “időszámításra”. Mivel a telefonom le volt merülve, sőt akivel mentem, azé is le volt merülve, nem tudtak elérni minket a többiek, igy para volt, hogy mi van velünk, már a rendőröket akartak kihívni, hogy hátha bajunk van. Elég nagy hiszti volt, hazafele a busz sutábbik fele nem szolt hozzánk egy szót se. Mama nyámmogott végig meredeken, hogy milyen izék vagyunk, meg hogy jajmilesz hogy fog hazaérni, mert ő szar környéken lakik (nem is lakik szar helyen), meg hogy jaj nem lesz metró (de volt, bőven), megstb. Amikor már itt voltunk pár utcára tolunk akkor futottunk bele egy baleset miatt lezárt főútba, ahol egy másik utcára kerülni kellett, akkor már a szívroham kerülgette, hogy jaj nem tudunk tovabbmenni, jaj ottragadunk, jaj stb. Gondoltam a következő az lesz, hogy jaj lezuhanunk, miért ne alapon. Persze hazaértünk, igaz valóban picit későn. Menet közben azért kiderült, hogy az egyik csaj a csapatban pont ebben a házban lakott mielőtt én ide költöztem, igaz nem ebben a szobában hanem a kicsiben amiról korábban már írtam egy keveset. Megint mondhatni kicsi a világ, de ezt már tudjuk.

Összességében jó volt azt hiszem, tanulságos, már arra vonatkozólag, hogy kisbusszal menjen, akinek két anyja van, egyszerűbb haverokkal összeállni, a vonat innen Edinburghba és vissza £55/fő, az nem sok, ha azt vesszük, hogy egy autó 10 litert eszik 100km-én, egy liter benzin meg egy font akkor az odavissza út kb 120 font, és a vonat 4 és fél óra alatt ott van, a kocsi meg nem, és meg vezetni is kell. Aztán ha odaértünk autó bérlés, és irány, ahova menni akarunk. Alapvetően Skócia szép, de nem érdemes keresztülutazni három nap alatt, hiszen jórésze hegy, ami mindenhol ugyan olyan, illetve kis részé tó, ami megint mindenhol ugyan olyan. Igy most 96 órából aludtunk kb 24-et, és csak az oda-vissza út volt összesen szinten 18 óra, nem számolva a köztes utazást, ami meg kb 15 órára jött ki. Ez igy összeadva 57 óra passzívan töltött idő, és 39 aktív, aminek egy részé kaja, bevásárlás, zuhizás, és csomó olyan dolog, ami magát a hasznos időtöltést csökkenti. Persze, vitathatatlan, hogy nem volt drága, £200 költőpénzzel, de nem hiszem, hogy egy ajtóbéléses hétvége három főnek sokkal radikálisan drágább lett volna, miközben a lehetőségeink sokkal tágabbak lettek volna, ha picit előre tervezünk.

 

Reklámok

Skóciai utibeszámoló 1700 szóban.” bejegyzéshez egy hozzászólás

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s