Közlekedés-szervezési antikedvencem: Bond Street Station

Aki már járt errefelé, vagy legalább olvas valamiféle blogokat a Zangolokról, az valószínűleg szembesült mar azzal, hogy a britek elvileg kiszámíthatók, rendszeretők, és képesek “egyszemélyes szabályos sort” alkotni a buszmegállókban. Ez utóbbit az egyik könyv írója “one person orderly queue“-nek hívta, aki itt él tudni fogja miről beszélek.

Ha valaki a magyar káoszt keresi, akkor viszont megtaláltam a város egyetlen pontját ahol teljesen megtalálja, mégpedig Bond Street-nél. Sajnos nem tudtam sokkal jobb állomás-keresztmetszetet találni, de az alábbi kép is megteszi, bár 1970-es, a helyzet egy cseppet nem változott.

Előszór is mi van a képen: Van két felszíni bejárat, ami egy nagy csarnokba fut be, itt lehet bemenni/kijönni/jegyeket venni. Alatta középtájt van egy elosztócsarnok, Amit Fleet Line-nak hívnak, az ma a Jubilee Line. Ez a Central Line alatt fut. A világoskék nyilak a lefele menő irányt jelzik, a sötétkékek a felfele menőt. Amit nem nyilaztam be az nem releváns. A kis emberkék számát érdemes annyira felszorozni, hogy napi 100 ezer ember halad át az állomáson.

De mi is a hiszti?

Egyrészt, a felső csarnokból lefele menő tömeggel szembe küldik a Jubilee irányából a Central fele tartó (felfele haladó) tömeget. Ami picit tovább ront a helyzeten, az az, hogy ahol a felső mozgólépcső a középső csarnokba torkollik, ott a Central irányába haladóknak az van kiírva, hogy “<– / –>” – magyarul mindkét irányba mehetnek. Ez rendben is van, csak a sok okos turista ilyenkor megáll, és elgondolkozik azon, hogy ez mit is jelent, és melyik irányt akarják. Persze közben fentről jönnek szembe tömegek, lentről jönnek másik tömegek. Ezt középtájt keresztezi azon emberek tömege akik a Central -> Jub irányba mennének, vagy esetleg elhagynák az állomást. Így ez a tömeg is teljesen keresztbe megy mindenkivel.

Azt hiszem valahol itt fogy el a lakosság türelme, mert a négy átjárót (Central-ból kifele) mindenki össze-vissza használja. Ez többszörösen problémás mert a lépcső, és a hozza tartozó járat max 3 méter széles, magyarul három embernél több nem fér el egymás mellet. Amikor több százan szállnak le a vonatokról, a legutolsó amire szükség van, az a szembe jövök tömkelege. Egyrészt lassítja a haladást, másrészt balesetveszélyes mert mindenki lökdösőik rendesen.

Jó, hogy néha kell picit az otthoni, de inkább kolbász mint Bond Street ha válogathatnék. A logikus megoldás esetleg az lenne, ha a két felső mozgólépcső irányát megfordítanák, így a tömeg harmonikusabban mozoghatna. Szerintem. Az ötletet elküldtem a TfL-nek is, kíváncsi vagyok reagálnak-e. Abban mondjuk nincsenek illúzióm hogy meg is történne a dolog, de legalább valamit tettem :)

Advertisements

Közlekedés-szervezési antikedvencem: Bond Street Station” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Én az Earl’s Courttal vagyok így. A Districthez lejutni vagy onnan feljönni még oké, de a Piccadilly Line esetében már vannak komoly fenntartásaim. Ki volt az az elmeroggyant, aki kitalálta, hogy liftezzünk a vágányokhoz? Gyalog pedig relatíve nagy kerülőt kell tenni.

    • Van lepcso is, igaz a felszini allomasrol…asszem mindket oldalon egy. Tudom nem sok. Sajnos sok regi allomason lift van, vagy _csak_ lift van (pl a Bakerloo line fele, meg egy csomo masik is.)

Kommenteket kérek!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s